Délmagyarország, 1956. június (12. évfolyam, 128-153. szám)

1956-06-01 / 128. szám

Péntek, IMG. június 1.3 Együtt a Hazafias Népfronttal írta:­­Benke Láttató, a Magyar-Szovjet Társaság megyei titkára A Magyar—Szovjet Társa­ság országos vezetőségének a napokban megtartott kibőví­tett ülése egyértelmű helyes­léssel fogadta a pártnak a nagybudapesti aktíva-ülésen elhangzott javaslatát, hogy az MSZP, mint külön szerve­zet a jövőben szorosabban működjék együtt a Hazafias Népfronttal és fokozza együtt­működését a szakszervezetek­kel és a különböző tömeg­szervezetekkel. Ezzel mind­nyájan mélyen egyetértünk és meggyőződésünk, hogy a bekövetkezett új helyzetben feltétlenül tovább élénkül megyénkben is a Magyar— Szovjet Társaság szervezetei­nek működése s a Hazafias Népfronttal való terméke­nyebb együttműködés jóté­kony kihatással lesz a Szov­jetunióval kapcsolatos propa­gandamunkáink fellendülé­sére. Milyen meggondolások ve­zették pártunkat erre a je­lentős lépésre, mely me­gyénkben is egyértelmű he­lyesléssel találkozott? Felsza­badulásunk óta egész politi­kai, gazdasági, társadalmi és államrendünkben, népünk életében mélyreható változá­sok történtek. E változások eredményeként — nem spon­tán módon — a magyar— szovjet barátság gondolata egész népünk ügyévé lett. Társaságunk betöltötte azt a feladatát, amellyel megmu­tatta, hogy a Szovjetunióban más történt, mint amiről a nyugati propaganda beszélt. A Szovjetunióval kapcsola­tos propagandamunkánkban azonban számos hibát követ­tünk el. Ez a propaganda egy­oldalúan csak az eredmények­ről beszélt, s nagymértékben háttérbe szorította a nép al­kotó erejének, kezdeménye­zésének, szorgalmának és te­hetségének bemutatást. A jobboldali elhajlók kihasz­nálták a propagandának ezt a gyengeségét. 1953-tól foko­zottam előtérbe került a Szov­jetunió eredményeinek el­hallgatása, melynek követ­kezménye bizonyos elfordu­lás, az eredményekkel szem­beni bizalmatlanság lett. Azóta nagy változások tör­téntek a nemzetközi helyzet­ben. A Szovjetunió számos jó kezdeményezést tett a nem­zetközi feszültség enyhítésé­re, az országok közötti köl­csönös bizalom megteremté­sére. Ismeretesek azok az eredmények, melyeket a Szovjetunió Indiával, Jugo­szláviával való baráti kapcso­lata ki­építésében elért. E kap­csolatok nemzetközi kihatá­sait viszgálva nyugodtan mondhatjuk, hogy világszerte békés légkör alakult ki. Itt elég emlékeztetni a szovjet államférfiak angliai, a fran­cia államférfiak szovjetunió­beli látogatásainak sikerére. Ilyen körülmények között világos, hogy megnőtt a spon­tán érdeklődés a Szovjetunió iránt és megerősödött a mi propagandamunkánk jelentő­sége is. A Magyar—Szovjet Társaság feladata most az, hogy felszámolja propagan­damunkájának egyoldalúsá­gát, s minden­oldalú képet tárjon fel a Szovjetunióról. A mi propagandánknak sokkal őszintébbnek, világosabbnak, meggyőzőbbnek kell lennie, de ugyanakkor fel kell figyel­nie a torz jelenségekre is. Az elmúlt években a Ma­gyar—Szovjet Társaság a Szovjetunióval kapcsolatos propagandamunkáját eléggé elszigetelten végezte me­gyénkben is. Más szervek közreműködését nem igén­yel­tük, nem épülhetett ki köl­csönösség közöttünk. Más szervek eléggé felmentettnek érezték magukat a Szovjet­unióval