Délmagyarország, 1958. május (14. évfolyam, 102-127. szám)

1958-05-01 / 102. szám

Neveljük a megtévedteket — de ne mentegessük a bűnösöket ! !Hátha valami baj lesz velük« című, április 13-án megjelent cikkünkkel kap­csolatban többen helyesen úgy vélték, hogy időszerű problémát feszegetünk. Az Autójavító Vállalatnál vi­szont — tekintve, hogy a cikk főként a vállalatot érintette — a saját üzemük­ből vett példát kiragadva, ellenforradalmár-mentegetést hangoztattak velünk szem­ben. Ismeretes, hogy az Autójavító Vállalattól F. J. szerelő »hozzájárulással« tá­vozott és ma a Kenyérgyár­ban garázsmester. F. J.-ről azt írtuk emlí­tett cikkünkben: »Távol áll tőlünk a szándék, hogy va­lami fátyolfélét borítsunk ennek a munkásnak a múlt­jára«. Akkor még nem tud­tuk, hogy e múlton már ré­gen fátyol van és hogy ép­pen ezzel a cikkel lebbent­­jük fel a fátylat. Az Autója­vító Vállalatnál 1956 ősze óta akarva, vagy akaratla­nul igen sűrűre szőtték F. J. körül a »fátylat« és mögéje bújhatott volna, ha nem hív­ják fel figyelmünket F.­­T. elbocsátására a városi ta­nács munkaügyi osztályán és később a vállalatnál. Megtévedt ? Kezdjük azzal, hogy F. J. »hozzájárulással« vált meg az Autójavító Vállalattól. A pártszervezet titkára szerint ezzel a vállalatvezető men­levelet adott F. J.-nek, s e menlevéllel kibújhatott vol­na 1956 októberében történt viselt dolgainak vizsgálata alól. A párttitkár vélemé­nyéről értesülve a vállalat vezetője is megmásította ko­­rábbi véleményét, más ál­láspontra helyezkedett. Elő­ző véleménye szerint F. J. megtévedt ember... valami kulákszármazású egyén be­folyása alatt áll__jó szak­ember ... jól jártak vele a kenyérgyáriak ... Sőt, ami­kor az eset főszereplője a »hozzájárulás« miatt panaszt tett a városi pártbizottság­nál, a panaszkivizsgáló elv­­társnak a többi között azt is elmondta a vállalat vezetője, hogy fél év múlva majd visszaveszik F. J.-t. Annak idején az üzem KISZ-szervezetének megala­kulásától elsők között lépett a kommunista ifjúmunkások táborába — ahogy a párt­titkár elmondja. Ehhez já­rul, hogy a múlt évben mun­kája elismeréseként juta­lomban is részesült. Ezeket a pozitív vonásokat tudva, kérdeztük a vállalat veze­tőjét, Sarnyai elvtársat: mi­ért kellett hát elmennie a vállalattól ilyen derék em­bernek? Hiszen nyolc éve dolgozott már az Autójavító Vállalatnál. »Dolgozzon egy ideig másutt is, jelenléte most nem kívánatos a mi vállalatunknál« — közölte semmitmondó álláspontját Sarnyai elvtárs. (Természe­tesen ezt nem tartottuk ki­elégítő álláspontnak.) Többről van szó! A pártszervezet vezetői és mások is azt vallják: F. J. nemcsak egyszerűen hibákat követett el, hanem bűnö­ket is. Többen tanúsíthat­ják, hogy fegyvert fogott a néphatalomra. Gépkocsijával részt vett az öthalmi lakta­nya kifosztásában, élelmi­szert, fegyvert szállított a szovjet alakulatok elleni fegyveres harcra készülő el­­lenforradalmároknak. Rá­adásul tetten érték üzemi lopáson is. Ezeknek a té­nyeknek ismeretében termé­szetesen el kell marasztalni F. J.