Délmagyarország, 1956. augusztus (12. évfolyam, 180-205. szám)
1956-08-12 / 190. szám
Waternap, 1959. augusztus 12. _________________ S HADAK VILLÁMA "Ötszáz esztendeje immár, hogy 1456 augusztusában a törökverő Hunyadi János meghalt. A »hadak villámát« nem fegyver döntötte le, hanem az alattomos pestisjárvány ölte meg néhány héttel azután, hogy világraszóló diadalt aratott a törökön Nándorfehérvárnál. Hunyadi neve fél évezred távolából is egyre fényesebben ragyog. Nagy emberek, kiemelkedő történelmi személyiségek életét nem szünteti meg a halál; példamutató életük évszázadokra hat és lelkesít. Hunyadi János már életében a török ellen küzdők példaképe volt, halála után hősi alakja évszázadokon át nemzedékeket buzdított a hódítók elleni harcra, a nemzeti függetlenség és az emberi haladás védelmére, ötszáz esztendő nem homályosította el emlékét, ellenkezőleg: mindjobban kiemelte példájának korokat, nemzeteket átfogó jelentőségét. Hunyadi korának, a XV. Századnak nagy történelmi kérdése a török veszedelem elhárítása volt. A hódítók feltartóztatása és visszaszorítása nemcsak a magyar népnek, hanem Délkelet-Európa minden népének elemi érdeke volt, mert a hódítás függetlenségüket, a rabló, pusztító, élősdi uralom puszta létüket, fennmaradásukat fenyegette. A török veszély elhárításáért folytatott harc egybeesett a nemzetközi, az egyetemes emberi haladással, mert a világuralomra, a népek leigázására törő hódítók felülkerekedése az egész európai kultúra pusztulását eredményezte volna. Ebben állt a török elleni harc nagy nemzeti, s egyben nemzetközi jelentősége. Hunyadi János azért nagy történelmi vezéregyéniség, mert felismerte a török veszedelem végzetes voltát és egész életében küzdött annak elhárításáért, mozgósítva minden rendelkezésre álló erőt a nagy cél érdekében. Az ozmán törökök Kis-Ázsiában hozták létre államukat, amelyet azután sorozatos hódításokkal gyors ütemben növeltek. Rövid idő múlva a török csapatok átkeltek az Ázsiát Európától elválasztó tengerszorosokon s a XIV. században megvetették lábukat a Balkán félszigeten. Elfoglalták Drinápolyt, a régi bolgár állam egyik központját és ide tették át szultánjuk székhelyét. Közben egyre szorosabb gyűrűt vontak a haldokló bizánci állam köré. Ezzel a XXV. század második felében a török veszedelem már közvetlenül fenyegette az európai népeket és államokat, elsősorban természetesen a balkáni népeket. A török hatalom szívósan, lépésről lépésre tolta előre határait észak felé, a Duna irányába. Délkelet- Európa országaiban feudális anarchia dúlt, az egyes részállamok, földbirtokos csoportok vad harcot folytattak egymással, s ez nagymértékben megkönnyítette a hódítók dolgát. Magyarország a XIV. század elején került közvetlen érintkezésbe az előrenyomuló török hatalommal. Már Anjou Lajos magyar király felfigyelt a török terjeszkedésre és több hadjáratot vezetett a Balkánra. Másrészt azonban Bajos politikája a balkáni államokkal kapcsolatban — melyekkel hűbéri fennhatóságát igyekezett érvényesíteni — akadályozta a törökellenes szövetség kialakulását. Rigómezőnél 1389-ben elbukott Szerbia. A török veszély most már egyre közvetlenebbül fenyegette Magyarországot. Portyázó török csapatok több ízben törtek Magyarország területére. A veszély olyan nagy és nyilvánvaló volt, hogy Zsigmond király és a pártharcokban elmerült magyar uralkodóosztály is kénytelen volt ráébredni a helyzet komolyságára. Zsigmond egy nemzetközi keresztes sereget szervezett, amellyel azonban 1390- ban Nikápolynál súlyos kudarcot vallott. A nikápolyi török győzelem Magyarországra még súlyosabb következményekkel járt, mint a rigómezői. A XV. század elejétől kezdve az ország tárvanyitva volt a török portyázók előtt. II. Murád szultán (1421—1451) uralomra jutásától kezdve még súlyosabbra fordult a helyzet. Murádot úgy jellemzik a források, mint veszedelmes hódítót, a török világuralmi törekvések egyik leghatározottabb képviselőjét. Alatta