Délmagyarország, 1963. augusztus (53. évfolyam, 178-203. szám)

1963-08-01 / 178. szám

2 DÉL-MAGYARORSZÁG Szkopljébe lassan visszatér a megszokott élet Az SZKP KB is a károsultak segítségére sietett Szkoplje lassan magához tér: az 1300 dolgozót foglalkoztató Tito Fémművek és a Proletár Textilüzem már munkához látott. A gyárak munkásait egyelőre sátrakban helyezik el. Kedden már lehetett a városban újságokat kapni, kinyitottak az éttermek és az élelmiszerüzletek. A város nagy áruháza a szabad ég alatt árulja portékáit. A földlökések megszűntével most újabb veszély, földomlás fenyegeti a várost: a geológusok megállapították, hogy Szkopljében és környékén a katasztrofális földrengés folytán két nagy kiterjedésű repedéshálózat keletkezett. A repedések hossza körülbelül kétszáz méter, szélessége 1—10 centiméter között mozog. A geológusok javasolják, hogy az érintett területeken tiltsák be a motoros járművek forgalmát. A katasztrófa következményeinek elhárítására továbbra is szakadatlanul érkezik Szkopljébe a bel- és külföldi segély. A jugoszláv lapok kiemelkedő helyen emlékeznek meg arról, hogy az SZKP Központi Bizottsága és a szovjet kormány közös határozata alapján útnak indították a Szovjetunióból Jugoszláviába az első élelmiszer-, gyógyszer- és épületanyagszállítmányokat, továbbá hamarosan 50 000 tonna cementet és 5000 tonna épületfát is küldenek. A Szovjetunió Vöröskereszt, és Vörös Félhold szerkezete 70 tonna liszttel, több tonna cukorral és 20 000 doboz tejporral, továbbá 50 000 rubel pénzösszeggel segíti a saokpljei lakosságot. Az angol és a mexikói kormány, a Kínai Vöröskereszt, Kanada, Svédország és még sok más ország és szervezet küld pénz- és természetbeni segítséget a szkopljeiek megsegítésére. A Magyar Vöröskereszt szerdán 1 200 000 forint értékű újabb segélyküldeményt indított útnak a szkopljei földrengéstől sújtott lakosság megsegítésére. A küldeményhez a Szakszervezetek Országos Tanácsa 250 000, a SZÖVOSZ pedig 150 000 forinttal járult hozzá. A szállítmányban kórházi felszereléseket, ágyakat, matracokat, orvosi műszereket, gyógyszereket és oltóanyagot továbbítanak teherautókkal Belgrádba. Sokan, amikor értesültek a Szkopljét elpusztító július 26-i földrengésről, az első pillanatban azt hitték, hogy a Macedón Népköztársaság fővárosa a tenger mentén fekszik. Az utóbbi években ugyanis a nagy földrengések szinte kivétel nélkül a tengerparti városokat pusztították el (Chile néhány városa, a marokkói Agadir stb.) Mint térképünkön látható, Szkoplje nem tengerparti város. A csaknem 26 ezer négyzetkilométer nagyságú Macedón Népköztársaság nemrég még 200 ezer főt számláló fővárosa távol fekszik a tengertől. A Vardar folyó partján fekvő város épületeinek 80 százalékát 9-es fokozatú földrengés pusztította el. (A legerősebb földrengés 12-es fokozatú.) A lakosok közül körülbelül kétezren vesztették életüket, míg 130 ezer teljesen fedél nélkül maradt. Őket a környező városokban és barakkokban helyezik el. Térképünk Szkoplje földrajzi helyzetét ábrázolja, míg melléktérképünkön (balra lenn) a földrengés által érintett egyéb városokat tüntettük fel. Megemlékezések a Szovjetunióban a kommunista párt megalakításának évfordulójáról A Szovjetunióban számos formában visszaemlékeznek az Oroszországi Szociáldemokrata Munkás Párt, az OSZMP II. kongresszusának 60. évfordulójáról. Az évforduló tiszteletére rendezett gyűléseken az SZKP veteránjai vázolták azt az utat, amelyet a párt hatvan év alatt tett meg. A moszkvai központi Lenin Múzeumot egyébként kedden hét és fél ezer ember tekintette