Délmagyarország, 1963. szeptember (53. évfolyam, 204-228. szám)

1963-09-01 / 204. szám

Vasárnap, SMS, szeptember 1. DÉL-MA­GYARORSZÁG Gépi szedésre alkalmas csípmentes fűszerpaprikák Szegedi kutató érdekes kísérletei A Délalföldi Mezőgazda­sági Kísérleti Intézet fűszer­­paprika termesztési és ne­mesítő csoportja érdekes és jelentős kísérleteket végez. Erdei István tudományos kutató hat éve folytat neme­sítő munkát gépi szedésre alkalmas fűszerpaprika elő­állítására. Az eddigi ered­mények nagyon biztatóak, a kísérleti parcellák növényei egyöntetűen fejlődnek. Egy szál növényen általában négy termés van , ami a legfontosabb: egyszerre ér­nek, egyforma pirosak. A cél ugyanis az, hogy gépek­kel egyszeri szedéssel leszü­­­retelhessék a termést. Ehhez pedig az szükséges, hogy egyformán érettek legyenek a csövek. A kísérletek an­­­nyira előrehaladottak, hogy a jövő évben néhány ter­­melőszövetkezetben üzemi termesztést is végeznek az új fajtával. Korai­ság és termésbiztonság Egy másik kísérlet arra irányul, hogy magas festék­­tartalmú csípősségmentes fajtákat hozzanak létre, amelyek az egyéb jó tulaj­donságokkal is rendelkeznek. Amíg a múltban a nemesí­­tők szinte kizárólag a ter­mőképesség fokozására tö­rekedtek, most elsődleges szempont a termésbiztonság. Az eddigi fajtáknál az el­ső termések kellő időben beértek ugyan, de az érés további stádiumai elhúzód­tak. Ez okozta, hogy az első őszi fagyok kárt tettek a paprikában, nem volt bizton­ságos a bő termés, mert a második vagy a harmadik szedés eredményessége az időjárástól függőt. Olyan fajtákat kívánnak előállítani, amelyek koraiak, s az első és a második érés közötti időszak is rövidebb. Több festék, kevesebb cukortartalom A festék tartalom fokozása tekintetében sikerült elérni, hogy amíg 1950-ben a te­­nyészkertben négy gramm volt a kilónkénti átlagos festéktartalom, most megkö­zelíti a tíz grammot. Ezen­kívül az érési időt két héttel tudták előbbre hozni s ja­vult a minőség is, mert a hullámos felületű, mattszínű termések helyett fényes, selymes keményhúsúak az új csípmentes fajták. A fes­téktartalom növelésével pár­huzamosan csökkentik a cu­kortartalmat. Ez a feldolgozó ipar számára örvendetes el­sősorban, mert a nagy cu­kortartalom lerakódást idéz elő az őrlő köveken, ami ne­hezíti, gátolja a feldolgozást. Ésszerű öntözés Az intézet öntözéssel kap­csolatos kísérletei is rendkí­vül figyelemre méltóak. A szeged-mihályteleki Új Élet Termelőszövetkezet bodomi kertészetében másfél holdon folytatnak üzemi kísérlete­ket. Megfigyelték, hogy az a paprika fejlődik jól és ad gazdag termést, amelynek öntözését nem túl korán, ha­nem június végén, július elején kezdik meg. Korábban általában nem szükséges az öntözés, mert a fűszerpaprika szárazságtűrő növény. Az észszerű öntözés nagyon hatásos, a termésho­zamot háromszorosra lehet növelni s a holdankénti át­lageredmény elérheti a nyolc­van mázsát is. J. B. M Új neonfeliratok kerülnek a Széchenyi térre Sok fénycsöbetd készül az üzletek fölé Sate szegedet többek kö­zött a neonfények teszik hangulatossá. Sok száz, amely az üzletek felett, a házak falán ragyog, s az a három, mely a tetőkön. Sok is meg kevés is ez, már ahogy vez­­­szük Hiszen tavasszal írtunk róla, hogy bent a városban és régebben, hogy a szalámi­gyár szárítótornyán is rövi­desen kigyúl majd új neon­transzparens, s eddig még semmi sem lett belőle. Majd most lose. Szeptem­berben ugyanis, csaknem egy­­időben, két