Délmagyarország, 1958. június (14. évfolyam, 128-152. szám)

1958-06-01 / 128. szám

XIV. évfolyam, 128. szám Ara: 60 filér Vasárnap, 1958. június 1. Újjászületik az egykor halálraítélt Szegedi Ládagyár Valamikor úgy neveztük, hogy Szegedi Ládagyár. Ma vizont a Ládaipari Vállalat III. telepe. Szóval nem ön­álló a vállalat, hanem csak fiókrészleg. Ha a múlt esz­tendőkre tekintünk vissza, úgy is nevezhetnénk, hogy »mostoha gyermek”. Ma azonban ezt állítani kön­­­nyelmű­ség és igaztalan lenne Évekkel ezelőtt halálra ítélték ezt a gyárat, mint életképtelent, amelynek csak az a megváltója, ha vala­hova az ország másik váro­sában levő rokonvállalathoz beolvad. Így aztán, ahogy múltak az évek, úgy sorvadt a gyár Valamikor három gatter dohogott, dolgozott a gyárban, ma egy is jó lenne belőle. A régiek új testet öltöttek, mert elnyelte őket a kohók gyomra, s lehet, hogy már új gépformában állnak valahol. Kilencven éves ez a gyár. Minden műhelye magán hordozza a tőkés örökség nyomait itt csak a transzmissziós be­­rendezést nézzük, amely egy­szerre nyolc mázsa szíjat forgat koptat és szaggat, több kiló olajat emészt fel, máris világos előttünk, hogy itt még bizony a korszerűt­lenség honol. A gépek nem szalagszerben következnek egymás után, hanem több­nyire csak úgy össze-vissza állnak, ahogyan egykor a tőkés ragasztgatta egyiket a másik mellé. A korszerű termelés ma már megköveteli a szalag­szerű folyamatos munkát. Talán egy év múlva erre is sor kerül. Benn a gyártelep hátsó ré­szében egy hatvan méteres vasvázas csarnok áll. Oldala, padozata még nincs. Beton­ból előregyártott ablakkere­tei ott hevernek az egyik épület végében. Nincs pénz a továbbépítésre. —• De tavaszra lesz — mondják a vállalat vezetői —, mert beruházásból foly­tatják az építkezést. — Úgy­­látszik az egykori mostoha­gyermekből édestestvér lett, mert oltalmába vette az Er­dészeti Főigazgatóság és ma­­ga a Ládaipari Vállalat is. Kilencven év után előrelát­hatóan most indul igazán fejlő­désnek a gyár. Büszkén mutatják már az új gépeket a vállalatnál. Nemrégen ingafűrész érke­zett az NDK-ból, két ma­gyar gyártmányú szalagfű­rész a Könnyűipari Gyárból. Most várnak egy láncfűrészt és egy hasítószalagot Ott ál az udvaron az or­szág egyik legkorszerűbb faipari gépe, egy korong­balta. Még faipari szakemberek előtt is ismeretlen ez a gép. Kettő van belőle az ország­ban, egyik Szegednek ju­tott. Ez a gép fűrészpor nélkül hasítja a deszkákat a rönkből, 8 millimétertől 21 millimé­ter vastagságig. Már az is jelentős megtaka­rítást jelent népgazdaságunk számára, ha számba vesz­­szük, hogy évenként ez a gép mintegy 20 ezer köbmé­ter fát szeletel fel fűrészpor nélkül. Általában 10 száza­lékkal lehet növelni az anyagkihozatalt a rönkök­ből. Ez csak egyik oldala a megtakarításnak. Sokkal kevesebb külföldi rönköt kell majd felhasz­nálni, mert a hazai görcsösebb (folytatás a 3. oldalon) •■•Minnim­iniiiiHMini Kiváló tanárokat, tanítókat, óvónőket tüntettek ki a pedagógusnap alkalmából Szombaton országszerte megkezdődtek a VII. peda­gógusnap ünnepségei. Az egész társadalom nagy sze­rettel és megbecsüléssel for­dult a nevelők felé. Reggel az iskolákban ünneplőbe öl­tözötten várták a tanulók oktatóikat, a virágokkal dí­szített tantermekben. Az osz­­tályonkint tartott rövid ün­nepség előtt a diákok, a ne­velők és szülők, meghallgat­ták Benke Valéria művelő­désügyi miniszter rádióban elhangzott üdvözlőbeszédét, majd egy-egy kisdiák és a szülői munkaközösségek tag­jai köszöntötték a pedagó­gusokat. Hasonló