Délmagyarország, 1963. július (53. évfolyam, 152-177. szám)
1963-07-02 / 152. szám
Kedd, 1963. július 7. DÉL.MAGYARORSZÁG Felavatták a Tisza Szállót Ma már megnyílik az étterem és az eszpresszó Mfég hétfőre virradó éjszaka is dolgoztak a szakemberek és az Országos Idegenforgalmi Szálloda és Étterem Vállalat alkalmazottai , és tegnap délutánra, az ünnepélyes felavatásra készen állt, be volt rendezve az újjáalakított Tisza Szálló valamennyi szobája, terme, a vendéglő és eszpresszó is. Az avatóra ideutazott Sebes Sándor, a belkereskedelmi miniszter első helyettese is, valamint megjelent Győri Imre, az MSZMP Csongrád megyei bizottságának első titkára, Perjési László, a Szeged városi pártbizottság első titkára, dr. Csikós Ferenc, a megyei jogú városi tanács végrehajtó bizottságának titkára, továbbá a megyei és a városi pártbizottság, a megyei és városi tanács, a társadalmi szervek több képviselője. Részt vettek az avatáson az építőipar, valamint a Vendéglátóipari Főigazgatóság, a Vendéglátóipari Tröszt, az Országos Idegenforgalmi Szálloda és Étterem Vállalat vezetői is. A vendégek megtekintették a ragyogóan berendezett szállodát és éttermet, mely teljes egészében a Szegedi Tervező Vállalat, valamint a Csongrád megyei Építőipari Vállalat munkája. Az újjáalakítás tervezését Snopper Tibor vezette, a belső építész Ráday Ferenc volt, a kitűnő szellőzóberendezést Gyuris Vince tervezte. Az építkezést Nacsa János építésvezető és Tóth István művezető irányította. A Tisza Szálló étterme és eszpresszója ma már megnyílik a közönség számára. A szállodába július 3-ára várják az első külföldi vendégeket . Kedves pillanata volt az avatási ünnepségnek, amikor a bemutató vendégei üdvözölték az eszpresszó csinos kiszolgálónőit. Az érdeklődés máris nagy: lehet-e szobát kapni az új szállodában? S pajort milyen a kiszolgálás az étteremben? Egyelőre még nem igazi vendégek állnak a portásfülke előtt, várják a figyelmes pincért, de a berendezést így talán jobban sikerült érzékeltetni a fényképfelvételeken. Holnap, holnapután pedig már ki-ki a saját szemével meggyőződhet róla, milyen szép az újjáépült Tisza Szálló. (liebmann felvételei) ALUMÍNIUM HUZALBÓL MÁR ÖNELLÁTÓK A szegedi kábelgyár dróthúzó üzemrészében, az egykori lovardában magasra tornyosulnak már a csillogó alumínium drótkarikák. A PVC szigetelésű vezetékek alapanyagát, az alumínium huzalt már teljes egészében a szegedi telepen gyártják, tehát önellátó lett a szegedi üzem is. (Somogyiné felv.) Az egyetemes fogók családjának harmadik gyermeke Szegeden Már sokszor tanúsították a Kéziszerszámgyár szegedi gyáregységének vezetői, dolgozói, hogy nemcsak népgazdasági beruházásból lehet üzemet és gyártást fejleszteni, hanem öntevékenyen, saját erőből is. Az öntevékenység sok éves iskoláját járták ki abban a mostoha időszakban, amikor a felső szervek többnyire csak kértek üzemüktől, s ha nem teljesítették a tervet, bíráltak, de csak igen keveset adtak. Együtt a nagyokkal Mióta a szegedi kis gyárat is beolvasztották a kéziszerszámgyárak közösségébe és egy vállalatot alkot a nagyokkal, lényegesen megváltoztak a fejlődés lehetőségei. Az utóbbi két évben már sok új gépet, sőt új üzemrészt is kapott a Rigó utcai gyáregység. Az öntevékenység azóta is megmaradt és a kezdeményező készség, párosulva a vállalat budapesti vezetőinek segítségével, újabb és újabb sikereket hoz a gyáregység fejlődésében, a termelésben. Amikor két évvel ezelőtt Szegedre telepítették az egyetemes fogók gyártásának a zömét, a kis üzem nagyobbat nyújtózkodott, mint ameddig takarója ért. A fogógyártó részleget áthelyezték a kábelgyár egyik földszintes, üresen álló helyiségébe. Akkor az egyetemes fogók családjából csak két fajtát, pontosabban két méret gyártását telepítették ide, a 150-est és a 200-ast. A 175-ös Budapesten maradt és csak meet került