Délmagyarország, 1956. május (12. évfolyam, 104-127. szám)

1956-05-04 / 104. szám

Péntek, 1956. május 4. 3 Három nép — jLzgi+íete,k a ote&ód­ei+ák­éd HómÁn Vasárnap este érkeztek meg a várva-várt csehszlovák és román vendégeink. Egész nap utaztak, későn feküdtek le, s mégis másnap reggel 9 órakor már a várost né­zegették. A reggeli után, amikor a bmói és a Ploesti-i vendégek végigsétáltak a vá­ros tanácsi vezetőivel a korzón, az arra já­ró emberek kérdezgették: „Ők a cseh és a román vendégek?” Nemcsak a vendégeket kísérőktől kap­tak feleletet az érdeklődő szegediek, ha­nem Brno és Ploesti vezetőinek meleg te­kintetéből is, amint mosolygó arccal bólin­­gattak a járókelőknek. „Városaink, lakói szeretettel üdvözölnek benneteket” — ezt fejezték ki ezek a röpke köszöntések. Nem minden szegedi dolgozóval tudtak találkoz­ni a kedves vendégek, de az az érdeklődés, amely városszerte megnyilvánult a cseh és a román küldöttségek iránt, azt tükrözte, hogy itt, a Tisza partján lakó emberek szeretnék és akarják, hogy a három város között állandó, eleven baráti kapcsolat ala­kuljon ki. Látogatás az egyetemen és a fogadalmi templomban Ez a kívánság fejeződött ki Ivanovics György kétszeres Kossuth-díjas professzor szavaiból is, amikor a vezetése alatt álló Mikrobiológiai Intézetben üdvözölte az őt meglátogató külföldieket. Különösen sok szó esett a mintegy órahosszas találkozáson a Heine Media gyógyításról, a betegséget okozó vírusok feltárásának szegedi kutatá­sairól, az eddigi eredményekről, azokról a lehetőségekről, amelyeket a súlyos követ­kezménnyel járó betegség megelőzésében a nemzetközi tudmányos kapcsolat elmélyí­tése eredményezhet. A vendégek több kér­dést tettek fel, amelyre készségesen vála­szolt Ivanovics professzor, majd megtekin­tettek néhány laboratóriumot. A találkozá­son részt vett Baróti Dezső professzor, a Szegedi Tudományegyetem rektora, Kukán Ferenc, az Orvosegyetem dékánja. A Beloiannisz téren a Pantheonban csak rövid időt tudtak tölteni, majd bementek fogadalmi templomba is a vendégek. Elhe­lyezkedtek a padsorokban, majd felzúgtak az Európa-híres orgona hangjai és Ujj Jó­zsef, a szegedi Nemzeti Színház karnagya kíséretével Szabadi István, szegedi opera­énekes elénekelte Bizet: „Agnus Dei” című művét. A küldöttségek tagjai az orgonát is megtekintették. Halpaprikás, — tápéi köszöntő, — Leányvásár Fodrozó habok paskolták a Vízügyi Igaz­gatóság kis motoros­ hajóját, amint haladt felfelé a folyón, vitte a Körösi halászcsár­dához a vendégeket, akiknek a tiszaparti táj nagyon tetszett. Vadonatúj móló, vízbe­­hajló fűzfák mellett kötött ki a hajó, s a halászcsárdából ínycsiklandozó illatok ter­jedtek. Halpaprikással, sülthallal és finom túrós lepénnyel, — jellegzetes szegedi éte­lekkel — várták a vendégeket. Jó ebédhez szól a nóta — Szabadi István a zenekar előtt termett és a csárda falai zengtek Lehár: „Deres már a határ” dalá­tól. A pohárköszöntők alkalmával külön felköszöntötték Josef Kolásek elvtársat, a brnoi városi tanács VB elnökét, aki éppen 52. születésnapját ünnepelte. Előkerültek a vendégkönyvek, amelyeknek több oldala meleghangú sorokkal telt meg. Idézzük az üdvözlő mondatokból Kartis Eugen elv­társnak, a román minisztertanács titkársá­ga ittlévő tagjának rövid versét, amelyet magyarul írt be az emlékkönyvbe: Halászlével adtál nekem. Piros volt, mint paprikátok. Kevés ideig voltam itt. De úgy váltunk, mint Jó barátok. Azután ismét hajóra szállt a kis vendég­sereg és a téli kikötőből gyalog sétáltak a tápéi iskolához, ahol szeretettel fogadták a színes népviseletbe öltözött úttörő lányok és fiúk köszöntését. Felhangzott a „Május­­járás” című népdal a gyermekek ajkán, ropták a táncot