Délmagyarország, 1956. július (12. évfolyam, 154-179. szám)
1956-07-01 / 154. szám
VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK! SZEGED VÁROS ÉS A SZEGEDI JÁrAS DOLGOZÓINAK LAPJA XII. évfolyam, 154. szám Ara: 50 fillér Vasárnap, 1956. július 1. A harmadik negyedév kezdetén Holnap reggel megkezdődik a harmadik negyedév. Szeged üzemeiben némi büszkeséggel kezdik hétfőn reggel a hetet , a harmadik negyedévet. A szombat estig beérkezett jelentések szerint Szegeden csupán egy-két üzem maradt adós második negyedévi, illetve félévi tervének teljesítésével. Pedig a második negyedév kezdetén jó néhány szegedi üzemben szívszorongva kezdtek a munkához, bántotta a lelkiismeret a vezetőket és a dolgozókat, adósak maradtak. De már az első napokban, különösképpen pedig a termelési értekezleteken megszületett a határozat: behozzuk a lemaradást, adósság nélkül fejezzük be a félévet. Most a szorongás helyett büszkeség tölti el az embereket, s máris arról beszélnek, milyen lehetőségek vannak a terv teljesítésére. Az Újszegedi Kender-Lenszövő Vállalatnál a harmadik negyedév sikereit össze akarják kötni augusztus 20. alkotmányunk ünnepének megünneplésével. Többen máris felajánlásokat tettek, s ezekben ott szerepelnek az élüzem cím elnyerésének feltételei. Az üzem vezetői máris számításokat végeznek a termelési költségek csökkentésére és például Újszegeden közel 80 ezer forintot akarnak megtakarítani. A terv teljesítése, valamint a termelési költségek csökkentése érdekében a műszaki intézkedési tervek kibővítését határozták el. Ezek nagy része a további mechanizálást és automatizálást célozza, közvetlenül is könnyíti a napi munkát. Mindezek mellett már az első napokban úgy kezdjük a munkát, mintha a negyedév vége lenne. Erre azért van feltétlenül szükség, mert az elmúlt negyedév hónapjainak dekádjelentései szemléltetően bizonyítják a hajrákat, melyek károsak a munkások egészségére, visszahatnak a tervek teljesítésére — különösképpen pedig meglátszik a minőségi mutatókon. Több olyan üzem van Szegeden, ahol a szervezetlenség következtében árnyként kísér a hajrá. A Szőrme- és Bőrruhakészítő Vállalat havi dekádjelentései azt bizonyítják, hogy a hónap elején némi kényelmesség mutatkozik, hogy a hónap végén »ráverhessenek«. Meglátszik ez a hajrá a Szegedi Kenderfonónál, de más üzemeknél is. Már most, a negyedév kezdetén mérjük fel a lehetőségeket, mérlegeljük, hol adódhatnak nehézségek, s ezeket a termelési értekezleteken mondjuk el, hogy a kezdet kezdetén a műszakiak segíthessenek. Ne feledkezzünk meg a kollektív szerződésekről sem, melyeknek pontjai a harmadik negyedév munkáját segítik. A műszaki könyvtár fejlesztése épp oly fontos, mint az újítómozgalom kibővítése, vagy az élenjáró módszerek elterjesztése. A Szegedi Kenderfonógyár kollektív szerződésében a forgóeszközt százezer forinttal akarják csökkenteni. Komoly feladat elé állítja ez a vezetőket, s jó ha már most, a negyedév kezdetén elmondják, hogyan, s miként akarják megvalósítani. A Paprikafeldolgozó Vállalat most készül a beindulásra, az üzemkezdetre. Kollektív szerződésük számos olyan pontot tartalmaz, melyek mind-mind a munka megkönnyítését célozzák. Ezek megvalósítása sürgető, hisz az üzem a nagy munkák idején csak úgy tud teljes kapacitással dolgozni, ha már most megvalósítja a kollektív szerződésibe lefektetett vállalásokat. Az üzemi bizottságokra igen nagy feladat vár különösen a munkaverseny szervezésénél, értékelésénél és nyilvánosságánál. Számos üzemiben elavult módszerekkel szervezik, értékelik a munkaversenyt, emiatt statisztikává válik a munkaversenyben való részvétel. Erre igen jó példa a Szegedi Konzervgyár, de a többi üzem is, ahol a számadatok azt bizonyítják, hogy a dolgozók 90, esetleg 95 százaléka részt vesz a munkaversenyben. A valóság, az üzem napi élete mást bizonyít. Jó, ha már most, a negyedév kezdetén felszámoljuk a munkaverseny e bürökratikus vonásait, eltérünk a sablontól, s igyekszünk valóban versennyé tenni a