Délmagyarország, 1962. július (52. évfolyam, 152-177. szám)

1962-07-12 / 161. szám

4 Dél-magyarország SIKLÓS JÁNOS: Űtavz, földön fatam demoraták Helyesebb lett volna úgy címezni, hogy mit tanulnak a jövőben az olasz gyere­kek? Mert ez most az olasz kulturális életben központi helyet kapott Azt már min­den jelentősebb tényező — a monopoltőke, sőt az egy­ház is — elismeri, hogy a tanügyet az élet követelmé­nyeihez kell igazítani. Más­ként szólva Olaszországban is végre kell hajtani az is­­kolareformot. A monopoltőke az utóbbi évtizedben nagy techni­kai, műszaki fejlődést pro­dukált az iparban. S a tech­nika alkalmazása képzettebb szakembereket kíván, tehát a reformot csakis ebben az értelemben tartja szükséges­nek a tőkésosztály. Az egy­házat képviselő keresztény­­demokraták a klérus igé­nyeit is szeretnék érvénye­­síteni az iskolaügyek megol­dásánál. Amint látható, nem a nemzet műveltebbé tétele az egyetlen cél az olasz is­­kolaügy alapításának meg­hirdetésében. A kommunista párt állás­pontja világos: demokrati­kus iskolarendszert követel. Minden olasz gyerek szá­mára tegyék lehetővé és kö­telezővé a nyolc osztály el­végzését — ez a kommunis­ta párt reformkövetelésének egyik sarkalatos pontja. Az országban igen nagy az analfabétizmus, különösen a déli részen és Szicíliában. A hivatalos statisztika szerint 1951-ben voltak olyan vidé­kek, ahol 50—60 százalékos volt az írástudatlanok szá­ma. A korábbi években olyan iskolatípus működött, amely már előre termelte az analfabétizmust. Ezen a helyzeten változtattak, de van néhány tartomány, ahol még mindig nagy gond az írástudatlanság. Egy másik alapkérdés, az osztálykülönbségek megszün­tetése az első nyolc osztály­ban, vagyis az öt alsó és három felső osztályban. Az osztálykülönbségek megszün­tetésének erőteljes követelé­sét a következő példából lehet jól megérteni. A felsőbb három osztályt három helyen , helyeseb­ben három módon lehet el­végezni. 1. Az egyik típus a közép­iskolákra készíti elő a tanu­lót, humán képzést nyújt. Ide járnak a felső rétegek gyermekei. 2. A másik típus az úgy­nevezett munkaiskola. Itt már az ipari szakma alap­elemeit tanulják és ide jár­nak a munkások, városi kis­iparosok gyerekei. Innét nem lehet már tovább men­ni. 3. A harmadik típus az elemi, falusi iskola, amely rendkívül elmaradott képet mutat az első típusokkal összehasonlítva. Gyakorlati­lag a falusi gyerek a negye­dik és ötödik osztály elvég­zése után kimarad az isko­lából. Az egységes nyolc osztály megteremtéséért folyik a küzdelem, s ebben az osz­tálymegkülönböztetésnek ne legyen helye, minden tanuló végezze el — szüntessék meg a szociális kategóriákat, antidemokratikus és antiszo­ciális tényezőket. A nyolc osztály után — a kommunista párt által java­solt megoldás szerint — le­het tovább tanulni: humán­reál tagozaton (ez a gimná­zium, ötéves), tanítóképző­ben (4 éves) és technikum­ban (5 éves). A gimnáziumból mehetett a tanuló bárhová, de a ta­nítóképzőből és a techni­kumból már nem volt meg a továbbtanulási lehetőség. Most az 1062/63-as tanévtől — korlátozott