Délmagyarország, 1961. július (51. évfolyam, 153-178. szám)
1961-07-28 / 176. szám
féltek. VII. fúltum M. 4 Llavul-e a műkedvelés ? A kérdés, ha homályosan 1 és bizonytalanul is, de már s régebben felvetődött. A válasz ellenben csak most született meg Mashóia úgy, hogy a kérdésből egy betű i és egy írásjel elmaradt. Eliavult, a műkedvelés: így hangzik a felelet, s mind gyakrabban és mind hatérozottabban lehet hallani Szegeden — még a legilletékesebbek, a szakemberek körében is. Felesleges, korszerűtlen, elavult: sokan beszélnek így ma, a makettvelésről. Természetesen nemcsak a levegőbe beszélnek. Érveik is vannak- sőt még bizonyi itani is akarnak Példákat, s mondanak arra hogy egyegy üzemi előadás hogyan fulladt közömbösségbe, érdektelenségbe, és arról is beszélnek, hogy ezt maguk a műkedvelők is értik, de sehogyan se tudnak rajta változtatni, mert — mondják — korszerűtlen, elavult formákhoz ragaszkodnak. Egy tanulság** példa Elfogadhatjuk-e ezeket az érveket? Első látszatra igaznak tűnik a gondolatmenet. Valóban vannak olyan üzemi előadások, amelyeket elkeserítő érdektelenség fogad, s nem azért, mintha a teljesítmény gyengébb lenne az átlagnál, vagy a felkészülés lenne rosszabb. Alaposabb vizsgálódás után azonban mégis kiderül hogy baj van ezzel az érveléssel- Egyik jó nevű szegedi együttesünk, amelynek sok szép bemutatójában gyönyörködhettünk már, nemrégiben új táncjátékot mutatott be. A cselekmény a múlt század elejére vitte a nézőt, valamelyik földesúri kastélyba. Az előadás a bemutatón közepes sikerrel folyt, sőt a közönség néha unottan nézte a táncokat. Fe egyszer csak hirtelen megváltozott a helyzet, s mintha friss levegő áradt volna a nézőtérre, a közönség egyrsaoásra felélénkült- Az történt, hogy ebbe a múltvázadi földesúri környezetbe teljesen váratlan« és meglepő hirtelenséggel berobbant egy kalapos néger — hancsruhás párnával— és a megszólaló zongora mai muzsikájára tüzes ritmusú táncot mutattak be. a felélénkült közönség dübörgő tapssal köszönte meg a produkciót, s láthatólag fütyült arra, hogy a betétszám megtörte a mű stílusát, s ellentétben állt az eddig látottakkal. ho ez valami olyasmi volt, amire egy színházi sznob nyugodtan mondhatta volna: Hi)tő ízléstelenség Ez a néha roppant tanulságos Első látszatra ugyanis úgy tűnik, azért került ez a tánc ebbe a teljesen más stílusú játékba, mert a népi táncmozgalom a mai formájában teljesen elavul? korszerűtlen. Pusztán a siker biztosítása követele meg, hogy ezt a számot elhelyezzék benne. Amiben a kézö nségnek igaza van A valóságban azonban másról van szó. A mi népi táncmozgalmunk amikor körülbelül KP—M esztendővel ezelőtt elterjedt, nagyon népszerű valami volt. A közönség szívesen fogadta az érdekes, újszerű táncokat Időközben azonban az érdeklődés mindinkább csökkent Miért? Mindenekelőtt azért mert a táncmozgalom tartalmilag nem tudott fejlődni, nem tudott lépést tartani az élettel, s ma —~ lfl—1« év után — ugyanazt láthatjuk táncosainktól, mint » kezdetek idején, M» éppúgy csak folklórt, mint régen, s hiába táncolnak jobban a csoportok tagjai, hiába váltak közben rutinosabb táncosokká, hiába jobb az összmunkájuk az érdeklődés mégis változatlanul lanyha A közönség ugyanis megunta, hogy évek óta lényegében ugyanazt látja a táncosoktól, mint ön évvel ezelőtt. Szeretne valami újabbat is látni, valamit, ami több, mint a puszta folklór, ami valahogyan a mához kapcsolódik. Úgy ahogyan azt a híres 3zeret együttes, a Mojszejev vezette —opart csinálja, vagy ahogyan legutóbb a Szegeden szereplő Beloruszegy úttestet láttuk. Ebben a közönségnek teljesen