Délmagyarország, 1958. október (14. évfolyam, 231-257. szám)
1958-10-01 / 231. szám
Szerda, 19M. október 1. 2 Az Egyesült Államok folytatja kínaellonas provokációit Peking (MTI). Hétfőn az Egyesült Államok egy katonai repülőgépe a Fucsien tartománybeli Amoj felett behatolt Kína légiterébe, három amerikai hadihajó pedig ugyancsak a Fucsien térségben hatolt be Kína felségvizeire. A kínai külügyminisztérium szóvivőjét ezzel kapcsolatban a következő nyilatkozat közzétételére hatalmazták fel: a kínai kormány tizenhetedszer komolyan figyelmezteti az Egyesült Államokat a súlyos katonai provokációk miatt. A csangkajsekisták ne használjanak irányított lövedékeket! Peking (Új Kína): A Kínai Népköztársaság honvédelmi minisztériuma hétfőn nyilatkozatot adott ki arról, hogy a csangskajsekista légierők az Egyesült Államok közvetlen ösztönzésére irányított lövedékeket használnak a Kínai Népköztársaság légierői elleni támadásaik közben. A nyilatkozat többek között megállapítja: — A csangkajsekista légierőknek ez az újabb fegyveres provokációja azután történt, hogy az Egyesült Államok F—86 és F—100 jelzésű »Sidewinder“ típusú irányított lövedékekkel és más korszerű fegyverekkel látta el a csang kajsekista légierőket. A honvédelmi minisztérium szóvivőjét a következő ünnepélyes nyilatkozat tételére hatalmazták fel: A kínai népi felszabadító hadsereg el van szánva, hogy ezért a gaztettért büntető csapásokat mérjen Csang Kaj-sek légierejére. ____________ A harc Franciaországban tovább folytatódik A francia belügyminisztérium hétfőn este kiadott jelentése még nem tartalmazza a franciaországi és a tengerentúli végleges választási eredményeket. Ezt csak szerdán este közlik. A moszkvai lapok részletesen kommentálják a Franciaországban lezajlott népszavazás eredményeit. A harc folytatódik, bárhogy alakuljon is a helyzet Franciaországban a népszavazás után — írja a Pravda. A lap a továbbiakban megállapítja, hogy a francia reakció nagy hangon számol be az algériai népszavazás „sikeréről“. Hivatalos adatok szerint az algériai lakosság 97 százaléka igent mondott és csak 3 százaléka mondott nemet. E számadatok láttára felmerül az a jogos kérdés: hát akkor ki ellen visel háborút Algériában de Gaulle és környezete? Az imperializmus története sok »csodát« ismer, de azért mindennek van határa. Dr. Sik Endre beszéde az ENSZ-közgyűlés előtt (Folytatás az 1. oldalról.) Mindez éppen abban az időben, amikor Csang Kaj-sek haderőinek nagyobb egységei települtek át a szárazföldi Kína tőszomszédságába, a partmenti szigetekre, Kimojra és Maciira. A kihívás politikája A State Department dokumentumai alapján a következő tények világosak: 1. A State Department szóhasználatával élve az Egyesült Államok külpolitikai alapelvét a kihívás politikájának lehet nevezni. Szövetségeseinek, szilárd és hatékony szövetségeseknek azokat tekinti, akik maguk is a kihívás politikáját alkalmaznék. Szövetségeseit általában abból a szempontból értékeli, hogy mennyire alkalmasak helyzetüknél és érdekeiknél fogva a kihívás politikájának érvényesítésére. Ezt a politikát joggal lehetne ugyan a provokatív és agresszív jelzővel illetni, mivel azonban a State Department jobban szereti a «•kihívás kifejezést, azért megmaradok annak használata mellett. 2. A háborús veszély a Közép-Keleten nem az iraki nép forradalma következtében állt elő, hanem ezt a veszélyt a State Department kihíváspolitikája fokozatosan építette ki az arab népek nacionalista mozgalma ellen a Jordániai, libanoni és Iraki szövetségeseinek adott katonai segéllyel és az amerikai-angol beavatkozás ígéretével. 