Délmagyarország, 1959. szeptember (15. évfolyam, 204-229. szám)

1959-09-01 / 204. szám

Kedd, 1959, metric tuber 1, Százával érkeznek a Hruscsovot meghívó levelek az amerikai szovjet nagykövetségre Az amerikai szovjet nagykövetségre, a külügyminisztériumba és a Fehér Házba tovább özönlenek a levelek, amelyek írói arra kérik a szovjet miniszterelnököt, amerikai utazása során látogasson el hozzájuk — jelenti a Reuter. Több üzletember és számos klub küldött a szovjet miniszterelnöknek meghívást. Kérik, mondjon beszédet és vegyen részt a tiszteletére rendezendő villásreggelin, illetőleg ebéden. Egy Oroszországból 50 évvel ezelőtt kivándorolt, jelenleg Milwaukkoban élő asszony levelében arra kéri Hruscsovot, vegyen részt egy baseball mérkőzésen. Az olasz rendőrség felháborító önkénye a torinói főiskolai játékokon A torinói főiskolai világbajnokság nemzetközi rendező bizottsága a Kínai Népköztársaság sportolóit ismerte el Kína képviselőinek azzal a teljesen helytálló indoklással, hogy Tajvan szigetén nincsenek főiskolák és így főiskolai sportolók sincsenek. A Kínai Népköztársaság sportolói kisebb huzavona után megkapták az olasz vízumot, s a kínai sportolókat Torinóban igen szívélyesen fogadták. Ennek láttára a csangkajsekisták római diplomáciai képviselői aknamunkába kezdtek. El is érték, hogy a torinói rendőrség a pályaudvar előtti téren a részvevő országok zászlói közül eltávolította a Kínai Népköztársaság lobogóját. A főiskolai világbajnokság nemzetközi felügyelő és döntőbizottsága azonnal összeült. A bizottság keleti és nyugati tagjai, az olaszokat is beleértve, egyhangúlag tiltakoztak a rendőrség illetéktelen és jogtalan beavatkozása ellen és úgy döntöttek, hogy ha a Kínai Népköztársaság zászlaja nem maradhat az árbocon, akkor bevonják valamennyi részvevő ország zászlaját. Vasárnap hajnalban Schleimer, a Nemzetközi Főiskolai Sportszövetség svájci elnöke és Jaroszlav Silhavy, a Nemzetközi Diákszövetség Sporttanácsának titkára és a bizottság többi tagjai személyesen végrehajtotta a döntést és bevonta a zászlókat. A rendőrség ezt nem akadályozta meg, de elvette Schleimer és Silhavy útlevelét és fooribbi eljárással fenyegette meg őket. A vasárnap reggeli torinói sajtó pártkülönbség nélkül elítéli a botrányt. — Hév« tájfun söpört végig Tajvan fölött. Háromszáz ház rombadőlt, a viharnak hat halálos áldozata van. — spanyolországban, a Santa Barbara bányában felrobbant a dinamitraktár. Tizenkét bányász meghalt, hatan megsebesültek. — Kétezer esztendős múltra tekint vissza az időjárás-megfinyelő és előrejelző-szolgálat Kínában. Ma a Sárga-tengertől a tibeti fennsíkig 1317 állomáson tízezer mérnök és technikus vizsgálja a legmodernebb műszerekkel a meteorológiai viszonyokat. Kevés részlet szivárgott ki Eisenhower és Macmillan megbeszéléseiről A londoni sajtó Eisenho és amerikai újságíró, aki wer angliai tartózkodása óta részt vett a Londonban tárnagy cikkekben ismerteti aztott vasárnapi sajtóértekezetnök látogatásával kapcsolaton, éles szavakkal bírálta latos, aránylag kisebb jelen- a rendkívül hiányos és gyér tőségű részleteket is. Feltű- tájékoztatást, nő azonban, hogy az angol Hétfőn este egyébként főváros lapjai a szombati és Eisenhower és Macmillan vasárnapi Eisenhower—Mac- beszédet mondott az angol millan megbeszélésekről alig televízióban, majd Macmilközölnek valamit s inkább ian ünnepi vacsorát adott arról