Délmagyarország, 1963. február (53. évfolyam, 26-49. szám)
1963-02-01 / 26. szám
2Díl-MagyarorszAg A hősiesség, az önfeláldozás tanúbizonysága írta: A. Jeromenko, a Szovjetunió marsallja CJSAUIU&: Volgograd készül a »agy ***** (mordukkjának megünneplésére. Erre az alkalomra Volgográdba érkeznek a csata hdsdi. Bogyimcev vezérezredes, a dicső* 13. L rdahadosztály parancsnoka, a Szovjetunió Ifüwr«'» ^'k' se. és a II. hadosztály sok egykori harcosa mér megérkezett. A szovjet h»el"' »e* központi múzeumából elküldték volgográdba a Volga partjain egykor kiad?tt hadosztályok I» '»aTM1 lobogóját. Szergej Jessenyim W“J azt írta:A mm<* messziröl látni jót«. E találómondás teljes «CoBráben arra a grandiózus katonai é^lra, amely több, mint fél esztendeig zajlott 1947 július 17-től 1948. 2-ig a Volga és a Don között elterülő roppant térségén a hős város. Volgográd a 1942 nyarán a kilett téteké minden vonatkozásban legfejlettebb területei hatalmas nyersanyag-készleteikkel, magas színvonalon álló iparukkal és mezőgazdaságukkal a memoP<f SSA.A járt A fasizmus mint förtelmes polip fonta be csápjaival Sóleton a doni sztyeppéktől. Nyugaton a mseatin-obmo. Északon a Barenrt-ifenoertól, Délen Afrika !* partvidékéig elte[ü fima« térséget Bawli gébén a fasiszta »dp szövetségese,__ **£“* roppant méretű területeké* ragadott a»8Ah?x-Nyugat vezető politiknese már a háború foly^ín nagyra értékelték a volta csata jelentőségét Köztük volt Franklin Roosevelt, az Amerikai BorzsuU Államok elnöke is. A hős városnak küldött díszoklevélben «Elita “Az Amerikai Egyesült Államok népe nevében adom át ezt a díszoklevelet Sztálingrád városának, hogy kifejezésre juttassam elragadtatásunkat vitézkedés iránt, akiknek hősiessége, lelkiereje és önfelájotása 1942. szeptember 13-tól 1943. január 31-ig mindörökre lelkesíteni fogja minden szabad ember szivét. Dicső győzelmük feltartóztatta az invázió hullámát és fordulópont lett a szövetséges nemzeteknek az agresszió erői ellen kitott háborújában 194S novemberében, a három szövetséges hatalom vezetőinek teheráni tanácskozása idején Sir Winston Churchill Naoritannia miniszterelnöke átadta a szovjet kormánynak VI. György angol király ajándékát, egy díszkardot. Ez az ajándék a hős város polgárainak szólt, mint jelképes elismerése a volgai erősség falainál aratott győzelem kimagasló jelentőségének. Nehéz röviden szólni a 200 napon és éjszakán át megszakítás nélkül folyt csatáról, kiváltképp nekem, akinek a csapatokkal együtt kellett azt átélnem. Személyemet az a nagy megtiszteltetés érte, hogy a kormány megbízásából egyidejűleg a volga—doni hadászati tér«áa két arcvonalát kellett vezetnem. E tekintetben nagy szerencse volt, hogy parancsnoki ténykedésemnek ebben a legfelelősségteljesebb időszakában Nyikíta Szergejevics Hruscsovnak, e két arcvonal katonai tanácsa tagjának biztos kezére támaszkodhattam. Ő ott volt a csapatok sűrűjében, amelyek kezdetben védekeztek, aztán pusztító csapást mértek az ellenségre. Megpróbálok felsorolni néhány tényt és számot, amelyek jellemzik a volgai eposz méreteit. E csata arányaiban felülmúlta a történelem minden addigi csatáját. A csaknem 100 ezer négyzetkilométernyi területet felölelő csata különböző szakaszain részt vett a harcokban: több mint 2 millió ember, 26 ezer löveg és aknavető, több mint 2 ezer harckocsi és ugyanennyi repülőgép. A város védői visszavertek több mint 800 elkeseredett rohamot, ők maguk majdnem ugyanannyi ellencsapást és ellenlökést indítottak. Júliustól novemberig, azaz a csata védelmi időszakában a náci hadsereg és a németek csatlósainak csapatai 650 ezer katonát és tisztet vesztettek. Az ellenség teljesen elveszített 32 hadosztályt és 3 dandárt, 16 egyéb hadosztály pótolhatatlan veszteséget szenvedett. Az 1942. november 19-től 1943 február 2-ig tartó ellentámadás során a hitleristák és szövetségeseik vesztesége elérte a 800 ezer főt, s emellett sok ezer harckocsit és önjáró löveget, ugyanennyi harci- és szállító-tptlőgépet is