Délmagyarország, 1962. június (52. évfolyam, 126-151. szám)

1962-06-01 / 126. szám

Kongresszusi munkaverseny a Szegedi Fűtőh­ázban A Minisztertanács és a SZOT vörös zászlójával ki­tüntetett többszörös élüzem­nek, a Szegedi Fűtőháznak a dolgozói már sokat hallattak magukról, ha nem is úgy, mint országos kezdeménye­zők, de mint szegedi példa­mutatók. Tavalyi munkasi­kereik is azt tanúsítják, élen járók. Lássuk hát most a je­len, a kongresszusi munka­verseny eredményeit, sike­reit. Megrövidítették a gép állásidejét A dolgozók jelentős kong­resszusi vállalásokat tettek. Szerepel ebben a többi kö­zött — ahogy itt szakmai nyelven mondják — két gép részlegvizsgája. Ez nem so­kat mond a szakmához nem értőknek. De ha hozzáfűzzük, hogy ez a budapesti északi főműhelyben is 5—600 mun­kaórát vesz igénybe, már jobban képet alkothatunk magunknak a részlegvizsgá­ról. — A főműhely csak négy hónap múlva végezte volna el a munkát. Ezért hát kong­resszusi felajánlásként ma­gunk fogtunk hozzá — mond­ja Kovács Antal, a motor­műhely vezetője. — A má­jusi vállalás teljesítésének eredményeként már elké­szült az M—312 012-es Die­sel-mozdony. Ezzel négy hó­nappal megrövidítettük a gép állásidejét. Júniusban egy másik gép részlegvizs­gájához kezdünk hozzá. Nem akarunk szégyenkezni A lelkes munkaverseny kezdősebességét a pártszer­vezet taggyűlése adta meg. A kommunisták itt beszél­ték meg első ízben a tenni­valókat. Javaslataikat a ter­melési tanácskozáson a fű­tőház valamennyi dolgozója határozatra emelte. A kongresszusi verseny időszakában szereli­k fel a kocsijavító színek fölé a közelmúltban kapott tető­­szerkezetet. Hogy mielőbb elkészüljön ez a munka és egészséges, jó munkafelté­teleket biztosítsanak, közre­működnek itt a fűtőházi dol­gozók is társadalmi munká­ban. Mindezeket a szoros terv mellett vállalták. Pedig a tervteljesítéssel is meg kell birkózniok, ha a sok élüzem cím és a megtisztelő vörös zászló elnyerése után nem akarnak szégyenkezni a kongresszusi versenyben. Ebben a birkózásban, mint ahogy ezt Bálint Márton párttitkár mondotta, sokat várnak a szocialista brigá­doktól. Eddig már 19 fűtő­házi munkáskollektíva nyer­te el ezt a megtisztelő cí­met, kettő pedig váromá­nyosa. Nagyrészt nekik is köszönhető, hogy a termelé­kenységi tervet az év első négy hónapjában 102,2 szá­zalékra teljesítették. Tavaly négy hónap alatt 39 moz­donnyal 800 ezer tonna árut továbbítottak, az idén, ugyan­ennyi idő alatt, 38 mozdon­­nyal, tehát eggyel keveseb­bel, több mint egymillió tonnát. Ne legyen „fekvemaradás" De azért itt sem megy minden, mint a karikacsa­pás. A fajlagos szénfelhasz­nálási tervet csak 93 száza­lékra teljesítették. Igaz, többnyire tőlük független okok miatt. De van még itt más gyengébb pont is, pél­dául a »fekvemaradás«. A kívülálló ember nemigen érti ennek a szónak a MÁV szak­­kifejezések szerinti értelmét. A fekvemaradás azt jelenti, hogy a mozdony vontatás közben elromlik. Tavaly, amikor a szép kitüntetésért, a vörös zászlóért versenyez­tek, egész évben csak két fekvemaradás történt. Most, m­ég a kongresszusi verseny nem bontakozott ki, már