Délmagyarország, 1957. szeptember (13. évfolyam, 204-228. szám)

1957-09-01 / 204. szám

PROLETÁRJA1­ EGYESÜLET:TEK A MAGYAR SZOCI­ALISTA MUNKÁSPÁRT LAPJA XIII. évfolyam, 204. szám Ara: 50 fillér Vasárnap, 1957. szeptember 1. A­ Hazafias Népfront városi bizottsága feleleveníti a „Szép Szegedért” mozgalmat A Hazafias Népfront szege­di városi bizottsága határoza­tot hozott, hogy a korábban kezdeményezett »­Szép Sze­gedért« mozgalmat feleleve­níti és az ezirányú terveket, elgondolásokat társadalmi összefogással végrehajtja. En­nek érdekében felhívja a nép­front bizottság Szeged min­den becsületes, városát szere­tő, annak fejlődését, szépíté­sét elősegíteni akaró dolgozó­ját, hogy javaslataikat és el­gondolásait írásban és szóban közölje Szeged Hazafias Népfront bizott­ságával, amely ezeket a javaslatokat megvizsgálja és megvalósításukra felhívja az illetékes hatóság figyelmét, szervezeteiken keresztül moz­gósítja a város dolgozóit. A felvetett javaslatokat ér­tékelésük után a Hazafias Népfront városi bizottsága nyilvános ankéton vitatja meg és a végrehajtásról a lakosságot sajtón keresztül tájékoztatja, anyagi feltételket biztosítja. A kertészet irányítja majd a munkát, ezenkívül 50—60 fát ültetnek el. A társadalmi munkások a talajelőkészítő munkálatokat — ásás, pázsit­vetés stb. — végeznek. Sok munka vár rájuk, de van munkáskéz bőven. Hogy csak néhányat említsünk: a Honvéd tér 8 szám alól Tóth Sándorné, Nagy Imre, Becker Sándor, Tarnai Endréné, a Lenin körút 91 alól Fritsch Ferenc, Répási Zoltán, Lőkös Elek, Simon Imre, az I. ke­rületi tanácstól Mison Gusz­táv elnök és Kiss mérnök je­lentkezett munkára. De le­­hetne hosszan sorolni a neve­­­­ket, akik részt vesznek ebben a nagyszerű munkában. Sok háziasszony, édesanya, édes­apa dolgozik jó szívvel, hogy legyen gyermekeiknek szép játszóterük, maguknak pedig kellemes pihenőhely munka után. Úgy határoztak az építők, hogy szombaton délutánon­ként és vasárnap délelőttön­ként dolgoznak. Az első mun­kanap szeptember 7-én, szom­baton délután lesz, s jó mun­kát, sok sikert kívánunk az építőknek. Társadalmi márkával rendbehozzák a Honvéd teret Egy-egy jól sikerült tanács­tagi beszámolón a választók őszintén elmondják, mit csi­nál helyesen a tanácstag, mit várnak tőle. Így történt ez Simon Béla elvtárs tanács­tagi beszámolóján is. A Hon­véd tér környékén lakók el­panaszolták, hogy a tér igen elhanyagolt, pedig nem sok munkával a környék díszévé tehetnék. És mindjárt vállal­koztak is a munkára. Javaslatukhoz csatlakozott két vállalat, a TÜZÉP és a Kertészet. A TÜZÉP-nél Ju­hász Péter, Sárdi Sándor, Kormányos Imre és még töb­ben elhatározták, hogy mun­ka után részt vesznek a Hon­véd tér csinosításában. A Kertészet már el is készítette a tervrajzot, miszerint fa, virág, pad és kerítés ékesíti majd a teret. Az I. kerületi tanács veze­tői és a tér építői közös érte­kezleten beszélték meg, ki mit csinál. A tanács a tér parkosításához szükséges Az ENSZ-hazugságok vádló cáfolata HÁROM HETE nyitt meg Szegeden a »Magyarországi ellenforradalom« című kiál­lítás. Azóta már a látogatók száma közel jár a harminc­ezerhez. Sokan kétszer is megnézték, sőt többször is, mert nagy történelmi okulást merítenek belőle, másodszori, harmadszori megtekintéskor