Délmagyarország, 1962. november (52. évfolyam, 256-280. szám)

1962-11-01 / 256. szám

2 Magyar államférfiak táviratai algériai államférfiakhoz Őexcellenciája AHMED BEN BELLA, az Algériai Demokratikus és Népi Köztársaság miniszterelnöke ALGÍR Nemzeti felszabadító harcuk megindulásának 8. év­fordulója alkalmából kérem, Miniszterelnök Úr, fogadja az egész magyar nép, a kormány és a magam legőszin­­tébb jókívánságait. Örömmel tölt el bennünket a nagy győzelem, amelyet a hős algériai nép a nemzeti függet­lenségért vívott áldozatos harcban elért. Szívből kívá­nok új sikereket az egész algériai népnek a kivívott függetlenség védelmében, a gyarmati elnyomatás súlyos örökségének felszámolásában, országuk fejlődésében. KADÁR JÁNOS, a Magyar Népköztársaság Minisztertanácsának elnöke* Az algériai külügyminisztert Péter János külügymi­­­niszter üdvözölte táviratban az évforduló alkalmából. m Szovjet és csehszlovák vezetők tanácskozása Az SZKP Központi Bizott­ságában kedden N. Sz. Hrus­csov, L. I. Brezsnyev, F. R. Kozlov és A. N. Koszigin ta­lálkozott A. Novotnyval, J. Hendrych-hel és O. Simu­­nekkal. A találkozó idején eszme­cserét folytattak a mindkét felet érdeklő időszerű kér­désekről. A találkozó szívélyes, ba­ráti légkörben folyt le. A résztvevők teljesen azonos nézeteket vallottak a megvi­­tatot kérdésekben. • Az SZKP Központi Bi­zottságának elnöksége ked­den estebédet adott A. No­votny, a Csehszlovák Kom­munista Párt Központi Bi­zottságának Moszkvában tartózkodó első titkára, a Csehszlovák Szocialista Köz­társaság elnöke tiszteletére. A csehszlovák vezetők szerdán hazautaztak Prágá­ba. Az etióp császár és a mexikói elnök távirata Hruscsovhoz Moszkvában közzétették annak a táviratnak a szöve­gét, amelyet Hallé Szelasszié, Etiópia császára intézett Hruscsov szovjet kormány­főhöz. A császár üdvözli azt az államférfiú bölcsességet és önuralmat, amely megaka­dályozta, hogy Kubával kap­csolatban katasztrófa rob­banjon ki. Közzétették továbbá an­nak a táviratnak a szövegét, am­elyet­­ Lopez Mateos mexi­kói elnök intézett Hruscsov­hoz. A mexikói elnök mély­séges megelégedésének ad ki­fejezést a Kennedy és Hrus­csov között létrejött meg­egyezés felett. Az SZKP új programjának évfordulóján Nemes Dezső közli a A Pravda szerdai száma a lap terjedelmének nagy részét az SZKP programja első évfordulójának szenteli. A lap vezércikkében rá­mutat, hogy a lenini párt példátlan történelmi hőstet­tet vitt végbe a nép boldo­gulásáért és jólétéért, ragyo­gó jövőjéért. A cikk a továbbiakban részletesen foglalkozik az SZKP új programjával és aláhúzza, hogy ez a kommu­nista társadalom építésének nagyszerű, tudományosan megalapozott programja, az új, a kommunista társada­lom kiáltványa. Utalva a jelenlegi nemzet­közi helyzetre, a lap cikke megállapítja, hogy ma az emberek jobbak, mint vala­ha, látják, hogy a kommu­ elvtárs cikkét Pravda­ nizmus és a béke elválaszt­hatatlan. Nehéz hetet élt át a világ — folytatja a Pravda vezér­cikke —, mert a termonuk­leáris háborúval együtt járó katasztrófa szélére került. Ha most az emberiség fel­lélegezhet, ezt a szovjet kor­mány békeszerető, az ag­­resszorok terveit meghiúsító intézkedéseknek köszönheti — állapítja meg a Pravda. Nemes Dezső, az MSZMP Politikai Bizottságának tag­ja a Pravda szerdai számá­ban­­ Tapasztalatok és isme­retek kincsestára« címmel megjelent cikkében foglalko­zik az SZKP egyéves prog­ramjának