Délmagyarország, 1961. április (51. évfolyam, 78-101. szám)

1961-04-01 / 78. szám

3 Kiemelkedő munkájának eredményét ünnepelte három szegedi üzem Tegnap folytatódtak Sze­geden a felszabadulásunk 16. évfordulója alkalmából ren­dezett ünnepségek. Üzemek­ben, termelőszövetkezetek­ben, vállalatoknál, intézmé­nyeknél megemlékeztek a dolgozók április­i jelentősé­géről. Több üzemben kettős ünnepséget tartottak. Felsza­badulásunk évfordulója mel­lett az élüzem cím vagy a Minisztertanács és a SZOT vörös vándorzászlajának el­nyerését is ünnepelték. A CSONGRÁD ÉS BÁcs-Kiskun megyei MALOMIPARI VÁLLALAT is ilyen kettős ünnepséget tartott. A vállalat ugyanis tavalyi eredményei alapján másodszor is elnyerte a Mi­nisztertanács és a SZOT El­nökségének vörös vándor­zászlaját. A zászlóátadási ünnepséget tegnap este tar­tották meg a vállalat dolgo­zói a MÁV Petőfi Sándor Művelődési Otthonban. A nagy kitüntetést, a vörös vándorzászlót , Sági Vilmos miniszterhelyettes adta át a vállalatnak, majd Csörgei Sándor igazgató mondott ün­nepi beszédet, amelyben megemlékezett hazánk fel­­szabadulásának évfordulójá­ról is. Ezután kitüntetéseket és pénzjutalmakat kaptak a legjobb dolgozók. Hegyi An­tal, Túri Lajos és Tóth Ernő az élelmiszeripar kiváló dol­gozója kitüntetést vette át a miniszterhelyettestől, majd az igazgatótól tizenhárman a »kiváló dolgozó« oklevelet és jelvényt, százhetvenen pedig pénzjutalmat vettek át. A KÁBEL­ES SODRONYKÖTÉLGYÁR SZEGEDI TELEPÉNEK DOLGOZÓI is bensőséges ünnepségen emlékeztek meg hazánk fel­­szabadulása 16. évfordulójá­ról. A szegedi ünnepséggel egyidőben vették át Buda­pesten az anyavállalat dol­gozói a Minisztertanács és a SZOT vörös vándorzász­laját. A szegedi telep dolgo­zóinak ünnepségén az­­ el­múlt év második felének jó munkájáról Gajda Ferenc, a vállalat személyzeti vezetője beszélt, majd kiosztotta a »szakma kiváló dolgozója« jelvényeket és okleveleket a vele járó kát-, illetve egy­heti fizetéssel. Többen kap­tak pénzbeli jutalmat, majd végül a dolgozók átvették az elmúlt évi jó munkájuk eredményeként a 18 napi nyereségrészesedést. A SZEGEDI RUHAGYÁR DOLGOZÓI szintén tegnap délután ün­nepelték meg hazánk fel­szabadulásának tizenhatodik évfordulóját. Az ünnepségen adta át Várkonyi Géza a Ruhaipari Igazgatóság és Nagy Józsefné könnyűipari miniszter jókívánságait ab­ból az alkalomból, hogy fennállásának tizenegy éve alatt idén nyerte el kilen­cedszer a gyár az »Élüzem« címet, s átadta a Szegedi Ruhagyár igazgatójának a kiváló munkát elismerő ok­levelet. A Ruházati Dolgo­zók Szakszervezete nevében Tóth Lajos, az MSZMP vá­rosi bizottsága nevében pe­dig Törköly Ferenc köszön­tötte a Szegedi Ruhagyár dolgozóit és sok sikert kí­vánt további munkájukhoz. Az üzem 57 dolgozója kapta meg a »kiváló dolgo­zó« kitüntetést és oklevelet, 205 fő részesült jelentős pénzjutalomban. Elmúlt évi jó munkájáért 92 ezer 150 forintot osztott szét közöt­tük a gyár vezetősége. Könyvjutalomban részesítet­te az üzem pártszervezete az üzem 30 dolgozóját, akik a párt- és társadalmi munká­ban kitűntek az elmúlt év­ben. Ugyancsak megjutal­mazták jó munkájukért a legjobban dolgozó szalago­kat; az ünnepségen kapta meg a »Szputnyik« brigád is a »Szocialista brigád« kitün­tető címet és oklevelet Rendbehozzák a külvárosok csatornakifolyóit