új lendületet vett a birodalom terjeszkedése, a török támadások gyakoribbak és erősebbek lettek. A magyar feudális haderő képtelennek bizonyult a támadások elhárítására. Az 1430-as évektől kezdve napirenden voltak a török dúlások Magyarország területén. Szlavóniáig, a Tiszáig büntetlenül folytak az égetések, az emberrablások. Bent az országban pedig teljes volt a fejetlenség: báróuralom, anarchia, hatalmaskodás. A krónikás szerint a bárók és a többi nagyurak ,míg kölcsönösen kitöltötték egymáson rablási és gyilkolási kedvüket, sem a hazával, sem a fenyegető veszéllyel nem törődtek«. A legnagyobb veszély és a legteljesebb fejetlenség idején tűnt fel Hunyadi János Magyarország történetében. »Egyetlen férfit termett az a kor — írja Bonfini — s ha az sem lett volna, ormaik a szörnyű felfordulásnak idején, senki előtt nem kétes, hogy már régen vége lenne nemcsak Magyarországnak, hanem az egész kereszténységnek is. A Hunyadi-család eredete homályba vész. Havas-Alföldről, vagyis a román síkságról származtak, s valószínűleg a török elől húzódtak Magyarországra. Hunyadi János apja, Vajk, 1409-ben már Zsigmond király környezetéhez tartozott. Ebben az évben kapta a család királyi adományként Vajdahunyad várát a hozzátartozó hatalmas uradalommal együtt. Az eddig ismeretlen és idegen eredetű család belépett a jómódú magyar középnemes családok sorába. Az adományozás időpontjában Hunyadi János, a későbbi hős, két-három éves kisgyermek lehetett, születésének pontos időpontja nem ismeretes. A gyermek Hunyadi János a vadregényes Erdélyben nevelkedett. Mély nyomokat hagytak lelkében a Dél-Erdélyben gyakori török dúlások. Látta az égő falvakat, tudott a rabszíjon elhurcolt asszonyok és gyermekek százairól, ismerte a pusztítók kegyetlenkedéseit és ujjongását a feldúlt házak romjai és az elesettek tetemei felett. Későbbi leveleiben ezek a gyermek- és ifjúkori emlékek megrendítő szavakban elevenednek meg. Az ifjú Hunyadi János különböző nemes családoknál téliesített apródi lovagi szolgálatot, mielőtt Zsigmond király udvari vitéze lett, így került Lazarovics István szerb fejedelem udvarába is. Jelentős esemény volt Hunyadi életében és pályájának emelkedésében házassága. Feleségül vette a Délvidéken vitézkedő Szilágyi László leányát, Erzsébetet. A házasság erős rokoni és személyi szálakat font közte és a délvidéki, Tisza-menti középnemesség között. Családjának eredete és rokonsága tette lehetővé számára, hogy a megyei nemesség szószólója legyen a főnemesi »zsarnokokkal«, a bárókkal szemben. Hunyadi János magas méltóságokat kapott, maga is nagybirtokos báró lett, de egész életében megmaradt végvári katonának és törökverő hadvezérnek. Hunyadi 1439-ben került a török frontra. Ettől kezdve majdnem két évtizeden át, egészen 1456 augusztusában bekövetkezett haláláig harcolt a török hódítók ellen. Nemcsak megállította a Magyarország elpusztítására, meghódítására törekvő ellenséget, hanem diadalmas támadó hadjáratban vissza is űzte az ország határaitól. A török elleni harcokban bontakoznak ki Hunyadi rendkívüli katonai, hadvezéri képességei, amelyekről a kortársak csodálattal emlékeznek meg, de maguk az események is igazoltak. Szembefordult az erők összefogását akadályozó, az államot szétdarabolással fenyegető bárószövetségekkel. Köréje tömörültek a bárók uralmával s az ebből fakadó állandó zűrzavarral elégedetlen elemek. Hunyadi nagy történelmi érdeme, hogy osztálya tagjaival ellentétben, szakítva a szűk nemesi politikával, a török ellen mert és tudott támaszkodni a népre. Ez volt erejének legfőbb forrása, legnagyobb és legdicsőbb katonai sikereinek titka. Népfelkelők élén harcolta ki a fordulatot jelentő győzelmeit 1442-ben, népfelkelők segítették hosszú hadjáratában, népfelkelők seregével zúzta szét Belgrád falai alatt Konstantinápoly elfoglalójának, Mohamednek világhódításra indított hadait. A népre azért mert és tudott támaszkodni, mert politikája a nép