Délmagyarország, 1963. február (53. évfolyam, 26-49. szám)

1963-02-01 / 26. szám

2Díl-MagyarorszAg A hősiesség, az önfeláldozás tanúbizonysága ír­ta: A. Jer­­omen­ko, a Szovjetunió marsall­ja CJSAUIU&: Volgograd készül a »agy ***** (m­­ordukkjának megünnep­lésére. Erre az alkalomra Volgográdba érkeznek a csata hdsdi. Bogyimcev ve­zérezredes, a dicső* 13. L­ r­­dahadosztály parancsnoka, a Szovjetunió Ifüwr«'» ^'k' se. és a II. hadosztály sok egykori harcosa mér meg­érkezett. A szovjet h»el"' »e* kö­zponti m­úzeum­ából elküldték volgográdba a Volga partjain egykor kia­­d?tt hadosztályok I» '»aTM1 lobogóját. Szergej Jessenyim W“J azt írta:­­A mm<* mess­zi­röl látni jót«. E találóm­on­­dás teljes «CoBráben arra a grandiózus katonai é^lra, amely több, mint fél esztendeig zajlott­­ 1947­ július 17-től 1948. 2-ig a Volga és a Don kö­zött elterülő roppant térsé­gén a hős város. Volgográd­­ a 1942 nyarán a kilett té­teké minden vonatkozásban legfejlettebb területei hatal­mas nyersanyag-készleteik­kel, magas színvonalon ál­ló iparukkal és mezőgazda­ságukkal a memoP<f SS­A.A­­ járt A fasizmus mint förtelmes polip fonta be csápjaival Sóle­ton a doni sztyeppéktől. Nyugaton a mseatin-obmo. Északon a Barenrt-ifenoertól, Délen Afrika !* partvidékéig elte[ü­ fi­ma« térséget Bawli gébén a fasiszta »dp szövetségese,__ **£“* roppant méretű területeké* ragadott a»8Ah?x-Nyugat vezető politiknese már a háború foly^ín nagyra értékelték a volta csata jelentőségét Köztük volt Franklin Roosevelt, az Amerikai BorzsuU Államok elnöke is. A hős városnak küldött díszoklevélben «El­ita­ “Az Amerikai Egyesült Államok népe nevében adom át ezt a díszoklevelet Sztá­lingrád városának, hogy ki­fejezésre juttassam elra­gadtatásunkat vitéz­kedés iránt, akiknek hősiessége, lelkiereje és önfelájotása 1942. szeptember 13-tól 1943. január 31-ig mindörökre lelkesíteni fogja minden sza­bad ember szivét. Dicső győ­zelmük feltartóztatta az in­­v­á­zió hullámát és forduló­­pont lett a szövetséges nem­zeteknek az agresszió erői ellen k­itott háborújában­ 194S novemberében, a há­rom szövetséges hatalom ve­zetőinek teheráni tanácsko­zása idején Sir Winston Churchill Naor­itannia miniszterelnöke átadta a szovjet kormánynak VI. György angol király ajándé­kát, egy díszkardot. Ez az ajándék a hős város polgá­rainak szólt, mint jelképes elismerése a volgai erősség falainál aratott győzelem ki­magasló jelentőségének. Nehéz röviden szólni a 200 napon és éjszakán át megszakítás nélkül folyt csa­táról, kiváltképp nekem, akinek a csapatokkal együtt kellett azt átélnem. Szemé­lyemet az a nagy megtisztel­tetés érte, hogy a kormány megbízásából egyidejűleg a volga—doni hadászati tér­­«áa két arcvonalát kellett vezetnem. E tekintetben nagy szerencse volt, hogy parancsnoki ténykedésem­nek ebben a legfelelősség­­teljesebb időszakában Nyi­­kíta Szergejevics Hruscsov­nak, e két arcvonal katonai tanácsa tagjának biztos ke­zére támaszkodhattam. Ő ott volt a csapatok sűrűjé­ben, amelyek kezdetben vé­dekeztek, aztán pusztító csa­pást mértek az ellenségre. Megpróbálok felsorolni né­hány tényt és számot, ame­lyek jellemzik a volgai eposz méreteit. E csata arányai­ban felülmúlta a történelem minden addigi csatáját. A csaknem 100 ezer négyzetki­lométernyi