fénycsőreklám szereléséhez látnak a Hód­mezővásárhelyi Vegyesipari Vállalat szegedi szerelői. Mindkettő a Széchenyi térre kerül. A kisebbik a Magyar Ifjúság című napilapra hívja fel majd a figyelmet az úgy­nevezett Kis D-ház homlok­zatán, a másik az édességbolt sarkánál kezdődik, s húsz méter hosszú helyet foglal el, az átellenben levő ház tete­jén. Fényjátékos betűi is hir­detik majd: »Országról, vi­lágról tájékoztat a Népsza­badság*. A betűk elhelyezé­séhez 50 ezer forint értékű betonszerkezetet kell építeni. Bizonyára szép lesz mind a kettő. De más felírat nem ké­sem­? Év végéig fénycsőbe­tűkkel írják ki a Kárász ut­cai virágbolt, a Kígyó utcai ezermester- és úttörőbolt, az Alföldi Étterem, a Szivárvány Büfé, a Gulyáscsárda, s még jó néhány üzlet nevét. A szegedi neonszerelők há­rom megyében dolgoznak. Kevesen vannak, bár éppen most nyílt lehetőség számuk­ra hat munkással növelni a létszámot. S bár egyetlen üvegtechnikusuk van csupán, mióta az üvegtechnikai mű­hely működik, valóban keve­sebb a rossz fényesőfielirat a városban. Nehéz lenne utána­számolni, szerintük 80—90 százalékuk jól világít. Lehet­ne ennél is jobb az arány, de akkor még egy üvegtechni­­kus, valamint megfelelőbb gépjármű kellene, mellyel létrát is vihetnének maguk­­kal.Ez a részleg speciális fény­csőarmatúrák szerelésével is foglalkozik. Ők csinálták a Vöröscsillag Mozi teljes vi­lágítási berendezését, vala­mint a Tisza Szálló külső és belső neonvilágítását is. Leg­utóbb a balástyai mozi kor­szerű világításénak kiépítését végezték A folyamatos mun­kát olykor erősen gátolja, hogy a 40 wattos fénycsö­vekből igen rotse az ellátás. A sokszínű neonfények­­ vi­dám tánca szorosan hozzátar­tozik a városképhez. Ha au­tomata vezérli, akkor fokoz­za a hatást, ha a kiégett csö­vek, bosszúságot okoz. Úgy a tó, ha minél több a fény, s minél kevesebb a hiba. Terven felül 400 ezer tonna szén Kitüntetések a bányásznap alkalmából A Népköztársaság Elnöki Tanácsa a 1­1. bányásznap al­kalmából kitüntetéseket ado­­mányozott a legjobb eredmé­nyeket elért bányaipari dol­gozóknak. A kitüntetések egy részét Dobi István, az Elnöki Tanács elnöke szom­baton délelőtt adta át a par­lament kupolacsarnokában. Dobi István üdvözlő be­szédében hangsúlyozta, hogy bányászaink áldozatkész munkájukért egész népünk szeretem élvezik. Most, a 13. bányásznapon is elismeréssel szólhatunk azokról az ered­ményekről, amelyek bányá­szaink munkájához fűződ­nek. A szénbányászat tavaly csaknem félmillió tonnával termelt többet, mint az azt megelőző évben, 2003 első félévében pedig 103,5 száza­­lékra teljesítette tervét. Az előző év hasonló időszakához képest az üzemi átlagtelje­sítmény műszakonként 40 kilogrammal növekedett, és ma 13 kilogrammal maga­sabb a tervezettnél. A szén­bányászok hősi helytállása a szigorú és hosszú téli idő­szakban gazdasági életünk­ben az utóbbi időszak egyik legfontosabb mozzanata volt. Le év első negyedében csak­nem 400 000 tonna szenet adtak terven felül az ország­nak. „Adjanak még művezetőt !" ►­ Azt kérném, hogy adja­nak még művezetőt, mert így nem lehet dolgozni. Nagyon sok a rossz gép. Csak akkor csináltatjuk meg amikor mér muszáj. Szólunk a mes­ternek, de legtöbbször az a válasza, hogy nem ér rá, s ez nemcsak kifogás. Való­ban, nem lehet győzni azt a rengeteg munkát. Sietnek, kapkodnak, így fordul elő azután, hogy ugyanazon gép­hez többször is oda kell hív­ni a művezetőt. Adjanak még műszakit, de jót, ne olyant, mint az X. Y., mert az csak elpiszmog a gépen, de látszatja nincs a munká­jának.