Szegedi Néplap, 1957. március (2. évfolyam, 50-76. szám)

1957-03-01 / 50. szám

fl Magyar Szocialista Munkáspárt Ideiglenes Központi Bizottságának ülése (Folytatás az 1. oldalról) egy­ csoport áruló tevékeny­ségét és az a véleménye, hogy sikeres előrehaladá­sunk előfeltétele a jövőben is az lesz, hogy e csoport an­­timarxista nézeteit véglege­sen felszámoljuk. Amilyen mértékben sikerült ezt a feladatot megoldani, olyan mértékben szabadítjuk fel a dolgozók megtévesztett ré­tegeit az ellenforradalom eszmei-politikai befolyása alól, és tömörítjük őket új­ra a néphatalom védelmére és a szocializmus építésére. A revizionista nézetek el­leni harcban indult meg, s folyik még ma is a munkás­­osztály régi szervezeteinek, a szakszervezeteknek a meg­szilárdítása. A párttól és a munkás-paraszt kormánytól „független” szakszervezetek, valamint a munkásállammal szembeni sztrájkjog reakci­ós követelését visszautasítot­ták. A munkástanácsok jelen­tékeny része megalakulásuk után még hosszú ideig az ellenforradalom tartalék­erőit képezte. A területi munkástanácsok feloszlatása óta azonban a munkástaná­csok általában komoly pozi­tív fejlődésen mentek át s ma már kezdik betölteni népgazdaságunk fejlődésé­ben hasznos szerepüket. Ha­sonló eredmények mutat­koznak az ellenforradalom tömegbefolyásának vissza­szorításában más területen is. Különösen nagy ered­ménynek kell tekinteni a magyar bányászok helytállá­sát. A széntermelés fokoza­tos emelkedése, gyáraink és üzemeink folyamatos mun­kájának biztosítása s ezzel a munkanélküliség veszé­lyének elhárítása szintén je­lentősen hozzájárult az el­lenforradalom politikai be­folyásának csökkenéséhez . A kormány tevékenysége az ország életének rendbeho­zatala terén az elmúlt két és fél hónap alatt jelentékeny eredményeket ért el. A közrendet és közbizton­ságot, melyet az ellenforra­dalmi fegyveres bandák és e bandákban nagy számban aktivizálódott, börtönből ki­szabadult fasiszta és közön­séges bűnözők megbontottak és veszélyeztettek, sikerült helyreállítani. Ezt követően az országban megindult a közlekedés, és a mindennapi termelőmunka folyamata rendes mederben folyik. E munkában a belügyi és honvédelmi szervek — azo­kon belül különösen a kar­hatalmi szervek­ — megállot­ták helyüket; híven teljesí­tették kötelességüket. Foko­zatosan javítják munkájukat a kezdetben bizonytalankodó igazságügyi szervek is. Az államigazgatási szervek (mi­nisztériumok, tanácsok) mun­kája is jelentős haladást ért el. Mindennek eredményekép­pen a kormányszervek és a tanácsigazgatási szervek irá­nyító munkája s ezzel együtt tekintélyük az állampolgá­rok előtt megszilárdult. Ehhez hozzájárult, hogy az ellenforradalommal szembeni erélyes adminisztratív intéz­kedésekkel párhuzamosan az államigazgatás terén is ko­moly lépés történt a bürok­ratizmus csökkentésére. A minisztériumok egy részének összevonása, a központi hi­vatalok tisztviselői létszámá­nak mintegy 45 százalékos, a megyei és járási tanácsok ap­parátusának mintegy 40 szá­zalékos csökkentése — helye­sen — a községi tanácsok tisztviselői létszámának mint­egy 4500 fővel való növelésé­vel együtt került, illetve ke­rül végrehajtásra. A határozott megtorló rendszabályok alkalmazása az ellenforradalmárokkal szemben, s ezzel egyidejűleg az állam bürokratikus kinö­véseinek lefaragása erősíti a diktatúrát az osztályellenség­gel szemben és ugyanakkor biztosítja a szocialista de­mokrácia továbbfejlesztését a dolgozó tömegek javára. Habár az ellenforradalom döntő vereséget szenvedett és kudarcra van ítélve