Délmagyarország, 1959. május (15. évfolyam, 101-126. szám)
1959-05-01 / 101. szám
■ HHBBBHaHnanBHnmHnHHHHÉ A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁ SPART) LAPJA XV. évfolyam, 101. szám Ára: 60 fillér Péntek, 1959. május 1. • Hetven évvel ezelőtt, 1889. június 14-én tartotta alakuló kongresszusát Párizsban, a II. Internacionálé. A kongresszus elfogadta többek között azt a határozatot, hogy A munkások felszabadításának valódi feltétele a politikai hatalom meghódítása, ez egyben eszköze gazdasági helyzetük megjavításának is. Ez a kongresszus mondja ki határozatában: május elseje a nemzetközi munkásság harci ünnepe, ezen a napon az egyes országok proletariátusa sztrájkokkal és tüntető felvonulásokkal követelte a politikai szabadságjogokat, a nyolcórai munkaidő törvénybe iktatását. A kongresszus felhívása május 1 megünneplésére lelkes visszhangra talált a világ minden táján. A nemzetközileg szervezett tőkével szemben ott állt millió és millió ökölbe szorított munkáskéz. Már 1890-ben több ország proletariátusa, közöttük a magyar munkásság lelkesen ünnepelte május elsejét A budapesti nagygyűlésen mintegy hatvanezer munkás vett részt. Itt a nyolcórai munkaidő törvénybe iktatása szerepelt fő követelésképpen. Ez évben Magyarország minden nagyvárosában — köztük Szegeden is — tüntetések zajlottak le. felszabadulás előtt eltelt évtizedek május elsejei tüntetései sok dicső lapját írták meg a nemzetközi és a magyar munkásmozgalom történetének. Ez a harc, a proletariátus elnyomásának és kizsákmányolásának időleges átmeneti enyhülésén kívül, alapvető változást nem hozott. A kiharcolt engedmények, a politikai jogok és munkásvédelmi intézkedések csupán morzsák voltak a burzsoázia asztaláról. Ugyanakkor a csendőrszurony, lovasrendőr, gumibot, börtön mindig készen állt a szervezett munkásmozgalom megfékezésére. Az egyre erősödő politikai és gazdasági nyomás, amely az imperializmus kialakulásával a munkásosztályra nehezedett, sürgetően vetette fel a május elsejei tüntetések során a proletariátus politikai jogainak követelését. Igen erőteljessé vált a szervezett munkásság fellépése az imperialista háborúk idejárt. E harcok szervezői és következetes folytatói a kommunista pártok. Az I. világháború befejezése egybeesik az európai forradalmi mozgalmak fellendülésével. A végsőkig elcsigázott katonák, az éhező, robotoló hátországi tömegek közvetlenül tapasztalták, hogy a háború csak nyomort, kétségbeesést, gyászt hozott a munkás számára. 1917-ben az Auróra cirkáló ágyúlövése mint harci riadó harsant bele a világba. Az orosz proletariátus mellett talpra állt a magyar és a német munkásosztály is. Csak 1919-ben, a Tanácsköztársaság megalakulásával váltak valóra az 1890-es, első májusi jelszavai. Az első alkotmány biztosította egyebek között a munkára való jogot, a gyárak köztulajdonba vételét, a nyolcórás munkanapot, a nők és fiatalok munkájának nagyarányú védelmét, az ipari tanulók 1R órás munkahetét, az egyenlő munkáért egyenlő bért. Ekkor valósult meg először az általános, egyenlő és titkos választójog is. E páratlanul széles, az ország életében ezelőtt soha nem létezett választói törvény alapján tett hitet az ország népe 1919. április 7-én a Tanácsköztársaság mellett. A Tanácsköztársaság vérbefojtása után előbb a polgári restauráció fokozatosan, majd a Horthy-fasizmus a legkíméletlenebb módon rombolta szét a munkásfiatalok legkissebb maradványát is. A terror időszakában a munkásságtól még a gyülekezési és szólásszabadságot is elvették. Ebben az időben a világosság és remény fáklyáját a föld alá kényszerít KMP hőslelkű harcosai tartották kezükben. A május elsejéken pedig átizzott a kapitalizmus és a fasizmus elleni gyűlölet, a jobb jövőbe, a felemelkedésbe vetett állhatatos hit tüze. most, a 15. szabad május elsején hajtsuk meg a proletariátus vörös zászlaját a nemzetközi és a magyar munkásmozgalom mártírjai és hősei előtt, akik közel egy évszázad óta harcoltak a munkásosztály emberi jogaiért, az emberiség szebb és boldogabb jövőjéért. A hála és dicsőség zászlaját meghajtjuk a Szovjetunió, a szovjet nép előtt is, amelynek hős fiai elhozták számunkra a