számban — mehetnek tovább a két utóbbi középiskola típusból is. Figyelmet érdemel, hogy az alkotmány szerint ugyan Mit tanulnak a gyerekek? mindenki tanulhat, de a gyakorlatban a szociális megkülönböztetés olyan nagy, hogy az egyetemeken csak két százalék a m­un­­kásszármazásúak aránya. Az olasz iskolapolitikában számolni kell azzal, hogy az egyház nagyon sok iskolá­val rendelkezik — alsó és középiskolával —, sőt Milá­nóban egyetemmel is. Érthe­tő az a követelés, hogy az oktatásnak állami, polgári jelleget biztosítson a kor­mányzat, mert az iskolázta­tás állami feladat. Ez a kö­vetelés nem zárja ki, hogy magánfelek — tehát az egy­ház is — iskolát állítsanak, de az állam építsen minél több, jól fészerelt iskolát A kommunista párt széleskörű politikai tevékenységének az eredménye, hogy a burzsoá társadalom történetében az iskolaügy először szerepel magasabb összeggel az álla­mi költségvetésben, mint a hadügy. Most már tartalmi kérdé­sekre terelődik a reformvita. A tőkésnek olyan munkásra van szüksége, aki jól érti a technikát, de nem rendelke­zik megalapozott társadalmi ismeretekkel, közömbös az élet szociológiai jelenségei iránt, tájékozatlan a termé­szettudományokban. Ennek az elvnek megfelelően olyan iskolatípus megformálása volna »ideális« a monopo­listáknak, melyben heti egy óra matematika és egy óra hittan mellett a többi időt az üzemi technika töltené ki. Vagyis kettéválasztani az iskolát: praktikusság és tu­dományosság. Technikai képzés, másutt meg csak tu­dományos kérdés. Korábban az iskolából kikerült gyer­mekek nem értették a mo­dern technikát, most meg a technikán kívül ne értsenek semmit az életből. Ebbe az elképzelésbe nem nyugodhat bele az olyan párt, amelyik felelős az olasz nép jövőjéért. Olyan széles látókörű, művelt, jól iskolázott munkásokra van szüksége az olasz társada­lomnak, akik nemcsak a technikát, de a társadalom­­tudományt is ismerik. Hogy végül is hogyan alakul ki a helyzet, azt most megmon­dani nem lehet. Egy következő lényeges kérdés a pedagógusok élet­­szemlélete és politikai ma­gatartása. Vagyis milyen a pedagógus, mert a reformot egy kicsit saját képére és hasonlatosságára alapítja a gyakorlatban. Az nem­csak nálunk érvényes, hogy az iskolareform megvalósításá­nak központi alakja a tanító és a tanár, ez legalább ilyen mértékben és fontossággal érvényes Olaszországban is. Ott az egyházi iskolákban tömegesen dolgoznak fiatal tanítók, akik az iskola el­végzése után szerződést kap­nak, melyet évente megújí­tanak, de ha az egyházi is­kola vezetőségének úgy tet­szik, nem hosszabbítják meg a szerződést. Ez egy kicsit az egyházi iskola vezetésé­től függ,­­le elsősorban a tanítótól, illetve a tanártól. A követelményeknek megfe­lelő szellemben neveli-e a gyerekeket az egyházi isko­lában, vagy nem. Egy gro­teszk példával érzékeltetem. Az első osztályban azt ta­nítják a szélről, hogy az an­gyalkák szárnycsattogása okozza a szelet. Ha a tanító elmeséli a levegőmozgás tör­vényét és ebből vezeti le a szél keletkezését — esetleg nem hosszabbítják meg egy­házi iskolában a szerződését Hétéves működés után kap — ha kap — állami ki­nevezést a tanító. Hétéves szolgálata után illetménye valamivel alatta marad a mi tanítóink és tanáraink illetményének, de a megél­hetési körülmények ott ne­hezebbek, különösen az élel­mezés és ruházkodás, de el­sősorban a közszolgáltatás.