négy ilyen esetet jegyeztek fel, s ez bizony veszélyez­teti a szép sikert, a jó hír­nevet. Ezért most a kong­resszusi verseny egyik lé­nyeges pontja, hogy elérjék: ne legyen ilyen fekvemara­dás. Nagyon ügyelnek most a fűtőházban, hogy megtartsák a munka kottalapjára jegy­zett ütemjelet, amelyet a felajánlás készítésekor az emberek szivének dobbanása diktált. Tizennégy fiatal utazik Csongrád megyéből a VIT-re Csongrád megye ifjúságát hattagú küldöttség képviseli a Vili. Világifjúsági Találko­zón. Helsinkibe utazik Cser­tus Imréné, a makói Kossuth Termelőszövetkezet ifjúsági munkacsapatának vezetője, Keszi Zoltánná, a Szegedi Ru­hagyár KISZ-titkára, Erdős Sándor, a Szegedi Orvostudo­mányi Egyetem negyedéves hallgatója, Andrássy Lajos, a Tiszatáj felelős szerkesztője és Bíró Lajos, a KISZ Csong­­rád megyei bizottságának ágit. prop. titkára. Ezenkívül Csongrád megyéből még hat fiatal vesz részt a Világifjú­sági Találkozón, akik turis­taként utaznak a finn fővá­rosba. A magyar ifjúság kulturá­lis delegációjának tagjaként utazik a helsinki Világifjúsá­gi Találkozóra Lehóczky Zsu­zsa, a Szegedi Nemzeti Szín­ház művésze, a sportküldött­ség tagjaival pedig Széchényi József, diszkoszvető Európá­ba­n nők, a római olimpia har­madik helyezettje, a szentesi gimnázium tornatanára. PLEXIBŐL KÉSZÜL A FORGÓKORONG (Somogyiné felv.) Csillogó, átlátszó plexiből készül az újfajta gyógyszer­tári forgókorong a Szegedi Vas- és Fémipari Ktsz-ben. Eddig fából készítették, az új gyártmány nemcsak szebb, de higiénikusabb, könnyebben tisztítható és olcsóbb is. Felvételünkön Csala László lakatos, a szövetkezet dolgo­zója látható munka közben 3 Péntek, 1962. június 1. Bizakodó a hangulat Jól dolgozik a tagság a szőregi Aranykalász Tsz-ben őszi kalászosokból már legfeljebb közepes lehet az idei termés: a hosszú tél és a száraz tavasz miatt ennél többre nem telik a szőregi Aranykalász Tsz kitűnő föld­jein sem. De azért a tagság nem csüggedt el, sőt annál nagyobb lendülettel dolgozik. Hiszen csak a jó munka, a gondos növényápolás segítsé­gével lehet ellensúlyozni a kedvezőtlen időjárás káros hatását. Jobb munka — több jövedelem. Tudja ezt a sző­regi tsz valamennyi gazdája, s így is dolgozik kinn a föl­deken megkettőzött buzga­lommal. Legalább 25­ forintot , mert szorgalmasan dol­gozik a tagság, bízik­­ az el­nök is abban, hogy nem lesz baj az idei évvel. Boldog Gyula a szövetkezet elnöke tavaly májusban került a tsz élére, s azóta az ő veze­tésével már sokat javult a helyzet az Aranykalászban. Két év alatt szeretnék le­tudni adósságaikat, s most az év végén szeretnék elérni, hogy legalább 25 forintot oszthassanak munkaegysé­genként. A tsz állattenyésztésében dolgozó szövetkezeti gazdák különösen kiveszik a részü­ket a munkából. A baromfi­­telepen dolgozó Kodrán La­­josné és Kürti Andrásné pél­dául vállalta, hogy a terven felül még 2 ezer csirkét ne­vel föl az év folyamán. A­­ két asszony nemrégiben ka­pott 1 ezer 800 forint prémi­umot jó munkájáért. Serkentő erő Az ösztönző premizálás nagy serkentő erő a szövet­kezet tehenészetében is, ahol mind a tej hozam