Délmagyarország, 1956. január (12. évfolyam, 1-26. szám)

1956-01-01 / 1. szám

Wife marilm XIL évfolyam, 1. szám Ára: 50 fillér Vasárnap, 1956. január 1. W»:, :HW Ml II —— M Újévi mérleg a­Z IDŐ HOMOKÓRÁJÁN leperegtek 1955. Szilveszter éjszakájának utolsó ■ percei: megkezdődött az 1950-es év. A köl­tők dallal szokták köszön­teni az új eszten­dőt, a dolgozó emberek milliói mérleget ké­szítenek ilyenkor. Számadást arról, amit vártak, s amit kaptak az elröpült 365 nap­ban. Tegyük hát mérlegre most az 1955-ös esztendőt! Mit adott nekün­k, milyen alapot rakott az új évnek, amely nehéz és nagy feladatokkal várakozik ránk, hogy újabb lépcsőfok legyen célunkhoz, a szocializmus­hoz vezető úton. Van mit számba vennünk. Eseménydús,­­várakozásokban, eredményeikben egyaránt gazdag a mögöttünk maradt 12 hónap. S nemcsak hazánk, hanem a világ összes né­pei számára. A­Z ELMÚLT ÉVBEN ugyanis megvaló­sult az a követelés, amelyet a Szov­jetunió vezette hatalmas békemozgalom ter­jesztett a világ minden kormányához: 1955 a nemzetközi politikában a tanácskozások esztendeje volt. S ez új reménységet ön­tött a népek szívébe. Az ázsiai és afrikai országok együttes bandungi értekezlete, az elmúlt év első nagyszabású tanácskozása, az első „megálljt“ jelző tábla volt az agres­­­szív erők útjában. Júliusban aztán mellé­­ikerült egy újabb tábla, amelyen egy vá­rosnév parancsolt tilost a háborúnak. A négy nagyhatalom kormányfői tanácsko­zásai helyének, Genfnek a neve a béke és a reménykedés fogalmával egyesült a nép­­milliók gondolataiban. A genfi tanácskozás eredményeként jelentősen enyhült a nem­zetközi helyzet, s a diplomáciában, a gaz­dasági és kulturális kapcsolatokban előtér­be került az államok közötti megegyezés, a békés egymás mellett élés, az összekötő és nem az elválasztó dolgok megkeresésé­nek kérdése. A genfi szellem, a békés együttélés szilárd akarása nyilvánult meg abban a fogadtatásban is, amelyben India népei a szovjet kormány vezetőit, Bulga­­nyin és Hruscsov elvtársat november—de­cember­i havi­­ látogatásukkor­­ részesítették. Indiában a szovjet vezetőkben azokat a fér­fiakat köszöntötték, akiknek hazája élhar­cosa az emberiség boldog jövőjéért vívott küzdelemnek, őket köszöntve üdvözölték azt a politikát, amely az elmúlt években olyan javaslatokkal lépett a világ közvéle­ménye elé, mint az atomfegyver eltiltásá­nak, a fegyverzet csökkentésének és a né­met kérdés megoldásának javaslata. A nemzetközi kapcsolatok erősítését szolgál­ták azok a meghívások is, amelynek nyo­mán 16 ország küldöttségei látogattak el a Szovjetunióba. A szovjet—jugoszláv ba­ráti viszony helyreállítása — ez a számunk­ra különösen fontos esemény­­— szintén ugyanezt szolgálta. Sem a forró hangulatú indiai látogatás, sem a Jugoszláviával rendezett viszony nem tartozott a kellemes meglepetések közé az agresszió táborában. S ezért ezek az agres­­­szív erők az elmúlt év utolsó szakaszában újra megkísérelték feléleszteni a hideghá­borús hangulatot, megkísérelték fellendíteni a fegyverkezési versenyt, elhinteni a pánik magját az emberek között. Ez a törekvé­sük azonban sikertelen maradt. Az évi mér­leg ugyanis azt mutatja, hogy a békét akaró tömegek bíznak saját erejükben és veze­tőikben, s