Délmagyarország, 1958. november (14. évfolyam, 258-283. szám)
1958-11-01 / 258. szám
A ssatymasi rissling • r r r r > jo iseert Reagens vegyianyaggal vizsgálják, hogy a leszállított must nincs-e cukorral édesítve Jól bent vagyunk már az őszben, de Kistelek és Pusztamérges körzetében áll még a szüret, ha a vége felé jár is. A Szeged környéki homokok szőlőinek leve jórészt már az Állami Pincegazdaság, a szövetkezetek és az egyéni gazdák hordóiban áll forrásban, vagy annak indulóban. Csak legyen elég hordó, mert az idei szőlőtermés mind mennyiségben, mind pedig minőségben jól fizetett. A nyár végi és az ősz eleji esők szépen kifejlesztették a szőlőszemeket, és ahogy mondják is: súlyos, lédús fürtök kacsintottak a tőkékről a szüretelőkre. Kitűnő termés A Szeged környéki homokon 1951-ben volt az ideihez hasonló szőlőtermésünk. Egy katasztrális holdról átlagban 19, 20, 22 métermázsányi szőlőt szüreteltek le a mostani őszön, bár korántsem teljes még az összesítés. Egy azonban bizonyos: a Csongrád megyei Állami Pincegazdaság célgazdaságában holdanként 31 métermázsás szőlőtermést mértek. Csongrád megyében a múlt esztendei szőlőtermés átlaga viszont alig érte el a holdankénti 12 és fél, 13 métermázsát, s a borok sem voltak olyan jók se ízre, se színre. A mostaniak azonban színesek és ízre is jobban itatják magukat. S míg tavaly 17 ezer métermázsa szőlőt tudott felvásárolni és feldolgozni a Csongrád megyei Pincegazdaság, addig az idén 53 ezer hektó borra kötött szerződést — szőlőre, mustra egyszer vagy kétszer festett borra — a szőlőtermelőkkel. Igen édesek a mustok A mustok cukorfoka általában jó, 19—22 cukorfokos mustot visznek a termelők a pincegazdaságba. Hogy a must cukorfoka milyen, az nem közömbös a termelőknek, hiszen a minőség alapján progresszíven fizetnek érte, éspedig ugyanannyit, mint amennyit rossz termés esetén is fizettek. Az idei jó és bő termés láttán nem nyomták le az árakat, mint ahogy azt a kapitalista borfelvásárlók valamikor tették. Az államnak az az érdeke, hogy a szőlőt termelők jövőre is, és minden esztendőben egyre jobban gondozzák, műveljék, tegyék kulturálttá szőlőgazdaságukat, így öregbítve a magyar borok jó hírnevét ország-világ előtt. Erről egyébként megfelelő intézkedéssel is gondoskodnak. Kizárt dolog, hogy valaki is feleresztett cukorfokú mustot próbáljon a pincegazdaságba csempészni természetes, magas cukorfokú must gyanánt, hogy meg nem érdemelten magas jövedelemhez jusson. A csalás azonnal kiderül! A hamisítást az idén rendkívül szigorúan ellenőrzik, s ahol a legkisebb gyanú is felmerül, a mustot vegyi vizsgálatnak vetik alá. A magyar borok jó minősége érdekében az idén először alkalmaznak reagens vegyianyagot, amely a vizsgálatnál megszínesíti a répacukorral édesített mustot, s a csalás azonnal kiderül. A hamisítóval szemben pedig eljárnak az igazságügyi szervek. A Szeged környéki jó borokat termő szőlősökben eddig egy példa akadt arra, hogy valaki mustot hamisítson, jó bornak kiáltva ki előre is a gyengébb cukorfokú mustot. Bordány községben fordult elő, hogy az egyik gazda idegen, savas ízű mustot akart értékesíteni. A minőségvizsgáló azonnal mintát vett, hogy megállapítsa, milyen idegen anyaggá avatkoznak a must természetes, jó ízébe. A vizsgálat még ott a helyszínen kiderítette, hogy nem történt semmilyen rossz szándékú beavatkozás a must minőségébe, csupán a kezelésében történt hiba. Nem sikerült a „minősítés“ Egy másik esetben