Délmagyarország, 1957. szeptember (13. évfolyam, 204-228. szám)
1957-09-01 / 204. szám
Vasárnap, 1957. szeptember 1. Ma nagygyűléseket tartanak a szegedi járásban Ma, vasárnap délelőtt a szegedi járásban nagygyűléseket tartanak. A nemzetközi helyzetről, az ENSZ ötös bizottsága hazug és rágalmazó jelentéséről, továbbá életünkről lesz szó a nagygyűléseken. Szőregen, Deszken, Kübekházán, Tiszaszigeten, Röszkén, Üllésen, Szatymazon, Sándorfalván, Kisteleken, Domaszéken, Ásotthalmán, Algyőn, Dorozsmán és Sövényházán gyűlnek össze ma nagygyűlésre az emberek, hogy meghallgassák az előadó beszédét. Sándorfalván Perjési László, a KISZ központi osztályvezetője mond beszédet. A sándorfalviak a gyűlés után a KISZ-székház avatóünnepségét is megtartják. Kisteleken Parragi György Kossuth-díjas újságíró lesz a nagygyűlés szónoka. Sövényházán műsorral egybekötött, hagyományos Árpád-emlékünnepséget is rendeznek. Az emlékünnepségen több szegedi kulturális csoport is műsort ad. A sövényházi nagygyűlésen Nagyistók József országgyűlési képviselő tart beszédet. --------------- Ha a pártbizalmiak öntevékenyek , erősebb lesz a párt tömegkapcsolata A Szegedi Cipőgyár pártéletéből .A napokban a Szegedi Cipőgyár egyik pártonkívüli dolgozója két fényképnagyítást nyújtott át az üzem párttitkárának. A fényképek az alkotmányünnepi »öregek« futballmérkőzésének részvevőit és a KISZ- karnevál egyik jelenetét ábrázolják. Miért adták ezeket a képeket a párttitkárnak? Mert tudták a gyár dolgozói, hogy a pártszervezet állította össze az augusztus 20-i programot, amelyen nagyon jól, szinte felejthetetlenül szórakoztak. Az ünnepek alatt az egyik este a Sárgán levő gyönyörű üdülőjükben családias vacsorán vettek részt; ittak, ettek, táncoltak, mulattak. Másnap a Cipőgyár »öreg munkásai« mezt öltöttek és rúgták a labdát két kapura. Ha valamelyikük elfáradt, kiszaladt a pálya szélére és egy üveg sörrel tért vissza. A gyárban rendezett munkás-paraszt találkozón megvendégelték a KISZ-karneválban részvevő fiatalokat, ebéddel, itallal. Szóval a tömegkapcsolat elmélyítésének vidám, megnyerő oldalával is törődnek az üzem kommunistái. Így tettek az 1948—49-es időkben, de aztán valahogy kiment a szokásból. Most ismét felelevenítik a régi jót S a fényképeket bekeretezik, dokumemtumként Megnőtt, megerősödött a bizalom a pártszervezet iránti Szegedi Cipőgyárban is. Novemberben egyesek azt hirdették az üzemben: »Itt bizony senki nem lép be a pártba!« — Ma nyolcvanhárom tagja van a pártszervezetnek ! Az üzem kommunistái közül többen tagjai a szegedi Gera Sándor munkásőr-zászlóaljnak és emlékeznek: a télen sokan ferde szemmel néztek rájuk, viszont a zászló- és névadóünnepségük főpróbáján (egyáltalán nem volt közhírré téve!) a Széchenyi téren este 10 órakor valóban spontán vastapsot kaptak az összesereglett járókelőktől. A párttitkár januárban, februárban bement a különböző munkatermekbe, s azt vette észre, hogy nem mindenki látja szívesen. Ez a tény nem meghátrálásra, hanem az ellenforradalommal szemben határozottabb cselekvésre késztette. Elküldték az üzemből néhány bűnöst. A kommunisták határozottan kiálltak az igazság mellett. Ez a határozottság is népszerűbbé tette a pártszervezetet. Ha a párttitkár most bemegy a tűződébe, vagy a csákozóba, megszólítják, segítségét kérik. A válasz: a kérés eredményes elintézése nem marad el Mindezek is hozzájárulnak ahhoz, hogy a gyárban tekintélye van a pártszervezetnek, tömegkapcsolata terebélyesedik. Ez természetesen a tények alapján általános megállapítás. Az eddigi eredmények a Cipőgyár pártéletében nagyok, gyorsak, de kezdetiek. Megszaporodott a pártmunka, amelyben néha zsúfoltság mutatkozik, mert a feladatokat kevesen végzik. A termelésben előfordulnak hibák. A dolgozók szeretnék azokat megszüntetni, hisz’ az évvégi nyereségrészesedés az »egy havi plusz« azon múlik, milyenek lesznek munkaeredményeik. A pártvezetőség fel is tárja a hibákat, segít ahol tud, azonban a pártbizalmiak, a párttagok a