történelmi jelen­tőségével. Cikkében megálla­pítja, hogy a magyar nép vezető ereje, a kommunisták pártja VIII. kongresszusára készül. —­­Pártunk, amikor e kongresszust készíti elő, felhasználja a XXII. kong­resszus tanulságait, vala­mint az SZKP új program­ját, amely hozzásegít ben­nünket újabb sikerek eléré­séhez. Továbbra is meríteni fogunk ezekből a források­ból feladataink megoldása­kor, a szocializmus építésé­nek betetőzéséhez és a kom­munizmus felé vezető út­hoz« — fejeződik be Nemes Dezső elvtárs cikke. V Thant befejezte tárgyalásait Fidel Castróval (Folytatás az 1. oldalról) amelynek értelmében meg­tagadják az amerikai gaz­dasági segélyt olyan orszá­goktól, amelyek árut adnak el, vagy árut szállítanak Kubának. Külügyi körökben most fontolgatják­, mitévők legye­nek Törökországgal és Liba­nonnal. A segély megvoná­sának ellenzői azzal érvel­nek, hogy a törvény aláírá­sakor a libanoni, illetve a török hajók már nyílt ten­geren voltak útban Kuba felé. A törvény ugyanakkor arra is lehetőséget ad, hogy Kennedy elnök mentesítést adjon, ha­­ az amerikai se­gítség megtagadása ellenté­tes az Egyesült Államok érdekeivel­. Mindezeknek a fényében a külügyi szóvivő kijelen­tette, hogy a törvényt min­den esetben az adott körül­ményeknek megfelelően fog­ják alkalmazni. Az Egyesült Államok újabb mesterkedése Szerdán késő este érke­zett jelentések szerint U Thant havannai tárgyalá­sainak eredményeiről csak az ügyvezető főtitkár vis­­­szatérése után lehet meg­bízható képet alkotni. An­­­nyi bizonyos, hogy a tár­gyalások kubai részről is New Yorkban fognak foly­tatódni. Ezért érkezik az ENSZ székhelyére egy kü­lönleges felhatalmazással rendelkező kubai küldött­ség Raul Roa külügyminisz­ter vezetésével. A küldöttség megérkezését ma, csütörtök estére várják. Csütörtök délelőtt New York-ból Havannába repül egy különrepülőgép, fedélze­tén ENSZ rádiótechnikusok­­kal. A technikusok feladata lesz biztosítani a gyors ös­­­szeköttetést Havanna és az ENSZ között­i Thant vis­­­szaérkezése után. Ez is arra mutat, hogy a tárgyalások három egyenrangú és egyen­lő jogú fél — a Szovjetunió, az Egyesült Államok és Ku­ba — részvételével az ENSZ- ben folytatódnak majd. Ezt azért szükséges hangsúlyoz­ni, mert amerikai részről állandó kísérleteket tesznek, hogy úgy állítsák be a dol­got, mintha a kubai válság megoldása kizárólag a két nagyhatalom ügye­ lenne, s a kubai kormányt be sem kell vonni a komoly tárgya­lásokba. Jellemző, hogy szerdán délután az ügyvezető főtit­kár szóvivője külön sajtó­­értekezletet hívott össze, hogy közölje U Thant ros­­­szallását az amerikai sajtó egy nagy része felé, amely a főtitkár havannai utazá­sát úgy állította be, mintha az csupán az ENSZ felügye­­lőbizottság létrehozására irá­nyulna. A Thant az egész kérdést megtárgyalja a ku­bai kormánnyal, mint az egyik közvetlenül érintett szuverén állam kormányá­val — szögezte le az ENSZ szóvivője.