Délmagyarország, 1962. szeptember (52. évfolyam, 204-229. szám)

1962-09-01 / 204. szám

Szombat, 1962. szeptember 1 Munkatársunk lel«ton!«leiké—. Az idei mezőgazdasági kiállítás mindenben felülmúlja az előzőket A vendégek, látogatókö­zönség előtt még zárva vol­tak a 64. Országos Mezőgaz­dasági Kiállítás és Vásár­kapu, amikor Szőke Mátyás igazgató már fogadta a ha­zai és a külföldi lapok tu­dósítóit A sajttó kétszáz je­lenlevő munkatársa részére Naményi Géza, a Miniszter­­tanács Tájékoztatási Hivata­lának vezetője ismertette a kiállítás jelentőségét és anya­gát Az idei mezőgazdasági ki­állítás és vásár nemcsak méreteiben, de tartalmá­ban is messze felülmúlja az eddigi hasonló rendez­vényeket E kiállításon mutatkozik be először az átszervezett szo­cialista magyar mezőgazda­ság — mondotta Naményi Géza. A kiállításon látható nagyszerű eredményekre méltán lehetünk büszkék. Ötszázötvenkilenc termelő­­szövetkezet (az összes ma­gyar tsz-ek 13 százaléka) 134 állami gazdaság összesen 1182 kimagasló növényter­mesztési eredményt mutat be, míg az utolsó országos mezőgazdasági kiállításon 1959-ben csak 581 növény­­termesztési eredmény szere­pelt Az idei országos mező­­gazdasági kiállítás­ és vásár nemzetközi jelentősége is nagy. A Szovjetunió, a Bolgár, a Lengyel, a Mongol, a Román Népköztársaság, valamint a Német Demokratikus Köz­társaság önálló pavilonokat rendezett be. Csehszlovákia a nemzetközi kém­izálási be­mutatón vesz részt Különösen sok a látnivaló az 1400 négyzetméter alap­­területű szovjet pavilon­ban és a hozzája kapcsolódó 2 ezer négyzetméternyi bemu­tató téren. A Csongrád megyei, köz­tük a szegedi szőlő- és gyü­mölcstermelő tsz-ek számára különösen sokat ad a Bol­gár Népköztársaság kiállí­tási pavilonja. A szőlészet, a zöldség- és gyümölcster­mesztés legújabb bolgár nagyüzemi módszereit lát­hatjuk itt, melyek alkalma­zása nagy hatással lenne me­gyénk zöldség- és gyümölcs terméshozamainak emelkedé­sére is. Ezernyi érdekesség, meg­számlálhatatlanul sok, az él­mény erejével ható látniva­ló! — így jellemezhetnénk tömören a ma megnyíló 64. Országos Mezőgazdasági Ki­állítást­ és Vásárt. Nagyszerű gépújdonságok­kal reprezentál a hazai és külföldi mezőgazdasági gépipar. A jobbnál jobb magyar és külföldi univerzál traktorok egész parádéja látható itt. Sokféle nagyüzemi szőlő- és gyümölcsösművelő gépet is kiállítottak. Nem fukarkodtak meglepetéseikkel a nagy nyugati tőkés cégek sem. Nagy meglepetés erejével hat a sertéstenyésztés és a baromfitenyésztés teljes nagyüzemi gépesítése is. A gépesített sertéshizlaldákat, baromfinevelőket, a Csong­rád megyeieknek is okvetlen látniuk kell. A kiállításnak külön üzemszervezési bemutató pavilonja is van. Szövetkezeti gazdák, mezőgazdasági szakemberek számára csak ez az egyetlen pavilon megér egy teljes na­pot Ezernyi üzemszervezé­si probléma megoldásához találnak itt ötleteket, kipró­bált s bevált módszereket A nemzetközi kém­i­zálási be­mutató pedig abba enged be­tekintést: miként forradalmasítja a mezőgazdasági termelést a vegyszerek még nagyobb tömegű felhasználása. Azt is mondhatnánk: a 64. Országos Mezőgazdasági Kiállítás- és Vásár mezőgaz­daságunk