Délmagyarország, 1961. január (51. évfolyam, 1-26. szám)
1961-01-01 / 1. szám
A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT LAPJA 51. évfolyam, 1. szám Ara: 10 fillér Vasárnap, 1961. január 1. 10 REMÉNNYEL NÉZÜNK ELŐRE Dobi Istvánnak, az Elnöki Tanács elnökének újévi levele Elvtársak! Barátaim! Betegségemből gyógyuló baji, de dolgaim Végzésében még mindig korlátozottan, ezúttal levélben fordulok újév alkalmából dolgozó népünkhöz, szocialista építésünk munkásaihoz, minden honfitársamhoz. Az esztendő fordulója a számadásnak és a feladatok felmérésének ideje az emberi életben. Visszatekintünk végzett munkánkra, örülünk a sikereknek, megpróbáltunk tanulságokat levonni tévedéseinkből és gondos gazda módján terveket készítünk a jövőre. Mindnyájunk öröme, hogy az 1960-as évről jó zárszámadást készíthetünk és 1961-re a lehetőségeknek az eddiginél is szélesebb távlatai állnak nyitva előttünk. Hazánkban tovább erősödött a munkásparaszt hatalom. Közéletünkben széleskörű politikai bizalom uralkodik. Népünk munkájával és állásfoglalásával támogatja a pártot, a kormányt, a közigazgatást, részt vesz a hatalom gyakorlásában. A menetközben adódott nehézségeket a tömegek együttműködésével győztük le. Népünk szorgalmának és a belső egységnek köszönhetjük, hogy 1960-ra, mint a lendületes szocialista fejlődés évére, mint a hároméves terv sikerekben gazdag befejező esztendejére tekinthetünk vissza. A világ, az emberiség előre halad. 1960- ban tovább nőtt a Szovjetunió hatalma, a szocialista tábor ereje, tovább növekedett minden szocialista ország, közöttük a Magyar Népköztársaság tekintélye a világon Az esztendő nemzetközi politikáját a leszerelésre, a béke biztosítására, a gyarmati rendszer felszámolására irányuló szovjet kezdeményezések határozták meg. A kommunista pártok történelmi jelentőségű moszkvai értekezlete elvi és gyakorlati irányításával új lendületet adott a szocializmus világméretű győzelméért folytatott küzdelemnek és a néptömegek harcának a tartós békéért. Az elnyomott népek egymás után rázzák le magukról a szolgaság láncait és keresik a szabad élet, a felemelkedés, a társadalmi igazság útját. A népek zsarnokok okozta szenvedéseit látva még értékesebbnek és drágábbnak érezzük a magunk elnyert szabadságát. Az erős szocialista táborban élve népünk békességben, biztonságban és nyugodt, alkotó munkában töltötte az esztendőt, örvendetes, hogy már nemcsak a magunk boldogulásán tudunk teljes biztonságban és félelmek nélkül dolgozni, hanem hozzá tudunk járulni azokhoz a világot átfogó mozgalmakhoz, amelyekre a most felszabaduló népek új életük megalapozásában és védelmében támaszkodni tudnak. Az új esztendő küszöbén előre tekintünk: 1961-ben új tervek megvalósítása vár reánk. Iparunkkal szemben a növekvő belső fogyasztás és az ország külkereskedelmi mérlege növekvő igényeket támaszt. Fontos, hogy a termelékenység növelésével, a gyártás fejlesztésével, az önköltség csökkentésével, takarékossággal 1961-ben még tovább gazdagítsuk, erősítsük népgazdaságunkat. Mezőgazdaságunkban befejezéshez közeledik a szocialista átalakulás. Egymásba kapcsolódva jelentkeznek a szövetkezeti nagyüzemek megszervezésének és megszilárdításának, az új szövetkezeti tagokkal való széleskörű beszélgetéseknek, a szakmai és politikai tájékoztatásnak, a szövetkezeti demokrácia kialakításának különböző problémái. Ezekkel már a legközelebbi hetekben komolyan szembe kell néznünk. Szocialista építésünkben mindnyájunkra nagy feladatok várnak az 1961-es esztendőben, de érdemes vállalni minden fáradságot és áldozatos munkát. Jó reménnyel nézünk előre, mindenki önmagáért, családjáért, népünk boldog szocialista jövőjéért dolgozik, azt építi minden alkotó tett ma az országban. E nagyszerű munkához sok sikert, jó egészséget kívánok mindenkinek. Boldog új esztendőt kívánok minden magyar