területet felölelő csata különböző szakaszain részt vett a harcokban: több mint 2 millió ember, 26 ezer löveg és aknavető, több mint 2 ezer harckocsi és ugyan­ennyi repülőgép. A város védői visszavertek több mint 800 elkeseredett rohamot, ők maguk majdnem ugyanannyi ellencsapást és ellenlökést indítottak. Júliustól novem­berig, azaz a csata védelmi időszakában a náci hadsereg és a németek csatlósainak csapatai 650 ezer katonát és tisztet vesztettek. Az ellenség teljesen elve­szített 32 hadosztályt és 3 dan­dárt, 16 egyéb hadosztály pó­tolhatatlan veszteséget szen­vedett. Az 1942. november 19-től 1943 február 2-ig tartó el­lentámadás során a hitleris­ták és szövetségeseik veszte­sége elérte a 800 ezer főt, s emellett sok ezer harckocsit és önjáró löveget, ugyanen­­­nyi harci- és szállító-t­pt­lő­­gépet is vesztettek, össze­gezve: a csatában elesett, megsebesült, illetve fogságba esett mintegy másfél millió ember. Ez több mint egyne­gyede volt a szovjet—német arcvonalon ténykedő vala­mennyi ellenséges erőnek. A legfontosabb eredmény az volt, hogy ettől kezdve a szovjet hadsereg szilárdan kezébe vette a hadászati kezdeményezést, s azt soha többé nem adta ki a kezé­ből. Hitler terveivel szembe kerültek a szovjet hadveze­tőség, egész népünk tervei. A Volga és a Don közti te­rület mellékhadszíntérből fő hadszíntérré változott A 6. német hadsereg rövid akció­ja helyett az ellenség kény­telen volt itt öt (német és csatlós) hadsereget összpon­tosítani. Ezek az erők ádáz harcok után kimerültek, el­véreztek a négy hónap fo­lyamán. A harcok eleinte minden védelmi szakaszért, majd az egyes háztömbökért folytak, végül minden gyárért, házért, sőt emeletért és­­ lépcső­házért. Ezután megvalósítot­tunk egy nagyszerű elgon­dolást: hirtelen ellenlökés­sel bekerítjük és felmorzsol­juk az ellenségnek a Volgá­hoz kijutott egész csoporto­sulását Az ellencsapás terve — a sztálingrádi, délnyugati és doni frontparancsnokság, a vezérkar és a főhadiszállás együttes erőfeszítéseinek gyümölcse — mesterien meg­valósult. Két német hadsereg gyűrűbe került, a szárnya­kon levő csatlós hadseregek pedig részben vagy egészben megsemmisültek. Szerte kell foszlatni azt a legendát, hogy Sztálinnak döntő szerepe volt az e tér­ségben folyt hadműveletek megtervezésében és irányítá­sában. Szerepét a személyi kultusz idején a végletekig eltúlozták. Valójában leg­több utasítása általános, nem konkrét jellegű volt, egyes döntései pedig tévesek vol­tak. A volgai csatában front- és hadseregparancsnokok­ként, továbbá a katonai ta­nács tagjaiként, valamint törzsfőnöki minőségben olyan neves szovjet hadveze­tők vettek részt, mint Votu­tyin, Rok­osszovszkij, Sumi­lov, Csujkov, Malinovszkij, Tolbuhin, Lopatyin, Batov, Rogyimcev és sokan-sokan mások. Itt hajtotta végre halhatatlan hőstetteit a 70 harckocsit kilövő 33 gárdista, Banzkákov hadnagy ütege Zajcev mesterlövész, Panyi­­káko haditengerész, Putyi­­lov híradós, Nyina Beljajeva repülős. Nehéz lenne felsorolni a Volgograd falainál véghez­vitt hőstetteket Hősiesség­ről, önfeláldozásról és hajlít­­hatatlan akaraterőről tett tanúbizonyságot nemcsak egy-egy harcos, hanem egész alegységek, ezredek, hadosz­tályok, hadtestek, és hadse­regek. Harmincezer katona kapott különféle