tudják, hogy lépésről-lépésre, de biztosan megközelítik a kívánt célt, és ezért bíznak a jövőben. H­azánkban az elmúlt év ke­mény munkában, megfeszített har­cokban telt el. Pártunk Központi Vezető­ségének márciusi határozata a megelőző időszak zűrzavaros kuszáltságából már az év elején kiemelt bennünket. A határozat feltárta a jobboldali elhajlás veszélyeit és rámutatott arra, milyen súlyos károkat oko­zott az egész országnak. A magyar dolgo­zók és a szegediek is örömmel fogadták a határozatot, amely világosan megfogal­mazta céljainkat, feladatainkat, útunk irá­nyát. A határozat óta eltelt idő a fényes bizonyítékok seregét szolgáltatta arra, hogy a határozat helyes volt, mert munkásosztá­lyunk, parasztságunk, értelmiségünk, egész dolgozó népünk érdekeit fejezte ki. A ha­tározat végrehajtásával Szeged iparában a munka termelékenysége 8,7 százalékkal emelkedett az előző évhez képest és Szeged ipara 4,8 százalékkal többet termelt, mint 1954-ben. A párt Központi Vezetőségének és a Minisztertanácsnak az ipar dolgozói­hoz intézett levele nyomán, — mely a technika fejlesztésének fontosságára hívta fel a figyelmet — ugrásszerűen megnőtt az újítások száma, a dolgozók számos fontos javaslattal fordultak az üzemek vezetőihez. Ebből is látszik, hogy Szeged ipari mun­kássága megértette a műszaki fejlesztés fontosságát és most az új esztendő küszö­bén örömmel gondolhatunk arra, milyen nagy eredményekkel járultak hozzá mun­kásaink nagy céljaink megvalósításához. Az 1953 júliusa utáni megtorpanás és egyhelyben topogás — amely mezőgazdasá­gunkat és elsősorban termelőszövetkezetein­ket jellemezte — a márciusi határozat meg­valósításával megszűnt. Szegeden és a sze­gedi járásban is új fejlődésnek indult a termelőszövetkezeti mozgalom, előkészítő bizottságok alakultak, megjavult az agitá­ció, s ennek a pezsgő munkának nyomán új tsz-ek alakultak mindenfelé. Ezzel egy időben sikerült megvalósítani a másik fon­tos feladatot, mezőgazdaságunk termésho­zamának állandó növelését. Búzából 1954 ben 5.8 mázsa volt a termésátlag a szövet­kezeti földeken, 1955-ben ez a szám 9.55 mázsára emelkedett. E­zek AZ EREDMÉNYEK természete­sen nem tehetnek bennünket elbiza­kodottá. Feljogosítanak azonban arra, hogy bizakodva nézzünk a jövő, az új esztendő felé és higgjünk abban, hogy gazdasági éle­tünk, iparunk, mezőgazdaságunk fejlődés szilárdan halad tovább az új esztendőben második ötéves tervünk megkezdésének évében, a párt által megjelölt úton. De vi­lágosan látjuk azokat a hibákat is, amelyet még visszahúznak, visszatartanak, s ame­lyeket épp e nagy tervek megvalósítása érdekében meg kell szüntetnünk. Iparunk­ban tovább kell szilárdítani a munkafe­gyelmet. Még mindig sok a hiányzás, gya­kori a munkahely-változtatás, akad önké­nyes munkahely-elhagyás is. Sok munka termel még 100 százalékon alul. Mezőgazda­ságunkban a növénytermelés föllendül és­nem feledtetheti el, hogy állattenyészté­sünk, még mindig a megkívánt színvona alatt mozog.