érdekeit fejezte ki. A tömegek tudták ezt és bíztak Hunyadiban. Nem így a hazai nagyurak és a külföldi hatalmasságok, akik közvetve vagy közvetlenül lényegében akadályozták helyes politikája megvalósításában, a katonai győzelmek eredményeinek kiaknázásában. Hunyadi János maximális hadicélja a török kiűzése, Európából való kiszorítása, minimális hadicélja az ország határaitól való távoltartása volt. Az ország védelmének feladatát Hunyadi teljesítette, és lépéseket tett abban az irányban is, hogy a törököt Európából kiszorítsa. Ehhez azonban a délkeleteurópai népek összefogására lett volna szükség. Hunyadi magával hozta családi hagyományként a magyar—román együttműködés szükségességének gondolatát, s ebből fejlődött ki az események hatására a töröktől megtámadott valamennyi törökellenes balkáni nép összefogásának, közös harcának nagy eszméje. Hunyadi törökellenes hadjárataiban, csatáiban támaszkodott a szomszéd népek segítségére. Hunyadi alakja örökre bevésődött a magyar nép és a szomszéd népek szívébe. A török ellen küzdő népek mind megőrizték és fenntartották emlékét. A délszlávoknál egész mondakör fonódóU nagy alakja köré. A magyarok és a szomszéd népek ma is közösen emlékeznek a dicső Hunyadi Jánosra. Hunyadi történeti alakja, nagyszerű életműve félévezred távolából is eleven összekötő kapocs a dunavölgyi és balkáni népek között, mert ezeknek a népeknek a sorsa, múltja, jelene és jövője örökre összefonódott. Ma is mélyen igaz, amit a havasalföldi fejedelem a XV. században így fejezett ki, amidőn a török ellen segítséget kért: „ha nekem rossz lesz, még rosszabb lesz nektek”........veletek együtt igen, de nélkületek nem tudok megállni előttük.” Végh Joachim Képviselői fogadónap volt szombaton délelőtt az I. kerületi Tanács üléstermében. Karácsonyi Béla országgyűlési képviselő fogadta délelőtt 9 órától választóit, akik javaslataikkal, kéréseikkel és panaszaikkal keresték fel őt. A fogadás közel délután két óráig tartott és ez idő alatt több, mint harminc ember kereste fel ügyes-bajos dolgával a képviselőt. Karácsonyi elvtárs az elkövetkező hetekben jár el a tanácsi és egyéb szerveiknél, illetőleg a minisztériumoknál ezekben az ügyekben. A Délmagyarország az ügyek elintézésekor majd visszatér a fogadónap eredményeinek ismertetéséret •> DÉLM’GYARORSZÁG A hatodik vasutasnapra A felszabadulás óta immár hatodszor kerül sor a vasutas dolgozók nagy seregszemléjére. A vasutasok e nagy ünnepén különösen átérezzük, mit jelent a vasút nagy családjához tartozni. Ezen a napon kapják meg a munkában kitűnt vasutas dolgozók egész évi erőfeszítéseik jól megérdemelt jutalmát. Ha megvizsgáljuk, mi a különbség az elmúlt évek vasutasnapjai és a VI. vasutasnap között, meg kell állapítanunk: az idei vasutasnap más politikai légkörben köszönt ránk. A Szovjetunió Kommunista Pártja XX. kongresszusának eszméi, pártunk Központi Vezetőségének júliusi határozata, valamint az országgyűlés legutóbbi ülésszaka világosan megmutatta: pártunk és kormányunk egész tevékenységét az a cél vezeti, hogy vallóra váljanak az ötéves terv hatalmas célkitűzései, melyet: a dolgozó nép további felemelkedését és így a vasutas dolgozók életkörülményeinek a megjavulását is eredményezik. Új ötéves tervünkben a vasút fejlesztése nagy súllyal szerepel: a szegedi MÁV Igazgatóság 8 millió forint beruházási hitelt kapott. Ebből az összegből több, mint öt millió forintot kizárólag a dolgozók egészségvédelmének, munkakörülményei megjavításának, szociális ellátottságának biztosítására fordítanak. A vasutasok életkörülményeinek további javulását szolgálja az a 4.600.000 forint, amelyet bérkiegyenlítési költség címén bocsátott kormányzatunk a vasutas dolgozók rendelkezésére. A XX. kongnesszus eszméinek megfelelően a vasutas dolgozók napról napra érzik azt a szerető gondoskodást, amelyben kormányzatunk is egész társadalmunk részesíti őket. Ezt igyekeznek is meghálálni azzal, hogy nehéz, de annál szebb