Délmagyarország, 1962. január (52. évfolyam, 1-25. szám)

1962-01-06 / 4. szám

Egy életrevaló terv, mely megvalósításra vár A Dél-Magyarország egyik legutóbbi közérdekű tanácskozásán résztvevő szegedi emberek a kérdések, javaslatok, észrevételek zuhatagával árasztották el Budai Károlyt, a Szegedi Kertészeti Vállalat rózsatelepének vezetőjét Pénz és szépség Szeged egykor nemcsak a paprika, hanem a Bécsben is irigyelt rózsák városa volt — mondták. Miért hiányzik a rózsa, a virágok királya a szegedi közterekről? A rózsák kevesebbe is kerülnének, mint a sokféle egynyári virág! Ma a rózsáknak több száz színből, fajtából álló családjait ismerjük. S ha ezeket láthatnák nyaranta Szeged lakosai, hazai és külföldi vendégei — ez a rózsaparádé magában véve is örök élmény maradna vendégeink számára. Azonban nemcsak szépségről, gyönyörködtetésről van itt szó — mondták sokan a tanácskozáson —, hanem sok jövedelmet jelentő kihasználatlan értékesítési lehetőségekről is. Volt idő, amikor a szegedi rózsákat fél Európában ismerték. A hozzánk közel eső államok, mint vágott virágot is szívesen vásárolták, a távolabbiak pedig valutával fizettek a kiszállított rózsatövekért. A szegedi földművelő családok százai éltek ebből, közülük sokan meggazdultak. És ma? Aggódnak a szakemberek A Kertészeti Vállalat képviselője egyetértett a soksok bírálattal, megjegyzéssel. És csak később, a válaszából értettük meg: a kertészeti vállalat szakemberei között is vannak, kik őszintén aggódnak az egykor nagyhírű szegedi rózsatermesztés jövőjéért. Bódai Károly jó két hónappal ezelőtt már beadvánnyal is fordult a megyei jogú városi tanácshoz. A szakember alaposságával tett javaslatot arra, hogyan lehetne kevés áldozattal kiásni jelenlegi "Sírjából" ezt a szép, mindamellett hasznos kultúrát. A javaslat szóbelileg elismerésre talált. Budai Károly főkertész elmondta, hogy tudományos és gyakorlati szakemberek három évvel ezelőtt Hódmezővásárhelyen országos virágtermesztési tanácskozást tartottak. E tanácskozáson merült fel először, hogy a hazai modern rózsakultúra megteremtése érdekében országosan két anyatörzstelepet kell létesíteni, az egyiket Szegeden, a másikat Hódmezővásárhelyen. És ezekről a telepekről kell az egész ország szaporítóanyagszükségletét részben rózsatövekkel, részben pedig szemzőgallyakkal biztosítani. A hódmezővásárhelyiek sokkal komolyabban vélték az ügyet. A múlt évben már nemcsak a fővárosba, hanem külföldre is szállítottak rózsát. Szegeden viszont alig történt előrehaladás. A terv Az utóbbi napokban közelebbről is megismerkedtem Budai Károly tervével, melyhez éppen a három évvel ezelőtti vásárhelyi országos tanácskozás nyújtotta az alapötleteket. Meggyőződhettem róla, e terv igazán jó, s megvalósítása tovább növelné városunk hírnevét, becsületét. A tervezetben szereplő anyatörzstelepnek, melyen mintegy 30 ezer tő és közel 200 fajta rózsa nevelkedne, az első ismeretség után ezt a nevet adtam: a szegedi rózsák kertje. Mert nem egyszerű rózsatelepről, hanem egy négy-öt hold, vagy ennél is nagyobb rózsapark létesítéséről van szó e tervben, melynek egyetlen kizárólagos díszítőeleme a tavasztól késő őszig, a száz és ezer változatban pompázó rózsa. Ez az új rózsapark pár év