Délmagyarország, 1958. július (14. évfolyam, 153-179. szám)

1958-07-01 / 153. szám

Kedd, 1958, július 1. „A könyvhét a haladó irodalom győzelme legyen!... Szovjet és budapesti íróvendégek részvételével nyitották meg az ünnepi könyvhetet Szegeden A vasárnap délelőtti eső egyáltalán nem kedvezett, sőt mondhatni, egészen le­hangolóan hatott az induló ünnepi könyvhét szempont­jából. Elmosta az ünnepé­lyes megnyitást, s az iro­dalom­barátokat is otthon marasztalta. Már-már úgy tetszett, hogy a nap minden rendezvényét megzavarja, de dél felé kiderült, s így a későbbre tervezett program megtartása lehetővé vált. Az olvasó, érdeklődő közön­ség is bemerészkedett az ut­cára, s válogatott a könyv­­újdonságok közül. Azután megérkeztek az íróvendégek Szovjet és magyar írók barátkozása Elsőnek a Szovjet­­ írószö­vetség hazánkban tartózko­dó két küldötte ért Szeged­re: Szergej Szmirnov és Pá­­vel Nyilin, majd Illés Béla Kossuth-díjas, Diószegi And­rás, Goda Gábor, Maróti La­jos, Mesterházi Lajos, Szebe­­rényi Lehel, Tolnai Gábor és Vaád Ferenc. Tiszteletükre a városi tanács fogadást adott, melyen részt vett Bi­­czó György, a városi tanács v. b.­elnöke és a szegedi irodalmi élet képviselői is. A fogadás az ismerkedés je­gyében zajlott le. A részt­vevők leginkább a szovjet vendégeket árasztották el kérdésekkel. E kérdések alapján sokat megtudtunk Szergej Szmir­­rovról és Pevel Nyilinről. Egy hónapja tartózkodnak hazánkban. Szmirnov, a Szovjet Írószövetség moszk­vai tagozatának helyettes el­nöke, egész sereg könyv szerzője. Részt vett Buda­pest felszabadításában, s er­ről az élményéről is könyvet írt: »Harcban Budapestért« címmel. Több más műve társaságában ez a könyve is kapható a könyv ünnepén. Elsősorban mint katonaíró ismert, s írói munkásságá­nak kezdete is katonai él­ményekhez fűződik. A bresz­­ti hősök felkutatása révén vált népszerűvé. Az erőd eltűnt hőseinek felkeresése valóságos társadalmi üggyé vált a Szovjetunióban, Szmirnov cikkei nyomán. Pável Nyilin nemcsak mint regényíró ismeretes, hanem több film forgató­­könyve is fűződik nevéhez — mint »A nagy élet«, »A szeretett lány«, s a most ké­szülő »Mi nem­ mehetünk el« című filmé. A híres szov­jet irodalmi folyóirat, a Znamja szerkesztőbizottságá­nak tagja. A magyar írókat nem szükséges külön bemutatni, azért sem, mert a zenemű­vészeti szakiskola nagyter­mében rendezett irodalmi esten műveikkel léptek a közönség elé. A fogadás egy-két érdekes mozzanata viszont feltétlenül említést érdemel.­­ A beszélgetés so­rán érdeklődtek a magyar írók a szovjet irodalmi élet­ről és könyvkiadásról, s ez­zel kapcsolatban jellemző eseteket ismertettek velük válaszként a szovjet vendé­gek. A szovjet nép irodal­mi érdeklődése óriási. Mi­kor fiatalok összeházasod­nak, második gondjuk a könyvvásárlás. Előfordul, hogy függöny még nincs az ablakon, esetleg szöve­g sem borítja a szobát, de az iro­dalom jeleseinek művei ott sorakoznak a könyvespolcon. Ezután érthető az a törek­vés, amely a szovjet kiadó­kat fűti: el akarják érni, hogy az orosz klasszikusok műveit minden időben úgy meg lehessen vásárolni, mint a cukrot, vagy a kenyeret. Mert hiába az óriási