Délmagyarország, 1964. július (54. évfolyam, 152-178. szám)
1964-07-01 / 152. szám
/ * Elutazott a szovjet pártmukásküldöttség Kedden elutazott Budapestről a Szovjetunió Kommunista Pártjának pártmunkás-küldöttsége, amely V. I. Poljakovnak, az SZKP KB titkárának vezetésével 10 napot töltött hazánkban, s tanulmányozta a magyar mezőgazdaságot. A küldöttség meglátogatott több termelőszövetkezetet, állami gazdaságot, és tudományos intézetet. Megbeszélést folytatott a Baranya megyei pártbizottságon és a püspökladányi járási pártbizottságon. A küldöttséget fogadta Kádár János, az MSZMP KB első titkára, valamint Németh Károly, az MSZMP KB titkára. Túlteljesítette félévi tervét a szénbányászat A Nehézipari Minisztérium bányászati műszaki főosztálya kedden jelentette, hogy a szénbányászat befejezte félévi termelési tervét Nehéz időszakot zárt le ezzel sikeresen a szénbányászat Az első negyedévben a szigorú tél akadályozta a termelést a bányászok azonban vasárnapi műszakok segítségével több mint 180 000 tonnával termeltek több szenet az előirányzottnál. A második negyedévben váratlanul még nagyobb nehézségekkel kellett megküzdeniök. A legöregebb bányászok sem emlékeznek olyan vizes negyedévi időszakra, mint az elmúlt három hónap volt. Az ismeretes balinkai, tatabányai, padragi és Jókai bányai vízbetörés következtében, mérsékelten számítva legalább 40—50 ezer tonna szén esett ki a termelésből. A komlói 3-as aknában keletkezett tűz szintén visszavetette a munkát, amelyet kedvezőtlenül befolyásolt még a munkaerő-hiány. A bányák ilyen körülmények között is vasárnapi műszakok igénybevétele nélkül termelték ki a második negyedévi tervükben előírt szénmennyiséget és megőrizték az első negyedévben szerzett több mint 180 000 tonna többletet. A derekas munkában éppen azok a trösztök jártak elől, amelyeket a természeti csapások, a víz és a tűz sújtott: a közép-dunántúli, a mecseki valamint a tatabányai. Tervéhez képest a legtöbb szenet a várpalotai szénbányászati tröszt termelte. (MTI) f Önálló népgazdasági ág az idegenforgalom Kedden az Országos Idegenforgalmi Hivatal rendezésében országos idegenforgalmi konferenciát tartottak a Technika Házában. Dr. Vitéz András, az Országos Idegenforgalmi Hivatal vezetője elmondotta, hogy a legfelsőbb államvezetés önálló népgazdasági ággá nyilvánította az idegenforgalmat. Hangsúlyozta: Az Országos Idegenforgalmi Hivatal irányítja a tájegységi intéző bizottságokat és az IBUSZ-t, s feladatkörébe tartozik a tanácsok idegenforgalmi hivatalainak szakfelügyelete. Szakmai szempontból irányítja a különböző intézmények idegenforgalmi tevékenységét. Elkészíti az idegenforgalmi ágazat távlati és éves terveit, országos szinten irányítja és ellenőrzi az idegenforgalmi propagandát. Dr. Vitéz András előadása után dr. Kővári László, az Országos Tervhivatal főosztályvezetője és Gerebenics Imre, a Pénzügyminisztérium főosztályvezetője1 it világította meg az idegenforgalom fejlesztésével kapcsolatos pénzügyi problémákat. A magyar szálloda- és vendéglátóipar helyzetéről és feladatairól Lázár Géza, a Belkereskedelmi Minisztérium vendéglátóipari főigazgatóságának vezetője tartott előadást. Elöljáróban aláhúzta, hogy az utolsó hét év alatt a külföldi idegenforgalom több mint kétszeresére növekedett, ezzel szemben a szállodai férőhelyek száma még 20 százalékkal sem emelkedett A kormányzat már az idén is nagy összegeket nyújtott szállodák, vendéglátóipari egységek építésére, fejlesztésére. Visontát áttelepítik Halmajugra mellett építik fel a külszíni lignitbánya miatt áttelepülő falut A koráról híres Visonta község pontosan a középpontjában van annak a mátraaljai területnek, amelyen az idén hozzáfognak a magyar bányászat egyik legnagyobb vállalkozásához, a Visonta 1. elnevezésű hatalmas külszíni lignitbánya megnyitásához. A község természetesen