Délmagyarország, 1962. július (52. évfolyam, 152-177. szám)

1962-07-01 / 152. szám

52. évfolyam, 152. szám Ara: 70 fillér vasárnap), 1962. július 1. A magyar nép békét akar! Budapesten tanácskozott az országos békekonferencia Megválasztották hazánk küldötteit a moszkvai leszerelési és béke-világkongresszusra Szombaton országos békekonferenciát tartottak a Parla­mentben. A tanácskozáson megjelent és az elnökségben he­lyet foglalt Kállai Gyula, az MSZMP Politikai Bizottságá­nak tagja, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának elnöke, dr. Münnich Ferenc, az MSZMP Politikai Bizottságának tag­ja, államminiszter, Orbán László, az MSZMP Központi Bi­zottsága agitációs és propaganda osztályának vezetője, Sza­kosíts Árpád, az Országos Béketanács elnöke. Részt vett az országos békekonferencián az ország lakosságának mintegy ezer küldötte, munkások, dolgozó parasztok, értelmiségiek, művészek, írók, tudósok. Dr. Ortutay Gyulának, a Hazafias Népfront Országos Tanácsa főtitkárának üdvözlő szavai után Szakasits Árpád, a Béke-Világtanács irodájának tagja, az Országos Béketa­nács elnöke terjesztette elő referátumát A magyar béke­mozgalom a leszerelési és béke-világkongresszus sikeréért címmel. Szakasits Árpád nagy tapssal fogadott beszéde után sor­ra szót kértek a konferencia résztvevői, a társadalom min­den rétegének képviselői. A szünet után első felszólalóként Kállai Gyula lépett a mikrofon elé.­­ Kállai Gyula felszólalása A Magyar Szocialista Mun­káspárt Központi Bizottsága, a magyar forradalmi mun­kás-paraszt kormány, a Ha­zafias Népfront Országos Ta­nácsa nevében köszöntötte az országos békekonferencia küldötteit, a külföldi vendé­geket, majd így folytatta: — A béke védelme — ko­runk legfontosabb feladata. Mi békében, nyugalomban akarunk élni, ezért tisz­tán kell látnunk a világ helyzetét. Ismernünk kell a béke el­len, s a béke mellett felso­rakozó erőket. Az utolsó két évtized alatt gyökeresen megváltozott a világ. Napjainkban már nem elsősorban az imperializmus határozza meg a világpoliti­ka alakulását. A világ sorsára egyre na­gyobb befolyást gyakorol az egymilliárd embert számláló szocialista világ­­rendszer, amely a fejlődés döntő té­nyezője lett. Ma már Euró­pában, Ázsiában, sőt a nyu­gati féltekén is diadalmasan leng a szocializmust építő népek zászlaja, s mindenütt egyre nagyobb vonzóerőt je­lent, egyre nagyobb tért hó­dít a szocializmus, s ami tőle elválaszthatatlan, a béke esz­méje. Az erőviszonyoknak ilyen történelmi méretű megvál­tozását elősegítette a nem­­zetközi békemozgalom viha­ros fejlődése és széles körű kibontakozása is. Kezdetben sokan voltak, akik önmaguk­nak és másoknak is feltet­ték a kérdést: mit tehetek én a békéért? Én a béke híve vagyok, de miként szólhatok én bele a nagyhatalmak ve­zetőinek döntéseibe? A nemzetközi békemozga­lom tevékenysége, komoly erőfeszítései és nagy sikerei megadták erre a kérdésre is a választ. A békét akaró emberek összefogtak, egyre harco­sabb akciókkal nyilvání­tották ki véleményüket, s íme, beleszóltak a diplo­maták döntéseibe, korunk történelmének alakulásába. Érdemes és szükséges számba venni a nemzetközi békemozgalom erősödésének újabb tényeit, mert harcunk még nem ért véget, még újabb csaták várnak ránk. Figyelemmel kell kísérni az egész világ helyzetét és azon­nali akciókkal kell válaszol­ni minden békeellenes pró­bálkozásra. A háború elhárí­tásáért most — békeidőben — kell minden embernek minden erejével küzdenie. Nem várhatunk ölbe tett kéz­zel. Ha bombák hullanak, akkor már késő. Különösen nagy a felelős­sége azoknak a népeknek, amelyeknek kormányai há­borús politikát folytatnak. Most, most van itt az ideje, a parancsoló szükségszerűsé­ge a békéért folyó harcnak. Erre figyelmeztetnek azok a hírek is, amelyek a legutolsó napokban a Tajvan-szoros­­ból érkeznek arról, hogy amerikai repülőgép-anyaha­­jók és torpedórombolók be­vonásával az Amerikai Egye­sült Államok 7. flottájának felvonultatásával a Kínai Népköztársaság partjainál