múltán Szeged egyik legszebb idegenforgalmi látványossága is lehetne. A leendő korszerű szegedi rózsatermesztés reprezentatív kirakata, melyhez hasonló az országban sehol sincs. És senki sem menne el úgy e rózsák mellett, hogy ne vásároljon belőlük. Nem sok pénz kell hozzá! Igaza van Budai Károlynak, amikor azt mondja: ehhez nem sok pénz kellene. Csak padok kellenének a lett sétányaira: a park többi elemét a rószák alkotnák. A különböző parktükrök kialakítása nagy ötletgazdagsággal szolgálna az ide látogató szakemberek számára is. Azzal például, hogy megmutatná, hogyan kell szépen elhelyezni egymás mellett az apró, 20—30 centiméteres törpe rózsákat és a 4—5 méter magasságú óriás futókat. S azzal is, hogy a különböző alakú tereken, milyen tükörformákat képezhetünk stb. A (érv megvalósításához földünk is van. Nagyon alkalmas területek kínálkoznak e célra. Például: az újszegedi füvészkert és a Tisza-part környéke, vagy a Kállai-liget. Elfogadhatjuk azt is, hogy az évi fenntartási költségeket a parkból nyaranta kitermelhető szemzi gallyak értéke fedezhetné. S mint állandóan pompázó bemutató rózsakiállítás nagymértékben növelhetné a kertészeti vállalat bevételét. Mint látjuk, tehát van jövője, élettere a szegedi rózsatermesztésnek. Kár, hogy az eddig tapasztalt közömbösség, szűkkeblűség miatt e jövő még mindig csupán papíron van csak meg. Csépi József Vendég a kozmoszból? Gauser Károly, a Budapesti Uránia Csillagvizsgáló munkatársának kutatásaiból érdekes felvetések adódnak. Gauser ugyanis olyan kézzelfogható nyomra bukkant, amely a Földön idegen látogatókra utal. A salzburgi múzeum meteorit-gyűjteményében "különleges meteorit- megjelöléssel, szürkéskék színű, körülbelül 80 dekagramm súlyú, szinte szabályos kocka alakú, 67x67x47 milliméter méretű fémdarabot látott. A teljesen ép sarkú és élű kockát 1888- ban találták Ausztriában, egy harmadkorbeli szénrétegben. A fémdarab ismeretlen eljárással edzett acélból van, az előállítási módja máig sem ismert. Gurít ismert osztrák kutató nevezte el különleges meteornak a leletet, amely 10—80 millió éven át rozsdásodás nélkül pihent egy szénrétegben. Gauser szerint, ha a kockát nem a Földön készítették és meteor sem lehet — ennek ellentmond sértetlen, meg nem égett és meg nem olvadt állapota —, akkor e kocka nem meteorként suhant át a légkörön, hanem úgy hozták ide 10—50 millió évvel ezelőtt, a kozmosz ismeretlen tájainak szülöttei. Soha nem derült ki, mi célt szolgált e fémdarab: űrhajóalkatrész, felszerelési tárgy, vagy éppen játékszer volt-e? S hogy a tudomány ez ideig ennél többet nem tud ezzel kapcsolatban mondani, azon ne csodálkozzunk- A Föld négymilliárd éves lehet. Ebből azonban 3990 millió év szinte tanúk nélkül múlt el. Biztosan nem tudjuk megmondani, jártak-e ezalatt idegen látogatók a Földön. Az utolsó 2000 évben pedig e téren — mint ismeretes — nem történt semmi. Ez tökéletesen érthető; ez a húsz évszázad az örök idők óta létező Univerzum időskáláján nem több, mint egy kozmikus másodperc. 