Délmagyarország, 1961. november (51. évfolyam, 258-282. szám)

1961-11-01 / 258. szám

Szerda, HXM. november 1. 2 Vita a megyei pártbizottság ülésén az ötéves tervről és a vezetés javításáról A megyei pártbizottság hétfői üléséről lapunk tegnapi számában részletesen beszámoltunk. Mint ismeretes ezen az ülé­sen Török László elvtárs, a megyei párt­bizottság első titkára a végrehajtó bizott­ság nevében beszámolt a második ötéves tervről és annak ipari feladatairól. Szólt napjaink néhány mezőgazdasági kérdésé­ről, többek között a kenyérgabona-vetés terv mielőbbi, maradéktalan teljesítéséről Fehér Lajos elvtárs, a megyei pártbizott­ság titkára viszont ismertette a megyei párt-végrehajtó bizottság jelentését a megye ipari helyzetéről és a pártszervezetek gaz­dasági szervező tevékenységéről. Ezek a beszámolók meghatározták a megye párt­­szervezeteinek, kommunistáinak feladatait. A két beszámoló után széleskörű vita indult. Ezúttal néhány felszólalást ismer­tetünk. Felkutatjuk és kihasználjuk az üzem belső tartalékait Molnár János elvtárs, az Ú­j Szegedi Kender- Szen­­v­­ óvd Vállalat igazgatója a beszámolóknak azokkal a kérdéseivel foglalkozott, mely szerint fel kell kutatni és ki kell használni minden üzemben a belső tartaléko­kat. Az Újszegedi Kender- Lenszövő Vállalatnál meg­vizsgálták, hogy minden különösebb beru­házás nélkül a harmadik műszak háromnegyed rész­ben megvalósítható jobb üzemszervezéssel. Ezután arról b­eszélt, hogy egyetlen üzemi vezető sem értelmezheti mereven az öt­éves terv­ számait. Például előfordulhat, hogy egyes üzemek olyan adottságokkal rendelkeznek, amelyek lehe­tMdlányi Benedek elvtárs, a szegedi tanács v. b. elnök­helyettese a gazdaságpoliti­kai szemlélet fejlesztésének fontosságáról beszélt felszó­lalása első részében, majd kitért arra, hogy a METESZ- be szervezett mérnökök, mű­szakiak ambícióját, terveink jobb megoldásához nagy se­gítséget nyújtó társadalmi aktivitást, tervszerűen kell felhasználnunk a megye öt­éves tervének fontos céljai érdekében. Kétségtelen, hogy az ötéves terv gazdasági erőforrásaink elégtelensége miatt még nem nyújthat or­voslást minden megyei prob­léma megoldásához, mégsem szabad szem elől téveszte­nünk óriási jelentőségét az egész ország és Csongrád megye szempontjából. Nagyon lelkesítőek a terv célkitűzését. Csongrád me­gyében is új iparágak ho­nosodnak meg. Szegeden a vegyipar, vagy Csengrá­­­­don a papíripar. A terv keretében tovább fejlődik a helyi ipar tevé­kenysége. Néhány évvel ez­előtt egy-egy helyi ipari vál­lalat örült, ha egy használt gépet kaphatott, most vi­szont sok millió forint jut a helyi ipar gépberuházásaira. Szegeden rövid idő alatt 120-ról 170 milliós termelési tővé teszik a termelékeny­ségnek az ötéves tervben megszabott átlagszámánál nagyobb mértékű emelkedé­sét. A népgazdaság érdekei ellen cselekedne az a veze­tő, aki nem használná ki maximálisan ezeket a lehe­tőségeket Foglalkozott azzal, hogy a kádernevelést a veze­tők kollektív tevékenységévé kell tenni. Bírálta azokat a középkádereket, akik nem képezik magukat sem szak­mailag, sem politikailag, s azzal érvelnek:­­ha étáiig megfeleltem, ezután is meg­felelek­. Az élet azonban növekvő feladatokat állít mindannyiónk elé, s ezeknek a feladatoknak a lemard­ok előbb-utóbb nem tudnak ele­get tenni. értékre nőtt a helyi ipar pro­duktuma és a második öt­éves tervben eléri a 220— 250 milliót. Felszólalt a vitában Kar­dos János elvtárs, a megyei pártbizottság ipari osztályá­nak vezetője is, aki először a normákról szóló határozat végrehajtásában elért ered­ményekről, valamint a nega­tívumokról beszélt. Hangsú­lyozta, hogy a normák kiigazítása csak az első lépés volt. Azon­ban még kevés történt az üzemszervezés megjavítása tekintetében. Beszélt arról, hogy a legfej­lettebb