Délmagyarország, 1964. február (54. évfolyam, 26-50. szám)

1964-02-01 / 26. szám

Folytatta a költségvetés tárgyalását as (Folytatót az 1. oldalról.) osztály legjobbjaitól azt is kérjük, hogy példájukkal él, ha kell, jó szóval is, serkentsék jobb munkára a hanyagokat. A szocializmus vívmányait mindnyájan élvezzük, dolgoz­zunk is érettük mindnyájan — ki-ki ereje és képessége szerint, de azonos szívvel és lelkesedéssel . Az idén a mezőgazdasági tem­elés a terv szerinti 1 szá­zalékkal növekedik. Ez reális célkitűzés, amely mezőgaz­daságunk jelenlegi anyagi­technikai színvonalával, m­unkaerő-hely­zetével, s bi­zonyos fokig az időjárás esetlegességével is számol. Mezőgazdaságunk ez év­ben is több gépet és vegyi­anyagot kap és a belterjesség irányában fejlődik. Tovább növeljük az öntözött terüle­teket, folytatjuk a talajjaví­tásokat, a szőlő- és gyü­­mölcstelepítést. A tudomány és a technika a szocialista nagyüzemi gazdálkodás vi­szonyai között, széles fronton tör előre a mezőgazdaságban is, megkönnyíti és megvál­toztatja a paraszti munkát — de természetesen nem te­szi azt nélkülözhetővé! Bár a földeket még hó 1^­­pi, a munka a mezőgazda­ságban nem szünetel, és nem is szünetelhet. Elő kell ké­szíteni és ki kell javítani a gépeket, amelyeket sajnos még nagyon sok helyen a szabad ég alatt tárolnak. Már most pontos terveket kell készíteni a tavaszi szántásra, vetésre, ha azt akarjuk, hogy a munka, ha eljön az ideje, zökkenő nélkül folyjék. — Az idei népgazdasági lent a szocialista szektor be­ruházásaira 46 milliárd fo­rintot irányoz elő — hangsú­­lyozta Kállai Gyula, majd beszélt a beruházások kon­centrálásáról. — Ennek he­lyességét mindenki elismeri — mondotta —, de a gyakor­lati megvalósítás korántsem könnyű. A beruházások el­osztásánál a helyi és orszá­gos érdekek gyakran ütköz­nek. Észlelhetők olyan törek­vések, hogy a népgazdaság költségvetésünk közel 2 milliárd forinttal többet, mintegy 37 milliárd forintot fordít egészségügyii, szociális és kulturális kiadásokra. Ez a költségvetésnek csaknem 29 százaléka. Érdemes ennél a számadat­nál egy kicsit időzni és egy­bevetni például az Amerikai Egyesült Államok idei költ­ségvetésével, amelynek ter­vezetét a napokban terjesz­tették a kongresszus elé. A költségvetés majdnem 98 milliárd dollárjából 34 mil­liárd dollár a közvetlen ká­lónás kiadások összege. A New York Times január 32-i száma közli az úgynevezett költségvetés dollár ábráját, amely azt mutatja, hogy az amerikai költségvetés minden egyes dollár­jából 6* cent jut a közvetlen és közvetett hadikiadásokra és csak fl tent az egész­ségügyi és szociális kiadá­sokra. A mi idei költségvetésünk javítja a megnövekedett egészségügyi és szociális igé­nyek ellátását és tovább nö­veli iskoláztatási lehetősé­geinket. Nemrégiben volt két éve annak, hogy az országgyűlés elfogadta az új iskolatör­­vén­yt, amelynél m­egvalósu­­t­ása folyamatosan halad elő­­r­e. Iskolapolitikánk változat­lanul azt a Célt szolgálja, hogy minden gyermek elvégezze az általános iskolát. a mi­Az idei tanévre az egye­temekre és egyetemi jellegű főiskolák nappali tagozatára mintegy 14 ezer hallgatót­ vet­ték fel, 44 százalékuk fizikai munkát végző szülők gyer­meke. Ez azt igazolja, hogy a munkásosztály