Délmagyarország, 1960. március (50. évfolyam, 51-77. szám)
1960-03-22 / 69. szám
Versenyben az export terv túlteljesítéséért Egész esztendőben folyamatosan versenyben dolgoznak a Szegedi Ecsetgyár munkásai. Januárban éves vállalást tettek, amelynek első szakasza április 4-én zárul. Most legfőbb feladatuknak tekintik a exporttermelés növelését. Az elmúlt három esztendő alatt sokat nőtt a gyár exportszállítása, s elmondhatni, hogy Ausztrália kivételével a világ minden tájára, jelenleg 33 országba küldik a szegedi ecseteket. Az üzem irodáiban, műhelyeiben örömmel beszélnek arról a dolgozók, hogy az elmúlt 3 év alatt többet fejlődött a gyár — építkezés, beruházás terén —, mint az alapítástól eltelt 50 esztendő alatt. A felszabadulási ünnep után nagy feladat hárul az üzem dolgozóira. Terven felül kell 66 ezer lakkecsetet szállítaniok külföldre. A verseny eredményét rendszeresen kifüggesztik a műhelyrészekben, amelyekben mér 6 brigád küzd a kitüntető szocialista rímért. Azt tűzték ki célul, hogy a verseny első szakaszában április 4-ig túlteljesítik az üzem esedékes tervét. A verseny során már több újítás is született. Most vibrátor elkészítésén dolgoznak, amely az ecsetszálak összeállításánál gyorsítja, illetve könnyíti a munkát. Az április 4 tiszteletére rendezett üzemi ünnepségen több dolgozót tüntetnek ki. Előreláthatóan újabb 7 munkás kapja meg a kiváló dolgozó jelvényt, s az ezzel járó pénzjutalmat ZENEI NAPTÁR A Bartók Béla Filharmonikus Zenekar és a Szegedi Zenebarátok Kórusa fényes sikerrel szerepelt Budapesten Jelentős művészi esemény zajlott le szombaton este a Zeneakadémia nagytermében: Szeged két reprezentatív zenei intézménye, a Bartók Béla Filharmonikus Zenekar és a Szegedi Zenebarátok Kórusa mutatkozott be igényes műsor keretében a főváros közönségének. Az együttes élén Vaszy Viktor megérdemelten könyvelhette el a szép sikert mint az igényes műsor betanítója és a dobogón valóban fáradhatatlanul tevékenykedő karmester. A főváros zeneértő hallgatósága meggyőződött arról, hogy a vidéki kulturális központok a muzsika terén is felzárkóztak, és ennek a művészi megnyilatkozásnak egyéni színe és jellege van. Szergej Prokofjev a szovjet zene egyik komoly alkotó lángelméje, az 1917-ben írt Klasszikus szimfóniával állt a műsor élén. A vonóskar kezdeti elfogódottságát legyőzve, a II. tételtől kezdve hibátlanul tolmácsolta a vezérkönyv sziporkázó hangjátékát. Bartók II. zongoraversenye a tavalyi szegedi bemutató óta megérett szólistánál, zenakarnál és karmesternél. Ez a szám volt a budapestiek számára az igazi meglepetés. Az I. tétel precíz ritmusú, a zongoraszólammal váltakozó fúvóegyüttesnél csak a kemény, helyenkint túlharsogó rézfúvóhangzást kell inkább fényesre áthangolni. A dobok is helyenkint túlméretezettek voltak. A költői kifejezés nemességével nyűgözött le a II. tétel oly gazdag tematikája, amelyben a vonósok mutatták legjobb formájukat A III. tétel lendületes ragyogása meghozta az ütemes tapsvihart, s ezt a kitűnő szólista és a zenekar a II. tétel egy szakaszának ismétlésével köszönte meg. Tusa Erzsébet a virtuozitás magas fokán, a bartóki ritmusnyelv erejét és logikáját összekapcsolta a modern zongora színgazdagságával. Szünet után Sugár Rezső Hunyadi oratóriuma került előadásra. Ebben a Zenebarátok Kórusa egyre egységesebb képet nyújtó vegyeskara vizsgázott a emelte elsősorban az ihletett előadás monumentális karképeit A zenekar és a Pedagógia Főiskola simogatóan lágy hangzású gyermekkara, valamint a szólisták, a szárnyaló hangú Moldován Stefánia, az elmélyülten formáló Ivánka Irén