Szeged Népe - Szegedi Néplap, 1956. november (1. évfolyam, 1-9. szám - 1. évfolyam, 1-10. szám)

1956-11-01 / 1. szám

Katonai gyászpompával, a nép mély részvétele mellett temették e­l Szegeden hősi halo­t halt ifjúmunkást B­oldogok vagyunk, hogy az önkény annyi nehéz évei után győzött a magyar nép for­radalma. A hazát forrón szerető igaz emberekből a fiarc közben számosan életüket adták. Szege­den az önkény utolsó fellobba­­násaként a Takaréktár utcában golyózápor áldozata lett ifjú Swartz Lajos, a Szegedi Kender­fonógyár ifjúmunkása. Ott volt a felvonulók első sorában, hitet téve a budapesti hősök mellett. Az életét adta azon a verőfényes őszutói napon. Október 26-án, pénteken délelőtt. A hősi halált halt ifjúmunkást tegnap délelőtt helyezték örök nyugalomra. Korongos volt az idő, szemerkélt az eső, de már 9 órakor emberek sokasága in­dult a rókusi temető felé, hogy mély részvétét, kegyeletét leró­ja. Fiatalok és idősebbek serege áradt a ravatalozó felé. Gyá­szolni a szegedi ifjút, gyászolni a szabad, független Magyaror­szágért elhunyt hősöket. Megren­dítő volt a nép, amely lángoló szívvel kívánta a hon és népe javát, s ott, a temetőben egy volt a fájdalomban, a gyászban. Akár a szabadságharcban. Új és új koszorúkat hozó kül­döttségek érkeztek. Sok férfi és asszony kezében hófehér krizan­tém-csokor volt. Tíz óra múlt, amikor a csípős őssi szélben a nemzetiszínű és a fekete lobo­gók meghajoltak. Kezdődött a gyászszertartás. FedetMn fővel állt a ravatalozó körött a nép. A koporsó mellett a honvédség rohamsisakos katonái álltak dísz­őrséget. Az egyházi szertartás meg­ható percei után Strasszer Gyu­la, Szeged város Nemzeti Bizott­sága, a város lakossága nevében búcsúzott az életét adó ifjútól. fjEmléked nem felejtjük el’“ ... Vár a búcsú, a gyász. Szülő a "*■ gyermekét siratja. A fia­talok a jóbarátot is, épp úgy, mint munkástársai. Könny gör­dült le az arcokról. Sírt a ke­mény arcvonású férfi és könnye végig csörgött az arcán. Nem kell szégyelni ezeket a könnye­ket. A hősökért hullottak. A bátrakért, a tisztaszívűekért. A honvéd zenekar gyászindu­lót játszott. A magyar hadsereg tagjai vállukra emelték a kopor­sót. Megindult a gyászmenet. A koporsóra arany betűkkel írták fel: „Ifjú Swartz Lajos, élt 18 évet“. A koporsót a szív­ünkhöz nőtt piros-fehér-zöld­ zászló bo­rította. A koporsó eKlt az üze­mek és intézmények képviselői. A nép vitte koszorúit. A kopor­só után haladtak a hozzátarto­zók. A roppant bánatú édes­anya is. A gyászolók serege kí­sérte a koporsót. Egyre szólt a komor dallamú gyászinduló. A lassú, temetői menet vád is volt mind­azok felé, akik a gyászt és dermesztő fájdalmat okozták. Közeledett a méltóságteljes menet a sírhely felé, amely kö­rül ott álltak a bánatban oszto­­zók. Amikor a koporsóval a sír­­gödörhöz érkeztek honvédeink, gyászbeszédek hangzottak el; a fiatalok, a nép nevében. A Sze­gedi Orvostudományi Egyetem részéről Leng professzor szólott. Beszélt a MEFESZ, a sztrájk­­bizottság képviselője is. Döbbenetes a gyász. Győzhe­tetlen az akarat: soha az ön­kényt! Igazságot, emberiességet! Oltalmazzuk a