­­ Ezért másodállást kell vállalnia. Másodállásával már egész nap elfoglalt és nem ér rá társadalmi, poli­tikai művelődésre. Különbö­ző érdekvédelmi szervekbe tömörülnek — de ebből is van vagy húszféle —, hogy anyagi érdekeiket képvisel­tessék. Az utóbbi időben va­lamit javult anyagi helyze­tük, de fontosságuknak, in­tellektuális végzettségüknek megfelelő dotációt nem kap­nak ma sem, s ennélfogva érthető, hogy elsősorban a megélhetés foglalkoztatja őket és nem a társadalom­­tudomány problémája a vi­lágnézeti és politikai harcok alakulása. Az anyagi helyze­tükön való javítás nagymér­tékben összefügg érdeklődé­sük felkeltésével és irányí­tásával az olasz társadalmi, politikai élet alakulása iránt. A bonyolult társadalmi és gazdasági viszonyok között folyó reformvita és megva­lósuló reform kulcskérdése: milyen nemzedéket nevel az olasz iskola? Milyen felfogá­sú, gondolkodású, műveltsé­gű lesz a következő generá­ció. A kommunista párt nagy érdeklődése és munká­ja a reform egészséges vo­nalának kialakításában min­den bizonnyal eredményre vezet. Sikerül legjobb meg­oldást kialakítani, de végül is a reform tartalma a gya­korlati végrehajtás során realizálódik így vagy úgy. Majd a gyakorlatban dől el, hogy kinek mennyit használ az iskolareform. Leszűkül-e csak tőkés érdekek szolgála­tára, egyházi nézetek érvé­nyesülésére, vagy az olasz nemzet összérdekeit szolgáló demokratikus iskolareform valósul meg a gyakorlatban. Ha sikerül a tanítók és tanárok érdeklődését felkel­teni a reform kérdései iránt, akkor az álalános emberi haladás érdekének szolgála­tára alkalmas reform való­sul meg az olasz iskolarend­szerben. Következik: ELMARAD A TENGER. Cseppstatisztika A tapasztalat azt mutatja, hogy nem becsüljük meg a vízcseppet. Igaz, egy csepp nem oltja szomjunkat, de az már meggondolandó, hogy naponta három liter vizet pazarol el egy-egy hibás csap a konyhában, vagy a fürdő­szobában. Senki sem tenné szóvá, ha csak egy lakásban élnének figyelmetlen embe­rek. A rosszul záródó csa­pok azonban évente ötszáz­ezer köbméter vizet »úsztat­nak« el hiába az országban. Ez a mennyiség két Népsta­diont is majdnem színültig töltene. Háromszázötvenezer évig kellene élni annak az embernek, aki ezt a tömén­telen adagot egyedül akar­ná meginni. CafiMertic, 1MB. IkWVltíf AZ ALFÖLDI NYOMDA D­OLGOZÓINAK SOROZATA Nem mindennapi vállalko­zásról kell számot adnunk: a debreceni Alföldi Nyomda dolgozóinak a munkájuk szeretetéről, a könyvcsinálás művészi szintű mesterségé­ről valló bibliofil kiadvá­nyokról. Ezeket a kicsiny könyvecskéket, melyek elju­tottak már Párizsba is, s el­nyerték a hazai Könyvmű­vészeti Bizottság oklevelét, négy év óta teremtik, alkot­ják a nyomdászok társadal­­mi munkában, nyesedik pa­pírom, a maguk gyönyörűsé­gére, mások