Délmagyarország, 1957. július (13. évfolyam, 152-177. szám)

1957-07-02 / 152. szám

A Magyar Szocialista Munkáspárt országos értekezletének határozata Vasárnapi számunkban ki­­­zHltau a Magyar Szoc­ialista Munkáspárt országos értekez­­lete határozatának első ré­szét. Mai számunkban közöl­jük a határozat további, be­fejező részét. El kell érni azt is, hogy a tömegek jobban ismerjék és értsék a párt politikáját, állás­­foglalásait, tanuljanak a párttól. Népi demokratikus államunk a proletárdiktatúra funkcióit tölti be. Mint ilyen, a nép túl­nyomó többségének diktatúráját gyakorolja a volt és jelenlegi kizsákmányoló kisebbséggel, a nép ellenségeivel szemben, irá­nyító, szervező és ellenőrző fel­adatokat tölt be a gazdasági és kulturális élet területén, továb­bá védelmezi az állam szuvere­­nitását és hazánk határait. A párt szerveinek, s az állam­apparátusban dolgozó kommu­nistáknak rendszeres munkát kell végezni munkás- és pa­­rasztállamunk további erősíté­se érdekében. 1. A pártértekezlet megálla­pítja, hogy az államhatalmi és államigazgatási szervek, vala­mint a hadsereg, a határőrség, a rendőrség újjászervezése alap­jában véve sikeresen megoldó­dott. Helyes volt létrehozni a munkásőrséget. Az újjászerve­zett és újonnan megszervezett fegyveres erők: a hadsereg, a határőrség, a rendőrség és a munkásőrség a Magyar Nép­­köztársaság egységes fegyveres erői, amelyek elég erősek, hogy elfojtsanak minden ellenforradal­mi kísérletet és szilárd védel­mezői az országnak minden imperialista támadással szem­ben. Állami szerveinknek biz­­tosítaniok kell az államellenes elemek és törekvések fékentar­­tását és elnyomását, az ellenfor­radalmi bűncselekmények meg­torlását, egyszersmind a tö­r­vénytisztelő állampolgárok jo­gait, érdekeit és nyugalmát. Maradéktalanul érvényesíteni kell azt az elvet, hogy a Ma­gyar Népköztársaságban ne le­gyen szabadsága a népköztársa­ság ellenségeinek, mert csak így biztosítható a dolgozó tö­megek, a törvénytisztelő ál­lampolgárok demokratikus jo­gainak és szabadságának vé­delme. Védelmezni és erősíteni kell a pártnak, állami szerve­inknek és az állampolgároknak is a törvényességet, mégpedig a törvényesség mindkét oldalát: aki a törvényt megsérti, meg kell büntetni, aki a törvényt tiszteli azt a törvény védje. A proletárdiktatúra erősítése érdekében a zavart keltő ellen­forradalmi törekvések hatéko­nyabb elnyomása szükségessé teszi a népellenes elemek kire­kesztését bizonyos politikai jo­gok gyakorlásából. A népi demokratikus államunk erősítése, az ellenforradalom el­fojtása semmi esetre sem te­kinthető csupán karhatalmi és megtorlási rendszabálynak. Az eszmei és­ politikai harc, a gaz­dasági feladatok megoldásáért folyó küzdelem és a törvényes rendnek karhatalmi és büntető eszközökkel való védelme együt­tesen eredményezi a népi ha­talom további erősítését. Az államhatalom védelmi, gazdasági és kulturális szervei ezt a feladatot csak abban az esetben tölthetik be, ha bizto­sítva van, hogy e szervek ve­­zetői és munkatársai olyan em­berek, akik hűek a Magyar Népköztársaság alkotmányához és törvényeihez, a rendszerhez. 