Délmagyarország, 1961. július (51. évfolyam, 153-178. szám)

1961-07-28 / 176. szám

féltek. VII. fúltum M. 4 Llavul-e a műkedvelés ? A kérdés, ha homályosan 1 és bizonytalanul is, de már s régebben felvetődött. A vá­­­­lasz ellenben csak most szü­­­­­letett meg Mas­hói­a úgy,­­ hogy a kérdésből egy betű i és egy írásjel elmaradt. El­­i­avult, a műkedvelés: így hangzik a felelet, s mind gyakrabban és mind haté­­­­rozottabban lehet hallani­­ Szegeden — még a legilleté­­­­kesebbek, a szakemberek­­ körében is. Felesleges, kor­­­­szerűtlen, elavult: sokan be­­­­szélnek így ma, a makettve­­­­lésről.­­ Természetesen nemcsak a levegőbe beszélnek. Érveik­­ is vannak- sőt még bizonyi­ i­tani is akarnak­ Példákat, s mondanak arra hogy egy­­egy üzemi előadás hogyan­­ fulladt közömbösségbe, ér­­­­dektelenségbe, és arról is beszélnek, hogy ezt maguk­­ a műkedvelők is értik, de sehogyan se tudnak rajta változtatni, mert — mondják — korszerűtlen, elavult for­mákhoz ragaszkodnak. Egy tanulság** példa Elfogadhatjuk-e ezeket az érveket? Első látszatra igaz­nak tűnik a gondolatmenet. Valóban vannak olyan üze­mi előadások, amelyeket el­keserítő érdektelenség fogad, s nem azért, mintha a tel­jesítmény gyengébb lenne az átlagnál, vagy a felké­szülés lenne rosszabb. Ala­­posabb vizsgálódás után azonban mégis kiderül hogy baj van ezzel az érveléssel- Egyik jó nevű szegedi együttesünk, amelynek sok szép bemutatójában gyö­nyörködhettünk már, nem­régiben új táncjátékot mu­tatott be. A cselekmény a múlt század elejére vitte a nézőt, valamelyik földesúri kastélyba. Az előadás a be­mutatón közepes sikerrel folyt, sőt a közönség néha unottan nézte a táncokat. F­e egyszer csak hirtelen meg­változott a helyzet, s mint­ha friss levegő áradt volna a nézőtérre, a közönség egy­­rsaoásra felélénkült- Az tör­tént, hogy ebbe a m­últ­­v­ázadi földesúri környezet­be teljesen váratlan«­ és meglepő hirtelenséggel be­robbant egy kalapos néger — hancsruhás párnával­­— és a megszólaló zongora mai muzsikájára tüzes ritmusú táncot mutattak be. a fel­élénkült közönség dübörgő tapssal köszönte meg a pro­dukciót, s láthatólag fütyült arra, hogy a betétszám meg­törte a mű stílusát, s ellen­tétben állt az­ eddig látot­takkal. ho ez valami olyasmi volt, amire egy színházi sznob nyugodtan mondhatta volna: Hi)tő ízléstelenség Ez a né­ha roppant tanul­ságos Első látszatra ugyanis úgy tűnik, azért került ez a tánc ebbe a teljesen más stílusú játékba, mert a népi táncmozgalom a mai formá­jában teljesen elavu­l? kor­szerűtlen. Pusztán a siker biztosítása követele meg, hogy ezt a számot elhelyez­zék benne. Amiben a kézö nségnek igaza van A valóságban azonban másról van szó. A mi népi táncmozgalmunk amikor körülbelül KP—M esztendő­vel ezelőtt elterjedt, nagyon népszerű valami volt. A kö­zönség szívesen fogadta az érdekes, újszerű táncokat Időközben azonban az ér­deklődés mindinkább csök­kent Miért? Mindenekelőtt azért­ mert a táncmozgalom tartalmilag nem tudott­ fej­lődni, nem tudott lépést tar­tani az élettel, s ma —~ lfl—1« év után — ugyanazt láthatjuk