meg. A látogatók a múzeum termeit végigjárva képet nyerhetnek arról a harcról, amelyet a kommunisták az OSZMP 11. kongresszusától az SZKP XXII. kongresszusáig vívtak. Uljanovszkban, Lenin szülővárosában kiállítás nyílt meg. A szovjet filmoperatőrök dokumentumfilmet is készítettek a nagy jelentőségű évfordulóra. A színes bőrűek türelme fogytán van Az egyenjogúságukért küzdő négerek tüntetései folytatódnak az Egyesültt Államokban. Neu York brooklyn-i negyedében kedden első ízben került sor néger gyermekek tüntetésére. A kicsinyek egy kórházépítkezés előtt vonultak fel, tiltakozva az ellen, hogy szüleiknek a vállalkozók nem hajlandók munkát adni. A rendőrség a kiskorúakat letartóztatta, de később szabadon engedte. Több más New York-i építkezésnél is tovább tüntetnek a négerek. A színes bőrű lakosság haladásért küzdő országos szövetség New York-i szervezetének vezetői bejelentették, hogy gyermekeiket nem engedik beiratkozni az iskolába, amennyiben valamennyi New York-i nyilvános iskolában nem vetnek véget a faji megkülönböztetésnek. Walter P. Reuther, az autómunkások egyesült szakszervezetének elnöke Los Angelesben tartott sajtóértekezletén kijelentette, hogy a színes bőrű amerikaiak millióinak türelme fogytán van. A szakszervezeti vezető követelte, hogy a faji probléma megoldása érdekében mielőbb emeljék törvényerőre Kennedy elnöknek a polgári jogokra vonatkozó javaslatait. A floridai Ocalóban letartóztattak 21 néger fiatalt, mert azok olyan éttermek előtt tüntettek, amelyek nem hajlandók négereket kiszolgálni. A Virginia állambeli Farmvilleben hasonló okokból több üzlet előtt tüntettek. A Mississippi álambeli Darksdale-beli 52 négert tartoztattak le, mert hivatalos engedély nélkül felvonulást rendeztek. A tüntetők felvonulásokkal azt szerették volna elérni, hogy a városi hatóságok fehérek és négerek részvételével bizottságot állítsanak fel a négerek sérelmeinek kivizsgálására. Az Egyesült Államok statisztikai hivatala jelentést tett közzé a négerek gazdasági helyzetéről. A jelentés adataiból kiderül, hogy míg 11 évvel ezelőtt a négerek átlagos keresete 62 százaléka volt — a fehérek átlagkeresetének —, addig 1962-ben már csak annak 55 százalékát tette ki. Csütörtök, 1963. a tífuszt és f. McNamara Bonnban tárgyal Robert McNamara amerikai hadügyminiszter szerdán délelőtt háromnapos látogatásra Bonnba érkezett. McNamarát elkísérte nyugatnémetországi útjára Taylor tábornok, az amerikai vezérkar főnöke és Paul Nitze, Kennedy elnök katonai kérdésekkel foglalkozó tanácsadója is. McNamara Von Hassel hadügyminiszterrel és Adenauer kancellárral folytat majd megbeszéléseket, Bonnban. A moszkvai szerződés az egész világ békemozgalmának sikere Walter Ulbricht a szocializmus felépítéséről, az atomcsendegyezményhez való csatlakozásról, a katonai egységek, fontosabb utak, repülőterek, kikötők kölcsönös ellenőrzéséről, a német békeszerződésről, Nyugat-Berlinről A Német Demokratikus Köztársaság Népi Kamarájának ülésén szerdán nagy beszédet mondott Walter Ulbricht, a Német Demokratikus Köztársaság Államtanácsának elnöke. Hangsúlyozta, hogy az NDK-ban megkezdték a szocializmus általános felépítésére irányuló munka céltudatos végrehajtását a Német Szocialista Egységpárt VI. kongresszusán elfogadott programnak megfelelően. Kijelentette, hogy az NDK az összes pártok és tömegszervezetek, az összes dolgozók együttes alkotó munkájával nagy sikereket ért el a gazdaság fejlesztésében. A nukleáris fegyverkísérletek megtiltásáról szóló moszkvai szerződés parafálásával kapcsolatban kijelentette, hogy ez