Délmagyarország, 1963. szeptember (53. évfolyam, 204-228. szám)
1963-09-01 / 204. szám
53. évfolyam, 204. szám Ára: 70 fillér Vasárnap, 1963. szeptember 1. Meg kell menteni a háború tűzvészétől, amit teremtettünk J. B. Tito és N. Sz. Hruscsov beszéde a velenjei nagygyűlésen Pénteken délután a szlovéniai bányavárosban, Velenjében nagygyűlés zajlott le, amelyen Nyikita Szergejevics Hruscsov és Joszip Broz Tito beszédet mondott. Elsőnek Tito elnök lépett a mikrofon elé. Joszip Broz Tito beszéde — Jóleső érzés számomra, hogy előttetek, Velenje bányászai, dolgozói előtt üdvözölhetem azt az embert, aki a bányászok soraiból emelkedett föl a nagy Szovjetunió, az első szocialista ország élére. kedves barátunkat, Nyikita Szergejevics Hruscsov elvtársat — mondotta bevezetőben Tik). — A szocializmus napjaink döntő erejévé vált — folytatta. — Ezzel együtt növekszik a szocialista országok és minden szocialista és haladó erő felelőssége a világban. A szocialista rendszer fölényét a kapitalizmus felett csakis anyagi eredményekkel, a dolgozó tömegek életszínvonalának állandó emelésével lehet bebizonyítani, nem pedig mesékkel és forradalmi szólamokkal. Ezért mi teljesen egyetértünk a szovjet elvtársakkal, Hrusörülök neki, hogy itt is, mint mindenütt hazánkban, ahol Hruscsov elvtárs megfordult, a legközvetlenebb módon kimutatjátok testvéri érzéseiteket a szovjet nép, és személyesen Hruscsov elvtárs iránt — mondotta a jugoszláv elnök. — Nekünk Jugoszláviában a háború után sok nehézséget kellett leküzdenünk és sok problémát kellett megoldanunk. Utunkat körülményeink határozták meg. 1956-ban a Jugoszláv Kommunisták Szövetsége és a Szovjetunió Kommunista Pártja viszonyáról Moszkvában aláírt nyilatkozat hangsúlyozza azt a lenini álláspontot, hogy a szocialista fejlődés útjai különböző országokban és különböző feltételek között különbözőek, és a szocializmus fejlődésének formagazdagsága hozzájárul erősödéséhez. Ezzel a kérdéssel kapcsolatban Hruscsov elvtárs spliti beszédében hangsúlyozta eme álláspont helyességét. Jóleső érzés számomra, hogy ebben a kérdésben álláspontjaink teljesen azonosak. Tito elnök méltatta a munkás-önigazgatás módszerét, majd így folytatta: Amikor a Szovjetunióban jártunk, alkalmunk volt meggyőződni arról, hogy az utóbbi évtized alatt rendkívül nagy fejlődést értek el az építés, az ipar, a mezőgazdaság, a kultúra, a tudomány és a technika minden területén, nagyszerű sikerek születtek a világűr meghódításában, a társadalmi viszonyok terén. Ez a szovjet párt- és államvezetés és személyesen Hruscsov elvtárs lenini politikájának az eredménye. Mindez lehetővé teszi, hogy elérjék a kommunizmus építésének céljait, amelyeket az SZEF XXII. esev elvtánssal, akik teljesen indokoltan hangsúlyozzák, hogy a szocialista országok számára most a leglényegesebb az, hogy fejlesszék gazdasági erejüket, megszervezzék a korszerű termelést, olyan szintre emeljék a dolgozók életszínvonalát, amilyent a kapitalizmus nem ismer. A szocialista országok egész háború utáni fejlődésükben szemben találták magukat kölcsönös viszonyuk és soraik marxista— leninista elvek alapján történő rendezésének problémájával. Ez nem könnyű dolog, és most sem megy könnyen — folytatta Tito. — Harcolunk minden olyan kísérlet ellen, hogy a forradalmi nemzetközi munkásmozgalmat letérítsék a marxizmus—leninizmus útjáról, s az álforradalmiság, a ratizizmus, az anarchia útjára taszítsák. kongresszusán a párt programjába iktatott. Mi most dolgozunk Jugoszlávia fejlődése új távlati tervének összeállításán. Az 1964-től 1970-ig terjedő új hétéves terv kidolgozásánál abból indulunk ki, hogy Hruscsov elvtárssal alkalmunk volt ezúttal is részletesen megtárgyalni országaink kapcsolatai továbbfejlődésének konkrét kérdéseit — mondotta ezt követően Tito. — Ezek a kapcsolatok már eddig is jelentősen fejlődtek. Eredményesek voltak az a szocialista Jugoszlávia gazdaságpolitikájának lényege a gondoskodás az emberről, a gondoskodás dolgozóink élet- és munkakörülményeinek állandó javításáról. Állandó feladat a sokoldalú bekapcsolódás a nemzetközi munkamegosztásba. Ezzel összefüggésben tervbe vettük gazdasági