táncosainktól, mint » kezdetek idején, M» épp­úgy csak folklórt, mint ré­gen, s hiába táncolnak job­ban a csoportok tagjai, hiá­ba váltak közben rutinosabb táncosokká, hiába jobb az összmunkájuk az érdeklő­dés mégis változatlanul lanyha A közönség ugyanis megunta, hogy évek óta lé­nyegében ugyanazt látja a táncosoktól, mint ön évvel ezelőtt. Szeretne valami újabbat is látni, valamit, ami több, mint a puszta folklór, ami valahogyan a mához kapcsolódik. Úgy ahogyan azt a híres 3ze­­ret együttes, a Mojszejev ve­zette —opart csinálja, vagy ahogyan legutóbb a Szege­den szereplő Belorusz­­eg­y úttestet láttuk. Ebben a közönségnek tel­jesen igaza van. Az említett táncjátékba azért került be­le a néger tánc, mert az alkotók a mát akartak vele képviselni. Egyébként hely­telenül és rosszul, de a tap­sok határozottan­ megmutat­ták, hogy valamiképpen ilyen irányban kell elindulnia. Mi lehet a teendő? Mon­danivalóban, tematikában és formában a táncmozgalom­­ban is jelentkeznie kell a manak. A folklór anyagának egy része magától értetődő­en továbbra is megmarad­hat, sőt a mai tematikájú táncoknak sem szabad elsza­kadniuk a fő hagyományok­tól. A* a* újszerűség azon­ban, amit a ma érvényesí­tése szükségszerűen előidéz­ne, feltétlenül megoldaná a fő problémát, s bizonyosan megszüntetné a ma még ta­pasztalható közömbösséget, érdektelenséget. Azt az unal­mat, ami gyakran egy-egy produkcióból árad, friss iz­­galm­ú érdeklődés vállaná fel. Ehhez persze a tánco­sok akarata önmagában ke­vés. Ehhez alkalmas művek is kellenek ilyen tekintetben azonban nincs okunk külö­nösebb aggodalomra: két­ségtelen, hogy az eddig be­mutatott táncjátékok szerzői ilyen műveket is tudnak íri, ha érzik, hogy a tán­cosoknak és a közönségnek egyaránt szüksége van rá. Higpygrggt ái mäktdvtltí Mindez azonban csak egyik é* -» valljuk be — egyszerűbb része a problé­máknak. Nemcsak a tánc­­mozgalomban tapasztalható ilyen értelemben megreke­dés, sőt elsősorban nem is itt tapasztalható. *=■ hason­d gondokkal küszködnek a színjátszók is, és kétségkí­vül ez a bonyolultabb, a nehezebb kérdés­ Azok, akik a műkedvelés elavulásáról, korszerűtlenné válásáról be­­szélnek, mindenekelőtt a színjátszó mozgalomra gon­dolnak Azt mondják, a mű­kedvelést, a nem hivatásos együtteseket, annak idején, valamikor a múlt század vége felé, egyfajta hiányér­zet szülte. Az, hogy vala­milyen közönségnek hiány­zott a színház nyújtotta él­mény. Ez hozta létre a fa­lusi műkedvelést, s ez te­remtette meg a városokban a munkások színjátszó moz­galmat is. Falun ez a hiány­érzet abból keletkezett, hogy ott semmiféle modern szín­játszást nem ismertek, a vá­rosokban pedig — ahol mű­ködtek színházak -­» a mű­­kedvelést az teremtette meg hogy a munkásságnak nem voltak politikai- azaz olyan színházai, amelyek azokat az eszméket fejezték volna ki azoknak a gondolatoknak a győzelméért, harcoltak volna amelyekért a munkásosztály a politikai életben küzdött Ma viszont — mondják a műkedvelés lebecsülői — a színházak politikai színhá­zak, a hű eszméinket viszik színpadra, a műkedvelő