a szegedi papucsokban, a körbe-csíkos harisnyákban, bő szoknyák­ban, színes blúzban a tápéi gyerekek, és gazdag műsorukban, népi játékaikban nem győztek gyönyörködni a vendégek. A hun­t elvtársak szép cseh nyomós ceruzával ked­veskedtek a kis úttörőknek, azután meglá­togatták a tápéi Háziipari Szövetkezet­et. Az ott dolgozó asszonyok bemutatták a vendégeknek, hogyan készül a híres tápéi gyékényáru, és kis szatyrokkal ajándékoz­ták meg a külföldieket. Este színházba mentek a csehszlovák és a román vendégek, ahol — mint mondták — nagyon jól érezték magukat, roppant tetszett nekik a „Leány­vásár Párnatánc. — körhinta Mennyi kedvesség és baráti érzés áradt azokból az elvtársakból, akik a májusi fel­vonuláson egy-egy üzem dolgozói nevében ajándékokat nyújtottak át a testvérváro­sok küldötteinek a dísztribün előtt. Az ün­nep, a szegediek sok szeretetteljes megnyil­vánulása igen jó hangulatra derítette a három város vendégeit láfajatá AáAM csehszlovák és román városok vezetőit, akik itt Szegeden ismerkedtek meg­ egy­mással. Három nép — három város fiai ta­lálkoztak a Széchenyi téri ünnepi sereg­szemlén, méltó kifejezéseként az igaz nem­zetköziségnek. A felvonulás után a városi pártbizottság adott fogadást a vendégek tiszteletére. Délben a Vigadóban ebédeltek és amikor a zenekar rázendített a román párnatáncra, a táncra perdültek a magyarok, a csehek, a románok, körbefogódzkodtak, s mert a népi játékszabályok betartása mindenkire kötelező: a kör közepén zsebkendőre tér­delve — párna híján — meg kellett csó­­kolniuk egymást a vendégeknek és a ven­déglátóknak, a nőknek és férfiaknak. Az újszegedi Vigadóban a majálison résztve­vők körülvették a vidám vendégeket, s ké­sőbb a csárdásba és keringőbe is többen bekapcsolódtak: a városok vezetői együtt szórakoztak az ünneplő szegedi dolgozók­kal. Szólt a verkli a játszótéri vursliban, s a brnói tanács elnökhelyettese és titkára ki­tűnően szórakozott a körhintán. Kartis elvtárs pedig elárulta: életében először­­ Szegeden ült ringlispilen. A Ploesti-i ta­nácselnök, Vidram­ Joan elvtárs gyors raj­zot készített a gyermek-kerékpározókról,­­ nekik ilyen nincs, majd csinálnak. A liget­ben többen megállították a vendégeket a szegedi dolgozók közül, beszélgettek velük, s a nagy tömegben a vendégek tagjai kü­­lön-külön váltak: jól érezték magukat má­jus 1. ünnepén. Közös vacsora a Felszabadulás tsz-ben Mire a vendégek kiértek május elsején este a Felszabadulás Tsz-be, a vacsorához kibővített, zöld gallyal, színes szalagokkal díszített színben már javában folyt a tánc. A három város vezetői közül többen a szö­­vetkezet asszonyaival, a vendégek­ kísérői­vel együtt bekapcsolódtak a táncba. Köz­ben a Ploesti-i küldöttség tagjai megtekin­tették a tsz istállóját, s nagyon tetszett ne­kik az otttani tisztaság. Elbeszélgettek Áren­dás elvtárssal, az elnökkel, a tsz több tag­jával, érdeklődtek, mennyi volt a munka­egységük, mennyien léptek be a tsz-be, stb. Az udvarban 5 bogrács alatt piroslott a parázs — a finom birkapaprikást is meg­kóstolták és aztán megkezdődött a vacsora. Pohárköszöntőjükben a tsz tagjai elmon­dották, hogy ez volt az első eset, hogy ilyen sok külföldi vendég látogatta meg a szö­vetkezetét és ennek nagyon örülnek. Együtt énekelték a vacsora résztvevői a magyar­nótáikat: a cseh és a román elvtársak két nap alatt már több dalt megtanultak. Az­tán a brnói elvtársak cseh népdalt énekel­tek: Táncolj, táncolj, forogjál, forogjál, Kemencénkre vigyázzál, vigyázzál... A késő éjjeli búcsúzásnál még az udvar­ban is táncoltak a három város fiai... Viszontlátásra Brnóban ! A munka ünnepének második napján délelőtt a Városi Tanács VB vezetői, osz­tályvezetői látták vendégül