pél­dányszám, a nagy érdeklő­dés miatt, még Moszkvában sem lehet mindig leemelni a kívánt kötetet az üzleti polc­ról. Irodalmi est Az irodalmi estre a ven­dégek és szegedi írók együt­tes részvételével és szerep­lésével került sor. Dr. Ma­­dácsy László hangulatos be­vezetőt mondott, majd Tol­nai Gábor akadémikus, a Kortárs szerkesztője tartott élvezetes előadást a mai ma­gyar irodalomról. Előadását követően Szergej Szmir­nov szólalt fel, s a szovjet írók üdvözletét tolmácsolta. El­mondta, hogy a szovjet nép nagy érdeklődést tanúsít a magyar nép kultúrája és munkája iránt. Itteni tar­tózkodásuk során — mondot­ta — találkoztak munkások­kal, parasztokkal és értel­miségiekkel, egy gyönyörű ország dolgos fiaival. Azt látták, hogy a maetyar nép tudatában van feladatának és azt optimizmussal végzi, felsorakozva a párt mögé. Meglepő magabiztossággal halad a magyar nép a szo­cializmus felé, s már eltün­tette az ellenforradalom rombolásának jeleit. Bizo­nyos, hogy ez a sorsforduló olyan irodalmi művekben is kifejezésre jut majd, ame­lyek az egyetemes irodal­an részeivé válnak. — A történelem a mi né­peinket testvérekké avatta — folytatta felszólalását — ezért testvérként nézzük irodal­mukat is. Tiszta szívből kí­vánjuk, hogy a könyvhét a haladó irodalom győzelme le­gyen ... A műsorban Mesterházi Lajos »Szép szárnyas ajtó« című novelláját mutatta be, Maróti Lajos verseiből olva­sott fel. Szeberényi Lehel »Lutri« című humoros re­gényrészletét Horváth Ferenc Kossuth-díjas művész olvas­ta fel. Illés Béla közvetlen és szellemes modorában iro­dalmi kérdésekről szólott, majd a »Weisz bácsi iskolá­ja« című novelláját olvasta fel. Dér Endre József Attila­­díjas író és Andrássy Lajos szegedi költő ugyancsak mu­tattak be munkásságukból. A műsor értékét növelte Horváth Ferenc és Lászlóffy Katalin több szavazata és Papp Zoltán zongorajátéka. Írótalálkozó és üzemlátogatás Tegnap írótalálkozóval folytatódott a program, az SZMT klubjában, melyen szakszervezeti kultúrmunká­­sok is részt vettek. A helyi és az országos irodalom kér­déseiről folyt vita, melynek során több vendég, illetve helyi író, irodalombarát és kultúrmunkás felszólalt. A kora délutáni órákban az írók üzemekben tettek láto­gatást, a Kenderfonógyárban és az újszegedi szövőgyárban. Az idő jobbra fordulásával az olvasóközönség érdeklő­dése is megélénkült. T­egnap már jóval nagyobb volt a forgalom a város több pont­ján felállított könyvheti sát­raknál. a II. kerületben: 87 ezer forint ni kútkifolyókra és villanylámpákra A kerületi tanácsülésen a városfejlesztési terv végrehajtásáról tárgyaltak A II. kerületi tanács teg­nap délután ülést tartott. Miután Csúri Mihály, a vég­rehajtó bizottság elnöke be­számolt a végrehajtó bizott­ság és a szakigazgatási szer­vek munkájáról. Halász Mi­hály tanácstag, a pénzügyi állandó bizottság elnöke is­mertette a második kerületi tanács 1958. évi végleges költségvetését. A szegedi vá­rosi tanács június 12-én megtartott ülésén már meg­tárgyalt költségvetés bevé­teli előirányzata 9 millió 51 ezer forint. Kiadása ugyan­ennyi. A tanácsülés ezt a végleges költségvetést jóvá­hagyta. A városfejlesztési tervről szóló kormányrendelet