színjátszás megszületését elő­­idéző okok ezzel tehát meg­szűntek. Ezenfelül pedig a miélere hírközlő apparátu­sok — folytatódik az érve­lés — a rádió, a televízió olyan mennyiségben és szín­­vonalon közlik a gwindew előadásokat, hogy a műked­velés létiogneultaága emiatt is megszünt, mert teljesen feleslegessé vált. Aki heten­ként kétszer-háromszor lát­hatja a televízióban a leg­jobb színházi előadásokat nem kiváncsi a színjátszó­­csoportok jóval alacsonyabb színvonalú próbálkozásaira. A közvetlen élmény pótn­hatatlan Igaz-e mindez? Valóban elavult, korszerűtlenné vél volna a műkedvelő színját­szag? Ami az említett hiány­érzet megszűnését illeti, eb­ben csakugyan sok az igaz­ság. A városokban ilyen te­kintetben valóban nincs ok panaszra. A falvakban azon­ban korántsem ilyen jó a helyzet. A faluszínház együt­teseinek és a vidéki színhá­zaknak minden erőfeszítése sem elegendő ahhoz, hogy annyiszor eljussanak a fal­vakba, ahányszor az szüksé­ges lenne. Falun bizony ép­pen ezért még ma is eleven érzés az a bizonyos hiányér­zet, ha másképpen jelentke­zik is, mint régen. Ezenfe­lül pedig: a televízió nem minden. A legjobb közvetí­tés sem pótolja a színházi előadás élményének forrasá­­gát, nem éri el a hatásos­ságnak azt a fokát, amit egy nézőtérről látott előadás nyújthat. A közönségnek er­re a közvetlen élményre is szüksége van, hogy úgy mondjuk, nem lehet meg nélküle, s ez­ végeredmény­ben egyáltalán nem csak­­ menti a műkedvelő színját­szók esélyeit. Ha pedig fi­gyelembe vesszük még azt is, hogy az üzemi színját­­­szóknak nemcsak a városok­ban, a gyárakban, hanem a falvakban is vannak nem je­­lentéktelen feladataik, vagy­­is ott is kell előadásokat tartaniok, nyugodtan mondr­hatjuk, szó sincs arról, hogy a műkedvelés felesleges len­ne, elavult volna. Ennek ellenére kétségte­ len, hogy a szmját*zamozga­­lomban Szegeden is tapasz­­talható bizony­os megreke­­dés. Ennek azonban koránt? sem a? az oka, haez a mű? kedvelés egyértelműen kor­szerűtlenné vált, hanem az, hogy ez­ a mozgalom nem a­? kalmazkodott ahhoz, az új helyzethez, ami többek kö? zött a színházi előadások számának nagyarányú növe­kedése és a TV elterjedése következtében alakult ki ez a fejlődés ugyanjs, ha nem is tette elavulttá- korszerűt­lenné és feleslegessé az üzemi színjátszást, kétségte­lenné, sok tekintetben új helyzetet teremtett számára, és ehhez a műkedvelésnek, ha továbbra is eleven, hatá­sos erő akar maradni- két? ségtelepül alkalmazkodnia kell.­­ Nagyobb figyelmet a falura kell fordítani a falura Mű? sorpolitikájukat úgy kell ki? alakitaniok, előadásaikat úgy kell megtervezniök, hogy azok minden tekintetben megfeleljenek a falusi kö­zönség igényeinek, s ugyan­akkor arra is alkalmasak le­gyenek, hogy ezt az igén­yt és ízlést tovább növeljék, korszerűbbé, modernné te­gyék. Elsősorban a nagyüze­mi színjátszók feladata ez, nekik vannak ilyen tekintet­ben a legjobb lehetőségeik. Azokban a kisebb üzemek­ben viszont, ahol a színját­szás sehogyan sem tudja kí­vánt feladatait megoldani,­ ezért a munkások ioggal kö­zömbösek