kapcsolatos propa­ganda alól, mert volt egy speciális szervezet, a Magyar —Szovjet Társaság, amely ezt a munkát saját jelvénye alatt végezte. Különösen távol dol­goztunk a Hazafias Népfront­tól, a szakszervezetektől, de az állami és más szervektől is. Nem kerestük és nem is találtuk meg a közös munka területeit, for­máit, módsze­reit. Ennek legfőbb o­ka a kollektív vezetés hiányában keresendő. A megyei elnök­ség ritkán funkcionált, s a munka tartalmi kérdéseivel nem foglalkozott. A jobbol­dali elhajlás éveiben különö­sen meggyengültek az MSZT bázisai és visszaesett mun­kánk a parasztság között. Ezt ma is sínylik szervezeteink, mert mindössze 9 százalék­ban képviseli a parasztság az össztagsághoz viszonyítva társaságunkban. Kultúrcso­­portjaink is elszakadtak az MSZT feladataitól. Az 1954-es politikai bizottsági határozat következményeként valame­lyest élénkült, színesebb lett a munkánk — ami fő­ként a barátsági körök változatos programjában, szélesebb, sok­oldalúbb, az igényeket jobban figyelembe vevő ténykedésé­ben mérhető le , s megin­dult az együttműködés a tö­­megszervezetekkel, az állami és tanácsszervekk­el. Az idei barátság hónapja bizonyíték arra, hogy a ter­mékeny együttműködés meg­hozza a maga egészséges gyü­mölcseit, ha az a pártvezetés fokozottabb érvényesítésével párosul. Azonban nagy mun­ka vár ránk a jövőben is. Az MSZP-nek be kell hatolnia a dolgozók legszélesebb rétegei közé, s ezt egyedül megoldani nem leszünk képesek csak együttesen a Hazafias Nép­fronttal. A munka területeit, formáit és módszereit helyi­leg, a közös munka közös gyakorlatában kell kialakíta­nunk. Ehhez feltétlenül szü­k­­­séges a szervezetek munkájá­nak mélyreható tanulmányo­zása, társaságunk egyszerű tagjai véleményének, javas­latainak, elgondolásainak, igényeinek figyelembe vétele. Nem lesz könnyű feladat, ép­pen ezért már most neki kell gyűrkőzni. A szakszerveze­tekkel együtt kell serkente­nünk a nálunk is alkalmaz­ható szovjet tapasztalatok felhasználsát az üzemekben, szélesíteni kell a tapasztalat­­cserét. A Magyar—Szovjet Társa­ság feladata segíteni, kezde­ményezni, s bizonyos mérték­ben koordinálni a magyar— szovjet barátság ápolását. Az MSZT-nek mind jobban kell törekednie arra, hogy akti­vistái élő lel­kiismeretként be­töltsék a társadalmi ellenőr szerepét mind a maguk, mind más szerveknek a Szovjet­unióval kapcsolatos propa­gandája felett. Ezt sürgeti a békés verseny, ezt várja tő­lünk a párt. A szocialista propaganda nem lehet elvont, hanem az ország, a megye sajátos fel­adataihoz, sajátos problémái­hoz kell kapcsolódnia a gaz­dasági és társadalmi élet minden területén. Ehhez a munkához elengedhetetlenül szükséges részt vennünk a Ha­zafias Népfront minden meg­mozdulásában. Nem lesz ele­gendő csak jelezni a szocia­lista propagandamunka prob­lémáit, hanem cselekvő mó­don, igaz szívvel kell azokat segíteni megoldani minden tagunknak, aktivistánknak, s a vezetőknek a saját terüle­tükön. — Korszerű munkásszállo­dákat kapnak a jövő eszten­dőben az építőipari vállalat dolgozói. Ózdon, Győrött, Debrecenben és Szekszárdon is épülnek munkásszállók. Valamennyi szállóban par­kettás hálószobáikat, beépí­­tett szekrényeket, vezetékes rádiót tervezn­ek, s emeleten­­kint olvasó és társalgó, für­dő-, mosdó- és tusolóhelyi­ségek állnak a lakók rendel­kezésére.