3. A távol-keleti háborús Veszély nem augusztus 23- án alakult ki, hanem fokozatosan halmozódott fel a Csang Kaj-seknek adott katonai és politikai segítségben, amely a kihívó politika alkalmazására bátorította Csang Kaj-seket. 4. A Közép-Keleten és a Távol-Keleten kialakult helyzet szoros kapcsolatban áll egymással. A kapcsolatot a State Department kihívási politikája adja. A két területen egymással párhuzamosan indult el a kihívási előkészítés. Miután a katonai beavatkozás a Közép- Kelten megtörtént, a kihívási politikát robbanásig fokozták a Távol- Keleten, hogy a közvélemény figyelmét eltereljék a Közép-Keleten, LiMi ellen Irányul a kihívási politika? A mai nemzedék átalakuló világban él. A világ különböző pontjain a haladás és a reakció erői mérkőznek egymással. Délkelet- Ázsia és Afrika széles területein nagy néptömegek most jutottak el a nemzeti öntudatra ébredés fokára. Amin Európa és Amerika népei a múlt században átmentek, a nemzeti öntudatra ébredés élményeit, életüknek új korszakát most élik át Afrika és Ázsia nagy lakosságú országai. A kizsákmányolt népek végleg le akarják rázni a gyarmatosítás minden formáját. Nemcsak politikailag akarnak függetlenek lenni, hanem földjük kincseit, munkájuk gyümölcseit is maguk akarják élvezni. A State Department aszerint mozgatja a 6. flottát, a 7. flottát, aszerint irányítja katonai segélynyújtását, és aszerint ígéri gazdasági segítségét, hogy hol mozdul meg erőteljesebben a néptömegeknek ez a haladó mozgalma, de korántsem azért, hogy a haladásnak segítsen. A kizsákmányolás és gyarmati elnyomás ellen küzdő népek nem Amerikától várnak segítséget. Az ilyen népek — hogy a haladás legfrissebb reménységeivel kezdjem a felsorolást — Ghánára, Tuniszra, Marokkóra, Ceylonra, Irakra, az Egyesült Arab Köztársaságra, Indiára, a Kínai Népköztársaságra, a Szovjetunióra tekintenek. Viszont, ha a földkerekség bármely kanánban és Jordániában tartózkodó amerikai és angol csapatokról. 5. Ez a kihívási politika jellemzi a State Department külpolitikáját nemcsak a Közép- és Távol-Keleten hanem általában minden nemzetközi vonatkozásban. A magyar kormánynak erről egészen friss tapasztalatai vannak. Az USA budapesti követsége sajtóattaséjának jelenlétében rendezett sajtókonferencán öt beszervezett amerikai kém mondotta el, hogy milyen aknamunkára készítették fel őket az USA hivatalos és illegális szervei Magyarország államrendje ellen. Annak ellenére, hogy a budapesti amerikai követség diplomatája is jelen volt az adatok feltárásánál, az amerikai szervek még csak kísérletet sem tudtak tenni az ismertetett adatok cáfolására. 6. Ez a kihívási politika viszi sok tekintetben zsákutcába az ENSZ jelenlegi közgyűlését is, és ez idéz fel nagyon súlyos veszélyt az ENSZ értelme és léte ellen. Miután az amerikai küldöttség megakadályozta kedvező határozathozatalát Kína képviseletének megvitatását illetően, a State Department most azzal fenyegetőzik, hogy a varsói tárgyalások sikertelensége esetén az ENSZ állásfoglalását fogja igényelni a távol-keleti helyzet kérdésében. Amilyen mértékig folytatja a State Department kísérletezéseit, hogy az ENSZ- et kihíváspolitikájának eszközévé tegye, olyan mértékig sodorja magát az egész szervezetet egzisztenciális válságba. Gondolom, senki sem tételezi fel, hogy a Kínai Népköztársaság képviselete ellen kierőszakolt közgyűlési határozat után, amíg azt az ENSZ jóvá nem teszi, bármilyen illetékes véleményt is tudna nyilvánítani, az ENSZ bármely szerve a távol-keleti helyzetről. területén van egy reakciós hatalmi csoport, amely szeretné uralmát a feltörekvő néptömegek ellen megvédeni, az biztosan az Amerikai Egyesült Államok kormányára