és szaporu­lat, mind pedig az önköltség tekintetében jelentősen ja­vult a helyzet az elmúlt esz­tendőben. A sertéshizlalási tervvel is igen jól áll a tsz. Az egész évre tervezett 200 sertésből az első félévben már 128-at leadtak az Állat­forgalmi Vállalatnak, s úgy tervezik, hogy mind a sertés­hizlalási, mind a szarvas­­marha-hizlalási tervüket túl­teljesítik ebben az esztendő­ben. Az állattenyésztésben dolgozó tsz-gazdák közül so­kan igen szép számú munka­egységet gyűjtöttek össze az elmúlt 5 hónap alatt. Csipes Károly lóápolónak már 128 munkaegysége van bejegyez­ve a könyvecskéjébe. Úgy ér­te el ezt az eredményt, hogy munkát vállalt a növényter­mesztésben is. A tehenészet­ben különösen sokan értek el jó eredményt. Kotzermajer Vendelnek például 216 mun­kaegysége, Heresnyik György­­nek pedig 217 munkaegysége gyűlt össze az elmúlt hóna­pok alatt. A rossz idő késleltette a tavaszi munkák megkezdését, de a tagság szorgalma és munkakedve a növényter­mesztésben dolgozók teljesít­ményein is megmutatkozik. Fodor Sándornak 116 mun­kaegysége, Lobozár György­nek 129 munkaegysége és Si­­mich Szilveszternek pedig 109 munkaegysége gyűlt össze március óta szorgalmas mun­kájuk eredményeként. Általában sikerült behozni a tél kihúzódása miatt ke­letkezett lemaradást a nö­vénytermesztésben is. A tsz kertészetében a melegágyak­ból már szedik az uborkát, s szépen fejlődik a 16 ka­taszteri hold öntözött terüle­ten a paprika, a paradicsom, a karalábé, a káposzta és a karfiol. Három motor nyom­ja a vizet az öntözéshez és Kovács Márton kertész irá­nyításával a kertészeti brigád tagjai is mindent megtesznek, hogy a 318 ezer forintos érté­kesítési tervet sikerüljön majd túlteljesíteniük. Szépen halad a növényápolás A­­ növénytermesztési brigá­dok tagjai szorgalmasan vég­zik az időszerű növényápolá­si munkákat. A 40 kataszteri hold borsót már megkapál­ták s a napokban befejezték a cukorrépa egyelését is. A víz által kipusztított kalászo­sok helyére napraforgót és tengerit vetettek, s az is szé­pen fejlődik már. Megkapál­ták a 4 kataszteri hold bur­gonyát, s betakarították a lu­cernát is a földekről. A nö­vényi kártevők elleni véde­kezésben sem maradt le a tsz. Rendszeres figyelőszolgá­latot szerveztek. Török Mi­hály brigádvezető járja végig nap mint nap a szövetkezet földjeit, s ahol valamilyen kártevő jelentkezését észleli, ott azonnal megkezdik a nö­vényvédőszerek szórását. Ed­dig 12 mázsa HCH-t szórtak már el a futrinka ellen, s hamarosan megkezdik a bur­gonyaföldek permetezését is, mielőtt a kolorádóbogár és lárvái nagyobb kárt okozhat­nának. P. E. A kétharmadon innen A­­mikor február végén ismertté váltak az ipa­ri termelés tavalyi számai, mi szegediek, Csong­rád megyeiek büszkén jelen­tettük: 1961-ben a termelés növekedésének kétharmad részét a munka termelé­kenységének javulása fedez­te, s csak egyharmadát a létszámemelés — úgy aho­gyan ezt a párt az ipar dol­gozóinak javasolta. Egészen pontosan, mint ezt a sta­tisztika számai igazolják, a termelés növekedésének 68 százaléka a termelékenység emelkedéséből, 32 százaléka pedig a létszámemelkedésből származott. Tehát lényegé­ben túlléptünk a kétharma­don.