Délmagyarország, 1959. november (15. évfolyam, 257-281. szám)

1959-11-01 / 257. szám

Vasárnap, 1959. november 1. 2 Eredményes munkát végzett a megyei pártértekezlet (Folytatás az l. oldalról.) Felszólalásának befejező részében Szirmai elvtárs a revizionizmus és a dog­­matizmus néhány kérdését taglalta. Eredmények a felsőoktatási intézményekben Sajti Imre elvtárs, a hódmezővásárhelyi városi pártbizottság titkára arról is beszélt, fontos, hogy a fel­adatok végrehajtását, a párt­munkát jól megosszák egy­más között a kommunisták. Foglalkozott a szövetkezeti mozgalommal is. Juhász Anna elvtársnő, a Szőregi Állami Gazdaság dolgozója elmondotta, hogy gazdaságukban az idén ala­kult meg a pártszervezet, de már érzik annak jótékony hatását A pártszervezet te­vékenysége kihat a gazdaság egész munkájára. Török József elvtárs, a szentesi járási pártbizottság osztályvezetője Szentes ipa­rosításának szükségességéről, majd a szövetkezeti mozga­lom kérdéseiről beszélt. Bí­rálta a megyei tanács több osztályát, mert nem adnak megfelelő segítséget a szen­tesi városi tanács önállósá­gának fejlődéséhez. Bírálta az állami gazdaságok Békés —Csongrád megyei Igazgató­ságát, mert annak dolgozói az állami gazdaságokban mutatkozó problémák meg­oldásáért nem működnek eléggé együtt a járási párt­bizottsággal. D­r. A­n­t­a­l­f­f­y György elvtárs, a Szegedi Tudo­mányegyetem rektora felszó­lalása kezdetén Szzeged fel­sőoktatási intézm­ényeinek üdvözletét tolmácsolta. A to­vábbiakban a többi között rámutatott: — A megye Szegeden mű­ködő felsőoktatási intézmé­nyeiről elmondható, hogy oktató-nevelő és tudomá­nyos tevékenysége általában kielégítő. Egyes vonatkozá­sokban az ország legjobb in­tézetei, tanszékei működnek felsőoktatási intézményeink­ben. Nem egy szegedi tan­széknek és tudósnak nem­zetközi hírneve van. Egyre több az olyan alkotás, amely a gyakorlati élettel való kap­csolatból születik és a nép­gazdaságot támogatja. A ja­vulás ellenére azonban még mindig gondot okoz, hogy a vidéki karok és egyetemek a budapesti testvérintézmé­nyekkel összehasonlítva, nem mindig részesülnek egyenlő elbánásban. Azt is meg kell azonban mondani: sokszor a jogos kívánságok ellenére, némely helyen tapasztalha­tók olyan jelenségek is, hogy egyes tudományos intézetek teljesítményei nincsenek arányban jó ellátottságuk­kal. A továbbiakban arról is szólott, hogy a felsőoktatási intézményeknek egyre erő­södő és javuló a kapcsolata az illetékes párt- és tanácsi szervekkel. Helytelenítette és jogosan tűrhetetlennek mi­nősítette, hogy némelyek ma is úgy tekintenek az egye­temekre, mint valami reak­ciós gyülekezetre. Ezek az emberek nem veszik figye­lembe, hogy felsőoktatási in­tézményeink dolgozói is — bár lassabban —, de felzár­kóztak a szocializmus építői közé. S azzal sem törődnek, hogy az egyetemi hallgatók zöme és az oktatók jelentős része a munkások, parasztok soraiból került ki, nem be­szélve arról, hogy a régi ér­telmiség képviselői is mi­lyen jelentős lépéseket tet­tek a párt és népi államunk felé. Kelemen Miklós elv­­társ, a BM megyei főosztá­lyának vezetője beszámolt a rendőrség tevékenységéről. A többi között hangoztatta, hogy a rendőrség híven szol­gálja a nép, a népi hatalom ügyét. A dolgozó emberek mindinkább felismerik, hogy a rendőrség és a dolgozók érdekei is egyaránt azono­sak. P­a­p­p Sándor elvtárs, a megyei tanács végrehajtó bizottságának elnöke a ta­nácsok tevékenységével fog­lalkozott, s vázolta eredmé­nyeiket. Hangoztatta, hogy a községi, falusi tanácsoknak mindenben segíteniük kell a párt politikájának megvaló­sítását, s jó segítséget kell adniuk a mezőgazdaság szo­cialista átalakításához. A