Szegedre. A párthatározat szellemében Nem a kapzsiság ösztönözte a helyi vezetőket arra, hogy kérjék az egyetemes fogóik családja harmadik tagját is. A gépipar fejlesztéséről szóló párthatározat szellemében cselekedtek. A határozat megjelenése után felmérték, mit tehetnek az észszerűbb és gazdaságosabb munka érdekében. S a határozatban megjelölt célkitűzések helyi megvalósítására intézkedési tervet készítettek. Ennek második pontja a többi között így hangzik: »A vállalat több termelőegységénél folyó párhuzamos termelés megszüntetésére javasoljuk a kombinált fogók mindhárom méretű fajtája gyártásának Szegedre telepítését. Mindenekelőtt megvizsgálták, milyen gyártásterületre lenne szükség, van-e hely, elegendő gép, szerszám. Kiszámították azt is, mennyi létszámra lesz szükség és mekkora raktárterület-bővítésre. A javaslat jó visszhangra lelt Budapesten. A Kéziszerszámgyár vezetői úgy döntöttek, hogy a szegedi terveknél még rövidebb idő alatt kell Szegedre telepíteni a 175-ös fogók gyártását A végső határidőt július 1-ben jelölték meg. Havonta 40 ezer fogó Amikor a szegediek javaslatot tettek és elkészítették az intézkedési tervet, úgy gondolták, hogyha megvalósítják az emeletráépítést az üzemben, amelynek már tervei is készen vannak, rövid idő alatt meghonosíthatják az újabb méretű fogók gyártását is. A júliusi határidő azonban sürgetett. Ilyen rövid idő alatt nem készülhetett el az új épületszint, ezért más megoldást kellett keresni — és találtak is. Sőt az is kiderült, hogy csupán négy gépre van szükség, mert a szegedi gyáregységben van néhány tartalékgép. Ezek munkába állításával és négy kulcsgép áttelepítésével megoldották a fogógyártás bővítését. Elérkezett a fontos dátum, az intézkedési tervben megjelölt határidő. A fogógyártó üzemrészben egyenletesen duruzsolnak a gépek. A 150-eseket és 200-asokat gyártó részlegben ütemes, zavartalan a munka. A 175- ösök új otthonában néha még akadozik, de már folyik a próbagyártás. Egyikmásik gép vagy a hűtő-kenővizet szolgáltató szivattyú még rakoncátlankodik, de ennek ellenére már júniusban 18 ezer fogót gyártottak a 175-ös méretűből. A júliusi terv azonban már törvény, amely kimondja, hogy egy hónap alatt 40 ezer fogót kell készíteni. N. E. 3 Egymillió helyett már csak százezer Megyeszerte befejeződtek az aratás előtti gépállomási, termelőszövetkezeti gépszemlék. A közeli napokban száz szám indulnak meg a kombájnok, aratógépek, hogy pontot tegyenek egy nagyon fontos termelési periódus végére: betakarítsák új esztendei kenyerünket, állatállományunk számára az őszi árpát és a zabot. Korabeli feljegyzések alapján a felszabadulás előtt országosan egymillió ember, részesarató vett részt nyaranta ebben a munkában. Ma már állandóan szaporodó jó gépeink segítségével százezernyi traktorista és gépkezelő is el tudja végezni ezt a munkát. A szegedi tsz-ekben az összes aratni való gabonának a terv szerint 95 —98 százalékát kombájnok, aratógépek takarítják be. A járásban is évről évre kevesebb embernek kell kézbe vennie a testet-lelket nyüvő kis kaszát, sarlót. A megközelítően pontos felmérések alapján a járás 59 ezer holdnyi kalászos vetésének a 75 —80 százalékához van gép. Ugyanebben a járásban tavaly ilyenkor a vetésterületnek csak mintegy 60 százalékához álltak rendelkezésre gépek. A gyors és jó munkát most az is nagyszerűen segíti, hogy általában nincsenek dőlt gabonák. Az alacsony szárú, nagy termőképességű búzák is nagyobbra nőttek most, könnyebb lesz a gépeket munkába állítani. Azonban nemcsak a gyorsaság a fontos, hanem az is, hogy minél kevesebb legyen a szem- és a szalmaveszteség. Ez pedig elsősorban nem a gépeken, hanem az emberek hozzáértésén, lelkiismeretességén múlik. Inkább félholddal, pár száz négyszögöllel kevesebbet arasson naponta egyegy kombájn, vagy aratógés, mint hogy a sietség, kapkodás