elő­írja, hogy a tanácsok vég­rehajtó bizottságai kötelesek a városfejlesztési terv vég­rehajtásáról időközben be­számolni a tanácsülésnek. A tegnapi ülésen Balogh Zol­tán, a kerületi tanács vég­rehajtó bizottságának titká­ra terjesztett be e rendelke­zés értelmében jelentést a városfejlesztési terv eddigi állásáról a második kerület­ben. 1958. június 20-ig a város­fejlesztési terv előirányza­tára 688 ezer forint folyt be. Ez az egész évi terv­ 53 szá­zaléka, tehát a kerület nem áll rosszul. A korábbi ta­nácsülésen elfogadott célok­ra 428 ezer forintot költöt­tek el a városfejlesztési terv keretében. A jelentés kitér a kiadások részleteire is. Az ifjúsági üdülőtelep építésére eddig 200 ezer forintot fi­zettek ki. (Az ifjúsági üdülő­telep építésének költsége ugyanis a második kerület költségvetésében szerepel.) A Zsámbokréti sor tégla gya­logjárdájára 34 ezer, a petőfitelepi, VH-es ut­cai orvosi rendelő kiala­kítására pedig 118 ezer fo­rintot költöttek idáig. A Kossuth Lajos sugárúti óvoda rendbehozása 26 ezer, a rókusi bölcsőde fektető­­teraszának építése pedig 32 ezer forintjába került eddig a második kerületi tanács­nak. A fentieken kívül 170 ezer forint értékű különböző munkákra a kivitelezőkkel szerződést kötöttek. Nyolc­vanhétezer forintot fordíta­nak majd kútkifolyók létesí­tésére és villanylámpák el­helyezésére. Több hozzászólás után a tanácsülés az előterjesztést tudomásul vette, s ut­asította az illetékes szerveket, hogy július 10-ig kössék meg a kivitelező vállalatokkal a szerződést a kútkifolyók ké­szítésére és villan­ylémpák elhelyezésére. Ezután a ta­nácstagok bejelentéseire és interpellációira került sor. Járási úttörőtábor nyílik Ásotthalmán A szegedi járás Ásotthalmán július 7-től augusztus 18-ig hangulatos táborozáson vesznek részt. A tábor megteremtéséhez a já­rási tanács, a járás állami gazdaságai és termelőszövet­úttörői keretei is jelentős segítsé­get nyújtottak. Az ásotthalmi táborban 350 úttörő üdül­és szórako­zik majd és a csoportok he­tenként váltják egymást. K­i ne akarna szebben, jobban élni, ki ne örülne annak, ha gyorsabban haladnánk elő­re a népgazdaság fejleszté­sében, életszínvonalunk emelésében? Ezt akarja a nép s vele együtt a párt, a kormány. Akaratát, elhatá­rozását tükrözi az ország­­gyűlés által elfogadott há­roméves terv is. Egy éve még a pártértekezlet határo­zata, a hároméves terv cél­kitűzéseire utalva kimon­dotta: »Három év alatt el kell érnünk, hogy saját erőnkből biztosítsuk nép­gazdaságunk egyensúlyát és egészséges fejlődését«, örömmel tapasztaljuk, hogy ez a megállapítás módosult a hároméves tervben. Azt tűztük ki célul, hogy már ebben az évben, lényegében saját erőforrásainkból biz­tosítjuk a megnövekedett életszínvonal fenntartását, sőt némi növelését, a nép­gazdaság egyensúlyát. Har­minchat hónap alatt pedig ,szerényen, de folyamatosan, mintegy hat százalékkal emelkedik a bérből és fize­tésből élők és négy-öt szá­zalékkal a parasztság reál­­jövedelme. Túljutottunk te­hát az életszínvonal meg­alapozásán, megszilárdítá­sán. Csak ennyi? — mondják, akik szeretnek sokat mar­kolni. Nem lehetne több? — kérdezik a szerényebbek. Mások azt