Délmagyarország, 1961. november (51. évfolyam, 258-282. szám)
1961-11-01 / 258. szám
Szerda, HXM. november 1. 2 Vita a megyei pártbizottság ülésén az ötéves tervről és a vezetés javításáról A megyei pártbizottság hétfői üléséről lapunk tegnapi számában részletesen beszámoltunk. Mint ismeretes ezen az ülésen Török László elvtárs, a megyei pártbizottság első titkára a végrehajtó bizottság nevében beszámolt a második ötéves tervről és annak ipari feladatairól. Szólt napjaink néhány mezőgazdasági kérdéséről, többek között a kenyérgabona-vetés terv mielőbbi, maradéktalan teljesítéséről Fehér Lajos elvtárs, a megyei pártbizottság titkára viszont ismertette a megyei párt-végrehajtó bizottság jelentését a megye ipari helyzetéről és a pártszervezetek gazdasági szervező tevékenységéről. Ezek a beszámolók meghatározták a megye pártszervezeteinek, kommunistáinak feladatait. A két beszámoló után széleskörű vita indult. Ezúttal néhány felszólalást ismertetünk. Felkutatjuk és kihasználjuk az üzem belső tartalékait Molnár János elvtárs, az Új Szegedi Kender- Szenv óvd Vállalat igazgatója a beszámolóknak azokkal a kérdéseivel foglalkozott, mely szerint fel kell kutatni és ki kell használni minden üzemben a belső tartalékokat. Az Újszegedi Kender- Lenszövő Vállalatnál megvizsgálták, hogy minden különösebb beruházás nélkül a harmadik műszak háromnegyed részben megvalósítható jobb üzemszervezéssel. Ezután arról beszélt, hogy egyetlen üzemi vezető sem értelmezheti mereven az ötéves terv számait. Például előfordulhat, hogy egyes üzemek olyan adottságokkal rendelkeznek, amelyek lehetMdlányi Benedek elvtárs, a szegedi tanács v. b. elnökhelyettese a gazdaságpolitikai szemlélet fejlesztésének fontosságáról beszélt felszólalása első részében, majd kitért arra, hogy a METESZ- be szervezett mérnökök, műszakiak ambícióját, terveink jobb megoldásához nagy segítséget nyújtó társadalmi aktivitást, tervszerűen kell felhasználnunk a megye ötéves tervének fontos céljai érdekében. Kétségtelen, hogy az ötéves terv gazdasági erőforrásaink elégtelensége miatt még nem nyújthat orvoslást minden megyei probléma megoldásához, mégsem szabad szem elől tévesztenünk óriási jelentőségét az egész ország és Csongrád megye szempontjából. Nagyon lelkesítőek a terv célkitűzését. Csongrád megyében is új iparágak honosodnak meg. Szegeden a vegyipar, vagy Csengrádon a papíripar. A terv keretében tovább fejlődik a helyi ipar tevékenysége. Néhány évvel ezelőtt egy-egy helyi ipari vállalat örült, ha egy használt gépet kaphatott, most viszont sok millió forint jut a helyi ipar gépberuházásaira. Szegeden rövid idő alatt 120-ról 170 milliós termelési tővé teszik a termelékenységnek az ötéves tervben megszabott átlagszámánál nagyobb mértékű emelkedését. A népgazdaság érdekei ellen cselekedne az a vezető, aki nem használná ki maximálisan ezeket a lehetőségeket Foglalkozott azzal, hogy a kádernevelést a vezetők kollektív tevékenységévé kell tenni. Bírálta azokat a középkádereket, akik nem képezik magukat sem szakmailag, sem politikailag, s azzal érvelnek:ha étáiig megfeleltem, ezután is megfelelek. Az élet azonban növekvő feladatokat állít mindannyiónk elé, s ezeknek a feladatoknak a lemardok előbb-utóbb nem tudnak eleget tenni. értékre nőtt a helyi ipar produktuma és a második ötéves tervben eléri a 220— 250 milliót. Felszólalt a vitában Kardos János elvtárs, a megyei pártbizottság ipari osztályának vezetője is, aki először a normákról szóló határozat végrehajtásában elért eredményekről, valamint a negatívumokról beszélt. Hangsúlyozta, hogy a normák kiigazítása csak az első lépés volt. Azonban még kevés történt az üzemszervezés megjavítása tekintetében. Beszélt arról, hogy