és a pa­rasztság gyermekei jórészt beruházásokra fordítható tar­talékait szétforgácsoljuk. En­nek pedig mind a helyi, mind az országos érdekek védel­mében­­ nem szabad teret engedni. Beruházási politikánk leg­fontosabb célje, hogy a fo­lyamatban levő létesítmé­nyeket gyorsan lefejezzék és üzembe helyezzék. Ezért az idei tervévben az­ értékhatáron felüli beruházá­sokra biztosított eszközök 90 —93 százalékát a folyamat­ban levő beruházások befe­­jezésére kell összpontosítani. Gazdasági életünkben egy­re növekvő a jelentősége a Kölcsönös Gazdasági Segít­ség Tanácsába tömörült ál­lamok között egyre jobban elmélyülő nemzetközi mun­kamegosztásnak Tavaly meg­kezdte működését a barát­ság kőolajvezeték, a rajta keresztül hazánkba áramló kőolaj országunk energia­­mérlegének egyik legfonto­sabb tényezője. Eredménye­sen működik a szocialista or­szágok közös energi­aelosztó állomása Prágában. Létrehoz­tuk a KGST-országok közös bankját. A KGST végrehajtó bizottságának legutóbb Bu­karestben megtartott ülésén aláírásra került a tagorszá­gok közös vasúti tehervagon­parkjának létrehozásáról szóló egyezmény. Ezeken kí­vül az elmúlt évben fontos kétoldalú tárgyalásokat foly­tattunk a Szovjetunióval, Lengyelországgal, Csehszlo­vákiával és jelentős megállapodásokat kötöttünk velük az ipari és mezőgazdasági terme­lésben történő együttmű­ködésről. Megállapíthatjuk, hogyy a KOST-ben tömörülő orszá­gok sikeres kooperációja két úton halad előre: valamen­­­nyi ország közös megállapo­dásával, továbbá, az érdekelt országok közötti két- vagy többoldalú megállapodások­kal. Mindkét út azonos cél­hoz, az együttműködés elmé­lyítéséhez, a szocialista nem­zetközi munkamegosztásból fakadó előnyök telj­ebb, sőb­b kihasználásához vezet. nél többen tanuljanak to­vább középiskolákban, fő­iskolákon és egyetemeken. Különösen szembeötlő az a nagy fejlődés, amelyet az utóbbi néhány évben a kö­zépfokú iskoláztatásban bél­tünk. Míg például az 19­1­1— B1-es tanévben, ötéves ter­vünk első esztendejében 133 ezren tanultak középiskolá­ban, ebben a tanévben már 210 ezer a nappali tagozaton tanuló középiskolások szá­ma. Ez azt mutatja, hogy lassan, de biztosan megér­lelődnek­­ a feltételek ah­hoz, hogy általánossá te­gyük a középiskolát. Az idei tanévben egyete­meinken és főiskoláinkon új felvételi rendszer alapján válogatták ki az első évfo­lyamok hallgatóit. Amikor pártunk nyolcadik kongres­­­szusán elhatároztuk, hogy a közép- és főiskolai felvéte­leknél megszüntetjük a szár­mazás szerinti megkülönböz­tetést, abból indultunk ki, hogy táfSEtdani'ÍUÖK ' osztály­­viszonyai gyökeresen meg­­változtak­­­ az emberek meg­ítélésében már nem a szociá­lis származás a perdöntő, ha­nem a szocializmus iránti hű­ségük. Végzet­t munkájuk, te­hetségük és ráték­fielt­étük. Sokan azt hitték, h­ofrv ez A döntés veszélyes, háttérbe szerűi­ a munkás- és pa­ra­sz­tfiatalnkat az üdyiötőe­­ken és főiskolákon. Nos, mit mutatnak a tények, leküzdötték azt a művelt­ségben hát­ran >4, amely az értelmiségi, kispolgári és más foglalkozású szülők gyermekeivel szemben ko­rábban megvolt. Államunk változatlanul nagy gondot fordít jól felké­szült, kommunista szemlél­e­tű szakemberek képzésére. Egyetemi és főiskolai oktatá­sunk gyorsan fejlődik. Az idén folytatjuk a Budapesti Műszaki Egyetem bővítését, tovább építjük a veszprémi egyetemet, a Miskolci Nehéz­ipari Műszaki Egyetemet, a Gödöllői Agrártudományi Egyetemet, új épületrészekkel gyarapodik a szegedi József Attila Tudomán­y­egyetem. Alig van az országban olyan egyetem vagy főiskola, ahol valamilyen beruházás jellegű építkezést ne folytatnának. Az idén megkezdik a Győri Építőipari Műszaki Egyetem tervezését.