kapitalista országok­ban is rendkívül nagy figyel­met fordítanak az iparszer­­vezési szakemberképzésre. A tőkés konkurenciában csak az a gyár bírja a versenyt, ahol a legkorszerűbb az ipar­szervezés. Az SZKP XXII. kongresszusa ugyancsak nagy jelentőséget tulajdonít en­nek. Közben nálunk az ta­pasztalható, hogy egyes ipari vezetők — különösen a kö­­zépkáderek — nem képezik magukat tovább, a szakmai rutinra építenek. Ennek is más vonatkozásban is fog­lalkozott a tervvel és hang­súlyozta, hogy tíz év alatt még soha nem épült Szegeden annyi köz­oktatási intézmény, mint amennyi a második ötéves tervben megvalósul. (Új gimnázium, általános- és középiskolás tantermek, fel­­síkoktatási létesítmények stb.) Kitért a lakásépítkezésekre is, s hangsúlyozta: az eme­letráépítés révén további többszáz új lakás létesülhet. Felhívta azonban a figyel­met arra, hogy se a tervezők, se az építő vállalatok ne vonakodja­nak az emeletráépítéstől, noha ez­ esetleg nem an­­­nyira gazdaságos, mint az új épület. Végül részletesen beszélt arról, hogy már most meg kell kezdeni a felkészülést az 1962. évi tervre, hogy ez­úttal ne forduljon elő az évenként megismétlődő első negyedévi visszaesés. Következménye, hogy az el­múlt háromnegyed évben csökkent az újítások száma és az elfogadott újításoknak is csak 84 százalékát valósí­tották meg. A mind maga­sabb színvonalra emelkedő termelés, a mind bonyolul­tabb gépek korábban csak azok az emberek tudják elő­re vinni a technikai fejlődést újítások révén, akik lépést tartanak a technikai fejlő­déssel. Részletesen beszélt a gazdasági és politikai ve­zetők együttműködésének fontosságáról, a közös cél: az üzemi terv maradékta­lan teljesítése érdekében. Hangsúlyozta, hogy a Makói Bútorgyár hónapok óta töb­bek között azért nem teljesíti tervét, mert a gazdasági és politikai vezetők nem értik meg egymást. Ennek a tűr­hetetlen állapotnak aztán nemcsak az üzem kollektí­vája, hanem az egész nép kárát látja, Vesztésében is minél több embert bevonjunk az állami munkába. Hogy ezen az úton haladunk, ezt bizonyít­ja az országgyűlés legutóbbi ülése is, hiszen az elfoga­dott törvényeket az ország­­gyűlés 12 állandó bizottságá­ban 294 képviselő részvételé­vel előzetesen megvitatták. A vitában 126-an felszólal­tak, s a törvényjavaslatok tárgyalásakor az országgyű­lés ülésszakán is 54 képviselő mondotta el maga és válasz­tói véleményét. Ez is bizonyítja a szocialista de­mokrácia széleskörű kiter­jedését. A jövőben még szorosabb kapcsolat alakul ki, az or­szággyűlés és az alsóbb ál­lamhatalmi szervek között. Munkakapcsolatot létesítenek az országgyűlés és a megyei tanácsok állandó bizottságai között. A jövőben is azt az utat járjuk, hogy minden tör­vényalkotás a nép közremű­ködésével menjen végbe. Néhány kritikus megjegy­zést is tett Rónai elvtárs hiá­­­nyolva, hogy a vita s rép a megyei pártbizottság ülésén kevés szót esett az olyan rejtett tartalékokról, mint a jobb üzemszervezés, a tervsac­­rű gyártás, a társadalmi tulajdon védelme, a munkafegyelem megszilár­dítása, a baleset elleni küz­delem, a dolgozók kezdemé­nyezéseinek felkarolása, s a dolgozó emberrel való humá­nus, szocialista bánásmódról. S végül ismételten jó mun­kát kívánt a megye kommu­nistáinak az előttünk álló feladatokhoz. A vitában sok szó esett a kádernevelésről és ezzel kap­csolatban külön napirendi pontként Siklós János elv­társ, a megyei pártbizottság titkára terjesztette elő ezzel kapcsolatban a megyei párt­­végrehajtó bizottság állás­pontját. Gondosan készítsük elő a jövő évi tervet Tudományosan kell foglalkoznunk az iparszervezés kérdéseivel Az élet bebizonyította: helyes az MSZMP politikája Felszólalt a vitában Rónat Sándor elvtárs, a Politikai Bizottság tagja, az ország­gyűlés elnöke is. Felszólalása elején