kapcsolataink sokoldalú fejlesztését a szocialista országokkal, továbbá Ázsia, Afrika és Latin-Amerika államaival és a többi országgal. Ez lehetővé teszi a termelés nagyobb fokú szakosítását, tőlünk pedig megköveteli a magasabb szintű termelékenység elérését. Egyetértek Nyikita Szergejevics Hruscsov elvtárssal, hogy ez a szocialista országok útja a jólét felé, a szocializmus megvalósulása felé. — örömmel állapíthatom meg, hogy álláspontunk a lényeges nemzetközi kérdésekben azonos — folytatta Tito elnök. — Teljesen egyetértünk azzal, hogy napjainkban a kommunisták, és általában a haladó emberek, különösen az államférfiak számára nincs fontosabb feladat, mint a háború megakadályozása, a világbéke megszilárdítása és a népek közötti együttműködés erősítése. utóbbi évek kölcsönös erőfeszítései, hogy kiküszöböljük és áthidaljuk a letűnt félreértések következményeit, hogy mi magunk is, mint felelős emberek, népeink jövője felé forduljunk. (Folytatás a 2. oldalon.) Be kell kapcsolódni a nemzetközi munkamegosztásba Eredményesek voltak a tárgyalások A Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa előtt az atomcsendegyezmény A Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Szövetségi Tanácsának és Nemzetiségi Tanácsának külügyi bizottságai együttes ülésén másfélórás vita után egyhangúlag jóváhagyták a légköri, magaslégköri és víz alatti atomfegyver-kísérletek eltiltásáról szóló szerződést és elhatározták, hogy azt a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnöksége elé terjesztik ratifikálásra. A másfél óráig tartó ülésen felszólaló Gromiko, a Szovjetunió külügyminisztere rámutatott: az egyezményt világszerte pozitívan ítélik meg. — Miután a kínai vezetők nem akarnak számolni a tényekkel és a logikával — mondotta Gromiko —, kötelességünk, hogy a közvélemény előtt rávilágítsunk a valóságos helyzetre és rámutassunk a Kínai Népköztársaság vezetőinek mélységesen hibás álláspontjára. Üdvözlő táviratok Vietnam nemzeti ünnepére Dobi István, az Elnöki Tanács elnöke és Kádár János, az MSZMP Központi Bizottságának első titkára, a forradalmi munkás-paraszt kormány elnöke táviratban üdvözölte Ho Si Minh-t, a Vietnami Demokratikus Köztársaság elnökét, a Vietnami Dolgozók Pártja Központi Bizottságának elnökét és Pham Van Dong-ot, a Vietnami Demokratikus Köztársaság miniszterelnökét Vietnam nemzeti ünnepe alkalmából. Megbecsüléstől övezve kezdődik a munkásőrök új kiképzési éve A Szabadság Mozi széksorai szombaton délelőtt kék overálos emberekkel teltek meg. A szegedi Gera Sándor munkásőrzászlóalj tartotta itt az új kiképzési év megnyitó gyűlését. Az emelvényen elfoglalta helyét Rózsa István, a Magyar Szocialista Munkáspárt Csongrád megyei bizottságának titkára, Bán László, a munkásőrség Csongrád megyei parancsnoka és Kelemen Sándor, a szegedi zászlóalj parancsnoka, és a Rákóczi-induló pattogó ütemére behozták a terembe a csapatzászlót. A hangulat ünnepélyes és bensőséges volt. Hogy is ne lett volna az, hiszen sikerekben, munkában gazdag év után néznek a következő elébe. A megyei parancsnokság értékelése és önmaguk véleménye megegyezett róla: a kiképzés, a gyakorlatok jól sikerültek, s ha van is még tennivaló egyben s másban, ami természetes is, becsülettel helytállt valamennyi szegedi munkásőr. Pedig nem könnyű munkásőrnek lenni. Nem könnyű, mégis nagyon szép, nagyon megtisztelő. A kiképzés időt vesz el, a gyakorlat fáradságos, hiszen a napi munka, s tegyük hozzá nemcsak a termelő, hanem a párt- és a társadalmi munka mellett kell elvégezni. De minden munkásőr izmát megedzi és szívét felmelegíti a tudat, hogy a békés, nyugodt élet egyik fontos záloga, amit tesz, s érte közmegbecsülés övezi a gyárban, hivatalban, mindenütt, a társadalom egésze részéről. A szegedi munkásőrzászlóalj igen szép eredményeket ért el tavaly, de most újabb feladatok állnak tagjai előtt. Az önként vállalt munka ízét az adja meg, hogy mindig újabb és talán nehezebb feladatok elvégzését is tűzhetik ki célul. Most majd még többet kell nyújtaniuk azokból az ismeretekből, melyekben már eddig is járatosak voltak, és olyanokat is el kell sajátítaniuk, melyekkel mégem találkoztak. A