-t Az Autójavító Vállalatnál és másutt is helyesen csele­kedtek, amikor embereket különböző módon felelősség­re vontak ellenforradalmi cselekedeteikért, vagy elta­nácsolták őket olyan mun­kakörbe, ahol kevesebbet, vagy semmit sem árthatnak az ország társadalmi rend­jének. F. J. bűneit tudták, ismerték és ennek ellenére 1957-ben jutalmazták és ke­zébe adták a Kommunista Ifjúsági Szövetség tagsági igazolványát is. Mindezt a vállalatvezető tudtával, a he­lyi kommunisták szeme lát­tára. És másfél évvel az el­lenforradalom után, 1958 márciusában került sor F. J. 1956-os ügyére. Miért? »Ne­velni akartuk« — hangzik a válasz. Módszerek lehetnek különbözők, de ha már tud­ták és ezek szerint biztosan tudták, kivel állnak szem­ben, a nevelésnek nem a legszerencsésebb formáját választották. A KISZ-szer­­vezet semmiesetre sem lehet az ilyen elemek nevelőisko­lája. Elmulasztott leleplezés A pártszervezet itt is he­lyesen cselekedett, amikor a dolgozók meggyőzésével és felvilágosításával a tényle­ges ellenforradalmi elemek leleplezésével, a jóhiszemű tévedők baráti felvilágosítá­sával és segítésével foglalko­zott az elmúlt másfél esz­tendőben. De elmulasztották F. J. esetében a nélkülözhe­tetlen politikai leleplezést. Sőt a vállalatvezető jól el­odázta az elbocsátást és csak úgy »hozzájárulással« belé­pőcédulát adtak kezébe ma­gasabb munkakör betöltésé­hez. Ha időben és szemtől szembe megmondták volna F. J.-nek az üzem munkás­sága előtt az ellenforrada­lomban tanúsított gyalázatos magatartását, akkor nem juthatott volna be az üzemi KISZ-szervezetbe, s nem ka­pott volna hozzájárulásos ki­­lépést az események után másfél esztendőre. Ez eset­­ben is »véletlen« folytán bújt ki a szög a zsákból. F. J. ügyéből az a tanul­ság: a párt és a kormány helyes politikájának érvé­nyesülnie kell mindenütt, az ellenforradalomban kompro­mittált személyek akkori te­vékenységének megítélésé­ben. Az Autójavító Vállalat kommunista igazgatójánál is érvényesülnie kell ennek az elvnek. Köztudomású, hogy a kormány kemény és kö­vetkezetes volt és marad az ellenforradalmárokkal szem­ben, megbocsátó a megté­­vedettekkel szemben. E po­litikai gyakorlat végrehajtá­sában Szegeden az üzemek­ben, hivatalokban, intézmé­nyekben itt-ott hibák is for­dulhattak elő. A többi kö­zött az Autójavító Vállalat igazgatójának cselekedete is F. J. esetében ilyen hibá­nak bizonyult. Nem az újság mentegetett tehát ellenforra­dalmi tevékenységgel gyanú­sítható egyént­­, hanem az Autójavító Vállalat igazgató­jánál történt hibás gyakor­lat. Ezeket a hibákat és ha­sonló eseteket nyugodt, hig­gadt munkával kell kijaví­tani. Nagyon ügyeljünk arra, hogy nyújtsunk lehetőséget megtévedt, megzavarodott embereknek elkövetett hi­báik jóvátételére, de eköz­ben se sógor, se koma, se násznagy, se barát, semmi­féle mentőakció, vagy ös­­­szeköttetés ne mossa tisz­tára a tisztátalan kezeket! NAGY PÁL ízléses cipők kerülnek a kirakatokba A Belkereskedelmi Minisz­térium megállapította, hogy a cipőboltokban nem fordí­tanak elég gondot az áruk ismertetésére, nem hívják fel a vevők figyelmét egy­­egy jobb minőségű anyagból készült cipőre. Ez onnan adódik, hogy korábban nem volt kielégítő a választék. Jelenleg a helyzet sokkal kedvezőbb, mivel különféle kivitelű és minőségű lábbeli­ket lehet kapni. A minisz­térium illetékes szervei fel­hívták a cipőüzletek vezetői­nek és dolgozóinak figyel­mét, hogy ezt a hibát javít­sák ki és törekedjenek arra, hogy a kirakatokba is ízlé­ses cipők kerüljenek. Csütörtök,1958. májusL A Hazafias Népfront üdvözli a „Virágos Szeged“ mozgalomhoz csatlakozók első csoportját Intézmények csatlakozása: Dózsa György, a rókusi és a Zalka Máté Ált. Iskola, Délmagyarországi Ammszol­­gáltató Vállalat. Csoportosan csatlakozók: Londoni krt. páros oldal, Tolbuhin súg.