gyárrészlegekben nemigen kezdeményezik öntevékenyen a megoldást. A napokban a párttitkárt megszólították a tüződében és felvetették, hogy a csiriz nem jó, őröltessék meg. Az üzemrészben van pártbizalmi, aki ha rendszeresen forgolódna a munkaterem dolgozói között, érdeklődne problémáikról, akkor ezt a hibát ő maga is el tudta volna intézni. És máskor is hozzáfordulnának bizalommal a munkások. A jövő évi oktatás megszervezésén főleg a párttitkár és az agit-propos fáradozik, holott a pártbizalmiak ilyen irányú tevékenysége is elengedhetetlen. A pártvezetőségnek az az elképzelése, hogy egyes fontos kérdés megtárgyalása alkalmával a vezetőségi ülésre meghívják a pártbizalmiakat is, hogy kikérjék véleményeiket, bevonják a feladat széleskörű végrehajtásába. Ez nagyon helyes. A pártcsoportok azonban ne csak meghatározott tevékenységet folytassanak, hanem a pártbizalmiak vezetésével öntevékenyen foglalkozzanak az élet mutatta minden problémával. Kommunisták legyenek minden helyzetben, keressék a munkát, a megoldást. A tömegkapcsolat erősítésének ez is alapja a Szegedi Gppgyár pártéletében. Nyilvánvaló, ha a pártbizalmiak öntevékenyek, akkor ezzel is tovább erősödik a párt tömegkapcsolata. Mezőgazdasági tájkiállítás lesz Kisteleken A kisteleki tanács a helyi gépállomás, a tejüzem, a Borforgalmi Vállalat és a mezőgazdasági termeléssel kapcsolatos más üzemek, vállalatok együttesen a falu és környéke legjobb egyéni parasztjaival közösen nagyszabásúnak ígérkező mezőgazdasági kiállítást rendeznek. A kiállítás Kisteleken a művelődési otthon összes termeiben, s az udvaron lesz megrendezve, mely három napig, szeptember 27—29-ig lesz nyitva. A kiállítást ugyan helyileg rendezik meg, de azért mondjuk, hogy tájkiállítás, mert a rendezőség meghívja a kiállításra a környező községek: Balástya, Pusztaszer, Csengele, Sövényháza, Forráskút, Szatymaz községek dolgozó parasztjait is, akik nemcsak mint vendégek, látogatókként, hanem mint kiállítók is részt vehetnek a kiállításon. Ezen a kiállításon zömmel a falu és vidéke fejlett sző- DS- és gyümölcs kultúráját mutatják be, de lesz sok látnivaló a vidék gabona, takarmánynövény- és zöldségtermelési eredményeiből is. Külön érdekességnek mutatkozik és nagy sikerre számíthat a borverseny is, amelyet szintén a kiállítás alkalmával rendeznek meg, s amelyre távolabb lakó bortermelők is beneveznek. A kiállítás első napján neves szegedi mezőgazdasági szakemberek, kutatók tartanak majd nívós előadásokat egyes növénykultúrák korszerű termesztési módszereiről. Az állami vállalatok és szövetkezetek mellett már sok egyénileg dolgozó paraszt jelentkezett, hogy részt vesz terményeivel a kiállításon. Van közöttük 18 ezüstkalászos gazda is, akik szintén termelvényeikkel mutatják majd be, hogyan hasznosították a tanfolyamon szerzett tudásukat. ••••••••••••••••••• Békenagygyűléstt tart a KIOSZ A KIOSZ szegedi békebizottsága szeptember 5-én, csütörtökön este 7 órakor a Horváth Mihály utca 3. szám alatti székház nagytermében békenagygyűlést tart. Előadó: Berti Imre. A békenagygyűlés előtt kulturális műsor lesz, amelyet a szövetkezeti bizottság együttese ad elő. A nagygyűlésre a KIOSZ helyi csoportjának békebizottsága ezúton is meghívja az iparosokat. ! Jegyzetek a Szovjetunióból ! A KREMlBEN A Kremlre nem méltatlanul mondják a szovjet emberek, hogy a főváros és az ország szíve, hiszen emellett szól az ősi vár alaprajza, de erről tanúskodik az is, hogy valamennyi fontos állami okmány és rendelet alatt ez áll: »Moszkva, Kreml.