5 Óránként egy penny költséggel tartja fenn- ezt a házat egy légszivattyú. A felfújható ház négyrészes. A négy részt felfúvás előtt összefűzik és az alapgyarH lecövekelik. Utána a kis teljesítményű szivattyú kis nyomású levegőt szivattyúz, az épületbe- és tizenegy perc múlva a 30 méter hosszú, 18 méter széles, és C méter magas ház beköltözésre kész. A felfújható ház szinte tetszőleges méretben készül és raktárnak, szociális épületnek, szabadtéri munkák — földmérés, geofizikai kutatás, építkezés — során munkahelyiségnek is kitűnően felhasználható. A skóciai Glasgow-ban levő Gourock-gyár készíti. Szombat, 1988 januur 8. Eddig is feketeivó nép voltunk, most még tovább csúsztunk a lejtőn. Pár hete már nemcsak a Virágnál szürcsölgetik a »dupláit«, hanem a kukamunkások is isszák védőitalként. Nagyot zuhant az ára, Nem csoda tehát ez a konjunktúra. Érthető, hogy a kávéfőző iránt is ugrásszerűen megnőtt a kereslet. Például nálam is nagy beruházás volt a minap meg Kereső Mihály szomszédomnál is, aki fuvarozásból tengeti életét. Hiába, ilyen az emberi gyengeség. Mi sem tudtuk megállni, vettünk egy-egy négyszemélyes főzőkészüléket, mert hátha elkapkodják előlünk, s úgy járunk, mint annak idején a sóval. Itt leszünk majd télviz idején kávéfőző nélkül— Minek ez neked, te Miska — kérdeztem tőle, mikor áthivott megmutatni legújabb személyi tulajdonát. — Hiszen te mindig a kisüstit kedvelted. — Hogy-hogy minek? — pislogott rám értetlenül. — Hit mert volt rá pénzem. Érvelése tökéletesen meggyőzött. Erről jutott eszembe, hogy én még ki sem próbáltam az enyémet. Százhatvan kemény forintot gomboltam le érte az üzletben, lássuk hát mit tud. Szépen, takarosan megtöltöttem a jószagú őrleménnyel, aztán akkurátusan lesrófoltam a tetejét, majd a FEKETE ROBBANÁS konyhában rákapcsoltam a villanyt. Na, mondtam magamnak, tíz perc és már nyelhetem is a koffeint. Egy lépést hátráltam, hogy tökéletesebb legyen a rálátásom és elgyönyörködtem a szép fényes szerzeményben. Olyan — állapítottam meg — mint a dunaújvárosi nagy kohó, csak nincs rajta annyi össze-vissza szerkezet. Hiába, emelkedik az életszínvonalunk. Bummm—ssi—i—t—ir—tyúúúú ... Égszakadás, földindulás! Néhány pillanat volt az egész, de ahhoz idő kellett, mig mozdulni mertem Először magamat tapogattam körül, hogy csakugyan élve maradtam-e? A szemem azután a frissen mosott párnahuzatra vetődött, amely éppen az asztal felett függött a dróton. Fehér volt, most meg milyen pettyes — állapítottam meg tűnődve. És a falon is mennyivel sűrűbb lett a pingálás-minta- Hát persze! — gyulladt ki bennem a nagy világosság. — Felrobbant a kohó ... Egy szó, mint száz, mindent, de mindent összefröcskölt kávéval, zaccal az én kedves jószágom. Ugyan mit csináljak most? Ha meglátja az asszony, menten összeesik. Szaladtam Miskához, Jöjjön már, nézze, hogy józtam. Még ki sem nyitotta az ajtót, hallottam amint a szentek nevét emlegeti. Amikor pedig kidugta a fejet, nem birtam ki nevetés nélkül. Még a füle is csupa kávézacc volt és bőszen szórta átkait arra, aki a feketefőzőt feltalálta. Pontosan úgy járt, mint én. Illetve annyival rosszabbul, hogy mivel a a szobában csinálta, nekik a fehér ágytakarójuk ment tönkre. — Te is alapos munkát végeztél — mondtam tárgyilagosan. — Ezt aligha mossa tisztára a feleséged. — Óh, hogy az a ... — emelte fel Miska mindkét kezét az ég felé, mintha fohászkodna. Úgy látszik, ekkor döbbent rá vétke nagyságára. Szóval sorstársak