Szegedi Néplap, 1957. január (2. évfolyam, 1-25. szám)

1957-01-03 / 1. szám

A Saar-vidék visszakerült a Nyugat-Németországhoz Tovább folyik az ENSZ-közgyűlés munkája Francia lap az amerikaiak közép-keleti terveiről Az új esztendő első napjai­ban — ellentétben a korábbi esztendőkkel —■ igen ese­­ménydús a nemzetközi poli­tikai élet: az ENSZ-közgyű­­lés tegnap tovább folytatta munkájét. Csou En-laj kínai miniszterelnök Nehru indiai miniszterelnököt látogatta meg s a világsajtó részlete­sen foglalkozik a közép-keleti helyzettel kapcsolatos ameri­kai elképzelésekkel. Ami az ENSZ-közgyűlés munkáját illeti, a Népszabadság című lap jelentése alap­ján közöl­jük, hogy a magyar ENSZ- küldöttség ismét bekapcsoló­dik az ENSZ-közgy­űlés mun­kájéba. Sik Endre, a magyar küldöttség vezetője és Mód Péter, a küldöttség tagja, ál­landó ENSZ-megbízott már el is utazott New Yorkba. Dr. Vajda Imre, egyetemi tanár, a delegáció harmadik tagja néhány nap múlva uta­zik New Yorkba. Az ENSZ-közgyűlés napi­rendjén egyébként egy egész sor ügy szerepel, többek kö­zött­­ a leszerelés, a koreai kérdés, Ciprus, Algéria és Nyugat-Új-Guinea kérdése. • Az ENSZ-közgyűlés no­vember 9-én Ausztria javas­latára egyhangúlag hozott határozatban felszólította az ENSZ összes tagállamait, hogy nyújtsanak gyors és kiadós gazdasági segítséget Magyarországnak. A szoci­alista államok — állapítja meg ezzel kapcsolatos cikké­ben az österreichische Volks­­stim­me című osztrák lap — valóban eleget tettek a hatá­rozatnak és már eddig is 35 millió dollár értékű árut szállítottak Magyarországnak. Nyugaton viszont csaknem teljesen hatástalan maradt az­ ENSZ-határozat. A Nem­zetközi Vöröskereszt-szerve­zeten kívül úgyszólván senki sem küldött segélyt Magyar­­országra. Nyugatról eddig mindössze 1,5 millió dollár értékű segélyküldemény érke­zett Magyarországra. A szép ENSZ-határozat is értéktelen papírcafatnak bizonyult. En­­­nyit érnek a Nyugatnak az ENSZ-határozatok, ha azok nem szolgálják közvetlenül a nyugati hatalmak érdekeit ■— írja az osztrák lap. — Fontolóra kell venni: nem indokolt-e, hogy Auszt­ria ENSZ-beli képviselője emlékeztesse a közgyűlést Magyarország megsegítéséről egyhangúlag hozott határo­zatára — fejezi be cikkét az österreichische Volksstim­me. A BBC jelentése szerint Eisenhower elnök közölte a kongresszus vezetőivel, hogy a legközelebbi öt vagy hat napon belül kérést terjeszt eléjük egy törvényjavaslattal kapcsolatban, amely felhatal­mazná az elnököt az ameri­kai fegyveres erő bevetésére szükség esetén bármely kö­zel-keleti állam támogatására. ..amely kommunista táma­dásnak esik áldozatul". A Fehér Ház nyilatkozata szerint Eisenhower elnök fel­hatalmazást fog kérni a kong­resszustól ezenkívül egy kö­­zép-keleti szélesebb körű gaz­dasági segítség-tervezetre. A francia lapok jórésze arról ír, hogy Amerikában­­ fenntartásokkal fogadták az elnök javaslatát. A Le Monde­­ szerint az Egyesült Államok­­­ban komoly ellenállás mutat­­­­kozik a tervvel szemben. A lap­­ washingtoni tudósítója meg­­­­állapítja, hogy az amerikai­­ közvélemény még nincsen­ kellően előkészítve arra, hogy­­ elfogadta azt az álláspontot, amely szerint az Egyesült Ál­lamok védelme a Földközi­­tenger keleti­ részén új­­ kato­­nai intézkedéseket követel meg, mivel ennek a terület­nek