A Közegészségügyi és Jár­ványügyi Állomás, valamint a Víz- és Csatornaművek­ márciusban megkezdte a szegedi külterületek csator­nakifolyóinak rendbehozá­sát. Ismeretes, hogy 1955- ben járvány jelentkezett Szegeden az ivóvíz nagy baktériumtartalma miatt. Az Országos Vízügyi Főigazga­tóság felhívása alapján ket­tős munkát végeznek most a városi­ tanács építési és köz­lekedési osztályának intéz­kedése alapján. Ezek egyike a kifolyók helyrehozása. A Szegedi Ingatlankezelő Vállalat külön szakmun­kásokból álló brigádot ala­kított, és e hónapban meg­kezdte a helyreállítási munkákat. A meghatározott terv sze­rint elindulnak a Lenin kör­útról, folytatják az Április 4 útján, majd a Hámán Kató utcán, következik Alsóváros, utána Móraváros és Rókus. Ez idő alatt minden olyan udvari kifolyót kijavítanak, melynek aknája elhanyagolt állapotban van, vagy egyéb műszaki hiba folytán a víz­nek fertőzési lehetőséget ad. Szükség szerint­ kicserélik, vagy helyreállítják ezeket a kifolyókat. Az Országos Vízügyi Fő­igazgatóság felhívására a vá­rosi tanács végrehajtó bi­zottsága — az építés- és a köz­lekedési osztály javaslatá­ra — a második fél évtől kezd­ve póthitelt biztosít erre a célra. A közkifolyók és udvari csa­tornák rendbehozása több éves program. Dicséretre méltó viszont, hogy a Sze­gedi Víz- és Csatornamű­­vek és a KÖJÁL­ határidő előtt, társadalmi munka se­gítségével is meggyorsítja ezt a munkát. A szegedi csatornarende­zésnek külön előnye, hogy megoldódik a külvárosok régi problémája. Főleg Móraváros, hosszú év­tizedek óta — a múlt mu­lasztásai miatt — sokat szenvedett a víztől, az el­árasztott pincelakásoktól. A külvárosi csatornák, közkifolyók felülvizsgálata brigádmunkában folyik. Az Ingatlankezelő Vállalat és a Víz- és Csatornaművek szakemberei határozzák meg, hogy hol, mit kell javítani. Ugyanakkor ezzel a nagy­szabású felújítási program­mal párhuzamosan megvizs­gálják a szegedi víz bakté­riumösszetételét. Szegeden azért kell klórozni már a központi vízműveknél a vi­zet, mert egyébként az ivó­víz aránylag magas hőmér­sékletében könnyen elszapo­rodnak az egészségre ár­talmas baktériumok. A klórozás viszont tönkreteszi Szeged elavult, több mint fél évszázados vízhálózatát A Közegészségügyi és Jár­ványügyi Állomás vízvizsgálatokat végez. Jégben hűtött tartályokba veszik ki az artézi kutak vi­zét utána rögtön, megvizs­gálják, van-e olyan lehető­ség, hogy ilyen, viszonylag magas hőfokú víz mellett biztosítsák az egészséges­ ivó­­vízellátást Ezeknek a vizs­gálatoknak május 10-ig be kell fejeződniök. Az orszá­gos szervek ettől teszik füg­gővé, hogy Szegeden klóroz­zák-e továbbra is a vizet — amiért városszerte sokan elé­gedetlenkednek —■, vagy más megoldást találnak. Szombat, 1961. április 1. A könnyűipar kiváló dolgozói A Szegedi Kenderfonógyárban március 30-án, csütör­tökön délután az ünnepi pártnapon adták át a »Könnyű­ipar kiváló dolgozója« oklevelet és jelvényt, valamint a vállalat pénzjutalmát az üzem négy dolgozójának. Képe­inken: a gyár két új kitüntetettje, Szabó István fizikai munkásként kezdte pályafutását, majd elvégezte a jogi egyetemet és ma az áruforgalmi osztály vezetője. Kiválóan irányítja az osztály munkáját. Gera Jánosné a gyári meo dolgozója, ő is fizikai dolgozóként kezdte munkáját. Ott kezdem, hogy nem érdemelne nyilvánosságot az eset, ha egyedülálló volna. De nem az. Remélem Sz. Z. barátom nem veszi rossz néven, hogy újságban mondok véleményt a közöt­tünk lezajlott vitáról. Először bemutatom Sz. Z.