átadta a Központi Bizottság üdvöz­letét és sok sikert kívánt az ötéves terv nagy célkitűzé­seinek megvalósításához. — A beszámolókat és a felszólalásokat hallgatva az jutott eszembe, hogy milyen nagy fejlődés történt ebben a megyében is amióta leg­utoljára, 1956 december 8-án tartott nagyaktív* illésen itt jártam. Mint ismeretes ezen a nagy aktíva ülésen ismer­tettük a párt Intéző Bizott­ságának határozatát, amely elemezte, melyek voltak azok az okok, amelyek az ellen­­forradalmat kiváltották, mit kell tenniök a pártszerveze­teknek, hogy a párt útmuta­tásai alapján az egész nép nagy lépésekkel menjen to­vább előre a népgazdaság szocialista fejlődésének útján ami előmozdítja a dolgozó nép életszínvonalának a fej­lődését — mondotta beveze­tőben Rónai elvtárs. — Az élet azóta bebizo­nyította, hogy akkor helye­sen határozta meg pártunk Intéző Bizottsága az általá­nos politikai és gazdasági tennivalókat, helyesen mutatott rá a krttfontos harc feladatai­ra, hogy mit kell tenni a revizionizmus kártékony mérgének, valamint a szektás, dogmatikus néze­teknek és maradványai­nak felszámolása érdeké­ben. hogyan lehet kiküszöbölni a személyi kultusz következ­ményeit és biztosítani a kol­lektív vezetést. — Nagy eredményeket ér­tünk el mind a pártépítés­­ben, mind a párt- és töme­gek kapcsolatának megerő­sítésében, mind a szocializ­mus építésében. Az élet bi­zonyította, hogy ez a poli­tika helyes volt és helyes marad a jövőben is. Joggal hangsúlyozta Kádár János elvtárs­ az országgyűlés ülé­sén mondott felszólalásában, hogy pártunknak nincs szüksé­ge új kormányprogramra, azon az úton kel járni változatlanul, amelyen ed­dig haladtunk, hogy a második ötéves terv, az oktatási törvény, a VII. pártkongresszus határozatá­nak végrehajtásával lerakjuk a szocializmus alapjait ha­zánkban, döntő lépést te­gyünk a szocializmus felépí­tésének útján. A továbbiakban Rónai elv­­társ foglalkozott az SZKP világtörténelmi jelentőségű kongresszusával. Kitért arra az elvi megállapításra, hogy a szocialista tábor országai testvéri együttműködése le­hetővé teszi: többé kevésbé történelmileg egyidőben ér­kezzék el minden szocialista ország a kommunizmusba. Efelé a cél felé azonban úgy ha­ladhatunk gyorsabban, ha népünk minden erejét mezg­ósítjuk a második öt­éves terv sikeres teljesí­tésére és túl­eljesítésére. Az SZKP XXII. kongresszu­sa egyébként sok olyan kér­dést vetett fel, amit pártunk tagjai és a pártunk politi­káját követő pártonkívüliek is hosszú ideig tanulmányoz­nak, mert ez a kongresszus a belőle leszűrt tanulságok hasznosításával számunkra is mutatja az utat. A kongresszuson elhang­zott több kérdéssel foglalkoz­va többek között kitért Ró­nai elvtárs arra, hogy mi­lyen tennivalóink vannak a szocialista demokrácia ter­ Az SZKP XXII. kongresszusa iskolapéldája az elvi politikának A megyei párt-végrehajtó­bizottság beszámolója beve­zetőben arról szólt, hogy az utóbbi háromnegyed év alatt különböző városi, járási és megyei párt, tanács és más állami fórumoknak több fe­gyelmi ügyet kellett lefoly­tatniuk, vezető funkcionáriu­sok ügyében. Ezekben a fe­gyelmi ügyekben igen sok esetben a hata­lommal való visszaélés va­lamilyen formája jelentke­zett. Voltak és talán vannak még ma is egyesek, akik azt gon­dolják, hogy mert funkció­ban vannak, valami különle­ges jogokra, különleges hely­zetre tarthatnak igényt. Pe­dig nincs különleges helyze­tű ember, vezetőre és beosz­tottra egyformán vonatkoz­nak a párt szabályai és az állam törvényei. A fegyelmi eljárások során kiderült, hogy több volt vezető olyan légkört alakított ki maga kö­rül, amelyben féltek az em­berek véleményt mondani az illető vezető munkájáról, de ezek az emberek nem is vol­tak kiváncsiak dolgozó tár­saik véleményére. Csaknem minden esetben megállapítható, hogy