Szegedi Néplap, 1957. március (2. évfolyam, 50-76. szám)

1957-03-01 / 50. szám

VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! II. évfolyam, 50. szám A MAGYAR SZOCIALISTA MON KASPART SZEGED! LAPJA Ára: 50 fillér Péntek, 1951- március I. a Magyar Szocialista Munkáspárt Ideiglenes Központi Bizottságának ü­lése A Magyar Szocialista Munkáspárt Ideiglenes Központi Bizottsága 1937. február 28-án ülést tartott. A Központi Bizottság Kádár János és Kiss Károly elvtársak elő­adói beszédei alapján megtárgyalta az 1. Időszerű kérdések és feladatok, valamint a 2. Szervezeti és személyi kérdések című napirendi pontokat. A két napirendi pont együttes tárgyalása során az előadókon kívül 17 elvtárs szólalt fel. A Központi Bizott­ság a napirendi pontokkal kapcsolatban több határozatot hozott. A Magyar Szocialista Munkáspárt Ideiglenes Központi Bizottságának határozata az időszerű kérdésekről és feladatokról A Központi Bizottság meg­állapítja, hogy az ellenfor­radalmi erőkkel folytatott szakadatlan hőre közben, a decemberi párthatározat végrehajtása eredménye­A proletárdiktatúra, a né­pi demokrácia vezető erejé­nek, a pártnak építése alap­jában véve egészségesen és kielégítő ütemben halad elő­re. Párttagságunk jelenleg heti átlagban 8—12 ezer fő­vel növekszik és túlhaladta a 190 ezret. A városi párt­­szervezeteken kívül az or­szág falvainak 75 százaléká­ban megalakult a pártszer­vezet, a párt alapszerveze­teinek száma lényegesen meghaladta a 8 ezret. A párt központi lapja, a Népszabadság hétköznap 620 ezer, vasárnap 690 ezer pél­dányszámban jelenik meg, az egyéni előfizetők száma elérte a 250 ezret. A párt rendezvényeit ál­talában a magasfokú láto­gatottság, az élénk, szabad elvi és építőjellegű vita, az üres, sablonos vonások eltű­nése, a harcos hangulat és egység jellemzi. A párt egészséges fejlődé­sét elsősorban azzal értük el, hogy élesen elhatároltuk magunkat a Nagy Imre— Losonczy-féle pártellenes csoporttól, szilárd és meg­alkuvás nélküli harcot foly­tattunk mindazok ellen, akik megkísérelték e káros, végeredményben az ellen­­forradalom céljait szolgáló politika felújítását pártunk­ban. Visszavertük azt az ellen­­forradalmi támadást is, amelyet a ,,sztálinizmus", „rákosizmus” hamis jelsza­vával indítottak pártunk el­len, azzal a céllal, hogy a párt újjászervezését gátol­ják, a becsületes, aktív kom­munistákat befeketítsék és üldözzék. A pártépítés eredményei továbbá annak a határozott­ságnak köszönhetők, amel­­­lyel a Központi Bizottságunk fellépett és fellép a szektás politika veszélye ellen is. E veszély leküzdése érdekében biztosítottuk a vezető szer­vek megfelelő személyi ös­­­szetételét, hathatós intézke­déseket tettünk a belső párt­demokrácia érvényesülésére, a párt tevékenységének az önkéntes társadalmi mun­ka alapjára való helyezésé­re. A függetlenített pártap­parátus létszámát 04 száza­lékkal csökkentettük. Politikánk szilárd elvi alapokra való helyezésével s következetes gyakorlati keresztülvitelével sikerült biztosítani pártunk elvi, po­litikai és szervezési egysé­gét. Ennek eredményeként sikerült elérni azt is, hogy pártunk vezető szerepe­­­ként, jelentős sikerek szület­tek mind a politikai, mind a gazdasági és kulturális élet, mind a párt- és a tömeg­szervezetek fejlesztése terén. Magyar Népköztársaság ál­lami és társadalmi életében mind hatékonyabban érvé­nyesüljön. A pártegységért való elvi harc, a