igaza van. Az említett táncjátékba azért került bele a néger tánc, mert az alkotók a mát akartak vele képviselni. Egyébként helytelenül és rosszul, de a tapsok határozottan megmutatták, hogy valamiképpen ilyen irányban kell elindulnia. Mi lehet a teendő? Mondanivalóban, tematikában és formában a táncmozgalomban is jelentkeznie kell a manak. A folklór anyagának egy része magától értetődően továbbra is megmaradhat, sőt a mai tematikájú táncoknak sem szabad elszakadniuk a fő hagyományoktól. A* a* újszerűség azonban, amit a ma érvényesítése szükségszerűen előidézne, feltétlenül megoldaná a fő problémát, s bizonyosan megszüntetné a ma még tapasztalható közömbösséget, érdektelenséget. Azt az unalmat, ami gyakran egy-egy produkcióból árad, friss izgalmú érdeklődés vállaná fel. Ehhez persze a táncosok akarata önmagában kevés. Ehhez alkalmas művek is kellenek ilyen tekintetben azonban nincs okunk különösebb aggodalomra: kétségtelen, hogy az eddig bemutatott táncjátékok szerzői ilyen műveket is tudnak íri, ha érzik, hogy a táncosoknak és a közönségnek egyaránt szüksége van rá. Higpygrggt ái mäktdvtltí Mindez azonban csak egyik é* -» valljuk be — egyszerűbb része a problémáknak. Nemcsak a táncmozgalomban tapasztalható ilyen értelemben megrekedés, sőt elsősorban nem is itt tapasztalható. *=■ hasond gondokkal küszködnek a színjátszók is, és kétségkívül ez a bonyolultabb, a nehezebb kérdés Azok, akik a műkedvelés elavulásáról, korszerűtlenné válásáról beszélnek, mindenekelőtt a színjátszó mozgalomra gondolnak Azt mondják, a műkedvelést, a nem hivatásos együtteseket, annak idején, valamikor a múlt század vége felé, egyfajta hiányérzet szülte. Az, hogy valamilyen közönségnek hiányzott a színház nyújtotta élmény. Ez hozta létre a falusi műkedvelést, s ez teremtette meg a városokban a munkások színjátszó mozgalmat is. Falun ez a hiányérzet abból keletkezett, hogy ott semmiféle modern színjátszást nem ismertek, a városokban pedig — ahol működtek színházak -» a műkedvelést az teremtette meg hogy a munkásságnak nem voltak politikai- azaz olyan színházai, amelyek azokat az eszméket fejezték volna ki azoknak a gondolatoknak a győzelméért, harcoltak volna amelyekért a munkásosztály a politikai életben küzdött Ma viszont — mondják a műkedvelés lebecsülői — a színházak politikai színházak, a hű eszméinket viszik színpadra, a műkedvelő színjátszás megszületését előidéző okok ezzel tehát megszűntek. Ezenfelül pedig a miélere hírközlő apparátusok — folytatódik az érvelés — a rádió, a televízió olyan mennyiségben és színvonalon közlik a gwindew előadásokat, hogy a műkedvelés létiogneultaága emiatt is megszünt, mert teljesen feleslegessé vált. Aki hetenként kétszer-háromszor láthatja a televízióban a legjobb színházi előadásokat nem kiváncsi a színjátszócsoportok jóval alacsonyabb színvonalú próbálkozásaira. A közvetlen élmény pótnhatatlan Igaz-e mindez? Valóban elavult, korszerűtlenné vél volna a műkedvelő színjátszag? Ami az említett hiányérzet megszűnését illeti, ebben csakugyan sok az igazság. A városokban ilyen tekintetben valóban nincs ok panaszra. A falvakban azonban korántsem ilyen jó a helyzet. A faluszínház együtteseinek és a vidéki színházaknak minden erőfeszítése sem elegendő ahhoz, hogy annyiszor eljussanak a falvakba, ahányszor az szükséges lenne. Falun bizony éppen ezért még ma is eleven érzés az a bizonyos hiányérzet, ha másképpen jelentkezik is, mint régen. Ezenfelül pedig: a televízió nem minden. A legjobb közvetítés sem pótolja a színházi előadás élményének forraságát, nem éri el a hatásosságnak azt a fokát, amit