Délmagyarország, 1961. október (51. évfolyam, 232-257. szám)
1961-10-01 / 232. szám
1901. október L SS A damaszkuszi kormány programja Dr. Mamun Kuzberi, a Szíriai forradalmi parancsnokság által létrehozott kormány vezetője ismertette kormányának programját és ígéretet tett arra, hogy négy hónapon belül visszaállítja az országban a közigazgatás alkotmányos formáját. A damaszkuszi rablóban közzétett nyilatkozatában dr. Kuzberi ismertette a kormány programjának egyes pontjait: 1 Az alapvető szabadságjogok visszaállítása és rendkívüli törvények haladéktalan eltörlése. 2. A hadsereg tökéletesítése. 3. Szakszervezeti szabadság, a munkások részvétele az üzemek igazgatásában és részesedés a jövedelemből. 4. A gazdasági felvirágzás megvalósítása a pénz és az árak stabilizációja útján, az életszínvonal emelése, a termelékenység növelése és a törvényes profit tiszteletben tartása. 3. Intézkedések a munkaképes államapparátus megteremtésére. A nyilatkozat hangoztatja, hogy Kuzber kormánya együtt fog működni az összes arab államokkal *az arabok szabadságon és egyenlőségen alapuló reális és teljes egységének megvalósítása céljából«. A kormány támogatni fogja a Palesztinai arabok harcát, »az algériai harcot« és tiszteletben tartja majd az arab liga alapokmányát. Szíria tiszteletben fogja tartani a nemzetközi szerződéseket, az ENSZ alapokmányát és arra fog törekedni, hogy »megjavítsa kapcsolatait mindazokkal az államokkal, amelyek baráti kezet nyújtanak felé«. Kuzberi fogadta a Damaszkuszban működő konzulátusok képviselőit és kérte őket, tájékoztassák kormányaikat a damaszkuszi kormány megalakulásáról. Az új damaszkuszi kormány érintkezésbe lépett a libanoni hatóságokkal. Engedélyt kért, hogy Libanonon keresztül visszaszállítsák Kairóba a Latakiánál elfogott százhúsz egyiptomi ejtőernyőst Engedélyezték továbbá, hogy az a kilencven egyiptomi tisztviselő és tiszt, aki az EAK északi tartományában teljesített szolgálatot elhagyhassa Damaszkuszi. Ezt a lehetőséget — hírügynökségi jelentések szerint — megadják azoknak a tisztviselőknek és egyiptomi állampolgároknak is, akik hivatalos küldetésben vagy ideiglenes tartózkodásra érkeztek Kairóból Damaszkuszba. A szombaton reggel Bejrútból érkező értesülések szerint a távíró- és telefonösszeköttetés reggel óta helyreállt Beirút és Damaszkusz között. Szombaton reggel a damaszkuszi események kirobbanása óta első ízben nagyarányú tüntetés volt Kairóban az Egyesült Arab Köztársaság mellett — jelentette a kairói rádió. A város élete továbbra is normálisan zajlik. Nasszer elnök szombaton újból tárgyalt, a damaszkuszi fejlemények miatt előállt helyzetről legfőbb tanácsosaival, köztük Abdel Hakim Amer marsallal. A damaszkuszi rádió délben megszakította műsorát és bejelentette, hogy minden kormányépületre kitűzték a szíriai arab köztársaságlobogóját. A bejelentés után a rádió a szíriai köztársasági himnuszt játszotta. Az új szíriai kormány szombat délelőtt minisztertanácsot tartott, amelyen Kuzber kormányfő elnökölt. Az ülés után a miniszterek összehívták minisztériumuk vezető hivatalnokait és közölték velük utasításaikat A minisztertanács Fateh Baker dandártábornokot kinevezte a rendőrség parancsnokává. Elődjét, Mohammed Zsarrah dandártábornokot elmozdították. Az új Szíriai Arab Köztársaság külügyminisztériuma szombaton táviratot intézett az ENSZ közgyűléséhez, tájékoztatva az ENSZ valamennyi tagállamát a Szíriai Damaszkuszbn továbbra is tankok és páncélkocsik cirkálnak az utcákon és katonák őrzik a kormányépületeket. Az élet azonban