minékünk oly drága, szabad, független Ma­gyarországot! Egy verset is szavalt ott a sírnál Szabó Péter diák. Nem tudom, ki írta a verset. Annyi azonban bizonyos, hogy jó ma­gyar volt. Nem is a mesteri rím a fontos, hanem az érzés, amely a verset szülte. Íme belőle egy szakasz: Hősi ifjúságnak örök mintaként, f­ajnalként v­iágít a szegett térre. Igen, a hamisítással, gyalázat­tal teli sötétség után hajnalodik már a magyar rögök felett. Em­berré lesz az ember, — magyar­rá a magyar. Mindezt a népet , a hazát felemelő magasztos ér­zésben, a más népekkel való, de teljes egyenjogúságon alapuló barátságban. Delt a gyászzene, szívbemar­­kolóan. Hulltak a könnyek. A koporsó a sírgödörbe került. A friss sírhantra valóságos ko­szorú- és virágerdő borult. A hősnek, a hősöknek. S a sírnál felcsendültek a Szózat örökbe­csű hangjai: „Hazádnak rendü­letlenül légy híve, óh ma­gyar .. M­orv­ay Sándor Budapestre érkezett Mindszenthy József herceg*prí­­más Dr. Lukács Iván főorvos, a rétsági járási nemzeti bizott­ság elnöke kedden este a kö­vetkezőket közölte a Magyar Távirati Irodával: Mindszenth­y József herceg­­prímást október 30-án este 10 óra 5 perckor a rétsági honvédség esv tiszti alakula­ta kiszabadította felsőpetényi rabságából, ahol 3 nap híján egy évet töltött, s ezzel a hercegprímás 8 éves rabjag­­véget ért Szenvedéseinek vé­­get vetett a győzelmes magyar forradalom. Rétság község lakossága elsőnek üdvözöl­hette a rabságból kiszabadult hercegprímást, akit a 8 éves fogság sem testileg, sem lel­kileg nem tudott megtörni. Az üdvözlésekre az első sza­­va az volt: — Fiaim! Ott fogom foly­tatni, ahol 8 évvel ezelőtt abba kellett hagynom. A hercegprímás 20 percet töltött baráti beszélg­etésben a rétsági plébánián és főpász­­tori áldását adta a megjelen­tekre. Utána elindult budai otthonába és szerdán reggel 8 óra 55 perckor budai palo­tájába érkezett. Hala­lnas föüieg fogadta Budán Mindszenth­ v’ Eózsef Iteel érseket Mindszenthy József bíbo­ros érsek, Magyarország her­cegprímása szerdán reggel 9 órakor a nemzetőrség autó­jának kíséretében megérke­zett budai palotájába. Már reggel 8 óra tájban nagy tö­meg hely­ez­k­ed­e­tt el a palota környékén az Úri utcában, hogy üdvözölje a 8 évi, ár­tatlanul elszenvedett, ször­nyű rabságból hazatérő kar­dinálist. Mindszenthy József bíboros hercegprímás meg­jelent a palota erkélyén és pár szóval megköszönte a ra­gaszkodást, majd áldását ad­va a térdre boruló hívekre, a nép beláthatatlan tömegére, visszavonult, bement kápol­nájába, ahol csendes szent­misét mutatott be. Megoh.. fili Plcselj i Fijéri Kisgazda Féri Kovács Béla beszéde Pécsett a megyei tanács székházában szerdán tartotta alakuló ülését a Független Kisgazda Párt. Az ülésen több száz régi kisgazdapárti tag vett részt, köztük a bara­nyai falvak küldöttei. Az alakuló ülésre meghívták Kovács Bélát, a Független Kisgazda Párt volt főtitká­rát is, aki jelenleg a pécsi belgyógyászati klinikán gyógykezelteti magát. Ko­vács Béla rövid beszédben üdvözölte régi barátait, is­merőseit, a Kisgazda Párt tagjait. — Most nem mint kisgaz­da jöttem közétek, hiszen