munkaversenyt. A szakszervezeti bizalmiak ne csak az ívek körülhordozásával törődjenek, szóljanak néhány szót, hallgassák meg a problémákat, a panaszokat, a kívánságokat, s azokat tolmácsolják az üzem vezetőinek, harcoljanak a jogos követelmények megvalósításáért. Ezek nagyban elősegíthetik a munkamorál megjavítását, kedvet adnak a dolgozóknak, s ez a legfőbb biztosítéka harmadik negyedéves tervünk megvalósításának Az emberekről való fokozott gondoskodás nemcsak az üzem vezetőinek feladata, hanem a szakszervezeté is. Jó, ha ezt már a termelési értekezletek előtt figyelembe vesszük, s az üzem parlamentjén — a termelési értekezleteken — már eszerint tárgyalunk harmadik negyedéves tervünk végrehajtásáról. Az üzemi pártbizottságok és pártszervezetek nagyon sokat tehetnek mind a munkaversenyért, mind a vállalások teljesítéséért. A legjobbak — a párt tagjai — mutassanak példát a termelésben, de a harcosságiban is. Mert harc az, hogy megszűnjön a hóvégi hajrá, harc az, hogy a termelési értekezleteken az egyszerű munkások nyíltan, őszintén, minden félelem nélkül megmondják véleményüket. Nagyok a feladatok, de megoldhatók. A harmadik negyedév megmutatja egyre inkább azt, hogy a munkásosztály egyöntetűen állást foglal második ötéves tervünk célkitűzései mellett, s már most, az első év harmadik negyedében tettekkel bizonyítja a terv realitását — megvalósítja azokat. Felvált a munkára azokban az üzemekben is, ahol adóssággal zárták a negyedévet, mutassák meg, hogy az adósságot törleszteni lehet. Mai számunkból: Josef Cyrankiewicz beszéde a lengyel rádióban a poznani eseményekről (5. oldal) A szegedi írócsoport vitája irodalmunk időszerű kérdéseiről (3. oldal) A kommunisták szálljanak síkra a párt és a kormány politikájáért! Az MDF Központi Vezetőségének felhívása» A Szovjetunió Kommunista Pártja történelmi jelentőségű XX. kongresszusának hatására a Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetőségének 1956. március 12—13-i határozata alapján hazánkban megerősödött a pártdemokrácia, az állami és társadalmi élet demokratizmusa, a szocialista törvényesség. A párt jelentős kezdeti eredményeket ért el a szektarianizmus, valamint, a személyi kultusz maradványai elleni harcban és egyre inkább érvényesül a kollektív vezetés lenini elve a pártmunkában. A munkások, dolgozó parasztok, értelmiségiek építő bírálata, egészséges, alkotói vitái és javaslatai új lendületet adnak a szocializmus építésének. Különösen üdvözölni kell a pártszervezeteinkben kibontakozó termékeny vitákat. E vitákon sok helyes, egészséges, az eredmények növelésére és a hibák kijavítására irányuló javaslat merült fel. Eztt az egészséges fejlődést azonban helyenként a párt és a népi demokrácia ellen irányuló demagóg fellépések veszélyeztetik. A pártszervezetek, a kommunisták sok helyütt szembeszálltak az ilyen törekvésekkel. Egyes esetekben azonban pártunk tagjai e kötelességüket elmulasztották, főként azért, mert azt hitték, hogy a helytelen nézetek elleni határozott állásfoglalásukkal a bírálat elfojtásának látszatát keltik. A pártellenes elemek a párt, a kommunisták türelmén felbátorodva egyre erősödő támadást indítottak pártunk politikája és vezetése, a népi demokratikus rendünk ellen. A támadások egyik gócpontjává vált a DISZ Petőfiköne. Ennek vitaestjei kezdetben egészséges irányúak voltak, ezeket azonban az utóbbi időben egyes, pártunk politikájával szembehelyezkedő elemek egyre erősödő mértékben igyekeztek felhasználni pártellenes nézeteik terjesztésére, arra, hogy megtévesszék a közvéleményt, különösen az ifjúság egy részét, s ingadozó elemekből híveket toborozzanak maguknak. A legutóbbi Petőfi-köri vita egyes felszólalói (Déry, Tardos) már odáig mentek, hogy tagadták a párt, s a munkásosztály vezető szerepét és burzsoá ellenforradalmi nézeteket hirdettek. Néhány más felszólalóval együtt a párt és a népi demokrácia fejlődése során elkövetett hibákat, demagóg módon, egyoldalúan kiélezték, teljesen elhallgatták, sőt tagadták pártunk