—Gogol u. kö­zötti szakasz lakói: ifj. Krisztin Géza, Szabó An­dor methodista prédikátor, Nagy Lajos MÁV-főintéző, Kéri Imre tanár, Péterffi István házfelügyelő, Piskol­­ti László házfelügyelő, Biró István és lakótársai: Sáró Józsefné, Szalma Józsefné és lakótársai. Egyénileg vállalók: Vőneki Balázsné, Kárász u. Kölcsey u. sarok, Mátyás Mária, Kárász u. 9. Németh Józsefné, Zrínyi u. 5. Far­­kas Péter, Deák Ferenc u. 23. Sándor György, Petőfi Sándor sug. 41/a. Szél Ta­más vegyészmérnök, Szt. Háromság u. 15. Mucsi Jó­zsef tanár, Szt. Háromság u. 15. Fodor Dezső, Viktor Hugó u. 2. sz. Berta Sándor Rigó u. 30. Dorogi Antal, Borbás u. 4. Vecsernyés Mi­hály, Borbás u. 2. Nagy József, Dugonits tér 11. A »Virágos Szeged«-moz­­galomhoz csatlakozók ezen szándékukat bejelenthetik szóban, írásban és telefo­non a Hazafias Népfront városi irodáján, Szeged, Vörösmarty u. 7. Telefon: 35-86. Ma iktatják be tisztségébe az új argentin köztársasági elnököt N­ép köztársaságunkat kormánydelegáció képviseli az ünnepségeken Már április 28-án megkez­dődtek és május harmadi­kén fejeződnek be azok az ünnepségek, amelyek kere­tében ma, május elsején be­iktatják tisztségébe dr. Artu­ro Frondizit, az Argentin Köztársaság új elnökét. Nép­­köztársaságunkat — meghí­vásra — háromtagú kor­­mányküdöttség képviseli a beiktatási ünnepségeken. Számunkra azért is jelen­tős ez az esemény, mert Ar­gentínával nemcsak rende­zett diplomáciai, de egyre inkább elmélyülő gazdasági kapcsolataink is vannak, s kormányunk éppen erre va­ló tekintettel határozott úgy, hogy magasszintű delegációt küld a Buenos Aires-i ün­nepségekre. Az új argentin elnök be­iktatása a február 23-i vá­lasztások eredménye, amikor is dr. Frondizi pártja, az úgynevezett »engesztelhetet­len« radikálisok, mintegy négymillió szavazattal sze­rezték meg a győzelmet. Má­sodiknak dr. Richardo Bal­ti­ni »népi« radikálisok párt­ja futott be 2 és fél millió szavazattal. A két párt a ko­rábbi Radikális Párt ketté­válása folytán keletkezett. A választások eredménye bizonyos fokig meglepetés, amennyiben egy korábbi, 1957. július 28-án, alkotmá­­nyozó országgyűlés összehí­vása céljából tartott válasz­tás Balbin pártjának győzel­mével végződött, sokak sze­rint azért, mert­ Peron, volt elnök mintegy kétmillió hí­ve üres lapokkal »szavazott«, ez év februárjában viszont dr. Frondizi kapta meg a peronisták szavazatait, s lett első. A nagy kérdés ezek után az, hogy dr. Frondizi, aki egy 14 gyermekes, bevándo­rolt olasz munkás tizenhar­madik gyermekéből lett el­nökké, mennyit tud meg­valósítani a választások so­rán tett ígéreteiből. Egyálta­lán nincs irigylésre méltó dolga, hiszen az egyre na­gyobb ütemben növekvő ar­gentin lakosság égető gaz­dasági problémáit — földre­form, további iparosítás — kell megoldania, s ez­­ nem könnyű feladat, mert Argen­tína gazdasági mérlege­ defi­cites, s mindenekelőtt ezt­­ kell megszüntetni. Az a tény, hogy Argentína felis­merte a szocialista országok­kal folytatandó kereskede­lem előnyös voltát, kedve­zőbbé teszi helyzetét, me­lyet végül is az határoz meg, hogy mennyit tud adni a legszámottevőbb osztálynak, a munkásosztálynak — cse­rébe a kapott szavazatokért. Mindent egybevetve: dr. Frondizi, aki az Argentin Kommunista Párt támogatá­sát is élvezte a választások során — bírja az argentin nép bizalmát, s ha követke­zetes, a dolgozó tömegek ér­dekeit szem előtt tartó poli­tikát folytat — 1964-ben is pályázhat az elnökségre. — 1. NEHRU: Napjainkban a hivatalos vallás — bár­milyen