nem maradhat az öt kilométer hosszúra, két és fél kilométer szélesre tervezett hatalmas „gödörben”, ahonnan nálunk még sohasem látott, több száz tonnás gépóriások távolítják majd el a felső földréteget, vájják az alatta 15—45 méter mélyen rejtőző lignitet. Visonta községet tehát — amint azt már korábban elhatározták — tüzes bortermő szőlőskertjeinek egy részével együtt át kell telepíteni. Jobb körülmények közé A falu áttelepítésére, a mezőgazdasági és vízügyi kártalanításra 299 millió forintot fordítanak majd. Később, amikor a bánya második szakaszát, Visonta 2-t is megnyitják, 51 millió forinttal toldják meg az áttelepítési, kártalanítási költségeket. A kormány tehát a Nehézipari Minisztérium és a Földművelésügyi Minisztérium, valamint a Heves megyei tanács gondosan mérlegelt előterjesztésére összesen 350 millió forint költséggel messzemenően gondoskodik róla, hogy az átköltöző lakosság jobb körülmények közé kerüljön, mint volt, s a termelőszövetkezetek zavartalanul folytathassák munkájukat. Visonta község lebontására csak 1972-ben kerül majd sor, 1970-re azonban már állnia kell az új községnek, hogy jusson idő a beköltözésre. négyszázharminc új otthon Az új Visontát a Halmajugra község melletti nagy kiterjedésű területen építik fel. Azoknak, akik indokoltan a városba törekszenek, Gyöngyös keleti szélén kialakuló városrészben építenek lakásokat, összesen 430 családi otthont emelnek a faluban és a városban. Az új Visonta természetesen szebb és modernebb lesz, mint a régi. Közművekkel is ellátják, lakásai tehát értékesebbek lesznek a régieknél. A mezőgazdaság hasznára A bányaművelés előrehaladtával kivágásra kerülő szőlők és egyéb mezőgazdasági területek helyett az érintett hat termelőszövetkezet kezdetben állami gazdaságok földjéből kapja meg a kárpótlást. Később, körülbelül 8 év múlva, amilyen ütemben a lignitet kitermelik, helyére megkezdik visszatölteni azt a földet, amelyet a szén fölül eltávolítanak. A kimerülő bányarész gödrét tehát majd nem teljesen betömik és fokozatosan visszaadják művelésre a termelőszövetkezeteknek. Nagy hasznára lesz a mezőgazdaságnak az is, hogy az erőmű nyolcmillió köbméteres tároló tavának vizéből öntözni lehet majd a környező földeket. (MTI) Könyvalakban is megjelenik a Szegedi Nyári Egyetem tanácskozásainak anyaga Tegnap délután a TIT Kárász utcai helyiségében ülést tartott a Szegedi Nyári Egyetem igazgatósága. A nyári egyetem állandó elnökévé dr. Antalffy Györgyöt, a József Attila Tudományegyetem rektorát választották. Dr. Antalffy György felszólalásában méltatta a nyári egyetem jelentőségét és kiemelte, hogy a szocialista pedagógia marxista fórumává kell kiépíteni a nyári egyetem tudományos tanácskozásait. Az elkövetkező években Ve pedagógiával rokon tudományágakat is fel kell venni az előadások közé és be kell kapcsolni a munkába a TIT mellett a Művelődésügyi Minisztériumot és a Pedagógusok Országos Szakszervezetét is, hogy országos jelentőségűvé váljanak a nyári egyetem minden évben megrendezésre kerülő tanácskozásai. A nyári egyetem előkészületeiről dr. Ágoston György tanszékvezető tanár, az egyetem igazgatója tartott előadást. Az eddigi jelentkezések azt bizonyítják, hogy a nyári egyetem népszerű lesz. Éppen ezért szükségessé válik majd az előadások anyagának könyv formájában való megjelentetése. A nyári egyetem évről évre megrendezésre kerülő tanácskozásait ki kell szélesíteni, hogy az a pedagógia és a népművelés nemzetközi fórumává váljék. A hozzászólások során dr. Tonyó Antal, a Jogikar dékánja, Ökrös János, a Pedagógus Szakszervezet megyei bizottságának titkára, Honfi József, a TIT Országos Szakszervezetének titkára, Bécs Ernő, a TIT Csongrád megyei Szakszervezetének titkára sok értékes javaslattal kapcsolódott az elhangzott beszámolókhoz. 