Délmagyarország, 1962. április (52. évfolyam, 77-100. szám)
1962-04-26 / 96. szám
Szegedi pártvezetők látogatása a tanítóképzőben Tegnap délelőtt Győri bizottság, a szakszervezet véré elvtárs, a városi pártbizetőivel folytattak beszélgetettság első titkára, Sándor tesz és ismerkedtek a tanító János elvtárs, a városi pártképző munkájával. A beszélbizottság titkára és Sárközi István elvtárs, a városi pártbizottság művelődésügyi felelőse látogatást tett a szegedi tanítóképzőben. Itt Gaál Géza igazgatóval, valamint az intézet tanszékvezető tanáraival, a pártszervezet, a KISZ-bizottság, a diákbigetésben az iskolareform végrehajtásával kapcsolatos kérdések, a hallgatók tanulmányi és fegyelmi helyzetének, valamint a társadalmi ösztöndíjasok munkájának problémái foglalták el a legtöbb helyet. ÉLJEN A SZOCIALIZMUST ÉPÍTŐ MAGYAR NÉP! Idén Szegeden emeletráépítéssel újabb 226 lakás készül el Tegnap a Petőfi Sándor sugárúton és a Mérei utcában harminckilenc lakást adtak át A Szegedi Ingatlankezelő Vállalat végleges felújítási programja kialakult. E szerint ebben az esztendőben 48 lakóépületet — benne csaknem hétszáz bérleménnyel — hoznak rendbe. A felújítások között szerepelnek az úgynevezett áthúzódó renoválások, azok a házak, melyekre egy vagy két emeletet építettek. Ilyen épület huszonkettő van a városban — háromnak a sorsáról még nem döntöttek. Az emeletráépítések egyébként megszaporodtak idén. Mind több üzem, vállalat és intézmény dolgozói élnek ezzel a lakásépítési lehetőséggel, ami lényegesen olcsóbb is, mint történetesen a szövetkezeti lakás, vagy családi ház. 1962-re a tavalyi elmaradottakkal együtt 226 ilyen újabb lakáshoz jutnak a szegedi dolgozók. A napokban újabb kilenc ház emeletráépítési tervével készült el a tervezővállalat. Újabb szintet kapnak a Lenin körút 42, 53 és 69, a Dugonics tér 7, a Püspök utca 1, a Tolbuhin sugárút 3, a Kárász utca 12, a Jósika utca 3 és 19 szám alatti épületek. Ezenkívül még tizennégy ház műszaki felülvizsgálata folyik. Ennek során megállapítják, alkalmasak-e ezek az egyébként elfogadott épületek arra, hogy újabb emeletet kapjanak. Ezzel az idei emeletráépítési program még nem fejeződik be. Már most előkészítik a jövő évi újabb lakásépítkezéseket. Az Építésügyi Minisztérium Csongrád Megyei Tervező Vállalata az év végéig még hatvanhét házat vizsgál meg, azaz megállapítja, hogy alkalmasak-e az emeletráépítésre, bírják-e az alapok az újabb megterhelést. Jövőre tehát további, előreláthatólag több mint kétszáz ilyen lakáshoz is juthatnak a szegedi dolgozók az állami erőből épült, s a szövetkezeti lakásokon, a társasházakon és családi házakon kívül. Az idei felújítások és emeletráépítések, melyeket az Ingatlankezelő és a Szegedi Építőipari Vállalat vitelez ki, egyébként összegezve közel félszáz millió forintba kerülnek. * * Tegnap délelőtt a lakók jelenlétében kezdte meg a városi tanács terv-, építési és közlekedési osztálya a Petőfi Sándor sugárút 55— 61. szám alatti szövetkezeti lakóház most felépült két szekciójának műszaki átvételét. 