Délmagyarország, 1958. augusztus (14. évfolyam, 180-205. szám)
1958-08-01 / 180. szám
Péntek 19>*. augusztus 1. EEi* 8= 3 — c EZ TÖRTÉNT A KÜLPOLITIKÁBAN JHeLválasztották Libanon új köztársasági elnökét Csütörtökön néhány perccel dél előtt összeült a libanoni képviselőház, hogy megválasszák Libanon új köztársasági elnökét. Az ülés elején felolvasták az alkotmánynak az elnökválasztással kapcsolatos cikkelyeit, majd megkezdődött a szavazás. Az alkotmány előírásai értelmében a szavazás első fordulójában a jelöltnek kétharmados többségre van szüksége ahhoz, hogy megválasszák, a második menetben viszont már az egyszerű többség is elegendő. Sehab tábornok, az elsőszámú elnökjelölt a szavazás első menetében nem kapott kétharmados többséget — egy szavazat hiányzott ehhez — a második fordulóban azonban negyvennyolc szavazatot kapott, míg ellenfele hét szavazathoz jutott csupán. Egy szavazat érvénytelen volt. A választás ideje alatt Beirútban nyugodtság uralkodott. A libanoni főváros politikai köreiben számítanak arra, hogy az új elnök megválasztása gyorsan megoldja Libanon csaknem három hónapja tartó súlyos problémáját, a polgárháborút. Chamoun jelenlegi elnöknek szeptember 23-án jár le hivatali megbízatása. Néhány nappal ezelőtt az ellenzék azt követelte, hogy az újonnan megválasztandó elnök szólítsa fel távozásra Chamount és követelje az amerikai csapatok haladéktalan visszavonását. Nyilvánvaló, hogy a rend helyreállítása Libanonban mindenekelőtt Chamoun mielőbbi távozásával áll összefüggésben — az amerikai csapatok rövid időn belül történő távozásával egyetemben. A londoni értekezlet valójában összeesküvés volt Irak és az EAK ellen — állapítja meg a bagdadi paktum minisztertanácsának üléséről a TASZSZ közleménye Moszkva (MTI). Szerdán este a Szovjetunió Külügyminisztériumában a külföldi újságíróknak átnyújtották a TASZSZ közleményét a bagdadi paktum tagállamai miniszteri tanácsának július 28—29-e között Londonban megtartott tanácskozásáról. A közlemény lelepzi a tanácskozás igazi célját és rámutat arra, hogy a bagdadi paktum tagállamainak ez a tanácskozása csupán egyetlen célt szolgált: az agresszió kiszélesítését a Közel- és Közép-Keleten. A közlemény a továbbiakban hangsúlyozza: »a tények nyilvánvalóan bizonyítják, hogy a londoni tanácskozás a gyakorlatban nem volt más, mint az összeesküvők gyülekezete, akik új agressziót terveztek a független fejlődés útjára nemrégen lépett arab államok, mindenekelőtt az Egyesült Arab Köztársaság és az Iraki Köztársaság ellen. Az Egyesült Államok és Anglia most a bagdadi paktumban résztvevő szövetségeseikkel együtt az agresszió további kiszélesítésére készülnek, mutat rá a TASZSZ közleménye. A tények fényében világossá válik — folytatódik a TASZSZ-közlemény —, milyen nagy a Közel- és a Közép-Kelet népeit fenyegető veszély és milyen érdekeket szolgálnak azok az ázsiai országok, amelyek tagjai ennek a támadó tömbnek. »Csak azok, akik elvesztették képességüket, hogy józanul értékeljék ezt a helyzetet — amely ma a Közel- és a Közép-Keleten kialakul és nem akarnak számolni az idők szellemével —, léphetnek a katonai kalandok és a felszabadító mozgalom ellen irányuló nyílt harc útjára — állapítja meg a nyilatkozat. Nem kétséges, hogy ha a szabadságszerető iraki nép ellen — amely kitart igazságos ügye mellett — támadást követnének el — amelyet a bagdadi