Délmagyarország, 1963. június (53. évfolyam, 126-151. szám)

1963-06-01 / 126. szám

Szombat, 1963. június 1. DÉL-M­AGYARORSZÁG Azért ellenőriz a MERT, mert az export úgy kívánja minőségi ellenőrzés és kivitel Egy kalocsai üzem jelent­kezik telefonon, s kéri, hogy küldjenek szakembert kül­földre induló gyártmányuk minőségi ellenőrzésére. Újabb adat kerül tehát a MERT, teljes nevén: a Minőségi El­lenőrző Részvénytársaság szegedi kirendeltségének naplójába. A jelzett időben minden bizonnyal kéznél lesz a cég képviselője. Tizenháromezerhez szívesebben Sűrűn cseng a telefon, egyre-másra telnek a füzet berubrikázott oldalai. Csong­­rád, csaknem egész Békés, a fél Bács-Kiskun és Szolnok megye, sőt Baranya Tisza— Duna közi csücske is ide tar­tozik a szegedi MERT-hez. Persze a helybeli üzemek is sok munkát adnak. A Fém­feldolgozó és Finommechani­kai Vállalat éppen 1300 da­rab fúrókészlet-doboz útnak indításához kér szombatra ellenőrt Ha 13 ezerhez szí­vesebben is mennének ki, mint ennyihez, az óhaj még­is teljesül majd: az export szállításához fűződő érdek mindig az első. Hívni tehát hívják a MERT szakembereit, hiszen — a külkereskedelmi válla­latok megbízásai alapján — ők állapítják meg, hogy a kivitelre szánt áru mennyi­sége, minősége és csomago­lása megfelel-e az előírás­nak. De ha akad kifogásolni­való, olykor nem a legma­rasztalóbb a vendéglátás. A népgazdasági és a vállalati szempontokat végül is csak összeegyeztetik, s mivel a MERT-nek nem csupán az a dolga, hogy utólag állapítsa meg a hibákat, hanem az, hogy segítsen megelőzni őket, többnyire gyümölcsöző együttműködés alakul ki a termelő és az ellenőrző kö­zött Tud-e egy vállalat ellen­őrzés nélkül dolgozni? Fel­fogja-e, milyen fontos az ex­port? Úgy igyekszik-e az árut előállítani, hogy az megfeleljen a külföldi vá­sárlók változó igényeinek is? S nem utolsósorban: ké­pes-e oly módon megszer­vezni a termelést, hogy a kiviteli cikkek minősége egyenletes és mindig jó le­gyen? Nem szorulnak bábáskodásra A MERT tapasztalatai alap­ján nyilvánvalóvá vált pél­dául, hogy a Szegedi Seprű­gyár, az ecsetgyár, vagy a Nívó kisipari szövetkezet nem szorul az exportellen­őrök állandó bábáskodására.­­Náluk már egy év óta csak időszakos ellenőrzéseket tar­tanak, s mégsem fordul elő panasz termékeikre. A helybeli üzemek közül a konzervgyár, a szalámigyár és a cipőgyár adja talán a legtöbb dolgot a MERT-nek. Na, nem azért, mert hanyag munkát végeznek, hanem, mert igen sok árut szállíta­nak külföldre. A világhírű szegedi szalámi minőségére különösen nagy gonddal ügyel a gyári MEO és a MERT is. Közös az érdem, a haszon Nagy gondosságot, körülte­kintést kíván a MERT ellen­őreinek munkája. Hiába szabják meg ugyanis külön­böző előírások a követelmé­nyeket, néha túl kell látni rajtuk. A statisz­tika — melynek számait idézni felesleges, hiszen a felsorolás egymagában nem sokat mondhat — minden­esetre azt jelzi, hogy egyre kevesebb a gyenge minőségű exportáru. S bár az érdem és a haszon elsősorban a gyá­raké, a MERT munkája is nyilvánvalóan jelen van bennük. F. K. Naponta 25 mázsa fagylalt Hosszú évek óta gondot okoz