Délmagyarország, 1958. október (14. évfolyam, 231-257. szám)

1958-10-01 / 231. szám

Szerda, 19M. október 1. 2 Az Egyesült Államok folytatja kínaellonas provokációit Peking (MTI). Hétfőn az Egyesült Államok egy kato­nai repülőgépe a Fucsien tartománybeli Amoj felett behatolt Kína légiterébe, há­rom amerikai hadihajó pedig ugyancsak a Fucsien térség­ben hatolt be Kína felség­vizeire. A kínai külügymi­nisztérium szóvivőjét ezzel kapcsolatban a következő nyilatkozat közzétételére ha­talmazták fel: a kínai kor­mány tizenhetedszer komo­lyan figyelmezteti az Egye­sült Államokat a súlyos ka­tonai provokációk miatt. A csangkajsekisták ne használjanak irányított lövedékeket! Peking (Új Kína): A Kínai Népköztársaság honvé­delmi minisztériuma hétfőn nyilatkozatot adott ki arról, hogy a csangskajsekista légierők az Egyesült Államok közvetlen ösztönzésére irányított lövedékeket használnak a Kínai Népköztársaság légierői elleni támadásaik köz­ben. A nyilatkozat többek között megállapítja: — A csangkajsekista légierőknek ez az újabb fegyve­res provokációja azután történt, hogy az Egyesült Álla­mok F—86 és F—100 jelzésű »Sidewinder­“ típusú irányí­tott lövedékekkel és más korszerű fegyverekkel látta el a csang kajsekista légierőket. A honvédelmi minisztérium szóvivőjét a következő ünnepélyes nyilatkozat tételére hatalmazták fel: A kínai népi felszabadító hadsereg el van szánva, hogy ezért a gaztettért büntető csapásokat mérjen Csang Kaj-sek légi­erejére. ____________ A harc Franciaországban tovább folytatódik A francia belügyminiszté­rium hétfőn este kiadott je­lentése még nem tartalmaz­za a franciaországi és a tengerentúli végleges válasz­tási eredményeket. Ezt csak szerdán este közlik. A moszkvai lapok részle­tesen kommentálják a Fran­ciaországban lezajlott nép­szavazás eredményeit. A harc folytatódik, bárhogy alakuljon is a helyzet Fran­ciaországban a népszavazás után — írja a Pravda. A lap a továbbiakban meg­állapítja, hogy a francia re­akció nagy hangon számol be az algériai népszavazás „sikeréről­“. Hivatalos adatok szerint az algériai lakosság 97 százaléka igent mondott és csak 3 százaléka mondott nemet. E számadatok láttára felmerül az a jogos kérdés: hát akkor ki ellen visel há­borút Algériában de Gaulle és környezete? Az imperia­lizmus története sok »cso­dát« ismer, de azért minden­nek van határa. Dr. Sik Endre beszéde az ENSZ-közgyűlés előtt (Folytatás az 1. oldalról.) Mindez éppen abban az időben, amikor Csang­ Kaj-sek haderőinek na­gyobb egységei települtek át a szárazföldi Kína tő­­szomszédságába, a part­­menti szigetekre, Kimojra és Maciira. A kihívás politikája A State Department doku­mentumai­ alapján a követ­kező tények világosak: 1. A State Department szóhasználatával élve az Egyesült Államok külpoliti­kai alapelvét a kihívás po­litikájának lehet nevezni. Szövetségeseinek, szilárd és hatékony szövetségeseknek azokat tekinti, akik maguk is a kihívás politikáját al­kalmaznék. Szövetségeseit általában abból a szempont­ból értékeli, hogy mennyire alkalmasak helyzetüknél és érdekeiknél fogva a kihívás politikájának érvényesítésé­re. Ezt a politikát joggal le­hetne­ ugyan a provokatív és agresszív jelzővel illetni, mivel azonban a State De­partment jobban szereti a «•kihívás­ kifejezést, azért megmaradok annak haszná­lata mellett. 2. A háborús veszély a Közép-Keleten nem az ira­ki nép forradalma következ­tében állt elő, hanem ezt a veszélyt a State Department kihívás­­politikája fokoza­tosan építette ki az arab né­pek nacionalista mozgalma ellen a Jordániai, libanoni és Iraki szövetségeseinek adott katonai segéllyel és az ame­rikai-angol beavatkozás ígé­retével. 