engem annak idején kizártak a Független Kisgazda Párt­ból. Azért jöttem, hogy kö­szöntsem régi barátaimat, egykori harcostársaimat. A börtönben sokat gondolkod­tam azon, hogyan fogad majd a magyar nép. Elhiszi-e azt a sok­ rágalmat, amelyet rám és a Kisgazda Pártra szórtak az elmúlt években. Öröm­mel létem, hogy a rágalom­­hadjárat nem sikerült. A nép bízik a Kisgazda Párt­ban, az egyedüli pártban, amely 1945 után valóban a függetlenséget és a szabad­ságot akarta megteremteni M­agyar­országon. Ezután arról beszélt, mi­képpen került az új nemzeti kormány fe». Elmondotta: Dobi István felhívta telefo­non és tájékoztatta, hogy Nagy Imre nemzeti kor­mányt akar alakítani Ko­vács Béla részvételével. Mi­vel Nagy Imrével korábban is kapcsolatban állt és támo­gatta azt a törekvését, hogy megszabadítja az országot Rákositól, Gertitől és cinko­saitól, elvileg hozzájárult a ormányban való részvételé­hez. Azóta semmi kapcso­lata nincsen a kormánnyal. — Meg voltam lepődve — folytatta Kovács Béla —, amikor a kormánylistát nyil­vánosságra hozták és abban több régi kommunista vezető nevét olvastam. Másnap meg­­fogalmaztam a lemondáso­mat azzal, hogy a jelenlegi kormány összetételével nem értek egyet. A lemondóleve­let barátaim rábeszélésére nem küldtem el. Nem tudom, mit akar a kormány, a lehe­tőségek nagyok, az ifjúság vére nem hullott hiába a di­cső forradalmi harcban. Eze­ket a lehetőségeket, a kor­mány szándékát azonban meg kell ismernem, s erre csak­ ak­kor kerülhet sor, ha Budapestre utazom és beszé­lek a kormány tagjaival. Ezután a Független Kis­gazda Párt újjáalakulásáról, jövőbeni működéséről szólt. A Kisgazda Pártnak szer­vezkedési szabadsága és joga van. Kérdés, hogy a szervez­kedő párt a régi programot, a régi gondolatot hírdesse-e? A régi világról ne álmodjon senki, a grófok, a bankárok és a kapitalisták világa vég­érvényesen lezárult. Nem kisgazda igazán az, aki ma ■ 1939-be­n és 1945-ben­ gondol­kodik. Az elmúlt 10 esztendő keserves, de hasznos iskolája volt a Kisgazda Pártnak és ennek az évtizednek a tanul­ságait felhasználva kell át­alakítanunk a párt program­ját és átalakítani a magunk gondolkodását is. Nem tudok és nem is akarok programot hirdetni a Kisgazda Párt szá­mára. Előbb beszélnem kell a budapesti pártvezetőkkel,­­hogy végleges programot te­remtsünk. Egy bizonyos, en­nek a programnak az alapel­vei az új, szabad, független Magyarország megteremtése kell hogy legyen. Szólott a parasztság jelen­legi helyzetéről is. Kifejtette ahogy a munkásságnak és az értelmiségnek megvan a ma­ga érdekvédelmi képviselete ugyanúgy meg kell teremteni a parasztság számára. Az a véleménye, hogy vissza­­ i­e 1l állítani a régi parasztszövet­­séget és ennek a véleményé­nek Budapesten illetékes he­lyeken is hangot fog adni. Am­ikor ..a­­ magyar szabad­ságharcosok az orosz tankok ellen harcoltak, akkor az or­szág függetlenségéért harcol­tak. Ez nem jelenti azt, hogy mi ellenségünknek tekintjük az orosz népet, de nem lehet egyoldalú politikát folytatni, meg kell nyitni Magyaror­szág kapuit minden nemzet előtt. Minden állammal egyenrangú