vizsgálják, hogy e reáljövedelmek fejlődése összhangban van-e a terv egyéb fejezeteivel, arányos­sága megfelel-e a követel­ményeknek? Ne feledjük: a munkások és alkalmazottak 1956-hoz képest 15—17 szá­zalékkal megnövekedett re­álbérét kell szilárd alapok­ra helyezni. Sőt az így ki­alakult szintet további hat százalékkal növelni. Ezt a növekedést a beruházások emelésével és a nemzetközi fizetési mérleg javításával együtt kell biztosítani úgy, hogy ne kelljen újabb hi­telt felvenni és e mellett esedékes kötelezettségeinket is hiánytalanul teljesítsük. Az életszínvonal ennél gyorsabb, nagyobb mértékű növelését célul tűzni egyet jelentene a délibáb herge­léssel. A múltban és még nap­­jainkban is előfordult és előfordul, hogy egyes közszükségleti cikkek nehezen vagy egyáltalán nem kaphatók. Ezt látva némelyek olyan megállapí­tásra jutnak, hogy lám nem emelkedik az életszínvonal, sőt csökken. Még a három­éves terv utolsó esztendejé­ben is előfordulhat, hogy valamit nem tudunk meg­vásárolni. Csökkenti ez a lakosság életszínvonalát? A felelet nem könnyű. Vizs­gáljuk csak a vásárolni szándékozók szemével ezt a jelenséget Ha vásárolni akar, s az áruért több bolt­ba esetleg több ízben is el kell mennie, míg hozzájut, vagy esetleg nem is kap, könnyen úgy ítélheti meg ezt a jelenséget, hogy en­­­nyivel alacsonyabb az élet­színvonal Természetesen van ennek a kérdésnek for­dítottja is Minden valószí­nűség szerint a hároméves terv során a választék bő­vítésével — amire a kor­mány igen nagy gondot fordít —, mind kevesebb lesz a hiánycikk, könnyeb­ben megtalálhatják az em­berek az igényüknek meg­felelő cikkeket és kevesebb utánjárással, minden nehéz­ség nélkül. Ezt aztán az előbbi gondolatmenetből ki­indulva feltétlenül az élet­­színvonal emelkedésének érzi a dolgozó. Ezért fontos a kereskedelemben és ipar­ban egyaránt, hogy nagy gondot fordítsanak a men­­­nyiség mellett a megfelelő áruválaszték bővítésére. Igaz, nyersanyagban szegé­nyek vagyunk, s nehezen tu­dunk minden igényt, keres­letet kielégíteni. De jó gaz­daságvezetéssel, gazdasági és termelési­ intézkedések­kel sok ellátási nehézséget megszüntethetünk. V­együk csak a fahiány­ból adódó problémák egyikét. A modern la­káskultúrához tartozik az egészséges és jó padlóbur­koló anyag, például a parkett Szegeden, igaz, ha hulladék­ból is, de van nyersanyag, van hozzá gépi erő, üzemi ka­pacitás. Mégsem használjuk ki ezt a lehetőséget. A par­­kettléchiány oka Szegeden tehát nyilvánvaló. A Csong­­rád megyei tanács nem haj­landó bővíteni a Tatarozó Vállalat parkettüzemének termelését. Ez is azt mu­tatja, hogy az áruhiány nem mindig, sőt legtöbb esetben nem a népgazdasági mérle­gekből adódik. Többnyire a helyi vezetés hibái okozzák. Ezenkívül abból a körül­ményből is adódik, hogy a termelési és fogyasztási vá­laszték napjainkban még nem fedi egymást. Hiába gyártanak garmadával női szandált és tömik meg a ci­pőboltok polcait, ha ugyan­akkor gyermekszandál alig kapható. Nem könnyű ter­mészetesen előre megmon­dani, hogy egyik-másik áru­ból mennyit kell gyártani, mennyit vásárolnak majd fel. Különösen ilyen nyers­anyagszegény országban, mint a mienk, alaposan