Délmagyarország, 1961. április (51. évfolyam, 78-101. szám)
1961-04-01 / 78. szám
3 Kiemelkedő munkájának eredményét ünnepelte három szegedi üzem Tegnap folytatódtak Szegeden a felszabadulásunk 16. évfordulója alkalmából rendezett ünnepségek. Üzemekben, termelőszövetkezetekben, vállalatoknál, intézményeknél megemlékeztek a dolgozók áprilisi jelentőségéről. Több üzemben kettős ünnepséget tartottak. Felszabadulásunk évfordulója mellett az élüzem cím vagy a Minisztertanács és a SZOT vörös vándorzászlajának elnyerését is ünnepelték. A CSONGRÁD ÉS BÁcs-Kiskun megyei MALOMIPARI VÁLLALAT is ilyen kettős ünnepséget tartott. A vállalat ugyanis tavalyi eredményei alapján másodszor is elnyerte a Minisztertanács és a SZOT Elnökségének vörös vándorzászlaját. A zászlóátadási ünnepséget tegnap este tartották meg a vállalat dolgozói a MÁV Petőfi Sándor Művelődési Otthonban. A nagy kitüntetést, a vörös vándorzászlót , Sági Vilmos miniszterhelyettes adta át a vállalatnak, majd Csörgei Sándor igazgató mondott ünnepi beszédet, amelyben megemlékezett hazánk felszabadulásának évfordulójáról is. Ezután kitüntetéseket és pénzjutalmakat kaptak a legjobb dolgozók. Hegyi Antal, Túri Lajos és Tóth Ernő az élelmiszeripar kiváló dolgozója kitüntetést vette át a miniszterhelyettestől, majd az igazgatótól tizenhárman a »kiváló dolgozó« oklevelet és jelvényt, százhetvenen pedig pénzjutalmat vettek át. A KÁBELES SODRONYKÖTÉLGYÁR SZEGEDI TELEPÉNEK DOLGOZÓI is bensőséges ünnepségen emlékeztek meg hazánk felszabadulása 16. évfordulójáról. A szegedi ünnepséggel egyidőben vették át Budapesten az anyavállalat dolgozói a Minisztertanács és a SZOT vörös vándorzászlaját. A szegedi telep dolgozóinak ünnepségén az elmúlt év második felének jó munkájáról Gajda Ferenc, a vállalat személyzeti vezetője beszélt, majd kiosztotta a »szakma kiváló dolgozója« jelvényeket és okleveleket a vele járó kát-, illetve egyheti fizetéssel. Többen kaptak pénzbeli jutalmat, majd végül a dolgozók átvették az elmúlt évi jó munkájuk eredményeként a 18 napi nyereségrészesedést. A SZEGEDI RUHAGYÁR DOLGOZÓI szintén tegnap délután ünnepelték meg hazánk felszabadulásának tizenhatodik évfordulóját. Az ünnepségen adta át Várkonyi Géza a Ruhaipari Igazgatóság és Nagy Józsefné könnyűipari miniszter jókívánságait abból az alkalomból, hogy fennállásának tizenegy éve alatt idén nyerte el kilencedszer a gyár az »Élüzem« címet, s átadta a Szegedi Ruhagyár igazgatójának a kiváló munkát elismerő oklevelet. A Ruházati Dolgozók Szakszervezete nevében Tóth Lajos, az MSZMP városi bizottsága nevében pedig Törköly Ferenc köszöntötte a Szegedi Ruhagyár dolgozóit és sok sikert kívánt további munkájukhoz. Az üzem 57 dolgozója kapta meg a »kiváló dolgozó« kitüntetést és oklevelet, 205 fő részesült jelentős pénzjutalomban. Elmúlt évi jó munkájáért 92 ezer 150 forintot osztott szét közöttük a gyár vezetősége. Könyvjutalomban részesítette az üzem pártszervezete az üzem 30 dolgozóját, akik a párt- és társadalmi munkában kitűntek az elmúlt évben. Ugyancsak megjutalmazták jó munkájukért a legjobban dolgozó szalagokat; az ünnepségen kapta meg a »Szputnyik« brigád is a »Szocialista brigád« kitüntető címet és oklevelet Rendbehozzák a külvárosok csatornakifolyóit