2. A pártszerveknek az álla­mi életben is irányító és ellen­támogassák harcát, amely a nép érdekéért folyik. A tömegekkel való állandó és szoros kapcsolat megkönnyíti az egyes pártfunkcionáriusok­nak és pártszerveknek külön­böző hibák elkerülését és bizto­sítja a dolgozók növekvő rész­vételét a szocialista építés fel­adatainak megoldásában, nö­veli pártunk és népi demokra­tikus rendszerünk erejét, őrző szerepet kell betölteniök. E faladat elősegítésére biztosí­tani kell az állami szervekben működő pártszervezetek meg­felelő irányítását. Az állami szervek munkájának javítása megköveteli az állami szervek munkájának építő jellegű bí­­rálatát. Az állami intézmények­ben működő pártszervek mun­kája, és az építő bírálat olyan legyen, hogy az állami szervek vezetőinek és felelős beosztot­tainak hatásköre, tekintélye ne csökkenjen, hanem erősödjön. 3. A munkásállam erejé­nek növelése szempontjából különleges jelentőséggel bír a munkás-paraszt szövetség erősítése. A marxizmus—le­­ninizmus szerint a proletár­­diktatúra államának legfőbb politikai alapja a munkás­­osztály által vezetett mun­kás-paraszt szövetség. A munkásosztály a parasztság­­gal szövetségben vívta ki 1916-ben a proletárdiktatú­rát, harcolt a második világ­háború időszakában a Hor­thy—Hitler-fasizmus ellen, a felszabadulás után a föld­reformért, az ipar államosí­tásáért, a hatalomért. A munkás-paraszt szövet­ségben bizonyos lazulás ál­lott be, egyrészt az egyéni parasztokkal szembeni poli­tika hibái, másrészt a terme­lőszövetkezetek szervezése közben és irányítása során előfordult helytelen módsze­rek, továbbá a beszolgálta­tási rendszerben volt hibák következtében. A régi hibák kiküszöbölése és az ellenfor­radalommal szemben vívott harc eredményeképpen a munkás-paraszt szövetség is­mét erősödött. Az ellenséges elemek zavart keltési kísérle­tei azonban a falun sem szűntek meg. A munkás-pa­raszt szövetség további erő­sítése tehát megköveteli a munkáshatalom ellenségei­vel szembeni állandó küz­delmet és természetesen a mezőgazdaság fejlesztésének és szocialista átalakításának összefüggő, egymástól elvá­laszthatatlan feladatainak megoldásáért való lankadat­lan harcot. A népi demokratikus ál­lam egy osztály, a munkás­­osztály hatalmát testesíti meg, de a munkásosztály e hatalom gyakorlásába be­vonja szövetségesét, a pa­rasztságot is. A munkásha­talom ezáltal öltött népha­­talom­, a népköztársaság ál­lama pedig munkás-paraszt állam jellegét; e jelleg való­sul meg a helyi tanácsokban is, s éppen ezért szerették volna az ellenforradalmárok a népi demokrácia e helyi szerveit is megsemmisíteni. A helyi tanácsok munkájá­nak fejlesztése a munkás­paraszt szövetség továbbfej­lesztésének és a néphatalom erősítésének egyik legfonto­sabb feladata. 4. Államunk erősítésében, állami életünk fejlődésében igen fontos szerepet játszik az országgyűlés, amely hű kifejezője a népi demokrá­ciának, tevékenységét azon­ban az eddiginél jobban ki kell fejleszteni. Jogi vezetést, az ország gaz­dasági adottságait figyelem­be vevő reális tervezést, mely előtérbe állítja a gaz­daságosság szempontjait és ezt anyagi ösztönzéssel is előmozdítja. Mindezek csak a dolgozók aktív közreműkö­désével valósulhatnak meg. 1. Tovább kell folytatni a szocialista iparosítást, ezen belül a nehézipar hazánkban szükséges mértékű fejleszté­sét — figyelembe véve és hasznosítva az előző eszten­dőkben szerzett tapasztalato­kat. Csak az ipar fejleszté­se nyújt biztos alapot a me­zőgazdasági termelés és a közszükségleti cikkekkel va­ló egyre javuló ellátáshoz. Az ipar fejlesztésében a ha­zai adottságoknak legjobban megfelelő iparágak fokozott fejlesztésére kell törekedni. Az iparfejlesztés célkitűzé­seinek összhangban kell len­niök a fejlesztés legfőbb elő­feltételeivel (fűtőanyag, vil­lamosenergia — és nyers­anyagellátás, beruházások, a baráti országokkal való együttműködés lehetőségei stb.). 