munkásőrség ugyanis részt vállal a következő években a közrend, a közbiztonság védelméből is, s ehhez sok mindent meg kell tanulni. Hogy megtanulják-e? Azok az eredmények, melyek a szegedi zászlóalj fejlődésének útját jelzik, biztosítékai az ezután következőknek. A gyűlés hangulata éppen azért válhatott ünnepélyessé, és egyben bensőségessé, mert a zászlóalj tagjai tudatában vannak erejüknek, képességüknek, és azt is tudják, hogy a város lakosságának rokonszenve és bizalma alapozza meg erőfeszítéseik sikerét az új kiképzési évben is. Új általános iskola Újszegeden Pártunk i bullét fatul vezető szerepéről az időjutás Egy hét múlva államkölcsön-sorsolás VETNEK A HATÁRBAN Kisebb esők áztatták a szegedi járás homokföldjeit. A csapadék kitűnő magágyat készített s ezt kihasználják például az üllési Kossuth Termelőszövetkezet gazdái is: megkezdték az ősziek vetését. A szabad erőgépeket és fogatokat egyaránt munkába állították s teljes lendülettel vetik a rozsos bükkönyt. A nagy táblákon gépek dolgoznak, a szétszórt kisebb területeken pedig fogatok. Munkában a vetőgép Egymást követve dolgoznak a fogatok Épül Szeged legszebb útja Szegeden július első napjaiban szállták meg az útépítők, a Köztisztasági Vállalat útépítő részlegének dolgozói a Cserzy Mihály utcát. A 111. kerületi tanács idén 1 millió 40 ezer forintos költséggel a Teréz utcáig aszfaltoztatja az utat. A régi, elavult makadámút már képtelen volt lebonyolítani a hatalmas forgalmat. Jelenleg sok üzem van a Cserzy Mihály utcában és környékén, de a nyugati iparövezet kialakulásával főközlekedési út lesz. Az útépítők aszfaltoznak. Az építkezés során az eredeti tervtől el kellett térni, kiderült ugyanis, hogy az utca 65 éves csatornája, mely az út közepén húzódik, nem bírja el az úthengert. Ezért úgy módosult a terv, hogy az út közepén a csatorna tetején parksávot hagynak ki, s így kétirányú lesz a forgalom. Az eredeti tervben 11 méter széles utat építettek volna itt, de most az útszegélyeket leszámítva egy-egy út szélessége 5 méter 30 centiméter. Idén csak a Teréz utcáig aszfaltozzák az utcát, jövőre pedig a nyugati körútig. A második ütem költségvetése több mint az idei, hiszen azon az útszakaszon csatornát is kell építeni. Mint lapunkban korábban szóvá tettük, az útépítkezésnek vannak szépséghibái. A kerületi tanács ugyanis nem rendelte meg a Délmagyarországi Áramszolgáltató Vállalatnál az útszéli villanyoszlopok áthelyezését. Ezt azzal magyarázzák a kerületi tanácsnál, hogy a MÁV munkája zavarta volna az útépítőket. Mert a bontásból kikerült, valamint az ottlevő új építőanyagot el kellett volna szállíttatni. Tény azonban, hogy majd az elkészült aszfaltot négy helyen fel kell bontani, de ez — állítólag — kevesebbe kerül, mint az új anyag elés visszaszállítása. A III. kerületi tanács építési és közlekedési osztályának vezetője, Félegyházi Ferenc naponként megjelenik az útépítkezésen, mely igen jó ütemben halad. A III. kerületi tanács elégedett az útépítők tevékenységével. Bokor József és Kalmár János útépítő kubikosbrigád elismerésre méltó munkát végez. A két követő, Csonka Ferenc és Kovács Pál munkája is dicséretes. Az útépítkezés oroszlánrészét természetesen Bozsó Mihály aszfaltozó brigádja vállalta magára. Az útépítkezés során két nagyszerű ésszerűsítés született, melyet a köztisztasági vállalat műszaki emberei vallhatnak magukénak, így elsősorban Török János főmérnök és Tóth János, az útépítő részleg vezetője. Köztudomású műszaki emberek előtt, hogy idom szegélykövet csak igen korlátozott mennyiségben lehet kapni. A vállalat nagyobb mennyiségű durva idomkövet szerzett be és a szegélyek építésénél ezt használják. Ez természetesen a munkásoktól sokkal nagyobb figyelmet és jelentős munkatöbbletet igényel — az építkezésen pedig megtakarítást. Előzetes számítások szerint mintegy 10— 12 ezer forintot. A másik újítás a kohósalak felhasználása. A műszakiak próbaként építettek aszfaltutat kohósalakkal, s kiszámítva teherbírását, megfelelőnek bizonyult. A Cserzy Mihály utcán napi 2500—3000 tonna forgalomra számítanak, s ezt az aszfaltút kitűnően bírja. A megtakarítás mintegy százezer forint