­­ Csütörtökön reggel a Semmelweis-teremben meg­kezdődött a Magyar Tudo­mányos Akadémia VII. Ko­rányi Sándor vándorgyűlése. A gyűlés megnyitóján jelen volt Román József egészség­­ügyi miniszter, Rusznyák István, a Magyar Tudomá­nyos Akadémia elnöke, Simo­­novics István, egészségügyi miniszterhelyettes, valamint orvostársadalmunk számos tagja. Ma utazik a tanácsi küldöttség Drezdába 4 küldöttségnek Dénes Leó elvtárs is tagja Drezda városa júniusban ünnepli fennállásának 750. évfordulóját. A város polgár­­mesterének meghívására az évforduló alkalmából magyar tanácsi küldöttség utazik Drezdába. A delegáció veze­tője Pongrácz Kálmán, Bu­dapest Főváros Tanácsa vég­rehajtó bizottságának elnöke, tagjai: Dénes Leó, Szeged vá­ros tanácsa végrehajtó bi­zottságának elnöke, és Hor­váth István, Győr város ta­nácsa végrehajtó bizottságá­nak elnöke. A küldötteik pén­teken reggel indulnak a feri­hegyi repülőtérről. Az MSZT székházban nyílik meg a kertészeti kiállítás A „Délmagyarország“ már korábban hírt adott arról, hogy a Szegedi Városi Tanács mező­gazdasági osztálya, a Micsurin Agrártudományi Egyesület és a ZÖLDSZÖV vezetősége június 17-én nagyszabású kertészeti ki­állítást rendez Szegeden. A kiál­lítás előkészületei már igen elő­rehaladott állapotban vannak. A megnyitásra június 17-én, va­sárnap délelőtt 9 órakor kerül sor az MSZT Horváth Mihály utcai székházában. A kiállításon a szegedi és a környékbeli termelőszövetkeze­tek, egyénileg dolgozó parasztok, kiskertészek legszebb zöldség- és gyümölcs­féleségeiket mutatják majd be a fogyasztóknak. A megnyitó ünnepség u­tán 10 órakor Nyékes István elvtárs, a METESZ központi titkára és Mohácsi Mátyás egyetemi tanár tartanak előadásokat a bogyós gyümölcsfélék termelési mód­szereiről. A rendezőség szeretet­tel vár minden érdeklődőt. A kertészeti kiállítással egy­­időben az MTH 600-as traktoros­­képző iskola rendezésében me­zőgazdasági gépkiállítás is lesz. A mezőgazdaságunkban már is­meretes és használatos mezőgaz­dasági gépek egy részét mutatják be, DELMAGYARORSZÁG Holnap kezdődik az augusztus 20-i munkaverseny a Délrostnál A Délrosz újszegedi tele­pén ma történnek meg a fel­ajánlások augusztus 20-a tiszteletére. Holnap kezdő­dik ez a verseny, s több mint két hónapon át tart majd. Most az új felajánlások nap­ján érdemes végigtekinteni az elmúlt időszakon, már csak azért is, hogy a munka­versennyel kapcsolatos ta­pasztalatokat fel lehessen használni az elkövetkezendő hónapok­ban, vagyis úgy lehessen megszervezni a munkaver­senyt, hogy az jó eredmén­­nyel járjon. Az elmúlt időszakban — április, május — a Délrosz újszegedi telepén a munka­­verseny-mozgalom nem sok jóval dicsekedhetett, nem születtek kiváló eredmények általánosságban. Voltak bri­gádok, mint például Király Jánosé, Duda Károlyné, vagy Máté Imre DISZ-brigádja, amelyek szép eredményeket értek el. Az üzem egészét te­kintve azonban ezek az ered­mények elszigeteltek marad­tak, ezenfelül pedig a jó ered­mények sem voltak olyan jók, mint amilyenek lehettek volna. Mint mindennek, ter­mészetesen ennek is megvan az oka, nem is egy, hanem több is. A Délrosz munkáját, ter­melését tudvalévően