is. Párttagok és pártonkívü­­liek, kommunisták és szimpa­tizánsok, öregek és fiatalok, meglett férfiak és ifjú jegye­sek, lányok és fiúk, munkás­asszonyok és tanítók, óvónők, egyetemi tanárok és hallga­tók — Szeged dolgozó népe érkezik nap mint nap a Hor­váth Mihály utcai múzeumi képtár termeibe feleleveníte­ni és megérteni a tragikus múlt nagy történelmi lecké­jét, tanulságát. A kiállítás nagyon tanulsá­gos — minden látogatónak ez a véleménye röviden. Mél­tán, mert valóban így van. Különösen tanulságos azok számára, akiknek az októberi­novemberi idők megítélésé­ben kétségeik, tisztázatlan kérdéseik vannak. Nagyon sok ilyen alapvető kérdésre talál itt határozott, kimerítő választ a korabeli dokumen­tumok megtekintő­je. Számos bizonyítékát láthat­ja az ember annak, hogy az októberi véres napokat tuda­tosan előkészítették szellemi­leg és katonailag egyaránt. Ezúttal csak az Irodalmi Új­ság egyik október 23-a előtti számát említjük, amelynek fotókópiáján Kónya Lajosnak »A politikai foglyokról« írott cikkéből olvashatjuk, hogy Kónya már akkor a magyar nép esküdt ellenségeinek a szabadlábra engedését köve­telte. HOGYAN JÁTSZOTT Nagy Imre az ellenforradalmár fegyveres banditák kezére? Hogyan teljesítette szó szerint fokról-fokra az imperialisták legvadabb szócsövének, a Szabad Európa rádiónak a követeléseit? Hogyan irányí­totta, szervezte és utasította percről percre, óráról órára az imperialista Nyugat a ma­gyar októberi események me­netét? Ilyen és ezernyi hason­ló kérdésre adnak megcálfol­­hatatlan hitelű választ a képtár földszinti és emeleti termeiben kiállított korabeli dokumentumok. — ni Okkal írta róluk Kállai Mi­­hályné óvónő, hogy »A kiállí­tás világosan mutatja — min­den ENSZ-hazugság vádló cáfolataként — az ellenforra­dalom szándékát és minden jóhiszeműséget kizár«. Okkal és örök tanulságul: Válasz az ENSZ ötös bizottságának: Békeműszakot tartanak az Ingatlankezelő Vállalat dolgozói Tömeges tiltakozások Szegeden Gyűlések során emelik fel szavukat a szegedi dolgozók az ENSZ ötös bizottsága rá­galmazó, hamis koholmánya ellen. A Szálloda és Vendég­látóipari Vállalat háromszáz asszonya követeli: »Ne tár­gyalja az ENSZ a »magyar kérdést«. A belvárosi párt­­alapszervezetben aláírások­kal pecsételték meg a gyű­lés részvevői tiltakozó me­morandumukat. Az SZTK rendelőintézet orvosai, as­­­szisztensei, tisztviselői és mű­szaki dolgozói tiltakozó szö­vegükben többek között meg­állapítják: »Mi azon fárado­zunk kormányunkkal együtt, hogy az ellenforradalom kár­tevéseit helyrehozzuk. Éppen ezért elítéljük az úgynevezett »magyar ügy« ENSZ-közgyű­­lés elé vitelét és mélysége­sen fel vagyunk háborodva az ötös bizottság jelentésén«. A Szegedi Kiskereskedel­mi Vállalat dolgozói, a Csongrádi sugárúti és a Szil­ién sugárúti Általános Isko­lákban megtartott békegyű­lések résztvevői szenvedélyes hangú tiltakozó levelet in­téztek a Hazafias Népfront­bizottságon keresztül az Egyesült Nemzetek Szerveze­téhez. A Szegedi Ingatlanke­zelő Vállalat fizikai, műszaki és adminisztratív dolgozói eként válaszolnak az ENSZ ötös bizottságának: »Szep­tember 1 és 10-e között béke­műszakot tartunk, mert sze­retjük hazánkat, ott állunk egységesen kormányunk mel­lett és újabb jó munkaered­ményekkel