3. A távol-keleti háborús Veszély nem augusztus 23- án alakult ki, hanem foko­zatosan halmozódott fel a Csang Kaj-seknek adott ka­tonai és politikai segítség­ben, amely a kihívó politika alkalmazására bátorította Csang Kaj-seket. 4. A Közép-Keleten és a Távol-Keleten kialakult helyzet szoros kapcsolatban áll egymással. A kapcsola­tot a State Department ki­­hívási politikája adja. A két területen egymással párhu­zamosan indult el a kihívá­­si előkészítés. Miután a ka­tonai beavatkozás a Közép- Kelten megtörtént, a kihívási politikát rob­banásig fokozták a Távol- Keleten, hogy a közvéle­mény figyelmét elterel­jék a Közép-Keleten, Li­Mi ellen Irányul a kihívá­­si politika? A mai nemzedék átalakuló világban él. A vi­lág különböző pontjain a ha­ladás és a reakció erői mér­­kőznek egymással. Délkelet- Ázsia és Afrika széles terü­letein nagy nép­tömegek most jutottak el a nemzeti öntu­datra ébredés fokára. Amin Európa és Amerika népei a múlt században átmentek, a nemzeti öntu­datra ébredés élményeit, életüknek új korszakát most élik át Afrika és Ázsia nagy lakosságú or­szágai. A kizsákmányolt népek vég­leg le akarják rázni a gyar­matosítás minden formáját. Nemcsak politikailag akar­nak függetlenek lenni, ha­nem földjük kincseit, mun­kájuk gyümölcseit is maguk akarják élvezni. A State De­partment aszerint mozgatja a 6. flottát, a 7. flottát, asze­rint irányítja katonai se­gélynyújtását, és aszerint ígéri gazdasági segítségét, hogy hol mozdul meg erőtel­jesebben a néptömegeknek ez a haladó mozgalma, de korántsem azért, hogy a ha­ladásnak segítsen. A kizsákmányolás és gyar­mati elnyomás ellen küzdő népek nem Amerikától vár­nak segítséget. Az ilyen né­pek — hogy a haladás leg­frissebb reménységeivel kezdjem a felsorolást — Ghánára, Tuniszra, Marok­kóra, Ceylonra, Irakra, az Egyesült Arab Köztársaság­ra, Indiára, a Kínai Nép­­köztársaságra, a Szovjet­unióra tekintenek. Viszont, ha a földkerekség bármely kanánban és Jordániában tartózkodó amerikai és angol csapatokról. 5. Ez a kihívási politika jellemzi a State Department külpolitikáját nemcsak a Közép- és Távol-Keleten hanem általában minden nemzetközi vonatkozásban. A magyar kormánynak er­ről egészen friss tapasztala­tai vannak. Az USA buda­pesti követsége sajtóattasé­jának jelenlétében rendezett sajtókonferencán öt beszer­vezett amerikai kém mon­dotta el, hogy milyen akna­munkára készítették fel őket­ az USA hivatalos és illegális szervei Magyaror­szág államrendje ellen. Annak ellenére, hogy a budapesti amerikai követ­ség diplomatája is jelen volt az adatok feltárásá­nál, az amerikai szervek még csak kísérletet sem tudtak tenni az ismerte­tett adatok cáfolására. 6. Ez a kihívási politika viszi sok tekintetben zsákut­cába az ENSZ jelenlegi köz­gyűlését is, és ez idéz fel nagyon súlyos veszélyt az ENSZ értelme és léte ellen. Miután az amerikai küldött­ség megakadályozta kedvező határozat­hozatalát Kína képviseletének megvitatását illetően, a State Department most azzal fenyegetőzik, hogy a varsói tárgyalások sikertelensége esetén az ENSZ állásfoglalását fogja igényelni a távol-keleti hely­zet kérdésében. Amilyen mértékig folytat­ja a State Department kí­sérletezéseit, hogy az ENSZ- et kihívás­­politikájának eszközévé tegye, olyan mértékig sodorja magát az egész szervezetet eg­zisztenciális válságba. Gondolom, senki sem téte­lezi fel, hogy a Kínai Nép­köztársaság képviselete el­len kierőszakolt közgyűlési határozat után, amíg azt az ENSZ jóvá nem teszi, bár­milyen illetékes véleményt is tudna nyilvánítani, az ENSZ bármely szerve a tá­vol-keleti helyzetről. területén van egy reakciós hatalmi csoport, amely sze­retné uralmát a feltörekvő néptömegek ellen megvéd­e­ni, az biztosan az Amerikai Egyesült Államok kormá­nyára