újabb békeellenes manőve­rek, újabb agresszív készülő­dések vannak kialakulóban. Határozottan elítéljük és megbélyegezzük az ame­rikai imperialisták által támogatott Csang Kaj-sek­­klikk békeellenes merény­letét. Üdvözöljük a hatalmas Kí­nai Népköztársaságot, a bé­ke egyik támaszát. Az ameri­kai imperialistáknak és báb­jaiknak tudniok kell, hogy aki a népi Kínára emeli ke­zét, az egész haladó emberi­séggel találja magát szem­ben. Népünket áthatja a béke gondolata — A mi népünk, a mi or­szágunk rendkívül kedvező körülmények között fejtheti ki békeakaratát. A magyar nép a béke híve és harcosa; minden tőlünk telhetőt megtettünk, s ez­után is megteszünk, hogy béke legyen a földön! A nép békeakarata és a kor­mány békepolitikája harmo­nikus egységben forrt össze. Népi nemzeti egységünknek egyik legfontosabb egybe­kapcsoló ereje a béke gondo­lata. A mi népünk átélte és átszenvedte a háborúk min­den borzalmát. De nemcsak emiatt hatja át népünket a béke gondo­lata. Nem azért alkottunk, fáradoztunk, hogy agyunk és kezünk munkája ismét a há­ború martalékává váljék. Magunknak építettünk és építünk, megvédjük, ami a miénk, megvédjük, ami a népé. Ezért tett meg és tesz meg ezután is népünk minden tőle telhetőt azért, hogy hoz­zájáruljon a béke megszi­lárdításához. A népek kö­zötti béke és barátság esz­méjétől vezettetve a magyar forradalmi mun­kás-paraszt kormány állás­foglalásai a vitás nemzet­közi kérdésekben mindig a béke szent ügyét szolgál­ják. Népünk és kormányunk teljesen egyetért abban, hogy a békéhez az általános és teljes leszerelés megvalósí­tásán keresztül vezet az út. A népek nem élhetnek többé katonai arzenálban, csőre töltött fegyverek között.­ Igaza van az amerikai egye­temek nyolc neves professzo­rának, akik nemrégiben az atom- és hidrogénbomba megszállottjának, a legreak­­ciósabb amerikai — úgy­mond — »tudósnak­«, Teller Edének a korlátozott nukleá­ris háborúra szólító eszme­­futtatásaira válaszoltak. Ezek a professzorok, akik józan polgári szemmel nézik a vi­lágot, határozottan kijelen­tették: »a világ valóban megérett a leszerelésre. Sőt, mi több, a világ nem engedheti meg magának, hogy ne szerel­jen le. Az ellenőrzött le­szerelés nemcsak lehetsé­ges, hanem kötelező is­«. Változatlan erővel küz­dünk a szigorú nemzetközi ellenőrzés mellett megvaló­sítandó általános és teljes le­(Folytatás a 2. oldalon.) TANÁCSKOZIK AZ ORSZÁGOS BÉKEKONFERENCIA November 20-án nyílik meg az MSZMP Vili. kongresszusa A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának üléséről A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizott­sága június 28—29-én kibővített ülést tartott. Az ülésen tanácskozási joggal mintegy nyolcvan elvtárs vett részt:­­ a megyei és a budapesti kerületi pártbizottságok első tit­kárai, a tömegszervezetek­ vezetői, az ipari minisztéri­umok, a főhatóságok vezetői, akadémikusok, tudomá­nyos kutatók a nagy gépgyárak igazgatói, gépipari szak­emberek, az országos napilapok főszerkesztői és más meghívottak, közöttük pártonkívüliek A Központi Bizottság ülésének napirendjén négy kér­­­dés szerepelt. 1. Az ülésen Apró Antal elvtárs beszámolt a KGST- ben részt vevő országok kommunista és munkáspártjai első titkárainak és ez országok miniszterelnökeinek moszkvai tanácskozásáról, és a Kölcsönös Gazdasági Se­gítség Tanácsának XVI. ülésszakáról. A Központi Bizott­ság határozatban szögezte le egyetértését a magyar kül­döttségnek az értekezleten, illetve az ülésszakon kifej­tett tevékenységével és a tanácskozáson hozott határoza­tokkal. 2. A kibővített ülés részvevői Csergő János elvtárs kohó- és gépipari miniszter bevezető előadása után meg­vitatták »A gépipar helyzetéről és további feladatairól*1 szóló jelentést és határozati javaslatot. A napirenden szereplő két kérdés vitájában 34 elv­társ szólalt fel, és tett kiegészítő javaslatokat. A vitát követően a Központi Bizottság a beterjesztett javaslatot az elhangzott kiegészítésekkel egyhangúan elfogadta. 