-t. Nevét nem írom ki, hogy megkíméljem a félreértésektől. Szakmája lakatos, fia­talember, nemrégen nősült. Lakás hí­ján a szülői háznál húzódnak meg egy közepes méretű szobában. Ketten dolgoznak,, jövedelmük havonta kö­rülbelül 2700—2900 forint. Panaszkod­nak, hogy lakásviszonyok miatt nem gondolnak utódra, majd akkor, ha megfelelő lakáshoz jutnak. Már ez sincs rendjén, mert ahol van egy szoba, mellékhelyiségek hasz­nálatával, ott az utód nem egészen a lakásviszonyokon múlik. De ez min­den embernek a magánügye, én nem kí­vánok Sz. Z. barátom családi életébe kotnyeleskedni. Ami ebből közügy: az én barátom felfogása. Megkért ugyanis arra, hogy szerezzek neki lakást, mert úgy­mond, fiatal házasnak ez jár. Most hagy­juk azt a megfogalmazást, hogy »jár«, inkább nézzük, amit az én barátom így fejez ki, hogy »csak egy szavadba kerül és van lakásom«. Hiába érveltem, győzködtem, hogy ebben az esetben nem emelhetek szót, mert Szegeden élnek nagy családúak rosszabb lakáskörülmények között. Ezektől vennénk el egy lakást, s én ezt nem tehetem meg. Bizonygattam, hogy súlyos gond a lakáshelyzet. Negyvenszer annyi lakás­ra lenne szükség, mint amennyi éven­te felépül Szegeden. Tehát évente 40 jogos igénylő közül csak egy kap ál­lami költségen épült lakást. Jövőre talán több, s azután még több... Ajánlottam a szövetkezeti építkezést, vagy az emeletráépítést, de barátom ezeket nem fogadta szívesen. Egyre csak azt hajtogatta: »tudom, neked csak egy szavadba kerülne és kész, elintéződne az ügyem«. Szóval »egy szavamba kerülne«, * most leírom válaszképpen, amit sér­tődött barátomnak nem mondtam el Levélféle Sz. Z. barátomnak Ott kezdem, hogy hiába szólnék, mert »az egy szavadba kerülne«-elv egyre halványabb lesz ebben a társadalom­ban. Érdemi döntéseknél — ez vonat­kozik a lakásügyekre is — nem egy, több személy dönt. Tehát senkinek nincs felhatalmazása kénye-kedve szerint lakást osztogatni. Aki ezt ten­né, annak igen gyorsan a körmére ko­pogtatna a Népi Ellenőrző Bizottság. Csak javasolhatnék, illetékeseknek fi­gyelmét felhívhatnám, mint ahogyan ez megtörténik igen gyakran, indokolt jogos esetekben. De csak javaslatról, figyelembe ajánlásról van szó, ha jo­gos és ha lehet, úgyis elintézik. De Sz. Z. esetében nem volt indokolt még csak javasolni sem. Mi az, hogy csak egy szavamba ke­rülne? Régen, uram-bátyáméknál így ment. Uram [UNK] szólt a bátyámnak, bá­tyám uramnak és a dolgozó millió fe­je fölött szép csendben elintézték az ügyeket. De amikor dolgozó osztályo­ké a hatalom és mindent, számontartó ezrek és tízezrek ügyét kell intézni, nincsen helye az »egy szavadba ke­rülne« felfogásnak. Ez magyarul ki­járás, protekció, amely idegen a mi erkölcsi felfogásunktól. S ezt a kár­tékony örökséget nekünk nem ápolni, hanem irtani kell. Talán nem veszi észre Sz. Z., hogy törvényeink, rendeleteink érvényesek minden magyar állampolgárra? Vagy nincs elég bizalom? Azt hiszem, nem így van. Mert Sz. Z. is felháborodna azon, ha üzemében méltánytalanul rosszabb beosztásba helyeznék, mint amit megérdemel és munkahelyére protekcióval más