töb­bi között a mezőgazdaság kettős feladatával: a mező­­gazdasági termelés szünte­len emelésével és ezzel egy­idejűleg a szocialista átszer­vezéssel is foglalkozott. Juhász József elvtárs, a Szakszervezetek Megyei Tanácsának elnöke felszóla­lása elején a szakszervezetek szerepéről, s a felszabadu­lzután Apró Antal elv­társ, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja szólalt fel. Nagy taps közben adta át a pártértekezlet résztve­vőinek az MSZMP Központi Bizottsága és személyesen Kádár János elvtárs harcos, kommunista üdvözletét, majd így folytatta: — A megyei pártbizottság beszámolója, amelyet Né­meth Károly elvtárs ismer­tetett, megállapította: a Csongrád megyei kommunis­ták, a párt hű katonái je­lentősen hozzájárultak az el­lenforradalom okozta sebek begyógyításához,­­ a gyors konszolidációhoz. Egyetértek ezzel az értékeléssel és az egész beszámolóval. Ezután részletesen szólott a hamarosan összeülő kong­resszus jelentőségéről. — A kongresszuson — mondotta a többi között — a párt számba veszi a dol­gozó nép érdekében végzett munkáját, meghatározza a következő időszak politikai lás előtti tevékenységéről beszélt. Ezután rámutatott, hogy a jobboldali, revizio­nista nézetek sok kárt okoz­tak a szakszervezeteknek is. Kiemelte, hogy az ellenfor­radalom után a párt helyes politikája alapján a szak­­szervezetek tevékenységei helyes arányban fejlődött, és mindinkább betöltik érdek­­védelmi szerepüket is. Szó­lott arról is, hogy a szak­­szervezeteknek, az üzemek vezetőinek nagy gonddal kell foglalkozniuk a dolgozók ügyes-bajos dolgaival. P­a­p­p István elvtárs, a Csongrád—Békés megyei Ál­lami Gazdaságok igazgatója a mezőgazdaságban rejlő nagy tartalékokról, majd a mezőgazdasági szakember­­képzés megjavításának szük­ségességéről is beszélt. Siklós János elvtárs, a Délmagyarország szerkesztő bizottságának vezetője fel­szólalása bevezető részében beszámolt arról, hogy az el­lenforradalom óta jelentő­sen növekedett a Délmagyar­ország és a Csongrád me­gyei Hírlap példányszáma. Rámutatott arra is, hogy a megye két napilapja pél­dányszámának növekedése, valamint az újságok tartalmi színvonalának nagy javulása elsősorban a párt helyes po­litikájának köszönhető. Az újságok ugyanis a párt he­lyes politikájának, tehát a dolgozó emberek érdekeinek megfelelően végzik tevé­kenységüket Utalt arra, hogy az elmúlt három év alatt nagyban megnöveke­dett a szerkesztő bizottságok önállósága, majd hangoztat­ta: különösen szükséges ja­vítani a megyei lapok pub­licisztikáját. Kérte, hogy a megyei és a szegedi vezető pártfunkcionáriusok írjanak minél több cikket az újság­ba és ezzel is segítsék a la­pok munkáját. Hangoztatta, irányvonalát, a párt fő stra­tégiai célkitűzéseit. Megtár­gyalja a második ötéves terv keretén belül a párt gazda­ságpolitikáját, azt, hogy ho­va akarunk eljutni a kö­vetkező években a szocia­lizmus építésében. A Magyar Szocialista Mun­káspárt politikája helyes, mert tevékenységét mindig a dolgozók érdekei a szo­cializmus erősítésének ügye és a proletár internaciona­lizmus elvei vezérlik. A párt tömegkapcsolatai megerősödtek és a kialakult bizalom légkörében irányítja pártunk a szocializmus épí­tését. A mi pártunk a nép pártja, ami azt is jelenti, hogy a pártkongresszus az egész dolgozó népet érdeklő esemény lesz Ez többek kö­zött kifejezésre jut az egyre szélesedő szocialista munka­versenyben és abban az ak­tivitásban is, ahogy a párt­tagok és a pártonkívüliek a Központi Bizottság által köz­a­lapok mezőgazdasági mun­kájának megjavításáért fon­tos, hogy a mezőgazdasági szakemberek is írjanak cik­keket az újságba, s különö­sen segítsék a termelőszö­vetkezetek