azonban szigorúan eljártak. A pincegazdaság röszkei felvásárló telepére közel 600 liter cukrozott mustot vitt be Megyeri József, Röszke- Nagyszéksós 482. szám alatti termelő. A gyanúra rögtön reagált a reagens vegyianyag, s bizony kimutatta, hogy a csalafinta gazda 20 kiló kristálycukorral akarta »minősíteni» mustját, és az érte járó nagyobb summa pénzt zsebrevágni. A pénzügyőrök azonnal a helyszínre siettek. Megyeri József pedig beismerte a mustcukrozás »magas tudományát«. Ez az egyetlen példa szinte elvész a becsületes szőlőtermelők nagy táborában, de ez is okulás arra, hogy a csaló, a hazug embert hamarabb utolérni, mint a sánta kutyát A reagens vegyianyag ott van minden átvevőhelyen, így őrködvén a Szeged környéki homokos területek jó borainak minőségén, a pusztamérgesi kabarén, a szatymazi rizlingén, az üllési aranyosén, és a többi területek szép színű, jó ízű borain. flődi) Ma negyven éve... A Károlyi-kormány hadügyminisztere proklamációt tett közzé, s ebben bejelentette, hogy az összes frontokon lévő magyar csapatok leteszik a fegyvert. A kormány állást foglalt a köztársasági államforma mellett, miután a néptömegek a fővárosban is nagy tüntetéseken fejezték ki elszánt akaratukat a királysággal való leszámolásra, a köztársaság megteremtésére. Szegeden is megalakult a Katona Tanács és a rend fenntartására statáriumot hirdetett. Ezzel főként a forradalom továbbfejlesztését szerették volna meggátolni a Nemzeti Tanácsban és a Katona Tanácsban megbúvó forradalom-ellenes elemek. A város egész területén tilos volt a szeszes italok árusítása. Megalakult a polgárőrség. Kiengedték a politikai foglyokat, számszerint mintegy hetvenet. Ugyanezen a napon megalakult Szegeden a Radikális Párt, amely a haladó polgári értelmiséget tömörítette. Elnök lett dr. Hollós József, alelnökök: Móra Ferenc és Juhász Gyula. A párthoz sokan csatlakoztak olyanok is, akik később az ellenforradalom helyi vezetői lettek. A szegedi vasutasok lemondásra kényszerítették Uray Zoltán üzletvezetőt. — A Nemzeti Tanács elhatározta, hogy szabadon engedi és hazabocsátja az orosz hadifoglyokat. — Károly király Svájcba szállította értéktárgyait. — Kelemen Béla, Csongrád megye és Szeged főispánja, a későbbi hírhedt ellenforradalmár, e napon kelt levelében fölajánlotta szolgálatait a Nemzeti Tanácsnak. Kétezer gyermekkerékpár A múlt évi, mintegy 350 millió forint értékű csehszlovák—magyar szövetkezeti árucsereforgalmi megállapodás sikeres, mindkét fél részére előnyös lebonyolítása után az idén is igen élénk és hasznos kereskedelmi kapcsolat alakult ki a két ország szövetkezetei között. Az érvényes megállapodás szerint a szállítások zavartalanul folynak. A közeli napokban az üzletekbe kerül, karácsonyi ajándék-előlegként, a Csehszlovákiából szállított 2000 — húszas méretű — gyermekkerékpár. A csinos kis kerékpárok 10— 12 éves gyermekek részére készültek. Lljárásokkal az automatizálás felé Sikeres kezdeményezések a Textilművekben A Szegedi Textilműveket évekkel ezelőtt a legkorszerűbben építették és szerelték fel. Méltán vívta ki ez a bel- és külföldi szakemberek elismerését. Mégis mélyreható változtatásokat hajtottunk végre a gépek szerkezetében, a gyártási eljárásokban és a munkafolyamatokban egyaránt. Időközben ugyanis új elképzelések láttak napvilágot a pamutfonásban, melyeket nekünk is meg kellett valósítani, hogy az üzem továbbra is a legmodernebb gyárak közé tartozzék. Már a gépek bejáratása után