igen befolyásolja az id­őjárás. Meleg, száraz napokra van szükségük ahhoz, hogy jó ter­melési eredményeket érhes­senek el. Az elmúlt két hó­napban viszont jóval több volt az esős nap, mint a nap­fényes. Az esős, nedves idő gátolta a termelés folyama­tosságát és ezért gátolta a mint­aversenyt, a vállalások teljesítését is. — Az időjárást a havi terv­­jelentések úgy mutatják, mint a Meteorológiai Intézet — mondják az üzemben és ez valóban így is van. Ha az ember a tervjelentéseket, a grafikonokat nézi, rögtön megállapíthatja, hogy mikor volt eső, s mikor nem. Ezért aztán egyik napról a másik­ra változott az elmúlt két hó­napban a termelés hozama. Hozzájárult ehhez az anyaghiány. Elfogyott ugyanis az 1955-ös áztatási anyag, az új pedig még nem érkezett meg. Így történt aztán, például az a furcsa eset is, hogy április 20-én a május elsejei műszak utolsó napjaiban 85-en vol­tak fizetéses szabadságon ép­pen az anyaghiány miatt. A hangulat, a munkalen­dület azonban mindezek el­lenére jó, és ha megfelelő az idő és anyag áll rendelkezé­sükre, a dolgozók kiveszik ré­szüket a munkából, Így aztán április hónapban az eső és az anyaghiány ellenére is 107 százalékra teljesítette tervét a Délrost, ami nem rossz eredmény, bár ennél jóval magasabb százalékot szoktak elérni. A jelenleg fo­lyó, illetve a mai nappal le­záruló szálkihozatali verseny is eredményesen fog végződ­ni, hiszen a 7.3 százalék he­lyett az első dekádban 8.8-at, a második dekádban 10.7, a harmadik dekádban pedig ennél is magasabb százalékot értek el a dolgozók. A munka­versenyhez szük­séges objektív feltételek hiá­nya mellett feltétlenül befo­lyásolta a munka­verseny át­lósát egy bizonyos fokú lany­­haság, amellyel a munkaver­senyt kezelik a Délroszban. Gondolunk itt olyan dolgok­ra, mint például a verseny eredménye állandó közlésé­nek hiánya, vagy például az a kényelmesség, amellyel nem igyekeznek a munka­­versenyt oly módon kiszélesí­teni, hogy ne csak kiugró eredmények szülessenek a termelés egy­­egy pontján, hanem a ter­melés minden szakaszán egyaránt. Most van anyag kellő mennyiségben és az idő is megfelelő, kedvez a mun­kákhoz, s valószínűleg ked­vezni is fog, hiszen a nyári hónapok következnek, így hát ha egy kicsit jobban igye­keznek megszervezni a mun­kaversenyt, jobban törődnek vele, akkor bizonyos, hogy a holnap beinduló augusztus 20-a tiszteletére rendezett munkaverseny jó eredmén­­nyel fog zárulni. (andrás) Ünnepi nagygyűlés a pedagógus napon A pedagógusnap alkalmából június 3-án 9 órai kezdettel a Szabadság-filmszínházban ünne­pi nagygy­űlést tart a Városi T­a­­nács oktatási osztálya. Az ünnepi nagygyűlést Har­­math István elvtárs, az oktatási osztály vezetője nyitja mag. ün­nepi beszédet Tombácz Imre elvtárs, a Városi Tanács végre­­h­ajtó bizottságának elnökhelyet­tese mond. Ezután kerül sor a jól dolgozó pedagógusok jutal­mazására. A nagygyűlés utáni kulturális műsorban Miklóssy György, a szegedi Nemzeti Színház mű­vésze, a Kemén­dy Nándornál o­­nltónőképző Énekkara, a Városi Balettiskola tánccsoportja és a szegedi Nemzeti Színház több művésze lép fel. Vasárnap hajnalban a nyári időszámítással egyidőben életbe lép a vasút nyári menetrendje Jelentősen javul a vasúti ősz­ és 4 személyvonat