miatt magasabb százalékra emelkedjék a betakarítási veszteség. A sok gép lehetőséget biztosít ahhoz, hogy az aratás kezdete után is folytassák a szövetkezeti gazdák a növényápolást, a kukorica második, harmadik gazdó kapálását és a szénabetakarítást. A növényápolás most az eddigi esőzések után még különösen sok munkát kíván. Tapasztalt szövetkezeti gazdák, vezetők azonban már az új esztendő várható eredményeit is megalapozzák a következő hetekben. A Tisza menti, Tiszán túli kötött régi agyagokon, vagy a középkötött talajokon most az időjárás jótékony hatása ellenére is találunk silány kukoricatáblákat, napraforgó-vetéseket, burgonyaföldeket, melyek ősszel talán a felét adják annak, amit akár a tőszomszédságukban lévő területek biztosítanak. Az avatott szemű gazda azonnal látja, hol követték el a hibát. Az egyes helyeken mutatkozó gyenge terméseredmények egészen a tavalyi aratásig vezethetők vissza. A munka szervezetlensége miatt nem végezték el mindenütt a tarlókon a nyári mélyszántást. Az őszi szántások idején pedig annyira öszetorlódott a munka, hogy télig nem juthattak el mindenhová a gépek. Most okulnunk kell ezekből a népgazdaságnak, s az egyes embereknek egyaránt komoly kárt okozó hibákból. Azokban a tsz-ekben, állami gazdaságokban cselekszenek helyesen a vezetők, ahol a kombájnok, aratógépek után legalább két-három napon belül szabaddá teszik a tarlókat s a gabonabetakarításban nem dolgozó traktorok azonnal megkezdik a másodvetések alá a szántást, s ezzel egyidőben folytatják a nyári mélyszántást is. K<foorábban ilyenkor csak leginkább tarlóhántásról beszéltünk. A mezőgazdasági tudományok művelői azonban már évek óta meggyőző erővel bizonyítják: helyesebb az, ha az aratás után nyári mélyszántást végzünk. A nyári mélyszántás két okból is előnyös. Szükség esetén egy részét ősszel ismét bevethetjük kalászosokkal. Másrészt pedig a nyári mélyszántás helyettesítheti az őszi mélyszántást is, míg ugyanez nem áll a tarlóhántásra. Ha most az összes másodvetésre nem kerülő tarlóterületeken elvégezzük a nyári mélyszántást, jövőre nem kell ezer holdakon félterméssel számolnunk, •■mint még az idén. Az idei tavaszon csupán a szegedi járásban mintegy négyezer hold olyan földbe kellett kukoricát vetni, melynek a szükséges őszi mélyszántása tavaszra maradt. S ha csak 10 mázsa csöves termésveszteséget veszünk alapul holdanként, a terméskiesés 400 vagon kukorica. Valamivel több, mint amennyi abraktakarmány hiányzott a járás gyengébb szövetkezeteiben a múlt esztendő végén. Az aratás gondos megszervezésén múlik az is, hogy a következő esztendőben lesz-e elegendő alomszalmánk. Ez nélkülözhetetlenül szükséges az állatállomány számára. De nem mellőzhetjük az alomszalmát a terméseredmények növekedését elősegítő trágyaszükségletek biztosításához sem. Tavaly még az értékes alomszalma ezer mázsái pusztultak el többek között a kübekházi, deszki, algyői, újszentiváni, tiszaszigeti határban, mert aratáskor nem gondoskodtak a szalma betakarításáról, később pedig elázott, korhadásnak indult az értékes anyag, mjj őst van alkalom arra irj[ is, hogy teljes mértékben gondoskodjunk állatállományunknak takarmányokról. A felszabadult tarlóterületek eléggé vizesek, s a párás meleg időben gyorsan kikelnek a másodvetések, csalamádé kukorica, köles, muhar, tarlóburgonya stb. A másodvetések érdekében már most gondoljunk a gépek kétműszakos üzemeltetésére. A nappal cséplőgépet hajtó traktor, ha csupán egy-két kataszteri holdat szánt is le hajnalig, már az is jó eredmény. Jórészt most dől el az is: a közepes szövetkezetek közül hányan emelkednek fel a jók színvonalára s a gyenge, mérleghiányos gazdaságok közül hányan érik el az eddigi közepesek nívóját. Ez pedig szoros összefüggésben van az egyes szövetkezeti gazdák személyes jövedelmével, boldogulásával. CSÉPI JÓZSEF