paktum képviselői készítenek elő _ akkor más békeszerető országok az agresszió áldozatának segítségére sietnének« — jelenti ki határozottan a TASZSZ közleménye. Világszerte felháborodást kelt az Egyesült államok nukleáris robbantás-sorozata Igor Orlov, a TASZSZ üzemleírója foglalkozik az Egyesült Államok intenzív fetomrobbantásaival. Megállapítja: az a páratlan intenzitás, amellyel az Egyesült Államok atomfegyver-kísérleteit végzi, felháborítja a világ közvéleményét, s ezt a felháborodást csak fokozza, hogy az amerikai katonai körök a kísérletek időpontjául éppen azt az évszakot választják ki, amikor a légáramlás a Marshall-szigetek felől Japán, Kína, Korea és a Szovjetunió felé sodorja a rádióaktív anyagokat. A szemleíró ezután így folytatja a cikket: — Ha figyelembe vesszük azt az intenzitást, amellyel az Egyesült Államok a legutóbbi hónapokban atomkísérleteit végezte, fel kell tételeznünk, hogy ezeknek a robbantásoknak több, eddig fel nem derített áldozata van, mint ahogyan azt eddig feltételezték, hiszen a szovjet megfigyelőállomások a legutóbbi négy hónap folyamán 32 olyan robbantást észleltek, amelyeket az Egyesült Államok a Marshall-szigeteken végrehajtott. 8 î 2 Törökország is elismerte az raki Köztársaságot A július 14-én létrejött Iraki Köztársaságot az első napokban több mint 20 ország — köztük a Szovjetunió és a népi demokratikus országok — kormánya ismerte el, bizonyságául annak, hogy az új arab köztársaság létrejötte milyen nagy fontosságú esemény a világ számára. Az Ésszakatlanti Szövetséghez tartozó országok kezdetben láthatóan vonakodtak az Iraki Köztársaság elismerésétől, de a tények hatására revideálniuk kellett álláspontjukat, s elsőnek Görögország törte meg a jeget: kormányának szóvivője kedden jelentette be az Iraki Köztársaság elismerését. Újabban Olaszország is elismerte a bagdadi kormányt, sőt — ami nagy meglepetés — Törökország kormánya is kénytelen volt az új arab köztársaság elismerését bejelenteni csütörtökön. Ez a tény annál inkább is számottevő, mert Amerika és Anglia fontos szerepet kívánt biztosítani Törökországnak tervezett irakellenes akciójában. Török-görög kormányközbelépés Cipruson? London: Londoni politikai körök értesülése szerint Macmillan angol miniszterelnök felkérte Görögország és Törökország miniszterelnökét, hogy együttesen szólítsák fel a ciprusi népet, a további vérontás megszüntetésére. Karamanlisz görög miniszterelnök — athéni jelentés szerint — már szerdán este teljesítette Macmillan kívánságát. Felhívást adott ki, s ebben arra kéri Ciprus görög lakosságát, hogy járuljon hozzá a béke és a rend helyreállításához. Makariosz érsek felhívásában a ciprusi török kisebbséget teszi felelőssé a véres összetűzésekért s ezt mondja: »a fő azonban az, hogy a török-görög vérontást megszüntessük.« A török és a görög lakosság viszálykodása három nap alatt 10 halálos és nagyszámú sebesült áldozatot követelt. A török kormány csütörtökön még nem nyilatkozott Macmillan felhívásával kapcsolatban. A KISZ intéző bizottsága javasolja: Egységes szakmai továbbképzést a fiatal szakmunkások, műszakiak és közgazdászok számára A KISZ intézőbizottsága az illetékes szakminisztériumokkal együttesen javaslatot készített a fiatal szakmunkások, műszakiak és közgazdászok továbbképzésére. Ennek szükségességét mi sem bizonyítja jobban, mint például az, hogy a legutóbbi