számolnak be tömön az amerikai elnök tisztele- idatokban, hogy a két körtévé imányfő tárgyalásain a leg- A Reuter angol hírszolgá I fontosabb nemzetközi kérdé- , .... . . x sek játszották a vezetőszó- értesülései szerint Eisenj repet.hower és Macmillan között Feltűnő volt, hogy az an- egyetértés alakult ki a Hrusgol külügyminisztérium, de csoeval folytatandó meg bea Fehér Ház szóvivője, is széléseket illetően. A hír szeretve sajtófőnöke sem mendiat megállapodtak abban, mett úgyszólván semmi je hogy a két szovjet—amerinyegeset Eisenhower és Mackai találkozó között nem millan megbeszéléseiről, tesznek kísérletet csúcsérte Emiatt a mintegy 400 angol közletre. Új típusú kisipari szövetkezetek létrehozását tervezik Hétfőn az OKISZ központjában összehívták a kisipari szövetkezetek 85 tagú választmányát. Ferenci Tibor elnökhelyettes elmondotta, hogy 1645 kisipari szövetkezetben 174 000-en dolgoznak. A szövetkezeti ipar tavaly 103 százalékra teljesítette tervét, exporttervét pedig 40 százalékkal túlszárnyalta. A kisipari szövetkezetek mindinkább közvetlenül a lakosság ellátását akarják szolgálni. Ezért úgynevezett átállítás folyik. Növelni kívánják a lakosság részére végzendő javító és szolgáltató tevékenységet, több építési munkát akarnak elvállalni. Tervezik még az exportgyártmányok készítésének fokozását is. Az OKISZ foglalkozik újtípusú termelőtársulások, úgynevezett kézműves szövetkezetek alakításával is. Ezeknek tagjai csak kisiparosok lehetnek, kizárólag kézműipari és javító-szolgáltató tevékenységet űzhetnek, munkájukat a meglevő kisipari műhelyekben folytathatják. 1959 első félévében a kisipari szövetkezetek a tervezettnél 33 millió forint értékű áruval adtak többet a lakosságnak. Fontos kérdésekről tanácskozott a SZOT elnökségének ülése A SZOT elnöksége hétfőn délutáni ülésén aktuális problémákkal foglalkozott. Megvitatta, hogyan segítik a szakszervezetek a kongresszusi versenyt, majd a színházak 1958—1959. évi műsorpolitikájáról tárgyalt. A SZOT elnöksége megállapította, hogy az egyes szakszervezetek a minisztériumokkal együtt általában helyesen határozták meg iparágukban a verseny céljait. Az elnökség a legfontosabb további feladatnak azt jelölte meg, hogy a szakszervezetek jó munkával biztosítsák a kongresszusi vállalások mértéke elérje, sőt meghaladja a párt Központi Vezetőségének márciusi határozatában megjelölt célokat. A szakszervezetek feladatává tette, hogy ennek érdekében , a reális lehetőségek felmérése alapján kiegészítő vállalásokat szervezzenek, továbbá még fokozottabban tegyék a verseny központi kérdésévé a műszaki fejlesztést és a termelékenység emelését. , Nagy figyelmet fordított az elnökség a szocialista brigádok és munkaközösségek tevékenységére, majd részletesen foglalkozott a termelési tanácskozások és az üzemi tanácsok szerepével. Ezután a dolgozók véleménye alapján értékelte a színházak 1958—59. évi műsorpolitikáját. . örömmel üdvözli az elnökség az ifjúsági előadások tervét, majd a bérletezéssel és a szakszervezeti jegyirodák tevékenységével, a közönségszervezéssel foglalkozott. Az exportminőség megóvása A téli alma exportminőségének megóvása érdekében az arzénes permetezést a 14/1959. (IV. 30.) F. M. számú rendelettel korlátozták. Ennek értelmében június 30-án az almás gyümölcsösök arzénes permetezését be kellett szüntetni. Ugyancsak így lehet elérni azt, hogy az exportszállításra