védelme nem érinti az Egyesült Államok létérdekeit. Az idiai lapok rámutat­nak, hogy Indiában eddig nem hoztak nyilvánosságra sem hivatalos, sem félhivata­­los visszhangot az amerikai elhatározással kapcsolatban de egybehangzóan emlékez­tetnek arra, hogy Nehru mi­niszterelnök az indiai parla­mentben kijelentette: hazája azt óhajtja, hogy a köztö­ltélet érdekelt országai ma­guk töltsék be az angol és a francia befolyás csökkenése folytán támadt űrt. Az indiai napilapok végül hangoztatják, hogy az Eisen­hower elnöknek tulajdonított tervek nagymértékben csök­­kentették Indiának azt a re­ményét, hogy a Közép-Kele­ten hamarosan helyreáll a béke. * A Franciaország és a Né­met Szövetségi Köztársaság között korábban létrejött, és mindkét ország törvényhozá­sa által jóváhagyott szerző­dés értelmében újév nap­ján megtörtént a Saar-vidék visszacsatolása Nyugat-Né­metországhoz. Az ez alkalom­mal a Saar-vidék fővárosá­ban, Saar-Brückenben lezaj­lott hivatalos ünnepségen részt vett Adenauer nyugat­német kancellár is. A kancel­lár kedden, a francia főbiztos jelenlétében mondott Saar- Brücken-i beszédében kije­lentette: a Saar-kérdésben most történt végleges rende­zése után szabaddá vált az út a Német Szövetségi Köztár­saság és a Franciaország szo­ros együttműködéséhez a nyu­­gateurópai országok egységé­nek megvalósítására. A francia lapok ezzel kap­csolatban beszámolóikban ki­emelik, hogy a Saar-vidék la­kossága nem nagv lelkesedés­sel fogadta a terület németté válását. Több lap arról számol be, hogy Adenauer bonni kancel­lárt, aki részt vett a vissza­csatolás első napjának ün­nepségein, kevés kíváncsis­kodó várta és néhány fütty is felcsattant, amidőn kocsi­ján az ünnepség színhelyére hajtatott. A Le Monde azt írja, hogy a Saar-vidék munkásainak egy része kedvezőtlenebb helyzetbe juthat, mert a saar-vidéki bányákban maga­­sabb a munkabér, mint Nyu­­gat-Németországban, a gyári munkásság pedig igen sok szakmában többet keresett eddig, mint a nyugatnémet munkásság. A saar-vidéki kereskedők attól félnek, hogy a francia piacon boj­­kottálni fogják árujukat, másrészt pedig attól tarta­nak, hogy a nyugat-németor­szági alacsonyabb árak a saar-vidéki árak leszállítá­sát fogják kikényszeríteni. • A Humanité című francia lap budapesti tudósítója tollából cikket közöl Magyarországról. A cikk többek között arról ír, hogy 1957 első hónapjai nehezek lesz­nek a magyar nép számára. Meg kell fizetnie a múlt hibáinak és a közelmúlt véres eseményeinek tragikus számláját. Január 2-től kezdve — írja a lap — életbe lépnek azok a kormányintézke­dések, amelyeknek célja az ok­tóber 25-i események okozta gaz­dasági és politikai válságból ki­vezető ú­t megtalálása. Ennek az útnak egy szakasza már lezárult: a helyreállítás szakasza. A má­sodik szakasz most kezdődik. A magyar közvélemény várakozása az új év első napjaiban a kor­mány új lépései felé fordul. A kormány célja maga köré tö­möríteni minden becsületes ha­zafit egy mindenki által elfogad­ható program számára, amely­nek megvalósítása megengedi Magyarországon egy olyan szo­cialista társadalom felépítését, amely mentes a múlt hibáitól, és alkalmazkodik a magyar nép adottságaihoz és sajátosságaihoz — állapítja meg az Humanité. Hruscsov: 1957-ben a béke erői megszilárdulnak Vezető államférfiak