Délmagyarország, 1962. október (52. évfolyam, 230-255. szám)

1962-10-21 / 247. szám

Vasárnap, IMS. október 21 DÉL-M­AGY­A MAS­ZÁS Miért nem sétálhat Erika az erdőben? Koholt perek Nyugat-Németországban Amint a Volksstimme be­számol róla, »kémper« kez­dődött Nyugat-Németország­ban. Az történt ugyanis, hogy egy asszony, aki az NDK és a Szövetségi Köztársaság kö­zötti területsávban lakik, ku­tyáját az erdőben sétáltatta, 18 éves lánya, Erika pedig szép tavaszi estéken, néha el­beszélgetett a népi rendőr­ség beosztottjaival. Az államellenes tevékeny­ség miatt a Szövetségi Köz­társaság bírósága eljárást in­dított a Breitenbach család, egy nyugdíjas vasutas hozzá­tartozói ellen is, akik Ho­­hengeissben, közvetlenül a határ mellett laknak. Egy másik nyugdíjas családját szintén 10 évi börtönbünte­tés fenyegeti, mert jó barát­ságban vannak a Breiten­­bachékkal, s házuk szintén a határövezetben fekszik. Néhány üdvözlő szó miatt A vádirat meg nem enge­dett »jó viszony”­ ápolásával vádolja a Breitenbach csa­ládot, amelyet állítólag az NDK határőreivel tartanak fent. Ez a kapcsolat abban áll, hogy Breitenbachné a család kutyáját időnként sé­tálni vitte az erdőbe, s ott néhány üdvözlő szót váltott a határőrökkel. Sajnos, Erika ellen még komolyabbak a vádak. Ro­land Grätsch, nyugatnémet vámtiszt, a koronatanú kije­lentette, hogy »legalább két alkalommal látta, hogy Erika elbeszélgetett egyik kelet­német határőrrel«. Amikor Erika elpirulva kijelentette a bíróság előtt, hogy »csak né­hány napos flörtről volt szó«, a nyugatnémet ügyész felhá­borodva kiáltott fel: — Hogyan flörtölhetett egy tisztességes nyugatnémet lány a­ keleti zóna határőreivel? Nevetséges vádpontok A bíróság a fentieken kí­vül semmi támponttal nem rendelkezett. Ezért azt kezd­ték firtatni, honnan volt a Breitenbach családnak annyi pénze, hogy házát felépít­hesse. Nyilvánvaló, hogy »a keletnémet kémszolgálat« ad­ta erre a szükséges összeget. Amikor bebizonyították, hogy Breitenbach végkielégítésé­ből építették a 20 000 DM-be kerülő házat, s még 15 évig fizetik a részleteket, az ügyész újabb vádpontokat sorolt fel. — Miért éppen a határ mellé építettek? — Mert Hohengeissben la­kunk — volt a válasz. Az ügyész erre kijelentet­te, hogy senki sem költöz­ködik a határ mellé szíve­sen. Breitenbachné megkoc­káztatta azt a kijelentést, hogy a »keletnémetek is em­berek«, mire az ügyész éles hangon letorkolta: — Ne folytasson a bíróság előtt kommunista propagan­dát! Aki nem jelentette a „kémkedést" A másik nyugdíjas csalá­dot azzal vádolják, hogy az asszony néha elkísérte Brei­tenbachnét a sétáin és nem jelentette, hogy a Breiten­bach család kémtevékenysé­get folytat. Kémtevékenysé­get, amelyről még a bíróság sem tudja megmondani, hogy miben nyilvánult meg. Az eddigi vizsgálat három tényt derített ki: Breiten­­bachnénak rokona van az NDK-ban, akit néhány évvel ezelőtt meglátogatott. Brei­tenbach komoly szerepet ját­szott a vasutas szakszerve­zetben, sőt, a náci uralom alatt börtönben is ült, Erika pedig egy NDK-ban lakó ba­rátnőjével levelezett rend­szeresen. Vajon ez a három tény elegendő-e, hogy Breiten­­bachékat kémkedésért és ál­lamellenes bűntényért elítél­jék?... Sz. L. SZÍNHÁZI ZSEBKÖNYVEK BIBLIOGRÁFIÁJA Az