Délmagyarország, 1964. november (54. évfolyam, 257-280. szám)

1964-11-01 / 257. szám

Kinek-kinek munkája szerint Egyszer szeretném összeszámolni, mennyi,,mun­kanélküli segély”-t fizetnek ki a mi üzemünkben! — mondta valaki az egyik megbeszélésen. A jelenlevők fel­kapták fejüket. Miféle „segélyt” emleget? — kérdezte a művezető. Azt az összeget, amit nálunk az el nem végzett mun­káért adnak! — válaszolt a felszólaló. A már-már kitörő nevetést a gondolkodás csendje váltotta fel. — Vajon mi­lyen képet kapnának — folytatta —, ha ebből a szempont­ból körülnéznénk az egész gyárban? ** A tréfának indult megjegyzésből komoly eszmecsere kerekedett, hisz olyan alaptételt érintett, amelyet ma­gyarázni sem kellene: a társadalom csak azért adhat pénzt, amiért megdolgoztunk. Aki semmit vagy nagyon keve­set tesz hozzá mindahhoz, amiből folytonosan elvesz, végül is abba a helyzetbe kerül, hogy nem lesz miből elvennie. Sajnos még számosan akadnak, akik ellógott munka­napok után is megkeresik ugyanazt, amiért másoknak keményen kellett dolgozniuk. Lógás... Nem a Legszebb szavunk, de használnunk kell, mert létező jelenségre mu­tat és tartozunk önmagunknak a jelenség józan vizs­gálatával. Az üzemen belüli „munkanélküli segély” nemcsak szubjektív, hanem objektív okokból is származhat A hó végi hajrákat kiváltó szervezetlenség, a rossz ütemű termelés, az anyaghiány és nem egyszer kooperációs té­nyezők is szerepet játsszanak. Ezek megszüntetése első­sorban szervezési feladat. Mégis a szubjektív okok a döntők. A szép számú „­csellengő” szereti a munka könnyebb végét megfogni. Így gondolkodnak: „Megy a szekér akkor is, ha nem mindenki tolja Az ember rajta tarthatja a kezét anél­kül, hogy különösebb erőfeszítést követelne tőle. Nagy a gyár, a munkahely, elbírja a néhány órás­­ üresjáratot­, ha egy pár percre átruccan a szomszédba, jóbarátjához, büfébe, italboltba, vagy a mosdó előterébe egy kis terc­ierére”. És mintha még az eredményeink is őket igazol­nák: valóban szépen fejlődünk. Csak hogy valamiről megfeledkeznek: mennyivel gyorsabban haladhatnánk, ha fizetésüket, bérüket való­ban teljesítményük ellenértékeként kapnák és nem „jelen­léti díj”-ként. Igaz ugyan, aki munkájával arányban nem álló fizetést feveszi, nem érzékeli, hogy bárki is károso­dott volna. De tíz, húsz, kétszáz ilyen módon kifizetett összeg már nagyon számít. Nem gyártanak még olyan mindent észlelő elektronikus agyat, amely regisztrálni tudná, mit jelent egyik vagy másik munkahelyen, üzem­ben, gyárban, vagy iparágban például az egy évi „csel­lengés”, de a meg nem termelt érték mindenképpen hiányzik. Hol, miben jelentkezett volna? Új iskolákban, lakásokban, esetleg nagyon sürgős tatarozásban? Vagy egy részét alkothatta volna valamelyik lakónegyed hiány­zó üzleteihez szükséges összegnek? Hamisan értelmezi a szocialista humanizmust és rend­szerünk lényegét, aki megengedhetőnek tartja a munká­ban a lezserséget, ő a bérezésnél valamiféle egyenlősdi szempontokat követ.­ A munkaközösségiek erejére tá­maszkodva érhető el, hogy ki-ki legjobb tudása, igyeke­zete szerint elvégezze munkáját. A bérezésnél pedig csakis a szocialista alapelv lehet az irányadó. Kinek-kinek mun­kája szerint F. B. VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! A MAGYAR SZOCIALISTA M­US KÁSPART LAPJA 54. évfolyam, 257. szám Ára: 6O fillér Vasárnap, 1904. november 1. Iliin 150 millióval gazdálkodik a Csongrád megyei tanács Elkészült az 1965. évi megyei tervjavaslat A Csongrád megyei tanács legutóbbi ülésén megvitatta és elfogadta az új eszten­dei, 1965. évi költségvetést és tervjavaslatot. Eszerint 1965- ben a megyei összesített költségvetés meghaladja a 450 millió forintot és közel 12 millióval lesz magasabb az ideinél. Ebből az összeg­ből tekintélyes részt, 143 milliót fordítanak Csongrád megye egészségügyi és szo­ciális helyzetének javítására. Még tekintélyesebb summát képviselnek a kulturális cé­lokra fordítható kiadások: együttesen megközelítik a 179 millió forintot A köz­ségfejlesztésre fordítható összeg több mint 76 millió és tartalmazza a lakosság tár­sadalmi munka hozzájárulá­sát, amit 6,9 millió forintra terveztek.