kapcsolatot kell teremteni és nem lehet az ország sorsát egy-egy katonai blokk érdekeivel összekap­csolni. A magyar nép semle­ges Magyarországot kíván. Az alakuló ülés részvevői elhatározták, hogy Kovács Béla kizárását a Független Kisgazda Pártból nem tekin­tik törvényesnek és a Párt Baranya megyei szervezeté­nek örökös elnökéül választ­ják. SZEGED NÉPE címen jelenik meg a továb­biakban Szeged Város Forra­dalmi Nemzeti Bizottságának lapja. A Délmagyarország el­nevezés sokak előtt régi idők rossz emlékeit idézik fel, s ezért a tegnap délután meg­tartott Forradalmi Nemzeti Bizottsági ülés eleget tett a város lakossága kívánságá­nak. Szabad magán kisk­eresvédelmil kivitelnek a kiskereskedők Megalakult szerdán a volt KISOSZ tagjaiból a szegedi magánkiskeres­kedők forra­dalmi bizottsága. Az alakuló gyűlésen a jelenlévők a leg­élesebben elítélték a KISOSZ és helyi vezetőségének ed­digi bűnös tevékenységét a kiskereskedelem elsorvasztá­sára. A gyűlésen támadás hangzott el a Kereskedelmi Felügyelőség ellen. A sze­gedi magán kiskereskedők egyhangúlag csatlakozta­k, a szegedi Nemzeti Bizottság meghirdetett követeléseihez, egyben kifejtették a szakmá­val kapcsolatos követeléseket is. Teljesen szabad magán kiskereskedelmet követelnek. Iparigazolványt mindenkinek, aki arra érdemes. A Keres­kedelmi Felügyelőséget szün­tessék be. Indítványozták, hogy azokat a mozgóáruso­kat, akik idáig éhtbérért dol­goztak, lássák el rendes ipar­­igazolvánnyal. MEMENTO MORI A Rákosi-önkény áldozatainalk emlékére Forró balkáni éj csitít s ölel a Száva menti város peremén. Reám zuhognak önnön átkaim, magamhoz így még nem voltam közel. Idegen földön konok ébredés, táncos árnyak a Száva kék vizén, neszek élednek, s oly keskeny a hold, mint finommívű éles, görbe kés. Most látom, milyen messze volt a fény, öltek és ebben görnyedt a gerinc — Hisztek-e népek? — Kínáljuk magunk csüngve a holtak becsületén. Nem vetjük el, hogy ki a bűnösebb, az é, ki ítélt, vagy ki tapsikolt, az-e, ki bízott, vagy ki biztatott, s nem álmodik már mást, csak rémeket. Forró magyar szót visz a szél tovább a Száva menti város peremén; nemzetem, drága népem. ■*: hazám, őrizd törvényed, jogod pallosát! Belgrád, 1955. augusztus II. Lődi Ferenc Ment Nagy Imre kérte az orosz csapatok segítség­ét Szerdán délután hatalmas tömeg gyűlt össze a Kossuth Lajos téren. Nagy Imre mi­niszterelnök a parlamentből lement a Kossuth-szoborhoz és beszédet mondott. Beszédében hangsúlyozta, hogy nem ő kérte a szov­jet csapatokdBÉ­íiségét, és az intézkedésotán kívül történt.­­ Kijelentette: a varsói egyez­mény felmondásával is kér­jük a szovjet csapatok azon­­nali visszavonását. A miniszterelnök beszéde után a tömeg csoportokba gyűlve még sokáig együtt maradt és elégedetlenségét fejezte ki Münnich Ferenc belügyminiszter személye iránt. 