a tanácsházán Brno és Ploesti küldötteit. Hosszasan elbe­szélgettek a városok tanácsainak munká­járól, hogyan működnek az egyes szakosz­tályok, majd a román elvtársak ajándékot adtak át Szeged Városi Tanács VB-elnö­­keinek, osztályvezetőinek. Délben a Fehér­tóra rándultak ki a vendégek, ahol ugyan­csak remekül érezték magukat: a Ploesti-i tanács VB elnöke még halászott is, a brnói VB titkár pedig vadászott,­­ persze a rossz idő miatt eredménytelenül. Beretzk Péter kandidátus, a fehértói rezervátum tudós kutatója ismertette a vendégekkel az ot­tani madárvilágot. Késő délután tértek vissza a Fehértóról a vendégek: a Ploesti-i elvtársak a TTIT- be mentek, hogy a szegedi értelmiségiekkel találkozzanak, Brno város vezetői pedig búcsúztak. A három nap alatt mély barátság szövő­dött a két város tanácsának vezetői, Brno város és Szeged dolgozói között. Dénes Leó elvtárs, Szeged Város Tanácsának VB elnö­ke Szeged dolgozói nevében ajándékokkal teli kosarat adott át a csehszlovák vendé­geknek: szegedi halbicskát, szalámit, pap­rikát, papucsot, s más kedves dolgokat. Sok értékles kezdeményező megállapodásra jutottak a két város vezetői, mielőtt elvál­tak egymástól. Megbeszélték, hogy részle­teiben kidolgoznak egy tervet, mely szerint sport, kulturális, tudományos csere során mind Brnóból, mind pedig Szegedről egye­temi tanárok, tanácsi vezetők, operaéneke­sek, sport­csapatok látogatnak el egymás­hoz. A csehszlovák vendégek csütörtökön ko­rán reggel utaztak el autóval Szegedről Kelet-Németországba, így búcsúztak: „Vi­szont látásra Brnóban!” A Ploesti-i vendé­gek előreláthatólag még egy-két napig vá­rosunkban maradnak. Markovits Tibor oelmagyarorszüs Rákosi Mátyás elvtárs cikke a Pravdában A Pravda május 2-i száma „A lenini eszmék élő megtes­tesülése“ címmel közli Rákosi Mátyás elvtársnak, a Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetősége első titkárának cikkét a Szovjetunió Kommunista Pártja XX. kongresszusának világtör­­ténelmi jelentőségéről. A cikket a Szabad Nép csütörtöki szá­ma is közli. Helyzetjelentés az árleszállítás után Az első nap a szegedi boltokban Csütörtökön a kora reggeli óráktól szemmel láthatóan megnövekedett a szegedi bol­tok forgalma. Több üzletet és áruházat felkerestünk a dél­előtt folyamán, és mindenütt ez a kép fogadott bennünket: a pultokon és a polcokon bő választékban felhalmozott árukészlet s az elárusítókat vásárlók tömege ostromolja. Egyik áruházban különösen nagy érdeklődés mutatkozott a műszaki cikkek iránt is. Egy parasztember, miközben tüzetes alapossággal vizsgált át egy kerékpárt, kijelentet­te: eredetileg az árleszállítás csábítoit ide, de most már egyúttal kerékpárt is vásá­rolok! Az árleszállítás tehát — mint tapasztaltuk — a vá­sárlási kedvet általában min­den — s nemcsak a leszállí­tott áru — árucikk iránt nö­velte. Bőséges áruutánpótlás A Széchenyi tér és a Lenin utca sarkán lévő Állami Áru­házban legnagyobb kereslet a nylon áruk, férfi ingek és konfekció áruk iránt mutat­kozott. Dózsa Pál, az áruda vezetője elmondta, hogy ezekből a cikkekből s főként a szezon­cikkekből — de min­den egyébből is —1 bőséges készletük van raktáron. Kö­zel kétmillió forint értékű új áru érkezett a napokban az árudához. Természetesen a vásárlók érdeklődése igen nagy, már a kora reggeli óráktól. Üzletnyitáskor már mintegy százan-százötevenen várakoztak a bolt előtt, s a forgalom a délutáni órákban is növekedett. Ez a nagy ér­deklődés azonban csak az elárusítóknak jelent nehézsé­get — a raktárnak nem —, mivel megfeszített munkát követel. Ezerötszöz nylon zokni Hasonló a forgalom az 5-ös számú Ruházati Boltban is. Darvas Imre boltvezető ki­jelentette kérdésünkre: hatá­rozottan