Délmagyarország, 1960. augusztus (50. évfolyam, 181-205. szám)
1960-08-02 / 181. szám
r Reid, UM. aatocahu 2. 4 Átütő sikert aratott az idei ipari vásár Több mint százezer látogató • Elismerő nyilatkozatok Vasárnap este 10 órakor, kilencnapi nyitvatartás után bezárta kapuit a XVIII. Szegedi Ipari Vásár és Kiállítás. Még a késő esti órákban is olyan nagy érdeklődés nyilvánult meg a vásár iránt, hogy meg kellett hosszabbítani a nyitvatartás idejét. Az utolsó napon közel 30 ezer ember tekintette meg a kiállítást, s ezzel több mint százezer látogatója volt Dél-Alföld ipari seregszemléjének. A százezredik látogató, Nádudvari János honvédszázados, este 11 óra előtt néhány perccel lépett be a vásár főbejáratán. Elmondotta, hogy a délutáni vonattal érkezett állomáshelyéről, Kiskunfélegyházáról, a nagyon sajnálta volna, ha nem láthatja ezt a szép ipari bemutatót. A vásárrendező bizottságot is — mint korábban a hetvenezredik látogatót — megjutalmazta. Még nem készült el a vásár hivatalos mérlege, de már most, néhány órával a kapuzárás után elmondhatni, hogy az idei vásár átütő sikert aratott. A párt- és állami vezetők közül igen sokan megtekintették a kiállítást, valamennyien elismerően nyilatkoztak. A kiállítás és a pavilonok vendégkönyvébe sok dicsérő bejegyzés került. Nagy József eké könnyűipari miniszter a többi között ezt írta be a nagy, pirosfedelű, aranybetűs emlékkönyvbe: »Elismerést és dicséretet érdemelnek a tervezők, kivitelezők és nem utolsósorban a kiállítási darabok készítői. A kiállító vállalatok vezetőinek, szakembereinek véleményét fejezi ki Tószegi Andornak, a Villamossági Televízió- és Rádiókészülékek Gyára képviselőjének a vendégkönyvbe írott szavai: -A szegedi kiállítás minden elismerést megérdemel. Sokkal többet nyújt, mint amennyit az ember egy alföldi várostól elvár, örülök, hogy mint kiállító részt vehettem ezen az ipari demonstráción«. A Hódmezővásárhelyi Majolikagyár főkönyvelője, Hovanyec Ferenc elmondotta, hogy úgy gondolták, a kilenc nap alatt 25 ezer forint értékű árut adnak majd el Szegeden. A várakozást felülmúlva 45 ezer forint bevétellel zárták a vásárt Hangsúlyozta, hogy a gyár megtalálta számítását a szegedi ipari kiállításon. Csak néhány vázát és dísztárgyat visznek vissza, mert ami kimaradt, még azt is megvette tőlük a pavilonnal együtt a Szegedi Kiskereskedelmi Vállalat. Külön piackutatást is végeztek, s azt tapasztalták, hogy a legtöbb majolikakészítményt a vidékiek, főként az ünnepi hetekre érkezett dunántúliak vásárolták. Például amikor a pécsi autóbusz különjáratok megérkeztek az első napon, nagyobb forgalmat bonyolítottak le, mint a budapesti tavaszi ipari vásár legforgalmasabb napján. A kereskedelmi vállalatok áruforgalmát még nem összesítette a vásárrendező bizottság, de az előzetes tájékoztató szerint valamennyi egység túlteljesítette előirányzott tervét. Az élelmiszercikkeken túl a legkelendőbb volt a papírszalvéta. Mintegy 45 ezer forint értékű szalvétát vásároltak a nyolc hazai és öt külföldi szalvétafajtából. Nagy kereslete volt a halászlének is a vásár területén. Elfogyott 3200 halászlé és 1500 rántott hal. A Szegedi Vendéglátóipari Vállalat vásári halászcsárdájában 110 ezer forint értékű ételitalféleség fogyott el kilenc nap alatt. Ez közel 40 ezer forinttal több, mint az elmúlt évi ipari vásáré volt. Amellett tehát, hogy a kiállítás a látogatók