öt év alatt százezer fiatalt képeztünk szakmunkássá. A felszabadulás előtti évi ezer hallgatóval szemben 1956-ban húszezer rendes és 15 ezer levelező hallgató tanult a technikumokban. A szocialista ipar és a technika állandó gyors fejlődése megköveteli a fiatalok egységes szakmai továbbképzését. A KISZ intézőbizottsága ezért kérte a szakminisztériumokat, kötelezzék az üzemeket, hogy tapasztalt, nagytudású műszaki vezetők közül biztosítsanak "a fiatalok részére olyan személyeket, akik egyénileg, vagy csoportosan segítenek a bonyolultabb kérdések megoldásában. Biztosítsák továbbá, hogy az üzemi könyvtárakat ellássák megfelelő szakirodalommal, amelyet a továbbtanuló fiatalok felhasználhatnak. A mérnökök továbbképzésénél a budapesti és vidéki egyetemeket kell igénybe venni. A tanfolyamok tematikáját a tanárok dolgozzák ki. A technikusok továbbképzését az egyes üzemekben szervezzék meg, és a tanfolyamok anyagát az ott dolgozó elismert szakemberek dolgozzák ki és azt a főmérnök hagyja jóvá. A fiatal szakmunkások továbbképzésére legalkalmasabb a Csepel Vas- és Fémművekben kezdeményezett, »Szakma ifjú mestere« versenymozgalom. Ennek lényege, hogy egyegy üzemben, annak sajátosságait figyelembe véve, elméleti és gyakorlati versenyfeltételeket dolgoznak ki. -------- -% - művet készítenek és azt a vizsgabizottság hivatalosan oklevéllel és jelvénnyel igazolja. A KISZ javasolja továbbá, hogy a vállalatok vezetői a besorolásnál, előreléptetésnél, közép-és felsőfokú iskolára küldésnél vegyék figyelembe a továbbképző tanfolyamok sikeres elvégzését A versenyszakasz lezárása után az abban résztvevők elméleti és gyakorlati vizs- és azt jegyezzék be a dolgogat tesznek, illetve mesterzők munkakönyvébe is. ---- ------------- 100 éves hír Kerek száz esztendővel ezelőtt, 1858 augusztus elsején repülte körül a világot az a szenzáció, miszerint távíró összeköttetés létesült Európa és Amerika között. Ezen a napon váltottak először vezetéken üzenetet két hajó fedélzetéről. A kalauz így kommentálta a nagyy újdonságot: »Anglia és Amerika közt, illetőleg az izlandi Doulus öbölparttól Neefunland Szentháromság (Trinity) öble partjáig a távirati huzal szerencsésen leeresztezett, összes hossza 2022 angol mérföld. Az amerikaiak és angolok folytonos társalgást kezdtek egymással.« A nagy munkát angol cégek vállalták annak idején, üzleti és politikai célból, hogy állandóan tudhassák mi történik gyarmatukon, Kanadában. Később a franciák is belefogtak hasonló vállalkozásba, s pár évvel később már három kábelt ölelt a tenger. Azóta száz és száz láthatatlan szálon futnak az üzenetek, világrészről világrészre. Diplomáciai ravaszkodást hoznak, békés üzeneteket visznek, friss híreket és eseményeket továbbítanak a tenger alatt, s reméljük hogy ez a nagy hálózat mindinkább az emberi megértést szolgálja. Hosszú évek óta nem takarítottak be az ideihez hasonló mennyiségű gabonát A gabonaátadók ragaszkodjanak a hektoliterfajsúly-méréshez: pénzt kapnak érte! Az ország földművesszövetkezetei az idén nagyobb szerepet kaptak az ország kenyérellátásának biztosításában. Az idén már mintegy 900 felvásárlóhellyel rendelkeznek, s az összes felvásárlásra kerülő gabonának kereken egynegyedét veszik át. A földművesszövetkezeti felvásárlók az első hetekben szerzett tapasztalatai igen biztatóak. Sok földművesszövetkezet arról ad jelentést, hogy