meg kell nézni, hogy melyik, s milyen anyagot mire hasz­nálunk fel. A kereskedelem számos példával tudja bizo­nyítani, hogy a divat gyors változása is előidézheti a ke­resettebb cikkek hiányát, és növelheti az inkurrens kész­leteket. Egy-egy divatcikk hiánya, mondjuk cipőből, ru­hából még nem jelenti azon­ban, hogy általában ezekből a cikkféleségekből kevés van és ezért rosszabb cipőben, ruhában kell járniok az embereknek, tehát csökken­ne életszínvonaluk. Jó piac­kutatással enyhíthetjük a divatváltozás okozta nehéz­ségeket, az inkurrens áruk halmozódását. Sokat tehe­tünk az áruelosztás és el­adási módszerek javításával is, mert egyenletesebbé, gyorsabbá tehetjük a fo­­gyasztók ellátását. agy és szén cél né­pünk életszínvonala emeléséért dolgozni, népgazdaságunk erősítéséért harcolni. Ennek módjait, fel­adatait rögzíti a törvényerő­re emelt hároméves terv, mindannyiunk munkaterve. A terv természetesen min­den lehetőséget nem tartal­maz és nem is tartalmazhat. E cikk a lehetőségek tárhá­zából csak néhányra utal, amelyekhez egy-egy munka­­terület szakemberei, vezetői még nagyon sokat hozzáte­hetnek. Helyes is, ha kere­sik, kutatják üzemeink dol­gozói, vezetői a lehetősége­­ket és kihasználják azokat. Szükséges is, hogy váltsák aprópénzre munkahelyükre konkretizálva a hároméves tervet, hiszen a terv csak mindannyiunk szorgos mun­kájával válik majd való­sággá. N. P. Terv és élets NA­PJA­INK furcsa gyűlés volt a bécsi Konzerthausban az­­ elmúlt héten. Csupa aggastyán gyűlt össze a te­­m­e­remben (a résztvevők átlagos életkorát 65—70 évre­ i­t becsülték az újságírók), ahol Habsburg Ottó nagy arc- jg H képe lógott a fekete-sárga zászlók között. Johan Lieh-­g­s­tenstein herceg, több főpap és a »Mária Terézia-rend«­­§ több tulajdonosa ült az első sorokban. Az »osztrák ü f« monarchista mozgalom« vezetője, Wolff nyugalmazott = Ü ezredes tartott beszédet és követelte, hogy tegyék le­­­­e­hetővé Ottó és családja visszatérését Ausztriába. Az g f§ »Egyesült Európa sem nélkülözheti azt a szellemi és gf g erkölcsi erőt«, amelyet a Habsburg-ház testesít meg — g g jelentette ki a jelenlevők nagy ovációja közben. A g H gyűlést a »császári és királyi« himnusz, a »Gott­er­ g g halte« hangjaival fejezték be. Hogy annak a bizonyos »Egyesült Európának« mi g M kell, azt nem tudjuk, de hogy a golt Ausztria—Ma­ M­­a­gyarország területén élő népeknek­— magát az oszt- g §j rák népet is beleértve — semmi szüksége sincs a §­ = Habsburgokra, arról meg vagyunk győződve. Az öntudatra ébredt népek, pontosan negyven éve, a­­­­hogy a történelem szemétkosarába dobták őket a Má­ §j M­ria Terézia-renddel, svarc-gelb zászlóval és a »Gott­ g = erhalte«val egyetemben ... A Csongrád megyei párt­­bizottság szegedi marxista­­leninista esti egyeteme első évfolyamán befejeződtek a vizsgák. Az egyetem első évfo­lyamán 190 hallgató vett részt, — kommunisták és pártonkívüliek. Az évfo­lyam hallgatói a vizsgákra általában nagyon gondosan felkészültek és jelentős elő­rehaladást értek el a mar­xizmus—leninizmus elsajá­tításában. A marxista—leninista esti egyetem második és harma­dik évfolyama hallgatói ré­szére július 27-én kezdőd­nek