gazdálkodásának fejlődését. Kiemelte, hogy a megyé­ben és Szegeden sok értel­miségi tevékenykedik, aki hasznosan segítheti a lapok munkáját. S helyes, ha a munkásokkal együtt az ér­telmiségiek is minél több­ször hallatják szavukat az újság hasábjain. Befejezésül kérte a megyei pártszervek segítségét ahhoz, hogy mind a Délmagyarországnál, mind a Csongrád megyei Hírlap­nál — éppen az elmélyül­tebb munkáért — növeljék az újságírók létszámát. Se­gítséget kért a lapok oldal­terjedelmének növeléséhez is. Kardos János elvtárs, a makói járási pártbizottság titkára a járás politikai, gaz­dasági és kulturális életéről szólott. Hangoztatta, hogy a járás kommunistái is a gaz­dasági szervezőmunkára irá­nyítják figyelmüket. Ki­emelte, nem tűrhető, hogy némely gazdasági vezető ra­vasz fondorlattal megtorolja a jogos bírálatot. J­á­g­e­r Lászlóné elvtárs­nő, a megyei bíróság alap­szervezetének titkár­a, majd Erdélyi István elvtárs, megyei főügyész szólalt fel. Erdélyi elvtárs hangoztatta, hogy megyénkben jelentős sikereket értünk el a törvé­nyesség megszilárdításában. Megnyugtató, hogy a párt­szervek is erélyesen fellép­nek minden fajta törvény­­sértéssel szemben. Szólott ar­ról, hogy a törvényesség két­ oldala — az állampolgárok jogainak biztosítása és kö­telezettségeik megtartása — egységet képez és mind a kettő fontos. Felhívta a fi­gyelmet a dolgozók jogainak biztosítására, a társadalmi tulajdon fokozottabb védel­mére, megmagyarázni, hogy az or­szág ellátásáért közös a fe­lelősségünk. Az egyéni és a termelő­szövetkezeti parasztok fö­lös terményeiket, gaboná­jukat, takarmányukat ne a padláson raktározzák, hanem adják el az állam­nak. Tudjuk, hogy akadnak olyan parasztok is, akik spekulá­ciós céllal raktározzák ga­bonáinkat, azt gondolván, hogy az árakban változás lesz. Kijelentem, hogy az árakhoz nem nyúlunk. A ke­nyérrel, a takarmánnyal, a hússal különösen nem sza­bad spekulálni. Akik speku­lálnak, azok a nép ellen cse­lekednek, éppen ezért a szo­cialista állam fellép a spe­kulánsokkal, a piaci vissza­élőkkel szemben. Felhívta a figyelmet arra, a kommunistáknak elő kell segíteniük a meggyőzés esz­közeivel, hogy a dolgozó pa­rasztok fölös gabonájukat ne raktározzák,­ hanem adják át az államnak. A továbbiakban a tanulás fontosságáról beszélt. Rá­mutatott, hogy a munká­soknak, az értelmiségieknek, vétett kongresszusi irányel­vekkel foglalkoznak. Részletesen taglalta ezután a kongresszusi irányelvek je­lentőségét és megállapí­totta: — A párt azt a célt tűzte ki kongresszusi irányelvei­ben, hogy befejezzük a szo­cializmus alapjainak leraká­sát és meggyorsítjuk a szo­cializmus építését hazánk­ban. Ezután elemezte a lezaj­lott városi, járási, megyei pártértekezletek tapasztala­tait. Kiemelte, hogy e ta­nácskozások légkörét, mon­danivalóját is áthatotta a párt politikájával való egyet­értés és a pártvezetés iránti bizalom. A második ötéves tervünk jelentőségének mél­tatása után a dolgozó pa­rasztság felelősségét tette szóvá az ország dolgozóinak ellátásában. — Azt hiszem, itt is a leg­helyesebb a dolgozó parasz­tok józanságára apellálni és mindenkinek saját mun­katerületén szakmailag is képeznie kell magát, mert ez elengedhetetlen a szo­cialista építés meggyorsí­tásához. A tanulás mind a közös­ségnek, mind az egyének­nek hasznára szolgál. Apró Antal elvtárs beszé­de befejező részében a nemzetközi helyzetről be­szélt és kiemelte, hogy a szocializmus, a béke erői szüntelen növekednek. A teendőkre vonatkozó hatá­rozati javaslathoz is több észrevételt tett és indítvá­nyozta néhány pontjának módosítását A pártértekezlet ezután úgy döntött, hogy az idő rövidsége miatt befejezik a vitát, bár