nyilatkozatai az újesztendő alkalmából Az újesztendő alkalmából el­hangzott állam- és kormányfői nyilatkozatokat az idén is nagy figyelemmel és érdeklődéssel fo­gadta a nemzetközi közvéle­mény. K. J. Vorosilov, a Szov­jetunió Legfelső Tanácsának el­nöke a Kremlben rendezett nagyszabású fogadás során mon­dott nyilatkozatában többek kö­zött megállapította, hogy az el­múlt esztendő nagy eredménye­ket hozott a szovjet nép életé­ben. A szovjet nép túlteljesítette az ipar évi tervét, nagyszerű termést aratott a mezőgazdasá­gi termékekből. Megemlítette a szovjet nép életének megjavítá­sa és jólétének érdekében hozott intézkedéseket, majd miután le­szögezte, hogy a szovjet nép joggal bü­szkélkedhetik az elért eredményekkel — nem feledkez­ve meg a fogyatékosságokról és nehézségekről, amelyeket még le kell küzdeni — hangsúlyozta —: elmúlt esztendőt a szovjet ál­lam aktív békeszerető külpoliti­kája jellemezte.­­Ennek egyik bizonysága — jelentette ki Vorosilov —, hogy az elmúlt évben sok kormány- és parla­menti küldöttség látogatta meg a Szovjetuniót«. A szovjet nép és a béke min­den barátja — mondotta befeje­­zésül Vorosilov — levonja az eseményekből a tanulságot, még erősebben tömöríti sorait, hogy szavatolja a tartós békét és a biztonságot. N. A. Bulganyin, a Szovjet­unió Minisztertanácsának elnö­ke a lengyel rádió főszerkesztő­jének azon kérdésére, hogy — Bulganyin véleménye szerint — mit vár az emberiség az 1957-es évtől, többek között a követke­zőket válaszolta: Teljes joggal feltételezhető, hogy az elkövetkező 1957-es év folyamán a népek fontos győzelmeket vívnak majd ki a béke megőrzéséért és megszilárdításáért, a nem­zetközi feszültség enyhíté­séért. N. Sz. Hruscsov, az SZKP KB első titkára a Rude Pravo című csehszlovák lapnak adott nyilat­kozatában főleg a nemzetközi kérdésekkel foglalkozott és meg­állapította: a múlt év legfonto­sabb tanulságainak egyike az, hogy fokozni kell a népek éber­ségét az imperialista agresszorok­­kal szemben, határozottan ki kell bontakoznia a bék­éért folyó harcban. Nem kétséges, hogy az elkövetkező esztendőben a béke erői méginkább megszilárdulnak, és ez je­lentékeny mértékben elő fogja segíteni a­ nemzetközi helyzet javulását. Tito jugoszláv elnök a ju­goszláv rádióállomások által is közvetített újévi nyilatko­zatában arról beszélt: tudja, hogy a jugoszláv polgárok közül is többen néznek aggo­dalommal a jövő elé a világ­ban ma fennálló bizonyos fe­szültségek­ és zavarok miatt. Ez az aggodalom — folytatta beszédét Tito elnök — ma többé-kevésbé megvan mid­­den országban, s az idézte elő, hogy egyes országok, fi­gyelmen kívül hagyva a köz­véleményt és az ENSZ szere­pét, durva katonai erőt alkal­maztak az ENSZ illetékessé­gébe tartozó egyes vitás kér­dések megoldására. Bár­mennyire is tragikusak vol­tak ezek a lépések , mert feleslegesen nagy áldozatot követeltek mégis megmu­tatták, hogy a nemzetközi közvélemény és a béke erői a második világháború után nem kö­zömbösek többé az olyanok agresszív eljárásával szem­ben, akik azt hiszik, hogy a durva erőszak alkalmazá­sával minden megoldható. Az erkölcsi tényező mind je­lentősebb szerepet tölt be a világban. Virágozzék szabadon minden virág könyvébe’A suhancok Szőreién • Van-e tiltott irodalom? A SZEGEDI NAGYKÖNYV­TÁRAK mellett szinte elvész a