minden provokációs kísérlete, a jövő­, a szocializmus erőinek to­vábbi tömörítéséhez. A szo­cializmus biztos támaszai azok a termelőszövetkezetek, amelyeket az ellenforrada­lom támadása sem tudott megingatni, örvendetes az is, hogy az ellenforradalom nyomása alatt szétesett ter­melőszövetkezetek nagy számban újjászerveződnek. Mindez meggyőzően bizo­nyítja, hogy a termelőszö­vetkezeti mozgalom, a szo­cializmus mélyen begyöke­reződött a magyar falu éle­tébe. Az élet általános konszoli­dálásának ez a viszonylag gyors folyamata is bizonyít­ja, mennyire alaptalan az el­lenforradalmi elemeknek az az állítása, mintha befolyá­suk a dolgozók soraiban szi­lárd lenne. A tények azt mutatják, hogy ha a mun­kásosztály, a parasztság és az értelmiség egy része az ellen­­forradalmi támadás napjai­ban meg is volt zavarodva, a többség kitartott a szocializ­mus és a népi államhatalom mellett. A dolgozók átmene­tileg megtévesztett része is, pártunk felvilágosító munká­ja az ellenforradalmi tényke­dések lelepleződése és a né­pi hatalom megszilárdulása eredményeként, vagy már kiszabadult, vagy pedig ki­­szabadulóban van az ellen­­forradalom eszmei-politikai befolyása alól. Az ellenforradalom ideoló­giájának, pártellenes, mun­kásosztályellenes, szovjetunióel­­lenes nézeteinek („nemzeti kommunizmus”, „semleges­­­esség” stb.) végleges meg­semmisítése pártunktól ko­moly további eszmei munkát és politikai agitációt köve­tel. A folyamat meggyorsítá­sa érdekében folytatni kell aktívaértekezletek, nyilvá­nos pártnapok, gyűlések tar­tását. ben is szükség van az állami szervek és a dolgozó nép éberségére és elszántságára az ellenf­orrad­alom minden mozgolódásával szemben. Az ellenforradalom erői ugyanis, amelyeket a nyugati imperialista körök anyagi eszközökkel és uszító propa­gandahadjárattal támogattak és támogatnak, nem adták fel a harcot. Szétszórt erőd il­legalitásba vonulva, titkosan szervezkednek, újabb provo­kációkkal próbálkoznak, rém- és álhírek terjesztésével igye­keznek gátolni a nép békés, alkotó munkájának fejlődé­sét, a sebek begyógyításának munkáját. Januárban pél­dául a klerikális reakció a hitoktatás ürügyén politikai támadást szervezett az isko­lákban a népi demokratikus rendszer ellen. A Központi Bizottság vé­leménye szerint az államigaz­gatási szervek munkája terü­letén erősíteni kell a kor­mány irányító tevékenységét, hogy a Minisztertanács s a különböző állami szervek ki­elégítően megoldhassák a rendes kerékvágásba került államélet sokrétű feladatát. Az ország életének stabilizá­lása elérte azt a fokot, ami­kor az államigazgatási szer­vek működése mellett idősze­rűvé vált az államhatalmi szervek rendes, alkotmányos tevékenységének megkezdé­se, illetve folytatása. A kormányzati és államha­talmi szervek munkájával kapcsolatban a következő in­tézkedésekre van szükség: 1. Szervezettebbé kell ten­ni a minisztériumok, a főha­tóságok, valamint a buda­pesti és megyei tanácsok ve­zetőinek irányítását, tájé­koztatását és feladataik el­látása közben több segítsé­get kell nyújtani részükre. 2. Az államigazgatási szer­vek munkájának további javítása érdekében a jelen­legi helyzetben különösen fontos a vezetés megerősíté­se. 3. Főleg három területre kell nagy figyelmet fordíta­ni: a) a közoktatási és kultu­rális, b) az állami tervezés és gazdasági vezetés, c) a bel­ügyi, honv­édelmi és igazság­ügyi kérdésekre. 