Délmagyarország, 1963. december (53. évfolyam, 281-305. szám)
1963-12-01 / 281. szám
— Tizenhatezer forint anyagmegtakarítást jelentettünk most, a harmadik negyedéves mérlegben, ez igaz. De ez a szám, múlt évi eredményeinkhez képest — akkor 120—150 ezer forintos megtakarításunk volt, éves szinten — nem olyan, amellyel dicsekedhetnénk. Hogyan lehet anyagmegtakarítás címen elszámolni 120 vagy akár csak 16 ezer forintot is egy szolgáltató vállalatnál? Mert a Fodrász Vállalatról van szó amely a szolgáltató vállalatok közé tartozik. A válasz egyszerűnek tűnik! Kétféle változatban várható a felelet. Vagy úgy, hogy laza az anyagnorma, vagy pedig a lakosságtól — a szépítkező asszonyoktól, lányoktól, no meg a »borbélyt« járó férfiaktól — spórolták el. A „nagy megtakarítás kora" —— Erre a két lélére lehet, gondolni, ezért nem szeretném, ha egyáltalán foglalkoznának a dologgal — hangzott a válasz. — És különben is már lezárult a »nagy megtakarítások« kora. Világosabban Az elmúlt években, de még az 1963-as esztendő elején is, saját készítményű anyaggal — kozmetikai és fodrászatban használt vegyszerekkel — dolgoztak. Ezek előállítása jóval olcsóbba került, mint az országban használatos, a budapesti illatszer gyárban gyártott, hasonló cikkek ára. Ebből a jelentős árkülönbözetből adódott a százezres megtakarítás. Ez azonban csak a **volt<<, mert rendelkezés írja elő, hogy minden fodrász vállalatnak a központi gyárban előállított cikkeket kell használnia. A betiltás jogos Miért van szükség erre az intézkedésre, ha a másik gazdaságosabb? A választ a Szegedi Fodrász Vállalat vezetője adja meg, amikor éppen csak néhány szóval említi, hogy bizony náluk is akadt, »visszaélés*« a saját készítésű anyagokkal, mivel azokban egyes alapanyagokból a megengedett mennyiségnél valamivel többet — így mondta,► csupán egy-két százalékkal** — használtak. A betiltás tehát jogos, még ha forintban nincs is eredménye. Habár azt is el kell ismerni, hogy ilyen anyagok használatából semmiféle baj nem származót . De ott van a gondolat: >•lehetett volna*. Új anyagnormát? Októberben azonban ma fordult a kocka. A brigádok többsége veszteséggel — azaz többletfelhasználással zárta a hónapot. A régi anyagnormák nem felelnek meg a most használt vegyszereknél — vonják le a következtetést. A 16 ezer forintos megtakarítás még abból az időből adódik, amikor az év elején, még a második negyedévben saját vegyszerrel dolgoztak . Tehát, emelni kell az anyagnormát! — Nemes József igazgató még óvatosan hozzáteszi — legalábbis ez. ideig úgy néz ki. Lehet, hogy szükség lesz ilyen módosításra is, de felmerül a kérdés, hogy a többiek — akik az új vegyszerekkel is be tudják tartani a régi anyagfelhasználás normát — hogyan érik ez el? Jó tervezést A válasz tehát egyszerűnek látszott, s a jelenlegi helyzet mégis komplikált. Azt hisszük, ha jó a tervezés, a fodrász vállalatnál anyagmegtakarítás nem lehet. Nem, mert minden magyarázkodás, minden válaszolgatás ellenére is felmerülhet mindenkiben a gondolat:mégiscsak tőlünk — a szépítkező lakosságtól — spórolják el ezt a megtakarítást. M. fi: Nem nőhet az égig... ! A jegenyék sem nőhetnek az égig, még kevésbé a kender. De lassanként — némi túlzással — a kender utoléri a jegenyéket. Ezt illusztrálja képünk, melyen a sozvjet Csujszk-vidéki kísérletek eredményét láthatjuk. Az öntözőíz 0,001—0,01 százalékos hibberellin oldat volt. Ezzel egy szezonban ötször öntözték meg a kenderjeidet, így érte el az óriási magasságot. A kép jobb oldalán összehasonlításként a normális növésű kender áll. A hibberellinnel kezelt kender magassága — amint ezt az ember átlagos magasságából következtetjük — meghaladja az 5 métert, azaz megkétszerezi a hagyományos termesztésű