A Közegészségügyi és Járványügyi Állomás, valamint a Víz- és Csatornaművek márciusban megkezdte a szegedi külterületek csatornakifolyóinak rendbehozását. Ismeretes, hogy 1955- ben járvány jelentkezett Szegeden az ivóvíz nagy baktériumtartalma miatt. Az Országos Vízügyi Főigazgatóság felhívása alapján kettős munkát végeznek most a városi tanács építési és közlekedési osztályának intézkedése alapján. Ezek egyike a kifolyók helyrehozása. A Szegedi Ingatlankezelő Vállalat külön szakmunkásokból álló brigádot alakított, és e hónapban megkezdte a helyreállítási munkákat. A meghatározott terv szerint elindulnak a Lenin körútról, folytatják az Április 4 útján, majd a Hámán Kató utcán, következik Alsóváros, utána Móraváros és Rókus. Ez idő alatt minden olyan udvari kifolyót kijavítanak, melynek aknája elhanyagolt állapotban van, vagy egyéb műszaki hiba folytán a víznek fertőzési lehetőséget ad. Szükség szerint kicserélik, vagy helyreállítják ezeket a kifolyókat. Az Országos Vízügyi Főigazgatóság felhívására a városi tanács végrehajtó bizottsága — az építés- és a közlekedési osztály javaslatára — a második fél évtől kezdve póthitelt biztosít erre a célra. A közkifolyók és udvari csatornák rendbehozása több éves program. Dicséretre méltó viszont, hogy a Szegedi Víz- és Csatornaművek és a KÖJÁL határidő előtt, társadalmi munka segítségével is meggyorsítja ezt a munkát. A szegedi csatornarendezésnek külön előnye, hogy megoldódik a külvárosok régi problémája. Főleg Móraváros, hosszú évtizedek óta — a múlt mulasztásai miatt — sokat szenvedett a víztől, az elárasztott pincelakásoktól. A külvárosi csatornák, közkifolyók felülvizsgálata brigádmunkában folyik. Az Ingatlankezelő Vállalat és a Víz- és Csatornaművek szakemberei határozzák meg, hogy hol, mit kell javítani. Ugyanakkor ezzel a nagyszabású felújítási programmal párhuzamosan megvizsgálják a szegedi víz baktériumösszetételét. Szegeden azért kell klórozni már a központi vízműveknél a vizet, mert egyébként az ivóvíz aránylag magas hőmérsékletében könnyen elszaporodnak az egészségre ártalmas baktériumok. A klórozás viszont tönkreteszi Szeged elavult, több mint fél évszázados vízhálózatát A Közegészségügyi és Járványügyi Állomás vízvizsgálatokat végez. Jégben hűtött tartályokba veszik ki az artézi kutak vizét utána rögtön, megvizsgálják, van-e olyan lehetőség, hogy ilyen, viszonylag magas hőfokú víz mellett biztosítsák az egészséges ivóvízellátást Ezeknek a vizsgálatoknak május 10-ig be kell fejeződniök. Az országos szervek ettől teszik függővé, hogy Szegeden klórozzák-e továbbra is a vizet — amiért városszerte sokan elégedetlenkednek —■, vagy más megoldást találnak. Szombat, 1961. április 1. A könnyűipar kiváló dolgozói A Szegedi Kenderfonógyárban március 30-án, csütörtökön délután az ünnepi pártnapon adták át a »Könnyűipar kiváló dolgozója« oklevelet és jelvényt, valamint a vállalat pénzjutalmát az üzem négy dolgozójának. Képeinken: a gyár két új kitüntetettje, Szabó István fizikai munkásként kezdte pályafutását, majd elvégezte a jogi egyetemet és ma az áruforgalmi osztály vezetője. Kiválóan irányítja az osztály munkáját. Gera Jánosné a gyári meo dolgozója, ő is fizikai dolgozóként kezdte munkáját. Ott kezdem, hogy nem érdemelne nyilvánosságot az eset, ha egyedülálló volna. De nem az. Remélem Sz. Z. barátom nem veszi rossz néven, hogy újságban mondok véleményt a közöttünk lezajlott vitáról. Először bemutatom Sz. Z.