Délmagyarország, 1958. június (14. évfolyam, 128-152. szám)
1958-06-01 / 128. szám
XIV. évfolyam, 128. szám Ara: 60 filér Vasárnap, 1958. június 1. Újjászületik az egykor halálraítélt Szegedi Ládagyár Valamikor úgy neveztük, hogy Szegedi Ládagyár. Ma vizont a Ládaipari Vállalat III. telepe. Szóval nem önálló a vállalat, hanem csak fiókrészleg. Ha a múlt esztendőkre tekintünk vissza, úgy is nevezhetnénk, hogy »mostoha gyermek”. Ma azonban ezt állítani könnyelműség és igaztalan lenne Évekkel ezelőtt halálra ítélték ezt a gyárat, mint életképtelent, amelynek csak az a megváltója, ha valahova az ország másik városában levő rokonvállalathoz beolvad. Így aztán, ahogy múltak az évek, úgy sorvadt a gyár Valamikor három gatter dohogott, dolgozott a gyárban, ma egy is jó lenne belőle. A régiek új testet öltöttek, mert elnyelte őket a kohók gyomra, s lehet, hogy már új gépformában állnak valahol. Kilencven éves ez a gyár. Minden műhelye magán hordozza a tőkés örökség nyomait itt csak a transzmissziós berendezést nézzük, amely egyszerre nyolc mázsa szíjat forgat koptat és szaggat, több kiló olajat emészt fel, máris világos előttünk, hogy itt még bizony a korszerűtlenség honol. A gépek nem szalagszerben következnek egymás után, hanem többnyire csak úgy össze-vissza állnak, ahogyan egykor a tőkés ragasztgatta egyiket a másik mellé. A korszerű termelés ma már megköveteli a szalagszerű folyamatos munkát. Talán egy év múlva erre is sor kerül. Benn a gyártelep hátsó részében egy hatvan méteres vasvázas csarnok áll. Oldala, padozata még nincs. Betonból előregyártott ablakkeretei ott hevernek az egyik épület végében. Nincs pénz a továbbépítésre. —• De tavaszra lesz — mondják a vállalat vezetői —, mert beruházásból folytatják az építkezést. — Úgylátszik az egykori mostohagyermekből édestestvér lett, mert oltalmába vette az Erdészeti Főigazgatóság és maga a Ládaipari Vállalat is. Kilencven év után előreláthatóan most indul igazán fejlődésnek a gyár. Büszkén mutatják már az új gépeket a vállalatnál. Nemrégen ingafűrész érkezett az NDK-ból, két magyar gyártmányú szalagfűrész a Könnyűipari Gyárból. Most várnak egy láncfűrészt és egy hasítószalagot Ott ál az udvaron az ország egyik legkorszerűbb faipari gépe, egy korongbalta. Még faipari szakemberek előtt is ismeretlen ez a gép. Kettő van belőle az országban, egyik Szegednek jutott. Ez a gép fűrészpor nélkül hasítja a deszkákat a rönkből, 8 millimétertől 21 milliméter vastagságig. Már az is jelentős megtakarítást jelent népgazdaságunk számára, ha számba veszszük, hogy évenként ez a gép mintegy 20 ezer köbméter fát szeletel fel fűrészpor nélkül. Általában 10 százalékkal lehet növelni az anyagkihozatalt a rönkökből. Ez csak egyik oldala a megtakarításnak. Sokkal kevesebb külföldi rönköt kell majd felhasználni, mert a hazai görcsösebb (folytatás a 3. oldalon) •■•MinniminiiiiHMini Kiváló tanárokat, tanítókat, óvónőket tüntettek ki a pedagógusnap alkalmából Szombaton országszerte megkezdődtek a VII. pedagógusnap ünnepségei. Az egész társadalom nagy szerettel és megbecsüléssel fordult a nevelők felé. Reggel az iskolákban ünneplőbe öltözötten várták a tanulók oktatóikat, a virágokkal díszített tantermekben. Az osztályonkint tartott rövid ünnepség előtt a diákok, a nevelők és szülők, meghallgatták Benke Valéria művelődésügyi miniszter rádióban elhangzott üdvözlőbeszédét, majd egy-egy kisdiák és a szülői munkaközösségek tagjai köszöntötték a pedagógusokat. Hasonló