1 Nyug!liintéze: Irtai A nyugdíjügyi főigazgató­ság forradalmi bizottsága a kormány utólagos engedé­lyének reményében meg­kezdte a törvényellenesen, felsőbb rendeletre megvont nyugdíjak folyósítását. Saját jogú nyugdíjasoknak 400, özvegyeknek 200 fo­rint nyugdíjat küld előleg­ként. A Nyugdíjintézet Ideigle­nes forradalmi bizottsága közli, hogy az intézet min­den nyugdíjasnak novemberi ellátását, továbbította a pos­taközpont leszámítoló hivata­lához, mégis akadályok van­nak a kifizetésnél. Az intézet felhívja a posta­hivatalokat, hogy a nyug­díjak kifizetését haladékta­lanul kezdjék meg. A fővárosból kivonultak a szovjet csapatok — Az emberek fellélegeztek — A rend még nem állt helyre (Tudósítónk telefonjelentése) Szerdán délelőtt a kormány bejelentése értelmében a szov­jet csapatok csakugyan el­hagyták a főváros területét. A körúton s végig az utcá­kon — amerre elvonultak — nagy tömegek gyűltek össze Általában még a hirtelen nagy csoportosulások jellem­zik a pesti utcát.­­Egyik he­lyen egy kiégett tankot vesz­nek körül, másikon a Sztálin szobor maradványait, melyet vésőkkel, fűrészekkel és re­­szelőkkel lassan teljesen el­tüntetnek. Az egyik utca­torkolatnál megint nagy tö­meg, bentről lövöldözés hal­latszik. Két, volt államvédel­­mista tüzelt a nemzetőrökre, azokat füstölik ki. Amott a sarkon meg az újságárust állják körül. Az újság a leg­kelendőbb cikk ma, és hir­telen megszaporodott. A Ma­gyar Nemzet, a kisgazdák lapja, Népszava, a szociálde­mokratáké, Magyar Függet­lenség, aztán a forradalmi ifjúság népszerű lapja, az Igazság, és a Kende Péter szerkesztésében megjelenő — mint a címe is hirdeti — „Független demokratikus na­pilap” a Magyar Szabadság — egyelőre ennyi. S hírlik, hogy lesz Kis Újság is. Az emberek tehát csopor­tosulnak, érdeklődnek, vitat­koznak. A látnivalókból az utca humora sem hiányzik Egy kiégett páncélautó olda­lára valaki krétával felírta, generálozva. A rohanó fotó­­riporterek — főként külföl­diek — egy pillanatra meg­állnak, hogy megörökítsék Egész nap az emberek kö­zött jártam, hogy valami ké­pet alkothassak a helyzetről. Ez talán a legnehezebb fel­adat ma Pesten. Kerestem például valamilyen átfogó szervet, mert minden máso­dik házban bizottságok ala­kultak. Talán leginkább még az egyetemi forradalmi diák­bizottság mondható átfogó­nak. Bár úgy látszik, annak is csökkent a tekintélye,­­ így ma a diákság forradalmi tüzénél akarná megsütni mindenki a maga pecsenyé­jét. De hogy melyik milyen pecsenye lesz majd, azt egye­lőre nem látni, s félő, hogy az a sok szerv és bizottság megbontja a nemzet jelenleg létfontosságú egységét, a kül­földdel s a belső rendbontók­kal, a zavarosban halászok­kal szemben. Pedig az ifjúság önzetlenül és bőven áldozta vérét. Az új magyar forra­dalom szeplőtlenségét a be­tört kirakat­ablakokban is érintetlenül hagyott értékes cikkek, az országház előtt, gyep alatt nyugvó hősi ha­lottak jelzik. A helyzet egye­lőre anarchisztikus, még egyik szerv sem volt képes átfogni és most valami álla­mi rend, a normális visz­o­nyok kialakítása tetszik a legsürgetőbb nemzeti fel­adatnak. Ez szükséges. Vi­szont a felszabadult izgalom és érdeklődés, — amely bi­zonyára eltart a­ választáso­kig — ebben a helyzetben természetes is. És természetesen az is szükséges, hogy a szovjet csapatokat mielőbb kivonják Budapest után az ország egész területéről. Németh Ferenc

Next