kerülő gyümölcs kilogrammonként ne tartalmazzon egy milligrammnál több permetszert. Ezzel párhuzamosan azt is el kell érni, hogy az alma az eddigi szokástól eltérően szüreteléskor és az exportálás folyamán ne legyen feltűnően bordós lémaradvánnyal szennyezve. Szükséges ezért, hogy augusztus második felétől szüretelésig a varasodás elleni védekezéshez ne bordós levet, hanem rézgálicpótló szereket — Vitigrán koncentrátumot, DNRB-pasztát — használjanak a termelők. Az arzénes permetlé-maradványok ellenőrzését a megyei közegészségügyi és járványügyi állomás végzi a gyümölcsösökben, szüreteléskor az almatároló helyen, valamint az exportszállítások során. 400 000 GEOLÓGUS KÍNÁBAN Gyorsan növekszik a szakképzett kínai geológusok tábora. Számuk ma már eléri a négyszázezret, s hatalmas munkát végeznek Kína geológiai feltérképezésében. Régebben azt tartották, hogy Kína rendkívül szegény szénben, vasban, rézben és olajban. A kutatások azonban megdöntötték ezt a feltevést. Belső- Mongólia legelővidékétől, a Hainan-szigetig, a Dzugarian-medencétől a keleti tengerpartig számos új olaj, vas, réz, króm, nikkel, ólom, molibdén, foszfor és szénmezőt találtak. Egyedül a Csaldam-medencében több mint száz olajfúró tornyot állítottak fel. 2 De Gaulle visszaérkezett Párizsba De Gaulle francia köztársasági elnök vasárnap befejezte négynapos algériai körútját és az esti órákban visszaérkezett Párizsba. Egyes vélemények szerint a francia államfő algériai útjának az volt a tulajdonképpeni célja, hogy kipuhatolja az ott állomásozó francia hadsereg hangulatát«. Erre azért volt szükség, mert de Gaulle az Eisenhower elnökkel folytatandó megbeszélései után majd »újszerűen igyekszik megközelíteni az algériai kérdést«. Sötét folt az angol fővárosban Csütörtök este óta tartózkodik Londonban, illetve Angliában Eisenhower, az Egyesült Államok elnöke, s folytat megbeszéléseket a brit kormányfővel s annak legfontosabb munkatársaival. A londoni lapok az év legnagyobb angliai eseményének ítélik meg az amerikai elnök látogatását s egyöntetűen állapítják meg, hogy az Eisenhower—Macmillan-találkozó lényegesen kihat a nemzetközi élet elkövetkező eseményeire. Az angliai kép e napokban tehát — legalábbis a londoni sajtó cikkeiből ítélve — ünnepi. Van azonban egy sötét foltja is ennek a képnek, méghozzá egy hivatlan vendég látogatása. Ez a hivatlan vendég nem más, mint Castello spanyol külügyminiszter, aki Eisenhower londoni tartózkodását használja fel alkalomnak arra, hogy az elnökkel megbeszélést folytasson. Találóan jegyezték meg az angol lapok, hogy Castello nem más, mint betolakodó, ugyanis őt nem az angol kormány hívta meg a fővárosba. Nem is hívhatta, mert Macmillan tisztában van azzal, hogy Castello Londonba való invitálása az angol közvélemény felháborodását váltaná ki s hátrányosan érintené a konzervatívok választási esélyeit. Az angolok ugyanis még nem felejtették el, hogy Castello a hírhedt spanyol Kék Hadosztály tagja volt, s Hitler vaskereszttel tüntette ki. Castello a »Führer« jószívűségének viszonzásául könyvet írt, amelyben ujjongva üdvözölte az európai »tíz rendet«, a nácik uralma alatt. Castello emellett nem átallotta, hogy Gibraltárt, valamint több afrikai angol területet Spanyolország számára követelje. Hogy mennyire gyűlölt Castello az angol közvélemény előtt, mi sem bizonyítja jobban, hogy amikor Franco 1951-ben Spanyolország londoni