vesztettek, összegezve: a csatában elesett, megsebesült, illetve fogságba esett mintegy másfél millió ember. Ez több mint egynegyede volt a szovjet—német arcvonalon ténykedő valamennyi ellenséges erőnek. A legfontosabb eredmény az volt, hogy ettől kezdve a szovjet hadsereg szilárdan kezébe vette a hadászati kezdeményezést, s azt soha többé nem adta ki a kezéből. Hitler terveivel szembe kerültek a szovjet hadvezetőség, egész népünk tervei. A Volga és a Don közti terület mellékhadszíntérből fő hadszíntérré változott A 6. német hadsereg rövid akciója helyett az ellenség kénytelen volt itt öt (német és csatlós) hadsereget összpontosítani. Ezek az erők ádáz harcok után kimerültek, elvéreztek a négy hónap folyamán. A harcok eleinte minden védelmi szakaszért, majd az egyes háztömbökért folytak, végül minden gyárért, házért, sőt emeletért és lépcsőházért. Ezután megvalósítottunk egy nagyszerű elgondolást: hirtelen ellenlökéssel bekerítjük és felmorzsoljuk az ellenségnek a Volgához kijutott egész csoportosulását Az ellencsapás terve — a sztálingrádi, délnyugati és doni frontparancsnokság, a vezérkar és a főhadiszállás együttes erőfeszítéseinek gyümölcse — mesterien megvalósult. Két német hadsereg gyűrűbe került, a szárnyakon levő csatlós hadseregek pedig részben vagy egészben megsemmisültek. Szerte kell foszlatni azt a legendát, hogy Sztálinnak döntő szerepe volt az e térségben folyt hadműveletek megtervezésében és irányításában. Szerepét a személyi kultusz idején a végletekig eltúlozták. Valójában legtöbb utasítása általános, nem konkrét jellegű volt, egyes döntései pedig tévesek voltak. A volgai csatában front- és hadseregparancsnokokként, továbbá a katonai tanács tagjaiként, valamint törzsfőnöki minőségben olyan neves szovjet hadvezetők vettek részt, mint Votutyin, Rokosszovszkij, Sumilov, Csujkov, Malinovszkij, Tolbuhin, Lopatyin, Batov, Rogyimcev és sokan-sokan mások. Itt hajtotta végre halhatatlan hőstetteit a 70 harckocsit kilövő 33 gárdista, Banzkákov hadnagy ütege Zajcev mesterlövész, Panyikáko haditengerész, Putyilov híradós, Nyina Beljajeva repülős. Nehéz lenne felsorolni a Volgograd falainál véghezvitt hőstetteket Hősiességről, önfeláldozásról és hajlíthatatlan akaraterőről tett tanúbizonyságot nemcsak egy-egy harcos, hanem egész alegységek, ezredek, hadosztályok, hadtestek, és hadseregek. Harmincezer katona kapott különféle kormánykitüntetést A szovjet nép őszintén kívánja a békét, s állhatatosan védelmezi azt A nagyszerű volgai győzelem 20. évfordulóján nem árt megemlíteni, hogy népünk nem félelemből és gyengeségből szereti a békét Az elmúlt háború világosan megmutatta a szovjet nép katonai erényeit Ma a legkorszerűbb fegyverek birtokában vagyunk. Ezt ne felejtsék el azok, akik nem akarnak lemondani a szocialista országok ellen irányuló erőpolitikáról. Légügyi szakértők Indiában Szerdán Delhibe érkezett az Egyesült Államok, Anglia, Kanada és Ausztrália légierői szakértőinek katonai küldöttsége. A küldöttség tagjai, az AFP jelentése szerint indiai szakértőkkel közösen tanulmányozzák az indiai légierők jelenlegi helyzetét és az ország légvédelmének szükségleteit A katonai küldöttség körülbelül három hétig tartózkodik Indiában. (MTI) rente* 1961.t • Nem volt egyenes válasz Az angol alsóház csütörtöki interpellációs vitájában Frank Allam munkáspárti képviselő felhívta a kormány figyelmét Hruscsov szovjet miniszterelnök javaslatára, amelynek értelmében az ENSZ zászlaja alatt a semlegesített Nyugat-Berlinben bizonyos ideig még ott maradhatnának a nyugati hatalmak helyőrségei. Megkérdezte a miniszterelnököt: — nem gondolja-e, hogy az új és ésszerű kompromisszumos szovjet javaslat alapján egyszer s mindenkorra rendezni lehetne a veszedelmes berlini helyzetet? Macmillan válasza: — nem utasítanám el kategórikusan az ENSZ bevonásának gondolatát, ha az nem ütközik ismert álláspontunk három alaptételébe: a nyugati csapatok berlini jelenléte; akadálytalan összeköttetés Nyugat-Berlinnel; annak