Országos Széchényi Könyvtár kiadásában, Han­­kiss Elemér és Berczel­i A. Károlyné összeállításában jelent meg ez az alapvető, értékes színháztörténeti mun­ka, ami a XVIII. és XIX. században hazánkban meg­jelent színházi zsebkönyve­ket, almanachokat, vagy ahogy akkoriban nevezték »emlényeket« gyűjtötte ös­­­sze és írta le. A színházi zsebkönyvek tartalmazták a társulat név­sorát, az előadott darabok listáját, egy-egy költeményt, népszerű színészek életraj­zát, tudósítást a társulat vi­szontagságos életéről, esetleg színészadomákat. Egy ilyen régi szegedi szín­házi zsebkönyv címlapján például ez olvasható: »Ma­gyar játék-színi zseb-köny­­vetske. Egy hős regével a magyar előadőből. (A nagy­­méltóságú ... hazafiaknak és az egész nagyérdemű közön­ségnek alázatosan ajánlja Csokonay Vitéz Jó(z)sef, a nemzeti színész társaság sú­gója. Szeged 1833, Grünn Or­bán örökösei ny.« A zsebkönyv közli a Kilé­­nyi Dávid igazgató által ve­zetett társulat névsorát, az 1833-ban előadott darabokat, egy előszót, egy költményt és egy verstöredéket. A bibliográfia összeállítói az előszóban arra kérik a könyvtárosokat, muzeológuso­kat és színháztörténészeket, hogy segítsenek nekik az ös­­­szeállításból még hiányzó anyag felkutatásában. Szege­di vonatkozásban majdnem teljesen hiánytalan az anyag. Köszönhető ez a Somogyi Könyvtár könyvtárosainak, akik a könyvtár tulajdoná­ban levő anyagot megküld­ték az Országos Széchenyi Könyvtárnak. Mindössze né­hány olyan zsebkönyvet ta­láltunk, amelyek nem szere­pelnek az összeállításban, il­letve, amelyekről azt állítja a bibliográfia, hogy nem ta­lálhatók. Így például: »Já­tékszíni emlény, kiadta a sú­gó. Szeged, 1861. Burger Zsig­­mond. ny.« Kálmán László ÁLOM, ÁLOM... Az alvás élettani szükség­let, ezt mindenki tudja, ta­pasztalja: már egy átvirrasz­tott éjszakát megsínylünk másnap, néhány napnál töb­bet pedig senki nem bír ki alvás nélkül. Dehát az álom? Az is szükséges a létfenn­tartáshoz? Vagy csak ráadás, hol kellemes, hol kínos kí­sérőzene az alváshoz? Vagy éppen jelentenek valamit a gyakran meghökkentően ku­sza álomképek, amelyekhez hasonlót éber állapotban ki­találni sem tudnánk? Ve­gyük sorba a kérdéseket. Bábuk a sakktáblán Az első kettőre könnyű a válasz. Az álom nem életta­ni szükséglet, jól megva­gyunk nélküle akár egy éle­ten át. Kísérő jelensége az alvásnak, de ébren is ta­pasztalhatunk hasonlót Pél­dául ha valakinek 40 fokos láza van, vagy bődítószert vett be... Ilyenkor is képe­ket látunk, csak többnyire összefüggés nélkül, olykor elviselhető, olykor idegtépő­­­űrzavarban. Az álom lénye­ge: a rendezetlenség, bár a valóság — érzékszerveinkre ható benyomások vagy belső szervi érzetek — elemeiből áll össze. De kikapcsolódott a folyamatból, pihen a »nagy rendező«, az agykéreg, amely­nek irányításával gondolko­dunk, emlékezünk — egy­szóval eligazodunk az élet­ben. Képzeljünk el két sakk­táblát. Egyiken Botvinnik és Szabó nagymester játszik, a másikra egy ötéves gyerek rakta fel a bábukat Látszat­ra nincs különbség a két tábla között Csak az egyi­ken a lehető legértelmesebb rend, a másikon, ugyanazok­ból az elemekből, a káosz uralkodik, így viszonylik az ébrenlét pszichikai elemei­nek értelmes sora a legtöbb álom ködös összevisszaságá­hoz. Honnan