megkezdődött — és azóta is szüntelenül tart — az üzem műszaki gárdájának állhatatos küzdelme a technika fejlesztéséért, a termelékenység növeléséért, a mind jobb minőségért, s a munkafolyamatok könnyítéséért. Ebben a munkában gazdag eredményeket értünk, el az elmúlt években. Egyik nagy jelentőségű intézkedés volt például Arisztov szovjet kutatómérnök elgondolásának megvalósítása, amely fonalunknál lényeges minőségjavulást hozott. Eszerint a korábbi egyenes szalagvezetés helyett ferde fátyolvezetést alkalmaztunk a nyújtógépeken, sőt magát a nyújtóművet is átalakítottuk, de újításokkal sok változtatást eszközöltünk más gépeken is. Előfonógépeinket például középszálú anyagok feldolgozására gyártották. Tudvalevő viszont, hogy a gyapot behozatala hatalmas összegekbe kerül. Ezért is kell olcsóbb, gyengébb minőségű, rövidebb szálú nyersanyagokból is jó minőségű fonalat előállítani. Ez úgy vált lehetővé, hogy az újítók átalakították a meghajtórészt, biztosítva így a megfelelő hengerközállítást. A termelékenység tervbe vett 15—20 százalékos növelése is nagy gondot okozott, mert nehéz arányosan megoldani minden géplépcsőnél. A tisztítóüzemben például a gyártó cég óránkénti 150 kilogrammos maximális teljesítőképességet ír elő egy-egy gépnél, ugyanakkor 180—200 kilogrammos teljesítménnyel üzemeltetjük ezeket. Ezt is csak bizonyos szerkezeti változtatásokkal tudtuk elérni. Az üzem műszaki kollektívája egy hulladék-visszakeverőgépet szerkesztett, mely az anyag jobb előkészítését biztosítja. Ezenkívül verőszerszámokat alkalmazunk, melyekkel változatlan termelés mellett jobban bontott és tisztított nyersanyagot tudunk gyártani. A kártolóban is több átalakítást hajtottunk végre, úgynevezett merev bevonatokat alkalmaztunk a gépeken, s így mintegy négy százalékkal növeltük a teljesítőképességüket. Mindezeken kívül az üzem műszaki gárdájának közös, újfajta munkamódszerre is rá kellett nevelnie a dolgozókat. Ez sem volt egyszerű, mert a korábbi, automatikussá vált mozdulatok megváltoztatása az illető dolgozó részéről is nagy önfegyelmet kíván. Mindenesetre megérte a fáradozást, nőtt a termelékenység, gyengébb anyagból is jobb minőségű fonalat tudtunk gyártani, s a munkások keresete is javult. Ezért foglalkoznak a vállalat műszaki dolgozói napjainkban is nagy számú kísérletezésekkel az üzemben. Még az sem kedvetlenül el a műszaki gárdát, ha egyikmásik elképzelés nem válik be azonnal, hanem tökéletesíteni kell. Ilyen például a gyűrűis fonógépek fölé tervezett lefúvóberendezés, mely folytonos mozgás közben a rájuk rakódott port lefújja. El is készítettük ezt, s csak akkor láttuk, hogy a motorja néhány órás üzemeltetésre alkalmas csupán. Így azután ezzel a tervvel még várni kell. Vannak azután olyan célkitűzések, melyek megvalósításához egy-két esztendő is szükséges. Ilyen például a kártológépeknél egyes kisegítő munkaszervek beépítése, melyek a jelenlegi minőség mellett lényegesen nagyobb termelékenységet biztosítanak. Tervbe vettük azután a tisztítóüzemrész teljes automatizálását is. Ez azt jelenti, hogy itt majd szinte emberi erő alkalmazása nélkül folyik az anyag feldolgozása és mozgatása. Hasonló könnyítést jelent majd — ha a kísérletek eredményre vezetnek — az automata hüvelyválogató, amelynek segítségével ezt a nehéz és fáradságos munkát is gépi erővel lehet végeztetni. Dolgozunk továbbá az anyagmozgatások mechanizálásán és még több más folyamat gépesítésén, vagy egyszerűsítésén