Délmagyarország, 1962. május (52. évfolyam, 101-125. szám)

1962-05-03 / 101. szám

afltöriök, 1962. május 3. 2 Hatvanezer ember a Széchenyi téri nagygyűlésen (folytatás az 1. oldalról) mi életének vezetői, valamint Szeged munkásmozgalmi ve­teránjainak, üzemi dolgozói­nak, az üzemek szocialista brigádjainak, termelőszövet­kezeti gazdáinak és értelmi­ségének képviselői. A nagy­gyűlés elnökségében foglalt helyet Szirmai István elvtárs, az MSZMP Politikai Bizott­­ságának póttagja, a Közpon­ti Bizottság titkára, Török László elvtárs, a Csongrád megyei pártbizottság első tit­kára, Fehér Lajos és Siklós János elvtársak, a Csongrád megyei pártbizottság titkárai, Győri Imre elvtárs, a Szeged városi pártbizottság első tit­kára, Sándor János elvtárs, a Szeged városi párt­bizott­ság titkára, dr. Papp Sándor elvtárs, a Csongrád megyei tanács végrehajtó bizottságá­nak elnöke is. Kedves jelenet játszódott le a nagygyűlés megkezdése előtt. Az emelvény előtt és mellett helyet foglaló ün­neplő dolgozók soraiból töb­ben a díszemelvényhez lép­tek, s virágcsokrokat adtak át az elnökség tagjainak. Néhány perccel tíz óra után felcsendült a Himnusz, majd hangjai után Juhász József, a Szakszervezetek Megyei Tanácsának vezető titkára köszöntötte a hat­vanezres nagygyűlés részt­vevőit, az ünneplő dolgozó­kat. Ezután Szir­mai István elvtárs mondott ünnepi be­szédet. Legelőször átadta a nagygyűlés résztvevői­nek, Szeged dolgozóinak az MSZMP Központi Bizott­sága forró, testvéri üdvöz­letét, majd egyebek között a kö­vetkezőket mondotta: Világot formáló erő — A­ májusi ünnepen a világ dolgozói tüntetnek a társadalmi haladásért, a bé­kéért, a felemelik tiltakozó szavukat az imperializmus háborús törekvései ellen. Idén hetvenkét esztendeje annak, hogy a nemzetközi munkásosztály május elsejei harci seregszemlére gyűlt össze­. Érdemes elgondolkoz­ni, hogyan alakult a világ azóta. A háromnegyed évszá­zaddal ezelőtti kis erőből, a munkásosztályból világot formáló, legyőzhetetlen erő vált.­­ Az első májusi seregszemlék idején még osztatlanul ural­kodott a kapitalizmus a föl­dön, osztatlan volt a világ.­­­ 1917-ben, amikor az orosz proletariátus legyőzte a tő­kés hatalmat, pártja vezeté­sével megteremtette a dol­gozó emberek hazáját. A vi­lágban a nagy változások­ kora ezzel kezdődött: Igazság és erő — A második világháború után kialakult a szocialista világrendszer, amely győz­hetetlen erejével az emberi­ség békéjét, boldogságát szolgálja. Ma már 81 or­szágban vezeti a kommu­nista párt a népek harcát; ma már a világban hatal­mas forradalmi erő a nem­zetközi munkásosztály ereje. Bátran állíthatjuk, hogy földünkön van már olyan erő, amely — a népek ös­­­szefogásával — képes le­fogni az imperialisták ke­zét. A szocialista világrendszer­nek nemcsak igazsága van, hanem nagy anyagi ereje is ahhoz, hogy útját állja az imperialista világ háborús törekvéseinek. S hogy béke van a földön, az azért van, mert a szocialista világrendszer igazsága és ereje rákény­­szerítette a kapitalista or­szágokra a békés együtt­élést. Bízunk abban, hogy békés versenyben győzzük le a tő­kés világot. Nem tévesztjük azonban szem elől, hogy az amerikai imperializmus a Karácsony-szigeten pusz­tító atombombát robbant; hogy Algériában az újfasisz­ták gyilkolnak; hogy a kapi­talista és imperialista erők kíméletlenül fellépnek a gyarmati és félgyarmati né­pek szabadságtörekvései el­len. Béke van, de nem fe­lejtjük azt sem, hogy Nyu­­gat-Németországban előretör a fasizmus, a militarizmus. — Az idei májusi sereg­szemlén hazánk népe — és benne Szeged dolgozói is — kifejezik őszinte­ testvéri szolidaritásukat­ a haladásért, szabadságért, nemzeti füg­getlenségért harcoló­ népek iránt. A májusi seregszem­lén hazánk népe is, s önök, Szeged dolgozói is kifejezés­re juttattak ünnepi felvonu­lásukban, hogy tettekkel akarják a békét! Dicsőség a magyar népnek, amely a társadalmi fejlődés élen járó népei között halad, építi a szocializmust, s küzd a háború ellen, az emberi­ség békéjéért. Szilárd nemzeti egység Ezután­­ Szirmai István elv­társ elmondotta, hogy