hivatásuk teljesítésében mindenkor elismerésre méltóan példát mutatnak. A legutóbbi idők katasztrofális eseményei, a földrengés, az árvíz komoly megpróbáltatást jelentett egész népgazdaságunknak. Vasutasaink fokozott energiával és segíteni akarással siettek az elemi csapás által sújtott területek lakosságának megsegítésére. A veszély elmúltával pedig a helyreállításához szükséges építő és egyéb anyagok gyors szántásával, valamint a megrongált vasútvonalak helyreállításával igyekeztek begyógyítani azokat a sebeket, amelyeket az elemi csapások okoztak. Most a közelgő őszi forgalom idején a feladatokat jól ismerjük. A XI. vasútüzemi értekezlet, az igazgatóság őszi forgalmi tanácskozása a legnagyobb részletességgel feltárta, hogy az idei őszi csúcsforgalom alatt a fejlődő ipar és mezőgazdaság egyre nagyobb mértékben kínálja fel áruit szállításra és azt a meglevő járműparkkal kell lebonyolítani. A megnövekedett feladatok elvégzése új módszereket követel meg a vasutas dolgozóktól. Eddig is sokat tanultunk a szovjet vasutasoktól, átvettük a jól bevált tapasztalatokat és a helyi viszonyokra alkalmazva helyesen felhasználták a nagy szállítások idején: ezt a segítséget ez évben még inkább igénybe kell venni, a nagy őszi forgalom zavartalan és gyors lebonyolítása érdekében. Csak úgy lehet a szállítási feladatokat megoldani, ha a vonatok mentrend szerint közlekednek, igyekeznek a kocsiforduló idején megrövidíteni, a kocsikat jól kihasználni. A menetrendszerűség egyik fő követelménye a jóminőségű szén, melyet derék bányászaink rendelkezésünkre is bocsátanak a nagy forgalom idején. A kocsiforduló idejének betartásában igen komoly szerep jut a szállító feleknek. Az üzemek és vállalatok dolgozói a jól kiépített komplexbrigád-mozgalmon keresztül igyekeztek a vasút helyzetén könnyíteni. Különösen hozzájárulhatnak a szállító felek a vasúti eredmények jobbátételéhez, ha szállítási terveiket reálisan készítik el. Eddig ugyanis az a tapasztalat, hogy míg az éves tervben igyekeznek magukat járművekkel túlbiztosítani, ugyanakkor havi szállítási terveik lényegesen alatta maradnak az éves tervszámoknak. A vasutas dolgozók felkészültek az őszi forgalom lebonyolítására. Versenylendületüket fokozza az, hogy a XX. pártkongresszus hatására országunkban végbement mélyreható változások találkoznak a dolgozók kívánságaival. Maguk előtt látják az ötéves terv hatalmas célkitűzéseit, mely az ő felemelkedésük biztosítéka is. Ugyanakkor tudatában vannak, hogy a szállítási terv csak az ő munkájuk nyomán lehet valóság, ezért erejüket nem kímélve sikerre fogják vinni az őszi forgalmat, népgazdaságunk további felvirágoztatása érdekében. Borsodi János (Folytatás a 3. oldalról.) nemzetközi feszültség további enyhítésére törekszik, elítéli az Egyiptomi Köztársaság, illetve bármely szuverén állam belügyeibe való beavatkozást. 4. A Magyar Népköztársaság kormányának véleménye szerint, amennyiben a Szuezi-csatornán való szabad hajózás biztosítását illetően egyes államoknak még mindig lennének aggályai, úgy a problémát tárgyalások útján kellene megoldani. A magyar kormány azonban kétségét fejezi ki atekintetben, hogy a tervezett, úgynevezett »huszonnégyhatalmi értekezlet« nyújtaná erre a legalkalmasabb keretet, mert az az értekezlet részvevőit tekintve, nélkülözi a fontos nemzetközi problémák megoldásához szükséges egyetemességet. Szembetűnő többek között, hogy a londoni értekezletre nem hívták meg Magyarországot, amelynek az 1888. évi Szuezi-csatorna egyezményben való részességét a trianoni szerződés 217. cikke kifejezetten fenntartotta, valamint az, hogy hasonlóképpen mellőzték az osztrák-magyar monarchia többi jogutódját, így Ausztriát, Csehszlovákiát és Jugoszláviát és egyéb, a kérdésben érdekelt államokat. A Magyar Népköztársaság kormánya ezt diszkriminációnak tekinti, elítéli és a leghatározottabban tiltakozik ellene. A magyar kormány a fentieknek megfelelően azon a véleményen