a vizsgák. Ha Szeged általában »koránfekvő« város. Este már =­jj ^ kilenc órakor gyérül a forgalom a külső és a j­ó belső utcákban egyaránt és tíz óra tájban a házak­ii­g kivilágított ablaksora egyre foghíjasabb lesz: a lakók g = aludni térnek, hogy másnap frissebben foghassanak ag­g munkához. Van azonban a belterületen több ház,­­ g amelyeknek lakói hiába fekszenek le idejében, más-i g nap gyűrött arccal, még fáradtabban ébrednek. A g­g Takaréktár utcában, a taxi­ állomás környékén lakók é­k ezek, akiknek az állomás közelsége valóságos átok. g g A magas házakkal szegélyezett keskeny utcában ágyú-g 1 dörrenésként hat, ha úgy éjfél tájban a fuvarra in­g és követésre méltóan kezde­­­­dúlás előtt, vagy visszaérve, bevágja a kocsi ajtaját g fényezett A pártszervezet is a vezető. Mindenkit felver az álmából, ha a sofőrök ez­­ éjszaka, az utcán cserélik ki az egyes autómárka scö­g g­rül szerzett tapasztalatokat. Sokszor elviselhetetlen g­y órákat okoz, hogy egy-egy kisebb éjjeli üzemzavara g után, a kihalt utcán javítják a motort.­­ Kissé túlzott igény volna a Takaréktár utcában­­ _ lakók részéről azt kívánni, hogy a taxiállomást he­­g­e­lyezzék el onnan. De, szerintünk is, joggal igényel­­g M­hetik, vegyék tekintetbe a taxisofőrök, hogy éjsza­k­á kánként erre is aludni szeretnének és igyekezzenek §= H szolgálatukat, minél kevesebb zajjal, lármával íeho­g­o­nyolítani. Elsősorban emberségből, másrészt pedig,­­ H mert­­ csendrendelet is van a világon! 3 A pártélet eseményeiből Vizsgák a marxista-leninista esti egyetem első évfolyamán Megbeszélés a tanácstagokkal A szegedi­ petőfitelepi pártalapszervezet helyesen A Szegedi Kéziszerszám­gyár pártszervezetének ki­bővített vezetőségi ülése foglalkozott az üzem KISZ- szervezetének munkájával. A megbeszélésen természe­tesen a KISZ-szervezet ve­zetői is részt vettek, őszin­tén feltárták a KISZ gyári szervezete eredményei mel­lett meglevő fogyatékossá­gokat is, s rámutattak, ho­gyan lehet azokat megszün­tetni. Egyik feladatul jelöl­ték meg a KISZ-szervezet­­nek, hogy a fiatalok kultu­rális és szórakozási igényei­nek kielégítésével együtt foglalkozzék gondosabban a jf tűkben rendszeresen beszá­­gyár fiataljainak politikai mólót tartanak. nevelésével. vezetői meghívták baráti eszmecserére a kerület ta­nácstagjait, hogy megtár­gyalják a kerület problémáit és a tanácstagok munkás­ságát is. Több, a kerület dolgozó lakosságát érintő kérdésről beszéltek és elhatározták, hogy segítik azok megoldá­sát. Megállapodtak abban is, hogy a tanácstagok körze­ A munkaverseny szélesítéséért A Szegedi Falemezgyár pártszervezetének most meg­tartott taggyűlésén a többi között behatóan foglalkoztak a munkaverseny kérdései­vel is. Elismerően állapítot­ták meg azokat az eredmé­nyeket, amelyeket a­­ ver­senyben a keretfűrész há­rom műszakjának dolgozói elértek. A taggyűlés rámuta­tott, hogy a munkaverseny további szélesítéséért a kom­munista munkásoknak az eddigieknél még jobban pél­dát kell mutatniuk. A ver­seny célja a tervek mennyi­ségi teljesítése és ezzel együtt nagy figyelmet for­dítanak a legjobb anyagki­használásra, takarékosságra. A KISZ-szervezet segítése

Next