2. Népgazdaságunkat je­lenleg az jellemzi, hogy a szocialista ipar, közlekedés és kereskedelem mellett a mezőgazdaság csak kisebb részében szocialista. Éppen ezért a szocializmus további építésének központi kérdése a mezőgazdaság általános fejlesztésével egyidőben és ennek érdekében a mezőgaz­daság szocialista átalakítása. Ismeretes, hogy ezen a te­rületen a számottevő kezdeti eredmények jelentős hibák­kal párosultak. A hibák a le­nini önkéntesség elvének megsértéséből, helyenként az anyagi feltételeket meghala­dó számszerűség hajhászásá­­ból adódtak. Ezeket a hibá­kat, valamint a szövetkeze­tek belső szervezési hibáit felhasználta és kiélezte a ter­melőszövetkezeti mozgalom ellen irányuló jobboldali tá­madás. Nagy Imre 1953-ban meghirdetett jobboldali poli­tikája, a K. V. helyes hatá­rozatának revizionista eltor­zítása, majd az 1956 őszén a termelőszövetkezetek ellen is megindult ellenforradalmi terror folytán a magyar ter­melőszövetkezeti mozgalom már két ízben komoly meg­rázkódtatáson ment keresz­tül. A termelőszövetkezetek egy részét azonban ez sem tudta szétverni, sőt ebben az évben az ellenforradalom ál­tal erőszakosan felbomlasz­tott termelőszövetkezetek je­lentős hányada újjászervező­dött. Cáfolhatatlan bizonyí­téka ez annak, hogy a szo­cialista mezőgazdaság kitöp­­hetetlen gyökeret eresztett. Most, amikor az ellenfor­radalmat szétvertük, a ter­melőszövetkezeti mozgalom fejlesztését zavaró régi hibá­kat jórészt kijavítottuk, el­töröltük a kötelező beszolgál­tatást, a piaci értékesítés korlátozásait enyhítettük, a termelőszövetkezeteknek na­gyobb önállóságot biztosí­tunk, figyelmünket elsősor­ban a gazdasági megerősíté­sükre fordítjuk, megteremtőd­tek a kedvező feltételek ah­hoz, hogy a termelőszövetke­zeti mozgalom egészségesen haladjon előre. Ehhez a párt­nak és az államnak minden lehetséges segítséget meg kell adnia. A mezőgazdaság felvirágozásának, a paraszti jólét biztos felemelkedésének egyedüli útja a korszerű me­zőgazdasági nagyüzem, amit a parasztság szövetkezeti formában teremt meg és fej­leszt ki. A termelőszövetke­zeti mozgalomban egyesül az egész népgazdaság, az egész nép és a dolgozó parasztság együttes alapvető érdeke. A termelőszövetkezeti mozga­lom a mezőgazdaság igazi fellendülésének, a falu felvi­rágzásának és a nemzet szocialista fejlődésének nagy kérdése, amelyet pártunk a parasztság elé állított és minden erejével segíteni fog­ja ennek megoldását. A pártértekezlet helyes­nek tartja azokat a kedvez­ményeket biztosító intézke­déseket, amelyek az egyéni­leg dolgozó parasztság hely­zetét könnyítették és terme­lési biztonságát követték, ■s mert ez is előmozdítja a munkás-paraszt szövetség megerősödését, a mezőgazda­­sági termelés fellendülését is, legalább ama korlátok kö­zött, ami a kisgazdaságokban még lehetséges. Mezőgazda­ságunk fejlődése erősen el­maradt az ipar fejlődése mö­gött, ennek az aránytalan­ságnak megszüntetése olyan gazdaságpolitikát kíván meg, amely az állami gazdaságok és termelőszövetkezetek mel­lett az egyénileg dolgozó pa­rasztságot is hozzásegíti ah­hoz, hogy termelését növelje. Ez azonban nem csupán gaz­daságpolitikai kérdés, ha­nem a munkás-paraszt szö­vetség fejlesztésének igen fontos politikai kérdése is. A párt szükségesnek tartja a földművesszövetkezetek tá­mogatását és megerősítését, hogy ezek mindinkább mint