Délmagyarország, 1958. május (14. évfolyam, 102-127. szám)

1958-05-23 / 120. szám

Péntek, 1958. május 33. „PAPRIKA SPECIAL DE SZEGED, PRODUIT EN HONGRIE" Tovább korszerűsödik a szegedi Paprika feldolgozó A vártnál jobb paprika­termést takarítottak be Sze­ged környékén az elmúlt esz­tendőben. Még ma is zsú­folásig teltek a nagy beton­szárítók, dolgozhat a gyár. Azon már kevesen aggód­nak, mi lesz a múlt évi ter­méssel. A termelők átadták a vállalatnak, s az ő figyel­mük már a jövő évi felé fordul. A jövő évi pedig még a palántaágyakban van. Sok múlik azon is, hogyan fej­lődik a palánta, mert ah­hoz, hogy kiváló minőségű, ízletes és jó paprika terem­jen, amit külföldön is, bel­földön is szívesen megvá­sárolnak, ahhoz a magelve­téstől kezdve a termés be­takarításáig, sőt felfűzésig és hasításig nagy gondot kell fordítani. Az elmúlt év őszén újabb segítségnyújtással sietett a Paprikafeldolgozó Vállalat a termelők támogatására. Melegágyi ablakkeretet ígért a termelőknek, hogy időre nevelhessenek kiültetésre al­kalmas palántákat, s így már május végén földbe ke­rülhessen a sok ezer palán­ta Szeged környékén. Csak 550 ablakkeretet rendeltek ekkor a termelők. A válla­lat viszont tízezret csinálta­tott. A gondos előrelátás hasznos volt, mert a tavas­­­szal kiderült, még annál is többen jelentkeztek kere­tért, mint amire számítot­tak, annyian, hogy újabb kétezret kellett rendelni. Azok jártak jól, akik meg­fogadták a tanácsot, mert nekik máris szép palántájuk van. Akik ragaszkodtak a régi palántanevelési mód­szerhez és szabadágyban, ahogy Szeged környékén mondják, hidegágyban ne­velték a palántákat, azok örülhetnek, ha július első hetében kiültethetik palán­tájukat, mert a hideg idő­járás miatt csak senyved­­tek és nem fejlődtek a pa­lánták. Ha azt akarjuk, hogy versenyképes maradjon a világpiacon a szegedi pap­rika, természetesen nemcsak a termelésben, hanem a fel­dolgozásban, sőt még a cso­magolásban is haladnunk kell a korral. Helyes az a törekvés, hogy korai ülteté­­sű palántákat neveljünk, s tökéletesítsük az őrlést és a csomagolást. A nem is olyan régen megnyílt brüsszeli vi­lágkiállításon is tapasztal­hatták szakembereink, hogy más országokban milyen nagy gondot fordítanak a­ csomagolásra. Milyen jó hogy mi sem maradtunk el ebben. A szegedi paprikát igen tetszetős alumínium­­fóliákban árusítják Brüs­­­szelben. Az első szállítással negyven vagon paprikát küldtek ki tízdekás csoma­golásban. A kiállítás még hosszú hónapokig nyitva tart, rövidesen megérkezik Brüs­­­szelbe a második meglepe­tés, a genoterm-fóliába cso­magolt paprika. Ez PVC tí­pusú műanyag, amit papri­kaalakúra formálnak és hét deka őrleményt tesznek bele. A tetszetős csomagolá­son aranybetűkből ékeske­dik a felirat: »Paprika spe­cial de Szeged, produit en Hongrie«. Természetesen ez nemcsak a külföld részére készül majd, rövidesen megjelenik a hazai boltokban is. Pedagógiai esetek Q-felvoLnr­­ í társadalmi hátJluOnUI U ellenőrzés alatt dolgoznak a pedagógu­sok. Nemcsak a felsőbb ok­tatási és nevelési fórumok kísérik munkájukat nagy fi­gyelemmel, hanem a tanít­ványok és a szülők is. Ez az általános érdeklődés hasznos a társadalmi nevelés­ szem­pontjából és csak sajnálkoz­ni lehet amiatt, hogy a jó­indulatú vélemények közé olykor disszonáns hangok is vegyülnek. Akiknek szemé­lyes kapcsolatai vannak ne­velőkkel, gyakran hallhat ilyen dolgokról — gyakran tapasztalhatja, hogy néha maga a szülő a »pedagógiai eset”. A Zalka Máté általános is­kolába berobbant a közel­múltban, tanítási idő után, egy szülő, s fenyegetődzve, minősíthetetlen hangon kö­vetelte, hogy vegyék észre gyermekében a határtalan szorgalmat, a példátlan őszinteséget és a kitűnő ké­pességet. Fiában hosszú idő óta több pedagógus minden igyekezete ellenére sem tud­tak ilyen tulajdonságot in­dukálni, de még magatar­tásbeli nyerseségeit sem si­került lefaragniuk (minden idei konferencián kénytele­nek voltak megbuktatni) — ellenben mindezt azzal in­tézte el a szülő, hogy »ki­rúgnak« a gyerekére. M­­o 0zÍíln azzal rontott m­ao Ot. UIU be az iskolá­ba, hogy tanácstagi minő­ségben jön — s így akart elégtételt venni azért, mert két gyerekét az egyik nevelő utcai verekedésért megfi­gyelmeztette. Ugyanígy enge­dély nélkül egy rajzórára is betört, s mikor a tanár meg­kérte, hogy ne zavarja az órát, a tanulók előtt, illet­len hangon lehordta, megfe­nyegette. Ezek az esetek ragadósak és gyakran a gyerekeket is felbátorítják hasonló visel­kedésre és hasonló »meggyő­ződés« kialakítására. Szer­kesztőségünknek levelet kül­dött P. S. ipari tanuló, aki ugyancsak azzal akarja lep­lezni iskolai munkájának fo­gyatékosságait, hogy rá »ki­rúgott« az osztályfőnöke. Egy technikumból kizárt diák hozzánk szaladt véd­nökségért és ■ témát propo­nált — mond­ván, hogy a vele szemben elkövetett »igazság­talanságot« a nyilvánosság előtt toroljuk meg Sorolhatnám Zt némely szülő milyen minő­síthetetlenül viselkedik gyer­meke tanáraival szemben, minden pedagógiai érzék és az együttműködésre való hajlandóság nélkül, s ho­gyan jelentkezik ezeknek az eseteknek a visszhangja a szemtanú tanulóknál —, de felesleges. Minden isko­lában van néhány ilyen szü­lő, mint »pedagógiai eset« — s ezért inkább azt sürget­ném, hogy egyrészt a peda­gógusok megbecsülése, más­részt az oktatás és nevelés érdekében a többi szülő mű­ködjék együtt a tanárokkal, talán akkor jobb belátásra térnek. Olyanformán képzelhető ez el, mint a kommunista szülők értekezletén több sze­gedi iskolában eddig is meg­­cselekedték. Vállalták egyes szülők azt is, hogy megláto­gatják azokat, akik ferde felfogást dédelgetnek a pe­dagógus hivatásról és haj­lamosak a szülői túlkapások­ra. Ha ez a kezdeményezés általános méreteket öltene, talán nem lenne többé sze­gedi szülő ilyenféle »pedagó­giai eset«. S. L Értékes, távlatokat mutató előadások hangzottak el a 11. biológiai vándorgyűlésen Szegeden Biztató jelenség a fiatal kutatógárda tudományos tevékenysége perces előadások két szek­cióban hangzottak el. Az »A«­szekcióban tudo­mánytörténeti, antropológi­ai, növénycenológiai, nö­vényföldrajzi, hidrobiológi­ai, bakteriológiai és im­munkémiai előadásokat tar­tottak. Ezekhez a mikoló­giai, genetikai és serológiai előadások csatlakoztak. A »B—szekcióban külön­böző histokémiai, növény­fiziológiai, idegszövettani, hormontani, izomélettani, idegélettani és reflexológiai vizsgálatok eredményeiről hangzottak el a beszámo­lók. Ezek után a fehérje szintézisre vonatkozó újabb magyarországi vizsgálatok­ról volt részletes beszámo­ló, majd Anna Medvecs­­kornas lengyel botanikusnő tartott érdekes előadást. Az előadókat jellemezte a nem­zetközi irodalomban való otthonosság, az anyagoknak és módszereknek a kellő formában való használatá­ra való képesség, a kritikai szellem és a