­­A helyi tanácsok a kiadási terv szerint utak, járdák építésére, helyi szo­ciális és egyéb problémák megoldására 44 millió fölött költenek, együttesen pedig több mint 25 milliót tartalé­kolnak jelentősebb építkezé­sekre. A megyei tervjavaslat fel­újítási rovatán 45 millió fo­rint szerepel. Ebből az ös­­­szegből iskolákat, egészség­­ügyi és egyéb intézményeket tataroznak és korszerűsíte­nek. A költségvetés gerincét ké­pezi a tanácsi ipar fejlesz­tése. A terv a helyi iparban 4,9, az élelmiszeriparban 2,3 százalékos termelésnöveke­dést ír elő és 9,3 százalékkal magasabbra tervezi a helyi ipar exportját A lakosság ellátása érdekében 49 szol­gáltató, javító fiókkal bőví­ti az ellátóhálózatot és 7 millióval magasabb értékű szolgáltatást tervez a szocia­lista szektor és a magánkis­ipar részvételével. A program szerint 1965- ben — beleszámítva a har­madik ötéves terv első évé­ben megvalósuló beruházá­sokat is — mintegy 74,7 mil­lió forint értékben készül­nek új létesítmények, isko­lák, utak, üzletek, csator­nák, vízhálózat. A beruházá­si programban első helyen állnak a kommunális felada­tok. ■ ■Ünnepségek a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 47. évfordulója alkalmából Közeledik november 7-e, a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 47. évfordulója. Mint minden évben, a sze­gedi dolgozók az idén is ün­nepségeken fejezik ki tiszte­letüket és szeretetüket a fel­szabadító Szovjetunió iránt, megemlékeznek a szocializ­mus sikereiről, amely mind az októberi forradalomban gyökereznek. A szegedi pártszervezetek és tömegszervezetek taggyű­lésein, pártnapokon, illetve más rendezvényeken méltat­ják november 7-e jelentősé­gét. Az ünnepségeket kul­turális műsorral teszik ün­nepélyessé. Megemlékezésekre kerül sor a felsőoktatási intézmé­nyekben is: a hallgatók ré­szére karonként, rövid mű­sorral egybekötött ünnepsé­geket szerveznek. Az általá­nos- és középiskolákban az ünnep előtti utolsó tanítási órán emlékeznek meg no­vember 7-ről. Több iskola úttörőcsapatában november 6-án, pénteken kisdobos ava­tások lesznek. A kiskereskedők és kis­iparosok a Hazafias Nép­front Szeged városi bizottsá­ga rendezésében összevontan kívánják megünnepelni a történelmi évfordulót A ke­reskedelmi vállalatok ünne­pi dekorációval díszítik fel kirakataikat. Szegeden az MSZMP vá­rosi bizottsága, a megyei jogú városi tanács és a Ha­zafias Népfront városi bi­zottsága november 6-án es­te 7 órakor díszünnepséget rendez a Szegedi Nemzeti Színházban. Az ünnepséget kulturális műsor követi. November 7-én koszorúzá­si ünnepségre kerül sor a Széchenyi téri, valamint a Dugonics-temetőben levő szovjet hősi emlékművek­nél. A Szegedi Nemzeti Szín­ház november 7-én este 7 órakor bemutatja Jevgenyij Sva­rc szovjet író A sárkány című szimbolikus mesejáté­kát. Ünnepségeket rendeznek a szegedi járás községeiben is. Megkoszorúzzák a szovjet hősi emlékműveket és síro­kat, méltatják az évforduló jelentőségét. ségi gyár iiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiii új ebédlő (Somogyiné felv.) A szegedi ecsetgyár dolgozói most már kulturált körül­mények között fogyaszthatják el ebédjüket. A közel­múltban épült fel, a társadalmi munkában lebontott szemépületek helyén az új ebédlő, ahol kényelmesen 150 dolgozó étkezhet egyszerre. Az épület hatszázezer fo­rintba került. Ebből az összegből hatvanezret társadalmi munkában építettek be az üzem munkásai. A délutáni órákban felhasználják a termet tanteremnek, s a terme­lési tanácskozásokat is itt tartják Tíz éve független Algéria O Új magyar államiság és jogrend kialakulása O Egykori vízállások, mai városépítés O A'z a*zi-téti cUi/at Magyar-osztrák egyezményeket írtak alá Magyar államférfiak fogadása Rendezték a határ- és vagyonjogi kérdéseket Külügyminiszterünk meghívása Kisházi Ödön, a Magyar Népköztársaság Elnöki Taná­csa elnökhelyettese szomba­ton délelőtt fogadta a ha­zánkban hivatalos látogatáson tartózkodó dr. Bruno Kreisky osztrák külügyminisztert. Ezt követően Kádár János, a kormány elnöke fogadta Kreisky-t, majd az osz­rák