a dolgozó parasztság tömeg­szervezetei működjenek, me­lyek a parasztságot az össze­fogás előnyeivel megismerte­tik, kollektív szellemben ne­velik és így segítik a közös termelés felé vivő úton. 3. Népgazdaságunk másik — nem szocialista — része a kisiparban és a kiskereske­delemben tevékenykedő ma­gántőke, melynek működési körét az utóbbi időszakban a kormányszervek némikép­pen bővítették. Ez a magán­tőke is hasznosan szolgálhat­ja a közérdeket, különösen a kisiparban, kisebb részben a kiskereskedelemben is, ha olyan területen elégít ki igé­nyeket, ahol az egészségesen kiegészíti a szocialista ipar és kereskedelem tevékenysé­gét. A párt ebben az érte­lemben és ebben a keretben támogatja is azokat a kisipa­rosokat és kiskereskedőket, akik a törvényes rendelkezé­seket betartják, adófizetési kötelezettségeiknek ponto­san eleget tesznek. Ugyanak­kor szigorúan fellépünk a spekuláció ellen. 4. Az ország népgazdasá­gában a szocialista elem az uralkodó, és megvan minden feltétel ahhoz, hogy helyes gazdaságpolitikával a szo­cialista erőket továbbfejles­­­szük. Népgazdaságunkban, a termelésben, a közlekedés­ben, a bel- és külkereskede­lemben a helyzet normalizá­lódott, de a fejlődést illetően jelenleg még komoly nehéz­ségeink vannak. Ezek a ne­hézségek részben a népgaz­daság szerkezetében koráb­ban bekövetkezett arányta­lanságokból, nagyobb részt pedig az ellenforradalom ál­tal közvetlenül és közvetve okozott gazdasági károkból, továbbá az életszínvonalnak a termeléssel még nem tel­jesen fedezett jelentős emel­kedéséből adódtak. A fe­szültségek a múlt év végén és ez év elején olyan nagyok voltak, hogy a pénzromlás veszélyét csak a testvéri or­szágok, elsősorban a Szov­­jetúnió és Kína segítségével lehetett áthidalni. Gazdasági nehézségeink leküzdésének egyik feltétele, hogy ez évi népgazdasági tervünket tel­jesítsük. Különös figyelmet kell fordítani a termelé­kenység növelésére, az ön­költség csökkentésére, a fo­kozott takarékosságra, külö­nösen az energiával és im­portanyaggal a termelés terv­­szerűségének biztosítására, az exporttervek teljesítésére, az állami felvásárlási terv­nek az előirányzott árakon való teljesítésére. Az éves népgazdasági terv teljesítésé­nek jelentőségét aláhúzza az, hogy előkészíti a hároméves terv megkezdését. E három év alatt el kell érnünk, hogy saját erőnkből biztosítsuk népgazdaságunk egyensúlyát és egészséges továbbfejlődé­sét. 5. A gazdasági vezetés rendszerével kapcsolatban a pártértekezlet leszögezi, hogy az állam központi irányító szerepének döntő jelentősé­get tulajdonít. A gazdasági irányításnak is a demokra­tikus centralizmus a leghe­lyesebb elve. Ezért a pártér­tekezlet visszautasítja azokat a helytelen nézeteket, ame­lyek tagadják az állami köz­­jBBti heántpítás és ellenőrzés szükségességét. Ha ezek a nézetek érvényesülnének a gazdasági életben, az anar­chiához, a kapitalista elemek erősödéséhez, a szocialista gazdaság és a nép súlyos megkárosításához vezetne. A párt figyelembe veszi azt is, hogy a gazdasági irá­nyításban a központosítás az elmúlt években a szükséges­nél nagyobb mértékű volt, bürokratikus gátak képződ­tek, melyek akadályozták a fejlődést. A túlzott közpon­tosításhoz vezető intézkedé­sek egy részét már megszün­tették és dolgoznak a legjob­ban megfelelő gazdasági ve­zetés kialakításán. A párt­értekezlet szükségesnek tart­ja, hogy a felsőbb gazdasági és állami irányító szervek még több hatáskört adjanak át az alsóbb