még számos elv­társ kért­ szót. A vitát Né­meth Károly elvtárs fog­lalta össze, s adott választ a felmerült kérdésekre. Ezt követően a pártértekezlet megválasztotta a megyei pártbizottságot, a megyei revíziós bizottságot, vala­mint a Csongrád megyei küldötteket a párt VII. kongresszusára. A megyei pártbizottság rendes tagjainak a követ­kező elvtársakat választot­ták: Németh Károlyt, az MSZ­MP Központi Bizottságának tagját, a Csongrád megyei pártbizottság első­ titkárát. Eredeti foglalkozása mun­kás. Fehér Lajost, az MSZ­MP Csongrád megyei bizott­ságának másodtitkárát. Ere­deti foglalkozása kubikos. Papp Sándort, a Csongrád megyei tanács végrehajtó bizottságának elnökét. Ere­deti foglalkozása mezőgaz­dasági munkás. Komócsin Mihályt, az MSZMP Szeged városi bizottságának első titkárát. Eredeti foglalkozá­sa munkás. Csovai Lajost, a KISZ Csongrád megyei bi­zottságának titkárát. Eredeti foglalkozása munkás. Kele­men Miklóst, a B. M. Csong­rád megyei rendőrkapitány­ságának vezetőjét. Eredeti foglalkozása gyári munkás. Rózsa Istvánt, az MSZMP Szeged járási bizottságának titkárát. Eredeti foglalkozá­sa munkás. Sajti Imrét, az MSZMP hódmezővásárhelyi bizottságának titkárát. Erede­ti foglalkozása munkás. Áb­­rahám Antalt, az MSZMP Csongrád megyei bizottsága párt- és tömegszervezetek osztályának vezetőjét. Ere­deti foglalkozása munkás. Szilágyi Júliát, az MSZMP Csongrád megyei bizottsága agit-prop. osztályának veze­tőjét. Eredeti foglalkozása munkás. Bán Lászlót, a Csongrád megyei munkás­őrség parancsnokát. Eredeti foglalkozása munkás. Török Lászlót, függetlenített párt­munkást. Eredeti foglalko­zása kubikos. Kurucz Már­tont, az MSZMP szentesi já­rási bizottságának titkárát Eredeti foglalkozása mező­gazdasági munkás. Labádi Sándort, az MSZMP Szentes városi bizottságának titká­rát. Eredeti foglalkozása munkás. Pusztai Józsefnét, az MSZMP Szeged városi bizottságának másodtitkárát. Eredeti foglalkozása munkás. Zsibók Andrást, az MSZ­MP Csongrád megyei bi­zottsága mezőgazdasági osz­tályának vezetőjét. Eredeti foglalkozása kubikos. Csak­­mag Györgyöt, az MSZMP Csongrád megyei bizottsága ipari és közlekedési osztá­lyának vezetőjét. Eredeti foglalkozása munkás. Rácz Lajost, a Csongrád megyei Hírlap szerkesztőbizottságá­nak vezetőjét. Eredeti fog­lalkozása kereskedősegéd. Siklós Jánost, a Délmagyar­ország szerkesztőbizottságá­nak vezetőjét Eredeti fog­lalkozása munkás. Bodnár Lajost, szegedi munkásmoz­galmi veteránt. Eredeti fog­lalkozása munkás. Juhász Józsefet, a Szakszervezetek Csongrád megyei Tanácsá­nak elnökét. Eredeti foglal­kozása munkás. Hunyadkür­­ti Lajost, a Csongrád me­gyei MÉSZÖV elnökét. Ere­deti foglalkozása kereskedő segéd. Nagygyörgy Máriát, a Szegedi Kender­fonó gyár igazgatóját. Eredeti foglal­kozása gyári munkás. Igaz Lajost, a Marosi Homokki­termelő Vállalat igazgatóját. Eredeti foglalkozása mun­kás. Matók Istvánt, a Hód­mezővásárhelyi Ságvári ter­melőszövetkezet elnökét. Eredeti foglalkozása mező­­gazdasági munkás. Papp Istvánt, a Békés-Csongrád megyei Állami Gazdaságok Igazgatóságának vezetőjét. Eredeti foglalkozása agronó­­mus. Biczó Györgyöt, a Sze­ged városi tanács végrehajtó bizottságának elnökét. Ere­deti foglalkozása technikus. Sonkó Im­rénét, a Szegedi Kenderfomógyár munkását. ■­ ''■-'dalkozása roonkás. Bujdosó Imrét, az MSZMP Szentes járási bizottsága (Folytatás a 3. oldalon.) Apró Antal elvtárs: A pártkongresszus számba veszi munkánkat és megjelöli a teendőket A megválasztott megyei pártbizottság tagjai és póttagjai Apró Antal elvtárs és Szirmai István elvtárs t A tanácskozás szünetében meghitten gondolatokat cserél a tanácskozás résztvevőivel

Next