­ A szakemberek képzésé­b­en már túlhaladtuk a leg­több fejlett tőkés országot, elértük a világszínvonalat. Nálunk ezer lakosra 8 egyete­mi hallgató jut, és ez azt je­lenti, hogy hazánk a nem A tavalyihoz viszonyítva növekedett költségvetésünk­nek az az összege is, amelyet népköztársaságunk külpoliti­kai feladatainak ellátására fordítunk. Ez az indokolt nö­vekedés abból ered, hogy to­vább bővültek hazánk kap­csolatai a világ országaival. Az elmúlt két esztendőben hat újabb országgal létesítet­tünk diplomáciai kapcsola­tot. Ma már a világ 90 álla­mával állunk diplomáciai kapcsolatb­an. Csaknem 100 országgal rendszeresen ke­reskedünk. Szilárd belső helyzetünk, a békés egymás mellett élés elveit megvalósító aktív külpolitikánk eredményeként hazánk nemzetközi tekinté­lye az utóbbi esztendőben tovább növekedett Az Egye­sült Nemzetek Szerveztének tizennyolcadik közgyűlésén nem került napirendre, el­halt az úgynevezett >­magyar kérdés«. Hét éve folytatott töretlen és világos bel- és külpolitikánknak jelentős nemzetközi sikere ez. Elmúlt, s úgy gondoljuk, örökre el­múlt az az idő, amikor a Ma­gyar Népköztársaság nevét reakciós erők a hideghábo­rús uszításban a haladással szemben fegyverként hasz­nálhatták. Hazánk belső vi­szonyai, külpolitikája, kiví­vott nemzetközi tekintélye egyre hatékonyabban segí­tik a béke és haladás erőit világszerte. Figyelmére méltó tény az is, hogy a nyugati országok, közöttük az Északatlanti Szerződés egyes tagállamai­nak kezdeményezésére az utóbbi hónapokban néhány diplomáciai képviseletünk szintje emelkedett. Külkép­viseleteinket a magyar—gö­rög, magyar—svájci, magyar —angol, magyar—francia, magyar—belga, magyar­­svéd viszonylatban kölcsö­nösen nagykövetségi szintre emeltük. Külpolitikánkban változat­lanul arra törekszünk, hogy tovább erősítsük annak a testvéri barátságnak a szá­lait, amely hazánkat a szo­cialista világrendszer orszá­gaihoz és elsősorban a Szov­jetunióhoz fűzik. Dolgozunk azon, hogy még jobb, barátibb vi­szonyt teremtsünk a Ma­gyar Népköztársaság és a gyarmati rabságból fel­szabadult független álla­mok között. Korrekt, jó viszon­yban aka­runk élni a kapitalista tár­sadalmi berendezkedésű ál­lamokkal is. Azokkal az or­szágokkal, amelyekkel még rendezetlen ügyeink vannak, hajlandók vagyunk az egyén­­jORÚság és a kölcsönös meg­ért­és szellemében tárgyalá­sokat folytatni. Úgy ítéljük meg, elérk­ezett az idő arra is, hogy további kölcsönös lépések történjenek a Magyar Nép­köztársaság és az Egyesült Állam­ok közötti viszony ja­vítására. Megérett a helyzet arra, hogy a két állam viszonyát zavaró, ma még vitás kér­désekről hivatalba tárgyalá­sok kezdődjenek. — Az elmúlt esztendőben világszerte tovább növeked­tek a demokrácia, a nemzeti függetlenség — a béke és a­zetközi összehasonlításban az első