-t. Nevét nem írom ki, hogy megkíméljem a félreértésektől. Szakmája lakatos, fiatalember, nemrégen nősült. Lakás híján a szülői háznál húzódnak meg egy közepes méretű szobában. Ketten dolgoznak,, jövedelmük havonta körülbelül 2700—2900 forint. Panaszkodnak, hogy lakásviszonyok miatt nem gondolnak utódra, majd akkor, ha megfelelő lakáshoz jutnak. Már ez sincs rendjén, mert ahol van egy szoba, mellékhelyiségek használatával, ott az utód nem egészen a lakásviszonyokon múlik. De ez minden embernek a magánügye, én nem kívánok Sz. Z. barátom családi életébe kotnyeleskedni. Ami ebből közügy: az én barátom felfogása. Megkért ugyanis arra, hogy szerezzek neki lakást, mert úgymond, fiatal házasnak ez jár. Most hagyjuk azt a megfogalmazást, hogy »jár«, inkább nézzük, amit az én barátom így fejez ki, hogy »csak egy szavadba kerül és van lakásom«. Hiába érveltem, győzködtem, hogy ebben az esetben nem emelhetek szót, mert Szegeden élnek nagy családúak rosszabb lakáskörülmények között. Ezektől vennénk el egy lakást, s én ezt nem tehetem meg. Bizonygattam, hogy súlyos gond a lakáshelyzet. Negyvenszer annyi lakásra lenne szükség, mint amennyi évente felépül Szegeden. Tehát évente 40 jogos igénylő közül csak egy kap állami költségen épült lakást. Jövőre talán több, s azután még több... Ajánlottam a szövetkezeti építkezést, vagy az emeletráépítést, de barátom ezeket nem fogadta szívesen. Egyre csak azt hajtogatta: »tudom, neked csak egy szavadba kerülne és kész, elintéződne az ügyem«. Szóval »egy szavamba kerülne«, * most leírom válaszképpen, amit sértődött barátomnak nem mondtam el Levélféle Sz. Z. barátomnak Ott kezdem, hogy hiába szólnék, mert »az egy szavadba kerülne«-elv egyre halványabb lesz ebben a társadalomban. Érdemi döntéseknél — ez vonatkozik a lakásügyekre is — nem egy, több személy dönt. Tehát senkinek nincs felhatalmazása kénye-kedve szerint lakást osztogatni. Aki ezt tenné, annak igen gyorsan a körmére kopogtatna a Népi Ellenőrző Bizottság. Csak javasolhatnék, illetékeseknek figyelmét felhívhatnám, mint ahogyan ez megtörténik igen gyakran, indokolt jogos esetekben. De csak javaslatról, figyelembe ajánlásról van szó, ha jogos és ha lehet, úgyis elintézik. De Sz. Z. esetében nem volt indokolt még csak javasolni sem. Mi az, hogy csak egy szavamba kerülne? Régen, uram-bátyáméknál így ment. Uram [UNK] szólt a bátyámnak, bátyám uramnak és a dolgozó millió feje fölött szép csendben elintézték az ügyeket. De amikor dolgozó osztályoké a hatalom és mindent, számontartó ezrek és tízezrek ügyét kell intézni, nincsen helye az »egy szavadba kerülne« felfogásnak. Ez magyarul kijárás, protekció, amely idegen a mi erkölcsi felfogásunktól. S ezt a kártékony örökséget nekünk nem ápolni, hanem irtani kell. Talán nem veszi észre Sz. Z., hogy törvényeink, rendeleteink érvényesek minden magyar állampolgárra? Vagy nincs elég bizalom? Azt hiszem, nem így van. Mert Sz. Z. is felháborodna azon, ha üzemében méltánytalanul rosszabb beosztásba helyeznék, mint amit megérdemel és munkahelyére