kívánjuk megcá­folni az aljas rágalmat«. A Délmagyarországi Áram­szolgáltató Vállalat szegedi Erőművének dolgozói is meg­tárgyalták az ötös bizottság jelentését. A műszakváltás után a szénhordó munkások határozottan kijelentették, hogy a magyarországi októ­beri események nem a mun­kások érdekeit szolgálták. Feltették a kérdést: Kinek állottak érdekében az október 23-át követő sok kárt okozó események? Elmondották: »Azoknak fáj a nép jobbléte, akik ma nem tudják az Erő­mű dolgozóit a régi, egész­ségtelen munkakörülmények között filléres órabérekért dolgoztatnia Ma: Új ösztöndíj­és tandíjrendszer Körséta a faipari üzemekben Szegedi Szép Sze Hélet Skultét hy és társai bűnügyében Séta a Kremlben A Világifjúsági Találkozó idején sok kedves emlék és élmény színhelye volt a Moszkva-folyó és a történel­mi Kreml. A küldöttek soha­sem felejtik el a nagy vízi karnevált és a Kremlben tar­tott fényes bált. Képünkön a Kreml egyik bástyája láható/ Előtérben egy vízibusz sik­lik a Moszkva-folyón. (Riport a 3. oldalán.) AZ ÚJ TANÉV ELŐTT Szeptember 2-án tizennégyezres gyer­meksereg indul útnak a szegedi iskolák felé, hogy tíz hónapon át szorgalmas lá­togatója legyen a gondosan berendezett, ízlésesen csinosított, tiszta tantermeknek, meleg barátságot kössön a tankönyvekkel, a tanszerekkel, s eleven érdeklődéssel szívja magába a nevelők nyújtotta ismere­teket, amelyek erőssé, edzetté, drága kincs­esé érlelik egy egész életre. A kipirult arcú, csillogó szemű, szorongó érzéssel teli kis hat­évesek megilletődötten nyitnak be az is­kolák kapuján ezen a napon, amikor még új számukra a második otthon, az édes­anyát helyettesítő tanító néni arca; alig van néhány ismerős pajtás, szokatlanok az iskolapadok, a nagytábla és még sok min­den. A hivatásszeretettel teli nevelő azon­ban olyan művészettel formálja napról nap­ra fejlődő közösséggé az apróságokból ver­buválódott kis csapatot, amelynek nyomán hamar megszűnik a feszélyezettség, kiala­kul az új ismeretek gyűjtéséhez elenged­hetetlenül fontos helyes magatartás, s mind erősebb szálú barátkozások szület­nek. Az első osztályosok gondolatban még vissza-visszaszállnak az óvodák já­tékrengetegéhez, azonban mindinkább megragadják figyelmüket a »tudomány« el­sajátításához szükséges színes, érdekes taneszközök, képek, amelyek segítségével pár hónap múlva már szavakat, mondato­kat olvasnak, leírják nevüket, s nagy ne­kilendüléssel számolnak. A nyolcadik osztályba lépő tanulók­­ ket­tős gonddal kezdik az új tanév munkáját: értékes eredménnyel szeretnék bezárni nyolcévi tanulmányukat, s különösen azon tűnődnek, vajon egy egész életre szóló ter­vük, éveken át melengetett vágyuk megvalósul-e, eljutnak-e majd a választott életpálya első lépcsőjére, a középiskolába vagy üzemek áhított munkapadja mellé, mások pedig a mezőgazdaság széles terü­leteire? A középiskolák végzős osztályai­nak félezres seregét olykor el-elkapja az érettségi vizsga máris jelentkező lámpa­láza. Ők az életút egyik igen komoly sza­kaszának mesgyéjéhez közelednek, ahol majd lelkes tettrekészséggel kell bebizonyí­­taniuk, hogy milyen értékű ismerethalmazt gyűjtöttek tizenkét esztendő szorgalom­mal kikövezett izgalmas útján. Az elmúlt év október-november havi »leckéje« ke­mény próbakő volt a