nagyszerű tükre, mely a maga szépségében mutatja meg parasztságunk holnapját, amiért megszer­veztük az egyéni kisparcel­­lák helyén a termelőszövet­kezeteket Csépi József Értékes készülékek üvegből Kevesen dolgoznak, de annál fontosabb munkát végeznek a Szegedi Tudományegyetem üvegtechnikai műhelyében. Sok intézet számára készítik itt üveg­csövekből a különböző csapokat, hűtőket, lombikokat, kísérleti készülékeket. Az utóbbiakból évente közel ezer fajta kerül ki innen, egy, vagy több példányban. Az előbbieket szinte sorozatban gyártják. A legváltozatosabb üvegkészítm­ények formálódnak a lengyel és keletnémet, utóbbi időben pedig angol üveg­csövekből, melyek különböző minőségben és méretarány­ban állnak raktáron. Napjainkban már a karcagi üveg­gyár is szállít durvább csöveket az üvegtechnikának. Képünkön Oláh Csaba korrózióvizsgáló cellát ál­lít be. Ebből egyelőre kettőt gyártanak, s értékük megközelíti a hetvenezer forintot. Dél-magyarország Beszélgetések, tanácskozások a kongresszusi irányelvekről A városok és a falvak nép­frontbizottságai is jelentős részt vállalnak a kongresszu­si irányelvek ismertetéséből, népszerűsítéséből. Jelenleg a különböző szintű irányító testületek, a megyei, a járá­si, a városi bizottságok, el­nökségek és a titkári érte­kezletek fórumán tanácskoz­nak a nagyjelentőségű doku­mentumról. Az első ilyen összejövete­leken arról számoltak be a résztvevők, hogy a pártonkí­­vüliek körében nagy érdek­lődés nyilvánul meg a kong­resszusi irányelvek iránt. Az őszi hónapokban sok­féle összejövetelt, találkozót stb. rendeznek majd a nép­frontbizottságok. Csoportos beszélgetések ezrein hallgat­ják meg a lakosság, a pár­­tonkívüliek véleményét és észrevételeit, s több ezer ak­tivista válaszol a felmerülő kérdésekre. Ezzel egyidejű­leg összegyűjtik a javaslato­kat, kezdeményezéseket, s ezeket a párt­javaslat illeté­kes szerveihez továbbítják. A rózsák városa lesz Szeged Nagyarányú őszi-tavaszi parkosítás Idén ősszel és jövő ta­vasszal sok szép új parkkal gazdagodik Szeged. A ter­vek és elképzelések szerint különösen sok rózsát telepí­tenek majd. Augusztus 15-én kezdte meg a kertészeti vál­lalat az Orvostudományi Egyetem új diákotthona kertjének rendezését. A rep­rezentatív tanuló-, pihenő­park több mint 400 ezer fo­rintba kerül. Az Orvostudo­mányi Egyetem fehérmár­vány aktszobrot helyez majd el a parkban, s a nö­vények is ehhez illeszked­nek: évelő növényekkel ve­szik körül, a háttérbe pedig fenyőfákat ültetnek. A park érdekessége lesz a virágsá­­vok megvilágítása. Ezekben a napokban ad­ják át rendeltetésének az Eszperantó utcai szövetke­zeti lakótömböt. A kerté­szeti vállalat augusztus 15-én itt is hozzákezdett a parko­sításhoz. Aránylag kicsi az udvar, így a­­ magasba” épí­tik a kertet, a tűzfalakat növényekkel futtatják be. Ezenkívül csinos kis meden­cét alakítanak itt ki, s ját­szóteret építenek a lakó­tömb gyermekei részére. Még idén ősszel parkosít­ják az Április 4 útja szegé­lyeit. A tervek szerint a parksávokba rózsát ültet­nek. Jövő tavasszal rendezi a kertészeti vállalat az ogyesszai lakótelep parkját. Az I. kerületi tanács a la­kótömb parkosításával egy­­időben