ünnepségek voltak az óvodákban is. Délelőtt az országházban számos kiemelkedő munkát végzett pedagógust tüntettek ki. Az ünnepségeken megjelent Dobi István, a Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke, dr. Münnich Ferenc, a forradalmi munkás-paraszt kormány elnöke és Kállai Gyula államminiszter, az MSZMP Politikai Bizottságának tagjai, Benke Valéria művelődésügyi miniszter, Dögei Imre földművelésügyi miniszter, Nagy Józsefné könnyűipari miniszter, Kisházi Ödön munkaügyi miniszter, Nagy Dániel, az Elnöki Tanács elnökhelyettese és Kristóf István, az Elnöki Tanács titkára. Ünnepi beszédet Dobi István, az Elnöki Tanács elnöke mondott, majd átnyújtotta az Elnöki Tanács kitüntetéseit. Ezt követően Benke Valéria művelődésügyi miniszter adta át a »kiváló tanár«, »kiváló tanító« és »kiváló óvónő« kitüntető jelvényt. A Népköztársaság Elnöki Tanácsa a pedagógusnap alkalmából a Szocialista Munkáért Érdemérem-kitüntetést adományozta nyolc, a Munka Érdemérem-kitüntetést 3 pedagógusnak. A magyar forradalmi munkás-paraszt kormány »Kiváló tanár« kitüntető címet adományozta többek között: Arany Sándornak, a Szegedi Mezőgazdasági Technikum igazgatójának; Csengeti Sándornak, a hódmezővásárhelyi leánygimnázium igazgatóhelyettesének; Tóth Lászlónak, a szentesi Petőfi utcai általános iskola tanárának; »Kiváló tanító«-kitüntető címet 22 pedagógus kapott. * A craiovai villamossági gyárban Craiova — ahonnan most, mint ismeretes, pártküldöttség tartózkodik Csongrád megyében — jelentős iparosodási fejlődésen ment át a felszabadulás óta. Nagy eredményeket elért villamossági gyárát 1949-ben építették, a Román Népköztársaság villamosítási tervének életbelépésekor. Ez az új nagyüzem azóta is tovább fejlődik. Sok fiatal szakmai nevelését is elősegíti az üzem, s 500 ipari tanulója van az üzem melletti szakiskolának. A fiatal lányok is nagy szakértelmet sajátítottak el a villamosgépek körül, amint az képünkön is látható Júniusban megkezdik a szegedi új kenyérgyár sütőkemencéinek építését A több millió forint költséggel készülő szegedi új kenyérgyári építkezése még az idén befejeződik Ebben az évben két millió forintot fordítanak a munkálatokra. A Csongrád megyei Építőipari Vállalat dolgozói gyorsított ütemben készítik a hatalmas üzemépületet. Az utóbbi hetekben még a szabad szombatot sem vették ki, hogy elvégezzék azokat a munkálatokat, melyek elkészülte után a budapesti [Kazánfalazó és Kemenceépítő Vállalat megkezdheti a [kazán- és a sütőkemencék ] építését ! Jelenleg mér a Misé ég belső vakolási munkák, az ajtók, ablakok felszerelése, a felső födémburkolás, a víz- és fűtésszerelések folynak. Ez azt jelenti, hogy a kemence- és kazánépítés most már megkezdődhet, s a budapesti vállalat be is jelentette júniusra a munkák megindítását. Az új kenyérgyárhoz, mely a létesítendő ipari övezetben készül, külön aszfaltútat építenek a Tolbuhin sugárútról, s több belső út is készül a gyár területén Ezeket a munkákat ószri fejezi be a budapesti Aszfaltútépítő Vállalat VIMMSMIMM nwmr 44 Híd: de Gaulle kormányalakítási kísérletei # Az új nyári menetrend # A dorozsmai cigánysoron m Széles vászné mozit kap Szeged iisks Gyermekek között töltik életük legjavát pedagógusaink. Kis gyermekszenek tekintenek rájuk, figyelik szavukat, intésüket, tanításukat. S e kedves gyermekszemek hálás tekintete, értelmez komolyodása az igazi jutalom, amelyet a pedagógusok kapnak fáradozásukért. (Siflis József felvételei Van-e szebb hivatás? A