Szegedi Néplap, 1957. február (2. évfolyam, 26-49. szám)

1957-02-01 / 26. szám

VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK! II. évfolyam, 26. szám A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT SZEGEDI LAPJA Péntek, 1957. február 1. Ára: 50 fillér Fontos kérdések a kormány csütörtöki ülésének napirendjén A magyar forradalmi munkás-paraszt kormány csütörtökön ülést tartott. A kormány meghallgatta Dégen Imrének, az Országos Vízügyi Főigazgatóság vezetőjének jelentését az ország árvízvédelmi helyzetéről és felkészültségéről. A kormány tudomásul vette, hogy az árvíz elhárítására való felkészültség a szomszédos országokkal kiépített együttműködés, az árvízvédelem céljára juttatott jelentős gépállomány, és helyes szervezeti változtatások eredményeként jobb, mint a múlt év azonos időszakában volt. A kormány határozatokat hozott az árvízvédelem szervezetének és hatékonyságának további javítására. A kormány elhatározta, hogy előterjesztést tesz a Népköztársaság Elnöki Tanácsához a tiltott határátlépés elkövetésére irányuló hírverés, vagy a tiltott határátlépéshez való üzletszerű segítségnyújtás büntetésének megszigorítására. A javaslat többek között a tiltott határátlépéshez rendszeresen, vagy üzletszerűen segítséget nyújtók büntetésmértékének emelésére, és emellett teljes vagyonelkobzás kimondására irányul. ISMÉT MEGKEZDŐDTEK AZ ÜDÜLTETÉSEK A dolgozók idei kedvezményes üdültetéséről a többi között a következő tájékoztatást kapta illetékes helyen a Magyar Távirati Iroda: A dolgozók üdültetése a kényszerszünet után ismét megindult a hegyvidéki üdülőkben. Már folynak az előkészületek a nyári idény megkezdésére is. Május elejétől szeptember végéig körülbelül 250 üdülő áll dolgozóink rendelkezésére. Az ország nehéz gazdasági helyzete nem teszi lehetővé oly nagyszámú dolgozó üdültetését, mint például tavaly, így is azonban körülbelül 150.000-en üdülhetnek majd kedvezményes áron. A dolgozók kérésére nagyobb lehetőséget adnak családok üdültetésére, mint eddig. A Mecseken kívül néhány Balaton menti üdülőben is lehetővé teszik gyermekes családok kedvezményes nyaralását, SZAKASZT KÉREK! — hangzik el napjában százszor és százszor. t s És Laczi Józsefné, a Szegedi Közlekedési Vállalat szorgalmas kalauznője fürge ujjakkal tépi a szakasz-, vagy vonaljegyeket, átszállókat. Jókedvvel, mosolyogva végzi csöppet sem könnyű munkáját a szegedi villamoson, amely ilyenkor, téli időben, nem a legkellemesebb munkahely. De fázásra talán nincs is idő, hiszen ha nem is lenne ott a jó meleg bunda, akkor is van tennivaló elég: jegyeket adni, a le- s felszállókat figyelni, nehogy baleset történjék a síkos utakon. A sokat csúfolt szegedi villamos ezekben a didergetős időkben mégiscsak hasznos utazási eszköz, hiszen sokszor legalább annyira zsúfolt, mint budapesti társai, legfeljebb néha lassabban jár, mint a „stuka“, a Dunaparton. Liebmann Béla felvétele A tervgazdálkodás, a központi irányítás és bizonyos mértékű decentralizálás nem mondanak odent egymásnak Apró Antal tájékoztatója a munkásönkormányzatot előkészítő bizottság január 30-i ülésén A munkásönkormányzatot előkészítő bizottság január 30-án Apró Antal iparügyi miniszter elnökletével ülést tartott. Apró Antal bevezetőjében tájékoztatást adott a bizottság tagjainak néhány, a munkástanácsok tagjai részéről felmerült kérdésben. Többek között hangsúlyozta, hogy Magyarország szocializmust építő ország, ahol a termelőeszközök társadalmi tulajdonban vannak. Szocializmust építő állam csak tervszerűen gazdálkodhat, és a tervszerűség feltételez bizonyos centralizációt. Határozott nézetünk— mondotta —, hogy a