szabadságot, a munka dicsőségét és megbecsülését, az országépítés, az alkotás, a biztos, boldog és nyugodt élet valóságát. Május elseje ma is harci felvonulás, seregszemle, a felszabadult országokban a munka diadalának igazi ünnepe. Valóra vált a nagy költő, Ady Endre jóslata: »Ez az ország a mi országunk, Itt most már a mi kezünk épít«. Ez az ország a miénk, a dolgozó millióké, miénk a gyár, a föld, a kultúra, s ahogy munkálkodunk, úgy vesszük hasznát. Ha számvetést készítünk ezen a napon, nem kell szégyenkeznünk, bár kisebb-nagyobb kitérők voltak is az eltelt 15 év történetében, emellett is mindig céltudatosan előre haladtunk. Szorgalmas, becsületes és szabadságát szerető népünk hősi erőfeszítése nyomán emelkedett fel hazánk a rablóháború pusztítása után a rangot adó ipari fejlődés útján. Ha számvetést készítünk, azt is megállapíthatjuk, hogy beteljesedett számunkra az első május elsejék jelszava: a nyolcórás munkanap, sőt haladunk a munkaidő további csökkentése felé, mely egyes egészségre káros iparágakban máris megtörtént. A pihenéshez való jogot hazánk legszebb helyein létesült üdülők biztosítják. Kinyílt az iskolák, az egyetemek kapuja, a tudomány tárháza az egyszerű ember gyermekei előtt. Az egyenlő munkáért egyenlő bér követelése, a nők társadalmi és politikai jogainak biztosítása adva van, csak tudni kell vele élni. Ezek a számunkra #z a már elavultnak tűnő jelszavak, melyeket a régi május elsejék zászlaira írtak, napjainkban sem vesztették azonban aktualitásukat. A politikai, munkásvédelmi és társadalmi jogok követelése elemi erővel döngeti a kapitalizmus kivénhedt falait. A nőnek öntudatra ébredésének korszakában élünk. Közel egymillión fehér és színesbőrű ember jár ma már céltudatosan a szocializmus, a kommunizmus építésének útján. Alig néhány hónapja hirdette meg a Szovjetunió Kommunista Pártja a békés alkotómunka eddig soha el nem képzelt gigászi programját, a kommunizmus felépítésének tervét. A lenyűgöző számadatok mögött ott van az egész szovjet nép törhetetlen ereje és akarata, a kommunizmus megvalósításába vetett hit és bizalom. Ilyen tervet a világon először megvalósítani egy emberöltő alatt, legyőzni az évszázados kapitalizmus termelőerőit, büszke örömmel tölt el szerte a világon minden becsületes dolgozót. Nem véletlen jelenség a kommunizmust építő korszak bekövetkezése. Egyenes következménye annak, hogy a szovjet nép meg tudta tartani azt a politikai, gazdasági hatalmat, tervszerűen további fejlesztve, melyet 1917 októberében kezébe vett. Az alkotás, a munka diadalát a szovjet nép a csillagok közé írta fel, mintegy jelképéül annak: ilyen magasságig csak a szabad alkotóerő juthat el, olyan népek, akiket nem választanak el egymástól az osztálytálytársadalom megkövesedett előítéletei, a profithajsza, mert a fizikai és szellemi munka egyaránt egy célt szolgál, a nép felemelését, a jólét és a béke biztosítását. A kommunizmus építésének útjára lépni, a munka igazi diadala. Az út, amely idáig vezetett, igen nehéz volt, szinte emberfeletti, hiszen a mindössze 41 éve fennálló Szovjetuniónak csupán 20 év állt rendelkezésre a békés építőmunkához. Húsz év alatt ilyen magaslatra eljutni lehetetlen a kapitalizmus viszonyai között. Ilyen eredményt csak az a nép, az a társadalmi rendszer tud elérni, ahol a munka nem kényszerű szükségesség — bérrabszolgaság, ahol a munka eredménye nem a tőkés zsebét duzzasztja, hanem az egész ország fejlődését biztosítja. A testvéri szovjet népnek a szocializmus felépítésében elért nagy eredményei nyomán soha nem látott mértékű fejlődés indult meg a nemzetközi munkásmozgalomban is. A szocializmus építésének útját választó népi demokratikus országok népei mellett a gyarmati és kapitalista országok munkásosztályainak egyre több sikert elérő harca kovácsolta össze a proletár internacionalizmust híven szolgáló népek erejét. Mi is meggyőződhettünk 1956-ban az ellenforradalmi támadásnál a nemzetközi munkásmozgalom igazi jelentőségéről: nemzeti, faji különbség nélkül védeni a proletárhatalmat — ha kell, fegyverrel is —, ha kell, megosztani a darab kenyeret a munkástestvérrel. Mennyi szép, hősi tettre emlékezünk ma is! A