Szeged fagylaltellátása. Most végre a városi tanács segítségével a Szegedi Szálloda és Vendéglátó Vállalat új fagylaltüzemet építtetett a Bar­tók Béla tér 5. szám alatti házban. Az üzemben — amely hamarosan megkezdi működését — naponta 25 mázsa fagy­laltot készítenek. Bővül a választék is és jobb lesz a szege­di cukrászdák, és fagylaltárusok ellátása is. Az új üzemben két mélyhűtő kamra, külön tejhűtő, tojásmosó és tojástáro­ló biztosítja a legteljesebb higiéniát. Az új fagylaltüzem »sztárja« a nagy teljesítményű svéd fagyasztógép, amely 6 perc alatt fagyasztja a fagylaltot. Másik érdekessége a jég­rakéta. Különleges hűtőkészülék biztosítja, hogy az üzletek­be szállítandó fagylalt megfelelően hűtve érkezzen rendel­tetési helyére. Képünkön,­ szerelik az új gépeket Gimnázium a tanyák között Tanyai gimnazisták — megszokott fogalom. Diákok képét idézi fel, kik fáradsá­got nem kímélve járnak be nap mint nap a városi isko­lába. Én azonban egy má­sik képet kívánok felidézni, mely rövidesen nem kevés­bé megszokott lesz: azt, ami­kor a gimnázium megy ki a tanyák közé. Érdekes statisztika Mórahalom: 13 éve önálló község Szeged alsó-tanya­­vidékének központján. La­kosainak száma meghaladja a hatezret, de több mint kétharmaduk tanyán él. A jegenyéktől körülvett kisvas­úti állomástól 2 perc az ál­talános iskola központja, fes­tői környezetben. 1962 szep­tembere óta — míg önálló épülete el nem készül — itt működik a mórahalmi ál­talános gimnázium első osz­tálya, 43 tanulóval. Osztály­­főnökük, Rátkai Árpád fia­tal tanár, aki maga is a gim­názium indításával egyidő­­ben kezdte meg pályáját, ér­dekes statisztikát állított ös­­­sze róluk. Íme néhány jel­lemző adat: Osztott iskolában végzett helyben: 13 Osztatlan, s részben osztott iskolában: 30 Szülei a községben laknak: 5 »Bentlakó­«: 10 Bejáró tanyáról, környékből: 28 Hozzátehetjük, hogy a busszal bejárók reggel 5-kor kelnek, s délután 5 tájban érnek haza. Ráadásul mind­össze körülbelül tíz diáknak van villany a lakhelyén. S végül: az osztály mintegy háromnegyede az otthoni munkában is részt vesz. A tanár példát hoz, amikor a 6 kilométerről bejáró Bende Margit szüleit fölkereste, hogy legalább télire költöz­tessék be a kislányt a falu­ba, azt válaszolták: — Nem lehet, itthon is kell segíte­nie. Bende Margit ennek elle­nére az osztály legjobb ta­nulója. Megkérem végül, foglalja össze, mi nehezíti a mun­kát. Válasza: — Első a bejárás, a ta­nyai viszonyok. Második, s ezzel összefüggő az osztat­lan vagy részben osztott is­kolák helyzetéből adódó hát­rány, tetézve itt a magas létszámmal. Harmadsorban átmeneti jellegű nehézsé­gek. — Mit ért ezeken? — Például földrajzban, mert ez a szakom, részlete­sen tárgyaljuk az országokat, s nincs megfelelő térkép. Az ilyen problémák persze a gimnázium felépülésével és ellátásával megoldódnak Cél: általános középiskolai képzés A következő kérdést, hogy mikor épül fel a gimnázium, már Danis László igazgató­nak teszem fel, aki az új iskola gondjait-ügyeit intézi. Válaszából jelentős tényeket hallunk az iskola céljairól is: — Év végéig átadják a gimnáziumot. Négy tante­remből, szertárakból, s