ünnepsé­gek voltak az óvodákban is. Délelőtt az országházban számos kiemelkedő munkát végzett pedagógust tüntettek ki. Az ünnepségeken megje­lent Dobi István, a Népköz­­társaság Elnöki Tanácsának elnöke, dr. Münnich Ferenc, a forradalmi munkás-pa­raszt kormány elnöke és Kállai Gyula államminiszter, az MSZMP Politikai Bizott­ságának tagjai, Benke Valé­ria művelődésügyi miniszter, Dögei Imre földművelésügyi miniszter, Nagy József­né könnyűipari miniszter, Kis­házi Ödön munkaügyi mi­niszter, Nagy Dániel, az El­nöki Tanács elnökhelyettese és Kristóf István, az Elnöki Tanács titkára. Ünnepi beszédet Dobi Ist­ván, az Elnöki Tanács elnö­ke mondott, majd átnyúj­totta az Elnöki Tanács ki­tüntetéseit. Ezt követően Benke Valéria művelődés­­ügyi miniszter adta át a »kiváló tanár«, »kiváló taní­tó« és »kiváló óvónő« kitün­tető jelvényt. A Népköztársaság Elnöki Tanácsa a pedagógusnap al­kalmából a Szocialista Mun­káért Érdemérem-kitünte­tést adományozta nyolc, a Munka Érdemérem-kitün­tetést 3 pedagógusnak. A magyar forradalmi munkás-paraszt kormány »Kiváló tanár« kitüntető cí­met adományozta többek kö­zött: Arany Sándornak, a Sze­gedi Mezőgazdasági Techni­kum igazgatójának; Csengeti Sándornak, a hódmezővásárhelyi leány­­gimnázium igazgatóhelyette­sének; Tóth Lászlónak, a szente­si Petőfi utcai általános is­kola tanárának; »Kiváló tanító«-kitüntető címet 22 pedagógus kapott. * A craiovai villamossági gyárban Craiova — ahonnan most, mint ismeretes, pártküldöttség tartózkodik Csongrád megyében — jelentős iparosodási fejlődésen ment át a felszabadulás óta. Nagy eredménye­ket elért villamossági gyárát 1949-ben építették, a Ro­mán Népköztársaság villamosítási tervének életbelépése­kor. Ez az új nagyüzem azóta is tovább fejlődik. Sok fiatal szakmai nevelését is elősegíti az üzem, s 500 ipari tanulója van az üzem melletti szakiskolának. A fiatal lányok is nagy szakértelmet sajátítottak el a villamos­­gépek körül, amint az képünkön is látható Júniusban megkezdik a szegedi új kenyérgyár sütőkemencéinek építését A több millió forint költséggel készülő szegedi új kenyérgyári építkezése m­ég az idén befejeződik Ebben az évben két millió forintot fordítanak a munkálatokra. A Csongrád megyei Építő­ipari Vállalat dolgozói gyor­sított ütemben készítik a hatalmas üzemépületet. Az utóbbi hetekben még a sza­bad szombatot sem vették ki, hogy elvégezzék azokat a munkálatokat, melyek el­­­­készülte után a budapesti [Kazánfalazó és Kemenceépí­­­tő Vállalat megkezdheti a [kazán- és a sütőkemencék ] építését ! Jelenleg mér a Misé ég belső vakolási munkák, az ajtók, ablakok felszerelése, a felső födémburkolás, a víz- és fűtésszerelések foly­nak. Ez azt jelenti, hogy a kemence- és kazánépítés most már megkezdődhet, s a budapesti vállalat be is jelentette júniusra a mun­kák megindítását. Az új kenyérgyárhoz, mely a létesítendő ipari övezet­ben készül, külön aszfalt­útat építenek a Tolbuhin sugárútról, s több belső út is készül a gyár területén Ezeket a munkákat ószri fejezi be a budapesti Asz­faltútépítő Vállalat VIMMSMIMM nwmr 44 Híd: de Gaulle kormányalakítási­ kísérletei # Az új nyári menetrend # A dorozsmai cigánysoron m Széles vászné mozit kap Szeged iisks Gyermekek között töltik életük legjavát peda­gógusaink. Kis gyermeksze­n­ek tekintenek rájuk, fi­gyelik szavukat, intésüket, tanításukat. S e kedves gyermekszemek hálás te­kintete, értelmez kom­olyo­­dása az igazi jutalom, ame­lyet a pedagógusok kapnak fáradozásukért. (Siflis József felvételei Van-e szebb