gyönyörködteté­sére, s adják ingyen — pénzt semmiképpen sem fo­gadnak el! — a szép könyv barátainak. Van egy lelkes vezetőjük, Székely János, többnyire az ő szorgalmas gyűjtései kerülnek kiadásra gyűjtemények, antológiák Eddig hat kis kötet látott napvilágot: Ódák a betűk­ről (Magyar költők — a könyvről), Kései siratók (Magyar költők — édesany­jukról), Imák ■ gyermekért (Magyar költők — gyerme­kükről). Levelek a hitveshez (Magyar költők — asszo­nyukról), Könyvek között I—II. (Gondolatok könyv­ről, nyomdászatról). Mit lehetne még róluk mondani? Csak azt, amit Illyés Gyula írt nekik, meg­köszönve első kötetüket:­­Én vagyok büszke, hogy Magyarországon ilyen nyom­dászok, a szép munkának ilyen hívei vannak«. Bárcsak példájuk követés­re buzdítaná a mieinket is. Könyves László BIBLIOFIL Cffilmhhtk a nagyvilágból Léonide Moguy (a Holnap már késő című sikeres film alkotója) új filmjének címe: Az emberek is élni akarnak. Eszmei mondanivalója ne­mes: küzdelem a tömegpusz­tító fegyverek előállítása el­len. Egyetlen hibája a film­nek a sok ponyvaregény ízű részlet. A moszkvai népszerű tu­dományos filmek stúdiójában filmet készítenek 1612-es év címmel a borodinoi csata III. évfordulója tiszteletére. A film a moszkvai és lenin­­grádi, valamint a más váro­sok képtáraiban található festményeket mutat be, ame­lyek a Napoleon elleni hábo­rúból mentik témájukat. * A közeljövőben első ízben rendez filmet Betsy Blair, a Marty és a Főutca című vi­lághírű filmek főszereplője. Luchino Visconti, a Rocco és fivérei rendezője Paler­­móban forgatja Lampedusa, A párduc című regényének filmváltozatát. Itt, Szicíliá­ban rekonstruálták Salinas herceg kastélyát, itt zajlik ennek a múlt századbeli arisztokrata családnak az élete. A rendezőt megragad­ta az intelligens regény vilá­gossága és a „filmszerűsége”. Burt Lancaster személyesíti meg Salinas hercegét, a „Párducot”, aki Garibaldi lelkesítő eszméinek hatására lassanként elveszti félelmét. Alain Delon Tancrede-et, a herceg unokaöccsét játssza, míg Claudia Cardinale egy szép polgárlány lesz, akibe Tancrede beleszeret. A film többi szereplői: Rina Morel­­li, Lucilla Morlacchi, Paolo Stoppa és Romolo Valii. A Telerama című lap kör­kérdésére adott válaszok sze­rint a legkedveltebb francia filmszínészek: Jean-Paul Belmondo, Jeanne Moreau, Annie Girardot, Jean Gabin, Emmanuele Riva és Charles Aznavour. Az olvasók szava­zata alapján a legjobb ren­dezők: Alain Resnais, René Clair és Robert Bresson. A legnevesebb nemzetkö­zi sztárok közreműködésével érdekes formában készült Az ördög és a tízparancsolat cí­mű film, amelyet Julien Du­­vivier rendezett A nagyon emberi bűnlajstrom 7 külön­böző epizódra tagozódik, amelyben a frivolan élveze­tes erkölcsképtől az ironikus komédián át a miniatűr drá­máig mindenféle található. Főszereplők: Francoise Ar­­noul, Charles Aznavour, Jean-Claude Brialy, Danielle Darrieux, Alain Delon, Fer­­ nandel, Mel Ferrer, Miche­liné Presle, Madeleine Ro­binson, Dany Savai, Michel Simon, Lino Ventura és Ge­orges Wilson. SILVIU GEORGESCU ERKÉLYJELENET A jelenet két lakóház kö­zött történt.