a zséplés befejezése után néhány órával már a begyűjtőhelyekre szállítják mind a cséplésért járó díjat, mind pedig a földadó értékének megfelelő mennyiségű gabonát. Az első hetek eredményei a szabadfelvásárlás területén is biztatóak. Július 1-től a földművesszövetkezetek egész kenyérgabona felvásárlási tervük 4,5 százalékának tettek eleget. Különösen kedvezően alakult a szabad értékesítésű gabona aránya. Eddig a tervezett mennyiség 6,3 százaléka került a magtárakba. A takarmánygabona felvásárlás területén még kedvezőbben alakult a helyzet. Az összes mennyiség 10,1 százalékát, a szabad értékesítésűnek pedig 20,4 százalékát vették át a felvásárlási megbízottak. A felvásárlás eddigi statisztikája azt mutatja, hogy hosszú évek óta nem takarítottak be az ideihez hasonló mennyiségű gabonát. A termelőket a szokványosnál jobb minőségű gabonáért minőségi felár illeti meg. Az első hetek tapasztalatai azt mutatják, hogy a felvásárlótelepek vezetői nem szívesen »vesződnek« a hektolitersúly méréssel. A SZÖVOSZ ezért felhívja a földművesszövetkezetek tagságát: a termelési bizottságok, az ellenőrző bizottságok kísérjék figyelemmel a felvásárlótelepek munkáját és követeljék meg minden esetben a hektolitersúly mérését. »Mozgó erőinket úgy kell felépítenünk, hogy megfeleljenek az esetleges korlátozott háborúk méreteinek, amelyek néhány ország közötti konfliktustól kisebb politikai akciókig terjedhettek« — ezt a mondatot abban a jelentésben olvashattuk, amelyet az ismert amerikai tőkések egy csoportja ,Nelson Rockefeller vezetésével 18 hónapon keresztül szerkesztett és ez év január 6-án nyilvánosságra hozott. A sajtó ezt a 25 000 szavas [jelentést »Rockefeller-doktrínának« nevezte el. A fenti terjedelmes anyagban kevés említést találhatunk a közelkeleti országokról, s általánosságban a világ keleti térségéről. A szerzők általában [nem szeretik a dolgokat nevükön nevezni, s óvakodtak ]attól, hogy beismerjék: a [korlátozott háborúk célja a [nemzeti felszabadító harcok leverése. De amit nem mondtak ki az amerikai tőkések, azt szemléltetően ország-világ elé tárta a 6. amerikai flotta, amely Libanonba szállította az amerikai csapatokat. A »Perspectives« című francia folyóirat egy ízben Dullest »az olajvallás legfőbb papjá«-nak nevezte. Egyetlen amerikai külügyminiszter sem fordított olyan nagy figyelmet a közel-keleti országokra, vagyis az amerikai olajkirályok busás hasznot nyújtó területére, mint Dulles. A természet csodálatos gazdagsággal áldotta meg a Perzsa-öböl környékét. Jelenleg ezen a területen évente 200 millió tonna olajat hoznak felszínre, ami azt jelenti, hogy Közel-Kelet a világ második olajlelőhelye. Ez talán érthetővé teszi, miért fordultak az amerikai olajmágnások fokozott érdeklődéssel az itt lévő országok felé. Az amerikaiak, négy évtizedes, szakadatlan, kitartó harc során, elhódították az angoloktól a távol-keleti olaj üzlet számottevő pozícióit. Anglia ma már csak az itt felszínre hozott olaj 30 százalékával rendelkezhet míg az Egyesült Államok részesedése 65 százalékhoz közeledik. Az olajkitermelésben 22 amerikai cég érdekelt, s ezek között az első helyet Rockefeller »Standard Oil« társasága foglalja el. Az amerikai olajmonopóliumok 1,7 milliárd dollárt fektettek a fenti üzletbe. Ugyanakkor évi tiszta hasznuk 1 milliárd dollárt tesz ki. A profitot a közelkeleti olaj rendkívül