közel visszatérni a rendes kerékvágásba, a bankok és üzletek szombaton nyitva voltak. A damaszkuszi rádió egész nap katonazenét és hazafias dalokat sugároz, és a zenei adást megszakítva jelenti be azokat a táviratokat, amelyek támogatásukról biztosítják az új kormányt és a katonai parancsnokságot. A szíriai hadsereg főhadiszállása rendeletet adott ki, amelynek értelmében minden egyiptomi férfinek — akár katona, akár polgári személy — október 2-án reggel nyolc óráig jelentkezni kell a lakóhelyén lévő katonai parancsnokságon. Jegyzékbevételük után intézkedés történik hazaszállításukról. Aki a rendelkezésnek nem tesz eleget, azt megbüntetik. Az egyiptomi nőknek és családjuknak otthonukban kell tartózkodniuk. A francia hivatalos lapban szombaton reggel megjelent de Gaulle tábornok aláírásával a rendelet, amely véget vet az alkotmány 16. szakasza alkalmazásának. Mint emlékezetes, az áprilisi algíri katonai puccsot követő napokban ennek a paragrafusnak alapján ragadott a kezébe minden hatalmat a köztársasági elnök. Annakidején a nemzetgyűlés többsége — beleértve a szocialista pártot is — jóváhagyta az államfő teljhatalmát. A kommunisták ellene szavaztak, élve az alapos gyanúval, hogy az elnök hatalmának növelése nem a fasiszták ellen, hanem a munkásság és a demokratikus erők rovására történik. Az események igazolták a Francia Kommunista Párt magatartásának helyességét. A kommunisták által megkezdett akcióval párhuzamosan a polgári pártok is egyre erőteljesebben követelték a nyár végén az alkotmány 16. szakasza alkalmazásának feladását. A mind szélesebbkörű ellenzék fellépése végül is rákényszerítette de Gaulle tábornokot, hogy lemondjon teljhatalmáról. A Francia Kommunista Párt Központi Bizottságának a napokban tartott ülésén Raymond Guyot, a Politikai Bizottság tagja referátumában hangsúlyozta, hogy a kommunisták, a szocialisták és a köztársaság más híveinek egy irányba ható magatartása tette lehetővé ezt a nagy sikert. Pénteken Guy Molett, a Szocialista Párt főtitkára találkozott Mendes-France volt miniszterelnökkel. Párizsi politikai megfigyelők valószínűnek tartják, hogy egy »árnyékkormány« kialakításáról is szó eshetett tárgyalásuk során. A francia politikai körökben továbbra is rendkívüli visszhangja van a Francia Kommunista Párt állásfoglalásának. A párt Központi Bizottságának Ivry-i üléséről kibocsátott ünnepélyes felhívás, Raymond Guyotnak a politikai helyzetről előterjesztett jelentése, amelyet szombaton teljes terjeddelmében tett közzé az Humanité — egyformán aláhúzza a pártnak ezt az állásArab Köztársaság megalapításáról. A külügyminisztérium hasonló tartalmú közlést intézett az Arab Liga főtitkárságához is. A UPI egy ammani keltezésű hírében idézi a bagdadi rádió bejelentését, amely szerint Kasszem katonai megerősítést küldött az irakiszíriai határra, felkészülve az esetleges »imperialista agresszióra«. A Reuter jelenti Ammanból, hogy szombaton Aleppóban és Damaszkuszban ismét tüntetések voltak, amelyeken éltették az új szíriai kormányt. A kairói rádió szombat délutáni adásában arról számol be, hogy a kairóiak tízezrei vonultak fel Nasszer lakása elé és éltették az elnököt. A rádió szerint sok üzenet érkezik Nasszerhez különféle egyiptomi és külföldi arab szervezetektől, amelyek támogatásukról biztosítják. Szíriai tisztek egy csoportja, akik a Szuezi-csatorna partján lévő Fajedben állomásoznak, üzenetet intéztek Ns»saerhez. Tudomására hozták, hogy teljes mértékben kitartanak mellette, pontját- »készek vagyunk megadni hozzájárulásunkat a közös