nagykövetévé nevezte ki, az angol kormány nem járult hozzá e kinevezéshez. Nos, most Franco e sötétmúltú diplomatáját küldte Londonba, hogy tárgyaljon Eisenhowerral. Nincs hír arról, hogy Eisenhower és Castello között miről esett szó. Ennek ellenére Londonban már azt is tudni vélik, hogy a spanyol külügyminiszter Eisenhowert kéri meg pártfogóul Gibraltár Spanyolországhoz való csatolása érdekében. Bármiről folyjék is a szó találkozásukon, megbeszélésük bizonyára kiváltja majd a NATO-tagállamok neheztelését. Elvégre — vélik e tagállamok, s nem alaptalanul —, Eisenhower kevés idejét fontosabb személyiségekkel való tárgyalásokkal is eltölthette volna. Másrészt a világszerte gyűlölt Franco-rendszer támogatásának ekként kifejezett készsége semmiképpen sem növeli az Egyesült Államok tekintélyét még közvetlen szövetségesei körében sem. Tanulságok — két évtized távlatából (P. I.) Húsz évvel ezelőtt, 1939. szeptember elsején kezdődött meg a második világháború azzal, hogy a hitleri Németország csapatai megtámadták és lerohanták Lengyelországot. Danzig, a mai Gdansk, a békés lengyel város volt az első német támadás színhelye azon a címen, hogy az korábban Németországhoz tartozott. Természetesen ez csak mondvacsinált ürügy volt, mert hiszen az úgynevezett német birodalmi kormány több hónapon át folytatott éles lengyelellenes kampánya betetőzéseként kirobbantott háború kezdődhetett volna Lengyelország akármelyik helysége ellen indított támadással. Az indok tehát mindenképpen mellékes volt, ugyanis a német vezérkar 1939 augusztusában már teljesen felfegyverzett hadserege és pontosan kidolgozott tervei révén elérkezettnek látta az időt, hogy háború révén valósítsa meg világhódító szándékait. A háború minden írott és íratlan törvényeit figyelmen kívül hagyó, állati kegyetlenséggel támadó fasiszta hordák napok alatt legázolták Lengyelországot, majd az elkövetkező év tavaszán Hollandiát, Belgiumot, Franciaországot, Norvégiát. 1941- ben Jugoszláviát, Görögországot és a Szovjetuniót támadták meg galád módon, hadüzenet nélkül. 1941 végén hadszíntérré vált Észak- Afrika, majd Japán agressziói révén Dél-Ázsia és a Csendes-óceán térsége is. Egyszóval a háború ténylegesen is világháború lett s az emberiség történelmének legsötétebb korszakához érkezett el. Kezdetben úgy tűnt, hogy a Berlin—Róma—Tokió»tengely« minden eszközzel folyó támadásai ellen nincs védelem. A szovjet csapatok azonban 1941 telén, a Moszkva-környéki csatában eloszlatták a németek legyőzhetetlenségéről elterjesztett legendákat, 1942 végén pedig már a sztálingrádi csata bizonyította be, hogy a fasiszta támadók ereje megtört. 1943 már a szovjet sikerek és győzelmek esztendeje volt, s 1944-ben végérvényesen kétségtelenné vált, hogy ez a háború a tengelyhatalmak számára elveszett. A németek 1945. május 9-i és a japánok 1945. szeptember másodiki feltétel nélküli kapitulációjával a Szovjetunió és a szövetséges hatalmak minden idők legnagyobb katonai győzelmét aratták. A támadók felett elért páratlan diadalhoz nagy áldozatok árán jutott az emberiség. Különösen a Szovjetunió és Lengyelország háborús veszteségei voltak megdöbbentőek, mégis az a reménység és a bizalom, hogy a világ egy békés fejlődés minden feltételét magában foglaló korszak küszöbéhez érkezett el, erősebbnek bizonyult az átélt szörnyűségek emlékeinél is s optimizmussal töltötte el a Föld népeit. Sajnos, ezek