öt ország kö­­között foglal helyet. Er­re büszkék vagyunk. Az a tény, hogy mi több szakem­bert képezünk ki, a termelés területén is annak biztosíté­kát hordozza magában, hogy a jövőben elérjük és túlha­ladjuk a fejlett tőkés orszá­gokat. Az a fölény, amelyet a tő­kés országok felett a szak­emberképzésben kivívtunk és kivívunk, akkor lesz még na­gyobb hatóerő a két rendszer békés gazdasági versenyében, ha a szakembereket a terme­lésben, a termelés irányításá­ban, a műszaki fejlesztésben, a kutatásban, a­­ kísérletezés­ben — mindenütt a szakképzettségüknek és rátermettségüknek leg­­job­ban megfelelő munkakör­ben foglalkoztatják a szocializmus erői. Ennek eredményeként valamelyest enyhült a nemzetközi hely­zet annak ellenére, hogy a háború megszállottjai, a leg­hatalmasabb monopolista cso­portok továbbra is folytatták hidegháborús tevékenységü­ket. Javult a nemzetközi hely­zet, erősbödött az a szel­lem, amely a vitás kérdé­seket tárgyalások útján kí­vánja megoldani. E kedvező légkör megterem­tésében döntő fontosságú lé­pés­­ volt­ a moszkvai részle­ges atomcsendegyezmény, ameliyhez — egész népünk akaratát kifejezve — a Ma­gyar Népköztársaság kormá­nya is csatlakozott. Az Egye­sült Nemzetek Szervezeté­nek tizennyolcadik közgyűlé­se nyugodtabb légkörben zaj­lott le, a viták jórészt konst­ruktívak voltak. Ennek kö­szönhető, hogy a három nagy­hatalom között elvi megálla­podás született, hogy nem küldenek atomfegyverrel fel­szerelt mesterséges égitestet az űrbe. Ezeket a megálla­podásokat úgy tekintjük, mint további kezdeti lépé­seket a leszerelés irányába. Nem szabad azonban meg­feledkeznünk arról, hogy lé­teznek még olyan b­efolyásos imperialista érdekkörök és csoportok, amelyeknek nem tetszik a nemzetközi helyzet enyhülése. Ezek a legdurvább provo­kációktól sem riadnak vis­­­sza, hogy a világ hajóját viharos, háborús veszé­lyekkel­­ er­­ős tengereken tartsák. Ilyen provokatív merénylet­nek esett áldozatául az Egye­sült Államok fiatal elnöke la. John Kennedy az Egyesült Államok elnöki székében ter­mészetesen az amerikai mo­nopoltőke alapvető érdekeit védte, s az Egyesült Államok politikai céljait akarta meg­valósítani. De felismerte, hogy a régi módszerekkel és eszközökkel az Egyesült Ál­lamok sem folytathatja po­litikáját, mert egy világhá­ború az Egyesült Államok pusztulását is maga után vonná. Ezért tett bizonyos lépéseket a vitás kérdések tárgyalások útján történő megoldása felé, s tar, a bé­kés egymás mellett élés po­litikájának erősítése irányá­ban hatott. kötél van a Kínai Népköz­társaság jogainak helyveIl­is­táj­a az Egyasült Nemze­tek Szervezetében is. Változatlanul valljuk, hogy a világszervezet csonka ma­rad és nem lehet a béke tel­jes értékű őre mindaddig, amíg nem foglalja el ott megillető helyét a Kínai Népköztá­rsaság. A Kínai Népköztársaság elismerése a Francia Köztár­saság részéről még élesebb fényben mutatja meg a mai nyugatnémet politika tart­hatatlanságát a Német De­mokratikus Köztársasággal szemben. Walter Ulbricht elvtárs, a Német Demokratikus Köz­társaság államtanácsának el­nöke, nemrégiben nagyfon­­tosságú javaslatot tett a Né­met Szövetségi Köztársaság kancellárjának: a két Né­metország mondjon le az atomfegyverek gyártásáról, beszerzéséről