tevékenységük iránt, nem szükséges erőltet­ni a mozgalmat. Az ilyen helyeken szívfájdalom nél­kül meg lehet szüntetni a műkedvelést, az égvilágon semmit sem vesztünk vele. Sőt azzal, hogy ez pénzt és energiát szabadítana fel, amelyek máshová kerülve jótékonyan éreztetnék hatá­sukat, még nyerhetnénk is. Azt ugyanis minden további nélkül meg lehetne csinálni — érdemes is lenne —, hogy ezekből a kis együttesekből a legjobb erőket kiválogatva egy központi, városi csopor­tot szervezzünk, amely a szegedieknek, és természete­sen a falusiaknak is, való­ban színvonalas produkciót tudna nyújtani, hiszen a fel­készülésre, ez előadások ki­­dolgozására is nagyobb le­hetőségük volna. Mindez azt jelenti, hogy akár a tanimae­galom, akár az üzemi színjátszás problé­máit vizsgáljuk meg, végül is határ­ozottan el kell utasí­tani azt a feltételezést, hogy ezek a műkedvelési formák elavultak, korszerűtlenné váltak. Ellenkezőleg: tovább­­ra is szükség van rájuk. Bi­zonyos viszont, hogy tevé­kenységüket sok mindenben meg kell változtatni. A vá­rosi tanács művelődési osz­tályának egyik legfontosabb feladata lenne ezzel kapcso­latban, hogy a problémákat részletesen megvitatva és a tennivalókat kidolgozva, biz­tosítsa ezeknek a szükséges változásoknak jó végrehajtá­sát. Csak így számíthatunk arra, hogy a műkedvelők te­vékenysége eredményesebb lesz a jövőben, hogy az a közömbösség és érdektelen­ség, ami ma még munkájuk iránt nem egy helyen ta­pasztalható, rövid idő alatt végérvényesen megszűnik. Ökrös László Mindenekelőtt a­­z, hogy a várnai lésnek nagyobb­at jelenti műkedve­­fi­gye­lmét " l • PÉTER LÁSZLÓ Juhász Gyula A MUNKÁSMOZGALOMBAN­ (13.) József Attila — kommunista költő, ést ma már senki sem vonja kétségbe, mégpedig világirodalmi mértékkel mérve is a legnagyobbak közötti. Azt jelenti ez, hogy ide? Ológiája mindvégig ellentmondác­elapul a mar#istg=­leni? Pista álláspontot képviselte? Azt, hogy egész élete az ille­gális párt keretei között zajlott? Egész életműve a kommu­nista eszmék jegyében áll? Nyilvánvaló túlzás lenne, ha valaki igent mondana ezekre a kérdésekre. József Attila is a világnézetek káoszából szűrte ki, már férfinővel, a kommunisták igazságai, s lépett 1838 őszén a KMP báfo»­­jai közé. Nem elsősorban ő volt az oka annak sem, hogy a szervezetszerű kapcsolat a párttal olyan korán, már 18a?-ben megszakadt, hogy ezután gondolkodásmódjában ismét hatottak a marxizmustól idegen teóriák, mint a freu­dizmus is; s hogy­ elméleti írásaiban az akkori szovjet po­litika iránti meg nem értés nyomai is megtalálhatók. Mind­ez, mondom, nem gátol meg minket abban, hogy József At­tilát egyértelműen, ellentmondásaival egyetemben, kom­munista költőnek valljuk, hiszen ha munkásmozgalmi te­vékenysége megszakadt is, költészetünket olyan alkotások­kal gazdagította még azután is, amelyek kétségbevonha­­tatlanul a kommunista mozgalomtól kapták ihletésüket. S mennyire hasonlít ehhez Juhász Gyula sorsa! ö 1« életének csak egy — elég kései — szakaszán köti sorsát a munkásmozgalomhoz, s kapcsolatát, mely ha lazulón te, majd egy