4. Mind az államigazgatá­­si, mind a társadalmi mun­ka területén meg kell tenni minden szükséges intézke­dést, hogy a munkásőrség, amelynek szervezése ezek­ben a napokban kezdődik az üzemekben, a bányákban, az állami gazdaságokban és termelőszövetkezetekben, a munkás-paraszt államunk, szocialista rendünk és né­pünk vagyonának erős védel­mező erejévé váljon minden ellenforradalmi támadási kí­sérlettel szemben. 5. Az ország törvényes rendjének helyreállítása le­hetővé és egyben szükséges­sé teszi, hogy a Magyar Nép­­köztársaság legfőbb államha­talmi szerve, az országgyű­lés minél előbb megkezdje törvényhozó tevékenységét. Ennek elősegítésére az or­szággyűlés valamennyi szer­vének haladéktalanul el kell kezdeni munkáját. Az Elnö­ki Tanácsban és a kormány­ban dolgozó párttagok kez­deményezzék azoknak a je­lentéseknek és törvényja­vaslatoknak kidolgozását, amelyeket az alkotmány sze­rint az országgyűlés elé kell terjeszteni. 6. A budapesti, megyei, já­rási és a helyi tanácsok (Bu­dapest és más városok kerü­leti, illetve a községek taná­csai) a törvényben előírt mó­don és hatáskörben készítsék elő s hívják össze teljes ülé­süket. 7. A Magyar Szocialista Munkáspárt azon tagjai, akik az országgyűlésben s annak különböző bizottságai­ban, a tanácsi szervekben s a tanácsok végrehajtó bizottsá­gaiban tagként helyet foglal­nak, a megfelelő pártszervek irányítása mellett az emlí­tett államhatalmi szervek munkájának megkezdése előtt üljenek össze, alakít­sák meg pártcsoportjukat, tárgyalják meg az alkotmá­nyos munka megfelelő politi­kai előkészítésének kérdé­seit, a napirendre kerülő konkrét kérdéseket és hatá­rozzák meg a pártcsoport tagjaira kötelező egységes álláspontot. A magyar népnek, a mun­kásoknak, parasztoknak, ér­telmiségieknek a párt és a kormány kezdeményezése nyomán elért egyik döntő si­kere az ellenforradalmi tá­madás következtében megbé­nult termelőmunka megindí­tása és a gazdasági élet hely­reállítása. A termelőmunká­ban a bányász elvtársak ha­ladnak az élen. A szénterme­lés lendületes emelkedése, a napi 60 000 tonnás termelési szint elérése a gazdasági élet vérkeringése megindításának legfőbb előfeltételét teremtet­te meg. A széntermelés emel­kedése nyomán megindult a normális termelés mind a ne­héz-, mind a könnyűiparban. A mezőgazdasági termelés a dolgozó parasztság szorgalmas munkája eredményeként na­gyobb törést nem is szenve­dett. A vasút, valamint a köz­lekedés és szállítás más terü­letén a személy- és teherfor­galom helyreállt és állan­dóan fejlődik. A közellátás a rendkívüli események elle­nére mindvégig kielégítő volt, sőt sok téren meghaladta a korábbi évek színvonalát. Az állami bolti kiskereske­delem ez év januárjában 10 százalékkal, a szövetkezeti kiskereskedelem 22 százalék­kal több árut adott el, mint a múlt év januárjában. A közellátás színvonalának fenntartásában, a gazdasági vérkeringés megindításában, az ország fizetőképességének biztosításában saját erőfeszí­téseink mellett döntő szerepe volt a testvéri szocialista országok segítségének. Külö­nösen a szovjet nép a gazda­sági segítségnyújtás terén is igen nagy részt vállalt ma­gára. Február 1-ig a testvéri országokból 700 millió forint értékű segítség érkezett, s to­vábbi 200 millió forint értékű segítség szállítása indult meg hazánkba. Még a térítés nél­küli segítségnyújtásnál is nagyobb értékű támogatást jelent számunkra a szocialista országok által nyújtott, illet­ve kilátásba helyezett mint­egy 300 millió dollár értékű áruhitel, továbbá a Szovjet­unió 60 millió dollár, Kína 25 millió dollár összegű sza­bad devizában nyújtott hitel­segítsége. Népünk munkája és a szo­ 9. A Központi Bizottság üdvözli a Hazafias Népfront megyei