a reménységek nagyrészt nem váltak valóra s az a megértés és példás együttműködés, amely oly fontos tényezője volt a szövetségesek győzelmének, csakhamar felbomlott a nyugati hatalmak világuralmi törekvései következtében, amelyekben az oly sok áldozatot hozó szovjet népnek csak az engedelmes, szófogadó és kiszolgáló szerep jutott volna. S az ennek következtében támadt, s azóta jóformán állandósult feszültség, amelynek legveszélyesebb eleme a Nyugat által ismét feltámasztott német militarizmus, a háború befejezése óta eltelt közel másfél évtized óta kialakította a hidegháború légkörét, amelyben csak a Szovjetunió, az egyre nagyobb erőt képviselő népi demokratikus országok, közöttük a már tíz éve fennálló Kínai Népköztársaság politikája jelentette a kibontakozás, az alkotó béke megvalósulásának biztató lehetőségét. Ezekben a napokban, amikor a hamarosan sorra kerülő Hruscsov—Eisenhowertalálkozó kilátásai nyomán — először a második világháború óta — bíztató az események menetének alakulása, a világnak le kell vonnia az elmúlt két évtized tanulságait. Ezek legfontosabbika — amelyet a Nyugatnak kell szem előtt tartania —, hogy hatalmi politikával ma már nem lehet a fejlődést megakadályozni és hogy a béke csak az egész emberiség együttműködésével, tehát a szocialista országok közreműködésével valósítható meg. Másik alternatíva nincs, marad tehát a közös kötelesség, azon belül is az első lépés: a feszültség felszámolása — a megoldásra érett kérdések tárgyalások útján való rendezése révén. Amerikai és nyugatnémet kémeket ítéltek el Bariton Az NDK Legfelső Bíróságán befejeződött annak a négy amerikai és nyugatnémet ügynöknek a pere, akik katonai és politikai kémkedést folytattak a Német Demokratikus Köztársaság ellen. A bíróság a kémeket életfogytiglani, 15 és 12 évi börtönbüntetésre ítélte. A legfelső bíróság elnöke az ítéletet indokló beszédében rámutatott, hogy mióta a Nyugat-Berlin demilitarizált szabad várossá tételéről szóló javaslat megszületett, a Nyugat-Berlinből kiinduló aknamunka nemhogy mérséklődött volna, hanem még fokozódott. A négy elítéltet szintén Nyugat-Berlinben toborozták, ott kaptak kémkedési megbízatást és megfelelő kiképzést. A bíróság elnöke hangsúlyozta, hogy az elítéltek tevékenysége veszélyeztette az NDK biztonságát és közvetlenül a háború előkészítésére irányult. Készül a bécsi őszi vásár magyar pavilonja Tizenhét magyar szakember dolgozik Bécsben az őszi vásár magyar pavilonjának kialakításán. A bemutatón tizennégy ország kiállítóival együtt a Nemzetek Csarnokában kaptak helyet árucikkeink. A tervezők ízelítőt akarnak adni az osztrák fővárosba látogatóknak a régi Buda történetéből és a mai Pest életéből. Felépítik — a többi között — a XV—XVI. századbeli Buda egy részletét, a másik oldalra pedig a mai Pestet jelképezve, modern árkádsor földszinti része kerül — üzletsorokkal együtt. A panelokat most szerelik. Az egyik ódon ház dongaboltozatos kapualjának vasrácsos nyílásában XV. századbeli ötvösműhelyt rendeznek be. Másik régi «épületben« dolgozik majd Kántor Sándor, a népművészet mestere, itt készíti a fazekasműves remekeit. A tervezők gondoltak mézeskalács- és bábkiállításra, s nem feledkeztek meg a magyar bor házáról sem.A mai Pesten, az árkádsor alatti kirakatokban megtalálhatók lesznek az ismert magyar exportcikkek: bútorok, textil- és szőrmeáruk, háztartási felszerelések, könyvek.