akcióhoz«. Az Humanité vezércikkében hangsúlyozza: sürgősen szükséges, hogy a kommunisták felhívása visszhangra találjon az országban, hogy a kommunisták és a szocialisták sürgősen egyesítsék erőfeszítéseiket, míg nem késő. A reakció sajtójának kommentárjai azt mutatják, hogy a francia nagytőke mitől sem fél jobban, mint a kommunisták és szocialisták egységének kialakításától. A burzsoá lapok hírmagyarázói sietnek is megnyugtatni olvasóikat: Mendes-France ellenségesen foglal állást olyan megoldással szemben, hogy »a kommunisták is behajózzanak a baloldali erők tömörülésébe« — »Guy Mellett nem fog leparolázni Thorezzel«. Ugyanekkor a »bázison« az alapszervezetek, az egyszerű szocialista dolgozók mind több helyen vállalják az akcióegységet a kommunistákkal. Példa erre St. Étienne és Montpellier is, ahol a Francia Kommunista Párt és a Sfio helyi szervezetei közösen álltak ki a fasiszta veszéllyel szemben. St. Étienne-ben 23 baloldali szervezet adott ki felhívást, s ebben elítélte a béke és a demokrácia ellenségeit. Montpellier-ben pedig 13 szervezet közös felhívása szólította fel a város lakóit, alakítsanak minden városnegyedben antifasiszta bizottságokat. (MTI) Elszállítják az egyiptomi férfiakat Szíriából Vége de Gaulle teljhatalmának... „Árnyékkormány" Franciaországban Két ellentétes lehetőség Franciaországban * Mégiscsak ,Európa rossz szelleme? * Az új brazil kormány külfpolitikája A külpolitika elmúlt heti eseményei jóval rádupláztak a várakozásra. Sokkal élénkebb politikai akciók indultak meg számos országban, mint az előjelekből ítélni lehetett, és nem maradt adós ez a hét meglepetésekkel sem. Ilyen váratlan esemény volt az Egyesült Arab Köztársaságon belül a szíriai felkelés, melynek mérlegét még korai volna megvonni a frontok tisztázatlansága miatt; bizonyos mértékig meglepetés a laoszi helyzet összekuszálódása is, amely most tárgyalások helyett a fegyverkezés és a harcok újrakezdése felé halad. Európában is sűrűsödtek az események, s jelenleg elsősorban a franciaországi és nyugat-németországi belpolitikai válság áll az érdeklődés homlokterében — új fordulatokkal és új lehetőségekkel. Eközben az elmúlt héten az ENSZ közgyűlése is folytatta az általános vitát és a napirend meghatározását, melyre a nyugati nagyhatalmak taktikázása nyomta rá bélyegét. Ugyanitt a Szovjetunió átnyújtott a tagállamoknak három fontos memorandumot, melyeknek hatalmas visszhangjára, a világpolitikában betöltött szerepére és a főbb kérdésekkel kapcsolatos új elemeire külön cikkben szükséges visszatérni. Újabban, hordereje miatt, a Franciaországban kialakult új helyzet érdemel kontinensünkön legnagyobb figyelmet. Ismeretes, hogy De Gaulle elnök három esztendővel ezelőtt személyi hatalmat biztosított magának, s ennek jegyében folytatta az algériai háborút, a baloldali erők üldözését, valósággal legalizálta a fasiszta ultrák működését és terrorcselekményeit, s önkényesen folytatta a NATO megbízásából a szaharai nukleáris kísérleteket. Ez a három esztendő emellett a Francia Kommunista Párt és más haladó erők harcának jegyében telt el a személyi hatalom ellen. A szívós küzdelem most eredményre vezetett: De Gaulle kénytelen volt lemondani a személyi diktatúráról. Ezzel új lehetőségek nyíltak Franciaországban: továbbra is erősödhet a francia fasizmus előretörése, de ugyanakkor fennáll egy pozitív lehetőség is: baloldali egységfront megteremtésével útját lehet állni a fasizálódási folyamatnak és új alapokra lehet helyezni Franciaország kül- és belpolitikáját. A Francia Kommunista