tekint, attól vár se­gítséget és általában nem is hiába. A segítséglistán ilye­nek vannak, mint: Libanon elszökött miniszterelnöke, Irak volt királyi családja, Jordánia jelenlegi királya, Csang Kaj-sek, Li Szin-man és sorolhatnám a világ más tájairól megszökött politikai szélhámosok neveit, akik mivel alkalmasak a kihívás politikájának érvényesítésé­re, számíthatnak a State De­partment támogatására is. Ha Nagy Imre, vagy Ma­léter Pál megszökhetett vol­na Magyarországról, vagy ha börtönben is, de élne, akkor a State Department a ma­gyar nép nyugodt élete és a középeurópai béke ellen irá­nyuló kihívási politikájának ezek lennének a fő eszközei. A magyar bíróság ítélete nemcsak az igazságszol­gáltatás érdekeinek tett eleget, hanem a nemzet­közi békének is szolgála­tot tett, amikor a kihívás politikájának ezeket a veszedelmes eszközeit végérvényesen eltávolí­totta a State Department fegyvertárából. A Kínát kihívó politika szótára A kihívás politikájáról a State Department ilyen nyíl­tan természetesen csak a szenátusi bizottság előtt be­szél. A nagy nyilvánosság­A másik jelszó a bizton­ság. A kihívás politikája a biztonság szép jelszava alatt nem a naptömegek biztonságát, hanem a gyar­matosító hatalmak gyarmat­uralmának és az ezzel szö­vetkező reakciós klikknek a biztonságát érti. Mit mu­tatnak ismét a tények? A kihívás politikája szerint az nem megy a biztonság rovására, hogy Csang Kaj­­sek állandó kihívást jelent a Kínai Népköztársaság el­len, annyira nem, hogy ki­hívó ak­ciói miatt szilárd és hatékony szövetségesnek kell nevezni. De, ha egy több, mint hatszázmilliós ország saját területén meg akarja erősíteni biztonságát, ez már a biztonság rovásá­ra megy. Tudniillik egy nép- és hazaáruló biztonsá­gának rovására. Megvilágítható ez egy másik példával is. Mind Mr. Dulles, mind Mr. Sel­­win Lloyd alarmírozni igyekszik a közgyűlést az­zal, a bejelentéssel, hogy egyes arab rádióadások ve­szélyeztetik a Közép-Kelet biztonságát. Az angol kül­ügyminiszter idézett is ilyen rádióadásból, majd a biz­tonság érdekében nemzet­közi ellenőrzést követelt. A kihívás politikája szempont­jából az ilyen rádióadások addig veszélyeztetik a biz­tonságot, amíg az adósok a gyarmati politika uralkodó klikkjei ellen szólnak. Vi­szont szabad folyást kell adni, sőt a State Depart­ment támogatását kell biz­tosítani az olyan rádióadá­sok számára, amelyek a A biztonság jelszava alatt tehát azoknak a politikai, katonai, gazdasági és propa­ganda-erődítményeknek a kiépítését kell érteni, ame­lyek Ázsia és Afrika feltö­rekvő népeivel szemben a Csan­g Kaj-sekkel és­­ az ot­tan összpontosított amerikai tengeri, légi és szárazföldi haderőivel együtt. Mindez a State Department szerint nem békebontás. De az, hogy a Kínai Népköztársa­ság megvédi magát és vég­érvényesen megszünteti a támadás veszélyét saját te­rületén, békebontási Ilyen jogon a betörő is érvel­hetne a szabadság és a bé­kés élet jelszavával, ha tet­ten érik és le akarják tar­tóztatni, néptömegek biztonságát ve­szélyeztetik. Az arab rádióadások az arab népek szabadságmoz­galmára buzdítanak és a na­cionalizmus ellenségeit tá­madják. Felhívom azonban a figyelmet az Amerika hang­ja, a BBC, a Szabad Európa és a Szabad Kína hangja adásaira. Adatokat tudunk nyújtani — részben az el­lenforradalomról és Nagy Imréről kiadott új Fehér könyvben hoztunk nyilvá­nosságra néhányat belőlük — arról, hogy az Amerika hangja, a BBC és a Szabad Európa az el­lenforradalom alatt és utána egymással versengve uszították a magyar bá­nyászokat a bányák vízzel való el­árasztására, útmutatásokat adott merényletek elköveté­sére, és így tovább. Ez az uszítás ma sem szűnt meg. Az Amerika hangja és a Szabad Kína hangja távol-keleti