­­ I Kulturális életünkben az év második felében aggasztó és nyugtalanító jelensé­gek következtek be. A jobboldali elhajlás, legnyíltabb és legveszélyesebb formája lé­pett fel irodalmunkban. Pártunk Központ Vezetősége határozatában leplezte le ezt az elhajlást, egyes írók jobboldali tevékeny­ségét. Ennek a veszélyes írói magatartás­nak bizonyos mértékű hatása érezhető volt itt Szegeden is, de a szegedi írók soha nem kerültek egy gyékényre azokkal, akik a párt, az egész dolgozó nép ellen fordultak. A szegedi írócsoport — a Városi Párt-végre­hajtó bizottság segítségével — a márciusi határozat után kemény és következetes harcot kezdett a szegedi irodalmi élet jobb­oldali jelenségei ellen, ez a harc megóvta a szegedi írócsoportot attól, hogy belesül­­­lyedjenek a jobboldal mocsarába. A szegedi írók tudják, mit vár tőlük a párt és inga­dozás nélkül, szoros egységben haladnak azon az úton, amelyet a párt mutat szá­mukra. Bizakodva és reménykedve tekintünk az új esztendő elé. De látnunk kell, hogy feladataink nem lesznek könnyűek. Új öt éves tervünk első évében még fokozottabb, még keményebb munkát kell végezni. Nem félünk ettől, nem riadunk vissza a nehéz­ségektől. Az elmúlt évben Szeged dolgozói számtalanszor bebizonyították, hogy pár­tunk és államunk számíthat munkájukra, lelkesedésükre. Amikor például arról volt szó, hogy mindannyiunk érdekében mun­kaidő után is helyt kell állni, dolgozni kell nem vonultak vissza, hanem teljes lendü­lettel odaadással és áldozatkészséggel vé­gezték feladataikat. Az elmúlt évben fel is lendült a társadalmi munka Szegeden. Uta­kat salakoztak, közkifolyókat építettek dol­gozóink, fásítottunk, lelkes munkával vé­geztük a „Felszabadulási Liget“ építését is Ez a lelkes munka, nem véletlenül ke­letkezett, nem véletlen a dolgozók aktivi­tásának növekedése. Az elmúlt év ismét a bizonyítékok egész seregét szolgáltatta ar­ra, hogy dolgozó népünk bízhat a pártban, építhet a párt szavára. S az új esztendő, a második ötéves terv megkezdésének éve olyan változásokat ígér Szeged dolgozói szá­mára is, amelyekért valóban érdemes dol­gozni. Második ötéves tervünk első évében új, háromemeletes bérház épül az idén át­adott Marx­ téri bérházak mellé. A Mérey utcában 38 egyszobás lakást magába foglaló bérház épül. 56-ban elkészül az új modern szegedi kenyérgyár. A­J ESZTENDŐ KEZDŐDIK. Remény­kedéssel és bizakodással tekintenek eléje dolgozóink. Hazánk nagy terv, a má­sodik ötéves terv megvalósítására szólítja dolgozóinkat, akik ezekben a napokban számadást készítettek arról, mit várhatnak, mit kaphatnak az új esztendőtől, elkészí­tették a maguk „kis“ tervét. S most, ami­kor az új év első napján boldog új esz­tendőt kívánunk minden szegedi dolgozó­nak, arra gondolunk és azt kívánjuk, hogy ezek a nagy és kis tervek egyaránt meg­valósuljanak. BOLDOG ÚJÉVET! Dobi István, a Népköztársaság Elnöki Tanácsa elnökének újévi rádióssósaia Kedves Barátaim! Kedves Elvtársak! — Most, amikor szerte az országban összecsendülő po­harakkal köszöntik az új esz­tendőt, engedjék meg, hogy a rádión keresztül szívélyes jókívánságaimmal üdvözöljem önöket, szeretett hazánk minden becsületes dolgozóját. Városon és falun, üzemi klubokban, termelőszövetke­zeti kultúrházakban, szóra­kozóhelyeken és családi ott­honokban vidáman búcsúzik az egész ország dolgozó népe az ó­ esztendőtől. Jogos örömmel pillantunk vissza az­ elmúlt évre, hi­szen erőfeszítéseink, össz­hangban a világ valamen­­­nyi