hozatja rendbe az itt húzódó töltés alját, ahol rózsaligetet képeznek ki. Ugyancsak jövőre rende­zik az újszegedi ligetet. A Vigadó mögé, a Sári-szobor környékére is rózsaligetet telepítenek. V A I­ legforradalmibb tett alamennyien szeretünk jól élni és törekszünk arra, hogy holnap, holnapután még messzebbre szorítsuk házunk tájától a kicsinyes napi gondokat. És nem is a régi, »hagyomá­nyos« gondokról van már szó, hiszen a jóllakás és a tisztességes öltözet áhítozá­­sán rég túl vagyunk né­pünk egészének átlagában is. Hanem a meglevő, igen magasra fejlődött szocialis­ta emberi igények további növelését tűzzük ki célul, amelyben már — ha egyé­neket, családokat veszünk alapul — kényelmes lakás, korszerű háztartási gépek, könyvek és televízió, sőt au­tó is szerepel. Mindezek elérésének, ál­talánossá válásának első szorgalmazója a Magyar Szocialista Munkáspárt Csak bele kell pillantani a kong­resszusi irányelvekbe, rög­tön szemünkbe tűnnek az erről tanúskodó tények és számadatok. Valamennyien szívesen olvassuk, hogy »a következő három évben fo­kozatosan elérjük az ötéves tervben meghatározott célt, a reáljövedelmek 16—17 szá­zalékos emelését«. Megnyu­godva könyveljük el ma­gunknak azt is, hogy az öt­éves terv végéig az előirány­zott 250 ezer helyett 300 ezer lakás épül és már a következő évtizedben lakást fogunk adni minden önálló családnak. Hát még ha a kidolgozandó húszéves nép­­gazdasági tervet nézzük! Olyan perspektívát mutat ebben népünknek a párt, amely fellelkesít merészsé­gével és realitásával, szocializmus építése azonban nem kíván­sághangverseny, ahol akár kézfelnyújtásra is le­játsszák nekünk legkedve­sebb lemezünket. Talán köz­helyként hat némelyek sze­mében, mégis nyomatéko­san alá kell húzni, hogy minden jólét és boldogság forrása önmagunktól ered, más szóval csakis nemzetün­k­ nagy közössége teremthet itt tejjel-mézzel folyó Kánaánt. Az alapokat most már le­raktuk, hiszen iparunk mel­lett mezőgazdaságunk is szocialista vágányokra tért, azonban ez önmagában ke­vés. Mivel a termelt javak fogyasztásában Európa-szer­­te előkelő hegyet vívtunk ki magunknak, a mezőgazdasá­gi termelést sokkal maga­sabb színvonalra kell emel­nünk. Jó a közegészség­ügyünk is általában, enni, inni elég sokat tudunk. És nem is valamiféle isteni ele­deleket, ambróziát és nek­tárt, hanem sokkal valószí­nűbb csemegéiket, felvágot­takat, vajat, húst, bort és ehhez hasonlókat. Mindeze­ket azonban évről évre ko­moly fejtöréssel, kutatással, fáradságos munkával kell elvennünk a természettől.­ehát munka nélkül­i— az élet kétszerkettője ez — egyetlen napig sem létezhetünk. Munkát, maximális termelőtevékeny­séget vár a párt minden egyes embertől, ahol ennek az országnak eszi a kenye­rét »Itt nem boldogulhat más, csak aki alkot, aki munkás« — hirdette Juhász Gyula, és mintha éppen a mi nemzedékünknek szánta volna. Régen ugyanis éppen ellenkező volt a helyzet: azok tobzódtak a javakban, akik nemcsak a munkát ve­tették meg mélységesen, ha­nem lenézték, semmibe vet­ték és kilátástalanságra kár­hoztatták a dolgozó embert is, aki őket, a »sok here­pimaszt« eltartotta. Ma vi­szont csak a tisztességes munka kap