egy nézőtérről látott előadás nyújthat. A közönségnek erre a közvetlen élményre is szüksége van, hogy úgy mondjuk, nem lehet meg nélküle, s ez végeredményben egyáltalán nem csak menti a műkedvelő színjátszók esélyeit. Ha pedig figyelembe vesszük még azt is, hogy az üzemi színjátszóknak nemcsak a városokban, a gyárakban, hanem a falvakban is vannak nem jelentéktelen feladataik, vagyis ott is kell előadásokat tartaniok, nyugodtan mondrhatjuk, szó sincs arról, hogy a műkedvelés felesleges lenne, elavult volna. Ennek ellenére kétségte len, hogy a szmját*zamozgalomban Szegeden is tapasztalható bizonyos megrekedés. Ennek azonban koránt? sem a? az oka, haez a mű? kedvelés egyértelműen korszerűtlenné vált, hanem az, hogy ez a mozgalom nem a? kalmazkodott ahhoz, az új helyzethez, ami többek kö? zött a színházi előadások számának nagyarányú növekedése és a TV elterjedése következtében alakult ki ez a fejlődés ugyanjs, ha nem is tette elavulttá- korszerűtlenné és feleslegessé az üzemi színjátszást, kétségtelenné, sok tekintetben új helyzetet teremtett számára, és ehhez a műkedvelésnek, ha továbbra is eleven, hatásos erő akar maradni- két? ségtelepül alkalmazkodnia kell. Nagyobb figyelmet a falura kell fordítani a falura Mű? sorpolitikájukat úgy kell ki? alakitaniok, előadásaikat úgy kell megtervezniök, hogy azok minden tekintetben megfeleljenek a falusi közönség igényeinek, s ugyanakkor arra is alkalmasak legyenek, hogy ezt az igényt és ízlést tovább növeljék, korszerűbbé, modernné tegyék. Elsősorban a nagyüzemi színjátszók feladata ez, nekik vannak ilyen tekintetben a legjobb lehetőségeik. Azokban a kisebb üzemekben viszont, ahol a színjátszás sehogyan sem tudja kívánt feladatait megoldani, ezért a munkások ioggal közömbösek tevékenységük iránt, nem szükséges erőltetni a mozgalmat. Az ilyen helyeken szívfájdalom nélkül meg lehet szüntetni a műkedvelést, az égvilágon semmit sem vesztünk vele. Sőt azzal, hogy ez pénzt és energiát szabadítana fel, amelyek máshová kerülve jótékonyan éreztetnék hatásukat, még nyerhetnénk is. Azt ugyanis minden további nélkül meg lehetne csinálni — érdemes is lenne —, hogy ezekből a kis együttesekből a legjobb erőket kiválogatva egy központi, városi csoportot szervezzünk, amely a szegedieknek, és természetesen a falusiaknak is, valóban színvonalas produkciót tudna nyújtani, hiszen a felkészülésre, ez előadások kidolgozására is nagyobb lehetőségük volna. Mindez azt jelenti, hogy akár a tanimaegalom, akár az üzemi színjátszás problémáit vizsgáljuk meg, végül is határozottan el kell utasítani azt a feltételezést, hogy ezek a műkedvelési formák elavultak, korszerűtlenné váltak. Ellenkezőleg: továbbra is szükség van rájuk. Bizonyos viszont, hogy tevékenységüket sok mindenben meg kell változtatni. A városi tanács művelődési osztályának egyik legfontosabb feladata lenne ezzel kapcsolatban, hogy a problémákat részletesen megvitatva és a tennivalókat kidolgozva, biztosítsa ezeknek a szükséges változásoknak jó végrehajtását. Csak így számíthatunk arra, hogy a műkedvelők tevékenysége eredményesebb lesz a jövőben, hogy az a közömbösség és érdektelenség, ami ma még munkájuk iránt nem egy helyen tapasztalható, rövid idő alatt végérvényesen megszűnik. Ökrös László Mindenekelőtt az, hogy a várnai lésnek nagyobbat jelenti műkedvefigyelmét " l • PÉTER LÁSZLÓ Juhász Gyula A MUNKÁSMOZGALOMBAN (13.) József Attila — kommunista költő, ést ma már senki sem vonja kétségbe, mégpedig világirodalmi mértékkel mérve is a legnagyobbak közötti. Azt jelenti ez, hogy ide? Ológiája mindvégig ellentmondácelapul a mar#istg=leni? Pista álláspontot képviselte? Azt, hogy egész élete az illegális párt keretei között zajlott? Egész életműve a kommunista eszmék jegyében áll? Nyilvánvaló túlzás lenne, ha valaki igent mondana ezekre a kérdésekre. József Attila is a világnézetek káoszából szűrte ki, már férfinővel, a kommunisták igazságai, s lépett 1838 őszén a KMP báfo»jai közé. Nem elsősorban ő volt az oka annak sem, hogy a szervezetszerű kapcsolat a párttal olyan korán, már 18a?