atyafi kerülne. Ügye megsértődne? Elmenne panaszával jo­gosan illetékesekhez- és biztosan or­vosolnák is panaszát. Pártirodákon sok panaszos ember fordul m­eg. Közér­dekű ügyeket tesznek szóvá, rossz in­tézkedéseket kritizálnak. Ezeken a helyeken egyetlen eset sem maradhat válasz, illetve intézkedés nélkül. Ez vonatkozik az egyéni panaszokra, ja­vaslatokra stb-re is. Minden esetben intézkedni kell a panaszfelvevőnek. Nemcsak azért, mert erre törvény van, hanem a közszolgálatban álló párt-, tanács-, és egyéb funkcionáriusnak a saját lelkiismerete az első és legfon­tosabb törvény. Ha Sz. Z. barátom pa­nasza jogos, megoldása nem mások, jobban rászorultak rovására történ­ne... akkor javasolhatnánk. Ki kell mondani olykor a nem­et is. .Ez nem népszerű, sajnos sok eset­ben fájdalmas. Mert könnyebb lett volna Sz. Z.-nek azt mondani, hogy jó, majd szólok, de ha nem lesz foga­natja, szidjad a tanácsot. Sz. Z.-nek nagyon rosszul esett a »nem­«. Érvelésemet nem értette meg és megorrolt rám anélkül, hogy igaza lenne. Tudom, hogy kényelmesebb és népszerűbb feladat átadni egy lakás­­kiutalót, mint azt mondani: »Komám, nincsen lakás. Nálad rászorultabb em­ber részére sem tud egyelőre adni a város«. De felmerül az is, hogy milyen ba­rátom volt nekem Sz. Z., ha úgy ke­zel, hogy »csak egy szavadba kerül« és saját ítélete szerint is megoldhatat­lant követel, azt akar rávenni régi barátságunk alapján, hogy ilyen mó­don járjak el. Nem volt őszinte bará­tom Sz. Z. Mert aki valóban barátja a másiknak, az nem arra használja fel e barátságot, hogy kivételezett dolgok elintézésére bírja a másikat. Ellenke­zőleg arra ösztönzi barátját, hogy min­dig, minden esetben annak az ügynek az igazságai szerint járjon el, amelyet képvisel, soha ne térjen le a becsü­letes útról. Ez az igazság, kedves Sz. Z.! A mi ajtónk nyitva áll minden panaszos előtt. Ha igaza van, panasza orvoslást nyer. Ha jogtalant kíván , nem tel­jesül a kívánsága. Ez alapelv és ezen sem barátság, sem személyi összeköt­tetés nem változtat. Érdemes elgondolkozni Sz. Z.-nek, de másoknak is azon, hogy melyikünk­nek van igaza ebben a kérdésben. A szegedi sertéshizlalda is élüzem Mint már lapunkban kö­zöltük, az Országos Sertés­hizlaló Vállalat élüzem lett az országban, nyolc hizlalda, köztük a szegedi is e vál­lalathoz tartozik. A szegedi üzemegység szép eredményei is hozzájárultak az országos vállalat szép teljesítményé­hez. Tavaly 105 százalékra te­­l­jesítette tervét Korszerű te­lepén általában 10—11 ezer sertést hizlalnak. Az elmúlt évben közel 20 ezer hízott sertés hagyta el a telepet. A szegedi üzemegység dol­gozói ma, szombaton délben házi ünnepségen emlékez­nek meg a felszabadulás­ év­fordulójáról, és jutalmazzák meg a jól dolgozókat. Ugyan­csak ma fizetik ki a nyere­ségrészesedést, mely 24 na­pi keresetnek felel meg. Az eredményes első negyedév után Újabb sikerekre törekszenek a szegedi vasutasok (Levelezőnktől.) A szegedi MÁV igazgatóság dolgo­zói az első negyedévben a szállítá­si feladatok teljesítésében igyekeztek eleget tenni mind­annak, ami az igazgatóságok egymás közötti versenyében, vagy a szolgálati helyek tervfeladatai megvalósításá­­ban rájuk várt A jó m­unka eredménye most sem maradt el, mert­­hiszen 23 szolgálati hely nyerte el az élüzem szintek teljesítése