szobrot és him­nuszt nálunk. A párt egy­értelműen hirdeti, hogy az osztályharc egyik fő területe jelenleg a szocialista gazda­ság megerősítése és fejlesz­tése. Az állampolgárok érté­két tehát elsősorban azon mérik, hogy mennyit tesz­nek képességükkel, iparkodá­sukkal a közösség asztalára. Ez ma a legforradalmibb tett, s fontosabb minden szépen hangzó politikai frá­zisnál. Ha valaki dolgozni akar rendszerünk felvirágoztatá­sáért, nem csukjuk be előtte a gyárak, a szövetkezetek és egyéb munkahelyek ka­puit. Azt mondjuk neki, hogy jöjjön, és ha produkál a közösség érdekeinek meg­felelően, nem hánytorgatja fel senki a múltját és eset­leg osztályidegen származá­sát. Nem tragédia az sem, ha még mindig táplál ma­gában némi illúziókat a le­tűnt régi világ iránt — az a fontos, hogy tevékenysége ne káros, hanem hasznos le­gyen a társadalomra. Mert tudnia kell mindenkinek, hogy az ellenséges támadást, a kártevést ingadozás nélkül elnyomjuk és megtoroljuk. Ezt önvédelemből és a nép iránti legnagyobb humaniz­musból tesszük, hiszen ez a feltétele a nemzeti egység megteremtésének, minden dolgozni akaró honpolgár boldogulásának. K­omoly hiba azonban, hogy még napjaink­ban is elég sokan csak a fogyasztásról beszél­nek szívesebben, a termelés, mint a fogyasztás sine qua non-ja pedig unalmas szá­mukra. Az ilyen emberek­nél azután nem csoda, ha nincs minden rendben a munkafegyelemmel. És saj­nos, gyakran olyan emberek is halogatják a munkát, akik származásuknál fogva a munkásosztályhoz tartoz­nak. Tapasztalható Szege­den is, némely építkezések­nél, hogy a dolgozók egy ré­sze — tisztelet a kivételnek — két fillér értékűt sem dolgozik egész nap. Idős nyugdíjas munkások teszik szóvá: bizony sokat bos­­­szankodnak, amikor látják, hogy egyik fiatal munkás leáll futballozni a gyerekek­kel, a másik végtelen hos­­­szú cigarettaszünetet tart, a harmadik és a negyedik mindenről megfeledkezve beszélget munkaidő alatt és így tovább. Ez megengedhe­tetlen. A naplopás, a lusta­ság aláássa a vállalat ter­veit, gyengíti a népgazdasá­got és lényegében azoknak segít, akik gazdasági sike­reinknek útját szeretnék állni. I­tt-ott belebotlik még az ember abba a ha­mis felfogásba is, hogy »én munkás vagyok, a hatalom birtokosa, tehát azt csinálok, ami nekem jól­esik«. Hát ez bizony nem egészen így van. Az ilyen nézet idegen a munkásosz­tálytól, amely — mint az irányelvek is hangsúlyozzák — a szocializmus építésében betöltött élenjáró szerepével, áldozatkészségével, lelkese­désével kivívta valamennyi dolgozó osztály és réteg tisz­teletét, szeretetét. Mivel a párt továbbra is elsősorban a munkásosztály aktivitásá­ra és öntudatára támaszko­dik, a laza munkaerkölcsű­­eknek is hasonulniuk kell a hatalmas egészhez. Termé­szetesen nem várhatjuk, hogy önnmaguktól váljanak szocialistává — itt a neve­lésnek, a ráhatásnak van nélkülözhetetlen szerepe. Nincsen abban semmi túl­zás, hogy legnagyobb ellen­ségünk saját hibáink és tu­datlanságunk. Ezért van szükség valamennyi munka­helyen a nagyobb felelősség­vállalásra és lelkiismeretes­­­ségre, ezért tartjuk örvende­tes jelenségnek az ország­szerte tapasztalható tanulá­si kedvet. Többet