tevé­kenységéről az onnan ktilévő küldöttségek tudnának be­szélni. Ha itt lenne már a Kínai Népköztársaság kép­viselője, beszédes példákat tudna felhozni arra, hogy amerikai és angol propa­gandaszervek, az Amerika hangja, a Szabad Kína hang­ja, az angol rádió propagan­dája milyen aknamunkákra igyekszik bíztatni a Kínai Népköztársaság ellen Hong­kongból, Kimojról és Taj­vanról. Ez persze eggyel több ok arra, hogy ez a küldöttség ne legyen itt. gyarmatosító uralom bizton­ságát védik. A kihívás politikájának to­vábbi jelszava­ az igazságos­ság. Amikor nem a mostani távol-keleti események meg­szüntetéséről van szó, hanem más vitás kérdések rende­zéséről, akkor a State De­partment a béke szó mellé mindig kínos gondossággal teszi oda a másikat: igazsá­gos. A kihívás politikája az igazság védelmének látsza­tával lép fel. Mr. Lodge olyan hangnemben szokott a State Department külpoliti­kájáról beszélni, mintha az amerikai külpolitika képvi­selői csupa orleansi-szűzek lennének, hősies és maku­látlan bajnokai az igazság­nak. Ismét mit mutatnak a té­nyek? Ha Jordánia Husszein királya diktatórikus intézke­déseket tesz és tömegével küldi el koncentrációs tábo­rokba az arab nacionalizmus hőseit, akkor ezt az ameri­kai politika és propaganda az igazság győzelmeként ün­nepli. De ha az Iraki Köz­társaság rendes bírói úton felelősségre vonja a nép árulóit, a népáruló királyi család politikai ügynökeit, akkor az amerikai propa­ganda és külpolitika felhá­borodottan igyekszik beavat­kozni az eljárásokba és vé­delmet nyújtani a bűnösök­nek. Ha az arab országok az egység, a szövetség és az együttműködés különböző formáit keresik egymással. Most pedig tegyünk ele­get Lodge úr kívánságának és nézzük a történelmet. Va­jon milyen igazságosság tük­röződött az 1898. évi ame­rikai—spanyol háborúban, amikor Kuba, Portoricó és a Fülöp-szigetek amerikai gyarmattá lett? Nem vett-e részt az Amerikai Egyesült Államok abban az expedíciós különítményben, amely a gyarmatosítók elleni kínai népfelkelést elfojtotta? Mi­lyen igazság vezette 1903- ban az Amerikai Egyesült Államokat Panama ellen? Ugyanezt lehetne kérdezni az 1910-ben Nicaragua ellen folytatott akcióval kapcso­latban. Lodge úr elfelejtette talán a Szovjetunió elleni 1918-as amerikai intervenciót? Milyen igazságnak nevez­hető, hogy a második világ­háború alatt az Egyesült Ál­lamok Grönlandon és Izlan­­don támaszpontokat létesí­tett azzal az ígérettel, hogy a háború végén megszünteti azokat,­ ígéretét azonban nem tartotta meg. Milyen igazság igazolja a második világháború utáni amerikai kalandokat Kí­nában, a Fü­löp-szigeteken? Kik voltak az első idegen akkor ezt aknamunkának bélyegzik a State Depart­ment külpolitikájában és az egységbontásra irá­nyuló törekvéseket tekintik igazságos külpolitikának. Mivel a napokban Mr. Lodge a történelemre hívta fel a figyelmünket annak az igazolására, hogy az ameri­kai külpolitikát sohasem ve­zették önző szándékok, ha­nem mindig az igazság vé­delme vezette, ezért én most emlékezetbe szeretnék idéz­ni néhány távolabbi és kö­zelebbi történeti tényt. Köz­bevetve azonban szeretném megjegyezni, a magyar nép örökre hálás lesz az ameri­kai népnek azért, hogy múlt századbeli szabadságharcá­nak hősét, a száműzött Kos­suth Lajost olyan felejthe­tetlen megbecsüléssel fogad­ta A mostani megemlékezést — amikor az amerikai posta Kossuth-emlékbélyeget ad ki — hasonlóképpen hálásan fogadnék, ha a State De­partment nem használná ezt is kihívási politikája eszkö­zeként. Az amerikai nép nemes haladó hagyományainak semmi közük ahhoz a kihí­vási politikához, amely ma a State Department tevékeny­ségét jellemzi. katonák, akik Koreában harcbaszálltak? Amerikaiak. És kik lesznek az utolsók, akik Koreát el­hagyják? Amerikaiak. Idéz­tük emlékezetbe Amerika szerepét az 1954-es guatema­­lai eseményekben. Talán az amerikai történelemnek ezek a lapjai hiányoznak Lodge úr történelemkönyvéből? Ami pedig a jelenkori tör­ténelmet illeti, joggal írja az »U. S. News And World Re­port«, hogy aki az úgyneve­zett szabad világ térképének bármelyik pontját megérinti, az­ Egyesült Államok vala­melyik támaszpontját érinti. 