is. Amikor még tervezték vállalatunkat, azt a feladatot tűzték ki, hogy a festő alapanyaghoz gyártsunk fonalat. Ma már ott tartunk, hogy alacsonyabb minőségű gyapotból jobb fonalat gyártunk, s ebből exportra is készítenek pulóvereket, damasztárukat, azonkívül felhasználják bélésáruk és egyéb, finomabb cikkek előállításához is. Egyedül ez a minőségi változás évente másfél-kétmillió forint termelési értéknövekedést jelent a vállalat részére. Hasonló sikereket kívánunk elérni továbbra is, s ezért felfigyelünk minden ötletre, javaslatra, észrevételre, melyet a dolgozók tesznek. Ezekben pedig nincs hiány, hiszen csupán az elmúlt nyolc esztendő alatt ebben a modern gyárban 1936 újítást nyújtottak be, melyből ezerszáz meg is valósult. Bodó Zoltán főtechnológus Szombat, 1958. november I. Ünnepi hét a Mérey utcai általános iskolában A Nagy Októberi Szocialista Forradalom közelgő ünnepének tiszteletére a szegedi Mérey utcai általános iskolában ünnepi hetet rendeznek. Az ünnepi hét idején tanítás előtt naponta ismerteti a történelem szakos tanár a tanulókkal a forradalom naponkénti eseményeit. A tízperces megemlékezések hangulatát egy-egy forradalmi dallal, vagy költeménnyel emelik. Azok a pajtások, akik legszebben szavalnak, a november 6-án tartandó iskolai ünnepségen is dobogóra léphetnek. A nyolcadik osztályosok ismét megindították az olvasómozgalmat, s ennek keretében irodalmi délutánt tartanak »Hősök az irodalomban« címmel. Tanáraik ugyancsak komoly munkával és több új kezdeményezéssel várják a nagy ünnepet. Hat olyan bemutató tanítást szerveznek, melyeken a materialista világnézetre nevelés és a kommunista erkölcsre nevelés példásan érvényesül. Baráti találkozót is rendeznek az első osztályos tanulók szüleivel, hogy hamarabb megtalálják a közös utat a gyermeknevelés kérdéseiben. Meghívnak az iskolába veterán forradalmárokat, akik az úttörők őrsi gyűlésein történelmi élményeikről beszélnek a mai fiataloknak. A 6-ot megemlékező ünnepségen olyan idős forradalmár mond beszédet, aki 1917-ben maga is harcolt Oroszországban a szocialista forradalom győzelméért. Bútort, villanytűzhelyet, elektromos hűtőszekrényt lehet majd vásárolni üzemi utalvánnyal Az elmúlt hónapokban nagy népszerűségre tett szert a dolgozók körében az úgynevezett »mosógép-akció«. Az utóbbi hetekben már annyi a mosógép az üzletekben a — gyártás felfutása eredményeként —, hogy sorbanállás nélkül is hozzájuthatnak a vásárolni szándékozók, így lassacskán elveszti létjogosultságát ez az akció, de vannak olyan közszükségleti cikkek, amelyekből a házi ipar még nem tud elegendő mennyiséget gyártani, s a behozatal sem fedezi teljesen a szükségletet. Ilyenek például egyes bútorok, villanytűzhelyek, elektromos hűtőszekrények. A szaktanács elnöksége legutóbbi ülésén a Belkereskedelmi Minisztériummal egyetértésben határozatot hozott egyes árucikkek intézményes elosztásáról, úgy döntött, hogy január 1-től kezdve a mosógépakcióhoz hasonlóan a szakszervezeti bizottságok és a szakszervezeti megyei bizottságok útján elosztott utalványokkal könnyíti meg a vásárlást a dolgozóknak. A felsorolt árucikkekből természetesen a rendelkezésre álló mennyiség nagy része az üzleteken keresztül utalvány nélkül jut a fogyasztókhoz. Az intézményes elosztás csak átmeneti intézkedés lesz, amely megszűnik majd, ha a kereskedelem és az ipar képes lesz a szükségleteket fedezni. Új lakástulajdonosok megvendégelik a házépítőket A napokban