« A bástyákkal erősített csipkézett vörös téglafal mögött magasodnak az állami vezető testületek ragyogó épületei — itt tartja üléseit a Szovjetunió Legfelső Tanácsa, s itt láttuk azt az épületet is, amelyben a történelmi jelentőségű XX. pártkongresszus részvevői tanácskoztak. De nemcsak a szovjet hatalom éveiben volt központi szerepe a hatalmas légi várnak, hanem már az orosz állam első évtizedében is. Moszkva alapításának évét az első Kreml megépítésének idejére számítják a történészek. Ettől kezdve a Kreml fokozatosan nagyobb és nagyobb jelentőségű erőd lett, ma pedig valóságos történelmi és építészeti emléktár — monumentális múzeum, mert minden köve századokról vall a mai embernek. Aki egyszer Moszkvában jár, nem mulasztja el a Kreml megtekintését — s nyugodtan teheti, mert az orosz történelem e kincsesházát mindenki szabadon látogathatja. Annak ellenére, hogy ez a hatalmas és egykor félelmetes erőd századokon keresztül nyerte el végleges formáját, csodálatos építészeti egységet képez. Az aranykupolás, meseszerű székesegyházak a XV. és XVI. században épültek, s jóllehet a Legfelső Tanács épületének alapozásához csak a XVIII. század vége felé kezdtek hozzá, csodálatos az összhang. Eredetileg már a »Nagy Iván« harangtorony meghatározta a Kreml építészeti stílusát, s ehhez harmonikusan igazodik minden későbbi építmény. Mikor az ismeretlen látogató belép a Kremlbe, ez az óriási torony ragadja meg legelőször a figyelmét. A 80 méter magas toronyban és melléképületeiben 22 nagy és harmincnál több kisharang zúgott egykor. Körülötte három híres székesegyház emelkedik, melyek közül legrégibb az Uszpenszkij, a cárok egykori koronázótemploma, öt ragyogó aranykupola ékesíti. Gyors egymásutánban lakták az orosz mesterek ezután a sokkupolás Blagoveszcsenszkij székesegyházat és a cárok temetkező helyét, a hagyományos orosz stílusban épült 5 kupolás Archangelszkijt. Ha kívülről szemléli az ember ezeket a régi templomokat, valóságos kupolaerdőket lát , s a színarany borítású kupolák a szikrázó napban valóban keleties meséket idéznek. A székesegyházak terétől beljebb haladva a soha meg nem szólalt híres harmadik nagyharanggal találkozunk, amely széles kőtalapzaton áll. Ez a harang méreteivel páratlan az egész világon. Súlya 12 327 pud (1 pud = 16,40 kg). Mint világhíresség, a »cárágyú« következik ezután a történelmi látványosságok között. A Kremlben ez a legkedveltebb háttér a fényképezéshez — ezzel bizonyítják a külföldiek, hogy valóban itt jártak. Ez a monstrum valamivel könnyebb, mint a nagyharang, de méretei így is fantasztikusak. Az átmérője közel egy méter, s a beleülő golyó súlya 120 pad. Napóleon Nagy Armadájának volt ágyúi sorakoznak hosszan a régi cári Arzenál mellett. Innen már csak egy forduló a Hadtörténeti Múzeum bejárata, ami mögött a világon egyedülálló gyűjtemény ékeskedik. A gazdag múzeum termeiben őrzik a legrégibb fegyvereket, harci eszközöket — a gazdag cári udvarok káprázatos arany és ezüst holmijait. Egy teremben nemes fémek és drágakövek alatt roskadoznak a hatalmas vitrinek. Európa és Kelet egykori uralkodóinak felbecsülhetetlen értékű ajándékai követik egymást rendben. Rettenetes Iván miniatűr elefántcsont-faragásokkal díszített trónja, Borisz Gudonov Erzsébet angol királynőtől kapott roppant ezüst kardja, Katalin cárnő hintája és ruhatára — mindmind megmaradt a történelmét tisztelő és szerető szovjet nép gondoskodása révén. Láttuk az Osztrák—Magyar Monarchia gazdag ajándékait is. Kísérőnk elmondotta, hogy a több tonnányi arany, ezüst és drágakő helyett az orosz cárok ugyancsak gavalléros ajándékokat küldtek Európa és Kelet uralkodóinak, de sehol sem őrizték meg ezeket olyan formán, mint a Szovjetunióban. Az angol polgárság például a gyönyörű ötvös munkákat beolvasztotta. Ha valahol voltak gazdasági nehézségek, a Szovjetunióban igen. Ezeknek az értékeknek a felhasználásával gazdasági csodákat lehetett volna művelni, s mégsem a múlt értékeiből építették a jövőt. Lenin a forradalom legelkeseredettebb napjaiban sem feledkezett meg az ország régi történelmi kincseiről— maga adott határozott parancsot a Kreml ősi értékeinek legszigorúbb megőrzésére. Csak olyan nemzet szeretheti annyira küzdelmes múltját, amely végtelenül biztos a jövőjében. A Kremlhez hozzátartozik a méreteivel egyedülálló Vörös tér, s az ezen emelkedő Vaszilij székesegyház, de a szovjet hatalom éveiben épített Lenin—Sztálin Mauzóleum is. Mint a Kreml valamennyi