­­ A szegedi vállalatok rész­­eredményei különbözőek vol­tak. Szép számmal akadt példa a termelékenységi terv túlteljesítésére. A kétharmad, egyharmad arányt természe­tesen nem mindenütt tel­jesítették; ez nem is volt mindenütt megvalósítható. A kétharmad, egyharmad arány országos célkitűzés. Egy dolog azonban kötelező volt minden üzemre, válla­latra, törekedni a tervezett színvonal túlteljesítésére. H­árom hón­apja, hogy éves munkánk ered­ményeit örömmel nyugtáztuk, de most, miután az első negyedévi és ezt kö­vető hónapok munkájának eredményét is ismerjük, el­mondhatjuk, az akkori öröm­be azóta már üröm is ve­gyült. Az év első három hó­napjában 12 százalékkal volt nagyobb a Csongrád megyei üzemek termelése, mint egy évvel korábban, de viszont nyolc százalékkal kevesebb, mint 1961. utolsó negyed­évében. A termelés év eleji csökkenésével együtt meg­bomlott a kétharmad, egy­harmad arány is. Az 1961 első negyedévi termeléshez mérten elért 12 százalékos növekedés 56 százaléka szár­mazott csak a termelékeny­ség emelkedéséből, s­ 44 szá­zaléka a létszámnövelésből. Tehát ma már nem túl, ha­nem innen vagyunk a két­harmadon. Most azt kérdezhetnénk, mi a magyarázata annak, hogy a termelés és a létszám, a kétharmad, egyharmad arány ilyen mértékben rom­lott. A termelékenységi ter­vet általában teljesítettük, de a termelékenységre vo­natkozó célkitűzéseket nem. Pedig most is, mint más években, tovább haladt a műszaki fejlesztés. Közel öt­venmillió forint értékű beru­házást helyeztünk üzembe az első negyedévben. Ennek je­lentős része gépi beruházás volt. A munkamorál sem romlott, sőt a szocialista bri­gádmozgalom terebélyesedé­­sével tovább nőtt Mindez törvényszerűen a termelés növelését segíti, több mun­káslétszám felhasználása nél­kül, tehát a termelékenység emelésével. Ezek a tényezők kétségkí­vül pozitívak. Sajnos azon­ban voltak ezzel ellentétes jelenségek is. Mindjárt első helyen említhejük ezek kö­zül, hogy az idén az első negyedévben fokozott mér­tékben jelentkeztek az éveleji hibák, a nem megfelelő anyagellátás, a kellő előké­szítés nélküli átszervezések, profilváltozások, az ütemte­­len termelés. A Szegedi Ci­pőgyárban például sokszor kényszerpihenőt tartottak a munkások. Volt mikor ha­zaküldték az embereket. A profilváltozás négy vállala­tunknál okozott súlyos zava­rokat. Volt ahol, a dolgozók tömegeit kellett átképezni az új munkára, vagy újabb dol­gozókat betanítani. A télvégi influenzás megbetegedések is nehezítették a munkát. D­e csak ezekkel magya­rázni a kétharmad — egyharmad arány megbomlását nem lehet. Vállalatainknak több mint egyharmada adós maradt az első negyedévben. Ezt a ter­meléskiesést nem lehet tel­jes­­ mértékben az anyagellá­tási zavarokra hárítani. Nem hivatkozhatnak vállalatveze­tőink kivétel nélkül objektív nehézségekre. Rossz úton járnak azok, akik mások munkájában látják a hibát, s oda vezetik vissza a veze­tésük alatt álló üzem ter­melésének fogyatékosságait A problémák egy­­ részének megoldása a vezetőkön mú­lik. Hogy mást ne mondjunk, a munka és