és tiltsa meg, hogy területén ilyeneket ál­­lomásoztassanak. A kancel­lár a javaslatokat még csak át sem vette. Világos tehát: Adenauer ment, de a leglényegesebb kérdés­ben a nyugatnémet kor­mány továbbra is a reali­tásoktól elszakadt politikát folytat, amikor nem akar tudomást venni a szomszédságában levő, biztatóan fejlődő, erős, szuverén államról, a Német Demokratikus Köztársaság­ról, amelynek nemzetközi pozíciói erősödnek. A Né­met Demokratikus Köztársa­ság létéről, erejéről, fejlő­déséről tudomást nem venni a politikai vakság jele. A békés egymás mellett élés politikájának érvényre­­jutását szolgálja Hruscsov elvtárs javaslata, amelyet a világ állam­- és kormányfői­hez intézett, a területi és ha­­tárviszályok békés, fegyveres összetűzéseket kizáró meg­oldására. Bár a ma meglevő területi és határviszályok jellege kü­lönböző, bár vannak még el­nyomott, nemzeti független­ségüktől megfosztott népek, amelyeknek szent joguk, hogy — ha másként nem megy —, fegyverrel vívják ki szabadságukat. Hruscsov elv­­társ javaslata alkalmas arra, hogy meg­szabadítsa a világot a há­borús feszültségek sok for­rásától és megerősítse a békét. •­ Az egészségügyig szociális és kulturális kiadás a költségvetés huszonkilenc százaléka Jól felkészült szakemberek kellenek Nemzetközi tekintélyünk a béke erőit segíti Az élet realitásai elől nem lehet kitérni A béke erőinek gyarapo­dásában fontos szerepe van annak, hogy a szocialista Kuba nemzetközi helyzete megszilárdult és tekintélye megnövekedett. Amikor 1962 októberében az amerikai im­perialisták által provokált karib-tengeri válságot a ku­bai kormány és a nép, együtt a Szovjetunióval és a világ haladó erőivel, a béke ja­vára, a békés egymás mel­lett, élés alapján oldotta meg, voltak, akik azt gondolták, hogy ez visszavonulás, behó­doló«, sőt mi több, árulás. Nos, az­ azóta eltelt idő fé­nyesen igazolja, hogy a karib-tengeri válság megoldása nem vihar,»vo­nulás, hanem lényegében előretörés volt, ami bizto­sított» a békét, a ugyanakkor megszilárdí­tott« Kuba nemzetközi hely­re tet­te. Kuba megítélésében a jó­zanabb szemlélet utat tör a kapitalista világban is. Több tőkés ország fokozni óhajtja kereskedelmi kapcsolatait Kubával. Az Eg­yesült Álla­mok által ki­kén­szeri lett gazdasági, blokádon Kuba kaput nyitott. Ez is bizo­nyítja, hogy az élet realitásai elől nem lehet kitérni. A jövőben minden bizon­­­nyal egyre több tőkésállam tényként veszi tudomásul a szocialista Kuba létét és te­remt vele kereskedelmi, gaz­dasági kapcsolatokat. A napokban a Kínai Nép­köztársaság és a Francia Köztársaság közös közle­ményben be­jelentet­ték, hogy diplomáciai kapcsolatot léte­­sítenek egymással, a Kínai Népk­öz­tá­rsasá­g me­ga­l­a­k­u­l­á­­­sától kezdve a nemzetközi politikai élet egyik legfonto­sabb tényezője. Elismerésével a Francia Köztársaság kormánya és z­­sserii lépést tett. A nemzetközi helyzetnek ez a fontos eseménye mutatja, hogy kezd töredezni az a realitáso­kt­ól elszakadt izolá­ciós politika, amelyet a nyugati hatalmak a szocia­lista országok egy részével, közöttük a világ legnagyobb lélekszámú országával szem­ben hosszú időn át folytat­tak. Örülünk a testvéri Kí­nai Népköztársaság nagy si­kerének. Meg vagyunk győződve, hogy