tekint, attól vár segítséget és általában nem is hiába. A segítséglistán ilyenek vannak, mint: Libanon elszökött miniszterelnöke, Irak volt királyi családja, Jordánia jelenlegi királya, Csang Kaj-sek, Li Szin-man és sorolhatnám a világ más tájairól megszökött politikai szélhámosok neveit, akik mivel alkalmasak a kihívás politikájának érvényesítésére, számíthatnak a State Department támogatására is. Ha Nagy Imre, vagy Maléter Pál megszökhetett volna Magyarországról, vagy ha börtönben is, de élne, akkor a State Department a magyar nép nyugodt élete és a középeurópai béke ellen irányuló kihívási politikájának ezek lennének a fő eszközei. A magyar bíróság ítélete nemcsak az igazságszolgáltatás érdekeinek tett eleget, hanem a nemzetközi békének is szolgálatot tett, amikor a kihívás politikájának ezeket a veszedelmes eszközeit végérvényesen eltávolította a State Department fegyvertárából. A Kínát kihívó politika szótára A kihívás politikájáról a State Department ilyen nyíltan természetesen csak a szenátusi bizottság előtt beszél. A nagy nyilvánosságA másik jelszó a biztonság. A kihívás politikája a biztonság szép jelszava alatt nem a naptömegek biztonságát, hanem a gyarmatosító hatalmak gyarmaturalmának és az ezzel szövetkező reakciós klikknek a biztonságát érti. Mit mutatnak ismét a tények? A kihívás politikája szerint az nem megy a biztonság rovására, hogy Csang Kajsek állandó kihívást jelent a Kínai Népköztársaság ellen, annyira nem, hogy kihívó akciói miatt szilárd és hatékony szövetségesnek kell nevezni. De, ha egy több, mint hatszázmilliós ország saját területén meg akarja erősíteni biztonságát, ez már a biztonság rovására megy. Tudniillik egy nép- és hazaáruló biztonságának rovására. Megvilágítható ez egy másik példával is. Mind Mr. Dulles, mind Mr. Selwin Lloyd alarmírozni igyekszik a közgyűlést azzal, a bejelentéssel, hogy egyes arab rádióadások veszélyeztetik a Közép-Kelet biztonságát. Az angol külügyminiszter idézett is ilyen rádióadásból, majd a biztonság érdekében nemzetközi ellenőrzést követelt. A kihívás politikája szempontjából az ilyen rádióadások addig veszélyeztetik a biztonságot, amíg az adósok a gyarmati politika uralkodó klikkjei ellen szólnak. Viszont szabad folyást kell adni, sőt a State Department támogatását kell biztosítani az olyan rádióadások számára, amelyek a A biztonság jelszava alatt tehát azoknak a politikai, katonai, gazdasági és propaganda-erődítményeknek a kiépítését kell érteni, amelyek Ázsia és Afrika feltörekvő népeivel szemben a Csang Kaj-sekkel és az ottan összpontosított amerikai tengeri, légi és szárazföldi haderőivel együtt. Mindez a State Department szerint nem békebontás. De az, hogy a Kínai Népköztársaság megvédi magát és végérvényesen megszünteti a támadás veszélyét saját területén, békebontási Ilyen jogon a betörő is érvelhetne a szabadság és a békés élet jelszavával, ha tetten érik és le akarják tartóztatni, néptömegek biztonságát veszélyeztetik. Az arab rádióadások az arab népek szabadságmozgalmára buzdítanak és a nacionalizmus ellenségeit támadják. Felhívom azonban a figyelmet az Amerika hangja, a BBC, a Szabad Európa és a Szabad Kína hangja adásaira. Adatokat tudunk nyújtani — részben az ellenforradalomról és Nagy Imréről kiadott új Fehér könyvben hoztunk nyilvánosságra néhányat belőlük — arról, hogy az Amerika hangja, a BBC és a Szabad Európa az ellenforradalom alatt és utána egymással versengve uszították a magyar bányászokat a bányák vízzel való elárasztására, útmutatásokat adott merényletek elkövetésére, és így tovább. Ez az uszítás ma sem szűnt meg. Az Amerika hangja és a Szabad Kína hangja távol-keleti