múltja van — általá­ban nem más, mint reális tar­talom nélküli üres forma. Chesterton a vallást (nem a sajátját, ha­nem a másokét!) kövülethez hasonlította, amely egy állat vagy élőlény formája, amely­ből teljesen eltűnt a szerves anyag, de körvonalait meg­őrizte,­ mivel az eredetitől teljesen eltérő anyaggal telí­tődött: ha meg is marad benne valami becses, az el­vész az új és ártalmas tar­talomban. Azt hiszem, ez történt mind a nyugati vallásokkal, mind a keleti vallásainkkal. Talán az anglikán egyház a legnyilvánvalóbban példázza azokat a vallásokat, amelyek már nem vallások a szó va­lóságos értelmében. Ez a protestáns egyház minden válfajára vonatko­zik, de valószínűleg az angli­kán egyház ment a legto­vább ezen az úton, mert po­litikai eszközzé vált az ál­lam kezében. Sok hívének természete­sen nemes jelleme le­het, de feltűnő, hogy ez az egyház mennyire az angol imperializmus céljait szol­gálja és mennyire a kapita­lizmust meg az imperializ­must igyekszik erkölcsileg alátámasztani. Ez az egyház megkísérelte a legmagasabb erkölcsi elvekkel igazolni az angolok ázsiai és afrikai rablópolitikáját, és igyeke­zett az angoloknak azt a különös és irigylésre méltó érzést biztosítani, hogy min­dig igazuk van. Nem tudom, az egyház járult-e hozzá en­nek a gőgösen makacs ma­gatartásnak a kialakításához, vagy az egyház produktuma ennek a magatartásnak. Az európai meg az amerikai kontinens más, kevésbé sze­rencsés országai gyakran képmutatással vádolják az angolokat — már rég a «perfid Albion­« gúnynévvel illetik Angliát —, de ez a vádaskodás valószínűleg az angolok sikerei miatt érzett irigységből ered, így hát egyetlen más imperialista hatalom sem vethet követ Angliára, mert egyikük múltja sem kifogástalan. Egyetlen tudatosan hipok­­rata nemzetnek sem lehet olyan erőtartaléka, amilyen­ről az angolok ismételten tanúságot tettek, s ebben a vonatkozásban az általuk el­fogadott vallás erkölcsi ér­zékenységük elal­tatásával segítette őket, valahányszor saját érdekeik megkívánták. Noha más népek és nem­zetek gyakran sokkal vissza­­taszítóbban viselkednek, mint az angolok, mégsem sikerül nekik erénnyé nyilvánítani­­ok mindent, ami érdekük­ben áll Mindannyian meg­meglepő könnyedséggel fe­dezzük fel más szemében a szálkát és nem vesszük ész­re a sajátunkban a geren­dát­­, de ebben az angolok valószínűleg különösen ki­tűnnek. A protestantizmus igyeke­zett alkalmazkodni az új fel­tételekhez, s át akart venni mindkét világtól mindent, ami a legjobb. Ami a földi életet illeti, ez tökéletes si­kerrel is járt, de vallási szempontból , mint hivatalos vallás két szék között a pad alá esett, és a vallás lépés­ről lépésre átadta helyét a szentimentalizmusnak és a big-businessnek. A katoliciz­mus elkerülte ezt a sorsot, mert a régi székhez tartotta magát, s míg ez a szék áll, a katolikus vallás virágozni fog: ma Nyugaton ez az egyetlen, a szó szoros értel­mében vett vallás. Egy ka­tolikus barátom több kato­licizmusról szóló könyvet és pápai enciklikát küldött ne­kem a börtönbe. Érdeklődés­sel olvastam ezeket, és ta­nulmányozásuk megérttette velem sok emberre gyako­rolt befolyásuk titkát. Az izlámhoz és a népi hindu valláshoz hason­lóan a katolicizmus is biz­tonságos menedéket ajánl a kétségek és a lelki konflik­tusok ellen, s azt ígéri, hogy a túlvilág kárpótolni fog bennünket a földi élet nél­külözéseiért. Attól tartok, hogy lehetet­len ezen az úton keresnem a megnyugvást. Jobb