lettünk. A nagy bánat közepette együtt állapodtunk meg abban, hogy mi nem sokat értünk a kávéfőzéshez. De abban is megegyeztünk, hogy a kávéfőzőgyárosok viszont saját mesterségükhöz sem értenek. Mert ha értenének, akkor a főzőmasina felső szitáját erősebb lemezből készítenék, amely ellent bír állni a kávévá lényegülni akaró forróvíz nyomásának. Nagy István Közérdekű tanácskozás Hogyan sportoljon a dolgozó nő? Az üzemek sportfelelősei gyakran panaszkodnak, hogy a nők nem vesznek részt a gyár sportéletében. Az utóbbi időben a KISZ-titkárok a legkülönbözőbb értekezleteken sokat beszélnek arról, hogy az »Ifjúság a szocializmusért mozgalom négy követelménye közül a lányok, fiatalasszonyok az első hármat (munka, tanulás, művelődés) teljesítik, de a negyediket, a sportot nem- Pedig ma már közismert, hogy a testedzés, a mozgás elengedhetetlenül szükséges az egészség fenntartásához. Az egyoldalú ülő-, vagy állómunka kiegészítő ellentétes mozgást igényel. Kiegésítő test edzésre van szükség Az újságíróklubban az év első közérdekű tanácskozásán sportvezetők, orvosok arról tanácskoztak, hogyan lehetne a nők széles rétegeit bekapcsolni a sportba. Dr. Jász Tivadar, a Sportorvosi Intézet vezetője elmondta, hogy véleménye szerint a testedzésnek egy különleges formáját kellene meghonosítani a szegedi üzemekben. Ez pedig nem lenne más, mint az úgynevezett kiegészítő testedzés. A fizikai munka egyoldalúan veszi igénybe az izomzatot, ezt kellene egyensúlyozni, s erre legalkalmasabb a tömegsport, melyben az üzem, a gyár egész kollektívájának részt kellene vennie. A helyesen irányított testedzés az erőt fokozza, a jó egészséget konzerválja. A sport, a testedzés legyen szórakoztató, mert ez kikapcsolódást, felüdülést jelent a dolgozó nő részére. Az üzemi sportfelelősök több éves tapasztalatukról számoltak be. A fiatal lányok, asszonyok — néhány kevés kivétellel — nem vesznek részt testedzésben. A ruhagyárban például jónéhány olyan szakosztály van, melyben elsősorban a nőknek kellene aktívan sportolniok. Így többek között asztalitenisz, tenisz. De a több száz nődolgozó közül mindössze harmincan sportolnak aktívan, rendszeresen. Az üzemi torna került Az üzem sport felelőse Ugyan a legkülönbözőbb módon igyekezett az érdeklődést felkelteni, de mindez nem sok eredménnyel járt. A Szegedi Ruhagyárban vezették be elsőként a munkaközi tornát. (Ez, természetesen, nem jelent tömegsportot.) Kezdetben sok ellenzője akadt. Kifogásolták, s haszontalan dolognak tartották, majd egyre többen kapcsolódtak az öt-tíz perces tornába, s ma már ha elhagynák azt, kifogásolnák. A pár perces testedzésről, kötetlen mozgásról elismeréssel nyilatkoznak az üzemben, nemcsak a dolgozók, hanem a gazdasági vezetők is, hiszen a statisztika bizonyítja, hogy a torna után frissebben, jobban megy a munka. Ahhoz, hogy egy üzemben tömegsportról lehessen beszélni, megfelelő anyagi feltételekről is gondoskodni kellene. A leghelyesebb lenne természetesen az üzemen belül egy tornaterem felállítása, de ez egyelőre túlzott követelményként hangzik. A tagos gyárudvaron azonban röplabda-, vagy esetleg még kézilabda-pályát is lehetne kialakítani, s munka után néhány perces szabad, kötetlen mozgás már a tömegsport alapjait