tervgazdálkodást fenn kell tartani, az ipart továbbra is a minisztériumoknak kell irányítani. Ugyanakkor a termelés irányítását demokratikusabbá kell tenni. A kormány úgy látja — folytatta Apró Antal —, hogy a tervgazdálkodás, a központi irányítás és bizonyos méretű decentralizálás, demokratikusabb irányítás nem mondanak ellent egymásnak. Nem mondanak ellent még akkor sem, ha a jelen pillanatban részben az ellenforradalom pusztításai nyomán előállott súlyos politikai és gazdasági helyzet, valamint a gazdasági vezetés tényleges demokratizálásához szükséges tapasztalatszerzési idő miatt átmenetileg nem kaptak még kellő tartalmat a munkástanácsokról szóló törvényerejű rendelet egyes pontjai. Többen felvetik, hogy egyes kormányintézkedésekben a munkástanácsokról szóló rendelettel ellentétes tendenciáik érvényesülnek. Világosan meg kell mondani, hogy egyes kormányintézkedések még nem a munkástanácsokról szóló törvényerejű rendeletben adott jogkörök realizálása irányában hatnak. Ez azonban csak átmeneti, adott gazdasági helyzetünkből következő jelenség, amelyből helytelen volna távolabbi perspektívára vonatkozó következtetéseket levonni. A kormány január 6-i nyilatkozatában megmondotta, hogy a gazdasági vezetés demokratizálása mellett átmenetileg, amíg nehézségeink jelentős részét leküzdjük, erős központi irányítást kell bevezetni, különösen az anyag- és az energiaellátásban. Erre éppen azért van szükség, hogy minél hamarabb leküzdjük nehézségeinket, sikerrel harcoljunk az inflációs veszély ellen, ésszerűbben osszuk be javainkat, hogy így az ellenforradalom által okozott mérhetetlen károkat, többek között a munkanélküliséget minél kisebb körre szorítsuk. A kormánynyilatkozat világosan megmondta: a munkástanácsok azok a szervek, amelyeken keresztül a termelők jogot kaptak ahhoz, hogy választott képviselőik útján részt vegyenek az üzemek gazdasági irányításában. Voltak olyan elképzelések, hogy a munkástanácsokról szóló törvényerejű rendelet valóra váltása jelentősen csökkenti a minisztériumok feladatait. Mi a minisztérium szerepét, feladatkörét átmenetileg nem változtattuk meg. A minisztériumok továbbra is gazdálkodó, irányító szervek, és döntő többségükben megtartják régi feladataikat. Ugyanakkor javasoltuk az Elnöki Tanácsnak egyes minisztériumok megszüntetését, illetve összevonását, és elrendeltük a megmaradt minisztériumok létszámának 40—50 százalékos csökkentését. A lényegében változatlan feladatot ellátó minisztériumok és a munkástanácsok létrehozása gyakorlatilag azt jelenti, hogy nálunk az üzemi igazgató vonatkozásában a szocialista államigazgatásra jellemző kettős irányítás érvényesül, a vállalat igazgatójának a minisztérium és a helyi munkástanács is irányítója. A vállalat vezetése viszont teljes egészében az igazgató feladata. Apró Antal a továbbiakban foglalkozott a munkásönkormányzatot előkészítő bizottság feladataival, és javasolta, hogy a bizottság szerezzen minél több konkrét tapasztalatot a magyarországi munkástanácsok tevékenységéről, igyekezzék a jól működő munkástanácsok tapasztalatait általánosítani, tanulmányozza a baráti országok munkásönigazgatási szerveit is. Törekedjék a bizottság arra, hogy a külföldi szakirodalom és a hazai tapasztalatok alapján javaslatokat dolgozzon ki az iparvezetés demokratizálásának sajátos magyar rendszerére. A bizottság a továbbiakban tárgyalta Kossa István pénzügyminiszter javaslatát a vállalati gazdálkodás egyes kérdéseiről és a munkástanácsok ezzel kapcsolatos feladatairól, hatásköréről. A bizottság az előterjesztésen több módosítást javasolt, és egyetértett azzal, hogy az adolgozott rendelettervezetet a