proletár­­diktatúra erősítése s a párt vezető szerepének biztosítá­sa a jövőben is minden kommunista első és legfon­tosabb kötelessége. Az elmúlt két és fél hó­nap sikereiről szólva, nem hallgathatunk a pártmunka azon gyengeségeiről sem, amelyek az általános fejlő­désen belül megmutatkoz­tak s a további egészséges fejlődést fékezik. Határozottan elítéljük egyes párttagjainknál meg­nyilvánuló elzárkózó maga­tartást az értelmiségi dol­gozókkal, úgyszintén a mun­kástanácsokkal szemben, mint káros és szektás hibát. Elítéljük azt a szektás néze­tet is, mely szerint, „akik eddig nem léptek be a párt­ba, azokra már nincs is szükség”. Az MDP-nek azokkal a volt tagjaival szemben, akik eddig nem léptek be a pártba, türel­mes, elvtársi és baráti vi­szonyt kell teremteni; az MSZMP-t az MDP volt tag­ságának túlnyomó részével a szocializmus győzelméért vívott hosszú és eredményes közös harc kötelékei fűzik össze. A volt MDP-tagok kö­zül azokat, akik 1957. május 1-ig felvételre jelentkeznek, régi párttagsági idejük elis­merésével kell felvenni a pártba. Ez után az időpont után csak mint új tagok kérhetik felvételüket. A Központi Bizottság éle­sen elítéli az olyan, helyen­ként megmutatkozó elvtár­­siatlan és intrikus magatar­tást, mely mindenáron és mindenkiben hibát keres. Ezt egészségtelen, vagy ép­pen a párt növekvő ereje és egysége láttán elkeseredett ellenforradalmi elemek szít­ják kívülről. Komoly fogyatékossága a pártépítés eredményeinek az, hogy viszonylagos lema­radás mutatkozik néhány budapesti és vidéki üzem­ben, egyes értelmiségi párt­­szervezetek fejlődésében és a kisebb falvak pártszerve­zetnek építésében. Pártmunkánk komoly fo­gyatékossága volt az is, hogy a pártszervezetek rendsze­­res központi irányítása gyenge volt. A hibák kijavítása érde­kében a Központi Bizottság elhatározza: 1. A Központi Bizottság és az Intéző Bizottság párt­vonatkozású határozatainak végrehajtása s az operatív feladatok megoldása érde­mben létre kell hozni a T7­z ponti Bizottság titkársá­gát. 2. Újból meg kell szervez­ni a Központi Ellenőrző Bi­zottságot, amely a párt so­rainak tisztasága felett őr­ködik. Működéséért a Köz­ponti Bizottságnak felel. Valamennyi pártszerv­nek a pártmunka egyik leg­­fontosabb feladataként meg kell kezdeni a rendszeres ká­­munkát, az eddiginél azonban lényegesen korláto­zottabb hatáskörben. A párt építésével párhu­zamosan jelentős előrehala­dás történt a szocializmus összes fő erőinek az ellen­­forradalom elleni harcra va­ló aktivizálása és tömöríté­se terén. A küzdelem e cél­kitűzés sikeres és teljes megvalósításáért igen bo­nyolult politikai helyzetben indult meg és még távolról sem ért véget. Decembertől, miután az ellenforradalom nyílt erőit (a fegyveres osztagokat, s az október 23-a után gomba­módra szaporodó fasiszta és egyéb burzsoá restaurációs pártokat és szervezeteket) szétvertük, maradványukat pedig illegalitásba szorítot­tuk, a harc új szakasza kez­dődött. Ismeretes, hogy az úgynevezett „területi" és „központi” munkástanácsok, a különböző „forradalmi bi­zottságok”, valamint az író- és újságírószövetség becsüle­tes tagjai tiltakozása ellené­re, a valóságban a nyílt harcban vereséget szenve­dett ellenforradalom rejtett állásai voltak. E szervezetek­­ közül egyesek feloszlatása, mások működésének felfüg­gesztése teljesen helyes in­tézkedéseknek bizonyultak. Az ellenforradalom erői­nek teljes és