képviselőcsoportjá­nak már megkezdett műkö­dését. A képviselőcsoportok ülései általában igen pozití­vek. Hasznos tevékenységet folytat máris a Magyar Nép­­köztársaság és választók ja­vára képviselői munkája so­rán a képviselők egész sora. Javasoljuk, hogy a képvise­lői csoportok munkáját a Ha­zafias Népfront helyi bizott­ságai továbbra is rendszere­sen irányítsák. A Központi Bizottság véle­ménye szerint szükséges a Hazafias Népfront Országos Tanácsa, valamint annak El­nöksége munkájának meg­indítása is. A súlyos próbatétel idején a népfront szerveiben műkö­dő vezetők közül néhányan magatartásukkal méltatlanná váltak a dolgozó nép bizal­mára. Ugyanakkor örvende­tes módon kitűnt az is, hogy az előbbieknél jóval nagyobb azoknak a száma, akik ko­rábban nem voltak ismert politikai vezetők, de az ellen­­forradalom támadásai idején a szocialista forradalom hű­séges védelmezőinek bizo­nyultak. Helyes, ha az ilyen emberek szerepet kapnak a Hazafias Népfront legmaga­sabb vezető szerveiben is. Szükségessé vált az is, hogy a Hazafias Népfront vezeté­sében, különböző szerveinek személyi összetételében vál­toztatásokat hajtsunk végre és a népfront munkájába na­gyobb mértékben vonjanak be a néphatalomhoz hű kü­lönböző pártállású és párton­­kívüli személyeket. A Hazafias Népfrontot a Magyar Szocialista Munkás­párt Központi Bizottsága, mint a kommunista és pár­­tonkívüli hazafiak tömörülé­sét nagyra értékeli és ennek megfelelően úgy véli, hogy be kell töltenie az ország köz­életében azt a megtisztelő he­lyet, amely megilleti a cialista országoknak a prole­tárinternacionalizmus szelle­mében nyújtott testvéri se­gítsége, együttesen hozzáse­gített bennünket ahhoz, hogy pénzünk szilárdságát bizto­sítsuk, s a nagyobb arányú munkanélküliséget elkerül­jük. A Központi Bizottság meg­állapítja, hogy az Intéző Bizottság és a Miniszterta­nács által kezdeményezett párt- és kormányintézkedé­sek az ipar, a mezőgazdaság, a közlekedés és kereskede­lem vonalán, a termelés s a gazdasági élet helyreállítására általában, mint ezt a gyakor­lati élet igazolta, helyesek voltak. Sikereink mellett látnunk kell hiányosságainkat is. Még hozzá sem kezdhettünk a ko­rábban is súlyos teher­nek érzett bajok orvoslásához, már újabb nehézségek jelent­keznek. Az ipar termelési költségei az ellenforradalom előtti időkhöz képest, részben az indokolt bér­emelések, még inkább azonban egyéb okok, éspedig főleg a meglazult munkafe­gyelem, a teljesítménybérezés indokolatlan felszámolása, a teljesítmények csökkenése és a teljesítőképesség rossz ki­használása következtében nagymértékben emelkedtek. Így az államnak az iparból a korábbinál jóval kevesebb a bevétele. De a meglazult ál­lami fegyelem következtében csökkent a lakosság adófize­tése is. Ezeket a hiányosságo­kat sürgősen ki kell küszö­bölnünk ahhoz, hogy a ba­ráti országok nagyszabású segítségét ésszerűen felhasz­nálva, tartósan biztosítani tudjuk a vásárlóerő és az áru­alap egyensúlyát, a költségve­­tés egyensúlyát és a külke­reskedelem egyensúlyát, s ily módon megvédj­ük népünket egy esetleges pénzromlás veszélyétől. Mindez elengedhetetlen fel­tétele annak, hogy teljes erő­vel hozzájárulhassunk nép­gazdaságunk termelési szer­kezetének átalakításához, a gazdasági vezetés decentrali­zálásához, megjavításához, va­lamint a leghaladottabb ipari országokkal szemben fennálló technikai elmaradottságunk felszámolásához és ezzel biz­tos alapot teremtsünk legfőbb célunk, a dolgozó nép élet­színvonalának és életkörül­ményeinek további követke­zetes javítása számára. Gazdasági téren a kommu­nisták és főleg a kommu­nista vezetők fő feladatai ma a következők: 1. A szocialista bérezés elvé­nek helyes alkalmazásával a tel­jesítmény nélkül történő bérki­fizetések megszüntetésével, a munkafegyelem megszilárdításá­val és a termelés ésszerű meg­szervezésével biztosítani kell a munka termelékenységének nö­velését és a termelési költségek lényeges csökkentését. 