épületét, ez utóbbiakat is monumentalitás és egyszerűség jellemzi. De az egész szovjet fővárost, hiszen még a modern felhőkarcolók is számos vonást őriznek az ősi Moszkva építészeti elemeiből. Így egyesül a régi és az új az építőművészeti tökéletességben. Simon István Séta ••• BEMUTATÓ ELŐTT beszélgetés a szegedi színház új főrendezőjével ABONYI TIVADAR, a színház új főrendezője, aki Móricz Zsigmond: Nem élhetek muzsikaszó nélkül című vígjátékával mutatkozik be ismét a szegedi közönségnek, 8 évi Nemzeti Színház-beli működése után ismét Szegeden rendez. Az Állami Operaházból jött Szegedre, hogy nagyobb klasszikus műveket és operákat rendezzen. — Nem új nekem a szegedi közönség, — mondja. — A felszabadulás után három évig voltam a Szegedi Nemzeti Színház főrendezője. Móricz Zsigmond vígjátékának rendezésénél legfontosabb feladatnak tekintem az író mondanivalójának hű kifejezésre juttatását. Mint az Úri muri-ban, ebben a művében is tükörképét adta a feudális világban élő nem konstruktív nagy- és kisbirtokos típusnak. Ha mulatságos formában is, de elszomorító képet nyújt a magyar dzsentriről, kiben minden léhaságra van hajlam, de az építő szellem hiányzik belőle. S ha nem történik hamarosan változás nemcsak a föld, hanem az egész ország dobra kerül. Móricz rendkívül mélyrehatóan mutatja be kinek volt kiszolgáltatva a munkás és paraszt. A vígjáték a szórakozás mellett módot ad a közönségnek arra is, hogy tanítson. Ennyit talán a bemutató előtt. Hogy a siker milyen lesz, erről nyilatkozni a premier előtt nem tartom ildomosnak mert a rendezők azon csoportjába tartozom, akik soha nincsenek megelégedve egészen munkájukkal. — KÜLÖN ÖRÜLÖK annak, hogy Vaszy Viktorral dolgozhatom újra együtt, kivel régi, meleg barátság köt össze. A felszabadulás után is vele kezdtük meg az operai művek új színpadi rendezését. Arra a kérdésre, hogy mit rendezek szívesebben, azt tudom válaszolni: rendezési elvben nem lehet különbséget tenni opera és dráma között, mert egy nagy drámát prózai operának tartok. Hogy mi a kritériuma annak, hogy a rendező mindezt meg tudja oldani? Az, hogy akár prózai, akár operai műről van szó, a rendezőnek és a művészcsoportnak a haladó szellem hangját kell megteremteni és ennek ereje csak a realizmussal érhető el. így tudunk zeneileg, festőileg, színészilen jót és egészet adni. Annál is inkább, mert Szegeden fejlett ízlésű és igényes közönséggel állunk szemben. — SZERETEM SZEGEDET — folytatja —, amely gondos kezek nyomán napról napra szépül. A felszabadulás után is kedves város volt, de mióta nem láttam, új ruhát öltött és új színekben pompázik. Jól érzem magam Szegeden, szeretem a közönséget, örülök, hogy újra itt dolgozhatok, — fejezte be nyilatkozatát. (D. K.) Intézkedett a Patyolat vezetősége Lapunk augusztus 13-i számában cikket közöltünk és szegedi Patyolat Vállalat Rákóczi téri üzemegységének emberek nyugalmát zavaró munkáját kifogásoltuk. A cikkre a Patyolat igazgatója az alábbiakat válaszolta: »Vállalatunk a megjelent cikk nyomán vizsgálatot tartott és megállapította, hogy a panaszok részben jogosak és helytállóak. Ezért intézkedtünk, hogy például Csábri Sándor lakása közeléből a pufogó gázcsövet távolabb szereljék, így sérelme orvoslást nyert. Vállalatunk feladata a lakosság érdekében, hogy teljesítse a háztartási mosást, festést és vegyi tisztítást. Ezért vezette be az éjszakai műszakot, amelynek megszüntetése a lakosság szükségleteinek kielégítését korlátozná annál is inkább, mivel a vállalat jelenlegi gépi berendezéseivel nem képes két műszakban teljesíteni feladatát. Ha korszerű gépeket tudunk beszerezni, akkor sor kerülhet a harmadik műszak megszüntetésére. A vállalat távlati fejlesztési tervében egy új Patyolat-telep megépítése is szerepel a város iparnegyedében. Ennek megvalósulásával a Rákóczi téri lakosság minden sérelme megszűnne. Sajnos, az ellenforradalmi események hátravetették az új Patyolat-telep megépítését«, Cwn« H fei ~~ ~ .. wi'illib—iit ni»... .........