kormányki­tüntetést A szovjet nép őszintén kí­vánja a békét, s állhatatosan védelmezi azt A nagyszerű volgai győzelem 20. évfor­dulóján nem árt megemlíte­ni, hogy népünk nem féle­lemből és gyengeségből sze­reti a békét Az elmúlt há­ború világosan megmutatta a szovjet nép katonai eré­nyeit Ma a legkorszerűbb fegyverek birtokában va­gyunk. Ezt ne felejtsék el azok, akik nem akarnak le­mondani a szocialista orszá­gok ellen irányuló erőpoliti­káról. Légügyi szakértők Indiában Szerdán Delhibe érkezett az Egyesült Államok, Anglia, Kanada és Ausztrália légierői szakértőinek katonai küldött­sége. A küldöttség tagjai, az AFP jelentése szerint indiai szakértőkkel közösen tanul­mányozzák az indiai légierők jelenlegi helyzetét és az or­szág légvédelmének szükség­leteit A katonai küldöttség körülbelül három hétig tar­tózkodik Indiában. (MTI) rente*­ 1961.t • Nem volt egyenes válasz Az angol alsóház csütörtö­ki interpellációs vitájában Frank Allam­ munkáspárti képviselő felhívta a kor­mány figyelmét Hruscsov szovjet miniszterelnök ja­vaslatára, amelynek értel­mében az ENSZ­ zászlaja alatt a semlegesített Nyu­­gat-Berlinben bizonyos ide­ig még ott maradhatnának a nyugati hatalmak helyőr­ségei. Megkérdezte a minisz­terelnököt: — nem gondol­ja-e, hogy az új és ésszerű kompromisszumos szovjet javaslat alapján egyszer s mindenkorra rendezni lehet­ne a veszedelmes berlini helyzetet? Macmillan válasza: — nem utasítanám el kategóri­­kusan az ENSZ bevonásának gondolatát, ha az nem üt­közik ismert álláspontunk három alaptételébe: a nyu­gati csapatok berlini jelen­léte; akadálytalan összeköt­tetés Nyugat-Berlinnel; an­nak biztosítása, hogy a nyu­gat-berliniek szabadon vá­laszthassák meg életformá­jukat A miniszterelnök nem vá­laszolt arra a sürgető fel­hívásra, hogy az angol kor­mány kezdeményezzen meg­beszéléseket a berlini kérdés megoldására. (MTI) Kennedy várakozik A Frankfurter Allgemeine Zeitung washingtoni tudósí­tója azt jelenti, hogy Ken­nedy elnök egyelőre várako­zó álláspontra helyezkedik, és tovább akarja folytatni eddigi európai politikáját.­­­ A Fehér Ház vélemé­nye szerint az NSZK kulcs­szerepet játszh­a tik a brüs­­­szeli cserepeik eltakarításá­ban — írja a tudósító. — Washington május végéig döntő kezdeményezéseket vár Bonn­tól. Ehhez tartozik an­nak lehetősége, hogy a Bun­destag késlelteti a nyugatné­met—francia szerződés rati­fikálását, hogy beszüntetik az egykori Francia-Afrika számára nyújtott gazdasági segélyt és kitartanak az öt közös piaci ország de Gaulle­­ellenes közös frontja mellett. — Magas rangú amerikai kormánytisztviselők elisme­rik — folytatja a tudósító—, hogy az Egyesült Államok még nem rendelkezik alter­natív tervekkel eddigi euró­pai politikája helyett. Ezért­­ még nem lehet számítani­­ egy világos és határozott amerikai reakcióra. Ezért mondta le az elnök sajtóér­tekezletét, ezért tartózkod­nak a Fehér Ház és a kül­ügyminisztérium szóvivői minden kommentártól. A Fe­hér Ház által elrendelt hall­gatás azonban nem leplezi azt a tényt, hogy az Egye­sült Államok a következő hetekben és hónapokban minden rendelkezésre álló eszközt felhasznál majd de Gaulle elszigetelésére. Az időhúzás véget ért Megkezdték a vádirat ismertetését de Gaulle merénylőinek perén De Gaulle