nemcsak a Szovjetunió következetes békepolitikájának és Hruscsov szovjet miniszterelnök kezdeményezésének, hanem a szocialista népek testvériségének, a világ békemozgalmának, az atomfegyver ellen küzdő erőknek sikere is. Bejelentette, hogy az NDK szintén csatlakozni fog a moszkvai szerződéshez. Emlékeztetett arra, hogy a nemzetközi feszültség enyhítéséhez és a népek közötti barátság megszilárdításához további lépésekre van szükség, köztük a NATO tagállamok és a Varsói Szerződésben résztvevő államok megnemtámadási szerződésének megkötésére. Hruscsovnak a moszkvai szovjet—magyar barátsági nagygyűlésen előterjesztett javaslataival kapcsolatban Walter Ulbricht kijelentette, hogy az NDK támogatja ezeket a javaslatokat, amelyek a béke biztosítását szolgálják. Meggyőződésünk — mondotta —, hogy a németek többsége keleten és nyugaton egyaránt egyetért a katonai költségvetések befagyasztásával és csökkentésével, az NDK, illetve a Nyugat-Németország területén állomásozó külföldi csapatok létszámának csökkentésével, ahogy Hruscsov elvtárs javasolta. Az NDK Államtanácsának elnöke kijelentette, hozzájárul ahhoz, hogy a nyugati hatalmaknak legyenek képviselői az NDK- ban tartózkodó szovjet csapatoknál, ha a Szovjetunió képviselői is ott lehetnek a Nyugat-Németországban elhelyezett külföldi csapatoknál. Beszélt arról a javaslatról is, hogy mind a Szovjetunió, mind pedig más országok meghatározott területein legyenek földi ellenőrző állomások a repülőtereken, a vasúti csomópontokon, az autóutakon és a nagyobb kikötőkben. A továbbiakban Walter Ulbricht hangoztatta, hogy olyan atomfegyvermentes övezeteket kell létesíteni Európában, amely magában foglalja mind a két német államot, meg kell kötni a német békeszerződést, Nyugat-Berlint semleges szabad várossá kell nyilvánítani, s ezzel békésen meg kell oldani a nyugatberlini problémát. Hangsúlyozta, hogy mindkét német államnak ünnepélyesen le kell mondani az atomfegyverről, egymással megnemtámadási szerződést kell kötnie, csökkentenie kell a katonai kiadásokat és a fegyverzetet. Walter Ulbricht behatóan foglalkozott még az NDK mezőgazdaságának szocialista átalakulásával, kereskedelmének fejlesztésével, népgazdaságának szervezési problémáival. Beszédének egy részét a szocialista demokrácia kérdéseinek szentelte. (MTI) N. TOMAN: A Big Joe foglyai KISREGÉNYT FORDÍTOTTAK SÁRKÖZI GYULA DIXON TENGERNAGY SEGÍTSÉGET KÉR Hazard tábornok természetesen valamivel többet tudott a felrobbant bombáról, mint Medows, de előtte is sok minden nem volt világos. Nem átallotta volna kikérdezni a professzort a bomba hatásának néhány fizikai elve felel, de tudta, hogy milyen ideges hangulatban vannak a tisztjei, s inkább más alkalomra halasztotta ezt a beszélgetést. Egyelőre nem látott semmi borzalmasat abban, hogy így alakult a helyzetük, jóllehet nem egészen úgy történt minden, ahogy kitervezték ... De odafent már tudnak, természetesen, erről és máris intézkednek megmentésük érdekében. Bárhogy is nézi a dolgot, nemcsak ő és a professzor került a bomba fogságába, hanem még két tüzér- és műszaki ezredes, meg néhány tudós, magfizikus is, akik az óvóhely szomszédos szakaszának a foglyai. — Hallja-e Queltch — szólt Hazard szigorú hangon a rádiótechnikushoz —, eleget fecsegett már itt össze-vissza. Ha rendbehozta adó-vevőjét, azonnal teremtsen kapcsolatot Dixon torpedórombolójával és jelentse helyzetünket a tengernagynak . Parancsára, sir — szólalt meg Queltch minden különösebb lelkesedés nélkül. Az adóvevő-készülék fölé hajolt, a többiek pedig feszülten lesték a tengeri és