kender magasságát. Alkalmazott vagy tag ? A Legfelsőbb Bíróság elvi döntései A TERMELŐSZÖVETKEZETI elnökökkel, tagokkal, alkalmazottakkal kapcsolatban több érdekes és iránymutató bírói ítélet hangzott el az utóbbi időben. Ezekből ismertetünk néhányat. A termelőszövetkezetekbe átirányított szakembereit társadalom biztosításáról hozott törvényességi határozatot a Legfelsőbb Bíróság. Ebben a következőket mondotta ki: “ A termelőszövetkezetekre átirányított szakemberekre vonatkozó rendelet végrehajtásánál egyes megyékben a tanácsok termelőszövetkezeti csoportokhoz is k küldtek dolgozókat, mégpedig elnöki, mezőgazdasági és egyéb feladatok ellátására. Ezeknek a megyei tanácsok végrehajtó bizottságai ugyanazt a jövedelem kiegésülést és egyéb kedvezményeket biztosították, min amelyek a termelőszövetkezetekben dolgozó szakembereket illetik. A tsz-csoportok gazdasági megszilárdítása északszerű vezetése szintén fontos népgazdasági érdek. Az ezekhez történt átirányzások azt a célt is szolgálák, hogy a szakemberek előkészítsék a csoportok termelőszövetkezetté való átalakulását. A kormányhatározat helyes értelmezése mellett hiba volna, ha a tszcsoportokhoz irányított szakmberek társadalombiztosítási téren hátrányosabb elbírálásban részesülnének, mint a tsz-ekbe küldött dolgozók. A rendelkezés célja az volt, hogy az ide helyezett szakemberek a munkaviszonnyal járó kedvezményeket ne veszítsék el. Amennyiben tehát a megyei tanács végrehajtó bizottsága a tsz-csoportokban elhelyezett szakemberek részére jövedelemkiegészítést biztosít, a csoportba tagként belépett szakembert társadalombiztosítási szempontból ugyanúgy kell elbírálni, mintha termelőszövetkezetbe lépett volna. Ezeket a szempontokat rögzíti egyébként a tszcsoportokba irányított elnökök és szakemberek társadalombiztosítása tárgyában a munkaügyi és a földművelésügyi miniszterek, valamint a SZOT együttes állásfoglalása is. (Munkaügyi Közlöny, VI. évfolyam, 13. sz.). EBBEN A PERBEN nem volt vitás, hogy a szövetkezeti elnök a megyei tanácstól jövedelemkiegészítést élvez. Tehát nála fennállanak mindazok az előfeltételek, amelyek folytán mint a tsz-csoporthoz átirányított, de ezt megelőzően munkaviszonyban állott szakember részére a munkaviszonyban járó társadalombiztosítási szolgáltatásokat és nyugdíjjogosultságot biztosítani kell, noha a tsz-csoportba tagként, belépett. Ezért, mint a tsz-csoport elnöke, ipari biztosítási kötelezettség alá esik. Egy tsz közgyűlésének határozata a volt elnököt 12 ezer forint kártérítésre kötelezte, mert autójában a tsz benzinét használta és a kocsit a tsz számlájára javíttatta. A közgyűlési határozat hatályon kívül helyezése érdekében a volt elnök a bírósághoz fordult. A járásbíróság, majd a megyei bíróság a keresetet elutasította és áttette a járási tanácshoz, mert úgy látta, hogy vétkes károkozás nem történt és így a határozattal szemben a bíróság előtt keresetnek nincs helye. Törvényességi óvásra az ügy a legfelsőbb Bíróság elé került, amely az alsófokú bíróságok végzését hatályon kívül helyezte és a járásbíróságot új eljárásra, valamint új határozat hozatalára kötelezte. A Legfelsőbb Bíróság döntését a következőkkel indokolta: “ Ebben az esetben nem a tagsági viszonnyal kapcsolatban felmerült vita eldöntéséről van szó, hanem a tsz-tag által vétkesen okozott kárról, amelyet megtéríteni köteles Miután a kár a 300 forintot meghaladja, a kártérítés kérdésében elsőfokon a közgyűlés döntése határozat ellen a bíróság előtt keresetet lehet indítani. A tsz-ek fegyelmi szabályzata értelmében a vezetőségi és ellenőrző bizottsági tagok kártérítési ügyében a döntés első fokon — az összegre tekintet nélkül — a közgyűlés határozatára tartozik. Mindezekből következik, hogy