biztosítása, hogy a nyugat-berliniek szabadon választhassák meg életformájukat A miniszterelnök nem válaszolt arra a sürgető felhívásra, hogy az angol kormány kezdeményezzen megbeszéléseket a berlini kérdés megoldására. (MTI) Kennedy várakozik A Frankfurter Allgemeine Zeitung washingtoni tudósítója azt jelenti, hogy Kennedy elnök egyelőre várakozó álláspontra helyezkedik, és tovább akarja folytatni eddigi európai politikáját. A Fehér Ház véleménye szerint az NSZK kulcsszerepet játszha tik a brüsszeli cserepeik eltakarításában — írja a tudósító. — Washington május végéig döntő kezdeményezéseket vár Bonntól. Ehhez tartozik annak lehetősége, hogy a Bundestag késlelteti a nyugatnémet—francia szerződés ratifikálását, hogy beszüntetik az egykori Francia-Afrika számára nyújtott gazdasági segélyt és kitartanak az öt közös piaci ország de Gaulleellenes közös frontja mellett. — Magas rangú amerikai kormánytisztviselők elismerik — folytatja a tudósító—, hogy az Egyesült Államok még nem rendelkezik alternatív tervekkel eddigi európai politikája helyett. Ezért még nem lehet számítani egy világos és határozott amerikai reakcióra. Ezért mondta le az elnök sajtóértekezletét, ezért tartózkodnak a Fehér Ház és a külügyminisztérium szóvivői minden kommentártól. A Fehér Ház által elrendelt hallgatás azonban nem leplezi azt a tényt, hogy az Egyesült Államok a következő hetekben és hónapokban minden rendelkezésre álló eszközt felhasznál majd de Gaulle elszigetelésére. Az időhúzás véget ért Megkezdték a vádirat ismertetését de Gaulle merénylőinek perén De Gaulle merénylőinek perében csütörtökön végre megkezdődött a bűnügy tulajdonképpeni tárgyalása. A bíróság három napig tartó vita után elutasította a védelemnek a rendkívüli katonai bíróság törvényessége és összetétele den emelt kifogásait Az ügyvédek bejelentettél:: az államtanácshoz fellebbeznek és nem vállalják tovább a védelmet Az államügyész az ügyvédi kamara elnökéhez fordult aki utasította az ügyvédeket, hogy hivatalból kirendelt védőkként továbbra is lássák el feladatukat Az ügyvédek »időhúzást hadműveletébe Bastien Thiry fővádlott is bekapcsolódott Közölte a bírósággal, hogy vádlott-társaival együtt nem három ízben, hanem hétszer kísérelt meg merényletet de Gaulle ellen. »Ha meg akartuk volna ölni, a köztársasági elnök már régen halott lenne, mi azonban csak el akartuk rabolni« — mondotta.,— “A vádirat csak három merényletről szól, ezért kiegészítésre szorul« — jelentette ki, de hozzáfűzte, hogy a részleteket csak a vizsgálóbíró előtt hajlandó elmondani, ezért a vizsgálat felújítását kéri. A bíróság nem adott helyt a vádlott kérésének és megkezdte a vádirat ismertetését. (MTI) A legfontosabb a békeszerződés megkötése Hruscsov január 18-i beszélgetése a nyugat-berlini lakosság képviselőivel A Die Wahrheit című nyugat-berlini lap csütörtöki számában ismertette Hruscsov szovjet miniszterelnöknek a nyugat-berlini lakosság képviselőivel január 18- án Berlinben folytatott beszélgetését. A tudósításnak ezt a címet adták: »Jobb megelőzni, mint eloltani a tüzet.« Hruscsov a Szovjetuniónak a két német államhoz fűződő kapcsolatairól, Nyugat-Berlinre utalva ezeket mondotta: » Mi felajánljuk barátságunkat, hogy ez a barátság gyümölcsöző legyen, és Európa valamennyi népe élvezhesse a békének e gyümölcseit. Nincsenek semmiféle imperialista vagy agresszív céljaink. Véleményünk szerint minden népnek magának kell eldöntenie, milyen társadalmi-politikai rendszerben akar élni. — Nemcsak az NDK lakóival, hanem minden némettel is baráti viszonyban kívánunk élni. Ha a Szovjetuniót és Nyugat-Németországot baráti kapcsolatok fűznék egymáshoz, akkor nem lenne háború. Ez szilárd meggyőződésem. Hruscsov hangsúlyozta, hogy alá kell írni a német békeszerződést, és részletesen elemezte a Nyugat-Berlinnek mint szabad városnak adandó szovjet biztosítékokat Nyugat-Berlin jövőbeli szerepéről szólva így érvelt: — Nyugat-Berlin bennünket egyesítő és összekapcsoló