merénylőinek perében csütörtökön végre megkezdődött a bűnügy tu­lajdonképpeni tárgyalása. A bíróság három napig tartó vita után elutasította a vé­delemnek a rendkívüli ka­tonai bíróság törvényessége és összetétele d­en emelt kifogásait Az ügyvédek be­jelentettél:: az államtanács­hoz fellebbeznek és nem vállalják tovább a védel­met Az államügyész az ügyvédi kamara elnökéhez fordult aki utasította az ügyvédeket, hogy hivatalból kirendelt védőkként tovább­ra is lássák el feladatukat Az ügyvédek »időhúzást hadműveletébe­ Bastien Thiry fővádlott is bekapcso­lódott Közölte a bírósággal, hogy vádlott-társaival együtt nem három ízben, hanem hétszer kísérelt meg merény­letet de Gaulle ellen. »­Ha meg akartuk volna ölni, a köztársasági elnök már ré­gen halott lenne, mi azon­ban csak el akartuk rabolni« — mondotta.,— “A vádirat csak három merényletről­­ szól, ezért kiegészítésre szo­­­­rul« — jelentette ki, de hoz­záfűzte, hogy a részleteket csak a vizsgálóbíró előtt hajlandó elmondani, ezért a vizsgálat felújítását kéri. A bíróság nem adott helyt a vádlott kérésének és meg­kezdte a vádirat ismerteté­sét. (MTI) A legfontosabb a békeszerződés megkötése Hruscsov január 18-i beszélgetése a nyugat-berlini lakosság képviselőivel A Die Wahrheit című nyugat-berlini lap csütörtöki számában ismertette Hrus­csov szovjet miniszterelnök­nek a nyugat-berlini lakos­ság képviselőivel január 18- án Berlinben folytatott be­szélgetését. A tudósításnak ezt a címet adták: »Jobb megelőzni, mint el­oltani a tüzet.« Hruscsov a Szovjetunió­nak a két német államhoz fűződő kapcsolatairól, Nyu­gat-Berl­inre utalva ezeket mondotta: » Mi felajánljuk barátsá­gunkat, hogy ez a barátság gyümölcsöző legyen, és Eu­rópa valamennyi népe élvez­hesse a békének e gyümöl­cseit. Nincsenek semmiféle imperialista vagy agresszív céljaink. Véleményünk szerint min­den népnek magának kell eldöntenie, milyen társa­dalmi-politikai rendszer­ben akar élni. — Nemcsak az NDK la­kóival, hanem minden né­mettel is baráti viszonyban kívánunk élni. Ha a Szovjetuniót és Nyu­­gat-Németországot baráti kapcsolatok fűznék egy­máshoz, akkor nem lenne háború. Ez szilárd meggyőződésem. Hruscsov hangsúlyozta, hogy alá kell írni a német békeszerződést, és részlete­sen elemezte a Nyugat-Ber­­linnek mint szabad város­nak adandó szovjet biztosí­tékokat Nyugat-Berlin jö­vőbeli szerepéről szólva így érvelt: — Nyugat-Berlin ben­nünket egyesítő és össze­kapcsoló láncszem, európai összekötő kapocs lesz, •amely előmozdítja az álla­mok közötti jó viszonyt . Mi azonban most Nyu­gat-Berlin?: Feszültségek és súrlódások forrása. Ezért végre üljünk le Franciaország­gal, Angliával és Ameri­kával közösen és dolgoz­zunk ki biztosítékokat Ám tessék: állomásozzanak Nyugat-Berlinben csapatok az Egyesült Nemzetek Szer­vezetének zászlaja alatt . Ha a nyugati hatalmak nélkül írnánk alá a béke­­szerződést, akkor Nyugat- Berlint ennek ellenére érin­tetlenül hagynánk. Csupán a következőképpen járnánk el: az összekötő utak a Né­met Demokratikus Köztár­saság hatáskörébe kerül­nének, véget érne a meg­szállási időszak, hamissé válnának a megszálló ha­talmak jogai, mert e terü­leten a rendet a békeszer­ződés szavatolná. Az NDK államhatáráról fel­tett kérdésekre válaszolva Hruscsov rámutatott: e prob­léma az NDK államügye. A határt 1961. augusztus 13-án azért zárták le, hogy eltor­­laszolják az utat a szocia­lizmus ellenségei előtt.