végleges meg­semmisítéséhez a proletár­diktatúra eszközeinek követ­kezetes és erélyes alkalma­zása elengedhetetlenül szük­séges, de nem elegendő. A megtorló intézkedések mel­lett feltétlenül szükség van az ellenforradalom eszmei és politikai leleplezésére és elszigetelésére. A Magyar Népköztársaság megdöntésére irányuló tá­madás során az ellenforra­dalom a főcsapást a prole­tárdiktatúra vezető ereje, a párt ellen irányította (a párt rágalmazása, tekintélyének rombolása, a pártszerveze­tek, a pártházak, más párt­intézmények feldúlása, a párttagok megfélemlítése, üldözése és fizikai megsem­misítése), hogy ezután a szocializmus vezető nélkül maradt tömegeinek egy ré­szét szembeállíthassa a népi 4. A funkcionáriusok el­méleti képzése érdekében hathónapos pártiskolát kell szervezni. 5. Az elméleti kérdések megfelelő feldolgozásának elősegítésére meg kell indí­tani a párt tudományos fo­lyóiratát, a Társadalmi Szemlét. 6. Központi előadássoroza­tot kell indítani a legfonto­sabb elméleti kérdések tisz­tázására, a Nagy Imre—Uh­ronczy-féle csoport által képviselt, a marxizmus—le­­ninizmust meghamisító re­­~ianista nézetek és osz­­tályáruló politika leleplezé­sre, az októberi események helyes, marxista-leninista értékelésének kidolgozásá­ra; ezen előadások alapján Széles körben helyi előadás­­sorozatot kell szervezni. 7. Elő kell készíteni és né­hány hónapon belül össze kell hívni az országos párt­­értekezletet a párt helyze­tének és feladatainak meg­­­tárgyalása, a pártmunka új tapasztalatainak megvitatá­sa, a párt vezető szerveinek megerősítése és véglegesí­tése céljából, hatalommal, azaz saját ér­dekével. Az ellenforradalom a régi pártvezetés által el­követett hibák miatt a tö­megek egy részében megle­vő jogos elégedetlenséget felhasználva, a dolgozók esz­­osztályöntudatát soviniszta, nacionalista, revizionista, antiszemita és más burzsoá ellenforradalmi nézetekkel igyekezett megzavarni, a megtévesztett embereket tartalékerőként megnyer­ni s támadást indítani a né­pi államhatalom ellen. Az ellenforradalom a ki­sajátított gyárosokon, föld­­birtokosokon, nagykereske­dőkön, kulákokon, a volt horthysta-fasiszta tiszteken, rendőrtiszteken, csendőrökön kívül még december köze­pén is rendelkezett jelen­tékeny olyan tartalékokkal, melyek a megzavart és át­menetileg az ellenforrada­lom eszmei és politikai be­folyása alá került rétegek­ből, kismértékben munkás- és parasztrétegekből is, na­gyobb mértékben egyes ér­telmiségi, még jelentősebb mértékben fiatal értelmisé­gi (egyetemista, diák)­réte­gekből tevődtek össze. Egyes dolgozó rétegek ideológiai megzavarását, a párt, a szocializmus erőinek megbénítását mindenekelőtt Nagy Imréék idézték elő antimarxista, revizionista, valójában a proletárdiktatú­ra tagadását jelentő burzsoá­­nacionalista, szovjetellenes nézeteikkel. Nagy Imréék a revizionista nézetekkel egy frontba kerültek az impe­rialista burzsoáziával, s ok­tóber 23-a előtt az ellenfor­radalom előőrseinek, a no­vember 4-i fordulat után pedig utóvédőinek szerepét töltötték be. A szocializmus erőinek tö­mörítése az elmúlt két és fél hónap alatt azért haladt viszonylag gyorsan és sike­resen előre, mert a párt a tömegek előtt nyíltan fellé­pett a Nagy Imre-csoport által képviselt revizionista nézetekkel szemben és ma­gasra emelte a marxizmus, leninizmus, a proletárdikta­túra, a proletár nemzetközi­ség általuk elárult zászlaját. A közelmúlt eseményei­nek megítélésében a Ma­gyar Szocialista Munkáspárt szervezeteiben elvi-politikai egység alakult ki. Párttag­ságunk egyre világosabban látja a Nagy Imre—Loson­t Folytatás a 2. oldalon.) I. A párt építése II. A szocializmus erőinek összefogása Új miniszterek a forradalmi mmunkás-paraszt kormányban Szegeden is szerepel az Alekszandrov együttes Közeledik-e ünlöhön ? 