3. Kádár János elvtárs javaslatára a Központi­ Bizott­ság úgy határozott, hogy a párt soron következő kong­resszusa 1962. november 20-án nyílik meg. 4. Gáspár Sándor elvtárs, a Központi Bizottság tit­kára, javaslatot terjesztett elő a Központi Bizottság 1982. második félévi munkatervére. A Központi Bizottság a javaslatot határozattá emelte. Újabb műholdat lőttek fel a Szovjetunióban 4 Kozmosz—6 rátért pályájára A Szovjetunióban 1962. jú­nius 30-án sikeresen felbo­csátották és pályájára vezé­relteik a Kozmosz—­6 jelzésű mesterséges holdat A mű­holdon elhelyezett tudomá­nyos készülékekkel folytat­ják a kozmikus térség vizs­gálatát, annak a program­nak megfelelően, amelyet a TASZSZ ez év március 16-i közleménye ismertetett. A tu­dományos műszereken kívül elhelyeztek a mesterséges holdban egy többcsatornás rádiótávmérő rendszert, va­lamint pályamérésre szolgáló rádiótechnikai berendezése­ket. A szputnyik rövidhul­lámú adója 90, 0233 mega­hertz frekvencián dolgozik. Előzetes adatok szerint a mesterséges hold tényleges pályája kevéssé tér el a szá­mított pályától. A keringési idő 90,6 perc, a pályasíknak az egyenlítő síkjával bezárt szöge 49 fok. A mesterséges hold legnagyobb távolsága a földfelülettől 360 kilométer, legkisebb távolsága pedig 274 kilométer. A szputnyikról vett rádió­­telemetrikus jelzések az ös­­­szes fedélzeti rendszerek nor­mális működéséről tanúskod­nak. A koordinációs számító­­központba rendszeresen ér­keznek távmérési jelzések, valamint a majak-rádióadó jeleinek vételére vonatkozó adatok. 1962. július elsején a Koz­mosz—6 mesterséges hold (moszkvai időben kifejezve) a következő időpontokban halad át Földünk nagyobb városai fölött: Wellington —* 00.29, Chicago —• 00.58, Mel­bourne — 01.59, San Fran­cisco — 02.26, Ottawa — 04.09, Capetown — 04.41, Rio de Janeiro — 07.36, Singa­pore — 08.15, Mexico — 08.53, Vlagyivosztok —10.01, Bombay — 11.22, Alan Ba­tor — 13.06, Baku — 14.31, Peking — 16.16, Bukarest 17.36, Bern — 19.07. Hruscsov fogadta a Spanyol Kommunista Párt vezetőit Nyikíta Hruscsov, az SZKP Központi Bizottságá­nak első titkára szombaton fogadta D. Ibarrurit, a Spa­nyol KP elnökét, valamint I. Gallegot és R. Mende­­sont, a Központi Bizottság végrehajtó bizottságának tagjait. A szovjet kormányfő és a Spanyol Kommunista Párt vezetői eszmecserét folytat­tak a két felet kölcsönösen érdeklő kérdésekről. Hrus­csov a szovjet nép testvéri szolidaritásáról biztosította a Franco-rendszer ellen hősi harcot folytató spanyol né­pet. Holnap kapunyitás a szegedi úttörő­táborokban A városi tanács művelő­désügyi osztálya idén is, az elmúlt évekhez hasonlóan, az iskolai év befejezése után intézményesen gondoskodik a napköziotthonos gyerme­kek ellátásáról, öt üdülő­tábort létesítettek. Az új­szegedi üdülőn kívül — mely a legnagyobb — 250 gyer­mekről gondoskodnak itt a petőfitelepi I-es, a Tisza­­parti és a Bérkert utcai ál­talános iskolában nyílik nap­köziotthonos úttörőtábor. Idén először a hattyastelepi iskolát is üdülővé alakítot­ták át. A III. kerületi álta­lános iskolák 160 úttörője tölti itt a nyári szünetet. A vasutasok a legkisebbek rendelkezésére bocsátották úszómedencéjüket, tusolóju­­kat, így az egyébként is szép környezet igen alkal­mas a gyermekek üdülteté­sére. Az apróságok kényel­méről is gondoskodott a művelődésügyi osztály. A gyermekeket külön autóbusz viszi Hattyastelepre. A Mó­ra, a Gagarin és a Hámán Kató iskolákban van a gyü­lekező, s az autóbusz kör­bejárja az iskolákat, s on­nan szállítják el a gyerme­keket. Este ugyancsak az autóbusszal érkeznek isko­lájukhoz a Hattyastelepen pihenő gyermekek. A városi tanács művelő­désügyi osztálya gazdag programot állított össze az üdülő gyermekeknek. A strandoláson, mozilátogatá­son kívül egy sor érdekes háziverseny, bajnokság in­dul a táborokban. A gyer­mekekkel reggel 8-tól dél­után fél 5 óráig pedagógu­sok és tanárjelöltek foglal­koznak. A központi konyha pedig bőséges, vitaminokban bő étrendet állított össze a nyári üdültetés idejére. Az üdülés holnap, hétfőn kez­dődik.

Next