munkásnak, parasztnak, értelmiségnek, a haza minden hű fiának és leányának. . Budapest, 1960. december 31. DOBI ISTVÁN ★ Békés, boldog | új esztendőt | kívánunk | olvasóinknak | MINT AZ ÓÉV ! Elillant az óév és vele együtt búcsúzott el a fiatalabb munkatársaitól jónéhány idős munkásember is a szegedi üzemekben. Idősebb Kakuszi Jánost — a 4. oldalon olvasható, »A búcsúzás nem felejtés [UNK]* című írásunkban szólunk róla is — és a többi nyugdíjba menő dolgozót csak nemrégiben búcsúztatta üzemük, de munkatársaik mindig hálával és szeretettel emlékeznek rájuk. Mint az óév, ők is átadták helyüket az újaknak. Idén jelentősen továbbfejlődik népgazdaságunk FOLYTATÓDIK AZ IPARI TERMELÉS GYORSÜTEMŰ NÖVEKEDÉSE — A MEZŐGAZDASÁGI TERMELÉS 1,9 SZÁZALÉKKAL NÖVEKSZIK — NAGYOBB KÜLKERESKEDELMI FORGALOM — BERUHÁZÁSOKRA 30,7 MILLIÁRD FORINT — KÉT ÉS FÉL MILLIÁRD FORINT LAKÁSÉPÍTÉSRE — MAGASABB REÁLJÖVEDELEM a munkásoknak és alkalmazottaknak A Minisztertanács jóváhagyta az 1961. évi népgazdasági tervet A kormány Tájékoztatási Hivatala közli: A Minisztertanács december 29-én — a Népköztársaság Elnöki Tanácsának felhatalmazása alapján — jóváhagyta az 1961. évi népgazdasági tervet. A Minisztertanács megállapította, hogy az 1958— 1960-as hároméves terv éveiben sikeresen haladtunk előre, s befejezéshez közeledik hazánkban a szocializmus alapjainak lerakása. A hároméves terv teljesítése során a fejlődés a népgazdaság minden területén a tervezettnél gyorsabb volt. A szocialista ipar termelése 1957-hez viszonyítva 1960- ban a tervezett 22 százalék helyett — nem végleges adatok szerint — mintegy 41 százalékkal növekedett. A Magyar Szocialista Munkáspárt 1958. decemberi határozata nyomán örvendetesen meggyorsult a mezőgazdaság szocialista átalakulása. Ma már a szántóterület mintegy négyötöd része tartozik a szocialista szektorhoz. A szocialista átszervezéssel egyidőben a mezőgazdasági termelés a tervezettnek megfelelően, az 1955—57. évek átlagához viszonyítva 12 százalékkal emelkedett. A nemzeti jövedelem emelkedése három év alatt az előirányzott 13 százalék helyett 20— 22 százalék. Három év alatt a népgazdaság fejlesztését szolgáló beruházásokra az előirányzottnál mintegy 45 százalékkal többet fordítottunk. A munkások és alkalmazottak egy keresőre jutó reálbére a tervezett 6 százalék helyett körülbelül 9,5 százalékkal, az egy főre jutó reáljövedelem pedig 8 százalék helyett 17 százalékkal nőtt. A parasztság egy főre jutó reáljövedelme 4 százalék helyett 6,7 százalékkal emelkedett. Mindezek bizonyítják a párt és a kormány gazdaságpolitikájának eredményességét, a munkásosztály, a parasztság és az értelmiség alkotó munkakészségét. Az 1961-es népgazdasági terv — amely második ötéves tervünk első évének terve —, támaszkodva a hároméves tervben elért eredményekre, a Magyar Szocialista Munkáspárt VII. kongresszusa által meghatározott gazdaságpolitikai irányelveknek megfelelően további jelentős fejlődést irányoz elő a népgazdaságban. Az 1961. évi népgazdasági terv legfontosabb előirányzatai a következők: IPAR 1961-ben tovább folytatódik az ipari termelés gyors ütemű növekedése. A terv szerint az ipari termelés az 1960. évi várhatóhoz képest 1961-ben 8 százalékkal lesz magasabb. Az átlagosnál nagyobb mértékű növekedést irányoz elő a terv azokban az ágazatokban, amelyekben a termelés gyorsabb emelkedése a népgazdaság további fejlődése szempontjából elsősorban kívánatos. Így az átlagosnál gyorsabban emelkedik a termelés a gépiparban (10 százalék), ezen belül is elsősorban a híradástechnikai iparban (17,7 százalék) és a műszeriparban (15,8 százalék). Az építőanyagipar 8,5 százalékkal, a vegyipar 13 százalékkal növeli termelését. A vegyiparon belül a legnagyobb fejlődést a gyógyszeripar (20 százalék), továbbá a gumi- és műanyagipar (19 százalék) éri el. A terv az alapanyagipari ágak kapacitásának