bársonyos altja, Szabó Miklós, a Stílusba illeszkedő tenor és az elbeszélők szólamával kitűnt Sebestyén Sándor járult az összhatás fokozásához. Vasay Viktor remek értelmezésében szerencsésen egészítették ki egymást dráEmlékezetes élmény volt Lajos Juditnak és Kutrucz Évának, a Zeneművészeti Szakiskola művésztanárainak szombat esti hangversenye, amely ismét bebizonyította, hogy a szegedi zeneélet nem szűkölködik kiváló előadóművészekben. A műsor első részében Lajos Judit zongorajátékát hallhattuk. Biztos formálás, a stílus hibátlan ismerete, a játékos és lírai részek tökéletes kidolgozottsága jellemezte — különösen a középső tételben — Haydn Eszdúr szonátájának előadását Nem kisebb volt az ezt követő Schubert Esz-dúr impromtu tolmácsolása, fiatalos életöröm és szomorúság e csodálatos keveréke. Az egyre növekvő sikert csak fokozta a műsort megkoronázó Liszt-mű, a méreteiben és mondanivalójában egyaránt lenyűgöző Dante-szonáta, melyben a művésznőknek nemcsak technikai tudását, de játékának minden romantikus szépségét bőven volt alkalma csillogtatni. A közönség hálás tapsait Liszt Manók táncámai tűz és a férfias líra bensősége. A nagy ünneplésből, amelyben a szegediek népes hallgató csoportja is kivette részét, egyformán kijutott a dobogón megjelent szerzőnek és a művészegyüttesnek. Szatmári Gézá val és a Hárfa etűdjével hálálta meg. Az est második felét Kutrucz Éva énekszámai töltötték ki. Ismét meggyőződhettünk hangjának teli szépségéről és előadásának évről évre növekvő elmélyültségéről és intenzitásáról. A kissé merészen összeállított műsorból első helyen kell kiemelnünk Mozart: Exultate, jubilate c. kantátájának nemesveretű előadását és a Mahler-emlékév alkalmából műsorra tűzött, sajnos eléggé ritkán hallott csodálatos dalciklusnak, az Egy vándorlegény dalainak belső tűztől fűtött tolmácsolását. De nem maradt el mögöttük Liszt szívbemarkoló Három cigánya és Sugár Rezső Szegeden először felcsendülő Négy kínai dalának mozaikszerű csoportja sem. A közönség viharos tapsait művésznő Liszt Jókedv vagy bánat c. dalával köszönte meg. A zongorakísérő Péter Józsefné jól töltötte be feladatát, sehol sem keresve az énekhang rovására menő érvényesülését B. Gy. A szegedi zenei hetek eseményei JÓL SIKERÜLT NYUGDÍJASTALÁLKOZÓ A VASANYAGJAVÍTÓBAN Kellemes meglepetés érte a múlt héten a szegedi Vasanyag- Javító Üzemi Vállalat nyugdíjasait. Szombaton este * órára meghívták őket a Mátyás téri kisvendéglőbe nyugdjas baráti találkozóra. A baráti találkozóra a kitűzött időre meg is jelentek a nyugdíjasok, ahol jó Varsóra, választás szerinti túl és kellemes társaság fogadta őket. A találkozó igen jól sikerült és éjféltájban ért véget. Felszabadulási kirakatverseny Hazánk felszabadulásának 15. évfordulója alkalmából a ICPVDSZ és a tanács kereskedelmi osztályának felhívására a szegedi kereskedelmi és vendéglátóipari vállalatok kirakatversenyt rendeznek. A kirakatversenyben a kirakatrendezők olyan kirakatokat készítenek, amelyen keresztül tükröződnek a felszabadulás óta elért eredmények. A felszabadulási kirakatversenyben résztvevő üzleteket a KPVDSZ Csongrád megyei bizottsága, valamint a tanács kereskedelmi osztálya együttesen értékeli s a legjobb eredményt elérőket oklevéllel tüntetik ki, valamint díjazzák. BÉRHÁZ a munkásmozgalom fellegvárában: A MÓRAVÁROSBAN Emlékezés az állami lakásépítkezés megkezdésére Mai felnőttek éltük, láttuk a szabadság első napjait, s az utána következő esztendőket. Minden mozzanatukra, élményükre jól emlékszünk még és mégis távoliak már, tömören fogalmazva: a harcos hétköznapok történelemmé