évtizedig tartott, a betegség szakította meg vég­legesen. A marxizmusnak ugyan nem vallotta minden fi­lozófiai következményét, de a tőkés rend bírálatát és a szocialista társadalom tu­datát vállalta, sőt hirdette. S ami a döntő: világnézeti gyöngéi ellenére is életművének egy jelentős része, az a mintegy húsz költemény, mely expres­­sis verbis munkásmozgalmi jellegű, de sok más is (mint a négy Dózsa-vers, a »tanai« versciklus stb­ l szintén a szo­cializmus bélyegét viseli magam s a kelta szocialista hit­vallása nélkül nem gazdagíthatta volna 20. századi lírán­kat. ü Az ellenforradalmi tollforgatók, akik Juhász gyulát »vörös költőnek­», kommunista agitátornak nevezték, per­sze túloztak. De volt mit eltúlozniok: a költő soha meg nem tagadott szocialista meggyőződését­.Kissé komikus, ha ma kell figyelmeztetni irodalom­történészeink némelyikét, hogy hallásuk legyen legalább olyan finom, mint a Horthy-korszak Ügyészeinek". Rad­nóti életművével kapcsolatosan mondja e tanulságos sza­vakat Ortutay Gyula. Teljesen analóg ez Juhász Gyula iro­dalomtörténeti sorsával. Manapság sokan hajlandók törté­­netietlenül, mai követelményeket a harffline-negyv­en év előtti­g visszavetíve, lebecsülni a harcot, amelyet Juhász Eivula a munkásmozgalomtól is ihletetten az ellenforradal­mi világ erőivel szemben vívni, s értékelésükben mellőzni mindazt, amivel ez a küzdelem a költői életművét satete­­gi tóttá. (­ege) A kommunizmus építői között Riporuaraiat Szibériából **• ta/pwriforogot sz/wer («uoi­t— ként 900 kilométer és « szillessen még rata safe feés­ Egyáltalán nem kellett bülső hőmérséklet mínusz óo­ntú, mert ha egy-egy közülük­­ gondolkodnom a Szovjet- Celsius fok. Gyine udvarias­ az építkezésnél: csak ptilgna­• unióról szóló riport sarai­­­saga azonban nem ért k­éket tart aleremiti is fel, e törté­­s trim 0ónén. Épp hónapon át azzal, hogy az információs „almai írja­ a kommunizmus 124 ezer kilométert megtett nyomtatvány rublikaiból se­­építésének történetét. J­utamon mindenütt, arról gyö­­gitett kisilabizálni az emír- Ugyan említés nélkül lehet-e ■ zedtem meg, hogy a szovjet tett adatokat, hanem mint­ hagyni a találkozás első per­• nép hatalmas lendületü egy biztatva bennünket, el- ppjf „ fari?fs^ífí repülőtéren. I munkájával a kommunizmus mondotta: Saibéng felritha- „hol Äser r­efet­i elv­ére á • építésének útján jár Moszk- tetten élmény mindenki ezé­­rtl­„si pártlmeg ágit* • rabatt, a szibériai Irkuttik* mara- * fíym­a jóslata be- prop. , fogadott ! d««­ Angewown rogy mMott bennünket; «Mnézzék meg sfíratszkban, északon tenni­ Sok emberben, ha Sziké­­elvtársak azt a földet, Jpradban, TalUnban vagy piáról szól, még ma is , amelyen állnak mert «­ rö­­p Pernuhan, délen Áepesiban régmúltból maradt képzetek vgre ,„gr lágerjének lesz* 'vagy Tbilisziben es Vkraj­­támadnak fel: kietlen, mo„ lZJ,ZZ?S*.or’a £ fldenm7 1?'"