Délmagyarország, 1958. május (14. évfolyam, 102-127. szám)
1958-05-01 / 102. szám
Neveljük a megtévedteket — de ne mentegessük a bűnösöket ! !Hátha valami baj lesz velük« című, április 13-án megjelent cikkünkkel kapcsolatban többen helyesen úgy vélték, hogy időszerű problémát feszegetünk. Az Autójavító Vállalatnál viszont — tekintve, hogy a cikk főként a vállalatot érintette — a saját üzemükből vett példát kiragadva, ellenforradalmár-mentegetést hangoztattak velünk szemben. Ismeretes, hogy az Autójavító Vállalattól F. J. szerelő »hozzájárulással« távozott és ma a Kenyérgyárban garázsmester. F. J.-ről azt írtuk említett cikkünkben: »Távol áll tőlünk a szándék, hogy valami fátyolfélét borítsunk ennek a munkásnak a múltjára«. Akkor még nem tudtuk, hogy e múlton már régen fátyol van és hogy éppen ezzel a cikkel lebbentjük fel a fátylat. Az Autójavító Vállalatnál 1956 ősze óta akarva, vagy akaratlanul igen sűrűre szőtték F. J. körül a »fátylat« és mögéje bújhatott volna, ha nem hívják fel figyelmünket F.T. elbocsátására a városi tanács munkaügyi osztályán és később a vállalatnál. Megtévedt ? Kezdjük azzal, hogy F. J. »hozzájárulással« vált meg az Autójavító Vállalattól. A pártszervezet titkára szerint ezzel a vállalatvezető menlevelet adott F. J.-nek, s e menlevéllel kibújhatott volna 1956 októberében történt viselt dolgainak vizsgálata alól. A párttitkár véleményéről értesülve a vállalat vezetője is megmásította korábbi véleményét, más álláspontra helyezkedett. Előző véleménye szerint F. J. megtévedt ember... valami kulákszármazású egyén befolyása alatt áll__jó szakember ... jól jártak vele a kenyérgyáriak ... Sőt, amikor az eset főszereplője a »hozzájárulás« miatt panaszt tett a városi pártbizottságnál, a panaszkivizsgáló elvtársnak a többi között azt is elmondta a vállalat vezetője, hogy fél év múlva majd visszaveszik F. J.-t. Annak idején az üzem KISZ-szervezetének megalakulásától elsők között lépett a kommunista ifjúmunkások táborába — ahogy a párttitkár elmondja. Ehhez járul, hogy a múlt évben munkája elismeréseként jutalomban is részesült. Ezeket a pozitív vonásokat tudva, kérdeztük a vállalat vezetőjét, Sarnyai elvtársat: miért kellett hát elmennie a vállalattól ilyen derék embernek? Hiszen nyolc éve dolgozott már az Autójavító Vállalatnál. »Dolgozzon egy ideig másutt is, jelenléte most nem kívánatos a mi vállalatunknál« — közölte semmitmondó álláspontját Sarnyai elvtárs. (Természetesen ezt nem tartottuk kielégítő álláspontnak.) Többről van szó! A pártszervezet vezetői és mások is azt vallják: F. J. nemcsak egyszerűen hibákat követett el, hanem bűnöket is. Többen tanúsíthatják, hogy fegyvert fogott a néphatalomra. Gépkocsijával részt vett az öthalmi laktanya kifosztásában, élelmiszert, fegyvert szállított a szovjet alakulatok elleni fegyveres harcra készülő ellenforradalmároknak. Ráadásul tetten érték üzemi lopáson is. Ezeknek a tényeknek ismeretében természetesen el kell marasztalni F. J.