tizen­nyolc esztendővel ezelőtt is itt volt Szegeden, amikor a város népe az első szabad május elsejét ünnepelte. Ak­kor, a hitleri fasizmus által kirobbantott második világ­háború után a pusztulás, ki­­látástalanság hullámvölgyé­ben volt hazánk. Nem volt kenyér, nem volt szén, ro­mokban hevertek, vagy ki­­f­osztva álltak az ország gyá­rai. A magyar munkásosz­tály forradalmi kommunista pártja volt az az erő, amely hitet, biztatást adott: lesz magyar újjászületés! Az el­ső szabad május elseje után csupán tizennyolc esztendő telt el, a a történelmileg igen rövid idő alatt nagyot nőtt az ország és népe. Májusi számvetésünknek ez is nagyon fontos része. — Magyarországon nincs már kizsákmányolt ember, nincs kapitalista farkastör­­vény, nincs létbizonytalan­ság. A dolgozó embert nem fenyegeti a munkanélküliség ?éme, a dolgozó családok­nak, bár vannak gondjaik, de ezek egy­ál­talán nem a kenyér gondjai. A munka ünnepén örömmel állapíthat­juk meg, hogy a létbizonytalanságot a létbiztonság váltotta fel. — a mezőgazdaság szocia­lista átalakítása lényegében befejeződött, termelőszövet­kezetekbe tömörült az or­szág parasztsága. Ezzel ha­zánk népgazdasága alapjai­ban egységes, s jelentősen szilárdult a munkás-paraszt szövetség, a megbonthatat­lan nemzeti egység. ■ A tudomány, a kulturális — Az MSZMP híven kife­jezi a nép törekvéseit, vá­gyait. Ezért követi pártun­kat a dolgozó magyar nép, s egységesen sorakozik fel a párt politikája mellett. Az MSZMP VIII. kongresszu­sára készül. A munkások, a legkülönfé­lébb munkaterületek dol­gozói a pártkongresszus tiszteletére sorra felaján­lásokat tesznek. Egyre többen vesznek részt a szocialistabrigád-mozga­­lomban. Mind többen teszik magukévá a jelszót: szocia­lista módon dolgozni, tanul­ni és élni. Dolgozzunk is ki­csit jobban, használjuk ki az adottságokat és akkor tovább haladunk előre. Bizonyos, hogy a magyar nép forradalmi lendülete és munkája közelebb hozza hazánkban a sz­ocializmus győzelmét. Jó lenne, ha pártunk közelgő kongresszusa megállapíthat-A hétfői nagygyűlés végez­tével Szirmai István elvtárs átsétált az újszegedi ligetben ünneplő, szórakozó dolgozók közé Török László elvtárs­nak, a Csongrád megyei pártbizottság első titkárának, Győri Imre elvtársnak, a Szeged városi pártbizottság első titkárának és a megye, a város más vezetőinek tár­saságában. Útközben és a ligeti sát­rak között is több helyen el­beszélgettek az őket szeretet­tel körülvevő, üdvözlő dol­gozókkal. Hosszabban időz­előrehaladás eredményeit taglalta ezután Szirmai Ist­ván elvtárs, majd éltette a magyar munkásosztályt, a szövetkezeti parasztságot és a szellemi élet dolgozóit. ni! — népünk munkája, ered­ményei nyomán —, hogy ha­zánkban véglegesen leraktuk a szocializmus alapjait. Szirmai István elvtárs be­szédét Szeged dolgozó népé­nek, a pártnak, a munkás­­osztály harci seregszemléjé­nek, a szocializmusnak és a békének éltetésével fe­jezte bewe. A nagy tapssal fogadott ünnepi beszéd után — ame­lyet kivonatosan közöltünk — a dolgozók éltették a pár­tot, a szovjet—magyar barát­­ságot, a népek békés együtt­élését és a munka napját. Amikor elcsitult a hosszan tartó taps, a nagygyűlés az Internacionálé hangjaival fe­jeződött be. A nagygyűlés után újból megélénkült a város. Az új­szegedi ligetben kezdődött a vidám majális, és sok dol­gozó közösség munkahelyén rendezett­­ házi­ mulatságot­ tek az Újszegedi Kender- Lenszövő Vállalatnak az UTC-pályán berendezett kerthelyiségében, majd átlá­togattak a Szegedi Kender­fonógyárba, ahol a kultúrte­remben és a feldíszített ud­varon szórakoztak a gyár dolgozói. Mindkét helyen a vállalat vezetőivel és számos munkásával folytattak esz­mecserét, és közvetlen han­gulatú beszélgetéssel telt az idő. Délután Szirmai István elvtárs a Délrost ünnepségén vett részt, amelyről lapunk más helyén számolunk be. Si­rmai István: A magyar nép forradalmi lendülete és munkája közelebb hozza hazánkban a szocializmus győzelmét A pártot követi a nép Szirmai István elvtárs szegedi látogatásai A nagygyűlés utin Szirmai István és Győri Imre a sze­gedi