ötvöződtek a ma emberének, hát még a 15 esztendős fiataloknak. A fasisztáktól tönkretett ország sebei sokáig fájtak még. Az újjáépítés láza, öröme azonban feledtette a sajgó sebeket, amikor itt is, ott is egyre magasodtak a rombadöntött üzemek és lakóházak falai. S a romokból való feltámadás mellett jutott erő arra is, hogy új és nagyszerű szülessen, amely a hatalom birtokosát, a munkásosztályt dicsérte. Így került sor 1947 májusában Szegeden is az első háromemeletes bérház építésére, a az addigi szokástól eltérően nem a Belvárosban, hanem a periférián, a szegedi munkásmozgalom fellegvárában, Móravárosban. Az építők összekovácsolódtak Előbb a Faragó utcában, azután a vele szomszédos Petőfi Sándor sugárút sarkán nőttek három emelet magasra a falak, s olyan alapozással, amelyre azelőtt nem volt példa. A talajviszonyokkal ugyanis sokat kellett küzdeni, mert a város szinte legmélyebben fekvő pontja ez a terület ma is. Annak előtte pedig fél ásónyomra ott volt a víz, s az alapozó munkások vastag nádgyökereket, néhol valóságos nádast csapdostak ki az ásóval. Lejjebb meg az eliszaposodott talajjal birkóztak, amíg végre 4—5 méter mélyen alapozhattak. A vállalkozás nemcsak azért volt hasznos és egyedülálló, mert a Faragó utcai portán 40, a Petőfi Sándor sugárút felől pedig 20 modern, kétszobás, összkomfortos lakások épültek a felszabadulás után alig néhány évre, hanem azért is, mert ebben a munkában végérvényesen összekovácsolódott a szegedi építőipari munkásság. Akkor még megvoltak a tőkés építőcégek. Számos építőipari magánvállalkozó is vállalkozott a munkás bérházak építésére, a versenytárgyalásokon azonban rátermettségével az első szegedi építőipari termelőszövetkezet — mondhatni a mai Csongrád megyei Építőipari Vállalat elődje — vitte el az elsőséget. Később a gyermekklinika egy szárnyépületének újjáépítésére, majd a teljes gyermekklinika felépítésére, valamint Újszegeden a Délalföldi Mezőgazdasági Kísérleti Intézet újjáépítésére is kapott megbízást ez a szövetkezet, öregbítve a szegedi építőipari munkások jó hírnevét. Küzdelem a nehézségekkel Ami pedig a Faragó utcai és a Petőfi Sándor sugárúti bérházak építését illeti, a még korai időszakban és kellő tapasztalat híján a fiatal vállalkozásnak ezer nehézséggel kellett megbirkóznia. Az építőanyagoknak szinte minden dekájáért futkosni kellett, mert az országban a szélrózsa minden irányában hatalmas újjáépítések folytak, s a mész, a cement, a tégla s a vasbeton kapósabb volt, mint a cukor, s a mindennapi kenyérrel vetekedett A szűkös anyagiak miatt a hatalmas építkezésen nem használhattak még gépi erőket, mint manapság. Mindössze egy kézi meghajtású pátemoszter segédkezett az építőanyagok magasba emelésénél, minden más munka közvetlen a kézhez, a vállhoz, az inakhoz tapadt. Mindent pótolt azonban a lelkesedés, s az az ösztönzés, hogy az idevalósiak és a városban megforduló idegenek, barátok és nem barátok szeme egyaránt az építkezést figyelte, a falak magasodását, amely egyben szimbolizálta a szegedi munkásság magasra emelkedését is. A ma már természetes anyagtakarékosság, a munkafegyelem, a munkások egymás iránti megbecsülése a versenyszellem térhódításával is — akkor még csak születőben volt, de ezen az építkezésen már testet öltött. A szorgalom, az igyekezet politikai öntudat is volt, s egyszersmind foka, mércéje is a munkáshatalom megszilárdulásának. A példamutató munkások A vállalkozás akkori építésvezetője, Zombori János, a városi tanács ipari osztályának vezetője, ismerős neveket sorol fel az építőmunkások közül: Kiss Pál, Czinner