József Attila körúton levő járási könyvtár, amely egyébként nem is hivalkodik. Jelentőségéhez mérten azonban mégis komoly szerepet tölt be a kulturális élet­ben. A környező községek 57 kis könyvtárába juttatja el a művelődés egyik igen fontos esz­közét: a könyvet. Az októberi események természetesen megza­varták a járási könyvtár mun­káját is, a könyvállomány fo­lyamatos növekedése egy időre megszakadt Budapest és Szeged, valamint Szeged és a községek között is. — Lassan azonban normalizá­lódik már az élet a mi munka­­területünkön is — mondja Ster­meczky­ Kálmán, a járási könyv­­tá vezetője. — Községi könyv­táraink közül egyedül a szőre­­git érte kisebb károsodás. Né­hány­ suhanc behatolt a könyv­tárba és válogatás nélkül felnya­­lábolta a könyveket, majd az­ utcán máglyát gyújtottak belőle. A könyvégetést jelszavakban természetesen a szovjet művek­re vonatkoztatták. A suhancok azonban az égetéskor nem tettek különbséget magyar, vagy nyu­gat-európai klasszikus és szovjet művek között, hanem égettek pusztán a rombolás, a barbariz­mus kedvéért. A megkárosított szőregi, a bordányi, a tápélek­i iskola, az üllési Vörös Csillag Termelőszövetkezet és a csorvai Kiss Imre Termelőszövetkezet könyvtára azonban már jelent­kezett az olvasók könyvigényei­vel. Nem túlzás­­— folytatja Stermeczky elvtárs —, de egyes községek könyvtáraiban eleve­nebb a könyvek iránti érdeklő­dés, mint mondjuk akár október 23. előtt. Több termelőszövet­kezeti könyvtárunkat, látogatják az egyénileg gazdálkodó parasz­tok is. A JÓZSEF ATTILA körúti központi könyv tá 7­ szép könyv­­állománnyal rendelkezik, amely kizárólag a városi olvasók ren­delkezésére áll. Az olvasóknak a — zömmel háztartásbeliek, mun­kások, parasztok, diákok és ki­sebb számban értelmiségiek — kívánt és jogos igény­eit azonban nem tudják teljes mértékben ki­elégíteni, mert a könyvtár álta­lános fejlődését kizárólag poli­tikai — és tegyük hozzá: rossz politikai — szempontok vezérel­ték, kezdve a Népművelési Mi­nisztériumtól a megy­ei könyvtá­rig. Még a legutóbbi időkben sem a könyvtár mindenkori vezetője határozta meg a könyvigénylése­­ket aszerint, hogy olvasói, mit szeretnének olvasni. A központi könyv­tár kölcsönzési könyvállo­mánya mintegy­ 5500 kötet szép­­irodalmi mű. Ennek mintegy 45 százaléka szovjet szépirodalom, a többi pedig vegyes: magyar és nyugat-európai. Az 57 községi könyvtár összköny­vállománya pedig még rosszabb arányt tük­röz: néh­ol eléri, vagy meghalad­ja a könyvállomány 50 százalé­kát is a szovjet irodalom. Jellemző ez a budapesti Álla­mi Könyvterjesztő Vállalat még október 23-a előtt küldött aján­dékára is, amit a járási könyv­tárnak juttatott. Hogy szabadul­jon a meddő raktári állomány­tól, 573 kötetet ajándékozott a Szegedi Járási Könyvtárnak zömmel olyan szovjet szépirodal­mi műveket, amelyeket a szov­jet kritika is elmarasztalt. A JÁRÁSI ÉS KÖZSÉGI könyvtárak ilyen értelmű fejlő­dése nem volt és nem is lehet egészséges; nem is beszélve ar­ról, hogy az elmúlt esztendők magyarországi könyvkiadása is többet ártott, mint használt a szovjet irodalomnak, mert szinte eladhatatlan példányszámban dobták piacra a szovjet műve­ket, s árasztották el velük a könyvtárakat a magyar és nyu­gat-európai művek rovására, il­letve visszaszorítására. (Ennek legkevésbé a szovjet