­ A Kenderfonó- és Szövő­ipari Vállalat jutaárugyári üzemében termelési tanács­kozáson hangzott el ez a pa­nasz. Hét hónap alatt hét műszaki Egy kis statisztika árulko­dik arról, hogy a panasz jo­gos, és hogy az említett ruta­­vezetőhiány nem időszakos jellegű. 1997 és 1960 között a jutaárugyárból hét techni­kusi végzettséggel rendelke­ző műszaki lépett ki. 1961- ben kettő, 1962-ben már öt és ez év első hét hónapjá­ban heten mentek más válla­lathoz dolgozni. Jelenleg nyolc műszakit tudnának alkalmazni. Ez a nyolc munkahely természete­sen most is be van töltve, de nem megfelelő munkaerők­kel, csupán kényszermegol­dásból, így fordulhat elő, hogy X. Y. nem tudja meg­javítani a gépét. A vállalat vezetőinek válogatásra nincs módjuk. Ott tartanak, hogy az üzemben dolgozó segéd­munkások közül keresik a rátermettebbeket, olyanokat, akik mér kicsit ismerik a fonodát, vagy a szövődét, s ilyenekkel próbálkoznak. Akiket lehet, iskolába külde­nek, művezető továbbképző tanfolyamokat indítanak, csak sajnos, nincs kinek. Párban A helyzet nem újkeletű. Körülbelül két éve küzdenek ezzel a problémával. Azt mondják, hogy pedig eddig sem hanyagolták el a­ szak­­káderképzést. Csak valahogy nincsen szerencséjük. Min­den évben kérnek techniku­mot végzett fiatalokat, de többségükkel megjárják. Egy tipikus példa: az isko­lából került ide az üzembe. Jó tanuló volt, az elméleti tudása mellé megszerezte a gyakorlati képzettséget is, azután elvitték katonának. Leszerelt és kérte, hogy a fonodából helyezzék át in­kább a szövődébe, ahhoz na­gyobb kedve volna. Áthe­lyezték. Fizetésemelést kért, amennyit tudtak, adtak neki, panaszkodott, hogy nincs ru­hája, kapott segélyt is. Az­után udvarolni kezdett egy kislánynak, kérte, tegyék őt abba a műszakba, ahol szíve választottja dolgozik. Áttet­ték. Azután megszakadt a kapcsolat, s akkor már hiá­ba akarták másik műszakba helyezni, azt mondta, inkább kilép. Vagy egy másik eseti — Most már leszerelek néhány hónap múlva — kez­di a napokban látogatóban ott járt katona — szeretném tudni, mire számíthatok. Ho­vá kerülök, mert már nem akarok a porban, piszokban dolgozni, és főleg nem ennyi pénzért! Mit ígérnek? A személyzetis nem ígért semmit, azt válaszolta, hogy majd ahogyan dolgozik a ré­gi munkahelyén, meg ahogy a lehetőségek kínálkoznak, a szerint alakulhat pályafu­tása itt az üzemben. A ka­tona erre kijelentette, hogy akkor inkább elbúcsúznak egymástól. Mit feleljenek ? — Sajnos, nagy csábítók az új üzemek! Szebbek, moder­nebbek, meg a pamutipar sokkal jobban is fizet! Egy új üzem szociális munkakö­rülményeit még össze sem lehet hasonlítani a mi, régi üzemünkkel. Ha emberileg gondolkozunk megértjük, hogy a fiatalság az újhoz húz, de a megértés kevés, hiszen nekünk is szükségünk van műszaki munkaerőre — mondják az üzemben. — Úgy látjuk az a legnagyobb baj, hogy sokan azt hiszik, hogy ott nem kell majd dol­gozni, vagy legalábbis jóval kevesebbet, mint nálunk. Ez pedig valószínűleg nem így van. A termelési tanácskozá­son felszólaltaknak azonban választ kell adni. Miért nincs megfelelő és jó művezető? Mit feleljenek? Hiszen alkal­maznának ők új embereket, csak nincs jelentkező, nincs kit felvenni. De valamilyen megoldásra szükség van, s bízunk benne, hogy a vállalat vezetősége ezt meg is találja majd. M. E. 3 Miért növekszik szükségszerűen pártunk vezető