Délmagyarország, 1957. szeptember (13. évfolyam, 204-228. szám)
1957-09-01 / 204. szám
PROLETÁRJA1 EGYESÜLET:TEK A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT LAPJA XIII. évfolyam, 204. szám Ara: 50 fillér Vasárnap, 1957. szeptember 1. A Hazafias Népfront városi bizottsága feleleveníti a „Szép Szegedért” mozgalmat A Hazafias Népfront szegedi városi bizottsága határozatot hozott, hogy a korábban kezdeményezett »Szép Szegedért« mozgalmat feleleveníti és az ezirányú terveket, elgondolásokat társadalmi összefogással végrehajtja. Ennek érdekében felhívja a népfront bizottság Szeged minden becsületes, városát szerető, annak fejlődését, szépítését elősegíteni akaró dolgozóját, hogy javaslataikat és elgondolásait írásban és szóban közölje Szeged Hazafias Népfront bizottságával, amely ezeket a javaslatokat megvizsgálja és megvalósításukra felhívja az illetékes hatóság figyelmét, szervezeteiken keresztül mozgósítja a város dolgozóit. A felvetett javaslatokat értékelésük után a Hazafias Népfront városi bizottsága nyilvános ankéton vitatja meg és a végrehajtásról a lakosságot sajtón keresztül tájékoztatja, anyagi feltételket biztosítja. A kertészet irányítja majd a munkát, ezenkívül 50—60 fát ültetnek el. A társadalmi munkások a talajelőkészítő munkálatokat — ásás, pázsitvetés stb. — végeznek. Sok munka vár rájuk, de van munkáskéz bőven. Hogy csak néhányat említsünk: a Honvéd tér 8 szám alól Tóth Sándorné, Nagy Imre, Becker Sándor, Tarnai Endréné, a Lenin körút 91 alól Fritsch Ferenc, Répási Zoltán, Lőkös Elek, Simon Imre, az I. kerületi tanácstól Mison Gusztáv elnök és Kiss mérnök jelentkezett munkára. De lehetne hosszan sorolni a neveket, akik részt vesznek ebben a nagyszerű munkában. Sok háziasszony, édesanya, édesapa dolgozik jó szívvel, hogy legyen gyermekeiknek szép játszóterük, maguknak pedig kellemes pihenőhely munka után. Úgy határoztak az építők, hogy szombaton délutánonként és vasárnap délelőttönként dolgoznak. Az első munkanap szeptember 7-én, szombaton délután lesz, s jó munkát, sok sikert kívánunk az építőknek. Társadalmi márkával rendbehozzák a Honvéd teret Egy-egy jól sikerült tanácstagi beszámolón a választók őszintén elmondják, mit csinál helyesen a tanácstag, mit várnak tőle. Így történt ez Simon Béla elvtárs tanácstagi beszámolóján is. A Honvéd tér környékén lakók elpanaszolták, hogy a tér igen elhanyagolt, pedig nem sok munkával a környék díszévé tehetnék. És mindjárt vállalkoztak is a munkára. Javaslatukhoz csatlakozott két vállalat, a TÜZÉP és a Kertészet. A TÜZÉP-nél Juhász Péter, Sárdi Sándor, Kormányos Imre és még többen elhatározták, hogy munka után részt vesznek a Honvéd tér csinosításában. A Kertészet már el is készítette a tervrajzot, miszerint fa, virág, pad és kerítés ékesíti majd a teret. Az I. kerületi tanács vezetői és a tér építői közös értekezleten beszélték meg, ki mit csinál. A tanács a tér parkosításához szükséges Az ENSZ-hazugságok vádló cáfolata HÁROM HETE nyitt meg Szegeden a »Magyarországi ellenforradalom« című kiállítás. Azóta már a látogatók száma közel jár a harmincezerhez. Sokan kétszer is megnézték, sőt többször is, mert nagy történelmi okulást merítenek belőle, másodszori, harmadszori megtekintéskor is. Párttagok és pártonkívüliek, kommunisták és szimpatizánsok, öregek és fiatalok, meglett férfiak és ifjú jegyesek, lányok és fiúk, munkásasszonyok és tanítók, óvónők, egyetemi tanárok és hallgatók — Szeged dolgozó népe érkezik nap mint nap a Horváth Mihály utcai múzeumi képtár termeibe feleleveníteni és megérteni a tragikus múlt nagy történelmi leckéjét, tanulságát. A kiállítás nagyon tanulságos — minden látogatónak ez a véleménye röviden. Méltán, mert valóban így van. Különösen tanulságos azok számára, akiknek az októberinovemberi idők megítélésében kétségeik, tisztázatlan kérdéseik vannak. Nagyon sok ilyen alapvető kérdésre talál itt határozott, kimerítő választ a korabeli dokumentumok megtekintője. Számos bizonyítékát láthatja az ember annak, hogy az októberi véres napokat tudatosan előkészítették szellemileg és katonailag egyaránt. Ezúttal csak az Irodalmi Újság egyik október 23-a előtti számát említjük, amelynek fotókópiáján Kónya Lajosnak »A politikai foglyokról« írott cikkéből olvashatjuk, hogy Kónya már akkor