óceáni szelektől cserzett, kiugró pofacsontú arcának kifejezését. Hol bele-belekiabált a mikrofonba, hol hívójelét kopogtatta a rádiótávírón. Hazard tábornok pedig, hogy kissé feloldja a feszültséget, elhatározta, hogy kiad még egy parancsot. — Eddy — fordult élénken adjutánsához —, maga is fogjon munkához. Vegye számba élelmiszerkészletünket. Ki tudja, meddig kell még itt rostokolnunk! — Parancsára, sir! — felelte Old hadnagy. De hol van nekünk készletünk? Senki sem készült fel hosszas itt-tartózkodásra. — Kevesebbet fecsegjen és tegye azt, amit parancsoltam! — komorult el Hazard. — Bizonyára mindenkinek van valami a zsebében. A hadnagy minden különösebb buzgóság nélkül fogott hozzá a tábornok parancsának végrehajtásához. Néhány perc múlva ezt jelentette: ■— A következőket találtam, sír: két doboz ananászkonzervet, két sonkás szendvicset, egy csomag süteményt, három tábla csokoládét, négy csomag cigarettát és egy üveg konyakot. — Hát igen, ez elég kevés. No, de semmi vész, azt hiszem, kihúzzuk vele. Nos, van már valami eredmény? — fordult a tábornok Queltch-hez. — Egyelőre senki nem válaszol, sir! — Lehet, hogy az antennával történt valami baj? — kérdezte Medows. — Aligha. Hisz a rádióállomások adásait sikerült fogni. — Fogjon csak, kérem, egyet közülük — kérte a professzor a rádiótechnikust. Queltch átkapcsolta vételre a készüléket, majd amikor párszor ide-oda csavarta a gombot, zenét fogott. — Valószínűleg japán zene — jegyezte meg Medows. — Queltch, hangversenyeket majd később hallgatunk — szólalt meg Hazard elégedetlenül. — Folytassa munkáját. A rádiótechnikus ismét kopogtatni kezdte hívójelét, amikor pedig átállt vételre, a készülék hangszórójában halkan felhangzott a Morse-jel. — Végre! — szólalt meg Queltch megkönnyebbülten és zubbonyának ujjával megtörölte nedves homlokát. Most mindnyájan a készülék felé hajoltak, feszült figyelemmel hallgatták, amint a rádiótechnikus szótagonként fordítja a Dixon tengernagy torpedórombolójáról Morzeábécével leadott szöveget: “Vet-tük a-dá-su-kat... Ér-tet-tük ... In-téz-kedünk ... Le-gye-nek bát-rak ... »Omar«. — »Omár«: Dixon tengernagy hívó jele — magyarázta Hazard. A tábornok láthatóan felvidult. Visszatért korábbi önbizalma. Míg az előbb még az a vágya támadt, hogy megossza Medows professzorral azt, amit a felrobbantott bombáról tudott, most már szó sem lehetett erről. »Hadi titok az hadititok« — gondolta öntelten, majd utasította Quellch-et, hogy jelentse Dixonnak, milyen helyzetbe kerültek. A tengernagy rádiósa igazolta Hazard tábornok rádiógramjának Vételét és közölte, hogy egy félóra múlva ismét összeköttetést teremtenek egymással. Míg a következő rádióbeszélgetésre vártak, elrendelte, hogy az Old által számba vett élelem egyharmadát osszák ki a »garizonjának«. — A konyakot majd közvetlenül az óvóhely elhagyása előtt isszuk meg — kacsintott vidáman Medows professzor felé. ... öt perccel a kijelölt időpont előtt Queltch bekapcsolta az adóvevőt. — Menjen csak lassan végig az éteren — utasította Hazard a rádiótechnikust. — Kíváncsi vagyok, mi újság a világban. Az a benyomásom, professzor, mintha már ősidők óta lennénk itt bezárva. A hangszóróból érthetetlen nyelvű, szaggatott beszéd hallatszott. — Hát ezek kicsodák? — kérdezte a tábornok. — Megint a japánok? — Nem, kínaiak — felelte Medows. A beszédet zene váltotta fel, majd ismét beszélni kezdett valaki. — Franciák? — Igen, franciák. — Honnan? — Azt hiszem, Kambodzsából, vagy Laoszból. — No, elég volt — rendelkezett Hazard. — Még aztán elszalasztuk az »Omár«-t. (Folytatjuk.)