3 munkás, vélemény Mostanában sok szó esik azokról az emberekről, akik gyakorta megváltoztatják munkahelyüket. Találkoztam olyanokkal, akiknek a munkakönyve kész leltár, szinte sohasem szárad fel a tinta benne. Hallottam azonban olyat is, hogy valaki azért állt csak odébb, mert felettesei nem értették meg, hogy ő szebb munkára vágyik, mint amilyent akkori beosztása kínált. Embere válogatja, ki mint fogja fel a dolgot! Nem könnyű annak, aki már 22 évet eltöltött ugyanabban az üzemben, ugyanabban a munkában, s. Jánosné éppen 22 éve fonónő. — Nézze a lábam, visszeres. A rengeteg állástól. A fonógép egyik végétől a másikig nem hosszú az út, s a napi nyolc órában csak itt közlekedek. Belefáradt? — Ahogy vesszük. Néha már úgy érzem, igen. Nem is megy már úgy a munka, mint a körülöttem levő fiataloknak. A kezem még a sors, de ugye, a lábam ... k frissebbek, rugalmasabbak Néha szinte feldühösítenek vele. Pedig nem lehet rájuk haragudni. Nemrég, hogy beteg voltam néhány napig, levert a lábamról valami influenza, hát nem elH Fáradt lehet, törődött nem !H „Szégyelném, ha hajtanék rá” IS Néha nehéz hűnek lenni jöttek meglátogatni? Mondtam nekik, hogy nem volt jobb elfoglaltságuk? Azt felelték, hogy ők aggódnak értem, meg különben is, egy brigádban vagyunk, az a legkevesebb, hogy meglátogatnak. Egyik-másik a tanítványom volt, nálam kezdte, s ha a fejemre is nőttek, úgy látszik, nem felejtik el, hogy nekem is köszönhetnek valamit. Igaz, én meg azt köszönhetem nekik, hogy ha olykor fáradt is vagyok, törődött még nem. Azt hiszem, nem is leszek egyhamar! Halántékán őszek a szálak, hátrébb már alaposan megkopott a haja, majdhogynem kopasz. Arca mégis fiatalos, tekintete friss. Sokat nevet, tréfa rejlik minden második mondatában. — Kár, hogy nincs nálam a munkakönyvem — kezdi —, beadtam az üzembe megőrzésre. Abból kinézhetné, mennyifelé jártam már a nagyvilágban. Vándormadár lenne? De nem ezt kérdezem, hanem megkerülve a dolgot, azután érdeklődöm csak, mikor »adta be« munkakönyvét? — Hm. Hogy mikor? Nem is emlékszem már rá... Olyan húsz éve. Vagy lehet, hogy tizenkilenc és fél? K. Géza szakmája lakatos. S ez amolyan univerzális szakma, majd csak mindenütt használható. Mostanság meg különösen kapós a jó lakatos. — Kapós, kapós, de bolond lennék otthagyni azt a gyárat, ahol jól érzem magam, s hangjáról megismerek minden embert és gépet. Ha azt mondom Ferkónak, egyik kis munkatársamnak, hogy marha, akkor tudja, hogy nem sértegetni akarom, hanem tényleg hibát követett el. De hát nem mindenki veszi könnyen az ilyen »bírálatot«. — Nem is mondom mindenkinek, csak aki ért belőle. Visszatérek az eredeti témára: arról volt szó, hogy a lakatosok kapós emberek. Nem csábították meg, hogy menjen máshová? Mondjuk nagyobb pénzért? — Szégyelném, ha nem. De még jobban szégyelném magam, ha hajlottam volna rá. Éppen pár hónappal ezelőtt hívogattak a szomszédból, hogy ott a »perspektíva«. Azt válaszoltam nekik, hogy nekem az a távlat, hogy innen menjek nyugdíjba, ahol vagyok. Amikor felteszem nem a kérdést, hogy miként vélekedik azokról akik mn maradnak meg egy helyen sokáig, ha valami nem tetszik nekik, nyomban munkahelyet cserélnek, olyan megfontoltan válaszol, mint aki már sokat gondolkozott rajta. — Manapság néha nehéz hűnek lenni a munkahelyhez. Az építőiparban meg különösen. Tudja jól, hogy én is »gazdát« változtattam egy jó fél évvel ezelőtt, pedig nem az a fajta vagyok, aki hamar odébbáll — mondja K. Péter kőművesbrigádvezető. — Egyetlen vállalatnál dolgoztam nyolc esztendőn át Pesten, s most Szegeden már a második helyen vagyok. Mi lehetett a baj? — Nehéz néhány szóval megmondani. De talán úgy legérthetőbb, ha azt mondom, minden attól függ, hogyan becsülik meg az embert és a munkáját. A rossz munkaelszámolás, a késve kiszámolt táppénz vagy különélési díj elveszi a kedvet. Ki győzi, hogy állandóan