a legfejlettebb kapitalista országokban is rendkívül nagy figyelmet fordítanak az iparszervezési szakemberképzésre. A tőkés konkurenciában csak az a gyár bírja a versenyt, ahol a legkorszerűbb az iparszervezés. Az SZKP XXII. kongresszusa ugyancsak nagy jelentőséget tulajdonít ennek. Közben nálunk az tapasztalható, hogy egyes ipari vezetők — különösen a középkáderek — nem képezik magukat tovább, a szakmai rutinra építenek. Ennek is más vonatkozásban is foglalkozott a tervvel és hangsúlyozta, hogy tíz év alatt még soha nem épült Szegeden annyi közoktatási intézmény, mint amennyi a második ötéves tervben megvalósul. (Új gimnázium, általános- és középiskolás tantermek, felsíkoktatási létesítmények stb.) Kitért a lakásépítkezésekre is, s hangsúlyozta: az emeletráépítés révén további többszáz új lakás létesülhet. Felhívta azonban a figyelmet arra, hogy se a tervezők, se az építő vállalatok ne vonakodjanak az emeletráépítéstől, noha ez esetleg nem annyira gazdaságos, mint az új épület. Végül részletesen beszélt arról, hogy már most meg kell kezdeni a felkészülést az 1962. évi tervre, hogy ezúttal ne forduljon elő az évenként megismétlődő első negyedévi visszaesés. Következménye, hogy az elmúlt háromnegyed évben csökkent az újítások száma és az elfogadott újításoknak is csak 84 százalékát valósították meg. A mind magasabb színvonalra emelkedő termelés, a mind bonyolultabb gépek korábban csak azok az emberek tudják előre vinni a technikai fejlődést újítások révén, akik lépést tartanak a technikai fejlődéssel. Részletesen beszélt a gazdasági és politikai vezetők együttműködésének fontosságáról, a közös cél: az üzemi terv maradéktalan teljesítése érdekében. Hangsúlyozta, hogy a Makói Bútorgyár hónapok óta többek között azért nem teljesíti tervét, mert a gazdasági és politikai vezetők nem értik meg egymást. Ennek a tűrhetetlen állapotnak aztán nemcsak az üzem kollektívája, hanem az egész nép kárát látja, Vesztésében is minél több embert bevonjunk az állami munkába. Hogy ezen az úton haladunk, ezt bizonyítja az országgyűlés legutóbbi ülése is, hiszen az elfogadott törvényeket az országgyűlés 12 állandó bizottságában 294 képviselő részvételével előzetesen megvitatták. A vitában 126-an felszólaltak, s a törvényjavaslatok tárgyalásakor az országgyűlés ülésszakán is 54 képviselő mondotta el maga és választói véleményét. Ez is bizonyítja a szocialista demokrácia széleskörű kiterjedését. A jövőben még szorosabb kapcsolat alakul ki, az országgyűlés és az alsóbb államhatalmi szervek között. Munkakapcsolatot létesítenek az országgyűlés és a megyei tanácsok állandó bizottságai között. A jövőben is azt az utat járjuk, hogy minden törvényalkotás a nép közreműködésével menjen végbe. Néhány kritikus megjegyzést is tett Rónai elvtárs hiányolva, hogy a vita s rép a megyei pártbizottság ülésén kevés szót esett az olyan rejtett tartalékokról, mint a jobb üzemszervezés, a tervsacrű gyártás, a társadalmi tulajdon védelme, a munkafegyelem megszilárdítása, a baleset elleni küzdelem, a dolgozók kezdeményezéseinek felkarolása, s a dolgozó emberrel való humánus, szocialista bánásmódról. S végül ismételten jó munkát kívánt a megye kommunistáinak az előttünk álló feladatokhoz. A vitában sok szó esett a kádernevelésről és ezzel kapcsolatban külön napirendi pontként Siklós János elvtárs, a megyei pártbizottság titkára terjesztette elő ezzel kapcsolatban a megyei pártvégrehajtó bizottság álláspontját. Gondosan készítsük elő a jövő évi tervet Tudományosan kell foglalkoznunk az iparszervezés kérdéseivel Az élet bebizonyította: helyes az MSZMP politikája Felszólalt a vitában Rónat Sándor elvtárs, a Politikai Bizottság tagja, az országgyűlés elnöke