pedagógusok azok közé az emberek közé tartoznak, akikkel a társadalom minden tagja életreszóló közelségben él. Gyermekkorunkban tőlük tanuljuk a betűvetést, ők vésik agyunkba az egyszeregyet, s lépésrőllépésre elvezetnek bennünket az összefüggések labirintusában. Mikor kiröppenünk az iskolából, magunkkal viszelük a tudást, amelyet tőlük kaptunk, s azokat a jellembeli tulajdonságokat, amelyeket őbennük megszerettünk. Azután gyermekeinket bízzuk rájuk. Velük együtt fáradozunk előrehaladásukért, emberré növekedésükért. Tanácsokat és segítséget kérünk kisiklott gyermekegyéniségek megmentéséért, vagy felnőtt magunkat is rájuk bízzuk munka után, hogy betöltsük azt a tudás- és műveltségben hézagot, amelyet a régi iskolapolitika miatt hoztunk magunkkal. És nem tudunk úgy megöregedni, hogy elszakadnánk tőlük. A nagyszülők unokáik iránt érdeklődve keresik fel az iskolát, a tanárok pedig családlátogatáskor tőlük is érdeklődnek az unokákról. Máskor a közéletben találkozunk velük — gyűléseken, társadalmi munkában, kezdeményezések és akciók élén. Szerény munkásai a szocializmusnak, nem produkálnak látványos dolgokat, de fáradhatatlan kezük nyoma ott tündököl a társadalom egyre szépülő magatartásbeli, erkölcsi és politikai arculatán. Oktató munkájuk eredményeként tanult ifjúság növekedik utánuk, s az egész nép műveltsége szemmel láthatóan gyarapodik. Ezért tiszteljük őket úgy, mint a nép nevelőit, hiszen hatásuk messze túlterjed az iskolán és az iskolaköteles ifjúságon. Van-e szebb hivatás? Aki komolyan eljegyezte magát a nevelési pályával, büszkén vallja, hogy nincs felemelőbb emberi érzés, mint felelősséggel vállalni a nyiladozó értelmű gyermekek formálását, s elvezetni őket a kulturált emberi közösségbe. Ezért tiszteljük őket úgy, mint az egyik legszebb hivatás képviselőit, hiszen a türelmet, megértést és céltudatos szívósságot kívánó munkában nem ismernek fáradtságot, nem mondanak le senkiről, s határtalanul bíznak a szocialista pedagógia, a nevelői tevékenység és az emberi közösség jellemformáló erejében. Még emlékszünk rájuk iskolás múltunkból is. Ha dicsértek, ha büntettek, értünk tették. S most is velünk tartanak. Ugyanannak a nagy műnek az apró elemeit csiszolgatják, amelyet munkások és parasztok felnőtt fejjel társadalmi méretekben építenek. Csak ma sokkal nagyobb szeretettel és megbecsüléssel kíséri a rendszer a hivatásukat teljesítő nevelők munkáját és sorsát, mint a mi gyermekségünk idején. Ma sokkal mélyebb és komolyabb értelme van az oktatásnak, s méreteiben összehasonlíthatatlanul megnövekedett. De növekedett a nevelői hivatás társadalmi rangja is, olyan értelemben, hogy az egész nép figyeli, támogatja és elismerésben részesíti pedagógusainkat, az állam pedig, lehetőségeinkhez képest gondoskodik a magasabb anyagi megbecsülésről is. Sem külön-külön, sem együtt nem kapták még meg ezt a nevelők más társadalmi rendszerben. Tudjuk, az anyagi megbecsülés mértéke még nem érte el a megfelelő fokot. Kormányunk azonban számontartja ezt és az eddigi juttatásokkal nem tekinti megoldottnak az ügyet. Éppen ezért nem is türelmetlenkednek nevelőink, ellenkezőleg: nyugodtan, magabiztosan, optimizmussal tekintenek további pedagógiai működésük elé is. Ma a nevelőkön van a társadalom szeme, őket köröntjük tanyán, falun, városon, régi és mai tanítványok, ’ársadalmi is politikai szervezetek. Nemes*’ köszöntjük, ünnepeljük, s elhalmozzuk őket a megbecsülés és a szeretet megérdemelt virágaival. g. I.