Párt nem késlekedett ennek a lehetőségnek az előremutató megragadásával: felhívást intézett a francia néphez, a szocialista és republikánus munkásokhoz, hogy egyesítsék erejüket a demokráciáért, a társadalmi haladásért és a békéért vívott harcban. A párt célkitűzései — a demokratikus átszervezés, a fasiszta összeesküvés felszámolása, az algériai béke megteremtése, a német kérdés tárgyalásokkal történő megoldása és az ellenőrzött általános és teljes leszerelés elvének támogatása — megfelel az egész francia nép érdekeinek. Mit tett ugyanebben a helyzetben Guy Motlet szocialista pártja? Országos tanácsülésén az FKP több éve hangoztatott megállapításaide egy úgynevezett »demokratikus kartell« létrehozását, kezdeményezte — a kommunisták nélkül! Az ország jelenlegi történelmi helyzetében ez a lépés nyílt árulás, ugyanúgy, mint az ezen az alapon való kormányalakítás terve. A franciaországi fasizálódási folyamatot félmegoldásokkal nem lehet feltartóztatni. A fasizmus elleni harcban nem lehet mellőzni a kommunista pártot, Franciaország legnagyobb és legerősebb pártját. S enélkül a párt nélkül napjainkban már demokratikus összefogást, egységfrontot sem lehet képezni. Milyen egységfront is volna az, amelyből éppen a leghatékonyabb erő maradna ki? A Franciaországgal szomszédos Nyugat-Németországban is a szocialista, helyesebben szociáldemokrata párt árulása, továbbá a Szabad Demokrata Párt behódolása határozza meg a politikai helyzet további menetét. A szociáldemokraták hozzájárultak volna Adenauer ismételt kancellárságához néhány miniszteri bársonyszék ellenében, de közben a szabad demokraták is feladták korábbi álláspontjukat, miszerint csak abban az esetben lépnek koalícióra a CDU—CSU pártszövetséggel, ha nem ragaszkodik Adenauer kancellári jelöléséhez. A hírek szerint a szabad demokratákat megvásárolta Adenauer pártja — ami nagyon könnyen ment, mert a választási korteskedésben az FDP igen eladósodott — s így már hajlanak afelé, hogy támogassák Adenauer »ideiglenes« kancellárságát. Igen ám, de közben a kereszténydemokraták újabb feltételeket szabtak: most már Adenauer véglegesítése a tétjük, s az alkudozásban segítségükre van a szociáldemokraták hajlékonysága is. Újabb évekre akarják szentesíteni »Európa rossz szellemének« külpolitikáját, mely egyébként vereséget szenvedett mind a választásokon, mind azelőtt és azóta. Mindez akkor történik, mikor több vezető nyugati politikus beismerte, hogy újra kell értékelni ezt a politikát. Egyre terjed az a józan diplomáciai álláspont, hogy el kell ismerni az NDK-t és tárgyalások útján kell rendezni a nyugat-berlini problémát, de Bonn változatlanul ragaszkodik az NDK bekebelezésének eszméjéhez. Bárhogyan végződjék azonban a bonni belpolitikai válság, Adenauer erőpolitikájának nincs jövője. Ismeretes, hogy az elmúlt hetekben amerikai szervezéssel és támogatással lemondásra kényszerítették Quadrost. Brazília elnökét, s csak hosszas huzavona után sikerült beiktatni hivatalába a törvényes elnökhelyettest. Ugyanakkor a katonai puccsisták nyomására az elnöki hatalom is csorbát szenvedett, azt átruházták a miniszterelnökre, Nevesre. A konszolidáció hosszabb időt vett igénybe, ezért közben nem szolgáltatott eseményeket a brazil politikai élet, de már nyilatkozott a miniszterelnök kormánya bel- és külpolitikájáról. Ebből a nyilatkozatból kitűnik, hogy Brazíliát nem sikerült belekényszeríteni a valadásellenes és kubaellenes államcsoportba. Brazília független külpolitikát kíván folytatni és nem csatlakozik egyetlen tömbhöz