is. Felszólalása elején átadta a Központi Bizottság üdvözletét és sok sikert kívánt az ötéves terv nagy célkitűzéseinek megvalósításához. — A beszámolókat és a felszólalásokat hallgatva az jutott eszembe, hogy milyen nagy fejlődés történt ebben a megyében is amióta legutoljára, 1956 december 8-án tartott nagyaktív* illésen itt jártam. Mint ismeretes ezen a nagy aktíva ülésen ismertettük a párt Intéző Bizottságának határozatát, amely elemezte, melyek voltak azok az okok, amelyek az ellenforradalmat kiváltották, mit kell tenniök a pártszervezeteknek, hogy a párt útmutatásai alapján az egész nép nagy lépésekkel menjen tovább előre a népgazdaság szocialista fejlődésének útján ami előmozdítja a dolgozó nép életszínvonalának a fejlődését — mondotta bevezetőben Rónai elvtárs. — Az élet azóta bebizonyította, hogy akkor helyesen határozta meg pártunk Intéző Bizottsága az általános politikai és gazdasági tennivalókat, helyesen mutatott rá a krttfontos harc feladataira, hogy mit kell tenni a revizionizmus kártékony mérgének, valamint a szektás, dogmatikus nézeteknek és maradványainak felszámolása érdekében. hogyan lehet kiküszöbölni a személyi kultusz következményeit és biztosítani a kollektív vezetést. — Nagy eredményeket értünk el mind a pártépítésben, mind a párt- és tömegek kapcsolatának megerősítésében, mind a szocializmus építésében. Az élet bizonyította, hogy ez a politika helyes volt és helyes marad a jövőben is. Joggal hangsúlyozta Kádár János elvtárs az országgyűlés ülésén mondott felszólalásában, hogy pártunknak nincs szüksége új kormányprogramra, azon az úton kel járni változatlanul, amelyen eddig haladtunk, hogy a második ötéves terv, az oktatási törvény, a VII. pártkongresszus határozatának végrehajtásával lerakjuk a szocializmus alapjait hazánkban, döntő lépést tegyünk a szocializmus felépítésének útján. A továbbiakban Rónai elvtárs foglalkozott az SZKP világtörténelmi jelentőségű kongresszusával. Kitért arra az elvi megállapításra, hogy a szocialista tábor országai testvéri együttműködése lehetővé teszi: többé kevésbé történelmileg egyidőben érkezzék el minden szocialista ország a kommunizmusba. Efelé a cél felé azonban úgy haladhatunk gyorsabban, ha népünk minden erejét mezgósítjuk a második ötéves terv sikeres teljesítésére és túleljesítésére. Az SZKP XXII. kongresszusa egyébként sok olyan kérdést vetett fel, amit pártunk tagjai és a pártunk politikáját követő pártonkívüliek is hosszú ideig tanulmányoznak, mert ez a kongresszus a belőle leszűrt tanulságok hasznosításával számunkra is mutatja az utat. A kongresszuson elhangzott több kérdéssel foglalkozva többek között kitért Rónai elvtárs arra, hogy milyen tennivalóink vannak a szocialista demokrácia ter Az SZKP XXII. kongresszusa iskolapéldája az elvi politikának A megyei párt-végrehajtóbizottság beszámolója bevezetőben arról szólt, hogy az utóbbi háromnegyed év alatt különböző városi, járási és megyei párt, tanács és más állami fórumoknak több fegyelmi ügyet kellett lefolytatniuk, vezető funkcionáriusok ügyében. Ezekben a fegyelmi ügyekben igen sok esetben a hatalommal való visszaélés valamilyen formája jelentkezett. Voltak és talán vannak még ma is egyesek, akik azt gondolják, hogy mert funkcióban vannak, valami különleges jogokra, különleges helyzetre tarthatnak igényt. Pedig nincs különleges helyzetű ember, vezetőre és beosztottra egyformán vonatkoznak a párt szabályai és az állam törvényei. A fegyelmi eljárások során kiderült, hogy több volt vezető olyan légkört alakított ki maga körül, amelyben féltek az emberek véleményt mondani az illető vezető munkájáról, de ezek az emberek nem is voltak kiváncsiak dolgozó társaik véleményére. Csaknem minden esetben