üzemszervezés színvonalának emelése, a kor­szerű gyártás- és technoló­giai eljárások kialakítása, el­terjesztése, több helyen pedig a munkaidő jobb kihaszná­lásának megszervezése raj­tuk, az ő munkájukon múlik. Ugyanis jó néhány helyen a legkülönbözőbb okoknál fog­va »mérhetetlenül­“ — mert sok helyen ismét elfelejtik mérni — sok munkaóra megy veszendőbe. A múlt évi normarendezések idején és még ezután is vállalataink egy ideig rendszeresen vé­gezték a munkanap-térképe­zést Most mintha megfeled­keztek volna erről. Pedig er­re szükség van most is az eredményes vállalatvezetés­hez. V­annak, akik azt mond­ják, nem haladhatunk mindig az egyszer már elért tempóval. Vagy arról be­szélnek: nem biztos, hogy a mi megyénkben is teljesíteni kell a kétharmad, egyhar­mad arányt Majd mások eredményei kiegyenlítik a mienket. Nos, való igaz, hogy ezt az arányt pártunk és kormányunk nem azzal a céllal tűzte ki, hogy minde­nütt minden megyében, minden válalatnál kötelezően el kell érni. Nem szabta meg az egyes üzemekre vonatkozó százalékszámokat sem. Mi Csongrád megyeiek, szege­diek azonban kétségtelenül azok közé a helyek közé tar­tozunk, ahol vannak még kiaknázni való tartalékok. S ezeket kihasználatlanul hagy­ni egyet jelent a bűnös mu­lasztással, a népgazdaságnak okozott jelentős kárrá. A lehetőségek nálunk is adottak. Hogy ez mennyire így van, tavalyi eredménye­ink tanúsítják. Ha túl is léptük 1961-ben a kétharmad, egyharmad arányt, ezzel le­hetőségeink nem merültek ki. Sok, nagyon sok még a tartalék, amit kiaknázhatunk a jövőben. Csak néhányat említünk ezekből. Például az alkalmazott technológia korszerűsítése, a jobb mun­ka- és üzemszervezés, a na­gyobb munkafegyelem, stb. H­allani olyan vélemé­nyeket szegedi válla­latoknál, hogy a ter­melékenység emelésének egyik-másik módja nem nép­szerű a munkások előtt. Ne beszéljünk talán róluk? Hagyjuk a dolgokat úgy, ahogy vannak? Igaz, nin­csenek különösebb bajaink, de az nem jelenti azt, hogy minden jó, úgy ahogy eddig volt, vagy ahogyan most van. Az élet nálunk is és világ­szerte is halad. A tíz évvel ezelőtti korszerűtlen terme­lésből nagyot léptünk előre. Mégis, holnap korszerűbben kell termelnünk, mint teg­nap. Nekünk Csongrád me­gyeieknek, szegedieknek is a haladáshoz kell igazíta­nunk lépteinket. Ezt a lépés­tartást nehezíti ma még a fegyelmezetlenség, a felelőt­lenség, az elavult norma, a korszerűtlen technika, tech­nológia, a korszerűtlen üzem- és munkaszervezés. Akad ezek közül népszerűtlennek látszó feladat is. De csak ad­dig lesz az, míg meg nem magyarázzuk a munkásoknak fontosságukat, jelentőségüket. S minden intézkedés népsze­rűvé válik, ha a párt poli­tikáját megértjük, annak szellemében járunk el. Ha a helyes célt nyíltan magya­rázzuk, a munkások egyetér­tenek velünk. Az élet halad, s nekünk szegedieknek is minden üzemben, vállalatnál halad­nunk kell a termelékenység növelésével is. Az országos haladáshoz kell igazítani lépteinket. Nem jó az, ha egyik-másik vállalatnál nem szaporázzák a lépteket a nagy csapat után úgy, amen­­­nyire népgazdaságunknak er­re szüksége van. Nagy Pál

Next