biztosítja az­szeköttetés a főváros és egyes utazást. Budapest—Debrecen— vidéki városok között. Szombat- Nyíregyháza között 3 gyorsvo­­h­elyre, Székesfehérváron, illetve nat, 2 személyvonat bonyolítja le Győrön át két gyorsvonat és a távolsági forgalmat. Békéscsa­­egy személyvonat közlekedik, bár a 4 személyvonattal és 2 Pécsre egy gyorsvonat és egy gyorsvonattal lehet utazni. Bu­­személyvonat szállítja az m­aso­­dapest—Szeged között a közvet­­knt. Az ország második legna­­lon utazást egy gyorsmotorna­­gyobb városába, Miskolcra egy nat, egy gyorsvonat és 2 távol­­gyorsmotorvonat, két gyorsvonat­sági személyvonat teszi lehetővé. Két nappal az Ü­nnepi Könyvhét előtt — Illyés Gyula új verskötetét, a „Kézfogások­at lehet már kapni? , — Még nem, tessék bejönni vasárnap, vagy a könyvhét bár­melyik napján — felel az eláru­sítónő. — Jé, akkor vasárnap vissza­jövök A fiatalember kilép az utcára, mi pedig lépjünk be a kisajtón a könyvkereskedés raktárába, ahol már türelmetlenül várakoznak az új könyvek. Biztosan köztük van Illyés verskötete is. Benn a rak­tárban könyv-könyv hátán, a polcok mellett végig a padlón becsomagolva, vagy már csoma­golásukból kibontva fekszenek És a könyvek között folyik a munka. Kiss Alfréd és Székely Mihály a legújabb könyvszállít­­mányt veszik át, csomagolják ki. Ismerős név tűnik fel az egyik most felbontott könyvcsomag­ból: Tömörkény István. A „Ten­geri város“ címmel novelláinak újabb gyűjteményét kapja kéz­hez az olvasó a könyvnap al­kalmából. Milyen egyéb „sze­gedi“ könyvet árulnak még a könyvnapon — kérdezzük meg az üzletvezetőt, Szabó elvtársat. — A régen várt Juhász Gyula verskötet végre megjelenik, azon­kívül Dér Endre József Attilá­éi íj­as „Első próba“ című regé­nyéből utánrendelést kellett kér­nünk, hogy a könyvnap alkalmá­val ezt a könyvet is megkaphas­sák az olvasók. Különben, mint érdekességet megemlítem — folytatja Szabó elvtárs, miköz­­ben a könyvek között tovább megyünk —, hogy Dér End és Somfai lászló vasárnap Széchenyi téri könyvsátorban saját műveiket dedikálják. Illyés új verskötete mellett egy szép kiállítású könyv vonja magára a figyelmet: az új „Ope­ra kalauz“, amely bizonyára nagy érdeklődésre számíthat, hiszen a 900 oldalas könyvet még kot­ta-részletekkel is ellátták. — Ezt nézze meg — m­­ondja Szabó elvtárs — s örömmel mu­tatja Szabó Pál 25 év alatt írt két kötetnyi elbeszélését. Nem lehet sokáig időzni egy-egy könyvnél, pedig szívesen bele­lapozna az ember. Innen is, on­nan is szebbnél-szebb kiállítású címlapok hívogatnak, mint pél­dául az „Ezeregyéjszaka“ meséi­nek, vagy az „Egri csillagod­nak új kiadása. Mellettük Mó­ricz kisregényeinek két kötete, Doris Lessing — ma élő nyugati író — novellás kötete — és így sorolhatná az ember a könyvel­­m­eket, mert, amíg közbenjárunk a raktárhelyiségben egyre újabb és újabb felfedezésekre bukka-A ház udvarából nyílik a 207- es bolt raktárhelyisége, oda is átmegyünk, s nem hiába, mert a könyvkötegek között gyors munka folyik: az üzemek szá­mára állítják össze a könyvnapi könyveket. — Sietnünk kell a munkával mondja Tóth elvtárs —, hogy a könyvek mielőbb kint legyenek az üzemekben, s így a dolgozók idejében választhassanak és vásárolhassanak azokból. Tóth elvtárs még azt is