17 egy- és kétszobaösszkomfortos lakás épült az A és »B« szekcióban, amelyek boldog tulajdonosai már a délutáni órákban megkezdték a beköltözést a régóta várt új lakásokba. A kedvezőtlen időjárás következtében a kivitelező Csongrád Megyei Állami Építőipari Vállalat ugyanis a tervezett határidőnél körülbelül csak egy hónappal később tudta átadásra kész állapotban befejezni az építkezést. Ugyancsak tegnap kezdték meg a Mérei utca—Püspök utca sarkán épült 22 lakásos új lakóház műszaki átvételét. Az új állami lakóépületet fiatal kőművesek, tanulók építették. Több félkész tésztát gyártanak Az elmúlt kétnapos ünnep is bizonyította, hogy Szegeden a háziasszonyok igen megkedvelték a Szegedi Szálloda- és Vendéglátóipari Vállalat félkész és kész cukrászáruit. A tapasztalatok azt is bebizonyították, hogy az üzem kapacitása nem elegendő a lakosság igényeinek kielégítésére. Hiába veszik igénybe, bérbe a Szegedi Sütőipari Vállalat kemencéit időszakonként, mégsem győzik a vásárlók ellátását. Éppen ezért a napokban kötötte meg a szerződést a Szegedi Vendéglátóipari Vállalat egy debreceni vállalattal új gőzkemence építésére. Az új gőzkemence, amely biztosítja a higiénikusába minőségileg jobb sütést, még ötven, százalékkal növeli a termelést is. Így egy-két hónap múlva már az eddigi kétezer lortakarika helyett több mint háromezret tudnak a szegedi üzletekbe szállítani a Szegedi Vendéglátóipari Vállalat cukrászai. Szegedi oldal szovjet testvérlapunkban Szovjet testvérlapunk, az Ogyesszában megjelenő Znamja Kommunizma, kedves meglepetéssel szolgált olvasóinak. Hazáné felszabadulásának ünnepe, április 4 -e alkalmából teljes szegedi oldalt közölt, amely, a lap nagy formátumát tekintve, és a magyar lapokhoz viszonyítva, két oldalnak felel meg. Testvérlapunk kérésére a fényképes oldalösszeállítás cikkeit és képeit a Dél-Magyarország munkatársai készítették, s küldték meg. A cikkekben Szeged életének jelentősebb eseményeiről tájékozódhatnak Ogyessza dolgozói. A lapunk fejléce alatt közölt cikkek egyebek között foglalkoznak a Szegedi Szabadtéri Játékokkal, az Újszegeden épülő Ogyessza városrésszel, az Újszegedi Kender-, Lenszövő Gyárban dolgozó Mező Imre szocialista brigáddal, a Haladás Termelőszövetkezet híres üvegházaival, a szegedi munkásmozgalom múltjával és kiemelkedő alakjaival. Felvételünkön az ogyesszai testvérlapunk oldalösszeállítását mutatjuk be. Csütörtök, 1962. április 28. A munkahely iiseretetéről m 7ajon közömbös-e, hogy ahol dolgozunk, megfelelőek-e a körülmémények s jól érezzük-e magunkat? A felelet erre nyilvánvalóan egyértelmű: nem közömbös. Az ember munkahelyén éli le életének túlnyomó részét, szeretne is »pontosan, szépen« dolgozni mert — mint József Attila is mondja —, csak úgy érdemes. Ehhez természetesen igényli a megfelelő feltételeket.» Ezt az igényt már nem lehet figyelmen kívül hagyni olyasféle érveléssel, hogy régen a tőkések idejében örülhetett a munkás, vagy alkalmazott, ha egyáltalán dolgozni engedték valahol. Akkor így volt, mindannyian jól tudjuk. Emlékszünk a nyomorék koldusokra, akiknek a gép szakította le a kezét vagy lábát, mivel azonban megállapították hogy nem a gyáros, hanem a munkás hibájából történt a baleset, mint hasznavehetetlen egyént egyszerűen utcára lökték. Hogy mi lett veje és családjával, arra a kizsákmányoló rendszer nem volt köteles gondolni. És akik dolgozhattak? Azok általában minden igény nélkül nyűtték magukat, s legtöbbjüknek talán csak a fejében fordult meg, hogy jobb, kedvezőbb körülményeket követeljen magának. Csak a