• A Thant a program sze­rint szerdán este befejezte a kubai kormánnyal folyta­tott megbeszéléseit. Közle­ményt azonban megbeszélé­seik eredményéről szerdán este még nem tettek közzé. Értesítjük kedves vendégeinket, hogy minden csütör­tökön, szombaton és vasárnap a Jégkunyhó eszpresszóban ötórai teát rendezünk tánccal egybekötve. Szegedi Szálloda S 79630 és Vendéglátó V. DÉL-MAGYARORSZÁG Csütörtök, 1993. november I. Nemzetközi botránnyá szélesedett a „Der Spiegel" szerkesztőinek letartóztatása Lemondott a nyugatnémet iga­z­ság­ügy­miniszter A »Der Spiegel« című hamburgi lap szerkesztősége ellen indított akció egyre szélesebb méreteket ölt. Az NDK fővárosában hangsú­lyozzák, hogy a botránynak már több irányú nemzetközi vonat­kozása is van. Egyrészt Strauss igyekszik úgy »lefedezni« magát, hogy a DPA nyugatnémet hírügy­nökség által nyilvánvalóan felsőbb sugalmazásra ki­adott jelentés szerint az ak­ció kezdeményezője tulaj­donképpen nem is a bonni hadügyminisztérium, hanem a »NATO* illetékes helyei« voltak. Az ügy másik nemzetközi vonatkozása az, hogy a Fran­­co-féle fasiszta rendőrség Malagában letartóztatta Con­rad Ahlerst, a Der Spiegel helyettes főszerkesztőjét, aki feleségével együtt éppen szabadságát töltötte Spanyol­­országban. Ezen még a nyu­gat-berlini lapok egy része is felháborodott. A Telegraf hangsúlyozza, hogy Ahlersnek letartóztatása után az éjszakát egy kecs­­keistállóhoz hasonló bör­töncellában kellett töltenie, felesége szívrohamot is ka­pott. A Die Welt nyugat­berlini kiadásának szerdai száma fel is veti a kérdést: hogyan történhetett meg ez az eset, hiszen egy ma is érvényes spanyol-nyugatné­met megállapodás szerint csakis közönséges bűnese­tekben szabad a másik or­szágban eljárni, valóságos, vagy vélt politi­kai bűncselekmények esetén azonban nem. A »Spiegel«-botrány olyan értelemben is tovább dagad, hogy újabb és újabb szemé­lyek letartóztatásáról van szó. Igaz ugyan, hogy a bon­ni hadügyminisztérium ked­den este megcáfolta azt a hírt, amely szerint a Bun­deswehr számos magasran­gú tisztjét is letartóztatták,­­ de a cáfolat senkit sem győz meg. A nyugat-berlini Tagesspiegel szerdai szá­ma is megjegyzi: — Bizonyos, hogy átfogó nyomozás van folyamat­ban, amely nemcsak a Bundeswehr tisztjeire, ha­nem közalkalmazottakra, sőt valószínűleg képvise­lőkre is kiterjed. Mindez tehát azt jelenti — hangsúlyozzák az NDK fővárosában —, hogy a szükségállapotról szóló tör­vényjavaslat már jóval el­fogadtatása előtt jogerőre emelkedett a bonni állam­ban. Ma már világos, hogy a Spiegel-ügyből kiindulva Strauss és általában a nyu­gat-németországi ultrák le akarnak számolni az atom­­politika minden ellenzőjé­vel. A Spiegel-ügy szerdán dél­után váratlan fordulatot vett. Egy bonni szóvivő kö­zölte: dr. Wolfgang Stamm­berger nyugatnémet igaz­­­ságügyminiszter benyújtotta lemondását. Úgy tudják, az igazságügyminiszter ne­hezményezte, hogy Walter Strauss igazságügyminisz­­tériumi államtitkár nem tájékoztatta őt megfelelően a Spiegel-ügyben megin­dított eljárásról. Az AP amerikai hírügy­nökség megjegyzi, hogy a lemondás bajba sodor­hatja a nyugatnémet kor­mánykoalíciót. * A Nemzetközi Újságíró Szervezet szerdán Adenauer kancellárhoz intézett távira­tában a leghatározottabban tiltakozik a »Der Spiegel« című nyugatnémet lap szer­kesztőinek letartóztatása el­len M­­ü­ncheni ü­nneprogiók A múlt héten Nyugat-Németor­­szágban a lehető legünnepélyesebb keretek között kezdetét vette az úgynevezett »Né­met—Afrika Hét«. Amióta a nyugat­német gazdasági körök neokolonia­­lista szándékaik­kal Afrika felé fordultak, szokássá vált a bonni poli­tikusok és üzlet­emberek körében, hogy ily módon mutassák ki a tá­voli földrész iránti érdeklődésüket, politikusai iránti nagyrabecsülésü­ket. Ezt annak el­lenére teszik, hogy az NSZK-ban na­pirenden vannak például a néger diákokkal szembe­ni atrocitások. Most is Afrika harminchat