-ben megszakadt, hogy ezután gondolkodásmódjában ismét hatottak a marxizmustól idegen teóriák, mint a freudizmus is; s hogy elméleti írásaiban az akkori szovjet politika iránti meg nem értés nyomai is megtalálhatók. Mindez, mondom, nem gátol meg minket abban, hogy József Attilát egyértelműen, ellentmondásaival egyetemben, kommunista költőnek valljuk, hiszen ha munkásmozgalmi tevékenysége megszakadt is, költészetünket olyan alkotásokkal gazdagította még azután is, amelyek kétségbevonhatatlanul a kommunista mozgalomtól kapták ihletésüket. S mennyire hasonlít ehhez Juhász Gyula sorsa! ö 1« életének csak egy — elég kései — szakaszán köti sorsát a munkásmozgalomhoz, s kapcsolatát, mely ha lazulón te, majd egy évtizedig tartott, a betegség szakította meg véglegesen. A marxizmusnak ugyan nem vallotta minden filozófiai következményét, de a tőkés rend bírálatát és a szocialista társadalom tudatát vállalta, sőt hirdette. S ami a döntő: világnézeti gyöngéi ellenére is életművének egy jelentős része, az a mintegy húsz költemény, mely expressis verbis munkásmozgalmi jellegű, de sok más is (mint a négy Dózsa-vers, a »tanai« versciklus stb l szintén a szocializmus bélyegét viseli magam s a kelta szocialista hitvallása nélkül nem gazdagíthatta volna 20. századi líránkat. ü Az ellenforradalmi tollforgatók, akik Juhász gyulát »vörös költőnek», kommunista agitátornak nevezték, persze túloztak. De volt mit eltúlozniok: a költő soha meg nem tagadott szocialista meggyőződését.Kissé komikus, ha ma kell figyelmeztetni irodalomtörténészeink némelyikét, hogy hallásuk legyen legalább olyan finom, mint a Horthy-korszak Ügyészeinek". Radnóti életművével kapcsolatosan mondja e tanulságos szavakat Ortutay Gyula. Teljesen analóg ez Juhász Gyula irodalomtörténeti sorsával. Manapság sokan hajlandók történetietlenül, mai követelményeket a harffline-negyven év előttig visszavetíve, lebecsülni a harcot, amelyet Juhász Eivula a munkásmozgalomtól is ihletetten az ellenforradalmi világ erőivel szemben vívni, s értékelésükben mellőzni mindazt, amivel ez a küzdelem a költői életművét satetegi tóttá. (ege) A kommunizmus építői között Riporuaraiat Szibériából **• ta/pwriforogot sz/wer («uoit— ként 900 kilométer és « szillessen még rata safe feés Egyáltalán nem kellett bülső hőmérséklet mínusz óontú, mert ha egy-egy közülük gondolkodnom a Szovjet- Celsius fok. Gyine udvarias az építkezésnél: csak ptilgna• unióról szóló riport saraisaga azonban nem ért kéket tart aleremiti is fel, e törtés trim 0ónén. Épp hónapon át azzal, hogy az információs „almai írja a kommunizmus 124 ezer kilométert megtett nyomtatvány rublikaiból seépítésének történetét. Jutamon mindenütt, arról gyögitett kisilabizálni az emír- Ugyan említés nélkül lehet-e ■ zedtem meg, hogy a szovjet tett adatokat, hanem mint hagyni a találkozás első per• nép hatalmas lendületü egy biztatva bennünket, el- ppjf „ fari?fs^ífí repülőtéren. I munkájával a kommunizmus mondotta: Saibéng felritha- „hol Äser refeti elvére á • építésének útján jár Moszk- tetten élmény mindenki ezértl„si pártlmeg ágit* • rabatt, a szibériai Irkuttik* mara- * fíyma jóslata be- prop. , fogadott ! d«« Angewown rogy mMott bennünket; «Mnézzék meg sfíratszkban, északon tenni Sok emberben, ha Szikéelvtársak azt a földet, Jpradban, TalUnban vagy piáról szól, még ma is , amelyen állnak mert « röp Pernuhan, délen Áepesiban régmúltból maradt képzetek vgre ,„gr lágerjének lesz* 'vagy Tbilisziben es Vkrajtámadnak fel: kietlen, mo„ lZJ,ZZ?S*.or’a £ fldenm7 1?'"