vitatkozó kész­ség. Meglepő és biztató je­lenségként kell elkönyvel­nünk, hogy az előadások­nak a legnagyobb részét fiatalok tartották, akik az esetek legnagyobb részé­ben határozott jelét adták annak, hogy a problémákat látják, a megoldáshoz ve­zető utakat helyesen kere­sik, s a talált eredménye­ket az egységes tudomá­nyos biológia kereteibe be tudják illeszteni. Az elő­adások sokasága, az ifjú­ságnak a tömeges szereplé­se azt az örvendetes tényt demonstrálta, hogy az el­múlt néhány esztendő le­folyása alatt az öregek vé­dőszárnyai és irányító te­vékenysége mellett életerő­től duzzadó, tudás- és mun­kavágytól fűtött fiatal bio­lógusgárda nevelődött ki, amely akar és tud dolgozni, amely ismeri az analízis elvégzéséhez vezető utakat és eszközöket, s a részlet­­eredmények felhasználásá­val a szintézisre is képes. A vándorgyűlés alkalmá­val zajlott le a Magyar Bi­ológiai Társaság közgyűlé­se. Ezen a szokásos évi be­számoló elhangzása után — mivel hároméves megbíza­tása lejárt —, a tisztikar lemondott. A közgyűlés részvevői a következő há­rom esztendőre megválasz­A Magyar Biológiai Tár­saság — amint lapunkban közöltük — befejezte Sze­geden megtartott háromna­pos vándorgyűlését. E ván­dorgyűlésen a biológiai tu­dományok legkülönbözőbb területeiről érdekes, értékes s a legtöbb esetben távlatokat mutató előadások hangzot­tak el. Az első előadás, amely az első nap délelőtt­jének a megnyitó utáni részét egészen kitöltötte az elektromikroszkópi képek­kel és ezeknek a szövettan­ban és a histokémiában való használhatóságával foglalkozott. Egyúttal meg­jelölte azokat a módozato­kat és lehetőségeket, ame­lyeknek betartása mellett ezzel a ma már világszerte nagy sikerrel használt esz­közzel a protoplazma funk­cionális morfológiája és ve­gyi szerkezetei alaposabban megismerhető. A további­akban az önálló kutatások eredményeiről szóló 10—15 tolták a társaság vezetősé­gét. A Magyar Biológiai Társaság országos elnöké­vé a szegedi osztály jelen­legi elnökét, dr. Ábrahám Ambrus Kossuth-díjas aka­démikust, a Szegedi Tudo­mányegyetem professzorát választották meg. Társel­nökök: dr. Dudics Endre Kossuth-díjas akadémikus, a budapesti Eötvös Loránd Tudományegyetem profes­­­szora és dr. Törő Imre Kos­suth-díjas akadémikus, a Budapesti Orvostudományi Egyetem professzora, fő­titkár: dr. Boros István, a Magyar Nemzeti Múzeum főigazgatója, főtitkárhelyet­tes; dr. Kontra György fő­iskolai tanár. A vándorgyűlés befejezé­sekor dr. Törő Imre aka­démikus mondott záróbeszé­det és ebben a Magyar Biológiai Társaság máso­dik vándorgyűlésének mun­kásságát eredményesnek ér­tékelte. Az ifjúsági összefogás, a békeharc jegyében Gondolatok a megye fiataljainak találkozója előtt oly­ korban éltem én e földön, mikor gyermeknek átok volt az anyja, s az asszony boldog volt, ha elvetélt, az élő frigylé a férges síri holtat, míg habzott asztalán a sűrű méregoldat. Nem is olyan régen, éppen 14 évvel ezelőtt, májusban, az év legszebb, leg­virágosabb hónapjában írta e sorokat Radnóti Miklós, mert nagyon szerette az életet, a tavaszt, a szerelmet, a békét. ... S alig néhány hónap múlva betel­jesedett súlyos megérzése. ... Virág voltam, gyökér lettem, súlyos sötét föld felettem, sorsom elvégeztetett, fűrész sír fejem felett. A költőt, termékeny ifjúságával, lángoló szívével, nagy élniakarásával, sok-sok tár­sával együtt nyelte el az abdai véres tö­megsír 