­­ A határ az állami szu­verenitás kérdéséhez tarto­zik. Ha egy állam nem ellen­őrzi határait, akkor nem szuverén. Nézzék csak, amióta a falat felépítették, Nyugat-Berlin több gondot okoz a Nyugat­nak, mint a Keletnek. Ami­kor még nem volt meg a fal, a nyugat-berlini résen át az imperializmus mélyen szocialista táborba hatol­hatott Hruscsov végezetül meg­említette, hogy az NDK ré­széről már elhangzottak ész­szerű ajánlatok és javasla­tok a munkások, alkalma­zottak és tudósok jobb élet­körülményeinek megterem­tésére. A nyugat-berlini sze­nátus azonban nem fogadta el ezeket a javaslatokat. Ezért továbbra is a béke­szerződés a legfontosabb. «MH MW* •• ' Baráti levélváltás A nyugat-berlini Német— Szovjet Baráti Társaság veze­tősége csütörtökön a sajtó rendelkezésére bocsátotta azo­kat a leveleket, amelyeket R. Elias, a baráti társaság veze­tőségének elnöke és N. Sz. Hruscsov szovjet miniszter­­elnök intézett egymáshoz. A levelek szövegét különkidás­­ban hozza a Német—Szovjet Baráti Társaság sajtóorgánu­ma. Hruscsov levelének szöve­gét a lap első oldalon hozza orosz és német nyelven, a kö­vetkező cím alatt:­­N. Sz. Hruscsov: Békét és barátsá­got Nyugat-Berlinnel­. R. Elias a maga levelében a nyugat-berlini Német— Szovjet Baráti Társaság tag­jainak és a város lakosainak nevében nagy elismeréssel emlékezik meg a szovjet kor­mány humánus, békeszerető politikájáról, amely megmen­tette a világot a termonukle­áris háborútól a karib-tenge­­ri válság idején, köszönetet mond azokért az erőfeszítése­kért is, amelyeket a Szovjet­unió a nyugat-berlini kérdés békés megoldására tesz. Válaszlevelében Hruscsov miniszterelnök így ír: -Mi szovjet emberek örömmel lát­juk, hogy sok nyugat-berlini lakos helyesen értelmezi a Szovjetunió békeszerető poli­tikáját és támogatja azt az álláspontot, amelyet a szov­jet kormány a karib-tengeri válság időszakában elfoglalt. — Ismeretes — hangzik a továbbiakban a levél —, hogy sok nyugat-berlini lakost ko­molyan nyugtalanít a Nyugat- Berlin­ben levő rendezetlen helyzet. Az ilyenek szót emel­nek azért, hogy ez a város a feszültség és konfliktusok gyűjtőpontjából a béke és nyugalom városává váljék. A szovjet kormányfő végül sok sikert kíván a Német— Szovjet Baráti Társaság tag­jainak, ama tevékenységük­höz, amelyet a nyugat-berlini lakosság és a Szovjetunió ba­ráti kapcsolatainak további fejlesztése és erősítése érde­kében kifejtenek. (MTI) Kollektív gazdaságok Algérian Uzegan algériai földműve­lésügyi miniszter Párizsban tárgyalásokat folytatott Pi­­sani földművelésügyi minisz­terrel. A francia kormány az evi­­ani egyezmény szerint hi­telt nyújt Algériának a földreform által érintett francia földbirtokosok kár­talanítására. Uzegan Párizsban ismer­tette az algériai kormány földreformtervét. A földreform végrehajtása után legfeljebb 5-—40 hek­tár kiterjedésű birtok le­het magántulajdonban. A reform első szakaszában a körülbelül egymillió hek­tárt kitevő­­ elhagyott földe­ket­ sajátítják ki. A földbirtokreform alá eső birtokokat nem osztják fel mind kis gazdaságokra, ha­nem nagyobb kollektív gaz­daságokat alakítanak ki.

Next