protekcióval más atyafi kerülne. Ügye megsértődne? Elmenne panaszával jogosan illetékesekhez- és biztosan orvosolnák is panaszát. Pártirodákon sok panaszos ember fordul meg. Közérdekű ügyeket tesznek szóvá, rossz intézkedéseket kritizálnak. Ezeken a helyeken egyetlen eset sem maradhat válasz, illetve intézkedés nélkül. Ez vonatkozik az egyéni panaszokra, javaslatokra stb-re is. Minden esetben intézkedni kell a panaszfelvevőnek. Nemcsak azért, mert erre törvény van, hanem a közszolgálatban álló párt-, tanács-, és egyéb funkcionáriusnak a saját lelkiismerete az első és legfontosabb törvény. Ha Sz. Z. barátom panasza jogos, megoldása nem mások, jobban rászorultak rovására történne... akkor javasolhatnánk. Ki kell mondani olykor a nemet is. .Ez nem népszerű, sajnos sok esetben fájdalmas. Mert könnyebb lett volna Sz. Z.-nek azt mondani, hogy jó, majd szólok, de ha nem lesz foganatja, szidjad a tanácsot. Sz. Z.-nek nagyon rosszul esett a »nem«. Érvelésemet nem értette meg és megorrolt rám anélkül, hogy igaza lenne. Tudom, hogy kényelmesebb és népszerűbb feladat átadni egy lakáskiutalót, mint azt mondani: »Komám, nincsen lakás. Nálad rászorultabb ember részére sem tud egyelőre adni a város«. De felmerül az is, hogy milyen barátom volt nekem Sz. Z., ha úgy kezel, hogy »csak egy szavadba kerül« és saját ítélete szerint is megoldhatatlant követel, azt akar rávenni régi barátságunk alapján, hogy ilyen módon járjak el. Nem volt őszinte barátom Sz. Z. Mert aki valóban barátja a másiknak, az nem arra használja fel e barátságot, hogy kivételezett dolgok elintézésére bírja a másikat. Ellenkezőleg arra ösztönzi barátját, hogy mindig, minden esetben annak az ügynek az igazságai szerint járjon el, amelyet képvisel, soha ne térjen le a becsületes útról. Ez az igazság, kedves Sz. Z.! A mi ajtónk nyitva áll minden panaszos előtt. Ha igaza van, panasza orvoslást nyer. Ha jogtalant kíván , nem teljesül a kívánsága. Ez alapelv és ezen sem barátság, sem személyi összeköttetés nem változtat. Érdemes elgondolkozni Sz. Z.-nek, de másoknak is azon, hogy melyikünknek van igaza ebben a kérdésben. A szegedi sertéshizlalda is élüzem Mint már lapunkban közöltük, az Országos Sertéshizlaló Vállalat élüzem lett az országban, nyolc hizlalda, köztük a szegedi is e vállalathoz tartozik. A szegedi üzemegység szép eredményei is hozzájárultak az országos vállalat szép teljesítményéhez. Tavaly 105 százalékra teljesítette tervét Korszerű telepén általában 10—11 ezer sertést hizlalnak. Az elmúlt évben közel 20 ezer hízott sertés hagyta el a telepet. A szegedi üzemegység dolgozói ma, szombaton délben házi ünnepségen emlékeznek meg a felszabadulás évfordulójáról, és jutalmazzák meg a jól dolgozókat. Ugyancsak ma fizetik ki a nyereségrészesedést, mely 24 napi keresetnek felel meg. Az eredményes első negyedév után Újabb sikerekre törekszenek a szegedi vasutasok (Levelezőnktől.) A szegedi MÁV igazgatóság dolgozói az első negyedévben a szállítási feladatok teljesítésében igyekeztek eleget tenni mindannak, ami az igazgatóságok egymás közötti versenyében, vagy a szolgálati helyek tervfeladatai megvalósításában rájuk várt A jó munka eredménye most sem maradt el, merthiszen 23 szolgálati hely nyerte el az