kórt jól reprezentálta a Dél-Alföld és ezen belül Szeged iparának gazdag választékát, jól kielégítették a vásárlók igényét is. Sok meglepetéssel szolgált a kiállítás és csodálatot ébresztett szakemberek és laikusok között egyaránt, ismét öregbítve Szeged és Dél-Alföld iparának jó hírnevét. Kétheti szünet után megkezdte munkáját a Szegedi Cipőgyár Augusztus 20 előtt ünnepi műszáltól tartanak Július 18-tól 30-ig álltak a gépek a Szegedi Cipőgyárban, nyári szünetet tartott az üzem. Már legalább hét éve szokás, hogy ilyenkor szabadságra mennek a gyár dolgozói, s a karbantartó részleg áll munkába helyettük. Idén sem volt másképpen. Minden műhelyt kimeszeltek, minden gépet kijavítottak, sőt egynéhány új berendezést is felszereltek, új módszert is bevezettek ez alatt az idő alatt. Tegnap óta működik az alja-összeszerelő műhelyben egy automatikus futószalag, amely a Szombathelyi Cipőgyárból származik. Ez a futószalag tervszerűbbé, ütemesebbé teszi majd a termelést, és ezáltal az üzemrész munkájának minősége is javulni fog. A tűzödében új csúszópályát szereltek fel. Ebben a műhelyben augusztus elseje óta teljesen önállóan termel a két műszak, nem hagynak egymásra félkész árut és ílymódon jobban ellenőrizhető a műszakok minőségi munkája. Máskép, mint a leállással, el sem lehetne a szűk üzemben képzelni a nyári nagytakarítást. Most azonban ragyognak a termek, nemcsak az irodák, folyosók, hanem minden munkahely festékszaggal várta a szabadságról visszaérkező dolgozókat. Újabb nagy feladatok állnak a cipőgyáriak előtt a harmadik negyedévben, hiszen a termelésnek mintegy ötven százaléka ismét exportra készül. A Szovjetunióba és a Lengyel Népköztársaság részére főképp törpe tűsarkú, körömcipőket, valamint japánsarkas, laticelbetétes szandálokat szállítanak. A cipőgyár telepe ebben az évnegyedben teljes mértékben rátért a körömcipők gyártására. Az itt készített cipők kizáróan belföldi forgalomba kerülnek. A nyári pihenő utáni első napon máris szóba jött a műhelyekben az éves munkaverseny újabb közelgő szakasza, az alkotmány ünnepe. A cipőgyári dolgozók augusztus 20 tiszteletére igyekeznek minél jobb teljesítményt nyújtani. Az alkotmánynap előtt szervezett egyhetes műszak pedig éppen ezt az igyekezetét igazolja majd. Az időjárás kedvez a szőlőknek •ölik az értékesítési szerződéseket Idén megyénkben a szőlők áttelelése helyenként kedvezőtlen volt, s a hűvös, tavaszi időjárás is késleltette a fejlődést. Ilyen előzmények után a szőlőtermelő szövetkezetek és egyéni gazdák kezdetben gyengének ítélték meg a várható termést. A melegre fordult, száraz időjárás, majd a bő esőzések nyomán azután sokat javultak a szőlők. A lombozat és a meglévő fürtök fejlettek, a védekező permetezések pedig megakadályozzák a peronoszpóra fejlődését. A Csongrádvidéki Állami Pincegazdaság most folyó második termésbecslése szerint megyénkben jó közepes szőlőtermés várható. A pincegazdaságtól kapott tájékoztatás alapján közöljük, hogy a terméskilátások javulásával fellendült a szőlő, must és bor értékesítési szerződéskötés is. Idén is fontos érdeke mind a termelőszövetkezeteknek, mind az egyéni gazdáknak, hogy biztosítsák a 10 százalékos felárat. Kis számítás után mindjárt kiderül, hogy a szerződéskötés elmulasztása jelentős anyagi veszteséggel jár. Jelenleg is kötik az értékesítési szerződéseket. Ennek határideje azonban napról