0 Magyar Szocialista Mur­sain Ideiglenes Központi Bizottságának határozata szervezeti és szemágyi kérdéseiben A Központi Bizottság elha­tározta a párt vezető szervei­nek megerősítését. Az ideig­lenes Központi Bizottságot 14 taggal, az Intéző Bizottsá­got 2 taggal kiegészítette. Az Intéző Bizottság mellett meg­szabott hatáskörrel létrehoz- erősítette meg: ta a Központi Bizottság öt­tagú Titkárságát, valamint öttagú Központi Ellenőrző Bizottságot. A vezető szerve­ket újonnan beválasztott elv­társakkal kiegészítve, az alább közölt összetételben Az MSZMP Központi Bizottságának tagjai: 1. Aczél György építőmunkás, vállalati igazgató, 2. Apró Antal építőmunkás, iparügyi miniszter, 3. Benke Valéria tanítónő, a Rádió alelnöke, 4. Biszku Béla szerszámlakatos, pártmunkás, 5. Cservenka Ferencné textilmunkás, pártmunkás, 6. Dabronoki Gyula sütőipari­ munkás, vállalati igazgató, 7. Dögei Imre földműves, földművelésügyi miniszter, 8. Fehér Lajos újságíró, pártmunkás, 9. Fock Jenő műszerész, a SZOT titkára, 10. Földes László asztalos, miniszterhelyettes, 11. Friss István közgazdász, 12. Gáspár Sándor autószerelő, a SZOT főtitkára, 13. Gyenes Antal közgazdász, újságíró, 14. Horváth Imre lakatos, külügyminiszter, 1s. Kádár János műszerész, miniszterelnök, 16. Kállai Gyula újságíró, pártmunkás, 17. Kiss Árpád mérnök, a Tervhivatal elnöke, 18. Kiss Dezső szerszámlakatog, pártmunkás, 19. Kiss Károly bőripari munkás, pártmunkás, 20. K. Nagy Sándor kertész, a túrkevei Búzakalász Tsz elnöke, 21. Komócsin Zoltán kereskedelmi alkalmazott, pártmunkás, 22. Kossa István közlekedési alkalmazott, pénzügy­­miniszter, 23. Köböl József műasztalos, pártmunkás, 24. Major Tamás színművész, színházigazgató, 25. Marosán György sütőipari munkás, államminiszter, Dr. Müinnich Ferenc jogász, miniszterelnökhelyettes, Németh Károly húsipari munkás, pártmunkás, Nyers Rezső nyomdász, megbízott minisztériumi vezető, Polhornyik József bányász, tröszt­igazgató, Révész Géza nemesfémipari munkás, altábornagy, Rónai Sándor kőműves, az országgyűlés elnöke, Sándor József szűcsipari munkás, pártmunkás, Sándor Kálmán kubikos, pártmunkás, 34. Somogyi Miklós építőmunkás, a SZOT elnöke, 35. Szurdi István textilmunkás, pártmunkás, 38. Tömpe István kárpitossegéd, miniszterhelyettes, 37. Úszta Gyula erdész, vezérőrnagy, Az Intéző Bizottság tagjai: A Titkárság tagjai: Kádár János, a Központi Bizottság elnöke, Fock Jenő, a Központi Bizottság titkára, Kállai Gyula, a Központi Bizottság titkára, Kiss Károly, a Központi Bizottság titkára, Marosán György, a Központi Bizottság titkára. A Központi Ellenőrző Bizottság tagjai : Asztalos Géza vasmunkás, pártmunkás, Maróti Károly közlekedési alkalmazott, tanácselnök, Mózes Viktor szabósegéd, nyugdíjas, Dr. Nezvál Ferenc bőripari munkás, megbízott miniszté­riumi vezető, Péteri István textilmunkás, pártmunkás, Apró Antal Biszku Béla Fehér Lajos Kádár János Kállai Gyula Kiss Károly Marosán György dr. Mitnaick­ Ferenc Rónai Sándor Somogyi Miklós

Next