láncszem, európai összekötő kapocs lesz, •amely előmozdítja az államok közötti jó viszonyt . Mi azonban most Nyugat-Berlin?: Feszültségek és súrlódások forrása. Ezért végre üljünk le Franciaországgal, Angliával és Amerikával közösen és dolgozzunk ki biztosítékokat Ám tessék: állomásozzanak Nyugat-Berlinben csapatok az Egyesült Nemzetek Szervezetének zászlaja alatt . Ha a nyugati hatalmak nélkül írnánk alá a békeszerződést, akkor Nyugat- Berlint ennek ellenére érintetlenül hagynánk. Csupán a következőképpen járnánk el: az összekötő utak a Német Demokratikus Köztársaság hatáskörébe kerülnének, véget érne a megszállási időszak, hamissé válnának a megszálló hatalmak jogai, mert e területen a rendet a békeszerződés szavatolná. Az NDK államhatáráról feltett kérdésekre válaszolva Hruscsov rámutatott: e probléma az NDK államügye. A határt 1961. augusztus 13-án azért zárták le, hogy eltorlaszolják az utat a szocializmus ellenségei előtt. A határ az állami szuverenitás kérdéséhez tartozik. Ha egy állam nem ellenőrzi határait, akkor nem szuverén. Nézzék csak, amióta a falat felépítették, Nyugat-Berlin több gondot okoz a Nyugatnak, mint a Keletnek. Amikor még nem volt meg a fal, a nyugat-berlini résen át az imperializmus mélyen szocialista táborba hatolhatott Hruscsov végezetül megemlítette, hogy az NDK részéről már elhangzottak észszerű ajánlatok és javaslatok a munkások, alkalmazottak és tudósok jobb életkörülményeinek megteremtésére. A nyugat-berlini szenátus azonban nem fogadta el ezeket a javaslatokat. Ezért továbbra is a békeszerződés a legfontosabb. «MH MW* •• ' Baráti levélváltás A nyugat-berlini Német— Szovjet Baráti Társaság vezetősége csütörtökön a sajtó rendelkezésére bocsátotta azokat a leveleket, amelyeket R. Elias, a baráti társaság vezetőségének elnöke és N. Sz. Hruscsov szovjet miniszterelnök intézett egymáshoz. A levelek szövegét különkidásban hozza a Német—Szovjet Baráti Társaság sajtóorgánuma. Hruscsov levelének szövegét a lap első oldalon hozza orosz és német nyelven, a következő cím alatt:N. Sz. Hruscsov: Békét és barátságot Nyugat-Berlinnel. R. Elias a maga levelében a nyugat-berlini Német— Szovjet Baráti Társaság tagjainak és a város lakosainak nevében nagy elismeréssel emlékezik meg a szovjet kormány humánus, békeszerető politikájáról, amely megmentette a világot a termonukleáris háborútól a karib-tengeri válság idején, köszönetet mond azokért az erőfeszítésekért is, amelyeket a Szovjetunió a nyugat-berlini kérdés békés megoldására tesz. Válaszlevelében Hruscsov miniszterelnök így ír: -Mi szovjet emberek örömmel látjuk, hogy sok nyugat-berlini lakos helyesen értelmezi a Szovjetunió békeszerető politikáját és támogatja azt az álláspontot, amelyet a szovjet kormány a karib-tengeri válság időszakában elfoglalt. — Ismeretes — hangzik a továbbiakban a levél —, hogy sok nyugat-berlini lakost komolyan nyugtalanít a Nyugat- Berlinben levő rendezetlen helyzet. Az ilyenek szót emelnek azért, hogy ez a város a feszültség és konfliktusok gyűjtőpontjából a béke és nyugalom városává váljék. A szovjet kormányfő végül sok sikert kíván a Német— Szovjet Baráti Társaság tagjainak, ama tevékenységükhöz, amelyet a nyugat-berlini lakosság és a Szovjetunió baráti kapcsolatainak további fejlesztése és erősítése érdekében kifejtenek. (MTI) Kollektív gazdaságok Algérian Uzegan algériai földművelésügyi miniszter Párizsban tárgyalásokat folytatott Pisani földművelésügyi miniszterrel. A francia kormány az eviani egyezmény szerint hitelt nyújt Algériának a földreform által érintett francia földbirtokosok kártalanítására. Uzegan Párizsban ismertette az algériai kormány földreformtervét. A földreform végrehajtása után legfeljebb 5-—40 hektár kiterjedésű birtok lehet magántulajdonban. A reform első szakaszában a körülbelül egymillió hektárt kitevő elhagyott földeket sajátítják ki. A földbirtokreform alá eső birtokokat nem osztják fel mind kis gazdaságokra, hanem nagyobb kollektív gazdaságokat alakítanak ki.