­­Csődület, zsi­vaj, kiáltások és egy csí­kos madárijesztő rikolto­­zott az „E”-épület erkélyé­ről. —...Na és ha elvette?... Nicusor, add vissza a játé­kait! Add vissza a puskáját is... Ügy! Most pedig kenj le neki egyet!... Hadd ta­nuljon tisztességet a taknyos. Mert mindig ő szalad utá­nad ... Nem hallod? Adj neki egy frászt!... Nem kő­vel, Nicusor! Az nem illik! Lábbal, édesapám!... Ügy! Most pedig buktasd el... Halló, ide figyeljen maga szemüveges! Minek avatko­zik bele? Törődjék a maga dolgával! Felnőtt ember lé­tére beleavatkozik a gyerme­kek dolgába ... Szorítsd meg a gigáját! A gigáját, angyal­kám, úgy! Üsd!... Nem a bácsit, Nicusot! Hagyj neki békét, mert szemüveges!... Hogyan? ... Jól tette! Meg­mondtam, hogy hagyja bé­kén. Mert ideges ... Nem ér­tem? Hogyan? Na és ha üti? Talán rokona magának? ... Hogyan? ... Ki?... Ez a nyavalyás a maga gyere­ke? ... Mondja még egyszer! Mondja még egyszer, hadd hallja a házfelügyelő elvtárs is. E. is. Épp jókor jön házfelügye­lő elvtárs! Nézze csak, ki a főkolompos minden rossz­ban! Az a kis ördögfajzat! Az a dagadt szemű. Annak, annak a szemüvegesnek a gyereke ... Mondhatom, szé­pen neveli, elvtárs! S még csodálkozunk, hogy ki szag­gatja le a virágokat, hogy ki... Ki?... Az én Nicuso­­rom? ... Tegnap reggel? Ma­ga látta?... Álmodik, ház­­felügyelő elvtárs. Tegnap egész nap mással foglalko­zott. A lépcsőházakban csa­varta ki a villanykörtéket. Nekem aztán ne mondja, hisz egész nap a szemem előtt van!... Tegnapelőtt? ... Miféle tegnapelőtt?... An­gyalkám, mit is csináltál teg­napelőtt? ... De bizony, ne­kem megmondja. Az én gye­rekem nem olyan, mint... Jól van, angyalkám! S az­tán? ... Nahát! (Látja, hogy nem hazudik? Mi az övé?... Bravó, kisfiam!) Nahát, még ilyet? Játszott és betörte a »D« lépcsőház ablakát. Hát gyerek! Miért, maga talán nem volt gyerek mielőtt ház­­felügyelő lett volna? S még sohasem tört be ablakot? ... Még hogy nem tört be!... Bizony hogy betört ablako­kat és . . . Mit beszél?! Hogy még mást is csinált? Gyur­mával tömte be a bejárati kulcslyukat? Maga? ... Ho­gyan? ... Hát akkor ki?... Ki?... Az én Nicusorum? Házfelügyelő elvtárs, hogy enged meg magának ilyes­mit? Az én gyerekem .. . Ezt nem tűröm ... Mit csinált? A szemétégetőt?... Kismacs­kákat rakott a szemétégető­be?... Le-he-tet-len!... An­gyalkám! Ugye hazudik a házfelügyelő bácsi?... Miért sírsz? Ilyen semmiségért? ... Nicusor! Tessék, most még meg is­ rikatja az én ki* * okosomat! Mondjon neki va­lamit ... Vigasztalja meg!... Gyerünk, nem hallja? ... Miért ne kiabálnék!? Miért ne emelném fel a hango­mat!? ... Sőt, még meg is ... Apucival csillagom! Ne fele­sel­ apucinak!... Szidd ös­­­sze szépen a házfelügyelő bácsit... Ügy! A szemüve­ges bácsit is!. .. Nyújtsd a nyelvedet is! Ne rám, kis csibém! A házfelügyelő bá­csira! ... Nem látod, hogy nincs kivel vitatkozni? (Zalányi Sándor fordítása) Egymillió­­négyszázezer kötet könyv A kereskedelmi szervek, a könyvterjesztő vállalatok ezekben a napokban összesí­tették a könyvhét végleges adatait A forgalom az idei ünnepi könyvseregszemlén meghaladta a 23 millió fo­rintot. Egy hét alatt Magyar­országon több mint egymillió­négyszázezer könyvet vásá­rolták. Rádióműsor Csütörtök KOSSUTH-RADIO 4,20 Rákóczi-induló. 