pénzügyminiszter terjessze a kormány elé. A bizottság helyesnek tartja hogy a szakszervezetek vezető szerepet vállalnak a munkástanácsok megerősítésében, sokirányú támogatásában. A munkásönkormányzatot előkészítő bizottság felülvizsgálta január 4-i ülésén kialakított állásfoglalását, és a népgazdaság jelenlegi helyzetében nem kíván javaslatokat tenni az 1956. évi 25. számú, a munkástanácsok működését szabályozó törvényerejű rendelet hatályának más — a rendeletben fel nem sorolt — vállalatokra és szervekre való kiterjesztésére. Jelentés a Szovjetunió 1956. évi tervének teljesítéséről Egy ítélkezés margójára Vasárnap választások lesznek Romániában Az első hónap mérlege az Újszegedi Kenderben *0? Március 7: a lottó első húzása Szeged kisipari exportjáért Foglalkoztunk már azzal, hogy a kisipari export feltétlenül az állami monopólium keretében valósítandó meg. A külkereskedelem állami monopóliuma azonban nem jelentheti egyetlen* vállalat monopóliumát. Nem jelenthet monopóliumot arra, hogy a meglevő külkereskedelmi vállalatok csupán kiszolgálóivá tegyék azt a kisipart — amely velük semmiképpen nem versenyben, hanem egyenlő feltételek mellett — maga is exportképes. Természetesen szükséges a koordináció, — erre azonban teljes mértékben elégséges a minisztériumi apparátus, és a külképviseleti kereskedelmi hálózat. Ám legyen belső konkurrencia a termékek minél szebb és minél jobb előállítása terén, — ha ugyanabból a cikkből szebbet, jobbat készít a kisipari szövetkezet — kapjon érte több devizát, érjen el érte magasabb világpiaci árat. Számos példát tudnánk sorolni erre az eddigi gyakorlatból is. Azt is az eddigi gyakorlat mutatta meg, hogy a külföldi vevők látogatásaik alkalmával legszívesebben a kisipari szövetkezetek műhelyeiben tárgyaltak és kötöttek üzleteket, — a külkereskedelmi szakemberek közreműködésével —, mert itt mindenkor teljesítették speciális kivitelezési kívánságaikat, könnyen elfogadták egyéni konstrukciós elgondolásaikat. Tartunk tőle, hogy az OKISZ vezetői a kormánynak felvetett javaslatokban nem veszik figyelembe a helyi jellegű exportlehetőségeket. Nem lenne helyes, ha a tervezett lebonyolító vállalat csupán budapesti központi irányító szerv lenne. Így a többi között a szegedi szövetkezeti dolgozók ötletessége ismét a csúcsszerv adminisztrációs akadályain bukdácsolva termelne devizát az országnak, csökkentve a szegedi dolgozók export nyújtotta nyereségrészesedési lehetőségeit. Igen fontos tényező még, ami indokolttá teszi az önálló szegedi kisipari exportvállalat jogosultságát, hogy az újabb tervek szerint az exporttal szerzett deviza bizonyos százaléka az exportáló részére, helyi igényeket ki♦elégítő importgépek és anyagok beszerzésére lenne fordít♦ ható. Ezek felhasználásával újabb szegedi exportlehetőségeket, munkaalkalmakat lehetne teremteni! A vidéki önálló exportvállalat jogosultsága ellen számos érvet fognak felhozni — ezt jól tudjuk. Már most említést kell tennünk, hogy az a felfogás is megdönthető, hogy a ♦ minisztérium szállítási vállalata, a Masped, csak Budapesten ♦ működik —, ezért vidékről nem lehet dolgozni. — Valóban jelenleg csak a Masped kaphat és adhat szállítási rendelkezéseket — fuvarleveleket. Bőven van erre idő az üzletkötéstől a bonyolításig még Szeged—Budapest között is. A devizális rendelkezések bonyolítására pedig itt van a Magyar Nemzeti Bank fiókja. A most folyó új konstrukciós tárgyalások során kell a szegedi illetékes vezető szerveknek — a szegedi önálló szövetkezeti exportvállalat ügyét felvetni. A szegedi kis parii export érdemel annyi bizalmat, hogy exportügyleteket közvetlenül maga bonyolítson. (cság)