Délmagyarország, 1956. október (12. évfolyam, 232-254. szám)

1956-10-02 / 232. szám

_________SZEGED VÁROS ÉS A SZEGEDI JÁRÁS DOLGOZÓINAK LAPJA XII. évfolyam, 232. szám Ara: 50 fillér Kedd, 1958. október 2. Gerő Ernő és Joszip Broz-Tito találkozott a Krímben Hruscsovnál Jalta, szeptember 30. (TASZSZ) Joszip Broz-Tito, a Jugoszláv Szövetségi Népköztársaság elnöke és felesége vasár­nap abba a nyaralóba érkezett, ahol N. Sz. Hruscsov, az SZKP Központi Bizottságá­nak első titkára üdül. Szintén ideérkezett a Krímben üdülő Gerő Ernő, a Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetőségének első titkára is. Tito, feleségével, Hruscsov­­val és Gerő Ernővel közös sétát tett a ten­gerparton, ahol az államférfiak összetalál­koztak a Livagyija szanatórium üdülőven­dégeivel, elbeszélgettek velük és közös fényképet készítettek. N. Sz. Hruscsov és Joszip Broz-Tito, fe­leségük és Gerő Ernő ezután a jaltai he­gyekbe indultak sétára. Itt csatlakozott hozzájuk N. A. Bulga­­nyin, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnöke, aki Szocsiból érkezett üdülésre a Krímbe. A sétán jugoszláv vendégek is részt vet­tek: Alekszandar Rankovics, a szövetségi végrehajtó tanács alelnöke, Gyúró Pucar, Bosznia és Hercegovina nemzetgyűlésének elnöke, Micsunovics, moszkvai jugoszláv nagykövet és felesége, Dizdarevics, a moszkvai jugoszláv nagykövetség első tit­kára és Zsezselj tábornok. A sétán részt vett Kiricsenko, Ukrajna Kommunista Pártja Központi Bizottságá­nak első titkára, az SZKP Központi Bi­zottsága elnökségének tagja és felesége, Brezsnyev, az SZKP Központi Bizottságá­nak titkára és felesége, Furceva, az SZKP Központi Bizottságának és moszkvai váro­si bizottságának titkára, Korotcsenko, az Ukrán SZSZK Legfelső Tanácsa elnöksé­gének elnöke, Grecsko marsall és felesége, Szerov hadseregtábornok és felesége, vala­mint Firjubin, a Szovjetunió belgrádi nagykövete. A séta után ebéden vettek részt, amely baráti, szívélyes légkörben zajlott le. Magyar és délszláv béketalálkozót rendeztek Szőregen A Hazafias Népfront járási bizottsága magyar és délszláv béketalálkozót rendezett va­sárnap délelőtt Szőregen, a művelődési otthonban. A ta­lálkozóra eljött több újszent­­iváni, deszki és tiszaszigeti délszláv és magyar dolgozó is. Az egybegyűlteket Palotás Péter községi tanácselnök üdvözölte, majd Várkonyi Zoltán országgyűlési képvi­selő tartott képviselői beszá­molót. A XX. kongresszus utáni feladatokról és orszá­gunk gazdasági helyzetéről beszélt. Utána Zelity Milica, a Délszláv Nemzeti Szövet­ség küldötte beszélt — dél­szláv nyelven. Beszédében a többi között foglalkozott a szőregi, deszki és környéki korábban kitelepített dél­szláv és magyar dolgozók re­habilitálásának ügyével is. — Sajnos, helyi viszonylat­ban számolni kell azzal a ténnyel, hogy a környező fal­vakból kitelepített délszláv és magyar dolgozók anyagi rehabilitálásának ügyében semmi konkrét intézkedés nem történt. Mindenki előtt ismeretes, hogy a magyar és jugoszláv állam közötti ré­gebbi meg nem értés követ­keztében több délszláv és magyar dolgozót kitelepítet­tek — házukat és földjüket el kellett hagyniok. — Itt a végső idő, hogy ezek a családok visszatérhes­senek saját otthonukba és gazdaságukba. Értesüléseim szerint a mai napig ezt még senkinek sem tette lehetővé az illetékes járási, illetve köz­ségi tanács. — Mi tudjuk, hogy a meg­oldás nem könnyű, de ha­­ a tanács egy kicsit lelkiismere­tesebben, nagyobb jószán­dékkal fog a kérdés megol­dásához —, a mostani elkese­redés és türelmetlenség fel fog oldódni — mondotta be­széde befejező részében. A két beszámoló után Vár­konyi Zoltán országgyűlési képviselő fogadóórát tartott. A fenti, kérdésben érdekelt délszláv és magyar dolgozók panaszát is meghallgatta és vállalkozott arra, hogy a Mi­nisztertanács elé fogja ter­jeszteni az ügyüket. A találkozó műsorán közös ebéd, este pedig szórakoztató kulturális előadás is szere­pelt. Szegedi névtelenek7 Bizonyára isménl a névte­len krónikás. Anonymus ne­vét és szobrát Budapesten, a Városligetben. Nos, Szeged is gazdagodott két Anonymussal: egyik­­ a képünkön látható Katona József-szobor, a másik az Erkel Ferenc-szobor, mind­kettő a színház homlokzatán látható. A nagy sietségben, amíg közel egy