jobb kihasználását irányozza elő. Ennek megfelelően a villamosenergia termelése 9,3 százalékkal, a melegen hengerelt acél termelése 16,5 százalékkal, a kőolaj termelése 15 százalékkal, a nitrogénműtrágya termelése 20 százalékkal, a cement termelése pedig 10 százalékkal emelkedik. A terv nagy feladatokat ró a gépiparra. Népgazdaságunk technikai fejlesztése és a külkereskedelem igényei egyaránt megkövetelik a gépipari gyártmányok minőségének további javítását, korszerűségük fokozását. El kell érni, hogy a gépipari üzemek kapacitását a jelenleginél jobban használják ki. Nagy figyelmet kell fordítani a vas-, az acél- és a színesfém öntödék termelési lehetőségének teljes kihasználására, munkájuk jobb megszervezésére, termelésük korszerűsítésére. A híradástechnika és a műszeripar termelési feladatainak teljesítése szükségessé teszi, hogy az új gyártmányok szerkesztési munkálatait meggyorsítsák, üzemszerű termelésüket programszerűen megvalósítsák. A terv szerint a könnyűipar termelése 1960-hoz képest az idén 6,4 százalékkal emelkedik. Ezen belül gyorsabban fejlődik a cipőipar (11,8 százalékkal), a (Folytatás a 3. oldalon.) ★ Esztendők fordulásáról kiöregedett, s mi illőn elbúcsúztattuk. Menj békével, 1960... Jó voltál hozzánk, nem haraggal válunk el tőled, csak megszokásból. A legkedvesebb ruhadarabjaink is elkopnak, elfeslenek egyszer, de eszünkbe jutnak, amikor újat csináltatunk... A te fonalad is elszakadt, az idő szekrényébe akasztunk most téged is, esztendők fordulásakor. .. Egy esztendővel örgebbek lettünk, eggyel több a ránc a szemünk alján, s hajunk ezüstje is dúsabb. S mégis milyen vígan koccintunk az idő halottjára. A házasságokra, melyeken ő volt a tanú, születésekre, barátságra, munkára, mindenre, amivel 1960 ajándékozott meg bennünket. Nagy szolgálatokat tett nekünk ez az év. Többet ettünk, ittunk, szebb ruhában jártunk fényes napja alatt, s reményeink is megizmosodtak. Hosszabb lett a híd, amely majd baráti népek kontinenseit köti össze, okosabb és érettebb a világ. Nagyobbat, erősebbet lélegzik az emberiség tág tüdejével, mert mellkasán kevesebb az acéllidérc. Ma reggel így köszön a postás: —« Boldog újévet! — és széles arccal mosolyog és integet. Ha kidugjuk a fejünket az ajtón, a szomszéd kacsint át pajkosan: — Boldog újévet! Katonák lengetik sapkájukat közben a határokon ... Gyárkémények, széleshátú földek integetnek: — Boldog újévet minden becsületes embernek! És ma reggel a vén Európa átkiált az Atlanti-óceánon Amerikának, Ázsia Afrikának és Ausztráliának: — Békés, boldog újesztendőt! A tengerek rámormolják az igent és zengve-zúgva röpítik az ember örök kívánságát, így fordulnak az évek. Újabb szem a végtelen láncban, mely erős kapocs lesz a múlthoz és a jövőhöz. S mi tudjuk, milyen lesz ez a láncszem. Tudjuk, hogy mosolygósabbak lesznek az otthonok és tágabb a béke szemhatára ... Szebben dalol a munka, s még több örömünk telik majd a fáradozásban. A paraszt nem társtalanul megy szántani, munkás nem ácsorog a gyárkapuban s nincsen didergő, újévi forintokért esdeklő tétova tenyér. Egyenes gerincű emberek emelnek kalapot 1961-nek, akiknek karjaiban munkakedv bizsereg, s érett fejükben kiapadhatatlanul boldogulási vágyat hoznak magukkal az elhagyott időkből. A kiöregedett esztendő így él tovább bennünk, az izmainkban, a gondolatainkban, a szemünk villanásában. Erőt veszünk belőle és lelkesedést, hitet ahhoz, hogy megkezdett épületeire piroscserepes tető kerül; hogy mégis ekevasat kovácsolnak a kardokból; hogy még nagyobb és gazdagabb asztalt terítünk és a kék béke lengi körül az öreg Földet. Boldog újévet! —■ mondjuk megszokásból. De még sohasem gondoltuk s még sohasem gondolhattuk ilyen határtalanul komolyan. Most igazán itt van a kezünkben a boldogság ára; most igazán itt lapul minden dolgos tenyérben — mert ez az ár: a munka. Simon István