elő­adókból, összesen tehát nyolc foglalkozási teremből, s az iskolában szükséges egyéb helyiségekből álló emeletes épület lesz a piactér északi oldalán. Jelentős állami tá­mogatással, valamint a hely­­beli, s szomszédos zákány­széki és ásotthalmi tanácsok összefogásával a községfej­lesztési alapokon épül. Ért­hető is, hiszen e területet — ideszámítva az iskola von­záskörébe eső vidéket, mint­egy százhúszezer hold — szá­mára sok mezőgazdasági kö­zépkáder kell majd. A táj gazdasági struktúrájának megfelelően a politechnikai oktatás keretében különösen szőlő- és gyümölcstermesz­tési ismereteket fognak el­sajátítani a gyerekek Az új gimnázium legfontosabb jel­lemvonása azonban az, hogy egyike az első lépéseknek a pártkongresszus által terv­ként elfogadott általános kö­zépiskolai képzés bevezetése felé. A jövő tanévben induló első osztályba egyébként ed­dig harminc tanuló jelentke­zett. Helybeli egy sem. Szó­vá kell tennem, hogy noha felsőbb szervek úgy hatá­roztak, a környékbeli, s mó­­rahalmi tanulókat ne a sze­gedi gimnáziumokba vegyék fel, mert azok amúgy is túl­zsúfoltak, a Mórahalomról jelentkezetteket ennek elle­nére fogadták. „Kiskollégiumok“ családoknál Végül a bejárók problé­májának megoldásáról ér­deklődöm, s érdekes terv tá­rul elém: — Vaságyakat szereztünk, s »kiskollégiumokat« rende­zünk be egy-egy családnál, szerződést kötve a szülők­kel. Már két hely van is. Egy háznál 4—5 diákot tu­dunk majd elhelyezni. Ha elég társadalmi segítséget kapunk, mindennel boldogu­lunk. Az iskola jelentőségét a vidék szempontjából láthat­juk már. De nem kevésbé jelentős az iskola indítása a tanulók életében sem Szabó Vilmos úttörővezető tanár, aki tavaly toborozta a kör­nyékbeli diákokat az új is­kolához, erről a következő­képp vélekedik: “ Ezeknek a gyerekeknek nagy része nem tanulhatott volna tovább. Egyrészt Sze­geden nem volt hely, más­részt lakóhelyükről bejárni oda nem tudtak volna, nem beszélve arról, hogy otthon a szülők a munkában igényt tartanak az ő segítő kezükre is, gyakran a tanulás mel­lett Ez az iskola azt jelenti, hogy sokkal több parasztfia­­tal tanulhat tovább. Azt hiszem, ez világos vá­lasz: a felnövő nemzedékek élete megváltozik. Minél több ilyen • vidéki gimnáziumot, mint amilyent az egykori «•Alsóközponton« indítottak, még jobb feltételekkel. Németh Ferenc I 3 N­épgazdaságunk az év eleji nehézségek el­lenére is egészsége­sen fejlődik. Joggal mond­hatjuk, a párt helyes politi­kája a nyugodt alkotó mun­ka jó lehetőségeit biztosítja. Mégsem folytathatjuk e gon­dolatmenetet azzal, hogy a párt helyes politikáját meg­alapozó határozatok gyakor­lati megvalósítása zavarta­lan. A határozatok végrehaj­tása és ellenőrzése ugyanis ma még nem mindenütt fog­lalja el a jelentőségének megfelelő helyet a pártmun­kában. Bár az utóbbi hetek­ben erősen megélénkült az üzemek, ezen belül a párt­­szervezetek gazdaságszerve­ző, termelést ellenőrző mun­kája, s úgy tűnik, hogy most ez a lendületesebb munka nem a fél év vége előtti haj­rá, amellyel igyekeznek pó­tolni mindazt, amit a koráb­bi hónapokban elmulasztot­tak. Ami most folyik, az en­nél