49 országban 950 támasz­pontból álló hálózaton leg­alább másfélmillió katona tartózkodik Amerika hatá­rain kívül. Ha valaki ezt az erő jelé­nek tartja, annak csupán azt mondhatom, hogy ez ép­pen a gyengeség jele, mert az igazság nem szorul ilyen jellegű védelemre. A népek igazsága pedig úgyis előbb­­utóbb felszámolja ezeket tá­maszpontokat. Ennek hatal­mas jelei mutatkoznak már a Közép-Keleten is, éppen Libanonban és méginkább a Távol-Keleten. Kihívási politika — mi ellen? nak szóló megnyilatkozások­ban ezt a politikát olyan jel­szavakban öltözteti, amelyek hódítóan hatnak a tömegek értelmére. Ezért a kihívás politikájának meg­van a ma­ga szótára, és annak szóhasz­nálatát jól meg kell érteni, hogy reálisan lássuk a hely­zetet Az egyik jelszó a béke vé­delme. Arról vagyunk infor­málva, hogy az USA nagy­követe Varsóban a Kínai Népköztársaság nagyköveté­vel tárgyal, hogy megmentse a békét Itt a közgyűlésen az angol és francia külpolitika képviselői támogatásukról biztosították az Egyesült Ál­lamok kormányát, a békés megoldásra irányuló erőfe­szítéseiben. Hogyan kell ezt érteni a kihívás politikájának fényé­ben? Mit mondanak a té­nyek? Először is arra a következetlenségre szeret­ném felhívni a figyelmet, hogy valahányszor a Szov­jetunió, vagy bármelyik szocialista ország részéről javaslat érkezett az Egye­sült Államok kormányához arra, hogy a vitás nemzet­közi kérdéseket békés tár­gyalások útján rendezzék, a válasz mindig az volt, hogy az Egyesült Államok csak bizonyos feltételek mellett akarja a békét Most a távol-keleti helyzet­tel kapcsolatban, számítva a tömegek békevágyára, az Egyesült Államok önmagá­val szembeni következetlen­ségében a feltétel nélküli tűzszünet jelszavával lép fel. De ez a képmutatás enyhébb oldala. Súlyosabb az, hogy aki előbb rágyújt­ja a házat a benne lakóra, az utána a lakókat nevezi gyújtogatóknak és velük akarja eloltatni a tüzet. Vagyis e felfogás szerint az nem békebontás, ha Csang­ Kaj-sek 9 év óta szakadat­lan támadja a kínai anya­országot, hogy hadserege jelentős részét az anyaor­szág tőszomszédságában Összpontosítja a partraszál­lási kísérlet nyilvánvaló szándékával, hogy Tajvan állandó kihívást jelent a Kínai Népköztársaság ellen A biztonság kétféle értelmezése Fellépés — az igazság védelmének látsza­tával A történelem bizonyít Vorosilov Afganisztánba utazott Moszkva (TASZSZ): Moha­med Zahir Sah Afganisztán királyának meghívására Kli­ment Vorosilov, a Szovjet­unió Legfelső Tanácsa Elnök­ségének elnöke kedden ba­ráti látogatásra Afganisztán­ba utazott. Tartományi választások Nyugat-N­émetorszászban Nyugat-Németországban a Schleswig-Holstein nevű tartományban vasárnap tar­tományi gyűlési választások voltak. A választásokból a CDU, Adenauer Keresztény Demokrata Pártja került ki legerősebb pártként a sza­­v­azatok 44,4 százalékával és ezzel a 69 képviselői mandátum közül 33-at szer­zett meg magának, ugyan­akkor azonban nem jutott abszolút többségre. A második legerősebb párt a szavazatok 35,9 szá­zalékával (korábban 33,2 százalék) a Német Szociál­demokrata Párt lett. Az Át­települtek Pártja a szavaza­tok 6,9 százalékát kapta. A választási eredmények alapján a mandátumok a következőképpen oszlanak meg: CDU 33, szociálde­mokraták 26, áttelepültek 5.

Next