termelni ma, mint tegnap, hogy gaz­dagabban élhessünk, és töb­bet holnap, mint ma! •— en­nek a jelszónak messzen be kell ivódnia dolgozóink tu­datába. Csak rajtunk, vala­mennyiünk közös akaratán múlik, hogy a tervezett élet­színvonal a megadott határ­időre realizálódjék és a fo­gyasztási cikkek bőségben és olcsón álljanak rendelkezé­sünkre. Sokat halljuk mostanában, hogy előtérbe került a marxizmus gazdasági oldala. Vajon miért? Azért, mert a hatalom szilárdan a munkás­osztály kezében van, s a szocializmus ügye — amen­­­nyiben hazánk vállvetve ha­lad a többi szocialista or­szág népeivel — véglegesen győzött. Most már legfőbb kötelességünk tehát saját portánkat szépíteni, erősíte­ni. Többet kell termelnünk a kapitalizmusnál minden vonatkozásban, mert amíg ezt el nem érjük, még nép­nevelő munkánk is fárasz­tóbb, nehezebb lesz. Csak természetes, hogy a külön­féle kispolgári-polgári réte­gek csak akkor fognak vég­legesen és minden illúzióval leszámolva a mi zászlónk alá állni, amikor ők is meg­győződnek, hogy a szocialis­ta rendszer többet képes produkálni a kapitalizmus­nál és az életszínvonalért sem kell kihajózniuok Ame­rikába, mert itthon maga­sabb a mérce. M­indennek summázása­­ként­ szükségünk van az okos, tanító szóra, a buzdító agitációra, mert az emberek növekvő öntu­data jótékonyan visszahat­ottejd egész társadalmi tevé­kenységükre. Még nagyobb szükségünk van azonban ar­ra, hogy egész országunkat úgy tekintsük, mint saját otthonunkat; dolgozzunk ér­te, hogy lakályosabb, mele­gebb, gazdagabb és boldo­gabb legyen. F. NAGY ISTVÁN T Ülést tartott a Központi Népi Ellenőrzési Bizottság Pénteken ülést tartott a Központi Népi Ellenőrzési Bizottság, meghallgatta a KNEB elnökének beszámoló­ját, majd megvitatta az első félévi vizsgálatok tapaszta­latairól szóló összefoglaló je­lentést. Ezután jóváhagyta a negyedik negyedévben sor­­ra kerülő vizsgálatok tervét. A népi ellenőrök a negye­dik negyedévben többek között megvizsgálják a tu­dományos, kutató- és fej­lesztő intézetekben feldolgo­zott kutatási témák eredmé­nyeinek gyakorlati hasznosí­tását, a Fővárosi Villamos­­vasút és a Budapesti Helyi­érdekű Vasút együttműkö­dését és üzemeltetésük gaz­daságosságát; a vendéglátó­­ipar álló- és fogyóeszköz­gazdálkodását; a filmgyár­tás gazdaságosságát. 3 Elutaztak poznani vendégeink Közel egy hétig tartózko­dott Szegeden az a 27 tagú turistacsoport, amely a poz­nani Lengyel—Magyar Ba­ráti Társaság szervezésében érkezett hozzánk. Hangula­tos búcsúestén köszöntek el a várostól, amely — mint mondották — számos él­ményt nyújtott számukra és mindig legkedvesebb emlé­keikként tartják számon az itt töltött napokat A cso­port vezetője, Edmund Taszer elvtárs, a Lengyel Egyesült Munkáspárt Köz­ponti Bizottságának tagja, országgyűlési képviselő kü­lönösen meleg barátságot kötött a búcsúesten is meg­jelent Bódi László elvtárs, szegedi országgyűlési képvi­selővel, akivel beható be­szélgetéseket is folytatott a lengyel szejm és a magyar országgyűlés munkájával kapcsolatosan. A poznani vendégek Sze­gedről Budapestre utaztak, ahonnan több napos tartóz­kodás után térnek majd vissza a Lengyel Népköztár­saságba.

Next