-t Az Autójavító Vállalatnál és másutt is helyesen cselekedtek, amikor embereket különböző módon felelősségre vontak ellenforradalmi cselekedeteikért, vagy eltanácsolták őket olyan munkakörbe, ahol kevesebbet, vagy semmit sem árthatnak az ország társadalmi rendjének. F. J. bűneit tudták, ismerték és ennek ellenére 1957-ben jutalmazták és kezébe adták a Kommunista Ifjúsági Szövetség tagsági igazolványát is. Mindezt a vállalatvezető tudtával, a helyi kommunisták szeme láttára. És másfél évvel az ellenforradalom után, 1958 márciusában került sor F. J. 1956-os ügyére. Miért? »Nevelni akartuk« — hangzik a válasz. Módszerek lehetnek különbözők, de ha már tudták és ezek szerint biztosan tudták, kivel állnak szemben, a nevelésnek nem a legszerencsésebb formáját választották. A KISZ-szervezet semmiesetre sem lehet az ilyen elemek nevelőiskolája. Elmulasztott leleplezés A pártszervezet itt is helyesen cselekedett, amikor a dolgozók meggyőzésével és felvilágosításával a tényleges ellenforradalmi elemek leleplezésével, a jóhiszemű tévedők baráti felvilágosításával és segítésével foglalkozott az elmúlt másfél esztendőben. De elmulasztották F. J. esetében a nélkülözhetetlen politikai leleplezést. Sőt a vállalatvezető jól elodázta az elbocsátást és csak úgy »hozzájárulással« belépőcédulát adtak kezébe magasabb munkakör betöltéséhez. Ha időben és szemtől szembe megmondták volna F. J.-nek az üzem munkássága előtt az ellenforradalomban tanúsított gyalázatos magatartását, akkor nem juthatott volna be az üzemi KISZ-szervezetbe, s nem kapott volna hozzájárulásos kilépést az események után másfél esztendőre. Ez esetben is »véletlen« folytán bújt ki a szög a zsákból. F. J. ügyéből az a tanulság: a párt és a kormány helyes politikájának érvényesülnie kell mindenütt, az ellenforradalomban kompromittált személyek akkori tevékenységének megítélésében. Az Autójavító Vállalat kommunista igazgatójánál is érvényesülnie kell ennek az elvnek. Köztudomású, hogy a kormány kemény és következetes volt és marad az ellenforradalmárokkal szemben, megbocsátó a megtévedettekkel szemben. E politikai gyakorlat végrehajtásában Szegeden az üzemekben, hivatalokban, intézményekben itt-ott hibák is fordulhattak elő. A többi között az Autójavító Vállalat igazgatójának cselekedete is F. J. esetében ilyen hibának bizonyult. Nem az újság mentegetett tehát ellenforradalmi tevékenységgel gyanúsítható egyént, hanem az Autójavító Vállalat igazgatójánál történt hibás gyakorlat. Ezeket a hibákat és hasonló eseteket nyugodt, higgadt munkával kell kijavítani. Nagyon ügyeljünk arra, hogy nyújtsunk lehetőséget megtévedt, megzavarodott embereknek elkövetett hibáik jóvátételére, de eközben se sógor, se koma, se násznagy, se barát, semmiféle mentőakció, vagy összeköttetés ne mossa tisztára a tisztátalan kezeket! NAGY PÁL ízléses cipők kerülnek a kirakatokba A Belkereskedelmi Minisztérium megállapította, hogy a cipőboltokban nem fordítanak elég gondot az áruk ismertetésére, nem hívják fel a vevők figyelmét egyegy jobb minőségű anyagból készült cipőre. Ez onnan adódik, hogy korábban nem volt kielégítő a választék. Jelenleg a helyzet sokkal kedvezőbb, mivel különféle kivitelű és minőségű lábbeliket lehet kapni. A minisztérium illetékes szervei felhívták a cipőüzletek vezetőinek és dolgozóinak figyelmét, hogy ezt a hibát javítsák ki és törekedjenek arra, hogy a kirakatokba is ízléses cipők kerüljenek. Csütörtök,1958. májusL A Hazafias Népfront üdvözli a „Virágos Szeged“ mozgalomhoz csatlakozók első csoportját Intézmények csatlakozása: Dózsa György, a rókusi és a Zalka Máté Ált. Iskola, Délmagyarországi Ammszolgáltató Vállalat. Csoportosan csatlakozók: Londoni krt. páros oldal, Tolbuhin súg.