érezzük a forgalom növekedését. Csak 11 óráig közel százötven pár nylon­zoknit adtunk el. Emellett a férfiingek és a pamut felső­kötöttáruk is kom­oly mennyi­ségben fogynak. A méteráru­­osztályon pedig mintegy húsz ruhára való selyem kelt el eddig. Sajnos, későn tudtuk meg, hogy melyik cikkeknek milyen mértékben esik az ára, s így a készletet nem tel­jesen a keresletnek megfele­lően szerezhettük be. Termé­szetesen ez nem jelent fenn­akadást, korántsem fogyott ki a raktárunk — nylonzokm­­félékből mintegy 1500 pár van még —, s most hozunk újabb mennyiséget a Nagy­kereskedelmi Vállalattól. Egyheti órafogyasztás egy óra alatt Az Óra-Ékszer Boltnak is sok vendége volt a nap folya­mán. Nyitástól délelőtt 10 óráig — tehát egy óra lefor­gása alatt — nyolc órára akadt vevő az üzletben. Más­kor egy hét alatt vásároltak ennyi órát. Ugyancsak nagy érdeklődés nyilvánult meg a női táskák iránt. A Lenin utcai Bőr-, Díszmű- és Cipőszaküzletben a délelőtt folyamán tizenöt női táska kelt el. Sokan ke­restek a vásárlók közül cipőt —­ különösen gyerekcipőt is —annak ellenére, hogy a cipőknél kisebb mérvű volt az árleszállítás. Fennakadást okoz, hogy nincs gyerekszan­­dál és regattacipő fiúknak 34—37-es, továbbá gyerek és lánykaszandál 35—38-as és 39—40-es számban, és gyak­ran még mindig rossz a gyer­mekcipők számozása. Vásárlók és árusítók egya­ránt igen kedvező vélemén­­­nyel vannak az árleszállítás­ról. Horváth József ellenőr, akivel egyik cipőboltban ta­lálkoztunk, kijelentette: azt tartja az árleszállítás legfi­gyelemreméltóbb vonásának, hogy kurrens cikkeket érint, amelyekből megfelelő készle­tek vannak raktáron, s ame­lyeket folyamatosan gyárta­nak. A földművesszövetke­­zetek is felkészültek A múlt héten a járás föld­­művesszövekezeti boltjai is megfelelő árumennyiséget kaptak a nagykereskedelmi vállalatoktól. Vártok József igazgató elmondotta, hogy a legnagyobb mennyiséget ru­házati és háztartási cikkek­ből biztosították. Sajnos azon­ban alumíniumedénnyel egyelőre nincsenek olyan mértékben ellátva, hogy a várható keresletet hosszabb ideig kielégíthessék. De ha­marosan ezekből a cikkekből is újabb mennyiséget kapnak; Bolgár vendégek látogatják meg az Iparitanuló Intézetet A Szovjetunió és a népi demokratikus országok gaz­dasági és kulturális együtt­működése során hazánkban tartózkodik a bolgár Oktatás­ügyi Minisztérium delegáció­ja. A magyarországi oktatási intézetek közül a mai napon az MTH 600 sz. Móra Ferenc Iparitanuló Intézetben látogat el a küldöttség. Az intézet fi­ataljai, dolgozói szeretettel­­ várják a külföldi vendégeket, s büszkén adnak számot az­­ eddig végzett munkájukról. A technika fejlesztésére, újítások és új munkamódszerek alkalmazására nagyobb gondot kell fordítanunk Nyilvánosságra hozott má­sodik ötéves tervünk irányel­veit nagy­­ érdeklődéssel és gondossággal tanulmányozzák a vasút dolgozói is. Ez ért­hető, hiszen második ötéves­­ tervünk célul tűzi ki, hogy 25 százalékkal több árut szállít­sunk vasúton, örömmel és lelkesedéssel teszünk eleget e megnöve­kedett feladatoknak, mert saját és családunk jólé­téről, az ország erősödéséről van szó. A megnövekedett áruforga­lom és személyforgalom meg­követeli a vasúti közlekedés fejlesztését, korszerűsítését. Második ötéves tervünkben a vasút tízmilliárd forint beru­házást kap. Az első ötéves terv kezde­tén megszabott szállítási fel­adatok megoldása elé kissé aggódva tekintettünk, mert a vasútfejlesztésre nem volt elég beruházás. Régi gördülő­parkunkkal és berendezése­inkkel kellett feladatainkat végrehajtani. Most a második ötéves tervben sokkal kedve­zőbb a helyzet. Már osztot­tunk, szoroztunk, számolgat­tunk, vajon mi jut a mi szol­gálati