napra rövidül, közeleg a szüret ideje is. Ezért fontos tehát, hogy az érdekeltek most kössék meg értékesítési szerződésüket a pincészetekkel, telepekkel. Kivilágított szökőkút — társadalmi munkával Sokaknak okoz gyönyörűséget a Móra Ferenc Múzeum előtti parkban a szökőkút alkonyat után. A magasba törő, záporozó vízsugarakat ugyanis négy 50 wattos reflektor világítja meg a vízmedence négy sarkából, s a fénysugárban megvillanó vízcseppek a szivárvány minden színében szikráznak egyszerre. A kivilágított szökőkút a város vezetésének kedves meglepetése a Szegedre érkező vendégek és a város minden lakója számára. S része van ebben a kedves meglepetésben a Dél- Magyarországi Áramszolgáltató Vállalatnak, a Vizéé Csatornaműveknek és a Szegedi Kertészeti Vállalatnak is, amelyek a kibővített, világító szökőkút felszerelésével járó munkák jórészét társadalmi munkaként végezték el. Köszönet illeti ezért a három vállalatot. Nagysikerű játékkiállítást rendezett a kisteleki földművesszövetkezet Mintha meseország tündérkastélyába lépne az ember, olyan a kisteleki földművesszövetkezet boltja. Az átvarázsolt üzlet még a felnőttek szívét is megdobogtatja. (Valljuk be: sokszor játszunk gyermekeink játékaival, néha alig tudják kivenni a kezünkből.) Mennyi játék! Nem is tudja az ember, hová nézzen először. Jobbfelől erdőrészlet. Az egyik fa odújából mézet »szedegetnek« a mackók. Van itt kicsi mackó, nagy mackó, fehér, meg sárga mackó. Az egyiken fürdőnadrág, úszósapka, a másik kis biciklin ül, a harmadik labdát szorongat. A szépen dekorált dobogón még sok játék kínálja magát. Nagy körben fut a játékvasút sínje. A sínkör közepén három, gyereknyi nagyságú baba karolja egymást. A festett országúton kis autók sora: széles, modern sportkocsi, mentőautó, lendkerekes taxi, létrás kisautó. A bejárattól balra homokozó, kis vödrök, lapátok, gyermekkézhez méretezett kerti szerszámok, »tortasütők« csalogatják magukhoz a kis látogatókat. A homokozó mellett kis kocsi, tele különböző méretű, színű labdával. A fali üvegszekrényben hangszerek sorakoznak. A polcokon körben ízléses elrendezésben megannyi játék, porcelánfigura, műanyagtárgy. Egy fiatalasszony lép be. Kezébe kapaszkodva jön ötéves forma kisleánya. Félénken köszön. Kis lapátot kérnek. Gáti Ferenc boltvezető kedvesen eltársalog a kisleánnyal. Megmutatja neki a játékokat. Addig beszélget, míg az édesanya a homokozó készletet kéri a kis lapát helyett A kisleány mosolyogva szorítja magához új kincsét Most már felszabadultabban köszön a boltos bácsinak. A kiállításra meghívták az óvodák összes kicsinyét és névre szóló meghívókkal értesítettek minden tanyai édesanyát a játékkiállításról. Dicséret illeti a kisteleki földművesszövetkezetet a '•’»állítás megrendezéséért. Az ötletes dekorálás viszont Tóth Sándor kirakatrendező munkáját dicséri. Sikerükön felbuzdulva még több helyen terveznek hasonló bemutatóst megyénk földművesszövetkezetei. Kiss István T&t Strate: Asszonysors llllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllltlIIIIIIIIIIIIIIIMIIIIIIIIIIIMIIIIIIIIIIIIIHIUII f5.) — Egyenruha volt rajtam. Elég jóképű voltam és fiatal. Százados, ráadásul repülőtiszt. Akkor azt találtad ki, hogy a drámád, amit írsz, a repülőkről szól, a pilóták életéről és szeretnél közelebbről megismerni minket. — Még mindig azt kifogásolod, hogy megszólítottalak... Egy nő egy