* ^terese, dermesztő bte, VB,„mennyien. Hi»egymástól sok ezer kiló mé* peg, above valamikor seam* mindenütt na.au iaüia-i lene fekvő városokban, bit* űzőiteket hurcoltak, ahol „tez jóZ en IrdáséJak tlón közti égtájakon, mas*mas peak mulatóban akadt kul r í. gLlriZkii elmar* í nyelven, hegyek kosait vagy uira, és nem embereknek /atssdf máoer ette feet• feemekeny földeken, a tam való az élet. Ha valakinek gáJninZinZi és Áll •meteseken, vagy „ tenger m@e mgnapsap is ilyen gon "?,? 5 öbleiben uppaneet hallottam, dalaim linóénak, gyorsan „t T Zn* * bi • láttam: a nagy céloktól íz tegyen le róluk. Mert ez a ,i*‘s,l*l're ... előbb azonban • zó szovjet nép fegyelmesek valamikor tényleg nehéz mindent eltakarítunk, .4 leg• ér teremt* munkájának sorsa Szibéria mai életével kisabb gallyig ■ kigyomlal• eredmenyeit, nagyon energikus cáfolatot Ripartsoroífltam célja az, ad. minden múltból maradt belül 40 milió köbméter tat ! hogy ezt • szenvedélyes Ilik- rossz emlékre, fizonysagul lógunk innen ?<**és?fdnt. • tetésit és világot formáló hadd idézzem fel egynapos uafygn települést, ha róttuk lalkozómunkát érzékeltessem, lratszik látogatásunk be,0hb kolhozt költöztetünk at nyomásait, amelyek feledmas vidékre. Sok ezer ember és renpetep gép dolgozik azon, hogy tiszta agyat* kapjon a tengerré duzzadó J feittssbb*, Gyina, a estnas és 4ngara;* • kedves stewardess agy in* 4 mepyar es a vt· ebagy tovább haladtunk • lármámét tett a? asztalunk* lagsnjfeban sokan írtak • tisztetektől, amit amott ír«. F szerint TV-*-i»4 B mar Bratsikról *i a* már foltos tajga közepeké •jelzésű gépünk kapitánya, ott epülő gigantikus vájt után, egyszerre csak a Jegorov, «rrpí tudóéit, hogy erőműről Pe ha már segs- messzeségben kitárult elet• 10 000 méter magasságban ezer írás is látott napvilágot, tűnk az épülő gát lenyűgö• repülünk, a sebesség órán- akkor is azt mondom, hogy tő látványa. Egy természet 1. • Az Angara gyémántja fizetetlenül belémvésadtek * * Útban Maskvakal Ir „Itt tenger lett I* adta kedvező helyen, ahol a folyó magas, meredek partja Sálmaterre szókül, épül ez a hatalmas, még a csapongó fantázia számára is nehezen elképzelhető vasbeton -erődítmény*. „VillampHogot árait!.. .” Szarrckij elvtárs lelkes magyarázó szavaiból is az derül ki, hogy az épülő erőmű a hatalmas méretek valóságos gyűjteménye. A folyó hömpölygő vizét elzáró gát 6 millió köbméter betont emészt fel, és ha jelépül, teljesítménye egyedülálló lesz a világon ,5 millió kilowatt- mvit 3 milliárd kilowatt áramot ad majd a környéken nagy iramban fejlődő iparnak és visszaadja azt a kölcsönt is, amelyet most az irkutszki erőműtől kap a tenger, amely három év alatt gyűlik össze, ááo kilométer hosszan nyújtózkodik és legmélyebb pontja 102 méter lesz. A visszintkülönbség, amely nyomásával mozgásba hozza a gazdagságot adó turbinákat, 116 méter: a gát teste 12á méter magas, belső szélessége 1a áá méter, egész gát betonépítménye pedig 1 kilométer szélesen húzódik. Mintha Majakovszkij verssorai kelnének elete: ■Villamosságot mr assz. vad folyó medre! nyarakat járassanak zugó vizeid* Negyvenezer ember Kik azok, akik ilyen hatalmasat alkotnak? Akik küzdöttek a torlódó jéggel, akik pontosan kiszámítottak, hogy