* ^terese, dermesztő bt­­e, VB,„mennyien. Hi­»egymástól sok ezer kiló mé* peg, above valamikor seam* mindenütt na.au iaüia-i lene fekvő városokban, bit* űzőiteket hurcoltak, ahol „t­ez jóZ en IrdáséJak t­lón közti égtájakon, mas*mas peak mulatóban akadt kul­ r í. gLlriZkii elmar* í nyelven, hegyek kosait vagy uira, és nem embereknek /atssdf máoer ette feet­• feemekeny földeken, a tam való az élet. Ha valakinek gáJninZinZi és Áll •m­eteseken, vagy „ tenger m@e mgnapsap is ilyen gon­ "?,? 5 öbleiben uppaneet hallottam, dalaim linóénak, gyorsan „t T Zn* * bi • láttam: a nagy céloktól íz­ tegyen le róluk. Mert ez a ,i*‘s,l*l're ... előbb azonban • zó szovjet nép fegyelmesek­ valamikor tényleg nehéz mindent eltakarítunk, .4 leg­• ér teremt* munkájának sorsa Szibéria mai életével kisabb gallyig ■ kigyomlal­• eredmenyeit, nagyon energikus cáfolatot­­ Ripartsoroífltam célja az, ad. minden múltból maradt belü­l 40 m­ilió köbméter tat ! hogy ezt • szenvedélyes Ilik- rossz emlékre, f­izonysagul lógunk innen ?<**és?fdnt. • tetésit és világot formáló hadd idézzem fel egynapos uafygn települést, ha róttuk lalkozómunkát érzékeltessem, l­rat­szik­ látogatásunk be­­,0hb kolhozt költöztetünk at nyomásait, amelyek feled­­mas vidékre. Sok ezer ember és renpetep gép dolgozik azon, hogy tiszta agyat­* kapjon a tengerré duzzadó J feittssbb*, Gyina, a estnas és 4ngara;* • kedves stewardess agy in* 4 mepyar es a vt­­· ebagy tovább haladtunk • lármámét tett a? asztalunk* lagsnjfeban sokan írtak • tisztetektől, amit amott ír«. F szerint TV-*-i»4 B mar Bratsikról *i a* már foltos tajga közepeké •jelzésű gépünk kapitánya, ott epülő gigantikus vájt után, egyszerre csak a­­ Jegorov, «rrpí tudóéit, hogy erőműről Pe ha már segs- messzeségben kitárult elet­• 10 000 méter magasságban ezer írás is látott napvilágot, tűnk az épülő gát lenyűgö­• repülünk, a sebesség órán- akkor is azt mondom, hogy tő látványa. Egy természet­ 1. • Az Angara gyémántja fizetetlenü­l belémvésadtek * * Útban Mas­kvakal Ir „Itt tenger lett I* adta kedvező helyen, ahol a folyó magas, meredek partja Sál­­materre szókü­l, épül ez a hatalmas, még a csapongó fantázia számára is nehezen elképzelhető vasbeton -erő­­dítmény*. „VillampHogot árait!.. .” Szarr­ckij elvtárs lelkes magyarázó szavaiból is az derül ki, hogy az épülő erő­mű a hatalmas méretek va­lóságos gyűjteménye. A folyó hömpölygő vizét elzáró gát 6 millió köbméter betont emészt fel, és ha jel­­épül, teljesítménye egyedül­álló lesz a világon­ ,5 millió kilowatt- mvi­t 3 milliárd ki­lowatt áramot ad majd a­ környéken nagy iramban fej­lődő iparnak és visszaadja azt a kölcsönt is, amelyet most az irkutszki erőműtől kap a tenger, amely három év alatt gyűlik össze, ááo ki­lométer hosszan nyújtózko­dik és legmélyebb pontja 102 méter lesz. A visszintkülönb­­ség, amely nyomásával moz­gásba hozza a gazdagságot adó turbinákat, 116 méter: a gát teste 12á méter magas, belső szélessége 1a áá méter, egész gát betonépítménye pedig 1 kilométer szélesen húzódik. Mintha Majakovsz­kij verssorai kelnének elet­e: ■Villamosságot mr assz. vad folyó medre! nyarakat járas­sanak zugó vizeid* Negyvenezer ember Kik azok, akik ilyen hatal­masat alkotnak? Akik küz­döttek a torlódó jéggel, akik pontosan kiszámítottak, hogy

Next