férfit megszólít az utcán, este tízkor, elbeszélgetnek, megértik egymást, házasság lesz a vége, de rossz házasság, mert a férj később rájön, hogy nem illett volna annak idején a nőnek kezdeni az ismerkedést... Olyan kicsinyes és szűklátókörű vagy, mint voltál. — Ne vitatkozzunk befejezett dolgokról. Ezen már nem lehet segíteni. — Igazad van, inkább — persze, csak ha érdekel, — elmondom, mi történt velem azóta, amióta elváltunk. Hát... otthagytam a főiskolát. Folyton az volt a baj, hogy »elkések« az órákról. Persze, csak a reggeli órákról késtem el, mert istenem, elalszom. Adták még egy ideig az ösztöndíjat, én a diákszállóban laktam. Ígértek munkát itt is, ott is, végül elvállaltam statisztaszerepeket. De rájöttem arra, hogy az ember nem adhatja föl az önérzetét, csak azért, mert nem tudta elvégezni a főiskolát. Arra gondoltam, ha már nem lehetek élvonalbeli színésznő, ne legyek szürke statiszta. Pestet meguntam. Hallottam, hogy te is leszereltél, hogy Szegedre költöidél, elhatároztam, hogy itt nézek munka után. Már állásom is van egy cukrászdában, holnap állok munkába. Értsd meg, valahol kiválót kell, hogy produkáljon az ember. Nem bírtam volna statiszta lenni. Inkább leszek kiszolgáló egy boltban, de olyan, amilyen nincs még egy. — Teriék. Háromszáz forint. _ötszázat kértem, és szigorúan kölcsön. Lakásra kell. I« szálltam, meg a Hungáriában. Nem szeretem a piti helyeket. Az ajtóból visszafordult. Könnyedén elmosolyodott. _ Meglátogathatsz estére. Százhetes a szobaszámom. Na szevasz. Hazafelé indultam, úgy terveztem, hazamegyek. Mégis Erzsikénél kötöttem ki. Valahogy Móravárosra tévedtem, s megálltam az ismerős ház előtt. Még nem jártam soha náluk, de a házat jól ismerem. Mint az alvajáró, napról napra ott kötök ki, s minden este előveszem újkeletű filozófiámat. Mármint Erzsiké engem illet, hiszen — bár Thék Karcsi a legjobb barátom, és ötvenhatban az életem mentette meg — ő nem akarja elvenni, s legalább nem ártok a célommal senkinek. Évek óta elváltan élek, s most olyan ez a nő az életemben, mint aki elsőnek jött, az egyetlennek , és nem akarok nagy szavakat használni, de emberebb ember lennék vele. Tudtam, hogy a férje jónéhány hónapja nem él vele, hogy többnyire vidéken van, és egy fillért sem ad haza. Hogy tulajdonképpen elváltak, ha papíron nem is. Amint hírlik, a férj időnként azért hazaruccan botrányt csinálni és féltékenykedni az asszonyra. Kis szoba-konyhában laknak a dédmamával. A konyhában kopott asztal egy csomó székkel, a szobában ágy ágy mellett. Erzsike azt se tudta, hova legyen zavarában. Viseltes otthoni felsőruha volt rajta, frissen mosott sötétkék, fehérpettyes nyári ruha. Nem tudta mit kezdjen velem. Láttam az üvegajtón túl, a szobácskában az ágy vetetten, »férjének« nagyanyja még javában fekszik az ágyban három macskájával, a középső kislány, aki annyira hasonlít az anyjához, épp öltözködik. — A nagyobbikat tejért küldtem —, magyarázta Erzsiké —, igazán nem is tudom, mivel kínáljam meg Bernáth elvtárs ... — Nem azért jöttem, Erzsiké. — Ez a bácsi szerez nekünk állást, anya? — súgta anyjának Évi, a középső kislány, s ahogy hozzábújt, az anyja hóna alól visszamosolygott rám. Az ajtó résén át az öregasszony is kidugta fejét. Valami rossz, régi ruhában aludt, szétálló fehér haja alól leplezetlen kíváncsisággal fürkészett rám: — Bocsánat! Az úr az, aki megígérte, hogy a