1944-ben. Európa országain ekkor gyilkolt, pusz­tított végig a második imperialista világ­háború. Kevesen emlékeznének erre ma Magyar­­országon? Nagyon is sokan. Ifjúságunk jórésze viszont — még a 28 évesek is —, alig élt ebben a korban, alig ismeri az utat, amely e sokszor bírált mába elve­zetett. Abban az időben — s a tőkés or­szágokban még ma is —, így szól a kom­munista ifjúmunkások indulója: A gond, az éhség a börtönőrünk, A sorsunk mostoha. Korán feltépte bőrünket A tőke ostora. A lánc lábunkon oly nehéz ifjúságunk koréin elvesz. A proletárok ifjú gárdája mi vagyunk. A munkások felszabadításáért harcolunk. Ma már, amikor vidám gyűléseken, ta­lálkozókon, napfényes parkokban csendül fel e dal, ha végig is borzong valami fur­csa érzés, kellemes izgalom fiataljainkon, csak az idősebb korosztály szeméből csal könnyeket az emlékezés. A g­ond, az éh­ség, az üldözés nem volt a mi mostani fiatalságunk osztályrésze,­­ a dal rit­musa, konok nekifeszülése, magabiztos­sága teszi, hogy tetszik ez nekik. Sajnál­juk talán, hogy így van? Nem, nem saj­náljuk. Azt semmiképpen sem sajnálhat­juk, hogy nem kellett megszenvedjenek a tőkétől, a munkanélküliség gondjaitól, a háború borzalmaitól. Sajnálatosabb, hogy ifjúságunk jórésze egyidőben még saját indulóját, korunknak DlVSZ-indulóját sem tudta kellően átérezni, mely pedig céljainkat hordozza magában: Egy a jelszónk: a béke. Harcba boldog jövőért megyünk. Egy nagy cél érdekében Tör előre ifjú seregünk. Bár­hol is van hazájuk ... És sajnálatos lenne nagyon, ha ezt ma sem, a KISZ fiatal kommunistái sem tudnák kellően átérezni, — 1956 októbere után sem! Szerencsére azonban, ma már nem áll ez így! Fiatalságunk java, a KISZ- ben tömörült élgárda vezetésével, sokat tett az élet különböző területein a poli­tikai és gazdasági kibontakozásért, áldo­zatos munkájukat szép eredmények di­csérik. Egyre többen értik meg fiatalja­ink közül, hogy az élettől csak annyit várhatnak joggal és tisztességgel, amennyit saját munkájuk, tudásuk és akaratuk, mint értéket alkot, — vagyis csak akkor lesz gazdagabb és tartalmasabb az egyén élete, ha az ország, a társadalom is gaz­dagodik. Fiataljaink javarésze — élén a kezesekkel — komolyan kiveszi a részét a mindennapok politikai harcaiból is. Politikailag felvilágosult, szocialista vi­lágnézetű, szakmailag is jól képzett ifjú­ság nélkül el sem képzelhető jövőnk épí­tése, békés, szocialista rendszerünk biz­tos védelmezése. Eredményeink, melyek biztosítják a munkás- és parasztifjúság szellemi továbbképzését, — az iskolai rendszerek legmagasabb fokán is —, és gyakorlati érvényesülését az­­ alkotó és termelő munka minden területén: az »egyenlő munkáért — egyenlő bért«, a fiatalkorúak szociális védelmét, az ifjú­­házasok lakásellátását stb. stb. — éppen az ifjúságnak a legdrágábbak. És egy esetleges újabb világégés is éppen a fia­talok számára jelentené a legnagyobb tragédiát! Mindennél jobban mutatja ezt — ha csak hozzávetőleg is — nyugatra disszidált fiaink véresen tragikus sorsa. Éppen ezért komoly és jelentőségteljes az a harc, amelyet ma ifjúságunk — kar­öltve a felnőtt korosztállyal — a béke megóvása érdekében fejt ki munkája szá­mos területén. Most, amikor a tőke utolsó erőfeszíté­seivel is, nap, mint nap új lángcsóvát vet Ázsia, Afrika, majd éppen Európa lőporos gócaiba, fokozottabban nyer ér­telmet ez a harc s vele egyik mozgalmi dalunk: Láncunk