—Gogol u. közötti szakasz lakói: ifj. Krisztin Géza, Szabó Andor methodista prédikátor, Nagy Lajos MÁV-főintéző, Kéri Imre tanár, Péterffi István házfelügyelő, Piskolti László házfelügyelő, Biró István és lakótársai: Sáró Józsefné, Szalma Józsefné és lakótársai. Egyénileg vállalók: Vőneki Balázsné, Kárász u. Kölcsey u. sarok, Mátyás Mária, Kárász u. 9. Németh Józsefné, Zrínyi u. 5. Farkas Péter, Deák Ferenc u. 23. Sándor György, Petőfi Sándor sug. 41/a. Szél Tamás vegyészmérnök, Szt. Háromság u. 15. Mucsi József tanár, Szt. Háromság u. 15. Fodor Dezső, Viktor Hugó u. 2. sz. Berta Sándor Rigó u. 30. Dorogi Antal, Borbás u. 4. Vecsernyés Mihály, Borbás u. 2. Nagy József, Dugonits tér 11. A »Virágos Szeged«-mozgalomhoz csatlakozók ezen szándékukat bejelenthetik szóban, írásban és telefonon a Hazafias Népfront városi irodáján, Szeged, Vörösmarty u. 7. Telefon: 35-86. Ma iktatják be tisztségébe az új argentin köztársasági elnököt Nép köztársaságunkat kormánydelegáció képviseli az ünnepségeken Már április 28-án megkezdődtek és május harmadikén fejeződnek be azok az ünnepségek, amelyek keretében ma, május elsején beiktatják tisztségébe dr. Arturo Frondizit, az Argentin Köztársaság új elnökét. Népköztársaságunkat — meghívásra — háromtagú kormányküdöttség képviseli a beiktatási ünnepségeken. Számunkra azért is jelentős ez az esemény, mert Argentínával nemcsak rendezett diplomáciai, de egyre inkább elmélyülő gazdasági kapcsolataink is vannak, s kormányunk éppen erre való tekintettel határozott úgy, hogy magasszintű delegációt küld a Buenos Aires-i ünnepségekre. Az új argentin elnök beiktatása a február 23-i választások eredménye, amikor is dr. Frondizi pártja, az úgynevezett »engesztelhetetlen« radikálisok, mintegy négymillió szavazattal szerezték meg a győzelmet. Másodiknak dr. Richardo Baltini »népi« radikálisok pártja futott be 2 és fél millió szavazattal. A két párt a korábbi Radikális Párt kettéválása folytán keletkezett. A választások eredménye bizonyos fokig meglepetés, amennyiben egy korábbi, 1957. július 28-án, alkotmányozó országgyűlés összehívása céljából tartott választás Balbin pártjának győzelmével végződött, sokak szerint azért, mert Peron, volt elnök mintegy kétmillió híve üres lapokkal »szavazott«, ez év februárjában viszont dr. Frondizi kapta meg a peronisták szavazatait, s lett első. A nagy kérdés ezek után az, hogy dr. Frondizi, aki egy 14 gyermekes, bevándorolt olasz munkás tizenharmadik gyermekéből lett elnökké, mennyit tud megvalósítani a választások során tett ígéreteiből. Egyáltalán nincs irigylésre méltó dolga, hiszen az egyre nagyobb ütemben növekvő argentin lakosság égető gazdasági problémáit — földreform, további iparosítás — kell megoldania, s ez nem könnyű feladat, mert Argentína gazdasági mérlege deficites, s mindenekelőtt ezt kell megszüntetni. Az a tény, hogy Argentína felismerte a szocialista országokkal folytatandó kereskedelem előnyös voltát, kedvezőbbé teszi helyzetét, melyet végül is az határoz meg, hogy mennyit tud adni a legszámottevőbb osztálynak, a munkásosztálynak — cserébe a kapott szavazatokért. Mindent egybevetve: dr. Frondizi, aki az Argentin Kommunista Párt támogatását is élvezte a választások során — bírja az argentin nép bizalmát, s ha következetes, a dolgozó tömegek érdekeit szem előtt tartó politikát folytat — 1964-ben is pályázhat az elnökségre. — 1. NEHRU: Napjainkban a hivatalos vallás — bármilyen múltja