békeszerető népeinek törekvéseivel, eredménye­sek voltak: sikerült meg­őriznünk a békét. Ebben az évben tovább so­kasodtak a béke hívei, s nem­csak az egyszerű emberek százmilliói, hanem hivatalos személyiségek is mind na­gyobb számban álltak ki ha­tározottan a béke ügye mel­lett. Jogos örömmel tölti el népünket, hogy világméretek­ben látja megvalósulni azokat a béketörekvéseket, amelye­ket felszabadulásunk óta ma­gáénak vall és minden nem­zetközi fórumon képvisel. Egyre inkább valóra válnak azok a célkitűzések, ame­lyekért 10 esztendő óta a Szovjetunió oldalán, a Szovjetunió vezetésével a népek immár több száz mil­liós táborában küzd. Vidáman és megelégedéssel búcsúzhatunk az óesztendőtől azért is, mert a jó gazda büszkeségével nézhetünk vé­gig saját portánkon. Az óesz­tendő eredményes esztendő volt s ezek az eredmények feljogosítanak arra, hogy ma­gabiztosan lépjük át az új év küszöbét. Magabiztosan, mert tudjuk, hogy jó úton járunk. Ebben az ünnepi pillanat­ban bátran állíthatom, hogy népünknek minden oka meg­van a bizakodásra, hiszen a Szilveszter éjszakai jókíván­ság olyan esztendőt köszönt, amelyben világosan állnak egész népünk előtt pártunk és kormányunk lelkesítő cél­kitűzései. A párt és a kormány biz­tos abban, hogy szocializ­must építő dolgos népünk, hazánk minden becsületes polgára azzal az energiával, melyről az elmúlt 10 esz­tendő alatt oly sokszor bi­zonyságot tett, megvalósítja a második ötéves terv első évének feladatait is. Az új esztendővel hazánk szabad életének második év­tizedébe lépünk. Ilyen pilla­natokban szokásos a szám­vetés. S ha az elmúlt évtized eredményeit tesszük a mér­legre, maradhat-e kétség afe­lől, hogy vállaljuk s el is vé­gezzük azt a munkát, amely az 1950-es évben vár reánk? Tudjuk, hogy ez a munka nem lesz nehézségektől men­tes, de szilárd egységben a párt és a kormány vezetésé­vel, mint már annyiszor, né­pünk most is győzelmet arat. Ezekben a percekben, ami­kor milliók ürítik poharaikat az új év sikereire, azt kívá­nom hazánk minden becsü­letes polgárának, legyen ez az új esztendő még nagyobb munkasikerek esztendeje. Kívánom, legyen ez az év a munkásosztály és a dol­gozó parasztság testvéri szövetsége további erősödé­sének, a dolgozó nép, a párt és a kormány egysé­ge további szilárdulásának éve. Legyen ez az új esztendő hazánk gazdasági ereje és védelmi képessége növekedé­sének­, minden magyar dol­gozó anyagi és kulturális jó­léte emelkedésének eszten­deje. Legyen ez az esztendő a béke világtábora további erősödésének esztendeje. Fejlődjék és erősödjék to­vább barátságunk a nagy Szovjetunióval a béketábor országaival, a világ minden becsületes dolgozójával, a népek közötti tartós béke érdekében.­ Sikerekben, erőben egészségben gazdag, új évet kívánok, boldog N. A. Bulganyin a Szovjetunió Minisztertanácsa elnökének nyilatkozata v­an­. Shutt-nak Moszkva (T­ASZSZ), N. A Bulgáriám­, a Szovjetunió Mi­nisztertanácsának elnöke vála­szolt Ch­. Shutt-nak, a Thlenews televíziós és filmhiradó társaság washingtoni irodája vezetőjének kérdéseire. Több kérdés után arra a kér­désre: milyenek az ön vélemé­nye szerint az új évben, a béke perspektívái? N. A. Bulganyin a következőket válaszolta: Az elmúlt évet azoknak