Antal, Vácz Károly, Dékány György, Kiss József, Dönczi András, Katona Ferenc, majd a kubikosok közül Börcsök és Csamangó elvtársakra emlékszik, s mindarra a 65—70 emberre, szakmunkásokra és segédmunkásokra, akiknek kezemunkáját ma is dicsérik a tágas, szép lakások, s amelyekbe zömmel ipari munkások, gazdasági vezetők, valamint értelmiségiek költöztek. S Szegeden akkor első ízben kerültek házmesterek emberi lakásba, olyanba, mint bármelyik lakóé a 60 lakás közül. A Faragó utcai épület 40 lakásában tízegynéhány esztendő óta sokan változtattak lakást, főleg vidéki munkahely miatt, s a háznak úgynevezett őslakója már mindössze 18 van. A Petőfi Sándor sugárút; bérházban viszont ennél kevesebben változtattak lakást az »eredeti« lakók közül. Újabb lakóházak Hamarosan azonban mindkét bérház új szomszédot kap. A Petőfi Sándor sugárútra néző telek is beépül, a Kovács-Bognár Ktsz ottani telephelyét is beleszámítva a rajta lévő épületekkel egyetemben, helyesebben azok lebontása után. Két új, háromemeletes bérházat építenek majd itt két ütemezésben. Az egyik építéséhez még ebben ez évben hozzákezdenek, a másikhoz pedig 1962-ben, 63-ban, ugyanakkor helyet kap a belső részben egy 44 férőhelyes bölcsőde is — a móravárosiak nagy örömére. A munkáslakta Móraváros arculata ezekkel a házakkal, s a Kolozsvári téri modern, új iskolával olyan v változást nyer a Nagykörútig tartó negyedben, amely lényegesen kiemeli külvárosi mivoltából, nem is beszélve most bővebben arról, hogy a jelenleg folyó belvízrendezési létesítmény a hattyús telepi vízátemelővel és a több kilométeres vízlevezető rendszerrel egyszer s mindenkorra megmenti a talajvíztől Móravárost, Szeged sokáig mostoha területét. S utána hírmondója se lesz a nádnak, amely pedig tízegynéhány esztendővel ezelőtt még bőven termett, s ringott, susogott a mai bérházak helyén is. Kődi Ferenc TAVASZI HÍRADÁS Virágzik a téltemető — költenek a bíbicek — kikeltek a sasfiókák Reménykedve vártuk s tegnap — naptár szerint — beköszöntött. De csak úgy, mint aki hivatalból jött: fagyosan, hidegen ... Nem mutatta meg egészen igazi arcát, napfény, derű csak kevés jött vele. Éreztük, hogy még birkózik a téllel, de előreküldte legjobb követeit, titkos, reményteljes üzenettel, s a tavaszt várók értenek a hírnökök jeleiből. Az újszegedi Füvészkertben, dacolva a hűvös idővel, kibontotta szirmait a téltemető, s galléros kis leveleiből messzire virítanak a sárga virágok. Fénylő, fehér ruhát öltött a tölgyfaerdők tavaszi hírnöke, a galambvirág s teljes pompájában tündököl a pusztai szélfű, a májvirág, s a Kis- Ázsiából hozzánk származott arab is. A fák is éledeznek: a hamvas fűzőn, a jegenye- és szürkenyárin megjelentek a barkák. A madarak is megértették a tavasz üzenetét. Megjöttek a fehértói rezervációba a nyílfarkú és a kendermagos récék. A nádasokban, a zsombékokon párban járnak a seregélyek, s fészkelnek a bíbicek. A»telepesek« népes hadát újabb és újabb jövevények sokasítják. Csapatosan érkeznek a nagy pólingok, s a lombos erdők, madarak, a füzikék. Nem messze innét, a tiszai holtágban pedig a madarak fejedelmének, a réti sasnak a fészkében kidugták fejüket a fiókák. Kedd, 1960. mAretul M. ELEKTROMOS MARKOLÓ Virágillattal, madárkövetekkel üzent a tavasz s ha még várat is magára, mert viaskodik makacskodó elődjével — tudjuk, hogy itt lesz, megérkezik. Hiszünk a szárnyas kis köve- Az út- és vasútépítés fontos alapanyaga a zúzott keveknek, a tarka me- a kőbányák 1960-ban 5 millió tonnát termelnek. Képün* zei hírnököknek! Jön Uzsa bánya egyik elektromos markolója rakja a Tóth Béla dömpert