írók örül­tek.) Így állt elő az a fonák hely­zet, hogy a szovjet írók munkái sok esetben ott porosodtak a könyvállványokon, de Jókai, Mikszáth, Móricz Zsigmond, Tóth Árpád, Babits, Illyés Gyula, Benjámin László, Veres Péter, Szabó Pál, Balzac, Dickens, Dosztojevszkij műveit kézről kézre adták, s egymásra vártak a művekért az olvasók. A járási könyvtár dolgozói ér­dekes jelenségre lettek figyel­mesek az utóbbi napokban: megnőtt a szovjet írók művei iránt az érdeklődés. Legalábbis a december 29-i és 30-i kölcsön­zés adatai ezt mutatják. De­­cember 29-én 61 olvasó — a m­ai gyar és nyugateurópai szerzők munkáinak kölcsönzése mellett — 32 szovjet szépirodalmi mű­­vet kölcsönzött, december 30- án pedig 21 olvasó 11 szovjet művet vett kölcsön. A statisztii­ka ilyen alakulását Stermeczky Kálmán a következőkkel hah­gyarázta: — Nemrégen elterjedt az ft rémhír, hogy a szovjet szépbon­dalmi műveket bevonják. Eb­­ből persze egy szó sem igaz, de ez a hír megnövelte az érdeklő­­dést a szovjet szerzők munkái iránt, mondván: „Nosza, olvas­suk el a tiltott irodalmat, ha már úgyis bevonják!“ A másik ok pedig a könyvtár egész eddi­­gi fejlődéséből következik: vagyis az olvasóknak a könyv­tárban levő szovjet szépirodalom nagy százaléka mellett nem tud­nak kielégítően más műveket adni. A SZEGEDI JÁRÁSI KÖNYV­TÁR könyvállományára, s a községi könyvtárakéra is na­gyon ráfér már a frissítés. Kü­lönösen, ha arra gondolunk, amit a kínai kommunisták val­lottak elsőként magukénak: vi­rágozzék szabadon minden vi­rág. Ez a mi sajátosságainkat figyelembe véve azt jelenti, hogy kaphassa meg mindenki azt a művet, amit óhajt, legyen aa magyar, nyugat-európai, vagy szovjet irodalom. Akkor majd nem kell a könyvek tömkelegé­nek a polcokon porosodniuk. A jövő könyvkiadásától ezt kérik a könyvtárosok, de leginkább az olvasók. A jogos kívánságot pe­dig ki kell elégíteni. (-----énei Szerkesztőségünk postájából eltűnt Édesanyánk „Egy kéréssel fordulok a Szegedi Néplap szerkesztősé­géhez. Segítsenek édesanyán­kat megkeresni — írja leve­lében Tóth Lajosné Kistelek, B­ újsor 2. szám alatti lakos. — Édesanyám, özvegy Tápai Istvánné Pálmonostor, Se­lyemerdő dűlő 686. szám alatt lakott, s 1956 október 21-én éjjel eltűnt. Hatan va­gyunk testvérek, nagyon iz­gulunk idős édesanyánkért." Aki tud az­ idős asszony hol­létéről, értesítse aggódó gyer­mekét. IVÁSZAT a moziban December 25-én az 5 órás előadást néztük végig a film­színházban — írja egyik le­vélírónk. — Néhány fiatal­ember botrányos viselkedése zavart bennünket, békésen szórakozni vágyókat. Tudjuk, hogy az italboltok utcán át szolgálnak csak ki, tehát ezek a fiúk az italboltban vásá­rolt bort a moziba vitték, és ott az előadás alatt zavarta­lanul iszogattak, koccinthat­tak, no és hangoskodtak. Máskor is várható lesz ilyen, és ehhez hasonló rendzava­rás, éppen ezért a következő­ket javaslom, hogy ne for­duljon elő: Egy-egy ügyele­tes rendőr nézze végig a film­vetítéseket, az előadásokat és a rendbontókat vezessék ki. Nem jelentenek­ kü­lönösebb­ atan­tlvokat a vásárlóknak az év eleji leltárok Az év első munkanapján több szegedi üzletet zárva találtak a vásárlók. Ezzel kapcsolatban ér­deklődtünk a szegedi kereskedel­mi vállalatoknál, hogy milyen akadályokat jelent a leltár a vá­­sárlóközönség