van — általában nem más, mint reális tartalom nélküli üres forma. Chesterton a vallást (nem a sajátját, hanem a másokét!) kövülethez hasonlította, amely egy állat vagy élőlény formája, amelyből teljesen eltűnt a szerves anyag, de körvonalait megőrizte, mivel az eredetitől teljesen eltérő anyaggal telítődött: ha meg is marad benne valami becses, az elvész az új és ártalmas tartalomban. Azt hiszem, ez történt mind a nyugati vallásokkal, mind a keleti vallásainkkal. Talán az anglikán egyház a legnyilvánvalóbban példázza azokat a vallásokat, amelyek már nem vallások a szó valóságos értelmében. Ez a protestáns egyház minden válfajára vonatkozik, de valószínűleg az anglikán egyház ment a legtovább ezen az úton, mert politikai eszközzé vált az állam kezében. Sok hívének természetesen nemes jelleme lehet, de feltűnő, hogy ez az egyház mennyire az angol imperializmus céljait szolgálja és mennyire a kapitalizmust meg az imperializmust igyekszik erkölcsileg alátámasztani. Ez az egyház megkísérelte a legmagasabb erkölcsi elvekkel igazolni az angolok ázsiai és afrikai rablópolitikáját, és igyekezett az angoloknak azt a különös és irigylésre méltó érzést biztosítani, hogy mindig igazuk van. Nem tudom, az egyház járult-e hozzá ennek a gőgösen makacs magatartásnak a kialakításához, vagy az egyház produktuma ennek a magatartásnak. Az európai meg az amerikai kontinens más, kevésbé szerencsés országai gyakran képmutatással vádolják az angolokat — már rég a «perfid Albion« gúnynévvel illetik Angliát —, de ez a vádaskodás valószínűleg az angolok sikerei miatt érzett irigységből ered, így hát egyetlen más imperialista hatalom sem vethet követ Angliára, mert egyikük múltja sem kifogástalan. Egyetlen tudatosan hipokrata nemzetnek sem lehet olyan erőtartaléka, amilyenről az angolok ismételten tanúságot tettek, s ebben a vonatkozásban az általuk elfogadott vallás erkölcsi érzékenységük elaltatásával segítette őket, valahányszor saját érdekeik megkívánták. Noha más népek és nemzetek gyakran sokkal visszataszítóbban viselkednek, mint az angolok, mégsem sikerül nekik erénnyé nyilvánítaniok mindent, ami érdekükben áll Mindannyian megmeglepő könnyedséggel fedezzük fel más szemében a szálkát és nem vesszük észre a sajátunkban a gerendát, de ebben az angolok valószínűleg különösen kitűnnek. A protestantizmus igyekezett alkalmazkodni az új feltételekhez, s át akart venni mindkét világtól mindent, ami a legjobb. Ami a földi életet illeti, ez tökéletes sikerrel is járt, de vallási szempontból , mint hivatalos vallás két szék között a pad alá esett, és a vallás lépésről lépésre átadta helyét a szentimentalizmusnak és a big-businessnek. A katolicizmus elkerülte ezt a sorsot, mert a régi székhez tartotta magát, s míg ez a szék áll, a katolikus vallás virágozni fog: ma Nyugaton ez az egyetlen, a szó szoros értelmében vett vallás. Egy katolikus barátom több katolicizmusról szóló könyvet és pápai enciklikát küldött nekem a börtönbe. Érdeklődéssel olvastam ezeket, és tanulmányozásuk megérttette velem sok emberre gyakorolt befolyásuk titkát. Az izlámhoz és a népi hindu valláshoz hasonlóan a katolicizmus is biztonságos menedéket ajánl a kétségek és a lelki konfliktusok ellen, s azt ígéri, hogy a túlvilág kárpótolni fog bennünket a földi élet nélkülözéseiért. Attól tartok, hogy lehetetlen ezen az úton keresnem a megnyugvást. Jobb