több. A pártszervezetek, a vállalatok vezetői mind nagyobb lendülettel igyekez­nek rendbehozni az üzemve­zetés konkrét problémáit, ki­alakítani az eddiginél jobb, hatékonyabb vezetési mód­szereket. R­égi tapasztalat Szege­den is, hogy sokkal nagyobb energiát for­dítottak pártszervezeteink egy-egy párthatározat meg­valósítását előkészítő intéz­kedési terv szövegezésére, mint később annak végre­hajtására és ellenőrzésére. Most ebben is egészséges vál­tozás tapasztalható. Erről ta­núskodik az a vizsgálat is, melyet a szegedi párt-végre­hajtó bizottság tartott vasipa­ri üzemeinkben arról, ho­gyan valósítják meg az MSZMP Központi Bizottsá­gának a gépipar feladatairól szóló határozatát. Ismeretes, hogy a Kohó- és Gépipari Minisztériumhoz tartozó vállalataink munkája többnyire szépen, egyenlete­sen fejlődött. Ennek ellenére a párthatározatok megálla­pításai e vállalatok munká­jára, tevékenységére is talá­­lóak voltak. A határozat ta­nulmányozása után a gazda­sági és pártvezetőkben is tu­­datosabbá váltak a felada­tok. A határozat tükrében jobban felismerték, hogy az eddigi termelésfejlődés, a gazdálkodás módja, a gyárt­mányfejlesztés stb. nem ki­elégítő, s a jövőben sokkal többet vár tőlük a népgazda­ság. Hogy ez a többet várás nem csupán óhaj, hanem megvalósítható igény. A szegedi párt-végrehajtó­bizottság a gépipar feladatai­ról szóló párthatározat meg­valósításának szegedi tapasz­talatai kapcsán megállapítot­ta, hogy vállalataink általá­ban jó intézkedési terveket készítettek, s pártszervezete­ink is helyesen dolgozták ki azokat a tennivalókat, mód­szereket, amelyekkel segíte­ni akarják e tervek valóra­ váltását. Szinte valamennyi pártszervezet helyesen jelöl­te meg tennivalóját, amel­­­lyel el akarja érni, hogy a vállalat összes dolgozóinak ügyévé váljon a műszaki színvonal emelése, a techno­lógia fejlesztése, a korsze­rűbb és gazdaságosabb ter­mékek előállítása. Ma már elmondhatjuk, hogy a határozat megjelené­se óta javult vasipari üze­meinkben a pártszervezetek termelést ellenőrző munkája. Ez a többi között abban is megnyilvánult, hogy az el­lenőrzés sokoldalúbbá vált, s mindinkább érvényesül a hozzáértés, a szakszerűség a problémák megoldásában. Többnyire eredményesen tár­ják fel és hasznosítják a műszaki fejlesztés helyi le­hetőségeit Arra is töreksze­nek, hogy az újítómozgalom és a szocialista brigádmoz­galom feladatait jobban ös­­­szehangolják a vállalati mű­szaki fejlesztési célokkal. Rendszeresen figyelemmel kísérik, hogy üzemük haté­konyan használja fel a mű­szaki fejlesztésre, s az e cél­ra szánt vállalati eszközöket, s az anyagi ösztönzés más le­hetőségeit Nagyobb figyel­met fordítanak a műszaki dolgozók közötti politikai fel­­világosító, nevelő munkára. Igyekeznek bátor, kezdemé­nyező közszellemet kialakí­tani. T­ermészetes dolog, hogy a pártmunka gyakor­latában nem lehet egyszerre csak egy kérdéssel foglalkozni. A múltban sok problémát, nehézséget oko­zott az, hogy pártszerveze­teink munkájukat nem vé­gezték differenciáltan. Elő­fordult, hogy a megoldandó feladatok közül nem tudták minden időben kiválasztani a legdöntőbbeket, a