alacsony önköltsége is növeli. A. Szantalov szovjet közgazdász számításai szerint a Perzsa-öböl térségében folyó olajtermelés költségei csupán 13—16-od részét alkotják az Egyesült Államokban lévő olajipar kiadásainak. Ezek után egyáltalán nem meglepő, hogy az amerikai monopóliumok haszna időnként a 400 százalékot is meghaladja. Éppen ezért ezek a tőkések semmiféle bűnös cselekedettől sem riadnak vissza, ha mesébe illő jövedelmük megőrzéséről van szó. Az Egyesült Államok a háború után közvetlenül még nem vetette meg szilárdan lábát Közel-Keleten, mert ezt a területet az angol gyarmatosítók tartották ellenőrzésük alatt. 1947-ben azonban megjelent a Truman-doktrina, amely Görögországot és Törökországot az Egyesült Államok erős ellenőrzése alá vonta. Ez a tény egyben ugródeszkát is jelentett a közel-keleti olajlelőhelyek felé és a sajtó akkoriban találóan jegyezte meg, hogy Truman olajoshordóról jelentette be doktrínáját. Könnyen nyomon követhetjük, hogy az amerikaiak közel-keleti politikája egyenes arányban aktivizálódott az olajtermelés növekedésével. Ezt a célt szolgálta a Dulles—Eisenhower-doktrrina, amelyben az Egyesült Államok Közel-Kelet egyetlen »védszentjének« nevezte el magát a nemlétező »szovjet veszéllyel szemben«. Az amerikaiak felhasználták Anglia befolyásának katasztrofális csökkenését az arab világ körében és óriási területet csatoltak az úgynevezett »amerikai védelmi területihez. Ugyanakkor fenntartották maguknak azt a jogot, hogy megállapítsák, milyen események adhatnak okot a fegyveres beavatkozásra. »Helyi háborúk«, »korlátozott háborúk« — mindezek Dulles régi vesszőparipái. Eddig azonban azt hittük, hogy ilyen háborúkban csak az Egyesült Államok szövetségesei harcolnak majd, vagyis az amerikai imperialisták idegen erőkkel »csinálnak rendet« a lázadozó országokban. A szuezi kaland már kissé megingatta ezt az elképzelést, a Rockefeller-jelentés pedig már nyílt tanácsokat tartalmaz az amerikai kormány számára: »Szükséges, hogy olyan katonai egységeket hozzunk létre, amelyek gyér intervenciókra is képesek ...« A szerzők azonban cinizmusukban még ezen is túlmennek és egyenesen azt ajánlják, hogy »korlátozott atomháború((!) megvívására alkalmas, különleges egységeket alakítsanak ki. Ez még az Eisenhower-doktrinán is túltesz, hiszen nyíltan kimondja: az atomfegyverekkel felszerelt amerikai csapatokat közvetlenül használják fel a nemzeti felszabadító harcok leverésére. Rockefellerék tehát atombombával fenyegetik azokat a népeket, amelyek nem hajlandók rabszolgasorsban élni az amerikai gyarmatosítók uralma alatt. Az Egyesült Államok arabkeleti agressziója a Rockefeller-doktrína szavait testesíti meg. Az amerikai hadsereg ugyanakkor katonai demonstrációval akarja megfélemlíteni Közel-Kelet többi népét, amelyek esetleg szintén fellázadhatnak és veszélyeztethetik a Standard Oil érdekeit. Mindezt az Egyesült Államok vezető körei, hogy a Rockefeller-doktrína szavaival éljünk, s kisebb politikai akciónak tekintik. Az imperializmus logikája Washingtont egy népellenes csoport fegyveres támogatásába taszította, s ezáltal — Walter Lippmann szavai szerint — »az amerikaiak szembe kerültek az arab forradalommal«. Az Egyesült Államok tehát a tűzzel játszik, amelynek fénye már messziről világít. S ezt a játékot a világ szabadságszerető népei nem tűrhetik. G. Mirszkij Olaj és agresszió