kommunisták emelték fel bátran a szavukat minden embertelen intézkedés ellen. A gyárak, a hivatalok az intézmények azonban már tizenhét év óta a nép tulajdonát képezik s a kommunista párt gondoskodott róla, hogy a dolgozói ne csak otthonosan érezzék magukat munkahelyükön hanem véleményüket is merjék nyilvánítani a nekik nem tetsző dolgok, jelenségek láttán. S ha akadnak is még bátortalanok, félénkek, visszahúzódók az itt-ott tapasztalható basáskodás miatt, a dolgozók nagy többségét a bátor szókimondás, a visszahúzó erők miatti nyugtalanság és türelmetlenség, a szüntelen jobbra törekvés jellemzi Megértették és tapasztalai alapján meg is bizonyosodtak felőle, hogy nálunk is »minden az emberért, az ember érdekében« történik, ahogyan a Szovjetunió Kommunista Pártjának XXII. kongresszusán azt törvényként leszögezték. Mégis, miért kell hát akkor foglalkoznunk munkahelyi problémákkal? Ha olyan nagyon jól mennek nálunk a dolgok, miért szükséges időt, helyet, papírt pazarolni erre a témára? Természetesen a nem kívánatos jelenségek miatt. Mert sajnos, ilyenek is akadnak még egyes helyeken, bármennyire is a munkát tettük társadalmi rendünk fundamentumává. Az egyik igen tekintélyes szegedi hivatalban például gyakran előfordul a túlóra és a vasárnapi munka szükségessége. Amikor némely dolgozó asszonyok — akiknek családjuk van és akik már korábban is sokat túlóráztak — szóvá teszik, hogy gyermekük betegsége vagy egyéb komoly ok miatt szeretnék rendesen megkapni a pihenőnapot, az osztályvezető így mennydörög a fülükbe: »Sajnálom, a vállalat érdeke azt kívánja, hogy bejöjjenek«. Mire gondolnak ilyenkor a meg sem hallgatott emberek? Kétségtelenül arra, hogy az ő vállalatuknál levő gyakorlat még nem egyezik meg a párt helyes elveivel. Nem csoda, ha többen is hajlamosak azt érezni, hogy talán nem is az ember a legfontosabb, hanem sokkal inkább a láthatatlan, személytelen és megfoghatatlan »vállalat«, amelynek nevében mindig elhallgattatják őket. Mennyivel más lenne, ha a parancsok kiadását mindig, mindenütt megelőzné a kommunisták okos, meggyőző érvelése, a panaszok meghallgatása és a jogos kérelmek lehetőség szerinti elintézése. Mert lehet v valaki tisztességes, törvények szerint intézkedő és a törvényeket beosztottjaival is beirtandó vezető, de ha ezt sután, lélektelenül, mereven csinálja, könnyen lehetséges, hogy elmenekülnek »keze alől« az emberek. Régi probéma ez nálunk, Szegeden is. Az okozza, hogy egyes vezeő beosztású hivatalnokok sem a törvények szelleme, hanem a törvények betűje szerint intézkednek. Összefügg ez az elítélendő és minél sürgősebben megszüntetendő jeonség a korábbi hibás gyakorlattal, amikor sokan a könnyebb utat választva nem a meggyőzést tartották ionosnak és elsődlegesnek, haem a rideg, katonás drillt honosították meg maguk köül. Jó, jó — mondhatják erre a termelés felelősei —, de a érvét teljesíteni kell, mert az örvény, mert az létezésünk, előrehaladásunk alapja, ígyan bizony. Nincs is fontoabb kötelessége a művezeőknek, mint például az, hogy minél kevesebbe kerüljön a gártmányok előállítása. Csakhogy ennek nemhogy ellentmondana a »mindent az emberért« jelszó, hanem ellenkezőleg: a jelszó szellemének megfelelő bánásmód, intézkedés stb. könnyebbé és termelékenyebbé teszi a munkát. A jó közérzetű, vidám, s