szerveknek. Meg kell teremteni a köz­ponti irányításnak és a helyi szervek önállóságának azt az egészséges összhangját, amely a tervszerű irányítás és a helyi kezdeményezés legmagasabb fokát biztosít­ja. 6. A gazdasági kérdések jó megoldása a politikai ha­talom további erősítésének és az életszínvonal emelésé­nek alapvető feltétele. A pártnak tehát a feladatok megoldására igen nagy fi­gyelmet kell fordítania. Egy­ben világosan látni kell, hogy a feladat megvalósítá­sa megköveteli a dolgozók társadalmi mozgósítását, a termelés helyén működő tár­sadalmi szervek aktív közre­működését is. A párt szük­ségesnek látja, hogy ezek a társadalmi szervek részt vál­laljanak a felelősségből a gazdasági, különösen terme­lési tervek végrehajtásában. Százezrek akarata, lelemé­nyessége, a dolgozó nép tár­sadalmi ereje nagy emelése az olyan rendkívül fontos és állandó feladatok megoldásá­nak, amilyenek például a ta­karékosság, a termelékeny­ség emelése, az önköltség csökkentése. Fel kell karolni a munkaversenyt, mint a dolgozók sok ütemben meg­nyilvánult értékes kezdemé­nyezését, alkotó erejük igen fontos megnyilvánulását. Az üzemi pártbizottságok­nak és pártszervezeteknek nemcsak joga, hanem köte­lessége is, hogy a termelés kérdéseivel, a termelés el­lenőrzésével foglalkozzanak. Nem helyes azonban, ha a pártszervezet beleavatkozik a gazdasági szervek és veze­tők mindennapi munkájának részleteibe. Az a helyes mód­szer, ha a párt gazdaságpo­litikájának helyileg legfonto­sabb kérdéseivel, a tervnek minél jobb teljesítésével fog­lalkozik, azokra összpontosít­ja figyelmét és politikai fel­­világosító, szervező munká­val az üzemek legégetőbb problémáinak, a fejlődést akadályozó nehézségeknek megoldását segíti elő. A szakszervezeteknek igen fontos szerepük van a párt által kitűzött gazdaságpoli­tikai célkitűzések megvaló­sításában. A szakszervezetek­ben dolgozó kommunisták­nak oda kell hatniuk, hogy a szakszervezet ezt a felada­tát mi­él eredményesebben teljesítse. A szakszervezet ilyen módon is foglalkozzék a dolgozók érdekvédelmével, az életszínvonal emelési le­hetősége eme döntő feltéte­lének biztosításával. A párt­­értekezlet javasolja a szak­tanácsnak és az illetékes ál­lami szerveknek is, hogy a dolgozók versenykezdemé­­nyezéseit, a munkaversenyt előrelendítő helyes formákat messzemenően támogassák. 7. A pártértekezletnek az a véleménye, hogy a mun­kástanácsok, hazánkban ma tevékenységük kísérleti sza­kában vannak. Működésük kezdeti negatív vonásai ab­ban a mértékben szűntek meg, amilyen mértékben és amilyen gyorsan sikerült megszabadultok a kezdet­ben vezető szerephez jutott osztályidegen és ellenforra­dalmi elemektől. A munkás­­tanácsok működésének kér­déseit a későbbiek során a tapasztalatok gondos tanul­mányozására és a dolgozók­kal folytatandó tárgyalás, be­ható vita alapján kell ren­dezni. A pártértekezlet meg­ítélése szerint ebben a kér­désben sem a forma a fon­tos, hanem a lényeg: a ko­rábbi helyzethez képest a dolgozóknak több lehetőséget kell biztosítani a termelés ügyeinek intézésében. Az üzemi demokrácia további kiszélesítését, ezen belül a munkástanácsok jövőjét an­nak figyelembevételével kell majd eldönteni, hogy az üze­mek életében tovább erősöd­jék a szakszervezetek szere­pe, amelyek nyolc évtizedes jó hagyományokkal rendel­keznek és amelyeket megfe­lelő — a jelenleginél na­gyobb — hatáskörrel kell felruházni. Mindenesetre na­gyon fontos, hogy a helyi szakszervezeti