4,30 Hí­­ek. 4,40—7,59 Vidáman — fris­sen! Közben: a,00 Falurádió. 5,30 Hírek. 6,20 Néhány perc tu­domány. 6,50 Időjelzés. 7,00 Hí­rek. 7,10 Új könyvek. 7,30 Mű­sornaptár. 7,59 Időjelzés. 8,00 Műsorismertetés. 8,10 Népek ze­néje. 8,35 Édes anyanyelvünk. 9,00 Csirigán úr szomszédai. Rádiójáték. 10,00 Hírek. 10,10 Napirenden . . . 18,15 Lortzing és Meyerbeer operáiból. 11,00 Boly­gónk önéletrajza. 11,25 Kön­­­nyűzene nagymamáknak. 12,00 Déli harangszó. 12,15 Táncze­ne. 13,00 Kelj fel, Jancsi! Gyer­mekversek. 13,10 Egy falu — egy nóta. 14,15 Két kongresszus között III. 14,25 Zenekari mu­zsika. 15,00 Hírek, közlemények. 13,08 Időjárásjelentés. 15,10 A Világifjúsági Találkozó dalai­ból. 15,50 Szív küldi. 16,55 Mű­sorismertetés. 17,00 Hírek. 17,10 Moszkvai tudósítónk jegyzete. 17,20 Faragó András éneke. 17,45 Lányok, asszonyok. 18,00 Tánczene. 18,40 Ifjú függelő. 19,00 Szabó Ferenc: Felszaba­dult melódiák. 19,20 Közvetí­tés a győri Kisfaludy Szín­házból: A művésznő és hódolói. Vígjáték. A szünetben: 19,54 Jó éjszakát, gyerekek! 20,00 Esti krónika. 20,20—20,35 Az Atlanti­óceántól a Csendes-óceánig. 2:1 óra Hírek. 22,15 Mai emberek. 22,25 Galoppverseny-eredmények. 22,30 Könnyűzene. ?2,55 Örökké élni. Vers. 23,00 Vonószenekari hangverseny. 23,50 Operetrész­­letek. Közben: 24,00 -0,10 Hí­rek. 0,30 Himnusz. petőfi-rádio 5.00 Reggeli zene. 8,00 Hírek. 6,25 Műsornaptár. 6,50 Torna­­óra.8,10 Hírek. 14,00 Időjárás- és vízállásjelentés. 14,15 Tánc­zene. 14,50 A külföldi sajtó ha­sábjairól. 16,00 Dunajevszkij operettjeiből. 15,80 Hegedűmű­vek. 16,00 Hírek. 16,05 Vajú­dás. Regényismertetés. 16,35 Kó­­rusművek. 16,50 A magyaror­szági szakszervezeti mozgalom kezdete. 17,00 Daltanulás. 17,20 Miért szép? 17,35 Osztrák és német muzsika. 18,00 Hírek. 18 óra 05 Heti hangversenyka­lauz. 19,00 Hírek. 19,10 Csúcs­forgalom . . . 20,00 A zene vi­’áea. M 25 Élőszóval — muzsi­kával. Közben: 21,00 Hírek. 23 Hajra Hírek. 88,18 Műsorzárás. Televízióműsor 16,25 Moszkvai úttörőmoz Közvetítés úttörő érdekességekről. 17,45 Kicsinyek műsora. Hangya Nandi világgá megy. 18,20 Ta­lálkozás a Balatonnál. Közvetí­tés a siófoki bányászüdülőbe. 19,00 A jövő hét műsora. Mű­sorismertetés. 19,05 Telesport. 19,30 TV-Híradó. 19,45 A Ma­gyar Hirdető műsora. 19,55 In­dián történet. Magyar kisfilm­. 20,10 Buiecher Mihály zongo­rázik, Kovács Dénes hegedül. 20.30 Cserhalmi:­­Cédula a tele­fonkönyvben. TV-film, ismétlés. (16 éven felülieknek.) 21,30 Le­szerelési és béke-világkong­resszus Moszkvában. Filmössze­állítás. 22,00 Hírek. TV-Hirado­umétlés. Értesítjük a város lakos­ságát, hogy e hó 16-ától a Hattyántelep—Gyálarét bekötő úton, annak a holt Tisza - ágat keresztező sza­kaszán félútlezárás mellett mélyépítési munkát végzünk. Kérjük a járművezetőket és gyalogosokat a közle­kedési szabályok fokozot­tabb betartására. Szegedi Vízművek, S. 40944

Next