munka.Miioz.Kdlom egyik veteránjával, Varga János­sal is beszélgetett A textilművek menetében a gyár táncosai a matrózpol­kát járták Színfolt a konzervgyár menetében: jönnek a huszárok! A Szegedi Kenderfonógyár pártbizottságának és KISZ- bizottságának képviselői a munka napja alkalmából sze­retettel köszöntötték a gyár veteránjait. Képünkön: He­gyes Istvánt köszönti Tari Emma és Király József. Vidám malám­ az új­szegedi ligetben A HŰVÖSEBB idő ellené­re a Széchenyi téri nagygyű­lés után az ünneplő szegedi dolgozók ezrei keresték fel az újszegedi ligetet. Találtak itt bőven enni-innivalót, hi­szen a vendéglátóipar jól fel­készült a májusi ünnepsé­gekre. A kedvezőtlen időjá­rás ellenére Újszegeden a fősláger a sör volt. Magasra emelték a söröskorsókat s koccintgattak, s a hideg sör később belülről melegített s vidám, jó hangulatot keltett. Páros debreceniből és virsli­ből sem volt hiány. Igen so­kan csak azért keresték fel az újszegedi ligetet, hogy a szokásos május elsejei virslit ott a szabadban fogyasszák el. A NAGY ÜNNEP tisztele­tére a vendéglátóipari válla­lat kerthelyiségei is megnyíl­tak. Noha hűvös volt az idő, a két nap alatt mégis nagy forgalmat bonyolított le a Liget Vendéglő, és a Vigadó. A Roosevelt téri halászcsár­da színes ernyői alatt is so­kan fogyasztottak az ízletes halászléből. A LEGKISEBBEK is izga­tottan várták május elsejét — a nagy rollerversenyt. A tervek szerint ezt idén Új­szegeden rendezték volna meg. De úgy látszik, az anyukák féltették gyerme­keiket, s mindössze néhány rolleres kisfiú jelent meg a verseny színhelyén. Ezért a rendező bizottság úgy dön­tött: elmarad a verseny, de a jelentkezők nem károsul­tak. A jutalomcsokoládét megkapták, sőt a verseny után érdeklődő apróságok sem távoztak üres kézzel. BŐVEN kárpótolta az ap­róságokat a Torontói téren Meglepően sokan voltak kíváncsiak hétfőn délután az újszegedi szabadtéri színpad meghirdetett műsorára. A nézőtér úgyszólván zsúfolá­sig megtelt és sokan álltak a nézőtér körül is. Pedig az ünnep más szórakozásokat is ígért, s mégis benépesült a nézőtér. Igaz, olyan jónevű műkedvelő csoportok szere­peltek a műsorban, mint a Szegedi Orvostudományi Egyetem Szocialista Kultúrá­ért jelvénnyel kitüntetett művészeti együttese, és mint az EDOSZ híres táncosai. Érthető hát a nagy ér­deklődés, érthető a nagy si­ker is. A szellemes, ötletes táncokat nagy taps fogadta, s nagy sikerrel szerepelt a szegedi harmonikazenekar is, és külön az együttes szólis­tái: Vőnekl Ottó, Pallag La­jos és Almássy Erzsébet. Jót mulatott a közönség Marosi Károlynak, a Szegedi Nem­zeti Színház tagjának tréfás magánszámain is. Műsorköz­lő Lakner Anna volt. Gazdag kulturális prog­ram várta Újszegeden május elsején is a dolgozókat. Dél­után 3 órakor már teljesen megtelt a szabadtéri színpad felállított körhinta. Itt szin­te vetélkedtek a szülők egy­mással: kinek a gyermeke kerül előbb a lóra vagy a dí­szes hintóba. Felnőtt és gyer­mek egyaránt megtalálta szó­rakozását május elsején Új­szegeden, a ligetben, több ezer főt befogadó néző­téré, s a közönség türelmet­len várta a vidám műsorban szereplő szovjet katonák mű­kedvelő csoportjának fellép­tét. Elsőként zenekaruk sze­repelt több számmal, majd V. Szpuszkanyuk énekelt két kedves dalt a­­ Piszeorrú kis­lányáról és az »Esőcské«-ről. A tánccsoport szerepelt nagy sikerrel ezt követően egy moldvai népi tánc­cal és egy katonatánc­cal, m­ajd két tangóhar­­monika-szám következett. V. Szalamatyin egy polkát adott elő, m­ajd V. Bugrov harmo­nikazsonglőrrel egy harmo­nikán játszott egyszerre. A nagy tapssal fogadott tréfás harmonikaszámot meg kel­lett ismételniük. A szovjet k­atonák műkedvelő csoport­ja szereplése után a Szegedi Nemzeti Színház művészbri­­gádjának esztrád műsora kö­vetkezett volna. A hűvös időre való tekintettel azon­ban fellépésüket le kellett mondaniuk, mert az éneke­sek könnyen megfázhattak volna. Helyettük a sportolók, súlyemelők és birkózók fog­lalták el a színpadot, s be­mutatót tartottak a közön­ségnek. Zsúfolásig megtelt a szabadtéri színpad nézőtere mindkét napon

Next