a párt és állami apparátus részér­ől hiányzott, gyenge, vagy fel­színes volt az ellenőrzés Ez több esetben abból a hibás felfogásból eredt, hogy­­ mi­nek rontsuk a bizalom lég­körét­. Mintha talán az el­lenőrzés azt jelentené, hogy ezzel elhintjük a bizalmat­lanság csíráit. Ez a pártpoli­tika hamis felfogása, vagy pedig az ellenőrzés gyenge­ségének mentegetése. Volt egy másik ok is, ami miatt idejében nem állíthattuk meg a helytelen útra lépő embereket, az, pedig az volt, hogy­­ ha szólok, megsértőd­nek­. Ez nem kommunista, nem elvi felfogás, hanem az emberi kapcsolatok kispolgá­ri megítélése. Hibát mindenki követhet el, ez ellen senki nincs be­biztosítva. De úgy gondol­kodni, hogy­­ inkább nem szólok, hadd csinálja, majd ha annyi lesz a rovásán, hogy nyilvánvaló lesz, úgy is lebukik­, az ilyen eljárás an­­tiszocialista, antihumanista, ellent­mond pártunk káder­­politikájának. Az egy eszmét valló, egy ügyet szolgáló emberek­nek egymás szemében nyíltan meg kell monda­­niok, ha egymás munkájá­ban, magatartásában hi­bákat észlelnek, s elsősorban választott szer­vek, plénumok előtt. Mert ez mindenki számára tanul­ságos. Senkinek sem lehet nyugodt a lelki­ismerete ad­dig, amíg nem kísérelte meg a másikon való segítést. Aki hallgat — noha tudja, hogy másik dolgozótársa hibát kö­vetett el —, az nem a ká­derek megmentésének, ha­nem a káderek­­ ki­nyírásá­nak" politikáját folytatja. A beszámoló hangsúlyozta, hogy szám­os esetben előfor­dul, amikor a káderek elbí­rálásában elvi politika he­lyett személyi politika érvé­nyesül:­­ez az ember­­ szim­patikus, az az ember anti­­patikus­. Ahol az elvi politika he­lyett személyi politika ala­kul ki, ott előbb-utóbb nagy bajok keletkeznek. Ezért a személyi politikáért — amikor mindent szubjek­tív alapon ítéltek meg — a személy­kultusz idején a párt kemény árat fizetett. Ilyen politikai légkörben nincs egészséges mérce, nem az számít, ki mennyit tud, ki mennyit tett a népi de­mokráciáért, a szocializmu­sért, hanem más, egyéni szempontúik érvényesülnek. Akadnak még a megyében egyesek, akik mintha nem értenék az 1956-os tanulsá­gokat. Hogy le kell számol­ni a revizionista hamisítás­sal, de le kell számolni ma­radéktalanul a szektás, dog­matikus torzítással is, mert ez visszaszorítja a közéleti demokratizmust. Nem sza­bad megtűrni a vezető kol­lektívákban a bizalmatlan­ság szikráját, nem szabad megbántanunk az embereket önérzetükben, nem ítélhet­jük meg szubjektív alapon őket. Az emberek megítélése minden komoly testületben csak elvi alapon történhet. Káderpolitikánk csak párt­politikánk elvi alapjaira épülhet, s ha ez maradék­talanul így lesz minden testületben, akkor csök­kenni fog azoknak az ese­teknek a száma, hogy egyes vezetőket sorozatos hibák miatt el kell távo­lítani beosztásukból. Ehhez azonban szakítani kell az álemberséggel, a li­beralizmussal, a­­ ne szólj szám, nem fáj fejem« oppor­tunista tétellel. Bátor, elv­társi, kommunista kritikai légkört kell kialakítani min­den vezető testületben, amit áthat a kommunista huma­nizmus, a segítőkészség, az elviség. Az SZKP XXII. kongresszusa iskolapéldája az elvi politikának. Hrus­csov elvtárs vezetésével az SZKP Központi Bizottsága nagy elvi bátorsággal védel­mezte meg és védelmezi a XX. kongresszus politikáját. Ennek az elvi bátorságnak kell érvényesülnie a mi ká­derpolitikánkban is. Ezzel az elvi bátorsággal kell megvé­delmezni minden torzítástól pártunknak, a Magyar Szo­cialista Munkáspártnak az élet által igazolt, az egész magyar nép, valamint a nem­zetközi munkásmozgalom által helyeselt politikáját — hangsúlyozta a megyei párt­­végrehajtó bizottság beszá­molója. Az SZKP XXII. kongresszusának egyik szünetében Maurice Thorez és Jeanette meersch German Tyitov szovjet űrhajóssal beszélget Ver-

Next