pedagógusok, a szü­lők és a tanulóifjúság számára is. A tőkés világ szívós, fondorlatos tervei által kirob­bantott ellenforradalom nyugati »szövege« sokak számára nagyon nehéznek bizo­nyult, a gyenge szemek és betömött fülek nem látták, nem hallották meg a valósá­got, s így sok felnőtt és ifjú megbukott ebből a történelmi leckéből. Ezt az elég­telen feleletet — elsősorban a nevelők és a szülők esetében — veszélyes lenne je­lentéktelen botlásnak minősíteni! A ta­nulók lelkében dúló októberi eszmei-po­litikai zűrzavar érleléséhez akarva vagy akaratlanul ösztönzést adott nem egy peda­gógus és szülő, s az érzékeny lelkeken ütött sebeket rendkívüli erőfeszítéssel kell a nevelőknek behegeszteni, s a megújhodott fiatalokat a szocializmus eszméinek befoga­dására alkalmassá tenni. Most már világo­san látjuk, hogy egyrészt a proletárdikta­túra, másrészt a tőkés rendszer lényegét nem láttattuk meg ifjainkkal; a proletár in­ternacionalizmus, az igazi hazaszeretet szel­lemét, a dolgozók iránti észinte szeretetet és megbecsülést nem oltottuk kitörölhetet­lenül szívükbe és értelmükbe! Helytelen lenne azonban javíthatatlan­nak minősíteni azoknak a pedagógusoknak a magatartását, akik nem tudatos ellensé­gei rendszerünknek, akiket a bonyolult, szövevényes kül- és belpolitikai helyzet té­vesztett meg. Ezek a nevelők nyitt, őszinte beismeréssel felfedték elítélendő, az ellen­­forradalommal talán szimpatizáló magatar­tásukat is és megbélyegezték azt. Nekik természetesen messzemenő bizalmat előle­gezünk. Tanulóifjúságunk igazi hazaszeretettel felfegyverzett tábora a múlt év őözi tragé­diája nyomán, s a disszidált fiatalok szo­morú sorsán okulva még inkább megta­nulta, hogy szép országunk egyetlen por­szeme is drágább számára s minden becsü­letes magyar számára valamennyi imperia­lista ország szemfényvesztő ígéreténél. Vá­rosunk iskoláinak úttörői és KISZ-tagjai közül gondos nevelői felügyelet mellett sok százan töltötték a nyarat hazánk leg­szebb tájain ifjúsági üdülőkben, sátortábo­rokban. A testi és szellemi felüdülésen túl hasznos ismereteket is gyűjtöttek, amelyek igen jól kamatoznak majd az új tanév so­rán. Pedagógusaink közül is számosan el­jutottak a Balaton körüli és az ország egyéb festői vidékére épített üdülőkbe, a baráti államok megkapó szépségű tenger­parti fürdővárosaiba, amelyek számtalan kedves élményt nyújtottak a jól megérde­melt pihenők alatt. A politikailag szilárdab­bá alakított és szakmailag megerősített ne­velőtestületek tagjai a tanévnyitó értekez­leteken ígéretet tettek arra, hogy legjobb tudásukkal, az ifjúság iránti lelkes szere­­tetükkel megadják minden tanulónak a dialektikus materialista világnézetet meg­alapozó egységes alapműveltséget; egész oktató-nevelő munkájukkal céltudatosan fejlesztik bennük a kommunista ember er­kölcsi tulajdonságait, jellemvonásait, ma­gatartását; képessé teszik őket arra, hogy szocializmust építő hazánk művelt, minden­­oldalúan fejlett, öntudatos dolgozóivá és védelmezőivé váljanak. Ennek a fontos célnak eléréséhez azon­ban elengedhetetlenül szükséges a tanulók lankadatlan szorgalma, valamint a nevelők és a felőttek iránti tiszteletük és szüleik iránti mélységes szeretetük állandó ébren­tartása. Annus Antal oktatási csoportvezető

Next