megállapítható, hogy a párt és állami apparátus részéről hiányzott, gyenge, vagy felszínes volt az ellenőrzés Ez több esetben abból a hibás felfogásból eredt, hogy minek rontsuk a bizalom légkörét. Mintha talán az ellenőrzés azt jelentené, hogy ezzel elhintjük a bizalmatlanság csíráit. Ez a pártpolitika hamis felfogása, vagy pedig az ellenőrzés gyengeségének mentegetése. Volt egy másik ok is, ami miatt idejében nem állíthattuk meg a helytelen útra lépő embereket, az, pedig az volt, hogy ha szólok, megsértődnek. Ez nem kommunista, nem elvi felfogás, hanem az emberi kapcsolatok kispolgári megítélése. Hibát mindenki követhet el, ez ellen senki nincs bebiztosítva. De úgy gondolkodni, hogy inkább nem szólok, hadd csinálja, majd ha annyi lesz a rovásán, hogy nyilvánvaló lesz, úgy is lebukik, az ilyen eljárás antiszocialista, antihumanista, ellentmond pártunk káderpolitikájának. Az egy eszmét valló, egy ügyet szolgáló embereknek egymás szemében nyíltan meg kell mondaniok, ha egymás munkájában, magatartásában hibákat észlelnek, s elsősorban választott szervek, plénumok előtt. Mert ez mindenki számára tanulságos. Senkinek sem lehet nyugodt a lelkiismerete addig, amíg nem kísérelte meg a másikon való segítést. Aki hallgat — noha tudja, hogy másik dolgozótársa hibát követett el —, az nem a káderek megmentésének, hanem a káderek kinyírásának" politikáját folytatja. A beszámoló hangsúlyozta, hogy számos esetben előfordul, amikor a káderek elbírálásában elvi politika helyett személyi politika érvényesül:ez az ember szimpatikus, az az ember antipatikus. Ahol az elvi politika helyett személyi politika alakul ki, ott előbb-utóbb nagy bajok keletkeznek. Ezért a személyi politikáért — amikor mindent szubjektív alapon ítéltek meg — a személykultusz idején a párt kemény árat fizetett. Ilyen politikai légkörben nincs egészséges mérce, nem az számít, ki mennyit tud, ki mennyit tett a népi demokráciáért, a szocializmusért, hanem más, egyéni szempontúik érvényesülnek. Akadnak még a megyében egyesek, akik mintha nem értenék az 1956-os tanulságokat. Hogy le kell számolni a revizionista hamisítással, de le kell számolni maradéktalanul a szektás, dogmatikus torzítással is, mert ez visszaszorítja a közéleti demokratizmust. Nem szabad megtűrni a vezető kollektívákban a bizalmatlanság szikráját, nem szabad megbántanunk az embereket önérzetükben, nem ítélhetjük meg szubjektív alapon őket. Az emberek megítélése minden komoly testületben csak elvi alapon történhet. Káderpolitikánk csak pártpolitikánk elvi alapjaira épülhet, s ha ez maradéktalanul így lesz minden testületben, akkor csökkenni fog azoknak az eseteknek a száma, hogy egyes vezetőket sorozatos hibák miatt el kell távolítani beosztásukból. Ehhez azonban szakítani kell az álemberséggel, a liberalizmussal, a ne szólj szám, nem fáj fejem« opportunista tétellel. Bátor, elvtársi, kommunista kritikai légkört kell kialakítani minden vezető testületben, amit áthat a kommunista humanizmus, a segítőkészség, az elviség. Az SZKP XXII. kongresszusa iskolapéldája az elvi politikának. Hruscsov elvtárs vezetésével az SZKP Központi Bizottsága nagy elvi bátorsággal védelmezte meg és védelmezi a XX. kongresszus politikáját. Ennek az elvi bátorságnak kell érvényesülnie a mi káderpolitikánkban is. Ezzel az elvi bátorsággal kell megvédelmezni minden torzítástól pártunknak, a Magyar Szocialista Munkáspártnak az élet által igazolt, az egész magyar nép, valamint a nemzetközi munkásmozgalom által helyeselt politikáját — hangsúlyozta a megyei pártvégrehajtó bizottság beszámolója. Az SZKP XXII. kongresszusának egyik szünetében Maurice Thorez és Jeanette meersch German Tyitov szovjet űrhajóssal beszélget Ver-