van, hogy az Egyesült Nemzetek Szervezete az a hivatott fórum, ahol minden, a Szuezi-csatornán és egyéb nemzetközi víziutakon történő szabad hajózással kapcsolatos esetleges probléma megtárgyalható, békés úton, megállapodással, az egyenjogúság elve alapján megoldható. Az ENSZ ugyanis magában foglalja mindazon országokat, amelyek részesei az 1888. évi Szuezi-csatorna egyezménynek, továbbá azokat az országokat is, amelyek a csatornát és a többi nemzetközi víziutakat leginkább használják. A Magyar Népköztársaság kormánya bízik abban, hogy a kérdés megoldásával kapcsolatban a nemzetek közötti együttműködés és a béke érdekében a politikai józanság és meggondoltság jut érvényre. jé A Magyar Népköztársaság Külügyminisztériuma a fenti nyilatkozatot augusztus 11-én eljuttatta a budapesti angol, francia, amerikai és egyiptomi követségekhez. í Harminchat vasutast tüntettek ki Szegeden Szombaton délután százával igyekeztek a szegedi vasutasok a Törekvés sportpályára. Ünnepi díszt öltött a sporttelep, Kiss Zoltán elvtárs, a szakszervezet területi bizottságának elnöke nyitotta meg a VI. vasutasnap szegedi ünnepségét. Borsodi János igazgató elvtárs, a MÁVI Igazgatóság vezetője beszámolt ez évi munkánk eredményeiről, hibáiról. Felhívta a vasutas dolgozók figyelmét, hogy a XX. pártkongresszus útmutatásaival pártunk Központi Vezetőségének és az országos vasútüzemi értekezlet határozatainak végrehajtásáért dolgozzanak. Az ünnepi beszéd után az igazgató elvtárs kiosztotta a megérdemelt jutalmakat. Nyolc vasutas dolgozó kapott kormánykitüntetést. Ezeket a kitüntetéseket Budapesten vették át dolgozóink. Tizenegyen kaptak „Kiváló Vasutas”, tizenhét dolgozó pedig „Érdemes Vasutas” kitüntetést. Igazgatóságunk területén 90 ezer forint jutalmat osztottak ki az ünnepségen, összesen 575 dolgozó részesült rendkívüli előléptetésben. A jól végzett munka után a VI. vasutasnapi ünepségeken családjaikkal együtt szórakoztak a vasutas-dolgozók. Szilád Sándor A szegedi építőipari dolgozók nagygyűlése Pénteken délután a Fáklya-mozi kerthelyiségében a Városi Pártbizottság és a Hazafias Népfront Városi Bizottsága rendezésében gyűlést tartottak a szegedi építőipari dolgozók. A nagygyűlésen Tímár Mátyás elvtárs, a pénzügyminiszter helyettese mondott beszédet. A gyűlésen számosan szólaltak fel a szegedi építőipari dolgozók közül. Tápai István, Kovács Pál, a Tervező Iroda dolgozója, Juhász János, Kallós Lajos több olyan megoldandó kérdést vetett fel, amely az építőmunkások munkáját, életszínvonalának megjavulását segítenék elő. A felszólalásokra Tímár elvtárs részletesen válaszolt és kérte a megjelenteket, hogy az említett problémákat részletesen írják meg neki, személyesen eljár majd az ügyek intézésében. Alkotmányunfó köszöntésére A Dorozsmai Gépállomás traktorosai kitűnő eredményeket értek el augusztus 20-ra való készülés során. Dávid József traktoros pénteken fejezte be éves tervét. Ocskó Mihályra 875 hold megmunkálása volt bízva egész évben — az alkotmány műszakban 119 százalékra teljesítette évi tervét! Kálmán Imre is kimagasló eredményekkel köszönti augusztus 20-át: 106 százalékra teljesítette már eddig évi tervét. A cséplési idénytervben ifj. Papp Dezső díszes — aki az országos versenyben is részt vesz — eddig már 37 vagon gabonát csépelt el. Már megválthatók a színházbérletek A Szegedi Nemzeti Színház jövő évi gazdag műsortervét nagy érdeklődéssel fogadták városunkban. A bérletszervezés már megkezdődött és több szegedi üzemben — a Kéziszerszámárugyárban, a Vasöntödében, a Textilművekben, az Újszegedi Kender-Lenszövő Vállalatnál, a Bőröndös KSZ-nél, Haladás Tsz-nél és másutt számos bérletet jegyeztek elő a dolgozók. Hétfőtől kezdve az üzemi, hivatali kultúrfelelősöknél biztosított bérleteket már meg lehet váltani a kívánt helyre a színház pénztáránál: délelőtt 10-től 1-ig, délután 4-től 6-ig. A pénztárnál előjegyzés nélkül is válthatnak bérletet a szegedi színházlátogatóik.