hivatás? A pedagógusok azok közé az emberek közé tartoz­nak, akikkel a társadalom minden tagja életreszóló kö­zelségben él. Gyermekkorunkban tőlük tanuljuk a betű­vetést, ők vésik agyunkba az egyszeregyet, s lépésről­­lépésre elvezetnek bennünket az összefüggések labirintu­sában. Mikor kiröppenünk az iskolából, magunkkal visz­el­ük a tudást, amelyet tőlük kaptunk, s azokat a jel­lembeli tulajdonságokat, amelyeket őbennük megszeret­tünk. Azután gyermekeinket bízzuk rájuk. Velük együtt fáradozunk előrehaladásukért, emberré növekedésükért. Tanácsokat és segítséget kérünk kisiklott gyermekegyé­niségek megmentéséért, vagy felnőtt magunkat is rájuk bízzuk munka után, hogy betöltsük azt a tudás- és mű­veltségben hézagot, amelyet a régi iskolapolitika miatt hoztunk magunkkal. És nem tudunk úgy megöregedni, hogy elszakadnánk tőlük. A nagyszülők unokáik iránt ér­deklődve keresik fel az iskolát, a tanárok pedig család­­látogatáskor tőlük is érdeklődnek az unokákról. Máskor a közéletben találkozunk velük — gyűlése­ken, társadalmi munkában, kezdeményezések és akciók élén. Szerény munkásai a szocializmusnak, nem produ­kálnak látványos dolgokat, de fáradhatatlan kezük nyoma ott tündököl a társadalom egyre szépülő magatartásbeli, erkölcsi és politikai arculatán. Oktató munkájuk ered­ményeként tanult ifjúság növekedik utánuk, s az egész nép műveltsége szemmel láthatóan gyarapodik. Ezért tiszteljük őket úgy, mint a nép nevelőit, hiszen hatásuk messze túlterjed az iskolán és az iskolaköteles ifjúságon. Van-e szebb hivatás? Aki komolyan eljegyezte magát a nevelési pályával, büszkén vallja, hogy nincs feleme­­lőbb emberi érzés, mint felelősséggel vállalni a nyiladozó értelmű gyermekek formálását, s elvezetni őket a kul­turált emberi közösségbe. Ezért tiszteljük őket úgy, mint az egyik legszebb hi­vatás képviselőit, hiszen a türelmet, megértést és cél­tudatos szívósságot kívánó munkában nem ismernek fá­radtságot, nem mondanak le senkiről, s határtalanul bíz­nak a szocialista pedagógia, a nevelői tevékenység és az emberi közösség jellemformáló erejében. Még emlékszünk rájuk iskolás múltunkból is. Ha di­csértek, ha büntettek, értünk tették. S most is velünk tartanak. Ugyanannak a nagy műnek az apró elemeit csiszolgatják, amelyet munkások és parasztok felnőtt fej­jel társadalmi méretekben építenek. Csak ma sokkal na­gyobb szeretettel és megbecsüléssel kíséri a rendszer a hivatásukat teljesítő nevelők munkáját és sorsát, mint a mi gyermekségünk idején. Ma sokkal mélyebb és ko­molyabb értelme van az oktatásnak, s méreteiben össze­hasonlíthatatlanul megnövekedett. De növekedett a ne­velői hivatás társadalmi rangja is, olyan értelemben, hogy az egész nép figyeli, támogatja és elismerésben része­síti pedagógusainkat, az állam pedig, lehetőségeinkhez képest gondoskodik a magasabb anyagi megbecsülésről is. Sem kü­lön-külön, sem együtt nem kapták még meg ezt a nevelők más társadalmi rendszerben. Tudjuk, az anyagi megbecsülés mértéke még nem érte el a megfelelő fokot. Kormányunk azonban számon­­tartja ezt és az eddigi juttatásokkal nem tekinti megol­dottnak az ügyet. Éppen ezért nem is türelmetlenkednek nevelőink, ellenkezőleg: nyugodtan, magabiztosan, opti­mizmussal tekintenek további pedagógiai működésük elé is. Ma a nevelőkön van a társadalom szeme, őket kö­r­önt­jük tanyán, falun, városon, régi és m­ai tanítványok, ’ársadalmi is politikai szervezetek. Nemes*’­ köszöntjük, ünnepeljük, s elhalmozzuk őket a megbecsülés és a sze­retet megérdemelt virágaival. g. I.

Next