2. Vissza kell állítani az adó­fegyelmet, biztosítani kell a la­kosság adóinak pontos befizeté­sét. 3. A szocialista tervgazdaság elvének érvényesítése mellett meg kell valósítani a gazdasági vezetés decentralizálását a válla­latok, állami gazdaságok, a ter­melőszövetkezetek öná­lló gazda­sági vezetésének fejlesztését. Érvényesíteni kell a termelő­üzemekben egyrészről az igazga­tók, főmérnökök, főagronómu­­sok, főkönyvelők útján a köz­ponti irányítást, másrészről biz­tosítani kell a munkástanácsok­nak ezt a kiegészítő szerepét az üzemek igazgatásában. 4. Hozzá kell fogni a hazai adottságokra épülő és helyes ará­nyok kialakítását biztosító új — 1953. január elejével kezdődő — hároméves terv kidolgozásá­hoz. Ugyanakkor egyes népgaz­dasági ágakban, ahol ez a helyes Az új viszonyok között a tömegszervezetekben végzen­dő munka — a párt tömeg­­kapcsolatai szempontjából — visszanyerte azt a nagy fon­tosságát, melyet Lenin tu­lajdonított neki. A párt tag­létszámának a munkásosz­tály tömegeihez viszonyított rendellenes magas aránya megszűnt. Ezért van most különös jelentősége annak, hogy a pártnak az általános célkitűzéseiért folytatott har­cát — a pártszervezetek köz­vetlen munkáján kívül — ki­egészítsük a különböző tö­megszervezeteken keresztül a tömegekkel kiépített sokol­dalú új kapcsolatokkal. Kü­lön nagy figyelmet kíván e munka azért is, mert pár­tunk — szakítva a rossz, ad­minisztratív és bürokratikus vezetési módszerekkel — most alakítja ki a tömegszer­vezetekkel kapcsolatban az ideológiai és politikai veze­tésnek azokat az új formáit, amelyek a párt befolyásának érvényesítése mellett bizto­sítják a tömegszervez­etek működésének önállóságát is. A Központi Bizottság de­cemberi ülése óta végzett munkánk ezen a téren is eredményes volt, jóllehet né­hány fontos feladat megoldá­sa még hátra van. Melyek ezek a feladatok? 1. A munkásosztály politi­kai erődjeiben, az üzemek­ben, bányákban és az állami gazdaságokban az elmúlt két és fél hónap alatt a helyzet előnyünkre gyökeresen meg­változott. Minden fontos he­lyen megalakult, működik és fejlődik a pártszervezet. A munkásosztály régi, hagyo­mányos érdekképviselete, a szakszervezet is újjászerve­ződött és megkezdte rendes tevékenységét. A munkásta­nácsok többsége is fokozato­san megtalálja a törvényes rendeletekben előírt hasznos tevékenységének körét és formáit. Most fontos feladat, hogy a kommunisták politi­kai irányításával mindenütt kialakuljon a pártszervezet, a szakszervezet és a mun­kástanács egymást szervesen kiegészítő, önálló és ugyan­akkor összefüggő munkája. 2. A szakszervezetekkel kapcsolatban ma a legfonto­­sabb feladat az, hogy a mun­kásosztály e régi szervezeteit — rendeltetésszerű felada­tuk, a dolgozók érdekvédel­mének jó ellátásán keresztül — a munkáshatalom szilárd támaszává tegyük. Pártunk politikájának fontos el'i alapja a munkásosztály poli­tikai egysége. Ennek tudatá­ban szembe kell néznünk bi­zonyos — az ellenforradalmi hullám üledékeként vissza­maradt ■— kedvezőtlen jelen­fejlesztés érdekében szükséges (energiabiztosítás, városfejlesztési hosszabb időre (10—15 év) szó­ló távlati terveket