DÉL-MAGYARORSZÁG Szombat, 1964. február 1. A szovjet javaslatok egybeesnek külpolitikai törekvéseinkkel A Magyar Népköztársaság kormánya üdvözölte a Szov­jetunió kormányának újabb javaslatait és kifejezte egyet­értését azokkal. A javasolt nemzetközi egyezmény egy­beesik a Magyar Népköztár­saság külpolitikai törekvései­vel; kormányunk a maga részéről kész minden szüksé­ges lépést megtenni, amellyel elősegítheti az egyezmény megkötését. Meggyőződésünk, hogy a kormány állásfoglalá­sa, amely az Országgyűlés ál­tal meghatározott külpoliti­kánk szellemében fogant, képviselőtársaim be­­vés­­­ésé­vel és egyetértésével találko­zik. A nemzetközi helyzet fon­­toa vonása, hogy a gyar­mati rendszer felbomlása erőteljes léptekkel halad előre. Nemrégiben újabb független államokat üdvözölhettünk: Kenyát és Zanzibárt. A gyar­matosítók természetesen nem szívesen válnak meg a jog­talanul bitorolt birtokaiktól, s katonai erők alkalmazásá­tól sem riadnak vissza, ha arról van szó, hogy volt gyar­mataikon fenntartsák ural­­mukat, vagy legalább befo­lyásolták. Tudniok kell azon­ban, hogy a Kanzlbart Nép­köztársaság, vagy m­ás füg­­getlen állam katonai fenye­getése ma már nem vezet eredményre. Mindazok a né­pek, amelyek képesek kivívni szabadságukat és független­ségüket, meg is tudják azt­ védelmezni. Azt is tudniuk kell, hogy a szocialista vi­lágrendszer és a világ haladó erői ebben a küzdelemben a nemzeti függetlenségüket kivivőit, azt védelmező né­pek mellett vannak. Ezért is elítéljük az­ Észak­­atlanti Szövetség tagállamai­nak Ciprus szigete ellen ter­vezett katonai intervenció­ját. Úgy véljük, hogy a cip­rusiaknak maguknak, külső erők és főként külső fegyve­res beavatkozás nélkül kell megoldani problémáikat a nemzeti függetlenség és Cip­rus népeinek barátsága je­gyében. A nemzetközi helyzet to­vábbi enyhülésének jegyé­ben ült össze újabb ülés­szakra a 18 hatalms genfi le­szerelési értekezlet. Koráb­ban e­z a testület mázsányi papírhegyet terh­elt, de ér­demleges eredményre nem jutott. A szocialista országok részéről a jóakaratban itt sincs hiány; elég csak­ arra emlékeztetni, hogy a Szovjet­unió Legfelsőbb Tanácsának decemberi ülésszakán egy­oldalúan 600 millió rubellal csökkentették az 1934. évi ka­tonai kiadásokat. A Magyar Népköztársaság kormánya ■ mérlegelve a nemzetközi helyzet alakulását, valamint honvédségünk harci készült­ségének eddig elért fokát — szintén lehetőnek tartotta, hogy az­ idei költségvetésben ki­sebb összeget irányozzon elő honvédelmi kiadásokra, mint amekkorát az ötéves terv kidolgozásakor erre az évre korábban meghatároz­tunk. Mi azt szeretnénk, ha minél előbb eljönne az az idő, amikor már egy fillért sem­ kell fegyverre költeni. Gondolom, hogy ezzel az óha­junkkal még parlamentünk katonai képviselői is egyet­értenek ők is könnyen ta­lálnának maguknak helyet a békés termelésben. De ezt m­i még nem tehetjük meg. Mindaddig éberen kell őr­ködnünk fegyveres erőink harckészségén, amíg az ihl­­jterialista hatalmak részéről háborús veszély fenyeget, amíg a­­ jókéért harcoló erők­nek nem sikerül kivívniuk az ált­alános­­ is teljes leszere­lést. Ha a nyugati hatalmak a szocialista országokéhoz ha­sonló jó szándékkal küldték el képviselőiket Genfbe,

Next