Szovjetunió nyugalmat, békét adó fegyveres segítsége mellett az életet fenntartó munka folytatásának feltételeit is biztosította. A parányi Albánia, Mongólia, Korea — A mi utunk tehát nem magános vergődés homályos célok felé, kétes barátok érdekeinek megfelelően, mint népünk felszabadulása előtt hanem tiszta, világos és emberséges. Célunk: a szocializmus építése, együtt az emberiség egyharmadával, s a kapitalista országokban élő munkásokkal, olyan barátok kíséretében, akik 1958- ban tettekkel adták tanúbizonyságát igaz barátságuknak. Az út, amely előttünk áll tiszta és világos, de az egész nép további erőfeszítését kívánja meg. Bizonyos, hogy a magyar dolgozó nép és közöttük Szeged dolgozói is sikeresen veszik ki részüket az előttünk álló nem könnyű feladatokból. Ezt bizonyítja, hogy az MSZMP IV. kongresszusa tiszteletére nagyszabású munkaversenymozgalom indult meg, amelynek szép sikereit tapasztalhatjuk. Szeged dolgozói közül sokan emlékeznek a régi május elsejékre. Mi volt az álmok legmerészebbike? Ha egyszer ebben az országban a hatalom a miénk lesz! Ez az ál u valóság lett: A hatalom és minden,ami az országban van, a népé! Legyen a 15. szabad május elseje további sikereink diadalünnepe, a szocialista építőmunka újabb jelentős állomása, a béke erőinek győzelme mindazok felett, akik a világot az esztelen pusztulás lejtőjére akarják taszítani! A világ népeinek összefogása a béke megőrzéséért nem maradhat eredménytelen, s ennek nyomán kibontakozhat teljes hatalmasságában a diadalmas építőmunka. —. A MUNKA ÜNNEPÉN írta: PUSZTAI JÓZSEFNÉ, a Szeged városi pártbizottság másodtitkára nálunk szegényebb országok — nyújtották felénk segítő kezüket. Uta: Hétemeletes bérház épül Szegeden A színházi élet reprezentánsai a Szegedi Szabadtéri Játékokon éljen május a dolgozók nemzetközi szolidaritásának nagy ünnepe 1 Tegnap este ezer vidám kiszista zenével, dallal köszöntötte Szegeden május elsejét Ha a dolgozók elvonulása után délelőtt 10 órakor nagygyűlés a Széchenyi téren — Délután gazdag kulturális program »Éljen május elseje!...« — csendült fel az ismert, kedves dal tegnap este 7 óra tájban a város utcáin. Több mint ezer kiszista fiúk és lányok vidám csapatai indultak el, hogy zenével, dallal és tánccal köszöntsék a hagyományosan szép ünnep, május elseje közeledtét. A korzón, a Kossuth Lajos, a Tolbuhin és a Petőfi sugárúton, a tereken, a Lenin körúton és a Sztálin sétányon meg-megálltak a fiatalok vidám csapatai. Új ritmusba csaptak a harmonikák, megperdültek a népi táncos lányok sokszínű szoknyái — kezdődött a tánc. Aztán a csavargó áprilisi szél messzire sodorta az indulók hangját, amelyek a munkások sok évtizedes harcait, a felszabadult dolgozó nép alkotó örömét hirdették. A járókelők megálltak, hogy gyönyörködjenek az ifjakban, hallgassák éneküket, nézzék táncukat. Többen az idősebbek közül velük együtt dúdolták a dalokat. Kitárultak az ablakok és a szülők, meg gyermekeik üdvözlést intettek a kiszistáknak. Derült a szív, a lélek a fiatalok jókedve láttán. A járókelők közül itt is, ott is elkaptak egyet-egyet a lányok, s kár ide, kor oda, táncra kellett perdülniük. De hát ropták is örömmel, nekifeledkezve. S a kiszisták hangulatos csapatai bejárták a várost, s ezzel megkezdődött Szegeden május elseje köszöntése. Ugyancsak tegnap, este fél 6-tól fél 8- ig jól sikerült térzenét adott a szegedi munkásőrség zenekara és a MÁV fúvószenekara. A május elseje szegedi műsora Ma, május elsején zeneszóra ébred a nemzetiszínű és vörös lobogódíszbe öltözött Szeged. Délelőtt 9 órakor az üzemek, hivatalok és intézmények dolgozói munkahelyükön gyülekeznek, s ekkor indulnak el színpompásnak ígérkező, zenés menetoszlopaik a Széchenyi tér felé. Az üzemi dolgozókkal együtt vonulnak fel a szegedi városi pártbizottság tagjai. A Szegedi Kenderfonógyár menetének élén jön majd Szirmai István elvtárs, az MSZMP Központi Bizottságának tagja, a Központi Bizottság osztályvezetője. Szeged város országgyűlési képviselője. Ő lesz — mint ismeretes — az ünnepi nagygyűlés szónoka. Az ünnepi díszbe öltözött Széchenyi téren délelőtt 10 órakor kezdődik a nagygyűlés. (Folytatás a 4. oldalon.)