élüzem szintek teljesítése után a különféle kitüntetéseket, így öt szolgálati helyünk élüzem, közöttük a szegedi fűtőház, nyolc szolgálati hely vezérigazgatói elismerésben — közöttük Szeged-Rókus állomás — 10 szolgálati hely pedig igazgatói elismerésben részesült, köztük Újszeged állomás, Szeged Kisvasút fűtőház, Szeged-Rendező szertár. Most, amikor ünnepelni készülünk hazánk felszabadulásának 16. évfordulóját, egyben ünneplik e munkahelyeik dolgozói azt az eredményes munkát, aminek jutalma a kitüntető cím mellett most kerül kiosztásra közöttük. Az eredményeket vizsgálva mégis azt kell mondani, fogadalmat kell tennünk, hogy az április 4-i felszabadulási műszakban vállalt és teljesített kötelezettségek teljesítése mellett fokozzuk eredményeinket május 1-e és a Vasutas Nap tiszteletére. Meg kell javítani a szállítási tornatervek teljesítését, egész igazgatóságunk területén tovább kell fokozni a teherkocsijaink kihasználtságát, valamint a tehervonatok átlagos terhelését tovább kell emelni. A jutalmazott dolgozók mellett mindannyian örömmel gondolunk a végzett munka eredményére, és a jutalmazottakra, de gondolunk arra is, hogy az eredményes helytállás után az igazgatóságok egymás közötti versenyében is még jobb és szebb eredményeket érünk el a továbbiakban a szállítási feladatok teljesítésével. Sziládi Sándor Tanácskoztak Szeged közös gazdaságainak képviselői Kadulás Tsz párttitkára bírálta az átvevő szervek munkáját, mert többször indokolatlanul leminősítették a tsz áruját. Lajos Sándor, a Dózsa Tsz tagja rámutatott: minden lehetőség megvan a tavalyi hibák elkerülésére, s ezért helyes munkaszervezést és ellenőrzést is kell alkalmazni. Koncz Mihály, a II. kerületi tanács elnökhelyettese után Berényi Sándor, a Dózsa Tsz párttitkára a munkafegyelem kérdéseit tette szóvá. Érdekesen fejtegette, hogyan mutatkozik az a marxista igazság a tsz-ekben, hogy a tét határozza meg a tudatot. Lényegében hasonló kérdésről beszélt Dobó János, a Táncsics Tsz főkönyvelője. Szilágyi Ernő, a Felszabadulás Tsz agronómusa részletesen taglalta a gazdálkodás kérdéseit, majd vázolta, idén hogyan fejlődik állattenyésztésük. Hangoztatta a politikai munka jelentőségét a szövetkezeti gazdák körében. Kifogásolta, hogy a hazánkban készített mezőgazdasági gépek között akadnak olyanok, amelyeknek alkatrészei könnyen tönkremennek. Szólott a tsz-tagság téli foglalkoztatottságáról. A premizálás, majd a fiatalok dolgát tette szóvá a többi között Savanya Miklós, az Új Élet Tsz elnöke. Bejelentette, hogy négy szerfás gazdasági épületet létesítenek, kertészetüket 26 holdról 80 holdra növelték. Makra Mihály, a III. kerületi tanács elnökhelyettese, majd Farkas Sándorné, a Táncsics Tsz tagja, és Bencs László, a Rózsa Tsz párttitkára volt a következő felszólaló. Szili Antal, a városi tanács mezőgazdasági osztályának vezetője számokkal bizonyította a közös gazdaságok előrehaladását, majd a tervfegyelem, s a szövetkezeti gazdaságossági számítások jelentőségét hangoztatta. A hasznos tanácskozás Barcsok Ferenc zárszavával fejeződött be. (Folytatás az 1. oldalról.) majd hangoztatta a szövetkezeti pártszervezetek szerepét mind az emberi tudat formálásában, mind a termelés emelésében. Molnár Vencel, a Fetera-