szerepe? A­zt már nem kell külö­nösképpen bizonygat­ni, hogy társadalmunk eddigi fejlődésének ihletője, szer­vélő­je és legtettrekészebb cselekvő ereje­ a párt volt. Nem is szükséges az igazat bizonyító példákért népi de­mokráciánk fejlődésének kezdeti időszakába vissza­nyúlnunk. Elég az utóbbi évek eredményeire hivatkoz­nunk. A szocializmus alap­jainak lerakása hazánkban, a szocializmussal kibékíthe­tetlenül szembenálló osztá­lyok felszámolása, a kizsák­mányolás társadalmi és poli­tikai feltételeinek egyszer s mindenkorra történő meg­szüntetése, a kistermelő pa­rasztság átszervezése a szo­cializmus útjára, kü­lön-kü­­lön önmagában is olyan hatalmas feladat, amelynek elvégzésére csak marxista, lenihista, forradalmi párt képes. A párt eddigi útja, a tár­sadalom életében betöltött szerepe tehát magától érte­tődő, világos. Az viszont már­ korántsem ilyen tisztá­zott mindenki előtt, hogy a párt vezető szerepe társadal­munk fejlődésében miért nö­vekszik szükségszerűen, amint arra a párt VIli. kong­resszusén elfogadott határo­zat is utal. Akik jobboldal­ról közelítik meg a kérdést, felszisszennek és azt mond­ják: »Hát hogyan? Még a kizsákmányoló osztályok fel­számolása után, az osztály­­harc for­máinak módosulása után sem csökken a politikai párt fontossága?« És burkol­tabb, vagy nyíltabb formá­ban kétség­be vonják a párt vezető szerepének fontossá­gát, a tár­sadalom életében betöltött szerepe ellen ágál­nak. Akik dogmatikusan, baloldalról szemlélik a dol­gokat, azok megfeledkeznek arról, hogy nem elég a párt vezető szerepét hangoztatni, hanem azért jó politikai, eszmei és gazdasági munká­val naponta meg kell küz­deni, az egyik is, a másik is hibás nézet. Sem­miképpen sem érthe­tünk egyet velük. Való igaz az, hogy társadalmunkban a szocializmus alapjainak lera­kásával, a­­ kizsákmányoló osztályok felszámolásával az osztályviszonyok leegyszerű­södtek, a társadalom szerke­zete könnyebben áttekinthe­tő. Ebből azonban korántsem következik az, hogy csökken a párt szerepe a társadalom életében. Sőt. A gazdasági építőmunkának, a marxiz­mus—leninizmus eszmei of­­ffenzívájának előtérbe kerü­lésével a feladatok bizonyos értelemben még bonyolul­tabbá váltak, árnyattabbak, a szervező, a rendszerező, a kezdeményező tevékenység­nek a korábbinál is nagyobb jelentősége vant. És ezek az igényesebb gazdasági, poli­tikai és eszmei munkát kö­vetelő feladatok olyan körül­mények között kerültek na­p­i­rendre, amikor a szocia­­litmus építését még koránt­sem fejeztük be, csak az alapjait raktuk le és hozzá­láttunk a szocializmus teljes felépítéséhez. A belső fejlő­désünk által támasztott kö­vetelményeken kívül a nem­zetközi életben zajló esemé­nyek is egyértelműek a marxista—leninista forradal­mi párt szerepének szükség­szerű növekedését követelik meg. Könnyű kijelentenünk és megértenünk, hogy a né­pek létérdeke a különböző társadalmi berendezkedési államok közötti együttmű­ködést, a békés egymás mel­lett élés lenini politikájának alka­lmazását követeli meg. Annak megértése sem jelent különösebb problémát, hogy a békés egymás mellett élés politikája nem jelent ideoló­giai megbékélést, hanem el­lenkezőleg, feltételezi az ide­ológiai harcot is és a békés egymás mellett élés politiká­jának következetes alkalma­zásával, a nemzetközi kér­dések megítélésében is a ko­rábbinál sokkal nagyobb kö­rültekintésre, bölcsességre, politikai tisztánlátásra van szükség, de milyen nehéz ezeket a gyakorlatban