bizottságok és a munkástanácsok összefog­janak az üzemi feladatok megoldásának elősegítésére. Az államhatalom további erősítése A párt gazdaságpolitikájának legfontosabb kérdései Népgazdasági terveinknek, e tervek megvalósulásának két alapvető célt kell szol­gál­niok: biztosítaniok kell a kizsákmányolástól mentes szocialista társadalom felépí­tését, és ezzel egyidejűleg a hotagook cltszínvovelén­ek, anyagi és kulturális igényei­nek növekvő színvonalú ki­elégítését a­ termelőerők ál­landó fejlesztésének útján. A pért gazdaságpolitikájá­nak lényege e két alapvető célkitűzés megvalósítása. Ez □D Fetartasok a kulturális munka területén A pártkonferencia megálla­pítja, hogy az ellenforrada­lom, kihasználva az elmé­leti és gyakorlati munkában fellelhető mulasztásokat és fogyatékosságokat, átfogó tá­madást indított proletárdik­tatúránk és annak motorja, e párt ellen a kultúra terü­letén is. A „tiszta demokrá­cia"­, a „teljes szabadság” ha­zug jelszavainak leple mögül a kulturális élet, párt és ál­lami irányításának elvét és gyakorlatát, s születő új kul­túránk szocialista tartalmát támadta Soviniszie, naciona­lista demagógia mai zűrzavart teremtett és nagyfokú szín­­vonalsüllyedést okozott az oktatás, valamint a tudomá­nyos és művészeti élet csak­nem valamennyi területén. A burzsoázia itt is a kapita­lista restaurációra tört, kímé­letlenül üldözve mindazt, ami kultúránkban a haladást kép­viselte, igyekezett megsem­misíteni a proletárdiktatúrá­nak hatalmas kulturális ered­ményeit.­­ Ezért a pártértekezlet úgy határoz, hogy az adott terü­leteken dolgozó kommunis­ták vezetésével, szilárdan tá­maszkodva a rendszerünkhöz hű értelmiségiek soraira, ha­tározott ellentámadást kell indítanunk az ellenforrada­lom kulturális életünkben jelentkező térhódítása ellen. Politikailag és szakmailag meg kell erősíteni a párt- és államvezetés hadállásait, el­távolítani a kulturális élet kulcspozícióiból az ellenfor­radalmi elemeket. A tudományos kutatások terén elért eredményeink megvédése és továbbfejlesz­tése érdekében elő kell segí­tenünk, hogy a személyi kul­tusz és a dogmatizmus káros jelenségeitől megszabadult marxista társadalomtudo­mány tárja fel gazdasági, po­litikai életünk alapvető kér­déseit, tegye széles körben általánossá a marxizmus—le­­ninizmus tanításait, biztosít­va ily módon a dialektikus és történelmi materializmus fo­kozott behatolását az egyes szaktudományokba is. Oktatási munkánkban a tanulmányi fegyelemért, az ifjúság körében tapasztalható klerikalizmus, nacionalizmus kiküszöböléséért folytatott harc mellett az eddigieknél nagyobb figyelmet kell fordí­tanunk a pedagógusok poli­tikai nevelésére, társadalmi szerepük növelésére. Felsőfokú oktatásban nagy gondot kell fordítanunk a hallgatók felvételének politi­kai szempontjaira, a felvett hallgatók szakmai és világ­nézeti nevelésére, messzeme­­nően , támogatva a főiskolai KISZ-szervezetek munkáját. Alaposan átgondolt, sokol­dalú és magas színvonalú esz­mei harcot kell folytatnunk az ideológiai területen még mindig rendkívül erős kis­polgári ellenforradalmi áramlatok és eszmei zűrza­var ellen. A művészeti élet területein elő kell mozdítani művészetünk, irodalmunk fejlődését a szocialista rea­lizmus irányában, elsősorban a pártos, szocialista-realista alkotásokat kell támogat­nunk. Helyet kell biztosítani más haladó törekvések érvé­nyesülésének is, természete­sen mindenkor fenntartva a bírálat jogát is. a 3. okhbnj

Next