és dolgozó népünk forradalmi vívmányait. Rágalmazták a párt- és állami funkcionáriusokat, akiknek munkája összeforrott a magyar népi demokrácia nagy sikereivel. Ezek a felszólalók, számolva a XX. kongresszus, a lenini eszmék rendkívüli népszerűségével, úgy léptek fel, mintha a XX. kongresszus, a marxizmus— leninizmus talaján állnának, hogy így is leplezzék párt- és népi demokrácia-ellenes nézeteiket. Ezzel becsületes dolgozókat, köztük párttagokat is megtévesztettek, akik nem ismerték fel azonnal, hogy rosszindulatú, pártellenes megmozdulással állnak szemben. A Petőfi-kör legutóbbi vitájának antidemokratikus jellegére jellemző, hogy szervezett csoportok botrányos módon zavarták a párt álláspontját képviselő elvtársak hozzászólásait, s a nagy számban megjelent becsületes kommunisták megnyilvánulásait. A párt és a népi demokrácia elleni fellépéseket főként egy bizonyos csoport szervezi, amely Nagy Imre körül alakult ki. A sajtó nem lépett fel a pártellenes nézetekkel szemben, egyes újságok és folyóiratok pedig megtévesztő, elvtelenül dicsérő tudósításokat közöltek, sőt amely nem szállt szembe az ellenséges, demagóg nézetekkel, eltúlozta a Petőfi-köri vita egyes egészséges vonásait. Az MDP Központi Vezetősége határozottan elítéli a Petőfikörben lezajlott pártellenes megnyilvánulásokat. Pártunk és egész dolgozó népünk elvárja, hogy véget vessünk a párt- és népi demokrácia-ellenes jelenségeknek. A párt és a kormány az elmúlt hónapokban a XX. kongresszus szellemében számos fontos határozatot hozott és további intézkedéseket készít elő a hibák kijavítására, s további fejlődésünk meggyorsítására. Semmiféle demagógia nem akadályozhatja meg pártunkat abban, hogy tovább haladjon a szocialista demokratizmus útján. Pártunk töretlenül tovább fejleszti az állami, társadalmi élet demokratizmusát, biztosítja az alkotó vitát, a pártszerű bírálatot, tántoríthatatlanul folytatja a pártélet lenini normáinak biztosítását, küzd a személyi kultusz, a dogmatizmus, a szektarianizmus minden megjelenési formája ellen és a szocialista törvényesség további megszilárdításáért. A Központi Vezetőség felhívja a kommunistákat, pártunk minden tagját és népi demokráciánk minden hívét, hogy szálljanak mindenütt síkra a párt és a kormány politikájáért. Mindenekelőtt felvilágosító munkával, meggyőzéssel védelmezzék a párt, a munkásosztály, a szocializmus ügyét, népszerűsítsék a A párttagok és pártszervezetek őrködjenek éberen a párt egységén, erősítsék a pártfegyelmet. Legyenek tudatában annak, hogy a dolgozó nép ellenségeinek kezére játszik, aki meg akarja bontani a párt egységét, s aki éket akar verni a Központi Vezetőség és a párttagság, a párt, valamint állami funkcionáriusok, s a nép közé. A Központi Vezetőség a forradalmi éberség fokozására hívja fel pártunk tagjait és a pártonkívüli dolgozókat, mert a pártellenes, demagóg nézetek hatására megnövekedett az ellenséges zavartkeltés veszélye. A poznani provokáció arra figyelmeztet minden magyar dolgozót, minden becsületes hazafit, hogy határozottan szálljon szembe a zavartkeltő kísérletekkel és segítse azoknak az erőknek szabad kibontakozását, melyek a marxizmus—leninizmus alapján, a XX. kongresszus szellemében új sikerekhez vezetik népi demokráciánkat. A Magyar Dolgozók Pártjának Központi Vezetősége biztos abban, hogy pártunk tagjai, a munkások, parasztok és értelmiségiek, a népi demokrácia minden Ikivé egységesen sorakozik fel a párt vezetése és a kormány mellett, népi demokráciánk vívmányainak továbbfejlesztéséért, a szocializmus építéséért. Budapest, 1956. június 30. Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetősége esetenkint provokációs tartalmú párt célkitűzéseit. A legerélyesebcikkeknek is helyet adtak. A ben szálljanak szembe a párt- és párttagság körében többhelyütt népellenes demagóg megnyilvázavart keltett a Szabad Nép tanulásokkal, bárhol és bárki részenius 24-i számának hibás cikke, sőt jelentkezzenek is azok) Ugrik a béka, bele a szúrós tarlóba. Ugrik a kombájn elől amely hatalmas zajjal robbantja szét a reggeli esőtől még kissé hűvös, de egyre inkább felmelegedő levegő ünnepi csendjét. Árpát, gyönyörű sárga, sok szemű árpát arat a kombájn a gyálaréti Komszomol Tsz egyik 17 holdas tábláján. Vajon mit keres itt a riadt béka? Hol talál vizet magának amely nélkül tudvalévően nemigen él meg? Csodálkozom ezen egy ideig, s a zakatoló kombájn tetejéről utánanézek a fürgén tarlóba tűnő békának. Kiderül, hogy itt nem is olyan régen jókora víz volt, amelyet szivattyúval húztak le a földről, hogy sok kárt ne okozzon. De a tábla szélén azért elpusztította az árpa egy részét. A békák kitartottak, s most felháborodva menekülnek a ,,szörnyetg“ elől, amely vágja és magába nyeli éhesen az érett kalászokat. Innen a magasból szemlélni a határt, a lekopasztott földeket, amelyeken szinte sír a tarló a gép gyomrába dőlt kalászok után. Mintha a föld és az ég dobogna, dörögne, úgy tűnik a fülnek, pedig a föld sima és nyugodt, az ég pedig derült és vidám fényt csorgat világoskék csöbréből a mozgó, munkálkodó világra. Csak a kombájnvezető kap némi árnyékot a feje fölé kifeszített vászonernyő jóvoltából. Ördögh József irányítja nagy szakértelemmel a gépet, s ahogy nézem, önkéntelenül is elmosolyodom, mert az jut eszembe, hogy jobb neve nem is lehetne, valóságosan ördögnek ARATÁS látszik, feketén a fekete olajtól, arcát izzadtsággal keveredett por lepi el, ruháján, haján toklászok. Olajos, poros, toklászos, immár harmadik napja. — azóta ül a gép tetején, azóta fordul kanyarodik az árpában, hogy a mai napon végre egy enle- szál kalász se karcsúsodjék ezen a területen. Valakiről meg kell még emlékeznem, aki igen pontos ember, különösen most, aratás idején. A tűzoltóról, a szegedi tűzoltóság őrmesteréről, Reznák Jánosról is illik, sőt kell beszélnem, mert ő ellenőrzi, hogy tűzrendészetileg kifogástalan-e minden. Kapaszkodik a kis vaslépcsőn a vezető mellett, s mikor kérdem — ordítva persze —, hogy mi az ellenőrzés eredménye, torkaszakadtából ad választ: minden rendben! Többet nem mond, mert nem tanácsos sokáig nyitva hagyni a szájat, a toklász és a por ugyanis nem tesz különbséget Ördögh József és miköztünk, ideiglenes vendégek között, az őrmesterrel együtt, s Csamangó Mihály tsz-elnököt keltsem fel, akivel tíz percet beszélgetni valóság és csoda, mert a rengeteg munkában nem szívesen hagyja magát zavarni. Mikor azonban az aratásról kezdek érdeklődni, megáll és villámgyors „nyilatkozatot ad. — Tegnapig 160 mázsát aratott a gép — mondja, annak ellenére, hogy reggelente gyakran esik az eső. A szalma felcsavarodott a dobra, két és fél óra hosszáig is eltartott, míg a gép újra elindulhatott. De elindult, s ha az idő kedvez, két nap múlva befejezzük az aratást... — Ez az egész árpájuk? Ez a 17 hold? — Nem, ötven holdon van, csakhogy ebből húszat már learattunk kézikaszával s túl vagyunk a tarlóhántáson is. Holnap már vetjük bele a kukoricát. Ezen a húsz holdon 14—16 mázsás termés volt. Az ötven hold átlagosan 10—11—12 mázsát ad. — A cséplés . — kezdem a kérdést, de az elnök közbevág: — A cséplést a jövő hét első felében kezdjük. Belátom, hogy a hosszú kérdések hiábavalók, rövidítek: — Hogy állnak a magtárakkal? Az elnök elismerő pillantással veszi tudomásul a velős fogalmazást: — Raktárunk van az istállópadláson, a tanács padlásán, s külön raktárunk van búzához, árpához egyaránt. Kimeszelve, fertőtlenítve, szárazon várja mindegyik a termést, beszélgetésünknek vége. Az elnök már el is tűnt valahol az istálló mögött, csak a fűrészgép körül vannak emberek, akik vékony csíkokat fűrészelnek fából, a padláson lévő kis nyílások befedésére, hogy ne szóródjék le a szem. Hát igen. Ez az aratás. Sürgés, forgás, temérdek munka. Egyforma minden esztendő júniusában— júliusában és mégis mindig uj. Akár az élet, amelynek nincs szebb szimbóluma, mint ez a kalásztenger, amely szemektől terhesen hajt fejet a kombájn előtt. Rövid, de tartalmas Bíró Teréz Pompás dolog leszállok a gépről