leráztuk, a munkánk öröm. Célunk új élet, nem új vérözön. Harc nélkül ám béke ránk nem derül. Küzdjünk meg érette emberül. E napokban a népek barátsága hónap­ját ünnepeljük. Alig néhány napja ifjú­sági békegyűlésen tiltakoztunk a hábo­rús provokációk, a tömegpusztító fegyve­rekkel való kísérletezések ellen. Június 8-án is ennek jegyében, az if­júsági összefogás, a világméretekben fo­lyó békeharc jegyében, erőnkben és a népek barátságának hatalmas erejében való biztos tudatunkban rendezzük meg nagy seregszemléjét a megye ifjúságá­nak, tudva eredményeinket, látva jövő feladatainkat, hitet téve rendszerünk lel­kesebb építése mellett. Seregszemlénket a megye élenjáró fiataljainak zászló­erdős felvonulása és nagygyűlése nyitja meg. Ennek, valamint az egész nap színes programjának is, — a sport- és kulturális vetélkedéseknek, a színpompás karneválnak és víziparádé­nak, találkozóknak és közös szórakozá­soknak — mindnek ifjúságunk tetterejét, életvidámságát, a munka és a harc ne­hézségeit egyaránt ismerő és bíró felké­szültségét, egészséges gondolkodásmódját kell kifejeznie. A találkozó előkészületei azt mutatják, hogy a fiatalok megértették seregszem­lénk célját és tettek is már sokat ennek érdekében. Seregszemléinken részt vesz a Komszo­­mol küldöttei mellett számos külföldi fiatal. Az lesz igazán szép, és büszke érzés, ha eddigi munkánk eredményeként őszintén együtt énekelhetjük barátaink­kal a komszomoldalt: Nézd, mi mennyi mindent építettünk, Mert mibennünk a béke vágya él! Ám, ha dörrenne az ágyú torka, Majd helytállunk. Ifjúságunk semmitől sem fél!... Daloljon hát velünk június 8-án a béke és a szocializmus gondolatával, a hala­dás eszméivel egyetértő minden fiatal! Andrássy Lajos Tegnap Szegedre érkezett a zágrábi népi együttes Ma nagyszabású műsort ad a Nemzeti Színházban Tegnap délután Zágráb­ból Szegedre érkezett a vi­lágjáró LADO jugoszláv népi együttes, hogy meg­kezdje tíznapos magyaror­szági vendégszereplését a népek barátsága hónapjá­nak alkalmából. A művész­­együttest a Kulturális Kapcso­latok Intézetének képvise­lői, valamint a városi ta­nács és a Hazafias Nép­front vezetői köszöntötték. A híres együttes pár na­pot pihenve, egyiptomi és olaszországi vendégszereplé­se után érkezett hazánkba. De megjárta már Svájc, Anglia, Franciaország, Nor­végia, Németország, Len­gyelország, Csehszlovákia és Görögország színpadait­ is. Szegeden régi ismerő­söket köszöntünk a népi együttes tagjaiban, hiszen két évvel ezelőtt nagy si­kerrel játszottak a Szege­di Nemzeti Színházban is. Tíznapos magyarországi programjuk során több déli városban fellépnek, így a mai, szegedi műsoruk után vasárnap Hódmezővá­sárhelyen, majd Bácsalmá­son, Baján, Mohácson, Komlón, Pécsett, Kaposvá­rott és Nagykanizsán ven­dégszerepelnek. Az együttes művészi fel­­készültségére jellemző, hogy a prágai Világifjúsági Ta­lálkozó versenyén Mojsze­­jev híres együttese mögött, 36 csoport közül, a második helyen végeztek. Műsoruk gerince tánc, amelyet ének­kel, illetve eredeti népi hangszerekkel kísérnek. A ma délutáni előadáson 45 énekesük és táncosuk lép fel. A kora délutáni órákban érkezett LADO művészei tegnap este megtekintették a Szegedi Nemzeti Színház­ban a Bűvös vadász elő­adását, majd az előadás után díszvacsorán vettek részt, ahol megjelentek vá­rosunk párt- és állami ve­zetői is. Ma délutáni műsoruk fél 5 órakor kezdődik.

Next