szere­tem a nyílt tengert minden viharával, orkánjával. És nem is nagyon törődöm a túlvilági élettel, azzal, ami a halál után következik. Azt hiszem, életünk problémái éppen elég érdekfeszítők ah­hoz, hogy teljesen lekösse­nek bennünket. Nagyon vonz engem a hagyományos kínai felfogás, bár nem értek egyet az életben való alkal­mazásával: lényegében etikai és mégis nem-vallásos, azaz vallásos-szkeptikus színeze­tű. A Dao a követendő út, és az életmód érdekel en­gem: az, hogyan kell értel­mezni az életet, úgy, hogy ne vessük el, de elfogadva, s alkalmazkodva hozzá, egy­ben javítsunk is rajta. A közkeletű vallásos világné­zet azonban nem törődik a földi élettel. Ez a felfogás a józan ésszel ellenkezőnek tűnik szememben, mert nem­csak állandó és változhatat­­lan elméletek és dogmák teljes elfogadásán alapszik, hanem egyben érzésen, ér­zelmen és szenvedélyen is. Az ilyen felfogás nagyon tá­vol áll mindattól, amit én szellemnek vagy szellemi foglalatoskodásnak tartok. Ez a szemlélet akarva, vagy akaratlanul szemet huny a valóság fölött, mert fennáll az a veszély, hogy a valóság esetleg nem egyezik az előre kiagyalt fogalmakkal. Ez a felfogás korlátolt és türel­metlen más nézetekkel és elvekkel szemben, egocentri­kus és önző, s gyakran vis­­­szaélnek vele a haszonlesők és az opportunisták. TE*­z azonban nem jelenti azt, hogy a vallásos emberek között nem lettek volna, vagy nem lennének gyakran emelkedett erkölcsi és szellemi tartású emberek. Ítéljük meg világnézet Viszont azt je­lenti, hogy — ha az erköl­csöt és szelle­mi fejlődést e világ és nem a túlvilág nor­mái alapján — a vallásos nem segíti elő, hanem ellenkez­őleg: akadá­lyozza a nép erkölcsi és szellemi fejlődését. A vallás rendszerint az isten vagy az abszolút aszociális keresésé­vé válik, és a vallásos em­ber inkább saját maga meg­váltásával, mint a társada­lom javával törődik. A misz­tikus arra törekszik, hogy megszabaduljon én­jétől, és gyakran éppen ennek az én­nek a megszállottjává válik. A vallás erkölcsi normái nem a társadalmi szükség­letekhez igazodnak, hanem a bűnről szóló erősen meta­fizikus felfogáson alapúnak. A hivatalos vallás mindig önző célokat követő szerve­zetté, és így elkerülhetetle­nül a változásokat és hala­dást ellenző, reakciós erővé válik. MI A VALLÁS?­ ­ .Korunk” című romániai magyar nyelvű világnézeti tár­sadalmi, tudományos és művelődési folyóirat részleteket közölt Nehru a nagy indiai államférfi önéletrajzából. Nehru életraj­zában számos politikai és világnézeti kérdésben kifejti álláspont­­ját s így kerít sort a vallás fogalmának tisztázására is. Az aláb­biakban közöljük Nehru önéletrajzából a vallásra vonatkozó feje­zetet. _________________________________________________________ Nőgyógyászati szakrendelés bevezetése az új­szegedi körzeti rendelőben Borkert utca 25 .,, Naponta átlagosan száz gyógyulást kereső beteg jelenik meg a képünkön bemutatott SZTK- rendelőben, melyet alig néhány hónapja kapott Újszeged lakossága. A rendelőt 170 ezer forint költséggel állították fel, az udvarát pedig a kertészeti vállalat dolgozói önzetlen társadalmi munkával hozták rendbe. A rendelőben két körzet betegeit látják el, azonkívül folyik a fogászati szakrendelés is, melyen 25—30-an fordulnak meg naponta. Újabb tervek is vannak a rendelővel. A jövőben be akar­ják vezetni a nőgyógyászati szakrendelést is, ami újabb segítséget jelent az idetartozó körzetek betegei számára.

Next