legalap­vetőbbeket, ezért könnyen elsikkadt több határozat vég­rehajtása és ellenőrzése. Most helyesen ismerték fel: a gépipar feladatairól szóló párthatározatban megjelölt feladatok a legfontosabbak. Sok jó tapasztalat tanúsít­ja vasipari üzemeinkben is, hogy egyre több dolgozó, mű­szaki érez tudatos felelőssé­get a párthatározat megvaló­sításáért, a gazdálkodásért és általában az üzemi, gyári élet összes dolgaiért. Ebben nagy szerepe van pártszer­vezeteink felvilágosító tevé­kenységének. »N­em lennénk hívek az­­ igazsághoz, ha elhall­gatnánk, hogy e meg­állapítások nem érvényesek a vasipar minden üzemére. Sajnos, a vasipari szövetke­zetekről nem mondható el ennyi jó. Igaz, hogy fejlőd­tek szövetkezeteink, új gépe­ket szereztek be, átszervez­ték a műszaki apparátust, megoldották a gyártáselőké­­szítést, a programozást. Be­vezették a teljesítménybére­zést, mégsem lehetünk azon­­­ban elégedettek munkájuk­­­­kal, hozzáállásukkal. Az egyik legnagyobb vasipari szövetkezetünkben például annak ellenére, hogy a párt­bizottság ipari osztálya erre felhívta a figyelmet, nem tárgyalták meg a gépipar feladatairól szóló párthatá­rozatot a szövetkezet tagjai­val. Ez nemcsak a szövetke­zetek vezetőinek magatartá­sára vet fényt, hanem azt is tanúsítja, hogy az egyébként kis létszámú pártszervezet befolyása igen gyenge, nem tud érvényt szerezni megfe­lelően a párt határozatainak. M­inden pártszervezet munkájának értékét csak az adott üzem tényleges eredményei sze­rint értékelhetjük. Így van ez a gépipar feladatairól szó­ló párthatározat megvalósí­tásával is. Az eredmények azt mutatják, többnyire jó a pártszervezetek termelést el­lenőrző tevékenysége, gazda­ságszervező munkája Most mégis több hibáról is szól­tunk. Tettük ezt azért, hogy felhívjuk a figyelmet a meg­levő fogyatékosságokra munkánk gyengéire. Arra, hogy nem elég a párthatáro­zatokat — ahogy egyesek mondják — a »százasokat« kézbe venni, s az aprópénz­re váltás módját, az intézke­dési terveket elkészíteni. Fel is kell váltani a százasokat a mindennapi munka során, szervezni és ellenőrizni e határozatok megvalósítását V. P. Váltsuk aprópénzre a százasokat!... ■» Párt- és tanácsi vezetők iskola­látogatásai Tegnap, pénteken délelőtt felkereste a szegedi Radnóti Miklós gimnáziumot Győri Imre, a Csongrád megyei pártbizottság első titkára és Perjési László, a Szeged vá­rosi pártbizottság első tit­kára Papp Gyulának, a sze­gedi városi tanács vb elnök­­helyettesének, valamint más pártbizottsági és tanácsi ve­zetők kíséretében. A gimná­zium megtekintése közben dr. Bánfalvi József igazgató és a tanári kar több tagja nyújtott tájékoztatást az ok­tató-nevelő munkáról, kü­lönösen a szép sikereket el­ért politechnikai oktatás helyzetéről. A szegedi párt- és tanácsi vezetők ellátogattak a Móra Ferenc iparitanuló-intézetbe is, ahol László Nándornak, az intézet igazgatójának, s a tantestület néhány tagjá­nak vezetésével ismerkedtek az ipari tanulók életével, kö­rülményeikkel, s az egyre fej­lődő intézettel. A vendégek mindkét he­lyen igen hasznos beszél­getést folytattak, s elismerő­en nyilatkoztak a tapasztal­takról.

Next