helyeinkre. Új mozdo­nyok, új személy- és teher­kocsik, a berendezések kor­szerűsítése, új állomások, vá­gányok létesítése — ezt mi, Szeged környéki vasutasok is megkapjuk. Mindez nagy bizakodással tölt el bennünket, s vállaljuk, hogy a feladatokat meg­oldjuk. Már most, a tavaszi szállítá­sok idején áruszállítási for­galmunk, a napi kocsimegra­­kás elérte az elmúlt év őszi csúcsforgalmat. A forgalom viszont ezután még tovább növekszik. Az áruszállítás fo­kozása megköveteli a kocsik gazdaságos kihasználását, a tehervonatok terhelésének növelését, a nagyobb sebes­séget, s nem utolsósorban a »zöld« utat. Második ötéves tervünk irányelvei sürgetően vetik fel például a tolatásnál és más munkaterületeken is a szovjet módszerek alkal­mazását. A technika fejlesz­tésére, újítások és új munka­­módszerek alkalmazására sok­kal nagyobb gondot kell for­dítanunk hisz ezek alapfel­tételei : dik ötéves ter­vünk végrehajtásának. Igazgatóságunk területén is több áldomást kell bővíteni, a megnövekedett áruforgalom zavartalan szállítása érdeké­ben pedig szükséges a raktá­rak bővítése. Igen sürgős pél­dául az Újszegedi Állomás raktárépítése. Igaz, a Közle­kedés- és Postaügyi Minisz­térium a meglévő hitelt más­célú építkezések miatt meg­vonta, mégis reméljük, hogy a raktárépítés munkái rövi­desen megkezdődnek, hisz ez elősegíti a megnövekedett áruforgalom zavartalan le­bonyolítását. Második ötéves tervünk irányelve beszél az életszín­vonal nagyarányú emelkedé­séről. Ennek egyik legjobb bizonyítéka a most megjelent árleszállítás, melyet igen nagy örömmel fogadtunk. Ez az árleszállítás, mond­hatni, megkétszerezi erőn­ket, nagyobb lelkesedést ad második ötéves tersünk végrehajtásához. A magam nevében örömmel fogadom az irányelveket, hisz azok mind a saját, mind munkatársaim boldogabb jö­vőjét, életszín­vonalunk hat­hatós emelését biztosítják. Sziládi Sándor Nagy sikerrel mutatkozott be Szegeden a Cirkus Praha A Csehszlovák Állami *Cir­­kusz, a ,,Cirkus Praha“ április 30-án mutatkozott be­ Szeged dolgozóinak. A díszelőadás előtt Korok Józsefné, az I. kerületi Tanács VB titkára üdvözölte a testvéri Csehszlovákia művész­­fiait, majd megkezdődött a nagy­szabású bemutatkozó előadás. A bemutatott mű­sorszámok egytől­­egyig sokáig emlékezetesek ma­radnak a közönség előtt. A 3 Bertis humoros kerékpár akroba­ták őszinte tetszés-nyilvánítással találkoztak a nézők soraiban. Különösen az ifjú Bertis, az alig 12 esztendős fiúcska művészi tel­jesítménye ragadta magával a közönséget. Az egyensúlyozó művészet magasiskolájából adott ízelítőt Zdena Stipková drótkö­tél akrobata és IIlonas egyensú­lyozó művész. Hasonló szép sikert ért el a 4 Baccardi is a gumiasztal akro­batikus számokkal, s Emil Sa­nnes a két idomított barna­ med­­­­vével és a kutya-revűvel, vala­mint Vinicky a 6 púpos teve és a 4 nehéz ló produkcióival. Valerie Hanligovó — hajlé­kony akrobata bemutatott szá­mai közül nem egy a legkitű­nőbb akrobata világszámokkal vetekedik. Négy ember jó össz­munkáját dicséri a 4 Lisner tempóakrobaták mutatványai is. Kiemelkedő a 3 Stauberti egyen­súlyozó művészek bravúros szá­mai. Lélekzet elállító számokkal lépett a közönség elé a 2 Janó; excentrikus mutatván­yaikkal le­nyűgözték a közönséget. Sok si­kert aratott Vera Váltóvá mű­vészi trapéz, számaival. Sambo és Brailo zenebohócok igen sokat mutattak be sokol­dalú művészetükből. A 2 Bauel — humor a görgőn, az emlékeze­tes „Zebra“ és más számok meg­kapó epizódjai teszik szereplésü­ket előttünk emlékezetessé. A „Cirkus Praha“ változatos, jól összeállított műsorszámai ott nyerték a szegediek szeretetét és rajongását. Állandóan telt ház előtt játszanak a neves cirkusz művészei a Marx téren*

Next