szeretem a nyílt tengert minden viharával, orkánjával. És nem is nagyon törődöm a túlvilági élettel, azzal, ami a halál után következik. Azt hiszem, életünk problémái éppen elég érdekfeszítők ahhoz, hogy teljesen lekössenek bennünket. Nagyon vonz engem a hagyományos kínai felfogás, bár nem értek egyet az életben való alkalmazásával: lényegében etikai és mégis nem-vallásos, azaz vallásos-szkeptikus színezetű. A Dao a követendő út, és az életmód érdekel engem: az, hogyan kell értelmezni az életet, úgy, hogy ne vessük el, de elfogadva, s alkalmazkodva hozzá, egyben javítsunk is rajta. A közkeletű vallásos világnézet azonban nem törődik a földi élettel. Ez a felfogás a józan ésszel ellenkezőnek tűnik szememben, mert nemcsak állandó és változhatatlan elméletek és dogmák teljes elfogadásán alapszik, hanem egyben érzésen, érzelmen és szenvedélyen is. Az ilyen felfogás nagyon távol áll mindattól, amit én szellemnek vagy szellemi foglalatoskodásnak tartok. Ez a szemlélet akarva, vagy akaratlanul szemet huny a valóság fölött, mert fennáll az a veszély, hogy a valóság esetleg nem egyezik az előre kiagyalt fogalmakkal. Ez a felfogás korlátolt és türelmetlen más nézetekkel és elvekkel szemben, egocentrikus és önző, s gyakran visszaélnek vele a haszonlesők és az opportunisták. TE*z azonban nem jelenti azt, hogy a vallásos emberek között nem lettek volna, vagy nem lennének gyakran emelkedett erkölcsi és szellemi tartású emberek. Ítéljük meg világnézet Viszont azt jelenti, hogy — ha az erkölcsöt és szellemi fejlődést e világ és nem a túlvilág normái alapján — a vallásos nem segíti elő, hanem ellenkezőleg: akadályozza a nép erkölcsi és szellemi fejlődését. A vallás rendszerint az isten vagy az abszolút aszociális keresésévé válik, és a vallásos ember inkább saját maga megváltásával, mint a társadalom javával törődik. A misztikus arra törekszik, hogy megszabaduljon énjétől, és gyakran éppen ennek az énnek a megszállottjává válik. A vallás erkölcsi normái nem a társadalmi szükségletekhez igazodnak, hanem a bűnről szóló erősen metafizikus felfogáson alapúnak. A hivatalos vallás mindig önző célokat követő szervezetté, és így elkerülhetetlenül a változásokat és haladást ellenző, reakciós erővé válik. MI A VALLÁS? .Korunk” című romániai magyar nyelvű világnézeti társadalmi, tudományos és művelődési folyóirat részleteket közölt Nehru a nagy indiai államférfi önéletrajzából. Nehru életrajzában számos politikai és világnézeti kérdésben kifejti álláspontját s így kerít sort a vallás fogalmának tisztázására is. Az alábbiakban közöljük Nehru önéletrajzából a vallásra vonatkozó fejezetet. _________________________________________________________ Nőgyógyászati szakrendelés bevezetése az újszegedi körzeti rendelőben Borkert utca 25 .,, Naponta átlagosan száz gyógyulást kereső beteg jelenik meg a képünkön bemutatott SZTK- rendelőben, melyet alig néhány hónapja kapott Újszeged lakossága. A rendelőt 170 ezer forint költséggel állították fel, az udvarát pedig a kertészeti vállalat dolgozói önzetlen társadalmi munkával hozták rendbe. A rendelőben két körzet betegeit látják el, azonkívül folyik a fogászati szakrendelés is, melyen 25—30-an fordulnak meg naponta. Újabb tervek is vannak a rendelővel. A jövőben be akarják vezetni a nőgyógyászati szakrendelést is, ami újabb segítséget jelent az idetartozó körzetek betegei számára.