el­mondja, hogy vasárnap a könyv­hét megnyitóján léggömböket engednek fel, a léggömbökre könyvutalványo­kat kötnek, amelyeket­ minden könyvüzletben bevált. A lég­gömbök „nem szállnak az égig””, szétpukkannak és visszahullanak a földre. A szerencsés megtaláló pedig az utalvány pénzértéké­nek megfelelő könyvet kap a legközelebbi könyvüzletben. Ezekben a raktárhelyiségekben nincs megállás: nap, mint nap érkeznek az újabb könyvszállító monyok, serényen folyik a mun­ka a könyvek dombjai és völgyei között. S a munka eredménye? — Azt vasárnap már mindenki megláthatja, akit érdekelnek a könyvek. A. S. József Attiláról nevezték el az újszegedi tanítóképzőt Május 31-én, tegnap egészna­pos ünnepségeken emlékeztek meg az újszegedi tanítóképzőben az iskola fennállásának 112. év­fordulójáról és az intézetet Jó­zsef Attiláról nevezték el. Az ünnepségek reggel 8 óra­kor bemutató tanítással kezdőd­tek. A gyakorló általános iskola IV. osztályában Sárközi Zoltán, a „Legjobb tanító" címet nyert végzős növendék a „József At­tila és a Mama“ című olvas­mányt tanította. A jól sikerült ta­nítás után az iskola növendékei, tanárai és a meghívottak meg­beszélték a tapasztalatokat. Ezután kezdődött az ünnepség leghangulatosabb, legtöbb tanul­ságot adó része. Az iskola nö­vendékei és a vendégek József Attila volt tanáraival, iskola- és osztálytársaival találkoztak az Újszegedi November 7. Művelő­dési Otthonban. A beszélgetés előtt Döme Mihály, a tanítókép­ző igazgatója, aki maga is isko­latársa volt József Attilának, fel­olvasta azokat a táviratokat, le­veleket, amelyeket a névadó ün­nepség alkalmából az intézethez küldtek. A többi között felolvas­ta Veres Péter és Illyés Gyula irodalmi érdekessége­ levelét is. Ezután Eperjessy Kálmán, fő­iskolai tanár, József Attila volt osztályfőnöke mondta el élmé­nyeit a költő makói iskolaévei­vel kapcsolatban, majd egymás­után felszólaltak és elmondták kedves és vidám élményeiket a költő tanárai, osztálytársai. Tet­­tamanti Béla egyetemi tanár, Kási Jenő tanár, H. Kovács Mi­hály tanár, Balogh József orvos, Húzás László tanár. Tizenkét órakor leleplezték az iskola főbejáratánál József Atti­la emlékművét. Az avatóünnep­ségen megjelent Balogh István elvtárs, a városi pártbizottság titkára, Tombácz Imre elvtárs, a Városi Tanács VB elnökhelyet­tese és több szegedi iskola igaz­gatója, s a szegedi kulturális élet több képviselője. Beszédet Har­math­ István elvtárs, a Városi Tanács oktatási osztályának ve­zetője, az iskola volt növendéke mondott. Megemlékezett az isko­la 112. éves fennállásáról és a tanítóképző növendékei elé pél­daképül állította József Attilát. Az emlékművet Döme Mihály elvtárs vette át és az iskola ne­vében megkoszorúzta. A megje­lentek ezután megtekintették a lépcsőházban elhelyezett két em­léktáblát. A bejárat egyik olda­lán lévő emléktáblára József Attila szavait vésték: „Én egész népemet fogom ... tanítani“, a másik oldalon pedig a költő domborművét helyezték eh­h­z a fiatal szegedi képzőművésznek, Hemmer Jánosnak, az iskola volt növendékének alkotása. — Zene- és dalestet rendez június 2-án, szombaton este 6 órai kezdettel Kálvin tér 6. szám alatt a Belváros I. MNDSZ- és MSZT-szervezet A műsorban több neves sze­gedi énekes lép fel

Next