a rend? Igen, mondhatná valaki, de mi a magyarázat, ha az álomképek tiszták és világo­sak? Mindenki emlékezik olyan álmokra, amelyeknek rendezettségéről utólag úgy érzete: ilyet ébren sem lá­tott soha! Nos, a gyerek is elrendez­het úgy egy csoport figurát a sakktáblán, hogy meglepi vele a világbajnokot. S ha ezt megtudja a gyerek, egész életében emlékezni fog »hős­tettére«. Álmaink közül is a — véletlenül — rendezettek maradnak meg emlékeze­tünkben. Hajlamosak va­gyunk rá, ősidők óta, hogy ezeknek jelentsét tulajdonít­sunk, s arra is hajlamos az ember, szintén ősidők óta, hogy zűrzavaros álmainak még nagyobb, rejtett jelen­tést tulajdonítson. Jelentenek-e valamit az álmok? — ez a harmadik kérdésünk. A hálás téma A sok ezer éves asszír ira­tokon az események mellett megtaláljuk a reájuk vonat­kozó álmokat is. A bibliai József megfejtette a fáraó álmát, és birodalmára kö­szöntő »hét sovány és hét kövér esztendőt«. Calpurnia vésztjósló álmot, látott férje, Caesar tragikus bukása előtt Minden régi hősköltemény — Mahabrahata, Nibelung­­ének, Kalevala, hun monda­kör— fő motívuma az álom­­látás. (Emese megálmodja a nagy népvezér, Álmos szü­letését) A vallásalapítók — Mohammed, Jézus — legenda­körében álomlátás előzi meg a születést. »Az ember tra­gédiája« prágai jelenetében Rudolf császár így szól: »Ál­lítsd fel, Kepler, horoszkó­pomat — Rósz álmom volt az éjjel, rettegek ...« A példákat a végtelensé­gig sorolhatnánk; az iroda­lom leghálásabb témája az álom, mert a költőnek »jo­gában áll« visszafelé is ös­­­szefüggéseket teremteni. Nagy vezető állt a nép élére — melyik anya nem állította az ősidőkben, hogy megál­modta: fia rendkívüli tette­ket fog véghezvinni? A hőst megölték — melyik feleség nem hivatkozott arra, hogy féltette férjét? S ha József álommagyarázata véletlenül nem teljesül: ki emlékezne ma már Jákob és Ábrahám leszármazottjára? Ki tartja számon azt a végtelen sok álmot, amely nem vált va­lóra? (Mellékesen: a végte­len sok, kedvező vagy bal­jóslatú megérzés is attól füg­gően marad meg az emléke­zetben, hogy bevált-e vagy sem.) Eszerint az álmokat — és megérzéseket — mindenestől írjuk a tévedések, babonák számlájára? Nem. A lélektan közbeszól A modern pszichológia nem ilyen szűkkeblű és ri­deg, hanem mélyebben ma­gyarázza az ember pszichés működésének (ismertebb sza­vakkal: lelki életének) je­lenségeit. Elveti azt a torzí­tást, amely az álmokat el­nyomott szekszuális ösztönök tudattalan kiélésének tartja. De elismeri például a köz­mondás igazságát: »Éhes sertés makkal álmodik.« Nappali gondok, gondolatok, vágyak éjszaka is elkísérnek — agykéregünkbe vésődve — és álmokat színezhetnek. Jo­gos sérelmek és indokolat­lan becsvágyak egyaránt vál­hatnak álombéli fölényérzet­­té, mint ahogy egy túlmére­tezett lakodalmi vacsora li­dércnyomássá. Az alvó sze­mébe villantott zseblámpa tűzvészes álmot okoz, ha gombostűvel érintjük vala­kinek a bőrét, párbajról ál­modik, egy vizes zsebkendő­től árvízre emlékezik. S hogy komolyabb dolgokról is szóljunk: a szív elégtelen, ritmustalan működése szo­rongó, üldözéses álmokat kelthet... Lélektani igazság az is, hogy az álom — a megérzés — felidézheti a bajt. Elkép­zelhető, hogy Caesar azért nem védekezett, mert Cal­­purnia »ugyanis megálmod­ta« a végzetét... Az agy túlnyomóan nagy területen pihen, egyes pont­jain azonban »készenléti ál­lapot« van. Többek között azért is, hogy tényleges ve­szély esetén hamarabb tud­junk felébredni- Az ellen­őrizetlen agymezőkön össze­keverednek az előző napok benyomásai, vágyai az alvás közben tapasztalt külső és belső érzetekkel — amilyen a fekvő test helyzete, vagy a szervezet működéséből, rend­ellenességeiből keletkező ér­zések —, s máris kavarognak a színes álomképek. Az álmoskönyvek ma már nem kultúrtörténeti érdekes­ségek, hanem komikus zagy­­vaságok. Az álomlátás és álomfejtés lélektana segítsé­gével gyakran megértjük a letűnt korok embereinek ma­gatartását, sőt, olykor a tör­ténelmi események mélyére is hatolunk — annyira hit­tek az emberek az álomban. Ez a »hit« természetesen so­hasem befolyásolhatta a tör­ténelem alapvető és fő tör­vényszerűségeinek érvénye­sülését, például azt, hogy a rabszolgatársadalmat a feu­dalizmusnak kellett felválta­nia. Mit kezdjen a mai ember az álmaival? Értse meg ma­teriális alapjait, tűnődjön furcsaságain, de ne igazítsa hozzájuk éber, öntudatos ember voltának cselekvéseit! Gyenes István 7(junior MOXÁBIK ÉT-VÁGYÁLOM — Úgy szeretlek, majd megeszlek! (Szegő Gizi rajza) (Egri László rajza) Nem fog fel rajta az ősz'.­.­. Ahogy Kennedy elképzelte Technikai bravúr 9 íf­ilmhírek A NAGYVILÁGBÓL Luchino Visconti a sta­tiszták legfeudálisabb cso­portját szerződtette, amely valaha filmre került. Lam­pedusa A párduc című re­gényének filmváltozatában nem kevesebb mint 15 her­ceg és hercegnő, 28 báró és bárónő, 7 gróf és grófnő dol­gozott 30 napon át mint fi­zetett statiszta. A nagysza­bású filmben Burt Lancas­ter Salina herceg, Claudia Cardinale Angelica, Alain Delon Tancredi, ifjú arisz­tokrata szerepében jelenik meg. A Le Film Francais köz­lése szerint Robert Enrico, A Bagoly folyó rendezője dokumentumfelvételek fel­használásával filmet készít Gérard Philipe életéről. ör­dögtócsa (La Maré au Dia­­ble) címmel Claude Au­tant Lara filmre viszi Georges Sapd regényét Baurvil fő­szereplésével. Maria Schell visszatér a Német Szövetségi Köztársa­ságba, ahol szerepet vállal az Én is csak nő vagyok című vígjátékban. A filmet Alfred Weidermann rende­zi. Több filmről érkezett hír, amelyben Fernandel játssza a főszerepet. Londonban for­gatják az Utazás Biarritzba (Le voyage a Biarritz) című filmet, rendezője Gilles Grangier. New Yorkban ké­szül a Tréfák a sarokban (Blaques dans le Coin) és Franciaországban forgatják a Bartolomeo és a haragja (Barthelome et sa colore) című filmjét. Fernandel a főszereplője a Flaubert-re­­gényből készülő Bouvard et Pécuchet-nek, amelyet Henri Spade rendez. * A Szovjetunió és az USA 1962/63. évre megkötött filmegyezménye tervbe veszi 20 amerikai film exportját a Szovjetunióba, és 10 szov­jet filmet Amerikába. A két ország között koprodukciós film elkészítését is tervezik. Az eddiginél nagyobb fi­gyelmet fordítanak a rövid­filmekre, s közös munkabi­zottságot hoznak létre a filmkereskedelem kérdései­nek megtárgyalására. * Robert Parrish rendezte Irwin Shaw novellájának filmváltozatát Franciásan (In french Style) címmel. A film főszerepét Stanley Baker játsza, partnernője Jean Se­be­rg. * * *

Next