alkal­mazni. A­zért vezető szerepe te­hát a társadalom életében szükségszerűen növekszik, mert még előttünk áll a szo­cializmus teljes felépítésének feladata és a mind bonyolul­tabbá, árnyaltabbá váló fel­adatok magas színvonalú, tu­dományos előrelátást és ve­zetést tételeznek fel, erre pe­dig egyedül a párt képes, a tudományos szocializmus el­méletének birtokában. Ami­kor az osztályharcot az osz­­tályellenfél magatartása miatt élesebb fegyverekkel kell vívni, amikor a front­vonalak élesen elhatárolód­nak egymástól, amikor a termelési feladatok is vég­eredményben leegyszerűsöd­nek, a politikai tájékozódás viszonylag könnyű. De men­­nyivel nehezebb ez akkor, amikor a társadalom adott helyzetének megítélése, az osztályok mozgásának, átala­kulásának elemzése, és az ezekből levonandó elméleti és politikai következtetések elmélyült, körültekintő, ala­pos marxista elemzést téte­leznek fel. Vajon nem ezt bizonyítják-e azok az élénk eszmecserék is, amelyek egy idő óta és mai is folynak a párt szövetségi politikájáról, a szocialista nemzeti egység problémájáról, a származási megkülönböztetés megszün­tetéséről és más hasonló kül- és belpolitikai kérdések­ről. És mindjárt azt is t­gyük hozzá, hogy nem is olyan egyszerű mindig a leg­világosabb, legtisztább, leg­­félreérthetetlenebb, legmeg­győzőbb formában megfogal­mazni gondolatainkat. Ám igaz, hogy a párt vezető szerepének szükségszerű növeke­dése automatiku­­an követke­zik be. Nem igaz, mert a párt eddig is csak azért tud­ta betölteni a társadalom életében elfoglalt vezető he­lyét, mert minden tettét a legmagasabb fokú tudatosság hatotta át. Hiszen a szocia­lista társadalmat is minden más társadalomtól az külön­bözteti meg, a szocialista társadalomért küzdő marxis­ta— leninista pártokat is min­den más párttól az külön­bözteti meg, hogy cselekvé­sének rugója a tudatossság. A marxizmus—leninzmus birtokában, annak alkotó alkalmazásával mindig ta­nulmányozza az adott társa­dalom helyzetét és szükség­leteit és annak megfelelően határozza meg a politikai vo­nalat és jelöli meg kinek­­kinek a helyét és feladatát a társadalom szerkezetében. A párt vezető szerepével kapcsolatos helytelen jobb­oldali és baoldali nézetek egyik közös vonása, hogy képviselőik teljesen elvesztik valóságérzetüket és a konk­rét gazdasági és politikai helyzetből azzal olykor hom­lokegyenest szembenálló kö­vetkeztetéseket vonnak le. Pártunk egyik legnagyobb ereje éppen a valóságérzet magas fokában rejlik, ami­re a marxizmust leninizmus alkotó alkalmazása teszi ké­pessé. A­kkor, amikor a párt vezető szerepének szükségszerű növeke­déséről vallott nézetét is ki­fejtette és határozatba fog­lalta, ebből a marxista—le­ninista alapállásból indult ki és vizsgálódott. Ez a bizto­síték arra is, hogy az ítélete helyes, a párt vezető szere­pének növekedése viszont biztosíték arra, hogy társa­dalmunk a szocializmus épí­tésének soron következő fel­adatait is sikeresen meg­oldja. KATONA ISTVÁN s N* Épül Lengyelország első alumínium hídja A lengyelországi Gliwice- az ugyanolyan teherbírású ben a Kiodnica folyón ez év acélhíd súlyának, ami lénye­­gszék átadják rendeltetésének gesen olcsóbbá teszi szerelé- Lengyelország felső gyalogos­sal is. Az aluminium ezen ki­­aluminium hidjat. .... ., A hidat különleges, nagy val az acélnál sokkal jobban teherbírású alumíniumból ké- ellenáll a korrózió és az ipari színik. Súlya egynegyede lesz levegő pusztító hatásának.

Next