is kell készí­teni. 5. A mezőgazdasági termelés fejlesztése, s egyben a közellá­tás zavartalansága céljából ki kell dolgozni az állami szabad­felvásárlás és a szerződéses ter­melés megfelelő fejlesztését. A mezőgazdasági árrendszernek a közérdek figyelembevételével serkentenie kell a termelési ked­vet. 6. A mezőgazdasági termelés általános és főleg szocialista irá­nyú fejlesztése elősegítésére párt­és állami szerveink nyújtsanak kellő támogatást­­ állami gaz­daságok dolgozóinak, valamint a termelőszövetkezeteknek, hogy gazdaságaikat fejleszthessék és gazdaságossá tehessék. 7. A mezőgazdaság helyes irá­nyú fejlesztését egy mielőbb el­készítendő mezőgazdasági prog­ram kidolgozásával is biztosíta­ni kell. 8. A Központi Bizottság he­lyesli a kormány eddigi bérügyi intézkedéseit, a bányászok és ipari munkások bérének emelé­sét, és szükségesnek tartja a dolgozók számos további kate­góriájának, s elsősorban a mű­szaki értelmiségiek és a pedagó­gusok kereseti viszonyainak rendezését. A bérügyi intézkedé­sek mértékének és időpontjának megállapításánál azonban min­dig mérlegelni kell a bérből is fizetésből élők legfőbb gazdasági érdekének, a forint értékállandó­ságának védelmét,­ségekkel és le kell küzde­­nünk azokat. Arról van szó, hogy egyes szakszervezetek központjaiban is, több helyi szakszervezeti csoportban is a munkásosztály egységével szembenálló, azt bomlasztó jobboldali szociáldemokrata törekvések érvényesülnek, melyeket külföldi imperialis­ta körök is szítanak. Ezek le­leplezése és elszigetelése egyik legfontosabb felada­tunk. 3. A munkástanácsokkal kapcsolatban egyfelől még mindig az a legfőbb feladat, hogy a bennük érvényesülő idegen vagy ellenséges poli­tikai befolyás maradványait is megszüntessük. Másrész­ről viszont küzdeni kell a munkástanácsokkal szemben egyes helyeken még meg­nyilvánuló szektás elzárkó­zás helytelen politikája el­len is. Tudatában kell lenni annak is, hogy a munkásta­nácsok hatásos és erős fegy­verré válhatnak, ha műkö­désüket a magyar viszonyok­nak megfelelően fejlesztjük ki, segítséget nyújthatnak az üzemigazgatás bürokratikus vonásainak leküzdésében, a gazdaságosság és a termelés színvonalának javításában, az önköltség csökkentésében, a termelékenység növelésé­ben és mindezeken keresztül a dolgozók életszínvonalá­nak reális emelésében. A termelés kettős irányí­tásának elkerülése érdeké­ben meg kell találni a mód­ját annak, hogy a pártszer­vezetek közvetlenül csak a termelés néhány legalapve­tőbb kérdésével foglalkozza­nak, a termelés részkérdései­nek ellenőrzése pedig közvet­ve, a munkástanácsokon ke­resztül valósuljon meg. 4. A nők közötti politikai munka általános követelmé­nye továbbra is az, hogy ha­zánk öntudatos dolgozó as­­­szonyai és leányai a társa­dalmi és állami élet minden területén, így a pártban és a szakszervezetekben, az ál­lami és más funkciókban is megfelelő mértékben képvi­selve legyenek s aktív szere­pet játsszanak. A nők között külön politi­kai munka ma az újonnan szervezett Országos Nőbizott­­ság irányításával folyik. He­tek óta megjelenik a „Nők Lapja“ is. A­­ Központi Bizott­ság szükségesnek tartja, hogy politikai jellegű, ugyan­akkor a dolgozó nők külön­leges kérdéseit is napiren­den tartó nőmozgalmi szer­vezet alakuljon. E szervezet működésének elvi alapjait s a gyakorlati megvalósításra irányuló elgondolásokat sür­gősen ki kell dolgozni. (Folytatás a 3. oldalon) III Az államigazgatás és államhatalmi szervek munkája IV. A gazdasági munka területén V. A tömegszervezeti munka területén

Next