költözött be negyven új lakástulajdonos Szegeden a Török utca 7/b. számú új bérházba. Mindannyian csinos, egészséges lakásokhoz jutottak, amelyért hálásak államunknak, de a ház mielőbbi elkészülésén fáradozó építőmunkásoknak is. Ezért az új lakók elhatározták, hogy baráti vacsorára hívják meg a Csongrád megyei Építőipari Vállalatnak házukon munkát végző dolgozóit, s a Szegedi Ingatlankezelő Vállalat műszakijait és több más dolgozóját is. A vacsorás ismerkedési estet ma, szombaton rendezik meg az Ingatlankezelő Vállalat Jósika utcai kultúrtermében. Ez a találkozó egyben jó alkalom arra is, hogy az új ház lakói minél közvetlenebb kapcsolatba kerüljenek egymással. Erre máris jó alap van, amit bizonyít, hogy mindjárt beköltözésük után közös akcióba fogtak: a maguk költségén szereltek fel szárító drótokat a padlásra és a ház minden ablakára biztosítást kötöttek. &gip lírás — 60 forint ELÖLJÁRÓBAN szeretném leszögezni, hogy nem kenyerem a fúrás. De azt már mégsem hagyhatom szó nélkül, hogy némelyek lelkiismeretfurdalás nélkül »megfúrják«, avagy megvágják embertársaik pénztárcáját. Márpedig a Széchenyi téren, az Állami Áruház mellett lévő szegedi Óra és Ékszer KTSZ 8-as számú fiókjában ezt tették. Hogyan? íme a hiteles történet: Férjuram elfelejtette óráját felhúzni, s amikor megállt, azt hitte, elromlott. Férfiszokás szerint előkerült hát a bicska, s a következő pillanatban máris halk reccsenés jelezte, hogy eltört egy alkatrész. Mit csinálhat erre a feleség? Zsémbeskedve bár, de elvittem az órát megjavíttatni. így tévedtem be az első utamba kerülő, már említett Órajavító KTSZ-be, ahol alapos vizsgálat alá vették az órát, majd szakszerűen közölték: — Bizony, itt nagy baj van, mert eltört egy fogaskerék. A javítás hosszabb ideig tart, mert fel kell küldeni Pestre alkatrészért. A javítás mindössze 120 forintba kerül. Két hét múlva lehet érte jönni. KISSÉ meghökkentem az összeg hallatára, de mit tehettem mást, otthagytam az órát. A kitűzött napon aztán elmentem az óráért, ami pillanatok alatt elő is került a fiókból. Már éppen nyúltam a pénztárcámért, amikor sajnálkozva a következőket mondták: — Nem kaptunk alkatrészt, s így nem tudtuk megcsinálni az órát, de van itt egy maszek, aki ha fúrna rá egy lyukat, javítható lenne az óra. Mindössze 60 forintba kerülne. Az első pillanatban megörültem, hiszen csak jó, hogy az amúgy is kellemetlen kiadásnál megtakaríthatok 60 forintot. De ekkor jött ám a hideg zuhany. Ránéztem a javítási cédulára, ahol a következő módosított szöveg állt: — 120 + 60 forint, azaz összesen 180 forint. Ezek után szó nélkül fogtam az órát és elhagytam a színhelyet. Amikor kissé lecsillapodtam, betértem az órával a ktsz másik fiókjába a Kárász utcában. Itt még az előbbinél is tüzetesebben megvizsgálták az óra belsejét, majd közölték, hogy 80 forintba kerül a javítás. Kis időt ugyan itt is kellett várnom, de végül csak elkészült az óra, s méghozzá az előbbinél 100 forinttal olcsóbban — »fúrás« nélkül. Az óra azóta nagyszerűen működik és én most már csak azt szeretném tudni, miért lehetséges az, hogy ugyanazt az órát, ugyanazzal a hibával, ugyanannak a kisipari szövetkezetnek két részlege két különböző áron — méghozzá nem is kis differenciával — akarta megjavítani? VAGY TALÁN attól függ az órák javítási ára, hogy melyik órajavító mennyire akarja: szövetkezeti fedőnévvel saját zsebre, »maszekalapon« megfúrni a szerencsétlen órajavíttatók pénztárcáját?! H. L.-né