a magyar nép esküdt ellenségeinek a szabadlábra engedését követelte. HOGYAN JÁTSZOTT Nagy Imre az ellenforradalmár fegyveres banditák kezére? Hogyan teljesítette szó szerint fokról-fokra az imperialisták legvadabb szócsövének, a Szabad Európa rádiónak a követeléseit? Hogyan irányította, szervezte és utasította percről percre, óráról órára az imperialista Nyugat a magyar októberi események menetét? Ilyen és ezernyi hasonló kérdésre adnak megcálfolhatatlan hitelű választ a képtár földszinti és emeleti termeiben kiállított korabeli dokumentumok. — ni Okkal írta róluk Kállai Mihályné óvónő, hogy »A kiállítás világosan mutatja — minden ENSZ-hazugság vádló cáfolataként — az ellenforradalom szándékát és minden jóhiszeműséget kizár«. Okkal és örök tanulságul: Válasz az ENSZ ötös bizottságának: Békeműszakot tartanak az Ingatlankezelő Vállalat dolgozói Tömeges tiltakozások Szegeden Gyűlések során emelik fel szavukat a szegedi dolgozók az ENSZ ötös bizottsága rágalmazó, hamis koholmánya ellen. A Szálloda és Vendéglátóipari Vállalat háromszáz asszonya követeli: »Ne tárgyalja az ENSZ a »magyar kérdést«. A belvárosi pártalapszervezetben aláírásokkal pecsételték meg a gyűlés részvevői tiltakozó memorandumukat. Az SZTK rendelőintézet orvosai, asszisztensei, tisztviselői és műszaki dolgozói tiltakozó szövegükben többek között megállapítják: »Mi azon fáradozunk kormányunkkal együtt, hogy az ellenforradalom kártevéseit helyrehozzuk. Éppen ezért elítéljük az úgynevezett »magyar ügy« ENSZ-közgyűlés elé vitelét és mélységesen fel vagyunk háborodva az ötös bizottság jelentésén«. A Szegedi Kiskereskedelmi Vállalat dolgozói, a Csongrádi sugárúti és a Szilién sugárúti Általános Iskolákban megtartott békegyűlések résztvevői szenvedélyes hangú tiltakozó levelet intéztek a Hazafias Népfrontbizottságon keresztül az Egyesült Nemzetek Szervezetéhez. A Szegedi Ingatlankezelő Vállalat fizikai, műszaki és adminisztratív dolgozói eként válaszolnak az ENSZ ötös bizottságának: »Szeptember 1 és 10-e között békeműszakot tartunk, mert szeretjük hazánkat, ott állunk egységesen kormányunk mellett és újabb jó munkaeredményekkel kívánjuk megcáfolni az aljas rágalmat«. A Délmagyarországi Áramszolgáltató Vállalat szegedi Erőművének dolgozói is megtárgyalták az ötös bizottság jelentését. A műszakváltás után a szénhordó munkások határozottan kijelentették, hogy a magyarországi októberi események nem a munkások érdekeit szolgálták. Feltették a kérdést: Kinek állottak érdekében az október 23-át követő sok kárt okozó események? Elmondották: »Azoknak fáj a nép jobbléte, akik ma nem tudják az Erőmű dolgozóit a régi, egészségtelen munkakörülmények között filléres órabérekért dolgoztatnia Ma: Új ösztöndíjés tandíjrendszer Körséta a faipari üzemekben Szegedi Szép Sze Hélet Skultét hy és társai bűnügyében Séta a Kremlben A Világifjúsági Találkozó idején sok kedves emlék és élmény színhelye volt a Moszkva-folyó és a történelmi Kreml. A küldöttek sohasem felejtik el a nagy vízi karnevált és a Kremlben tartott fényes bált. Képünkön a Kreml egyik bástyája láható/ Előtérben egy vízibusz siklik a Moszkva-folyón. (Riport a 3. oldalán.) AZ ÚJ TANÉV ELŐTT Szeptember 2-án tizennégyezres gyermeksereg indul útnak a szegedi iskolák felé, hogy tíz hónapon át szorgalmas látogatója legyen a gondosan berendezett, ízlésesen csinosított, tiszta tantermeknek, meleg barátságot kössön a tankönyvekkel, a tanszerekkel, s eleven érdeklődéssel szívja magába a nevelők nyújtotta ismereteket, amelyek erőssé, edzetté, drága kincsesé érlelik egy egész életre. A kipirult arcú, csillogó szemű, szorongó érzéssel teli kis hatévesek megilletődötten nyitnak be az iskolák kapuján ezen a napon, amikor még új számukra a második otthon, az édesanyát helyettesítő tanító néni arca; alig van néhány ismerős pajtás, szokatlanok az iskolapadok, a nagytábla és még sok minden. A hivatásszeretettel teli nevelő azonban olyan művészettel formálja napról napra fejlődő közösséggé az apróságokból verbuválódott kis csapatot, amelynek nyomán hamar megszűnik a feszélyezettség, kialakul az új ismeretek gyűjtéséhez elengedhetetlenül fontos helyes magatartás, s mind erősebb szálú barátkozások születnek. Az első osztályosok gondolatban még vissza-visszaszállnak az óvodák