esztendő alatt tatarozták az épületet, elfeled­keztek felírni a szobrok ábrá­zolta férfiak nevét. De mond­juk, ez még hagyján, megis­merhetni őket. Hanem azt már igazán nem mindenki tud­hatja — s különösen nem, aki más vidékről jön városunkba —, hogy ki készítette ezeket a szobrokat? Hát legalább Tápai Antal nevét illett volna megjelölni. Kidolgozták a József Attila-kör működésének programját Október 19-én tartják meg az első vitaestet A DISZ és a TTIT kezde­ményezése által létrehozott szegedi József Attila Kör szombaton vezetőségi ülést tartott, melyen kidolgozták az előadásokkal egybekötött viták vázlatos programját. Az első előadást és vitát október 19-én tartják meg, — Az értelmiség helyzet Szegeden és az értelmiség­ politikáról szóló párthatáro­zat — címmel. A következőkben „Irodal­munk időszerű kérdései”, „Oktatásügyünk és ifjúsá­gunk nevelésének kérdései Szegeden”, „Vita a szegedi sajtóról”, „A szocialista tör­vényesség”, „A szegedi vá­rospolitika időszerű kérdé­sei” címmel szándékoznak előadást és vitát rendezni. Az előadások megtartására fővárosi és szegedi szakem­bereket kértek fel. A DISZ József Attila Kör legfőbb programjának az al­kotó marxista szellemben kibontakozó és helyes irány­ba vezető viták kialakítását tekinti. A DISZ József Attila Kör­rel kapcsolatosan minden­nemű felvilágosítást a DISZ Városi Bizottsága nyújt Szabó Lőrinc ma tartja Babits-előadását Mint már korábban is írtuk, a TTIT irodalmi szakosztálya TO. októb­?- j-áig em­ljtezik meg Babits Mihályról, abból az alkalomból, hogy a nagy költő 50 évvel ezelőtt kezdte meg tanári működését Szege­den. Este fél 8 órakor a TTIT klubjában (Horváth Mihály utca 3. II. emelet) Szabó Lő­rinc, az ismert költő és mű­fordító, Babits tanítványa tart előadást. Az előadás után Mentes J a Szegedi Nemz­e* Színház művésze Babits ver­seiből ad elő. Az irodalmi estet megelő­zően délután 5 órakor a Par­tizán utca 16. számú ház fa­lán, ahol Babits lakott, a TTIT nevében Baróti Dezső, a Szegedi Tudományegyetem rektora emléktáblát leplez le. A­ magyar munkásmozgalom vitás kérdései címmel új előadássorozatot indít a TTIT a Párttörténeti Intézettel közös rendezésben. A sorozat első előadása októ­ber 5-én, este fél 8 órakor lesz a TTIT klubjában (Hor­váth Mihály u. 3. II. em.) Az első világháború előtti ma­gyarországi munkásmozga­lom néhány kérdéseiről cím­mel, amelyet Erényi Tibor, a Párttörténeti Intézet osztály­­vezetője tart. A sorozat további előadá­sai a szociáldemokrácia sze­repével és a munkásmozga­lomban elfoglalt helyével, a két világháború közötti idő­szak problémáival, továbbá a felszabadulás utáni időik és a helyi munkásmozgalom tör­ténetének egy-egy kérdésével foglalkozik. Román küldöttség látogatása Szegeden Vasárnap 37 tagú román kulturális küldöttség , amely a makói felszabadulási ünnepségekre érkezett Csongrád me­gyébe tett látogatást Szegeden, Bányai András tartományi titkár vezetésével A küldöttség megtekintette a város mű­emlékeit, valamint a Dóm orgonáját, az alsóvárosi templo­mot és a Móra Ferenc Múzeumot. Az irodalmi múzeumban különös figyelemmel tanulmányozta a küldöttség a nagy­váradi Holnaposok szegedi vonatkozású dokumentumait. A határ mentén, a Tiszán halásznak a szegedi halá­szok. Hattauer Vilmos, a Kossuth Halászati Szövet­kezet tagja csónakjával ha­lászni indul a Tiszán az ősz fényeiben, a határ mentére. Körösi Péter alig néhány méterre a határtól végzi a szántást, mert jól tudja ő is, hogy a gondosan művelt föld terem. Közvetlenül a magyar— jugoszláv határ mentén terül el a kis település: Térvár. Dolgos parasztjai az egykori magyar műszaki zár földjét is gondos gazda módjára művelik. Nyuga­lom és békesség honol a kis falucska házaiban. A térvári Huszta András, az Újtérvár nevű tszcs tagja azt mutatja karjával, hogy korábban, amikor a műszaki zár meg­volt, med­dig művelhették a földet a határ mentén. A volt mű­szaki zár helyén az idén ő is búzát aratott már. A térvári iskolában vé­get ért a tanítás. Hazafelé indulnak a kis­iskolásokra lányok és a fiúk. Papp Klárika, Kiss Mária és Berta Margitka is a szülői ház felé lépdel a kis tele­pülés egyetlen utcáján. Vígak és ahogy elmondot­ták, szeretnek tanulni. Az ő álmaik is nyugodtak, nem zavarja semmi, j ,

Next