elégedett embernek — min mondani szokás — csak úg ég a kezében a munka, vagyis éppen a termelés fokozásával hálálja meg, ha törődne vele, és igyekszenek jogos igényeit kielégíteni. Bizar nyitja ezt a szegedi üzemel és intézmények egész sora csak a példája. v • sok szociális és kulturális beruházás, felszerelés ellenére rengeteget kell megtennünk . dolgozókért. Vannak ma napközi otthonok a kisg>rmekek részére, van tisztálkodási lehetőség és ezenkívü nagyon sok minden, de még távolról sincsenek ideális állapotok némely munkahelyeken. Bár a Szegedi Kender fonógyárban és másutt is komoly erőfeszítéseket tettel azért, hogy a fonónők kevesebb port szívjanak nyolc órán keresztül, egyes üzemi részek fojtó levegője megut próbára teszi a tüdőt. Ilyet , helyen lassabban telik az idő , kisebb a teljesítmény, mert a munka nem elengedhetetlen szükséglete az emberi szervezetnek, hanem még mindig gyötrője és fárasztója Látnunk kell ezt akkor is amikor azt hangsúlyozzuk , hogy ma a munka nem kényszerű robot többé, hanem becsület és tisztesség. Ahol rossz a levegő, ahol abnormális a hőmérséklet stb. ott bizony nem az öntudaton múlik a lelkesedés. Az ember szervezete tiltakozik a rendellenes környezet ellen. Nem lehet ezt elütni azzal, hogy az ilyen helyen dolgozó emberek megszokták már a nehéz körülményeket. Szó sem lehet róla! A kellemetlen érzést, a gyötrő fáradtságot nem lehet megszokni, csak meggyűlölni. Ezért volt helyes például a kábelgyár vezetőségének is az az intézkedése, hogy egy igen ésszerű újítással ülő munkahelyekké változtassák a fárasztó álló munkahelyeket. A párt felrajzolta népünk előtt a kommunista jövőt, ahol már valóban létszükséglet lesz a munka. De milyen munka lesz az? Semmiesetre sem olyan, amely izmokat szaggat és kimerültséget okoz, hanem olyasféle, mint manapság a gyermekjáték mechanizmusok ellenőrzéséből, bonyolult gépek igazgatásából, tehát a legminimálisabb fizikai erőkifejtésből áll majd, amely csakugyan létfeltétele lesz az egyén létezésének is. Az ilyen munka nélkül, amely időben is csak egy töredéke lesz a jelenleginek, képtelenek lesznek meglenni azok az emberek, akik szeretnek építeni, alkotni a társadalom javára. az SZKP XXII. kongresszusának beszámolója már felvázolta előttünk e nagyszerű társadalom körvonalait, a ma élő nemzedék már el is fog oda érkezni, addig azonban még nagyon sokat kell dolgoznunk, több helyen egyelőre még nehéz feltételek között. De a jövőnek ez a világos bemutatása talán könnyebbé teszi a munkát annak a seprűgyári dolgozónak a számára is, aki a jelenlegi viszonyok között még főjto kénszagban hét órán át kénytelen ölelgetni naponta a vizes cirokszakállt. Arra kell tehát törekednie mindenkinek, hogy a még fennálló hibák megszűnjenek, s a munkahelyet mindenütt szeressék, becsüljék a dolgozók. Az elmondottakon kívül ennek igen lényeges feltétele a pihenés biztosítása, hiszen a szegedi üzemek vezetői is nagyon jól tudják, hogy a túlságosan igénybe vett, fáradt ember bizonyos idő elteltével csak kevésbé képes megállni jól a helyét. Fontos továbbá a bírálat szabadságának biztosítása, a javaslatok és észrevételek feltétlen meghallgatása, a jutalmak és prémiumok igazságos szétosztása és sok egyéb olyan dolog, amely elégedetté, lelkes munkásokká teszi az embereket. F. Nagy István