az alsófokú bíróságok helytelenül tették át az ügyet a járási tanácshoz, mert a kérdés elbírálása bírói hatáskörbe tartozik. EGY MEZŐGAZDASÁGI mérnököt és egy főkönyvelőt az egyik vidéki tsz-hez irányítottak. Amikor szerződésük lejárt, tovább akarták foglalkoztatni őket. A szakemberek havi 3600 forint fizetést kértek. A közgyűlés olyan határozatot hozott, hogy a mérnök munkabérét az elnök jövedelmének 95 százalékában, a főkönyvelőét 85 százalákéiban állapították meg, de hozzájárultak ahhoz, hogy havi 3600 forint előleget vehessenek fel. Az elgondolás az volt, hogy ezt a havi illetményt mindenképpen meg ktéli kapniuk, de ennél nagyobb összegre is lehet, igényük, ha a szövetkezet eredményesen gazdálkodik. Az eredmény azonban a várakozás alatt maradt, a munkaegység alapján még havi 3600 forintot sem kaphattak volna, ezért a szövetkezet közgyűlése fejenként 14 ezer forint visszafizetésre kötelezte őket. A határozat ellen mindketten a bírósághoz fordultak és a visszafizetési kötelezettség alóli mentesítésüket kérték. A FÖVITAT, vagyis azt a kérdést, hogy a havi 3600 forint fizetés mindenképpen járt-e nekik — a bizonyítás adatai alapján — a bíróság javukra döntötte el és kimondotta: a szövetkezet által követelt összeget nem kell visszafizetniük. Nem lehet figyelmen kívül hagyni — szögezte le a bíróság —, hogy földművelésügyi minisztériumi rendelet értelmében a munkaszerződéssel alkalmazott mezőgazdász és könyvelő munkabérének megállapításánál általában az állami gazdaságokban hasonló munkakört betöltő szakemberek részére járó munkabért kell alapul venni, s a közgyűlés részükre — a gazdálkodás eredményessége alapján — prémiumot is állapíthat meg. Nem kétséges, hogy az állami gazdaságokban a hozzájutó hasonló munkakört betöltő dolgozókat ugyanilyen összegű munkabér illeti meg, mint amennyit ők vettek fel. De mindettől eltekintve, súlyos méltánytalanság lenne annak az összegnek visszafizetésére kötelezni őket, amelyet hosszú időn át, mint munkabért vettek fel és létfenntartásukra fordítottak. Az adott körülmények között az erre való kötelezés alkalmas volna arra, hogy a mezőgazdasági szakembereket a tsz-ek részére történő segítségnyújtástól visszatartsa, s ezzel sértse a tsz-ek megerősítéséhez, végső soron pedig a mezőgazdasági termelés növeléséhez, és népgazdaságunk megszilárdításához fűződő érdekeket. A mérnök és a főkönyvelő nem tagja, hanem alkalmazottja volt a szövetkezetnek, tehát rájuk a munkaviszonyra vonatkozó rendelkezések irányadók. Mivel vitás volt, a bíróság azt is leszögezte hogy mint vezető állást betöltő dolgozóknak, ügyükben a bíróság hivatott dönteni. Hajdú Endre A legjobb tehenészek a megyében A gazdák büszkesége, a megye legjobb szövetkezeti tehenészei jelenleg a szegedi Felszabadulás Tísz-ben vannak. Tizennégyen 126 tehenet gondoznak, s már tavaly 3842 literre fokozták az egy tehénre jutó éves tejtermelési átlagot. Idén pedig amint erre az eddigi eredményekből joggal következtethetünk, lényegesen meghaladják az egy tehénre jutó négyezer liter érvn felési átlagot is. Ezt megközelítő tejtermelési sikerekkel a megyében egyedül csak a szentesi Felszabadulás Tsz tehenészei dicsekedhetnek. A szegedi Felszabadulás Tsz példás szorgalmú tehenészei az idén nem kevesebb, mint félmillió liter tejet fejnek. S természetesen kimagasló teljesítményeikhez képest alakulnak jövedelmeik is. Nem hallgathatjuk el, hogy többségükben asszonyok és lányok dolgoznak itt. Fényképeinken bemutatjuk az Algyői úti szövetkezeti tehenészek egy csoportját. Kimagasló munkasikerekkel rászolgáltak arra, hogy megismerje őket a közvélemény. Szekeres Irénkr Rácz Usot Kiss Józsefné Molnár Sándor Major Józsefne 4 oll^magyarország Vasárnap, 1963. december L