tevékenységéről az onnan ktilévő küldöttségek tudnának beszélni. Ha itt lenne már a Kínai Népköztársaság képviselője, beszédes példákat tudna felhozni arra, hogy amerikai és angol propagandaszervek, az Amerika hangja, a Szabad Kína hangja, az angol rádió propagandája milyen aknamunkákra igyekszik bíztatni a Kínai Népköztársaság ellen Hongkongból, Kimojról és Tajvanról. Ez persze eggyel több ok arra, hogy ez a küldöttség ne legyen itt. gyarmatosító uralom biztonságát védik. A kihívás politikájának további jelszava az igazságosság. Amikor nem a mostani távol-keleti események megszüntetéséről van szó, hanem más vitás kérdések rendezéséről, akkor a State Department a béke szó mellé mindig kínos gondossággal teszi oda a másikat: igazságos. A kihívás politikája az igazság védelmének látszatával lép fel. Mr. Lodge olyan hangnemben szokott a State Department külpolitikájáról beszélni, mintha az amerikai külpolitika képviselői csupa orleansi-szűzek lennének, hősies és makulátlan bajnokai az igazságnak. Ismét mit mutatnak a tények? Ha Jordánia Husszein királya diktatórikus intézkedéseket tesz és tömegével küldi el koncentrációs táborokba az arab nacionalizmus hőseit, akkor ezt az amerikai politika és propaganda az igazság győzelmeként ünnepli. De ha az Iraki Köztársaság rendes bírói úton felelősségre vonja a nép árulóit, a népáruló királyi család politikai ügynökeit, akkor az amerikai propaganda és külpolitika felháborodottan igyekszik beavatkozni az eljárásokba és védelmet nyújtani a bűnösöknek. Ha az arab országok az egység, a szövetség és az együttműködés különböző formáit keresik egymással. Most pedig tegyünk eleget Lodge úr kívánságának és nézzük a történelmet. Vajon milyen igazságosság tükröződött az 1898. évi amerikai—spanyol háborúban, amikor Kuba, Portoricó és a Fülöp-szigetek amerikai gyarmattá lett? Nem vett-e részt az Amerikai Egyesült Államok abban az expedíciós különítményben, amely a gyarmatosítók elleni kínai népfelkelést elfojtotta? Milyen igazság vezette 1903- ban az Amerikai Egyesült Államokat Panama ellen? Ugyanezt lehetne kérdezni az 1910-ben Nicaragua ellen folytatott akcióval kapcsolatban. Lodge úr elfelejtette talán a Szovjetunió elleni 1918-as amerikai intervenciót? Milyen igazságnak nevezhető, hogy a második világháború alatt az Egyesült Államok Grönlandon és Izlandon támaszpontokat létesített azzal az ígérettel, hogy a háború végén megszünteti azokat, ígéretét azonban nem tartotta meg. Milyen igazság igazolja a második világháború utáni amerikai kalandokat Kínában, a Fülöp-szigeteken? Kik voltak az első idegen akkor ezt aknamunkának bélyegzik a State Department külpolitikájában és az egységbontásra irányuló törekvéseket tekintik igazságos külpolitikának. Mivel a napokban Mr. Lodge a történelemre hívta fel a figyelmünket annak az igazolására, hogy az amerikai külpolitikát sohasem vezették önző szándékok, hanem mindig az igazság védelme vezette, ezért én most emlékezetbe szeretnék idézni néhány távolabbi és közelebbi történeti tényt. Közbevetve azonban szeretném megjegyezni, a magyar nép örökre hálás lesz az amerikai népnek azért, hogy múlt századbeli szabadságharcának hősét, a száműzött Kossuth Lajost olyan felejthetetlen megbecsüléssel fogadta A mostani megemlékezést — amikor az amerikai posta Kossuth-emlékbélyeget ad ki — hasonlóképpen hálásan fogadnék, ha a State Department nem használná ezt is kihívási politikája eszközeként. Az amerikai nép nemes haladó hagyományainak semmi közük ahhoz a kihívási politikához, amely ma a State Department tevékenységét jellemzi. katonák, akik Koreában harcbaszálltak? Amerikaiak. És kik lesznek az utolsók, akik Koreát elhagyják? Amerikaiak. Idéztük emlékezetbe Amerika szerepét az 1954-es guatemalai eseményekben. Talán az amerikai történelemnek ezek a lapjai hiányoznak Lodge úr történelemkönyvéből? Ami pedig a jelenkori történelmet illeti, joggal írja az »U. S. News And World Report«, hogy aki az úgynevezett szabad világ térképének bármelyik pontját megérinti, az Egyesült Államok valamelyik támaszpontját érinti. 