ellátásában? Álta­lánosságban megállapítottuk a válasz nyomán, hogy­ nem jelen­tenek különösebb zökkenőt a leltározások. A Ruházati Bolt üzleteiben egész évben folyama­tosan már elvégezték ezt a mun­kát és most az új év kezdetén összesen mintegy’ 7—8 üzletben leltároznak. Azonban ezeket is úgy’ osztották be, hogy’ hasonló jellegű üzletek mindig nyitva lesznek. A leltárok általában csak egy’ napig tartanak. Egye­dül az 5-ös számú nagy ruházati bolt, — a József Attila körút és a Károlyi utca sarkán, — amely szerdán kezdte el a leltározást­ tart zárva egy hétig, de ugyan­­akkor az Állami Áruház leltáro­zásának ellensúlyozására is nyitva lesz a Szivárvány Áruház. A Kiskereskedelmi Vállalatnál november 20-tól folyamatosan leltároznak és mindenfajta cik­keket árusító üzleteket nyitva tartanak.­­ Egyedül a bútorüz­let és még néhány bolt tart zár­va leltározás miatt. Az Élelmi­szerkereskedelmi Vállalat üzle­teiben egy nap alatt elkészülnek­ a leltározással, — de az öt—hat bolt leltárát is úgy­ oldották meg­­hogy a bezárt üzletek környékén árusítanak az élelmiszer boltok, tehát az árusításban fennakadás nem lesz. Új iskolai Az iskolai rendtartás felül­vizsgálata során új rendelkezé­seket hoztak. A legjelentőseb­bek ezek közül az alábbiak: Az általános iskolák Vili. osz­tályában megszüntették az osz­tályvizsgákat. Továbbá meg­szüntették a magyar irodalmi és matematikai osztályvizsgákat a rendeletek | gimnáziumok minden osztály á­i­­­ban. A gimnázium III. osztálya* i­ban a kémiából és földrajzból sem kell osztály vizsgát tenni. A­­ gimnáziumi érettségi kötelező­­ tárgyai a jövőben: magyar nyelv­­ és irodalom, történelem, majd i­m­atika és fizika. Megszüntették­­ a biológiai érettségit. Míg Rostás „falazott”, Sztojka „munkálkodott” Tetten érték­ az új év első betörőjét Már évek óta panaszkod­nak a Lehel utca lakói, hogy a Lehel utca 9. szám alatt Rostás Péter betörésért, rab­lásért többszörösen büntetett személy lakásában »bűn­ta­nya« van, és az ott tartózko­dók részegeskedéssel, vesze­kedésekkel nyugtalanítják a környékbelieket. A lakáshoz tartozó szoba padlójának egy részét már felszedték, és ja­nuár 1-én is olyan eset tör­tént, amire most már nem­csak a rendőrségnek, hanem a tanács lakásügyi szervei­nek is fel­­ kell figyelni, mert az alábbi eset kimeríti a Rostás-féle bűntanya társa­dalmi veszélyességét. Január 1-én délután a­­ bűn­tanyán­ iszogató Sztoj­­ka András — aki ott tanyá­zott már hetek óta bejelentés nélkül — összeveszett Rostás Péterrel. A veszekedés nyo­mán Rostás üldözte Sztojkát, s kikerültek az utcára majd Sztojka a Lehel utca 15. szá­mú ház nyitott kapuján be­­szaladt az udvarba. Amikor látta, hogy ott nem tartóz­kodnak, betört Bammert Gé­­záné és Kalkuszi Ferenc laká­sába. A két cigány közöttük« kor egyszerűen »megszűnt« a­ nézeteltérés —, és amíg Sztojka felfeszítette a két la­­­kás ajtaját, addig Rostás »falazott« né!«. Sztojka oda­benn feltörte a szekrényeket. A tiszta vasalt ruhákat ös­­­sze-vissza dobálta, rájuk ta­posott, majd kezdte össze­­kapkodni a különböző érté­­­keket, ágyneműket. Az emeleten lakók közül többen leszaladtak az udvari­­a, »megszorították« a betö­rőket, egyikük elment a Gáz­gyárba, és szólt az­ ott tartóz­­kodó karhatalmi őrségnek. A tétlenért betörőket­­ a rendőrség őrizetbe vette. r

Next