Délmagyarország, 1961. január (51. évfolyam, 1-26. szám)

1961-01-01 / 1. szám

A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT LAPJA 51. évfolyam, 1. szám Ara: 10 fillér Vasárnap, 1961. január 1. 10 REMÉNNYEL NÉZÜNK ELŐRE Dobi Istvánnak, az Elnöki Tanács elnökének újévi levele Elvtársak! Barátaim! Betegségemből gyógyuló baji, de dolgaim Végzésében még mindig korlátozottan, ez­úttal levélben fordulok újév alkalmából dolgozó népünkhöz, szocialista építésünk munkásaihoz, minden honfitársamhoz. Az esztendő fordulója a számadásnak és a feladatok felmérésének ideje az em­beri életben. Visszatekintünk végzett mun­kánkra, örülünk a sikereknek, megpróbá­­ltunk tanulságokat levonni tévedéseinkből és gondos gazda módján terveket készí­tünk a jövőre. Mindnyájunk öröme, hogy az 1960-as évről jó zárszámadást készíthe­tünk és 1961-re a lehetőségeknek az eddi­ginél is szélesebb távlatai állnak nyitva előttünk. Hazánkban tovább erősödött a munkás­­paraszt hatalom. Közéletünkben széleskö­rű politikai bizalom uralkodik. Népünk munkájával és állásfoglalásával támogat­ja a pártot, a kormányt, a közigazgatást, részt vesz a hatalom gyakorlásában. A menetközben adódott nehézségeket a tö­megek együttműködésével­ győztük le. Né­pünk szorgalmának és a belső egységnek köszönhetjük, hogy 1960-ra, mint a len­dületes szocialista fejlődés évére, mint a hároméves terv sikerekben gazdag befe­jező esztendejére tekinthetünk vissza. A világ, az emberiség előre halad. 1960- ban tovább nőtt a Szovjetunió hatalma, a szocialista tábor ereje, tovább növekedett minden szocialista ország, közöttük a Ma­gyar Népköztársaság tekintélye a világon Az esztendő nemzetközi politikáját a lesze­relésre, a béke biztosítására, a gyarmati rendszer felszámolására irányuló szovjet kezdeményezések határozták meg. A kom­munista pártok történelmi jelentőségű moszkvai értekezlete elvi és gyakorlati irányításával új lendületet adott a szocia­lizmus világméretű győzelméért folytatott küzdelemnek és a néptömegek harcának a tartós békéért. Az elnyomott népek egymás után ráz­zák le magukról a szolgaság láncait és ke­resik a szabad élet, a felemelkedés, a tár­sadalmi igazság útját. A népek zsarnokok okozta szenvedéseit látva még értékesebb­nek és drágábbnak érezzük a magunk el­nyert szabadságát. Az erős szocialista tá­borban élve népünk békességben, bizton­ságban és nyugodt, alkotó munkában töl­tötte az esztendőt, örvendetes, hogy már nemcsak a magunk boldogulásán tudunk teljes biztonságban és félelmek nélkül dol­gozni, hanem hozzá tudunk járulni azok­hoz a világot átfogó mozgalmakhoz, ame­lyekre a most felszabaduló népek új éle­tük megalapozásában és védelmében tá­maszkodni tudnak. Az új esztendő küszöbén előre tekin­tünk: 1961-ben új tervek megvalósítása vár reánk. Iparunkkal szemben a növek­vő belső fogyasztás és az ország külke­reskedelmi mérlege növekvő igényeket tá­maszt. Fontos, hogy a termelékenység nö­velésével, a gyártás fejlesztésével, az ön­költség csökkentésével, takarékossággal 1961-ben még tovább gazdagítsuk, erősít­sük népgazdaságunkat. Mezőgazdaságunkban befejezéshez köze­ledik a szocialista átalakulás. Egymásba kapcsolódva jelentkeznek a szövetkezeti nagyüzemek megszervezésének és megszi­lárdításának, az új szövetkezeti tagokkal való széleskörű beszélgetéseknek, a szak­mai és politikai tájékoztatásnak, a szö­vetkezeti demokrácia kialakításának kü­lönböző problémái. Ezekkel már a legkö­zelebbi hetekben komolyan szembe kell néznünk. Szocialista építésünkben mindnyájunkra nagy feladatok várnak az 1961-es esztendő­ben, de érdemes vállalni minden fáradsá­got és áldozatos munkát. Jó reménnyel nézünk előre, mindenki önmagáért, csa­ládjáért, népünk boldog szocialista jövő­jéért dolgozik, azt építi minden­­ alkotó tett ma az országban. E nagyszerű munká­hoz sok sikert, jó egészséget kívánok mindenkinek. Boldog új esztendőt kívánok minden magyar