reklamálni, veszekedni járjon? Oda megy a piunkás, ahol érzi, hogy jobban akarnak gondoskodni róla. Tehát ha megint meghall egy »jobb« helyet, ismét veszi a fándlit, kalapácsot? — Nem valószínű. Ha az ember egyszer már azt tapasztalta, hogy megbecsülik, marad. Akkor is marad, ha netán átmenetelig rosszabbra fordul a vállalat sorsa. Higgye el, nagyon fontos a pénz, de legalább olyan fontos, mint adják az ember kezébe! Három ember véleménye még nem a vélemények összessége, de hogy ki, hogyan és miért szerezheti munkahelyét, arra példa lehet mindhármuk elbeszélése. Fehér Kálmán a munkahelyről Al ,, ff Tanulás, szórakozás kürtszó után... újszegedi Úttörők kürtjele harsant reggel 6 órakor a KISZ újszegedi vezetőképző táborában. Az úttörőtábor ifjú kürtösei ébresztik a KISZ-vezetőket is. A kürtszó után gyorsan peregnek az események. A fiatalok észre sem veszik, hogy eltelt a nap, este 10 óra van, s elérkezett a takarodó ideje. Háromnegyed 7-kor táborparancs hirdetés és zászlófelvonás. Utána délelőtt 11-ig előadásokat hallgatnak a vezetők. Az ISZM-próbák szakszerű veztéséről világnézeti és politikai kérdésekről. Megvitatják a tanulmányi munkával kapcsolatos KISZ-feladatokat. Tovább fejlesztik tudásukat a KISZ-vezetés terén s elsajátítják az iskolában és a kollégiumban a KISZ-vezető feladatát. Gyakorlott előadók tanácsait hallgatják meg a szabadidő jó kihasználásáról. Az előadás alatt gyorsan siklanak a ceruzák, jegyzetelnek a fiatalok. Nemcsak nekik kell megismerkedniük ezekkel a kérdésekkel, hanem tapasztalataikat, az itt tanultakat át is kell adniuk iskolatársaiknak, öt munkacsapatban vitatja meg a 120 középiskolás diák az előadásokat. S ha az előadásnak, vitának vége, a tábor építéséből is kiveszik részüket. Csak három év múlva készül el teljesen a tábor, de már most is szépül a környéke. Utakat építenek a sátrak között, a töltésbe lépcsőt vágnak a fiatalok. De nyár van, a diákok pihenési ideje. Délutánonként megélénkülnek a sportpályák. A fiatalok itt már két csoportra oszlanak. A technikumi tanulók is épp olyan hévvel bíztatják csapatukat, mint a gimnazisták. S ha vége a mérkőzésnek, technikusok, gimnazisták együtt nevetnek, majd tovább szórakoznak a szellemi vetélkedőn s a ki mit tud-ban. Bármelyikőjüktől is kérdeztük, mindannyian jól érzik magukat. Vannak régi tábori „rókák”, akik már több vezetőképző és építőtábort megjártak, s vannak olyanok közöttük, akik még csak először ízlelik a táborozás romantikáját, szépségét. Valamennyien azt vallják, hogy jó a táborban, csak gyorsan repül az idő. De ha ez a csoport elmegy, új fiatalok jönnek, s egy hét tanulás, munka és pihenés után ők is gazdag élményekkel térnek vissza otthonukba. Miniatűr rádiótelefonok A Budapesti Rádiótechnikai Gyár évek óta készít ultrarövidhullámú rádió adóvevő berendezéseket. Az üzem műszaki gárdája két új típusú miniatürizált URH adó-vevő mintapéldányát készítette el, amelyeknek sorozatgyártását még ebben az évben megkezdik. Az egyik egy négy kilogramm súlyú hordozható készülék, a másik gépkocsira is szerelhető rádiótelefon, amely ma már mindennapos hírközlő eszköze a rendőrségnek, a közveseknek, a tűzoltóságnak, az autóközlekdési vállalatoknak. Az új típusú készülék súlya mindössze hat kilogramm, negyede a régi típusnak. Ennek ellenére teljesítménye nem csökkent, harminc kmes körzetben kifogástalanul működik. Előnye, hogy üzemeltetéséhez külön akkumulátorra nincs szükség, a gépkocsi áramforrása is elegendő hozzá. A mintapéldányt összehasonlították a nemzetközi piacon is elismert dán Stomo cég hasonló termékével. A magyar gyártmány állta a versenyt, hiszen valamivel könnyebb dán vetélytársánál. Előnye még, hogy egyidőben kétirányú beszélgetés is lebonyolítható rajta. A képen: Simon István technikus az első rádiótelefonokat hangolja. Szerda, 1964. július A DÉL:MAGYARORSZÁG 3