külügyminiszter látogatást tett Kállai Gyulánál, a kor­mány elnökhelyettesénél. A magyar államférfiaknál tett látogatások során a két ország kapcsolatait érintő kérdésekről volt szó. Az osztrák küldöttséggel folytatott tárgyalások után szombaton délután aláírták a Magyar Népköztársaság és az Osztrák Köztársaság kö­zötti határ- és vagyonjogi kérdéseket szabályo­zó egyez­ményeket. Az egyezményeket magyar részről Péter János külügyminiszter, osztrák rész­ről dr. Bruno Kreisky oszt­rák külügyminiszter írta alá. Az ünnepélyes aláíráson je­len­ volt Tímár Mátyás pénz­ügyminiszter, Ben­kei András belügyminiszter, Sulyok Béla, a pénzügyminiszter első he­lyettese, Gergely Miklós pro­­tokolfőnök, Szabó Gusztáv ezredes, a határőrség parancs­noka, a magyar és az osztrák delegáció tagjai, valamint az osztrák követség diplomatái.­ ­ Dr. Bruno Kreisky osztrák külügyminiszter látogatása al­kalmával három egyezményt írtak alá. A határjelek felújításával foglalkozó egyezmény előirá­nyozza a határjelek pontos bemérését, azokban az esetek­Péter Jáno­s, a Magyar Népköztársaság külügymi­niszterének meghívására dr. Bruno Kreisky, az Osztrák Köztársaság külügyminiszte­re 1964. október 29-től no­vember 1-ig hivatalos­ láto­gatást tett Magyarországon. A látogatás lehetőséget nyú­j­­tott beható eszmecsere foly­tatására. Ennek során mind­két fél megállapította, hogy a Magyar Népköztársaság és az Osztrák Köztársaság kö­zötti kapcsolatok az egymás belü­gyeibe val­ó be nem avat­kozás alapelvén — tekintet nélkül a két ország politikai rendszerének különbözőségé­re — immár kedvezően fej­lődnek. Mindkét fél kifeje­zésre juttatta azon óhaját, hogy e tendenciákat erejé­hez mérten támogatja és ab­ból a meggyőződésből indul ki, hogy ezáltal nemcsak a magyar—osztrák kapcsolatok normalizálódását éri el, ha­nem jelentős mértékben hoz­zájárul a békéhez és az al­kotó együttműködéshez Kö­­zép-Európában. Mindkét fél megállapítot­ta, hogy a világpolitika nyi­tott kérdéseit csak az Egye­sült Nemzetek alapokmánya alapelveinek figyelembevé­telével lehet tartósan meg­oldani. A felek megerősítették azon kívánságukat, hogy mindent megtesznek a béke fenntartása érdekében és tá­mogatják azokat a törekvé­seket, amelyek az Egyesült­­ Monte M Sssry £ zgb§ «­aft­ben pedig, amikor határkő elmozdulásról vagy eltűnés­ről van szó, a határjelek fel­újítását. A másik határegyez­mény magyar—osztrák ha­­tárvegyes bizottságok felállí­tásáról intézkedik, amely hi­vatott lesz a határon előfor­duló zavaró események meg­előzésének biztosítására és az ilyen események helyszíni kivizsgálására. A vagyonjogi egyezmények egy részről, arról a 87,5 mil­lió schilling globális kártérí­tési összegről szólnak, ame­lyeket Magyarország fizet a különböző osztrák igények fejében, másrészről arról a 65 millió schillingről, amelyet az Osztrák Köztársaság fizet Magyarországnak nyugdíj és más követelései kiegyenlíté­sére, nak szakosított szervei kere­tében a nemzetközi feszült­ség csökkentésére irányul­nak. Ezzel kapcsolatban alá­húzták a két kormány által a moszkvai részleges atom­­csend-egyezménynek tulaj­donított jelentőséget A két külügyminiszter alá­írta a nyitott pénzügyi kér­dések rendezéséről szóló ma­gyar—osztrák szerződést, to­vábbá a közös államhatáron a határjelek felújításáról és ezzel összefüggésben a közös államhatáron előforduló ese­tek kivizsgálásának eljárásá­ról szóló szerződéseket. Ezen­kívül tárgyalások folytak egy útlevél- és vámkezelési szer­ződésről, valamint egy köl­csönös jogsegély-egyezmény­ről A tárgyaló felek különös figyelmet fordítottak a gaz­dasági és kulturális kérdé­sekre, valamint egyes kon­­zuláris ügyek rendezésére. Megelégedéssel állapítot­ták meg, most már minden feltétele megvan annak, hogy a külképviseletek szintjét mindkét részről nagykövet­ségi rangra emeljék. Az Orsztrák Köztársaság külügyminisztere meghívta a Magyar Népköztársaság kül­ügyminiszterét Bécsben te­endő viszontlátogatásra. A meghívást a magyar külügy­miniszter köszönettel elfo­gadta. Ezen látogatás idő­pontját diplomáciai úton fogják megállapítani. (MTI Közös közlemény

Next