munkásnak, parasztnak, értelmi­ségnek, a haza minden hű fiának és leá­nyának. . Budapest, 1960. december 31. DOBI ISTVÁN ★ Békés, boldog | új esztendőt | kívánunk |­­ olvasóinknak | MINT AZ ÓÉV ! Elillant az óév és vele együtt búcsúzott­­ el a fiatalabb munkatársaitól jónéhány idős munkásember is a szegedi üzemek­ben. Idősebb Kakuszi Jánost — a 4. olda­lon olvasható, »A búcsúzás nem felejtés [UNK]* című írásunkban szólunk róla is — és a többi nyugdíjba menő dolgozót csak nem­régiben búcsúztatta üzemük, de munkatár­saik mindig hálával és szeretettel emlé­keznek rájuk. Mint az óév, ők is átadták helyüket az újaknak. Idén jelentősen továbbfejlődik népgazdaságunk FOLYTATÓDIK AZ IPARI TERMELÉS GYORSÜTEMŰ NÖVEKEDÉSE — A MEZŐGAZDASÁGI TERME­LÉS 1,9 SZÁZALÉKKAL NÖVEKSZIK — NAGYOBB KÜLKERESKEDELMI FORGALOM — BERUHÁZÁ­SOKRA 30,7 MILLIÁRD FORINT — KÉT ÉS FÉL MILLIÁRD FORINT LAKÁSÉPÍTÉSRE — MAGASABB REÁLJÖVEDELEM a munkásoknak és alkalmazottaknak A Minisztertanács jóváhagyta az 1961. évi népgazdasági tervet A kormány Tájékoztatási Hivatala közli: A Minisztertanács decem­ber 29-én — a Népköztársa­ság Elnöki Tanácsának felhatalmazása alapján — jó­váhagyta az 1961. évi népgazdasági tervet. A Minisztertanács megál­lapította, hogy az 1958— 1960-as hároméves terv évei­ben sikeresen haladtunk elő­re, s befejezéshez közeledik hazánkban a szocializmus alapjainak lerakása. A há­roméves terv teljesítése so­rán a fejlődés a népgazda­ság minden területén a ter­vezettnél gyorsabb volt. A szocialista ipar termelése 1957-hez viszonyítva 1960- ban a tervezett 22 százalék helyett — nem végleges ada­tok szerint — mintegy 4­1 százalékkal növekedett. A Magyar Szocialista Munkás­párt 1958. decemberi határo­zata nyomán örvendetesen meggyorsult a mezőgazdaság szocialista átalakulása. Ma már a szántóterület mintegy négyötöd része tartozik a szocialista szektorhoz. A szo­cialista átszervezéssel egy­­időben a mezőgazdasági ter­melés a tervezettnek megfe­lelően, az 1955—57. évek át­lagához viszonyítva 12 szá­zalékkal emelkedett. A nem­zeti jövedelem emelkedése három év alatt az előirány­zott 13 százalék helyett 20— 22 százalék. Három év alatt a népgazdaság fejlesztését szolgáló beruházásokra az előirányzottnál mintegy 45 százalékkal többet fordítot­tunk. A munkások és alkal­mazottak egy keresőre jutó reálbére a tervezett 6 száza­lék helyett körülbelül 9,5 százalékkal, az egy főre ju­tó reáljövedelem pedig 8 szá­zalék helyett 17 százalékkal nőtt. A parasztság egy főre jutó reáljövedelme 4 száza­lék helyett 6,7 százalékkal emelkedett. Mindezek bizonyítják a párt és a kormány gazdaság­politikájának eredményessé­gét, a munkásosztály, a pa­rasztság és az értelmiség al­kotó munkakészségét. Az 1961-es népgazdasági terv — amely második öt­éves tervünk első évének terve —, támaszkodva a há­roméves tervben elért ered­ményekre, a Magyar Szocia­lista Munkáspárt VII. kong­resszusa által meghatározott gazdaságpolitikai irányelvek­nek megfelelően további je­lentős fejlődést irányoz elő a népgazdaságban. Az 1961. évi népgazdasági terv legfontosabb előirány­zatai a következők: IPAR 1961-ben tovább folytató­dik az ipari termelés gyors ütemű növekedése. A terv szerint az ipari termelés az 1960. évi várhatóhoz képest 1961-ben 8 százalékkal lesz magasabb. Az átlagosnál na­gyobb mértékű növekedést irányoz elő a terv azokban az ágazatokban, amelyekben a termelés gyorsabb emelke­dése a népgazdaság további fejlődése szempontjából első­sorban kívánatos. Így az át­lagosnál gyorsabban emel­kedik a termelés a gépipar­ban (10 százalék), ezen belül is elsősorban a híradástech­nikai iparban (17,7 száza­lék) és a műszeriparban (15,8 százalék). Az építőanyagipar 8,5 százalékkal, a vegyipar 13 százalékkal növeli ter­melését. A vegyiparon belül a legnagyobb fejlődést­ a gyógyszeripar (20 százalék), továbbá a gumi- és mű­anyagipar (19 százalék) éri el. A terv az alapanyagipari ágak kapacitásának