játékrengetegéhez, azonban mindinkább megragadják figyelmüket a »tudomány« elsajátításához szükséges színes, érdekes taneszközök, képek, amelyek segítségével pár hónap múlva már szavakat, mondatokat olvasnak, leírják nevüket, s nagy nekilendüléssel számolnak. A nyolcadik osztályba lépő tanulók kettős gonddal kezdik az új tanév munkáját: értékes eredménnyel szeretnék bezárni nyolcévi tanulmányukat, s különösen azon tűnődnek, vajon egy egész életre szóló tervük, éveken át melengetett vágyuk megvalósul-e, eljutnak-e majd a választott életpálya első lépcsőjére, a középiskolába vagy üzemek áhított munkapadja mellé, mások pedig a mezőgazdaság széles területeire? A középiskolák végzős osztályainak félezres seregét olykor el-elkapja az érettségi vizsga máris jelentkező lámpaláza. Ők az életút egyik igen komoly szakaszának mesgyéjéhez közelednek, ahol majd lelkes tettrekészséggel kell bebizonyítaniuk, hogy milyen értékű ismerethalmazt gyűjtöttek tizenkét esztendő szorgalommal kikövezett izgalmas útján. Az elmúlt év október-november havi »leckéje« kemény próbakő volt a pedagógusok, a szülők és a tanulóifjúság számára is. A tőkés világ szívós, fondorlatos tervei által kirobbantott ellenforradalom nyugati »szövege« sokak számára nagyon nehéznek bizonyult, a gyenge szemek és betömött fülek nem látták, nem hallották meg a valóságot, s így sok felnőtt és ifjú megbukott ebből a történelmi leckéből. Ezt az elégtelen feleletet — elsősorban a nevelők és a szülők esetében — veszélyes lenne jelentéktelen botlásnak minősíteni! A tanulók lelkében dúló októberi eszmei-politikai zűrzavar érleléséhez akarva vagy akaratlanul ösztönzést adott nem egy pedagógus és szülő, s az érzékeny lelkeken ütött sebeket rendkívüli erőfeszítéssel kell a nevelőknek behegeszteni, s a megújhodott fiatalokat a szocializmus eszméinek befogadására alkalmassá tenni. Most már világosan látjuk, hogy egyrészt a proletárdiktatúra, másrészt a tőkés rendszer lényegét nem láttattuk meg ifjainkkal; a proletár internacionalizmus, az igazi hazaszeretet szellemét, a dolgozók iránti észinte szeretetet és megbecsülést nem oltottuk kitörölhetetlenül szívükbe és értelmükbe! Helytelen lenne azonban javíthatatlannak minősíteni azoknak a pedagógusoknak a magatartását, akik nem tudatos ellenségei rendszerünknek, akiket a bonyolult, szövevényes kül- és belpolitikai helyzet tévesztett meg. Ezek a nevelők nyitt, őszinte beismeréssel felfedték elítélendő, az ellenforradalommal talán szimpatizáló magatartásukat is és megbélyegezték azt. Nekik természetesen messzemenő bizalmat előlegezünk. Tanulóifjúságunk igazi hazaszeretettel felfegyverzett tábora a múlt év őözi tragédiája nyomán, s a disszidált fiatalok szomorú sorsán okulva még inkább megtanulta, hogy szép országunk egyetlen porszeme is drágább számára s minden becsületes magyar számára valamennyi imperialista ország szemfényvesztő ígéreténél. Városunk iskoláinak úttörői és KISZ-tagjai közül gondos nevelői felügyelet mellett sok százan töltötték a nyarat hazánk legszebb tájain ifjúsági üdülőkben, sátortáborokban. A testi és szellemi felüdülésen túl hasznos ismereteket is gyűjtöttek, amelyek igen jól kamatoznak majd az új tanév során. Pedagógusaink közül is számosan eljutottak a Balaton körüli és az ország egyéb festői vidékére épített üdülőkbe, a baráti államok megkapó szépségű tengerparti fürdővárosaiba, amelyek számtalan kedves élményt nyújtottak a jól megérdemelt pihenők alatt. A politikailag szilárdabbá alakított és szakmailag megerősített nevelőtestületek tagjai a tanévnyitó értekezleteken ígéretet tettek arra, hogy legjobb tudásukkal, az ifjúság iránti lelkes szeretetükkel megadják minden tanulónak a dialektikus materialista világnézetet megalapozó egységes alapműveltséget; egész oktató-nevelő munkájukkal céltudatosan fejlesztik bennük a kommunista ember erkölcsi tulajdonságait, jellemvonásait, magatartását; képessé teszik őket arra, hogy szocializmust építő hazánk művelt, mindenoldalúan fejlett, öntudatos dolgozóivá és védelmezőivé váljanak. Ennek a fontos célnak eléréséhez azonban elengedhetetlenül szükséges a tanulók lankadatlan szorgalma, valamint a nevelők és a felőttek iránti tiszteletük és szüleik iránti mélységes szeretetük állandó ébrentartása. Annus Antal oktatási csoportvezető