után a különféle kitüntetéseket, így öt szol­gálati helyünk élüzem, kö­zöttük a szegedi fűtőház, nyolc szolgálati hely vezér­­igazgatói elismerésben — közöttük Szeged-Rókus ál­lomás — 10 szolgálati hely pedig igazgatói elismerésben részesült, köztük Újszeged állomás, Szeged Kisvasút fű­tőház, Szeged-Rendező szer­tár. Most, amikor ünnepelni készülünk hazánk felszaba­dulásának 16. évfordulóját, egyben ünneplik e munka­­­helyeik dolgozói azt az ered­ményes munkát, aminek ju­talma a kitüntető cím­­ mellett most kerül kiosztásra közöt­tük. Az eredményeket vizsgál­va mégis azt kell mondani, fogadalmat kell tennünk, hogy az április 4-i felszaba­dulási műszakban vállalt és teljesített kötelezettségek tel­jesítése mellett fokozzuk eredményeinket május 1-e és a Vasutas Nap tiszteletére. Meg kell javítani a szállítási tornatervek teljesítését, egész igazgatóságunk területén to­vább­ kell fokozni a teherko­csijaink kihasználtságát, va­lamint a tehervonatok átla­gos terhelését tovább kell emelni. A jutalmazott dolgozók mellett mindannyian öröm­mel gondolunk a végzett munka eredményére, és a ju­­talmazottakra, de gondolunk arra is, hogy az eredményes helytállás után az igazgató­ságok egymás közötti verse­nyében is még jobb és szebb eredményeket érünk el a továbbiakban a szállítási fel­adatok teljesítésével. Sziládi Sándor Tanácskoztak Szeged közös gazdaságainak képviselői Kadulás Tsz párttitkára bí­rálta az átvevő szervek mun­káját, mert többször indo­kolatlanul leminősítették a tsz áruját. Lajos Sándor, a Dózsa Tsz tagja rámutatott: minden lehetőség megvan a tavalyi hibák elkerülésére, s ezért helyes munkaszerve­zést és ellenőrzést is kell al­kalmazni. Koncz Mihály, a II. kerületi tanács elnökhe­lyettese után Berényi Sán­dor, a Dózsa Tsz párttitká­­ra a munkafegyelem kérdé­seit tette szóvá. Érdekesen fejtegette, hogyan mutatko­zik az a marxista igazság a tsz-ekben, hogy a tét hatá­rozza meg a tudatot. Lénye­gében hasonló kérdésről be­szélt Dobó János, a Tán­csics Tsz főkönyvelője. Szi­lágyi Ernő, a Felszabadulás Tsz agronómusa részletesen taglalta a gazdálkodás kér­déseit, majd vázolta, idén hogyan fejlődik állattenyész­tésük. Hangoztatta a politi­kai m­unka jelentőségét a szövetkezeti gazdák köré­ben. Kifogásolta, hogy a ha­zánkban készített mezőgaz­dasági gépek között akad­nak olyanok, amelyeknek alkatrészei könnyen tönkre­mennek. Szólott a tsz-tag­­ság téli foglalkoztatottságá­ról. A premizálás, majd a fia­talok dolgát tette szóvá a többi között Savanya Mik­lós, az Új Élet Tsz elnöke. Bejelentette, hogy négy szer­fás gazdasági épületet léte­sítenek, kertészetüket 26 holdról 80 holdra növelték. Makra Mihály, a III. kerü­leti tanács elnökhelyettese, majd Farkas Sándorné, a Táncsics Tsz tagja, és Be­­­ncs László, a Rózsa Tsz párttitkára volt a követke­ző felszólaló. Szili Antal, a városi tanács mezőgazdasá­gi osztályának vezetője szá­mokkal bizonyította a közös gazdaságok előrehaladását, majd a tervfegyelem, s a szövetkezeti gazdaságossági számítások jelentőségét han­goztatta. A hasznos tanácskozás Barcsok Ferenc zárszavával fejeződött be. (Folytatás az 1. oldalról.) majd hangoztatta a szövet­kezeti pártszervezetek sze­repét mind az emberi tu­dat formálásában, mind a termelés emelésében. Molnár Vencel, a Fetera-

Next