álla­mának képviselőit invitálták meg Bonnba. A hivata­los megnyitón Gerstenmaier dok­tor, a szövetségi gyűlés elnöke hangzatos szóla­mokat eregetett arról, hogy Bonn »barátja« az af­rikai népeknek, sőt, segítséget is nyújt számukra. Ámde — amíg a látványos ünnep­ségek imigyen folytak a főváros­ban — a szövetsé­gi köztársaság te­rületén, éppen Münchenben egy esemény rácáfolt a legszebben meg­­foglamazott szó­noklatokra. A »Bildzeitung« tu­dósítása szerint egy néger manö­ken ruhákat akart áruházakban be­mutatni. Csakhogy a direktrisz az egyik helyen azzal utasította vissza: »Vevőink nem vá­sárolnának nálunk olyan ruhákat, amiket ön mutat­na be«. A másik még világosabban fogalmazott: »Az ön haja túlságosan göndör. A bőre is fekete.« S ezzel el­küldték. Vajon az eset hírét, a nyugatné­metek Afrika irán­ti őszinte megnyil­vánulását elmesél­ték Gerstenmale­­rck Bonnban ven­dégeskedő baráta­iknak, akiknek bő­re színe olyan, mint a manökené? (O) Az Amerikai Egyesült Államok támaszpontjai az európai szocialista országok körül Az Amerikai Egye­sült Államok a II. vi­lágháború után a szo­cialista országokat tá­maszpont-gyűrűvel vette körül. Az ame­rikai támaszpont­rendszer legfontosabb része az európai szo­cialista országok el­len irányuló katonai bázisok hálózata. Európa és Elő- Ázsia térségében — amerikai és egyéb nyugati folyóiratok adatai szerint — 65 nagy és több tucat kisebb USA-támasz­­pontot létesítettek. A 65 legfontosabb USA légi-, szárazföldi és haditengerészeti bá­zis közül 60 a NATO- tagállamok területén helyezkedik el. Spa­nyolországban — mely nem tagja a NATO-nak — 5 nagy amerikai támaszpon­tot építettek. Az USA európai és elő-ázsiai támaszpont-rendsze­rét a Földközi-tenge­ren állomásozó VI. flotta, továbbá az Atlanti-óceán északi térségében és a Je­ges-tengeren cirkáló atommeghajtású tengeralatt­­járó-egységek egészítik ki. E bázisrendszerhez számíthatók továbbá az USA afrikai (Marokkó és Líbia), a grön­landi, valamint az azori-szi­­geteki repülőtámaszpontjai is. Európában és Elő-Ázsiá­­ban közel félmillió főnyi amerikai katona állomásozik a különböző támaszpontokon. Island, Nagy-Britannia, a Német Szövetségi Köztársa­ság, Franciaország, Spanyol­ország, Marokkó, Líbia, Olaszország és Törökország területén kiépített repülőtá­­maszpontok nagy részét nuk­leáris fegyvereket szállító, nagy hatósugarú nehézbom­bázó gépek is használják. Az Egyesült Államok a legutóbbi években Nagy-Bri­­tanniában, Olaszországban, Törökországban és a Német Szövetségi Köztársaságban különböző típusú rakéták ki­lövésére alkalmas bázisokat létesített. Nagy-Britanniában 30 középhatósugarú rakétaki­lövő állomás, illetőleg nuk­leáris fegyverraktár találha­tó. Olaszországban 3, Török­országban 1 — mintegy 2500 km-es, azaz középhatósugarú »Jupiter«-típusú rakétákkal felszerelt — rakétaosztály ál­lomásozik. A Német Szövet­ségi Köztársaságban is szá­mos, nukleáris töltetű raké­ták továbbítására is alkal­mas rakétaüteget állítottak fel. A VI. flotta egyes egysé­geit rakétahordozó hadiha­jókkal egészítették ki. Az amerikai atom­-tengeralattjá­­rók legfontosabb fegyverzete közé tartozik a »Polaris« tí­pusú, középhatósugarú ra­kéta. Az Amerikai Egyesült Ál­lamok támaszpont-rendszere elsősorban az európai szo­cialista országok népeit ve­szélyezteti, de egyúttal azon országok lakóit is, melyek te­rületén az amerikai katonai bázisok megtalálhatók.

Next