sem. Síkraszáll a brazil kormány amellett is, hogy egyetlen ország se avatkozhassék Kuba belügyeibe. Támogatja a békéért folyó nemzetközi erőfeszítést, védelmezi a gyengén fejlett országok népeit, támogatják az általános és teljes leszerelés gondolatát és aktívan kíván részt venni ennek gyakorlati megoldásában. Tovább folytatja a kormány azt a Quadros által megkezdett akciót is, hogy rendezze diplomáciai kapcsolatait minden országgal, ideértve a szocialista országokat is. Nyugatnémet lapok az adenaueri politika kudarcáról A Süddeutsche Zeitung szombati vezércikke keményen ostorozza az Adenauerkormány 12 éven át folytatott politikáját, a rámutat, hogy ez a politika a hivatalos frázisokkal ellentétben szükségszerűen egyre jobban mélyítette a szakadékot a két német állam között, s lehetetlenné tette Németország újraegyesítését. A vezércikk, amelynek címe »Az illúkziók vége — a többi között hangoztatja: »Csupán csillogó szappanbuborék volt az a formula, hogy újraegyesítés csak akkor lehet, ha egész Németországot be lehet olvasztani a NATO rendszerébe, hiszen csak az egyiket vagy a másikat lehetett elérni. Választani kellett aközött, hogy az NSZK fenntartás nélkül teljesen beolvadjon a nyugati rendszerbe, vagy pedig megkísérlik az újraegyesítését. Az integráció, vagyis a nyugati rendszerbe való beolvadás politikája a Kelet és a Nyugat közötti feszültség adott körülményei között már eleve Németország megosztásának politikáját jelentené, nem pedig ez újraegyesítés politikáját...« A Frankfurter Allgemeine Zeitung »Ami most reánk vár« című vezércikkében ugyancsak ezzel a kérdéssel foglalkozik. A nagypolgári lap védelmezi ugyan Adenauer politikáját, mindazonáltal enyhén rezignáltan megállapítja: senki sem vitathatja, hogy a legutóbbi események megsemmisítették mindazok reményeinek csalóka alapjait, akik az elmúlt években illúziókat tápláltak a tekintetben, hogy belátható időn belül sor fog kerülni Németország újraegyesítésére. Azt sem szabad kétségbevonni, hogy az elmúlt években sok politikus fejtegetései, bizonytalankodásai illúziókat tápláltak hiszékeny emberekben, s tápot adtak még olyan primitív elképzeléseknek is, hogy mi, (a Nyugat) rövidesen erősebbek leszünk a többieknél, s akkor azután kiterítjük majd kártyáinkat az asztalra, s az oroszok vissza fognak vonulni a keleti zónából, s ráadásul nekünk adják majd a Potsdam óta lengyel és szovjet területeket is*. Bulgáriában ideiglenesen nem szerelik le a szolgálati idejüket letöltött katonákat A Bolgár Kommunista Párt Központi Bizottsága és a Bolgár Népköztársaság Minisztertanácsa tekintettel a kiélezett nemzetközi helyzetre, Görögország és Törökország háborús előkészületeire és a Bolgár Népköztársaság ellen folytatott rágalmazó provokációs kampányára, valamint az egyre gyakoribbá váló határincidensekre, szükségesnek tartja, hogy a német békeszerződés megkötéséig ne szerelje le a hadseregből azokat a katonákat, tengerészeket és tiszteket, akiknek letelt a tényleges szolgálati idejük. A Bolgár Népköztársaság kormánya — hangzik a határozat — feltétel nélkül támogatja a balkáni népek békés egymás mellett élésének és jószomszédi viszonyának politikáját, híve a balkáni népek együttműködése fejlesztésének, a meg nem oldott kérdések tárgyalások útján történő rendezésének. Ezért felhívja Görögország és Törökország kormányát, hogy ne csörtessék a kardot, ne támaszkodjanak a fegyverek erejére, hanem ésszerűen oldjanak meg minden rendezetlen kérdést minden balkáni ország érdekében, Európa és a világ békéjének érdekében (MTI)