az erőknek a komoly sikerei jelle­mezték, amelyek következetesen és tevékenyen küzdöttek a nem­zetközi feszültség enyhítéséért, a béke és a népek közötti barát­­ág megerősítéséért. Sokan azok közül, akik korábban kételked­tek ebben, most világosan lát­ják, hogy korunkban a nemzet­közi együttműködés és bizalom teljesen megvalósítható cél. Nem kétséges, hogy ha a vi­lág kormányai és elsősorban nagyhatalmak kormányai a né­pek leküzdhetetlen békevágyá­val törődve tettekkel fognak a nemzetközi feszültség tovább enyhítésére és az államok kö­zötti bizalom megerősítésére tö­rekedni, akkor 1056 a „hideghá­ború” megszüntetéséért­, a nem­zetközi feszültség enyhítéséért az államok közötti bizalom meg­teremtéséért vívott harc új si­kereinek tanúja lesz. Arra a kérdésre: kíván-e a világ népeihez, főleg az ameri­kai néphez valamilyen üzene­tet intézni? — N. A. Bulganyin ezt válaszolta: Szeretném felhasználni ezt az alkalmat, hogy az amerikai nép­hez eljuttassam szívélyes üdvöz­letemet és új évi jókívánságai­mat. A történelmi tapasztalatok azt mutatják, hogy országaink népei békében és barátságban élnek. Az Amerikai Egyesült Ál­lamok és a Szovjetunió közötti baráti kölcsönös megértés fejlő­dése és megerősödése az általá­nos béke megszilárdításának ügyét sokkal vinné előre, Csongrádi megye második a begyűjtési versenyben A megyei begyűjtési hivatal legfrissebb közlése szerint Csongrád megye Békés megyével holtversenyben a második és harmadik helyen áll a begyűjtési versenyben 103.8 száza­lékkal. Az első helyet Vas megye tartja 105.6 százalékos eredményével. A verseny még nem dőlt el. Most folyik a végső értékelés és ennek végeredménye valószínűleg más képet mutat, Új mezőgazdasági gépek 1956-ban A Mezőgazdasági Eszközö­ket Értékesítő Szövetkezeti Vállalat 1956-ban új típusú gépekkel segíti számos me­zőgazdasági munkafolyamat mechanizálását. A termelőszövetkezetek részére silótöltő szecskavá­gó, sertést­ etető kocsi, TGM jelű gépi, kétlyukú kukorica­morzsoló, hideg légáram­lá­­sos takarmányszárító beren­dezés, M—1 jelű 16 kalapá­csos daráló, nagyszámú új Csepel tehergépkocsi kerül forgalomba. Új gép a golyós szőlőprés, amelynek segítsé­gével az eddiginél sokkal kisebb erőfeszítéssel sajtol­hatnak, a magyar gyártmnyú burgonyaosztályozó. Az egyé­ni parasztgazdaságokban burgonyazúzó gép segítheti majd a takarmányelőkészí­­tést. A földművesszövetkezeti boltok 24 lóerős nyersolaj­motorokat is árusítanak a jö­vő évben. A motorokkal a villanyárammal nem rendel­kező termelőszövetkezetek darálót és más kisgépet hajt­hatnak. Megfelelő mennyi­ségű hídmérleg is lesz. Szép eredmény a tervteljesítésben az u­jszegedi Kender-Lenszövőben Az Újszegedi Kender-Len­szövő dologzói 1955. évi ter­vüknek december 30-án, pénteken déli 12 órakor ele­get tettek. A gyár üzemrészei közül elsőnek a stoppoló tett eleget évi tervének december 10-én, majd utána a copfoló és sorra a többi üzemrészek. Az üzemben megtették a szükséges intézkedéseket, hogy megalapozottan, jól kezdjék második ötéves ter­vünk feladatainak végrehaj­tását. TIZENÖT SZÁZALÉKRA több édesipari termékkel, 3 százalékkal több tésztaárain nagyobb forgalmat bonyolítot le 1965-ben a szentesi Ftí SZERT, mint 1054-ben.

Next