49 országban 950 támaszpontból álló hálózaton legalább másfélmillió katona tartózkodik Amerika határain kívül. Ha valaki ezt az erő jelének tartja, annak csupán azt mondhatom, hogy ez éppen a gyengeség jele, mert az igazság nem szorul ilyen jellegű védelemre. A népek igazsága pedig úgyis előbbutóbb felszámolja ezeket támaszpontokat. Ennek hatalmas jelei mutatkoznak már a Közép-Keleten is, éppen Libanonban és méginkább a Távol-Keleten. Kihívási politika — mi ellen? nak szóló megnyilatkozásokban ezt a politikát olyan jelszavakban öltözteti, amelyek hódítóan hatnak a tömegek értelmére. Ezért a kihívás politikájának megvan a maga szótára, és annak szóhasználatát jól meg kell érteni, hogy reálisan lássuk a helyzetet Az egyik jelszó a béke védelme. Arról vagyunk informálva, hogy az USA nagykövete Varsóban a Kínai Népköztársaság nagykövetével tárgyal, hogy megmentse a békét Itt a közgyűlésen az angol és francia külpolitika képviselői támogatásukról biztosították az Egyesült Államok kormányát, a békés megoldásra irányuló erőfeszítéseiben. Hogyan kell ezt érteni a kihívás politikájának fényében? Mit mondanak a tények? Először is arra a következetlenségre szeretném felhívni a figyelmet, hogy valahányszor a Szovjetunió, vagy bármelyik szocialista ország részéről javaslat érkezett az Egyesült Államok kormányához arra, hogy a vitás nemzetközi kérdéseket békés tárgyalások útján rendezzék, a válasz mindig az volt, hogy az Egyesült Államok csak bizonyos feltételek mellett akarja a békét Most a távol-keleti helyzettel kapcsolatban, számítva a tömegek békevágyára, az Egyesült Államok önmagával szembeni következetlenségében a feltétel nélküli tűzszünet jelszavával lép fel. De ez a képmutatás enyhébb oldala. Súlyosabb az, hogy aki előbb rágyújtja a házat a benne lakóra, az utána a lakókat nevezi gyújtogatóknak és velük akarja eloltatni a tüzet. Vagyis e felfogás szerint az nem békebontás, ha Csang Kaj-sek 9 év óta szakadatlan támadja a kínai anyaországot, hogy hadserege jelentős részét az anyaország tőszomszédságában Összpontosítja a partraszállási kísérlet nyilvánvaló szándékával, hogy Tajvan állandó kihívást jelent a Kínai Népköztársaság ellen A biztonság kétféle értelmezése Fellépés — az igazság védelmének látszatával A történelem bizonyít Vorosilov Afganisztánba utazott Moszkva (TASZSZ): Mohamed Zahir Sah Afganisztán királyának meghívására Kliment Vorosilov, a Szovjetunió Legfelső Tanácsa Elnökségének elnöke kedden baráti látogatásra Afganisztánba utazott. Tartományi választások Nyugat-Németorszászban Nyugat-Németországban a Schleswig-Holstein nevű tartományban vasárnap tartományi gyűlési választások voltak. A választásokból a CDU, Adenauer Keresztény Demokrata Pártja került ki legerősebb pártként a szavazatok 44,4 százalékával és ezzel a 69 képviselői mandátum közül 33-at szerzett meg magának, ugyanakkor azonban nem jutott abszolút többségre. A második legerősebb párt a szavazatok 35,9 százalékával (korábban 33,2 százalék) a Német Szociáldemokrata Párt lett. Az Áttelepültek Pártja a szavazatok 6,9 százalékát kapta. A választási eredmények alapján a mandátumok a következőképpen oszlanak meg: CDU 33, szociáldemokraták 26, áttelepültek 5.