jobb ki­használását irányozza elő. Ennek megfelelően a villa­mosenergia termelése 9,3 százalékkal, a melegen hen­gerelt acél termelése 16,5 százalékkal, a kőolaj terme­lése 15 százalékkal, a nitro­génműtrágya termelése 20 százalékkal, a cement ter­melése pedig 10 százalékkal emelkedik. A terv nagy feladatokat ró a gépiparra. Népgazdaságunk technikai fejlesztése és a külkereskedelem igényei egyaránt megkövetelik a gépipari gyártmányok minő­ségének további javítását, korszerűségük fokozását. El kell érni, hogy a gépipari üzemek kapacitását a jelen­leginél jobban használják ki. Nagy figyelmet kell for­dítani a vas-, az acél- és a színesfém öntödék termelési lehetőségének teljes kihasz­nálására, munkájuk jobb megszervezésére, termelésük korszerűsítésére. A híradás­­technika és a műszeripar termelési feladatainak telje­sítése szükségessé teszi, hogy az új gyártmányok szerkesz­tési munkálatait meggyorsít­sák, üzemszerű termelésüket programszerűen megvalósít­sák. A terv szerint a könnyű­ipar termelése 1960-hoz ké­pest az idén 6,4 százalék­kal emelkedik. Ezen belül gyorsabban fejlődik a cipő­ipar (11,8 százalékkal), a (Folytatás a 3. oldalon.) ★ Esztendők fordulásáról k­iöregedett, s mi illőn elbúcsúztattuk. Menj békével, 1960... Jó voltál hozzánk, nem haraggal válunk el tőled, csak megszokásból. A legked­vesebb ruhadarabjaink is elkopnak, elfeslenek egyszer, de eszünkbe jutnak, amikor újat csináltatunk... A te fonalad is elszakadt, az idő szekrényébe akasztunk most téged is, esztendők fordulásakor. .. Egy esztendővel örgebbek lettünk, eggyel több a ránc a szemünk alján, s hajunk ezüstje is dúsabb. S mégis milyen vígan koccintunk az idő halottjára. A házassá­gokra, melyeken ő volt a tanú, születésekre, barátságra, munkára, mindenre, amivel 1960 ajándékozott meg ben­nünket. Nagy szolgálatokat tett nekünk ez az év. Többet et­tünk, ittunk, szebb ruhában jártunk fényes napja alatt, s reményeink is megizmosodtak. Hosszabb lett a híd, amely majd baráti népek kontinenseit köti össze, okosabb és érettebb a világ. Nagyobbat, erősebbet lélegzik az em­beriség tág tüdejével, mert mellkasán kevesebb az acél­­lidérc.­­ Ma reggel így köszön a postás: —« Boldog újévet! — és széles arccal mosolyog és integet. Ha kidugjuk a fe­jünket az ajtón, a szomszéd kacsint át pajkosan: — Bol­dog újévet! Katonák lengetik sapkájukat közben a hatá­rokon ... Gyárkémények, széleshátú földek integetnek: — Boldog újévet minden becsületes embernek! És ma reggel a vén Európa átkiált az Atlanti-óceánon Amerikának, Ázsia Afrikának és Ausztráliának: — Békés, boldog újesztendőt! A tengerek rámormolják az igent és zengve-zúgva röpítik az ember örök kívánságát, így fordulnak az évek. Újabb szem a végtelen lánc­ban, mely erős kapocs lesz a múlthoz és a jövőhöz. S mi tudjuk, milyen lesz ez a láncszem. Tudjuk, hogy mo­­solygósabbak lesznek az otthonok és tágabb a béke szem­határa ... Szebben dalol a munka, s még több örömünk telik majd a fáradozásban. A paraszt nem társtalanul megy szántani, munkás nem ácsorog a gyárkapuban s nincsen didergő, újévi forintokért esdeklő tétova tenyér. Egyenes gerincű emberek emelnek kalapot 1961-nek, akik­­nek karjaiban munkakedv bizsereg, s érett fejükben ki­­apadhatatlanul boldogulási vágyat hoznak magukkal az elhagyott időkből. A kiöregedett esztendő így él tovább bennünk, az izmainkban, a gondolatainkban, a szemünk villanásában. Erőt veszünk belőle és lelkesedést, hitet ahhoz, hogy megkezdett épületeire piroscserepes tető kerül; hogy még­is ekevasat kovácsolnak a kardokból; hogy még nagyobb és gazdagabb asztalt terítünk és a kék béke lengi körül az öreg Földet. Boldog újévet! —■ mondjuk megszokásból. De még so­hasem gondoltuk s még sohasem gondolhattuk ilyen ha­tártalanul komolyan. Most igazán itt van a kezünkben a boldogság ára; most igazán itt lapul minden dolgos te­nyérben — mert ez az ár: a munka. Simon István

Next