jelenthetné. Eredmények a Kenderfonógyárban A ruhagyári eredménytelen próbálkozáshoz hasonlókról számoltak be a többi nagyüzem sportfelelősei is. A nők sportolását gátolja többek között — ahogy elmondták — a három üzemi műszak, a nőknek a társadalomban elfoglalt különleges helyzete, az úgynevezett második műszak, s nem egy esetben még a helytelen szeméremérzés is. Több fiatal asszony és lány ugyanis felháborodottan közölte, hogy ő bizony nem hajlandó tornaruhára vetkőzni munkatársai előtt, így áll elő azután olyan furcsa helyzet, mint a textilműveknél. Az Üzem minősített női kézilabda-csapatának tagjai közül senki sem dolgozik a textilmívekben. Csupán az edzéseken, s a versenyeken öltik magukra az üzent színeit. A legszebb eredményeket a Szegedi Kenderfonógyárban érték el. Ügyes, okos szervezéssel — a Kiliánsportmozgalom adott ehhez keretet — igen sok lányt, fiatalasszonyt vontak be a tömegsportba. A házi versenyen öt női röplabda-csapat küzdött az első helyezésért. Az atlétika különböző ágaiban pedig 89 nő mérte össze erejét. Az új sportolók a megyei spartakiádon 1* igen szép eredményt értek el. Biztosítani kell a feltételeket A közérdekű tanácskozáson arra a kérdésre, hogyan vonják be a nőket a sportba, az a válasz alakult ki: úgy valahogy, ahogyan a Szegedi Kenderfonógyárban teszik, De még ez sem elegendő, hiszen az üzem több száz nődolgozója közül csak 109— 120-an sportolnak, ezt pedig a legjobb indulattal sem lehet tömegsportnak nevezni. Ahhoz, hogy a nők sportoljanak, megfelelő feltételeket kell biztosítani. Erről beszélt dr. Dudás Lajos, az Ifjúsági Sportbizottság elnöke. A KISZ ugyan kezdeményezte az úgynevezett kispályák építését, de sok helyen ez nem talál meghallgatásra. Az igazgatók, a gyár vezetői elzárkóztak e kérés teljesítése elöl, félve attól, hogy esetleg a pályákon versenyeket rendeznének, s akkor idegenek is belépnének a gyár udvarába. A Szegedi Ruhagyárban ugyan évekkel ezelőtt már építettek röplabdapályát, de ezt sem nézték jó szemmel az üzem vezetői, s a legelső kínálkozó alkalommal fel is számolták. Új pálya építéséről hallani sem akarnak. A szakszervezet jeladóin Mit tesz a nők sportolásáért az üzemi sport gazdája, a szakszervezet? A tanácskozáson kiderült, hogy nem sokat. Szinte szükséges rossznak tartják a sportot, s bármelyik pillanatban szívesen leadnák bármelyik más szervnek. Egyébként azokban az üzemekben, ahol sportkörök működnek — márpedig Szegeden a legtöbb nagyüzemben van sportkör — a sportra fordított összeg öt százalékát fordítják csak a tömegsportra, a többi pénz a minősített sporté. Sok tennivalója akad tehát a VTST-nek, az SZMT- nek, ha a szegedi üzemekben megfelelő helyre akarja állítani a sportot, s érvényt akar szerezni a városi pártbizottság által hozott határozatnak — mely szerint a nőiket be kell vonni a tömegsportba. Az üzemekben jelenleg a légkör sem megfelelő ehhez. Több megbecsülést kellene adni a sportnak, a sportaktivistáknak. A nők sportolása egyébként társadalmi ügy és feladat. A gyermekeket már a legifjabb kortól kezdve úgy kell nevelni, neveltetni, hogy azok igényeljék a mozgást, ismerjék fel a sport előnyeit, s ne csak saját egészségükért, hanem maguk szórakoztatoásáért is gyakorolják azt.