menyemet lakáshoz juttatja? — Ugyan, nagyanyusa, pirosodott el Erzsike — erről szó sem volt. — De bocsánat uram, vagy elvtárs. Igazán nem tudom, minek tiszteljem, csak tessék nekem megmondani: talán csak megkérdezhetem önt a saját lakásomban, hogy a menyemért lakásával mi van, vagy mi lesz? — Ugyan, Honnan veszi ezt nagyanyus? — Honnan veszem? Hát a kisujjamból szoptam — Ütközik meg a »nagyanyus«. Beleszipog a levegőbe, • sértődötten veti föl fejét. — Különben, pardon, pardon. Én itt sem vagyok. Én itt se vagyok, kérem — s magáracsapta az ajtót. Erzsiké a »kicsi” párnáján igazított. Az ablak előtt fekszik a kicsi. Rámosolygok, visszamosolyog. — Most nem a legjobban van — mondja Erzsike — megint csapolni kell, azért habzik úgy a szája Leülünk csúpot díványra. Ülünk egymás mellett és hallgatunk. Egy könyvet húzok elő a táskámból. Most vettem az üzletben. *Idegenforgalmi Útikalauz«. A comb is hozzáér a karjához. Nem mozdul, s nem is beszél. »Most bunk összebizserél, s ahogy a könyvben lapozok, a karom kellene megfogni — önt el a meleg — a mellét, a drága fiatal testét átölelni.« De érzem a közönyt a combja merevségében, és tudom, nem tehetem, mert tisztel Nem akar »olyanénak nézni, mint a többi férfit. Pedig én te vagyok különb. Hirtelen elsötétül az ablaka, egy kisfiú ágaskodik fel, majd leguggol. Csak egy levelet dobott be, s máris iszkolt Erzsike kiteregeti a cetlit. Hangosan betűzi: »Tisztelt asszonyom. Tudomására hozom, hogy az a férfi, akivel járkál és udvaroltat magának, az a férfi az én férjem. Vegye tudomásul, hogy semmi köze nem lehet hozzá. Nem egy cigányszajhának ápoltam ki a betegségből, és csináltam embert belőle, és azt is vegye tudomásul, hogy gyereke is van a férjemnek. Jobb lenne, ha megnézné ...« Itt abbahagyta Erzsike az olvasást, s én kivettem a kezéből a levelet, így folytatódott: »Jobb lenne, ha megnézné a mocskos ágyneműjét. Jobban tenné, ha szellőztetne is néha, mert az egész Móraváros azt beszéli, hogy az embernek fölkeveredik a gyomra, olyan büdösség van maguknál. Maga vérbajos cemende. Majd tisztiorvost küldetek ki magához, hogy vizsgálja meg, mitől olyan agyalágyult az a nyomoték gyereke. Ha pedig továbbra is az uram jár az eszében, úgy kiverem a seb it magának, hogy nem kell többet férfi az életben magának, azt állítom. Te cafat! Mosd meg a fejed, mert tetvek másznak benne!* Erzsike rámnézett és tenger volt a szeme. Tele volt bánattal és félelemmel. De nem sírt. És nem is védekezett. Nem mondta, hogy nem szaladgálnak tetvek a fejében, és azt se, hogy nem koszos az ágyneműje, és nincs büdösség nála és azt se hangoztatta, hogy nem vérbajos. — Én erős vagyok — kezdte később — nézzen csak rám. Én soha nem voltam orvosnál és én soha nem hagytam meggyalázni magam az életben. Nagy szemében dulakodtak az indulatok, sírás fojtogatta, de nem hagyta magát. — Az anyám engem odaadott — mert lángfejjel jöttem neki. Szegény, most már sokat sajnálom, mindig az eszembe jut ilyenkor, mikor úgy tűnik, olyan az én sorsom is, mint az övé. De én nem hagyom magam. Ilyenkor mindig azt mondom, hogy nem hagyom magam. Nekem is úgy jött az első gyerek, hogy nem voltam megesküdve, de az apja a nevére vette és én azt mondom magának, én sose csaltam meg azt az embert, pedig jóideig nem is volt a hites uram . .. De mért mindig a beteg gyerekemet bántják?! Az semmiről se tehetsónyt kóv.f 9.